Nógrád Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-18-19 / 295. szám
1993. december 18-19., szombat - vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP 7 A Magvető Könyvkiadó gondozásában megjelent, s a könyvesboltokban már kapható Bódi Tóth Elemér: Európai tea című kötete, amely a költő 1961-1989-ig írt válogatott verseit tartalmazza. A könyv megjelenését a Nógrádi Mecénás Alapítvány, a Palóc Kultúra Alapítvány és Salgótarján Város Önkormányzata támogatta. A Vas megyei születésű szerző 1963 óta Salgótarjánban él, a Nógrád Megyei Hírlap munkatársa. Bódi Tóth Elemér: Európai tea Versek 1961-1989 P. Tóth László kiállítása Színházi album A zt tartják - s teljes joggal -, hogy a színház a pillanat művészete. A mai művészeknek azonban már megadatik, hogy alakításuk egy-egy utánozhatatlan, felejthetetlen mozzanata megőrződjék az utókornak. Nem kell hozzá más, „csak” korszerű technika, és persze a felvevőgépet, a kamerát, a fényképezőmasinát hozzáértően, jó érzékkel kezelni tudó szakember. Nos P. Tóth László közéjük tartozik. Évek óta rendszeres látogatója a salgótarjáni színházi előadásoknak, és talán már ő maga sem tudja ahány jeles művészt — Feleki Kamidtól, Psota Irénen át Sinkovits Imréig - örökített meg felvételein. Képeinek természetesen dokumentumértékük is van, de mint önálló művészeti alkotások is megállják a helyüket. Ezt bizonyítja a József Attila Művelődési Központ fotógalériájában megrendezett Színházi album című tárlata is. A fotók tematikus rendje jól érzékelteti Tóth László törekvéseit. Kitűnő érzékkel figyeli meg a színészek találó gesztusait, a szereplők egymáshoz és a tárgyakhoz való viszonyát. így születnek remek zsánerképei. Reviczky Gábor az Indul a bakterházban H a a szobrásznak nincs más dolga, mint a kőtömbről le- hántani a felesleget, akkor a színházi fotósnak csak azzal kell tisztában lennie, hogy mikor hozza működésbe a gépét. S Tóth László legtöbbször megleli ezt az alkalmas időpontot.- csongrády N évadójukra emlékeztek a közelmúltban Pásztón, ahol tízéves évfordulóját ünnepelte a Cso- hány Baráti Kör. Ekkor találkoztunk a művész özvegyével. A művészet- történész szerint: „Hatalmas meleg kenyér - ez volt mindannyiunknak." Hogy mi volt a feleségnek, arról özvegy Csohány Kálmánnét - aki, a pásztóiaknak csak „Madarak fürödnek az őszi fényben...” Beszélgetés Csohány Kálmán grafikusművész özvegyével-Benne is sok ellentétes érCsohány Kálmán portréja (archív felvétel) Klári néni - próbáltuk szóra bírni. Pásztón beszélgettünk.- Egyáltalán hallott valamit erről a városkáról, mielőtt Csohány Kálmánnal találkozott?-Talán furcsa véletlen, de nagyon is sokat hallottam róla már diáklány koromban. A hódmezővásárhelyi református leánygimnáziumban együtt jártam egy pásztói lánnyal, Ágival, aki ki sem fogyott a szóból, ha a városka került szóba. Márpedig ez gyakran megesett. így aztán szinte mindent tudtam erről a helyről. Nemcsak a Mátráról, de az itt élő emberekről is.- Most milyen érzelmekkel jön ide?- Vegyes érzelmekkel jövök, mert akárhányszor ide utaztam a férjemmel, ő természetesen hazajött Pásztora, és ez most is mindig eszembe jut, amikor már kénytelen vagyok nélküle itt lenni.- Ő szívesen járt haza? Én most is Kálmánnal vagyok itt Pásztón - mondja Klári néni. Kép: R. Tóth Sándor Csohány Kálmán: Pásztóiak zelem kavargóit. A családi fészek tizennyolc éves korában szétbomlott, a szülei nem éltek, nagymamája sem. Volt más ok is. Égy időben nem is igen kívánták itt látni. Bár vágyódott haza, hívó szó kellett Kálmánnak, hogy haza találjon. Ezt a hetvenes évek közepén kapta meg.- Csohány Kálmán szülőházát most helyreállítják, a képzőművészeti gyűjtemény is hazatalált.- Igen. És ez jó. Most ne sírjunk-ríjunk, mert ez komoly eredmény. Ami pedig engem illet, nagyon fáj, hogy nélküle kell Pásztora jönnöm. De azt is tudom, hogy itt megtalálom őt a temetőben, s gondolatban megosztom vele minden gon- dom-bajom. Ezért járok ide Budapestről, ahol élek. A temetőben erőt merítek. - th Csohány kálmán sírjánál Fotó: Buda László (archív) „... Millió éve” „Soha többé ember nem fog úgy verset írni ceruzával, tollal, mint Csohány Kálmán ... Pásztó népe soha nem lesz úgy megénekelve, dalolva, ahogy Csohány Kálmán rajzai daloltak ... mert nem a szemnek tudása kellett csak ahhoz, hanem a szívnek nagy képessége és az értelemé” - mondotta B. Supka Magdolna művészettörténész Csohány Kálmán végső búcsúztatásán Pásztón, 1980. április 23-án. Vallomásában idézte a súlyos beteg művész neki ajánlott sorait. Már á keze sem mozdult, ezért csak diktálni tudta a pár szavas verset: „Madarak fürödnek az őszi fényben millió éve”. Erőt meríteni jövök Pásztora A Magyar Művészetért Díj kitüntetettje - Földi Péter műtermében Szóda Kelemen Klára Régóta keresem azt az egy kifejezést Találkozások németalföldi mesterekkel Kedden, december 21-én adják át a Magyar Művészetért Díjakat Budapesten a Nemzeti Színházban. A kitüntetettek között van Földi Péter Munkácsy-díjas festőművész is, akit ez alkalomból Somoskőújfalui otthonában kerestünk föl. Nem lehetnek felelőtlen gesztusaink - mondja Földi Péter- Olyan vizes fám van, hogy nem akar égni - morgolódik a begyújtáskor. Azért lassan érezni a meleget. Kint az ajtó előtt két skótjuhász ugrándozik és várja a gazdit, az egri tanárképző főiskola docensét, aki ritkábban van itthon. Nemrég zárult Hollandiában, Leiden- ben a salgótarjáni származású Jegesi Zsuzsa által vezetett Zichy Galériában a művész sikeres kiállítása. Hamarosan Gentben a magyar napok rendezvénysorozat részeként szintén szerepelnek művei egy csoportos tárlaton.- Mit jelent munkássága szempontjából ez a díj?- Elsősorban szakmai elismerést. Ugyanakkor minden díj újabb önvizsgálatra is késztet. Ezt most még fokozottabban érzem, hiszen a díjazottak között - igaz, posztumusz - ott van Tóth Menyhért, Latinovits Zoltán, az élők közül Sütő András, Kányádi Sándor és mások. Megkapta már ezt a díjat a nagyon fiatalon elhunyt Samu Géza is. Mostani hollandiai utazásom megint szembesülést hozott Rembrandttal, Van Gogh-gal, Wermerrel. S ezek a találkozások - én annak érzem őket - kihívást jelentenek. Megerősítenek abban, hogy az általam választott úton kell mennem, bár azt a szellemi mélységet, ami e mesterek képeiből árad, elérhetetlennek érzem. De a művek előtt állva azt is éreztem, hogy nem tévedtem el emberileg, etikailag. Csak hát, amikor az anyag már szellemmé tud nemesedni, azt az emberi mélységet nehéz elérni. Olyan felismerés volt ez, amit már a gyerekrajzoknál is érez az ember. Az előző rendszerben mindig a közösségi művészetet próbálták fölmutatni. De hát mi is az? Hiszen Rembrandt minél inkább magába néz, annál inkább közösségi is. A legbelsőbb mód ugyanis közösségi. Már tudniillik az, hogy emberek vagyunk, az emberért vagyunk.- Ez úgy hangzik, mintha saját festészetének célját fogalmazná meg.- így. is van. Sokkal inkább a személyiséget kutató, de sosem önmagában, hanem a helyzetében kutató embereket szeretnék festeni. Talán most jött el az az idő az életünkben, amikor már nem lehetnek felelőtlen gesztusaink. Az ember izgat, aki felelős azért, ami körülötte van. Vagyis az egészért. Szerintem - a látszat ellenére - megnőtt a művészet felelőssége. Most kellene igazán a fontos képeket megcsinálni, talán ez segíthetne. Hogy más példát is mondjak. Döbbenetes szembesülés volt számomra nemrég Csemniczky Zoltán installációja a balassagyarmati Szerbtemplomban, mert ez arról szól, milyen tragikusan éljük meg azt a helyzetet, hogy a pénz mocskára fektetnek bennünket, vagy ráfekszünk mi magunk.- Ugyanakkor a Földi képeken korántsem csak embereket látunk.- Minden motívumom emberi természetet jelképez, ha ez adott esetben madár vagy vadnyúl képében jelenik is meg. Sikerült olyan képi nyelvet kialakítani magamnak, aminek alapszókincse eddig főként madarakból, állatokból áll, de az emberről szól. Egyébként a magyar néphitben a madár lélek- szimbólum. Tehát én egy bizonyos népi rendszerben próbálom megmérni az ember helyét. Adódik ez abból is, ahol élek. Ezután még fokozottabban fogok az emberi arcra figyelni. Van egy kifejezés, amit régóta keresek, azt szeretném megfesteni egyszer: ez a létezés felelőssége. Ezt nem lehet szavakban kifejezni.- mér Fotó: R. Tóth Sándor A művész legújabb, Majorudvar című képe motívumairól beszél Csohány Kálmán emlékének Nagy voltál a szó teljes értelmében Nagyobb csak a szeretet volt benned szűkebb hazád és az emberek iránt Sok szép gondolatot, tervet tört össze a kegyetlen halál Az ajkad nem nyílik szóra Beszélnek helyetted képeid. Némán ugyan, de mégis megértik embertársaid. Szíved vihara nyilvánult meg sötét tónusú, árnyakként világosodó madaraidban. Mire fehér lett az egyik, bátran tört magasba Itt kering fölöttünk (Szóda Kelemen Klára pásztói népi költő. Helyi támogatással tervezik verseinek kiadását 1994-ben, Tóth Sándor költő, országgyűlési képviselő utószavával.) Tóth Sándor: Jel-harang Míg bandukol a három király napra nap jön már készen áll fogadó szérűje az égnek Fent a szőnyeg aranyszegélyes Bölcsőben a Gyermek éhes Mennyei vizek csak hullanak Villanydróton angyalok ülnek páragömbök - fényözönben dűlnek egyre az ámyhadak Sugarat fon a fájdalomból szívek rokkája Hosszan kondul Idő tornyán a jel-harang Téli szivárvány Téli szivárvány címmel jelent meg karácsonyra Szombathelyen az az antológia, amelynek kiadási költségeihez maguk az írók, költők is hozzájárultak. Közülük többek munkássága Nógrádban is ismert az országos publikációkból. A szép kötetben Acs Sándor, Barota Mihály, Csider Sándor, Mihály János, Pósfai János, Várhelyi József novellái, valamint Balogh Ilona, Balogh József, Bö- röczki Mihály, Devecsery László, Kanizsa József, Kapor- naky Gyula, Nagy János, Pödör György, Szauer Ágoston, Szo- koly Tamás, Tábori Ottó, Toldi Erzsébet, Vadász Imre Ferenc, Zombor Béla versei olvashatók. A hónap műtárgya A hónap műtárgya decemberben a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumban az a hatalmas, csaknem egyméteres csiszolt üvegváza, amely az 1950-es évek elején készült az alapításának századik évfordulóját most ünneplő salgótarjáni öblösüveggyárban. A vázát annak idején három részből állították össze, így látható jelenleg is az intézmény előcsarnokában. A műtárgy is jelzi az itteni üvegesek magas színvonalú szakmai munkáját. Bizonyítja, hogy a zöld színű palacküvegektől hogyan jutottak el a fe- hérüveg-gyártáshoz, s ennek megmunkálásához, díszítéséhez.
