Nógrád Megyei Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-01 / 254. szám
4 HÍRLAP OLVASÓKTÓL OLVASÓKNAK - TUDÓSÍTÁS 1993. november 1., hétfő Autósok egy kalapban Ki biztosít kit? Néhány hete értesültem arról, hogy a biztosító társaságok emelni akarják a gépjárművek kötelező biztosítási díját. Már- már krokodil-könnyekkel bizonygatják, hogy a kivetett sarc nem fedezi a költségeiket. Igazságtalannak tartom, hogy a megszokott biztosítási tarifával egyformán sújtanak bennünket. Ebben az évben nem egészen négyezer kilométert autóztam. Nem azért, mert nem szerettem volna többet utazni, de nyugdíjasként többre nem futotta. Egy kalapban van az, aki évi ezer kilométert utazott azzal, aki ennek húsz- vagy akár negyvenszeresét futja. (Ez utóbbi esetleg még az adójából is leírhat bizonyos összeget.) Hajdanában a biztosítást a benzin, illetve az üzemanyag árába építették. így valóságosan, a megtett úttal arányosan emelkedtek a biztosítási költségek. Ezt jónak és igazságosnak tartom! Amikor egy önkiszolgáló boltban vásárolok, a pénztárnál azt számlázzák, amit a kosaramba tettem. Nem fizettetik meg velem a másik vásárló kosarának tartalmát. Száz szónak is egy a vége: ismét a kiskeresetű emberek húzzák a rövideb- bet. Sértőnek találom a közúti ellenőrzéseknél azt, ha rendőreink vizsgálják: befizettük-e a kötelező biztosítást? Félreértés ne essen! Nem a gépjármű ellenőrzések ellen háborgók. Ezek nagyon is szükségesek. Gondolom, a biztosító társaságok korszerű számítógépekkel rendelkeznek. Ellenőrizzék a befizetéseket, és ne zaklattas- sanak bennünket rendőreinkkel. E nélkül is van elég gondjuk- bajuk a megszaporodott bűnözőkkel szemben. Nagyon szeretném, ha soraim nem süket fülekre találnának, és megértenék végre, hogy nem mi vagyunk a biztosító társaságokért. Hanem fordítva. P. Tóth László Salgótarján Patakiné Kerner Edit műsorvezetőnek, aki főhivatásként általános iskolában tanít, a tombolahúzásban segít nagy odaadással két pártás ifjú hölgy: Stifter Katalin és Tóth Nikolett Karancslapujtői vigasság Téeszteremben polgárosodunk V állalkozók szüreti báljának adott otthont szombaton este a karancslapujtői téesz- központ. A díszes kapun személyautók egész sora fordult be, hogy jól érezzék magukat a tulajdonosok, akik az ipar, kereskedés, szolgáltatás, erdészet változatos formáit űzik nem nyolcórás munkaidőben.-Annyi irigység, torzsalkodás és kenyérféltés választja el az embereket hétköznaponta, hogy úgy gondoltuk: szükség van az egymásra találásra is - fogalmazta meg a rendezők indítékát Tóth Imre a Niki Bt. nevében. Nem is csalódtak, akik eljöttek a hétvégi második felvonásra. Az első egy héttel korábban volt a szomszédban, Ka- rancsalján, ahol színpompás szüreti felvonulás vezette be a jellegzetesen őszi, betakarításvégi ünnepségeket. Hét napra rá következett a zárthelyi találkozó a téeszközpontban. A közgyűlési teremben és egyben üzemi étkezdében most a közeli Salgótarjánból és a környékből érkezett családok, baráti társaságok foglaltak helyet, ropták a táncot, ismerkedtek. Összesen százötvenen jöttek el, hogy a jól bevált polgári szokások szerint szórakozzanak. Volt minden, ami kedvcsinálónak kellett: aláomló füzérdíszek a mennyezeten, parketta a tánchoz, hangulatos boltíves ablakok, ízletes konyha és igényes-kellemes műsor a Pat Press Bt szervezésében. Nyitó bécsi keringőt mutattak be a betéti társaság és a városi TIT- szervezet fenntartásában együtt maradt táncosok: diákok és dolgozó fiatalok. A József Attila Művelődési Központ mozgás- stúdiójának társastánc-csoportja lélegzetelállítóan brea- kelt és rappelt nagy tapsot aratva. T etszett a műsor és az összejövetel Morgenstern Ferencnek, a háromezer lakosú község polgármesterének is, aki amellett, hogy közalkalmazott, vállalkozóként keresi kenyerét, s ott volt a bál szépe verseny díjfelajánlói között. A bíráló bizottságnak viszont nem volt túlzottan könnyű dolga, hogy döntsön a helyezésekről. Ebben neves sportemberek segédkeztek, miután megérkeztek hosszú vacsoraasztalukhoz Salgótarjánból a Galba Árpád vívóverseny-gála résztvevői. Éjfél után tombola, hajnalban helyi sajátosságként jóféle lucskos káposzta alapozta a további hangulatot - egészen a dolgos ka- rancsalji falvakra virradó zenés pirkadatig.-sztrapák- Fotó: Mikuska István A három grácia. Baloldalt a második helyezett: Nemes Orsolya; György Ilus a harmadik lett (jobbra.) A bál szépe Kádár Mónika, az Alvajárók együttes 22 éves táncosnője, aki az óvónőképző elvégzése után a Táncművészeti Főiskolán tanul tovább. Méretei: 90-58-91, a magassága 170 cm, testsúlya 49 kiló. Dobogós ez a tánc! Navarette József kardvívó világbajnok lejt a parkettplázson mennyasszonyával, Fekete Edinával, aki üzletkötő az egyik hongkongi-magyar vállalkozásnál A vállalkozók szüreti vigasságának szervezői: Tóth Imréné és férje Vágás nélkül nincs aratás A susogó nyárfákról - másképpen valamilyen államilag vezérelt programmal segíteni. Az erdőnek, a fáknak, mint minden élőlénynek, van élettartama. Ennek elteltével a fák kiszáradnak, elkorhadnak és kidőlnek. A tervszerű fakitermelés ezt az időpontot néhány évvel megelőzi annak érdekében, hogy alapanyaghoz jusson a feldolgozó ipar. A fafeldolgozás részletesebb írást érdemelne: mennyi munkahelyet teremt, milyen gazdasági igényeket elégít ki (csomagolóanyagok Mai favágó: Jöjjenek a telepítők is Olvasóink kérdezték - jogászunk válaszol Kinek a vagyona? Vaksági járadék - egyben Hölgyolvasónk elmondta, hogy gyermeke súlyos érzékszervi fogyatékosságban szenved (nem lát). A részére évek óta folyósított vaksági járadékot takarékbetétkönyvbe tették és gyűjtötték azzal a céllal, hogy ha megfelelő összeg áll rendelkezésükre, megpróbálják - esetleg külföldön - megoperáltatni. Sajnos, a férje időközben elhagyta a családot, már válásról beszél, s követeli, hogy az összegyűjtött összeget - mint közösen megtakarított pénzt - házastársi közös vagyonként kezeljék, s fele részét adja ki neki. Ebből szeretne új életet kezdeni. Igaza van-e a férjnek? Az így összegyűjtött pénz házastársi közös vagyonúkká vált-e, melynek fele őt illeti? Az édesanya azt tervezi, hogy a gyermek műtéti költségeire fordítja.Fnnek érdekében meg is tette a szükséges lépéseket. Régóta érlelődik bennem a gondolat: tárgyilagos hangú cikket kellene írni az erdőgazdálkodásról, fakitermelésről az erdőért aggódó, érdeklődő olvasóknak. Kazinczi Anikónak a Nógrád Megyei Hírlap október 29-ei, pénteki számában megjelent írása „A susogó nyárfák elhallgatnak” címmel nem azért véglegesítette bennem a szándékot, mert személyemet megidézte, hanem bevallottan elfogult hangneme miatt. Az elmúlt években jó néhányszor olvastam ilyen témájú írásokat a Nógrád Megyei Hírlapban. Ezekben volt egy közös vonás: minden időszerű fakitermelési munkát felháborítónak, aggasztónak állítottak be, és nem nagyon erőlködtek, hogy a szemléletüket gyengítő, ám igen lényeges tényeket ismertessenek. Ezeket szeretném most leírni. Az erdőgazdálkodás igen szigorúan ellenőrzött tevékenység. Minden munkálatot az Állami Erdőfelügyelőség engedélyével és összehangolásával lehet elvégezni. Minden kivágott erdőrészletet újra kell telepíteni. Ezt ellenőrzi a felügyelőség és az esetleges késlekedésért szigorúan büntet. Szeretném felhívni az újságírók figyelmét, hogy az erdőfelújítás, erdőművelés igen nehéz és költséges munka, ezért az erdőgazdaságoktól nagy erőfeszítést igényel. Célszerű volna ezt a munkaerőgondot összekapcsolni a nagyfokú munkanélküliséggeli, stb.). Magam is tapasztaltam, hogy milyen következményekkel járna ennek visszafejlesztése? Azt, hogy milyen árnövekedést von maga után a jelenleg enyhén visszafogott mértékű fakitermelés, és ez mennyire sújtja az alacsony jövedelműeket. Kazinczi Anikó kizárólag érzelmi szempontokat említett írásában és beszélgetésünkkor is. Erről az jut 'eszembe: az érett, ringó búzatábla nagyon szép látvány, mégsem jutna senkinek eszébe, hogy ne arassuk le a gabonát. Frenkl Gábor Szécsény Már többször kellett hivatkoznom a Családjogi Törvénynek (Csjt.) azokra a rendelkezéseire, amelyek a házastársak vagyoni viszonyait, s ennek keretében azt is szabályozzák, hogy mi a házastársak közös-, illetve különvagyona. Röviden most is felelevenítem. KÖZÖS MINDEN, AMI... E törvény értelmében - feltéve ha a vőlegény és a menyasszony, valamint a férj és feleség által köthető úgynevezett házassági vagyonjogi szerződésben a felek másként nem rendelkeztek - a közös vagyonhoz tartozik minden, az életközösség fennállása alatt szerzett s a jogszabály által különvagyonnak nem minősített vagyontárgy. Hogy melyek ezek, arról sokféleségük miatt nem lehet kimerítő felsorolást adni. Ezért közülük példaként csak néhányat emelek ki. így közös vagyon bármelyik házastárs munkabére, s a munkavégzésért kapott minden juttatás még akkor is, ha valamelyik házastárs nem folytatott kereső foglalkozást, például a feleség a háztartást vezette, és a gyermekeket nevelte. Közös marad a közös vagyon helyébe lépett érték és mindaz az ajándék is, amelyet a házastársak együtt kaptak, valamint a házastársak különvagyonának a hozama és mindenféle haszna. KÜLÖN FIÓKBAN A törvény értelmében különvagyonhoz tartozik a házasság- kötéskor már megvolt vagyontárgy, a házasság fennállása alatt örökölt vagy egyiknek ajándékba adott vagyontárgy (ez általában külön bizonyítandó) a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy. Végül a személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű, illetve mennyiségű vagyontárgy. (Ilyesmi lehet az ékszer, dísztárgy, ruha ás sok egyéb.) Mindezeket azért soroltam fel, hogy világosan lássék: a gyermek részére fizetett (folyósított) vaksági járadék megtakarításával összegyűjtött pénz sem a közös, sem a különvagyonhoz nem tartozik. Azt a gyermek kapta azért, hogy az átlagosnál nagyobb költségekkel járó neveltetése, gondozása miatt a család ne szoruljon egyéb szociális támogatásra. PÉNZ A MŰTÉTRE A pénzt a szülők a gyermek szükségleteire kötelesek fordítani. Joguka és kötelességük, hogy ezt az összeget mint a gyermekük vagyonát kezeljék! Csak dicsérhető magatartás, hogy a szülők megtakarították a gyermeket illető járadékot a tervezett műtét költségeinek fedezésére. Remélhetőleg előbb- utóbb az apa is be fogja látni, hogy a követelése alaptalan. Ez a pénz nem osztható meg házastársi közös vagyonként közte és a felesége között, hogy magának létfeltételeket teremtsen. Kedves asszonyom! Ha erről mégsem tudná férjét meggyőzni, előbb kérje a gyámhatóság közbenjárását. Ha ez sem segítene, és a férje bírósághoz fordulna, minden valószínűség szerint ott is hasonló, az előzőekben vázolt jogi álláspont alapján döntenének. Dr. Verebélyi Gyula Málenkij kárpótlás A doni 2. magyar hadsereg tragédiája nem ért véget a hadifogsággal. Azok közül, akik még éltünk, többségében a Ka- ragandai Szénbányászati Tröszt bányáiban találtuk magunkat 1944. augusztus elsejére. A csaknem hétezer kilométer távolság is ijesztő. Hát még azok a hírek, amelyeket az orosz munkásoktól hallottunk! A doniak azóta már elöregedtek. Maradtunk még néhány ezren, esetleg csak néhány százan. Ezért a „hangunk” is mind csendesebb lesz. Amikor 1947. augusztus 4- én vonatra szálltunk, a „málenkij robot” 3 éve után, nem minden magyar jött velünk haza. A doniak történelmi tragédiája lassan a feledés homályába vész. így van ez a jelenlegi kárpótlással is. „Vendégeskedtem” 57 hónapot, elismertek 26-ot. Harmincegy hónapot pedig nem ismertek el, benne a sokszorosan megszenvedett bányászidő egy részét sem. Majd csak kivárjuk a jobb időket, hiszen még csak a het- vennyolcadikat éljük. Miért nem érhetnénk meg egy jobb rehabilitációt is? Örök bizakodás az ember élete. Mi nem adjuk fel, arra még ráérünk! (Igyekszünk mielőbb megtalálni a módját, hogy közöljük levélírónk megdöbbentő feljegyzéseit a kényszermunkáról is - a szerk.) Dr. Kecskés Géza Salgótarján
