Nógrád Megyei Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-18 / 269. szám
6 HÍRLAP MAGAZIN 1993. november 18., csütörtök Csütörtököt mondunk Mottó: „Ha több dolog is elromolhatott volna, de nem így történt, akkor végső soron az lett volna a jó, ha mind elromlik.” (A Végső Törvény Murphy törvénykönyvéből) Magyarország Murphy törvényei számára maga a Kánaán. Itt ugyanis néhány nap alatt minden csődöt mondott: Támadó tél Váratlanul megérkezett a tél. A naptár persze jelezte, de az emberek többsége csak azt hiszi, amit lát. Láthatott is egymásnak, vagy kerítésnek, hídnak, s egyéb tereptárgyaknak vágódó, szimpla ócskavassá lett autócsodákat, s gazdáikat, akik szomorúan állapították meg, mennyire alábecsülték a telet. Sajnos, egyetlen nap képes volt bebizonyítani: Magyarországon tényleg nem nagy üzlet a biztosítótársaságoknak ilyen autósok mellett megélni. A gyalogosok most röhöghetnének a markukba. Ha nem törték volna össze csontjaikat, pusztán azért, mert ugyancsak alábecsülték a telet. Mindkét oldalról hallottam fogadkozásokat: jövőre jobban ügyel az illető. De a csontok befonnak, az autókat megjavítják (ha nem, lesz másik), s jövőre megint eljön a tél. Karambolokkal, törésekkel... Váró vonatok A vasutasoknak a fizetésüket becsülték alá kenyéradó gazdáik. E becslésből felbecsülhetetlen károk származtak, miután a tiborci panaszok után már csak a munkabeszüntetésben látták az egyetlen lehetséges kiutat. A vasutas szlogen két órára módosult: hív a vasút, nem vár a MÁV!” Már csak azon kell elgondolkodni: mi lenne, ha a sebész két órára leállítaná a műtétet, a rendőr két órára abbahagyná a látótávolságban futó gengszter üldözését? A dolgok aligha mennének tovább a régi kerékvágásban a 120 perc letelte után . . . Elszomorító egyenleg Elszomorító, hogy a Phra- lipe szabadegyetemét rongyos 2,7 millió forint miatt megtorpedózták. Elszomorító, hogy olyankor nincs erre pénz, amikor kiderül: 224,8 milliárd forintot tékozolt el az állam olyan fejlesztési programokra, melyektől országunk keleti része gazdaságilag millimétemyit sem közeledett a nyugatihoz. Az is elszomorító, hogy akármennyit is emlegeti az ember az országban meglévő hibákat, az egyenleg továbbra is eny- nyire siralmas. De lassan már az „egyenleg” szó kimondása is olyan indulatokat korbácsol fel, hogy elszomorító ... Balázs József Góbéságok: erdélyi viccek Néhány héttel ezelőtt e hasábokon már szóltam róla, hogy Sipos hegyi Péter magyar drámaíró világcsúcsot döntött: a Guinness-könyvbe kerülő rekordidő - néhány óra leforgása - alatt készítette el Kiskedvencünk című mai politikai szatíráját. A szerző a napokban újra hallatott magáról: a Gondolat - Jel című rádióműsorban Fried Erika mikrofonjánál fejtette ki nézeteit arról a rendkívül aktuális művészeti kérdésről, hogy napjainkban miért nincs nyoma az irodalomban - jelesül a drámában - a vajúdó társadalmi átalakulásnak, miért nem születnek meg a mának, a máról szóló alkotások. Segélykiáltás A beszélgetésből kiderült, hogy a fenti csúcskísérletet a szerző segélykiáltásnak szánta, hogy felhívja a figyelmet a valaha oly sikeres színműírásra, az egykoron népszerű személyiségre, a színműíróra. Azt el is érte, hogy aznap sokat s lelkesen beszéltek róla s művéről. Igen ám, de mi van azóta? Siposhegyi joggal hiányolja, hogy nincs megfelelő hátszéle a drámaírásnak, amelyen azt érti, hogy hiányzik a színházak biztatása. (Jellemző 3" mai helyzetre, hogy a Kiskedvenceink című darabja iránt több külföldi színház -Bécs, Malmö, München - is érdeklődik, magyar azonban nem.) Tökéletesen igaza van abban is, hogy a színház morális intézmény s mint ilyen igenis tud(na) ma is olyan konfliktusokat megjeleníteni, bemutatni, amelyek a rendszer- váltást követő átmenetiséggel együttjámak. Tíz éve a kallódó értelmiségi volt a drámai hős, akinek nem volt mozgástere, ma viszont az a különleges helyzet állt elő, hogy változni, változtatni nem akaró embereknek kell kényszermozgásokat végezniük. Sorstragédiák Bár a színház elsősorban történelmi távlatban építkezik, nem zárható ki az a szerepe sem, hogy ún. gyors fényképeket készítsen emberi sorsokról, személyes drámákról. Siposhegyi példaként az igazságszolgáltatási törvény érvényesítését említette, amely megannyi olyan katarzissal jár majd, ami témát adhat a drámaírásnak. Budapest az elmúlt napokban a nemzetközi színházi fesztivál révén az európai színjátszás fővárosa volt. Szó se róla, a legkiválóbb magyar színházak nem maradnak le az élvonal mögött, csak az a baj, hogy a megélt mindennapi valóság hiányzik a színlapról. A legutóbbi Friderikusz- show számomra legemlékezetesebb jelenete egy bejelentés volt: a népszerű műsorvezető ugyanis közölte hatalmas táborával, hogy januártól - bizonytalan ideig - szünetelteti a televízióban műsorait (a show-t és Az én mozim-at). Hogy a figyelmemet a sok különlegesség közé „becsempészett” néhány mondat ragadta meg, az egyúttal a véleményemet is tükrözi - nem Frideri- kuszról, akit kitűnő riporternek tartok - a produkcióról. Ugyanakkor tudom azt, hogy menynyien szeretik, várják kéthetente ezt az adást, tehát nem lehet közömbös, hogy ezentúl majd hiába. A közönség nem számít Pedig, hogy Friderikusz komolyan gondolta, amit kedélyesen bejelentett, azt azóta egy sajtótájékoztatón is megerősítette. S ez bizony elgondolkodtató. Először is egy politikamentes show-ról van szó, amelyet nem szabadna, hogy befolyásoljanak a napi történések, politikai aktualitások. Másodszor egy olyan műsor szűnik majd meg, amely az elmúlt évben több, mint százmillió forint tiszta nyereséget hozott a Magyar Televíziónak. Végül, de nem utolsó sorban egy olyan személyiség vonul vissza önként a képernyőről, akiért - megfelelő nyelvtudás birtokában - valószínűleg Nyugaton is versenyeznének a különböző tévés társaságok. O azonban a szóbeszéd ellenére nem megy el Magyarországról - legalábbis egyelőre nem - csak a televízióból távozik. Távozik, mert nem ért egyet a vezetésének utóbbi időben tett intézkedéseivel, mert nem tudott megegyezni a műsor feltételeiről. Ettől persze a tévé még továbbra is működőképes lesz, de vajon ott fájlalja-e valaki, hogy elrontotta néhány millió néző rendszeres szórakozását?- csongrády Beszállóit a vonatba két székely ember, s az egyik a pakkját kettejük közé helyezte el. Jön a jegyvizsgáló kalauz, rászól az egyik székelyre:-Tegye fel a pakkot a csomagtartóba!- Én aztán nem!-No, várjon, egyből felteszi maga! FI ívja a forgalmi tisztet, az is megkérdezi:-Bácsi, miért nem akarja feltenni ezt a csomagot?-Azért, mert nem az enyém, hanem a sógoromé.-Hát akkor maga mért nem teszi fel, jóember ?-Nekem eddig senki sem mondta. * A székely szekeres lovat keres a szászrégeni vásárban.- Mi az ára a csikónak?-Ich verstehe nicht ungarisch-feleli a szekéren ülő szász.- Tessék?- Nur deutsch! így alkudnak egy negyedóráig anélkül, hogy valamire mennének. Végre az asszony megszólal:-Nem szégyelli magát, István, Amerikában járt, a harctéren is volt, mégse tud egy szót se németül.- Ugyan bizony mért szégyellném? O tud, oszt mégse megy vele semmire. *- Önnek a jegye nem ide szól!-Nem, kérem, hanem Csíkszeredára.-Nem úgy értem. Ez személyvonatra szól, s kend a gyorsvonatra ült fel.- Mi a különbség?- Az, hogy ez gyorsabban megy.- Tőlem ezt is eresztheti lassabban, mert én ráérek. (Hajdú István összeállításából) Mi lesz a Bagolyvár sorsa? A játék az (iskolai) életre nevel A salgótarjáni Bartók Béla úti óvodában 108 helyen 192 gyermeket nevelnek. Az itt dolgozók szakmai felkészültségét bizonyítja, hogy az óvónők több mint fele elvégezte a diploma-megújító tanfolyamot és ebben az évben nyolcán jelentkeztek a dajkaképző tanfolyamokra. Tavaly elnyerték a város és a pedagógiai intézet nívódíjat. Elvük: a gyerekeket nem oktatni kell, hanem játékos formában megismertetni az életkoruknak megfelelő tevékenységekkel, a játékélményen keresztül felkészíteni őket az iskolás évekre.- Befejezték az óvoda felújítását? - érdeklődtünk Vojtekné Németh Margittól, az óvoda vezetőjétől.- Eredetileg komplett felújítást terveztünk, de a 3,5 millió forintos központi költségvetésből csak egy részfeladatot sikerült megvalósítanunk. Az óvoda egész területére bevezettettük a gázt, a pince teljes, a földszint részleges elektromos hálózatát újíttattuk fel.- Mi lesz a következő lépés?- A tetőnk nagyon rossz állapotban van. A gyakori beázások miatt nem tudjuk használni az úgynevezett Bagolyvárat. Itt tartottuk eddig a beszédjavító foglalkozásokat, vetítőszoba állt a gyerekek rendelkezésére, és itt volt az óvónők szakkönyvtára is. Gyakori betörések- betörésekről hallottunk. Hogyan próbálnak ezek ellen védekezni? Vojtekné Németh Margit vezető óvónő: Családias hangulatra törekszünk az óvodában- Az alsófokú oktatási intézmények gondnokságának segítségével biztonsági berendezést szereltettünk fel. Előfordult ugyanis, hogy egy évben több, mint húsz alkalommal törtek be hozzánk. Óvodánk szinte teljesen védtelen a behatolásokkal szemben. Sajnos az ajtók, ablakok ötven-hatvanévesek. A riasztóberendezéssel az utóbbi időben lényegesen visszaszorítottuk a betörések számát.- A vásártéri óvoda bezárt, onnan is ide kerültek azok a gyerekek, akik nem mentek iskolába. Jelent ez zsúfoltságot?-Kétségtelen, nagyon sokan vagyunk. A zsúfoltság azonban nem ebből adódik. A hozzánk tartozó lakókörzetben az utóbbi időben jelentősen megnövekedett a szülések száma, így rengeteg az óvodás korú gyerek. számára hoztuk létre a fejlesztő tornát. Nagyon eredményes: a gyerekek sajátos eszközökkel és gyakorlatokkal ismerkedhetnek meg, ezek az iskolában már nem lesznek idegenek a számukra. Kicsi az Beszédhibás alapterület gyerekek-A lehető legfogékonyabb. Lassan, fokozatosan, játékos formában ismerkedik az idegen nyelvvel.-Az óvodában hogyan készülhetnek fel az apróságok az iskolára?-Az óvodai nevelési program szerint kötetlen jellegű foglalkozások keretében folyik az iskolaelőkészítés. Már kiscsoportban elkezdődik, és a nagyoknak az óvodai év végére el kell jutniuk arra a szintre, hogy- Mennyi lenne a megfelelő létszám csoportonként?- Az új oktatási törvény arra ösztönzi a vezetőket, hogy lehetőleg a húsz-huszonöt fős csoportlétszámot tartsuk meg. Mivel hét foglalkoztató szobával rendelkezünk, ez a létszám nálunk magasabb, hiszen csaknem kétszáz gyermekünk van. Legnagyobb gondunk az, hogy a termek alapterülete kicsi. A szűkösség ellen úgy próbálunk meg védekezni, hogy a viszonylag magas belteret galériás megoldásokkal használjuk ki.- Különtornát szerveztek?- A mozgékonyabb gyerekek- Sok gyereknek van szüksége beszéd- illetve tartásjavító gyakorlatokra?- Evenként végzünk orvosi szűrést dr. Pete Mária doktornő segítségével. Az ő javaslata alapján vesznek részt gyógytornán a gerincdeformitásra, a lúdtalpra hajlamos, illetve a túlsúlyos és mozgásukban elmaradt gyerekek. Sajnos, a beszédjavítással foglalkozó szakemberek, az úgynevezett logopédusok segítségét is egyre gyakrabban kell igénybe vennünk.- Angol és német nyelvű foglalkozásokat is szerveztek. Mi a tapasztalatuk: könnyen tanul ez a korosztály? Balról jobbra: Szőke Attila, Csemer Norbert, Hegedűs Dávid és Jakab Márió. Egyelőre még csak színes kockákból építik a jövőt... Fotó: Rigó Tibor A gyerekek kedvenc helye a magasba törő galéria harminc percig képesek legyenek figyelni az adott feladatra. Az óvodai élet fő tevékenysége a játék. Ennek folyamán szerzik meg a gyerekek az életkoruknak megfelelő és szükséges ismereteket. A foglalkozásokat változatosan próbáljuk megszervezni, kirándulásokkal egybekötve. Együtt a szülőkkel- Milyen kapcsolatot alakítottak ki a hozzátartozókkal?- Közös programokat szervezünk, a családlátogatások alkalmával oldott, kötetlen beszélgetések keretében ismerkedünk a családdal, a gyerekek otthoni körülményeivel.- Hogyan lehet vonzóvá tenni az óvodai életet a kicsik számára?- Fokozatosan szoktatjuk be a gyerekeket. Amíg ki nem alakul bennük egyfajta biztonságérzet, a szülőkkel együtt vehetnek részt az óvoda életében. Nagyon fontosnak tartjuk a személyes kapcsolat kialakítását. A gyermekünnepek alkalmával az óvónők mesével, verssel, bábelőadással köszöntik a kicsiket. Megpróbálunk jó légkört, családias hangulatot teremteni az egész óvodában. Kurucz Anita
