Nógrád Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-04-05 / 206. szám

4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE 1993. szeptember 4-5., szombat-vasárnap „Ideálok nélkül nem lehet élni” Szegedről a világhírig Szontagh-díjjal tüntették ki dr. Fancsik Jánost Az élő világ szeretete határozza meg munkásságát- Mit tud Szontagh Pálról? - kérdezném az idei Szontagh-dí- jasok egyikét, dr. Fancsik János nyugalmazott főorvost, ő azon­ban megelőzi a kérdést.- Eddig is ismertem a múlt századi politikus nevét, de most, hogy ebben az elismerés­ben részesültem, még tudato­sabban utánanéztem Nógrád megyéhez is kötődő munkássá­gának. Csak érdekességként említem, hogy éppen aznap, amikor hírül vettem a kitünte­tést, unokámmal, Balázzsal ol­vasgattuk Arany János írásait, s rátaláltunk Szontaghot Balassa­gyarmattal összefüggésben em­legető sorokra is.- Mit jelent ez a díj az ön számára? - teszem most már fel a kikerülhetetlen kérdést.- Mint minden embernek ne­kem is jó érzést okozott, hogy észrevették munkámat, felfi­gyeltek tevékenységemre. De engem önvizsgálatra is készte­tett: vajon tettem-e én annyit, vajon rászolgáltam-e a megyei közgyűlés bizalmára. Úgy ér­zem, sokan vannak, akik még inkább megérdemelnék, hogy kitüntessék őket, de valahogy mindig a háttérbe maradnak.- Ön 1992-ben vonult nyug­díjba. 36 évig egyetlen helyen, - bár több beosztásban - a me­gyei kórházban dolgozott. Nem hiányzik az orvosi munka?- Ez év nyaráig nem éreztem hiányát, hiszen szoros volt a kapcsolatom az egészségügy­gyei. Tanítottam a szakközépis­kolában, vállaltam ügyeletet a detoxikálóban. Ezek az elfog­laltságok megszűntek, de nem is bántam, mert már nagyon vágytam egy igazi, jó hosszú szabadságra, amelyben az idén részem volt. Egy biztos, ma­gánorvos már nem akartam lenni, hiszen ennyi éves állami szolgálat után én azt már nem tudnám megszokni, hogy közöl­jem a beteggel a kezelés árát. Bár vannak még szakmai ter­veim is, mo§t egyelőre örülök annak, hogy több időt fordítha­tok a családra.- A közéletben azonban to­vábbra is aktív, hiszen a városi képviselő-testület tagja.- A ciklus végéig igyekszem becsülettel helytállni, hogy azoknak, akik rám szavaztak, ne okozzak csalódást. Ugyanakkor úgy döntöttem, hogy a követ­kező választásokon már nem indulok, jöjjenek a fiatalabbak.- Az életkorán kívül van más indoka is a visszavonulási szán­dékának?- Politikai okai nincsenek. Kifejezetten örülök, hogy bele­kóstolhattam a gyakorlati poli­tizálásba a igazi demokrácia vi­szonyai között is. Meggyőződé­sem, hogy - minden látszat és más vélemény ellenére -, ma - amikor mindenki szavazata csak egyet jelent- sokkal ki­sebb hibaszázalékú döntések születnek, mint korábban a „kollektív”, előre eldöntött sza­vazások idején. Persze ma is ér­vényesülnek pártérdekek, külö­nösen, amikor azt hangsúlyoz­zák a frakciók, hogy felülemel­kednek azokon. Számos kér­désben azonban „keresztbe” szavazunk: azaz függetlenül at­tól, hogy ki, hol ül a teremben. Úgy érzem ilyenkor sikerül le­ginkább a város érdekeit szem előtt tartani.- Önt nem érte vád, hogy az előző rendszerben országgyű­lési képviselő is volt?- Hivatalosan nem, magán­emberektől azonban kaptam íz­léstelen megjegyzéseket, fenye­gető leveleket. Egyeseket zavar, hogy ma is van lehetőségem szót emelni az egészségesebb kör­nyezet, a tisztább városkép ügyében, mely tényezőknek or­„Szeretem Salgótarjánt.. vosként is mindig nagy jelentő­séget tulajdonítottam. Különö­sebb lelki problémát azonban a vádaskodások nem okoznak számomra. Soha nem tartoztam semmilyen szekértáborhoz, je­lenleg, - bár az MDF frakcióban dolgozom - egyetlen pártnak sem vagyok tagja. Azt vallom, hogy a szocialista rendszernek voltak az új körülmények között is hasznosítható vonásai, de azt is mindig tudtam például, hogy Salgótarján története nem 1945-ben kezdődött. Nem vagyok kiábrándult, s a jövőben sem fogok attól tartóz­kodni, hogy elmondjam a véle­ményemet s megtegyem, ami tőlem telik. Olyan az egyénisé­gem, hogy nem tudok szó nél­kül elmenni a dolgok mellett.- Ón nemcsak köztiszteletben álló orvos Salgótarjánban, ha­nem ismert határtalan termé­szetszeretetéről, mélységes lo­kálpatriotizmusáról is.- E két dolog szorosan össze­függ egymással. Ebben a város­ban erdőszélen nőttem fel, gyermekkorom jórészét termé­szetközeiben töltöttem. A bá­tyám pályaválasztása mellett ­aki sajnos a doktorrá avatás évében meg is halt - az élő vi­lág iránti érdeklődésem vonzott az orvosi pályára is. Azontúl, hogy szüléimét nem akartam magukra hagyni, e vá­ros csodálatos környezetének is nagy szerepe volt abban, hogy végzés után hazajöttem. Ez ak­koriban is kivételnek számított. Valóban nagyon - már-már „betegesen”- szeretem Salgó­tarjánt és nehezen tudom tole­rálni, hogy ma nem jut min­denre pénz, amire kéne. Pedig, ahhoz hogy az idegenforgalom -amelyet én a fejlődés egyik lehetséges eszközének tartok - fellendüljön, meg kell őrizni, gyarapítani kell értékeinket. Senki nem szívesen jön egy le­pusztult területre. Az is igaz persze, hogy a múlt rendszer sok vonatkozásban tervszerűt- lenül, átgondolatlanul fejlesz­tett. Ezért van olyan távol egy­mástól például a strand és az uszoda. Azt szoktam mondani, hogy csak a durva „földmun­kákra” jutott idő és energia, a „finomcsiszolásra” már nem.- Úgy vélem a kitüntetés az ön fotóművészeti és publikációs tevékenységét is elismerte. Szo­katlan egy belgyógyász, reuma- tológus főorvostól az ilyesmi . .- Pedig rajzolni is medikus koromban kezdtem. Úgy tud­tam igazán megtanulni egy csontot, ha azt papíron érzékel­hetővé tettem önmagam szá­mára. Nyilván ez a képi látás­mód vezetett a fényképezéshez is, amivel szintén egyetemi éve­imben ismerkedtem meg. Ké­sőbb a családon belüli légkör, a közös érdeklődés is erősítette bennern a művészetek iránti fo­gékonyságot.- Tervei hallatán az alkotó munkára is több ideje lesz . . .- Én is remélem ... Csongrády Béla (FEB) A Szegedről indult Tokody Ilonát másodéves főis­kolás kora óta ismerem. Szinte nem változott semmit: szerény, sztárallüröktől mentes, öntuda­tos, kedves ember maradt a mai napig. Amikor megnyerte a Kodály emlékversenyt, már benne volt a világkarrier ígé­rete.- Én soha nem voltam irigy senkire. Sőt, kimondottan hálás voltam a nálam néhány évvel idősebb Sass Szilviának, mert megmutatta, hogy egy magyar operaénekesnő számára is nyi­tott a világ, ha szorgalmas, ha állandóan tanul, ha nyelveket beszél, ha a tehetség mellett ki­tartás is van benne.- Kik a példaképei?- Mindig áhítattal hallgattam a nagy elődöket: Delly Rózsit, Házy Erzsébetet, Komlóssy Er­zsit, Déry Gabit. . .Az opera tradicionális műfaj, gyökerek nélkül nem fejlődik tovább. Szokták mondani, hogy Caruso vagy Rosa Ponselle nélkül nincs Maria Callas. Én is vallom: ideálok nélkül nem lehet élni. Szerencsém volt, mert pedagó­gus családban nevelkedtem, sok-sok segítséget, szeretetet, lelki támaszt kapok édesapám­tól, édesanyámtól, nagyanyám­tól. E nélkül nem tudnék ezen a pályán előbbre jutni. Szüksé­gem van arra, hogy érezzem a szeretetet. Mert a szeretet segít.- Vannak a pályatársak kö­zött ideálok, igazi példaképek?- Vannak. Renato Scotto az egyik énekes és művész ideá­lom,a másik Montserrant Ca­balle, akitől szintén nagyon so­kat tanultam. És persze ott van­nak a nagy férfi-partnerek, akiknek sugárzó tehetsége nél­kül sincs jó előadás. Hogy csak az itthon is népszerű három vi­lághírű tenoristát - Pavarottit, Domingot és Carrerast - említ­sem.- Tokody Ilona már jóideje állandó partnere a legnagyob­baknak . . .- Pavarottival Buenos Aires­ben éppen századszor énekel­tem a Bohéméletben Mimit, Domingoval számos sikeres kö­zös Aida és Otelló előadásunk van, Carrerassal nemcsak ope­raszínpadokon, hanem aréna­koncerteken is felléptünk.-A színpad, vagy a koncert áll közelebb hozzád?- Mindegyiket másért szere­tem. Az. operát a díszletei, a csodás jelmezek miatt, de szí­vesen vállalok zenekari koncer­tet is az értő közönség miatt. Most a legközelebb az önálló estek állnak hozzám: kilépni a pódiumra s egy puszta zongora kíséretével megfogni a közön­séget. Olyan ez, mint valami lelki sztriptíz. Az aréna-koncer­teken tízezreket lehet megbabo­názni ...- Legutóbb Japánban koncer­tezett. Hogyan fogadták?- Larry Riedermannel, a me­nedzseremmel és művészi ta­nácsadómmal úgy állítottuk össze a műsort, hogy ne csak a megszokott szoprán áriák sze­repeljenek benne. Természete­sen volt Mozart, Handel, Gou­nod, de volt Korngold és Tosti, Lehár és Obradors, meg sok más. Óriási meglepetést szerez­tem a közönségnek, amikor a koncert kezdetén egyedül men­tem ki a színpadra, zongorista nélkül és a hangversenyt a „Csi- tári hegyek alatt” című magyar népdallal indítottam. Kiséret nélkül. Hihetetlen volt a sikere.- Németül, olaszul, spanyolul jól beszél, hány nyelven énekel?- A napokban számoltam össze. íme: magyarul, németül, franciául, spanyolul, jiddisül, héberül, japánul, olaszul - ezen belül nápolyi és szicíliai nyelv­járásban.-Ritkán hallani itthon, mire számíthatunk a közeljövőben?- Elértem, hogy már csak azt vállalom el, amihez kedvem van. Igényes előadásokban sze­retek részt venni. Decemberben önálló estem lesz Győrben, aminek már előre nagyon örü­lök! L. Zs. A hitelezés bizalom kérdése (is) Beszélgetés Zsidai Lászlóval, az OTP megyei igazgatójával A magyar társadalomban 1993-ban is folytatódott az előző években megindult átala­kulás. Ugyanakkor a gazdaság összteljesítménye még 1992-ben is kisebb volt az előző évinél és félő, hogy ez a tenden­cia ez évben sem fordult meg. A reálgazdaság problémái nyilván hatással voltak a pénz­intézetekre is. Erről és a banki tevékenység más jellemzőiről beszélgettünk Zsidai Lászlóval, az Országos Takarékpénztár és Kereske­delmi Bank Rt. Nógrád Megyei Igazgatóságának vezetőjével.-Az OTP egyes szolgáltatá­sairól a lakosságnak személyes tapasztalata van. Ugyanakkor kevésbé ismert, hogy hol a he­lye, mi a szerepe az OTP-nek a magyar bankrendszer egészé­ben.-Az OTP Bank Rt., amely 1949-ben lakossági banktevé­kenységre szakosodott pénzin­tézetként jött létre, ma Magyar- ország legnagyobb kereske­delmi bankja, meghatározó sze- ' repe van a lakossági bankműve­letek terén. A rövid múltra visz- szatekintő kereskedelmi banki tevékenység és a vállalkozói be­tétek fészesedése fokozatosan emelkedik. Az önkormányzatok döntő többségének számláját is az OTP kezeli. Megtartott pozíció- A bevezetőben jelzett nega­tív folyamatok hogyan érintették az OTP-t?- A lakossági megtakarítások növekedéséből adódóan az OTP Rt.-t - a legtöbb hazai pénzinté­zettől eltérően - bő likviditás jellemezte. Minden rendelke­zésre álló eszközzel töreked­tünk arra, hogy a pénzügyi szfé­rára is kiterjedő recessziós je­lenségek hatásait mérsékeljük. Úgy tűnik: ez egészében sike­rült is. Nehezebb körülmények között is megtartottuk a pozíci­ónkat a magyar pénzpiacon. Ügyfélkörünk több új, jelentős partnerrel bővült. Jövedelme­zően gazdálkodtunk és vagyo­nunk is gyarapodott. — A bank stabil helyzete meg­nyugtató az adósok és betétesek szempontjából is. Az már in­kább aggasztó, hogy az OTP pozíciójával ellentétben, a la­kosság helyzete rosszabbodott, életkörülményei romlottak. Ér­zékelhető ez az OTP Nógrád Megyei Igazgatóságánál?- 1993. március végén a la­kossági betétek állománya igazgatóságunknál 7,5 milliárd forint volt, 38,7 százalékkal ha­ladva meg az előző év azonos időszakát. Ez látszólag ked­vező: ugyanakkor a lakosság romló anyagi helyzetét jelzi, hogy ez az összeg csak 4,6 szá­zalékkal volt magasabb az 1992. december véginél, amikor is a lakossági betétállomány 7,2 milliárd forint volt. A betétállományon belül a legnagyobb részarányt a lekö­tött takarékbetétek képviselik, mintegy 45 százalékkal, míg a takaréklevél részesedése körül­belül 19 százalék. Ismét csak a rosszabbodó helyzetre utal, hogy a korábban tapasztalt di­namikus növekedés ez év első negyedévében megtorpant, s a lekötött betétek - december vé­géhez képest — csak 0,3 száza­lékkal, a takaréklevelek 6,4 szá­zalékkal gyarapodtak. Mindez arra utal, hogy csökkent a la­kosság megtakarítási készsége.- Ugyanakkor úgy tűnik, az utóbbi időkben növekedett a de­vizában elhelyezett betétek ösz- szege. Igaz ez?- Az elmúlt években igen nagy volt a lakosság körében az inflációtól való félelem. Az emberek igyekeztek devizába „átmenteni” megtakarított pén­zük egy részét. Ez is hozzájárult tehát ahhoz, hogy valóban nőtt a devizában elhelyezett betét összege nálunk is. Ez a kezdeti lendület ugyan - az infláció ütemének mérséklő­dése, újabb, kedvezőbb kama­tozású befektetési lehetőségek miatt - megtört, de a belföldi magánszemélyek devizabetétei így is jelentős részarányt képvi­selnek a lakossági betéteken be­lül.-Mely betétfajták a legnép­szerűbbek, s tapasztalható-e változás a betétek népszerűségi listáján? Ha igen, mennyiben lehet ez összefüggésben a meg­élhetési költségek növekedésé­vel?- Egyre több családban jelent gondot annak a stabil anyagi alapnak a megteremtése, amely a fiatal családtagok egzisztenci­ájának biztosításához - tanítta­táshoz, lakásvásárláshoz, stb. - szükséges. Ezért sok szülő vá­lasztja még ma is az ifjúsági ta­karékbetétet, s ezzel a fokozatos takarékosság lehetőségét. A ha­vonta, negyedévenként esedé­kes számlák kiegyenlítésének egyre elterjedtebb formája az átutalási betétszámla. A hosszabb időre, nagyobb távlatra lekötött betétek mellett feltétlenül figyelmet érdemel az is, hogy a legnagyobb mértékű növekedés azoknál a betétfaj­táknál mutatkozik, amelyekről a lehető legkevesebb megkötés nélkül lehet pénzt felvenni. Ilyenek a látra szóló és az átuta­lási betétek. Ez utal leginkább arra, hogy van bizonyos össze­függés a betétfajták megválasz­tása és a megélhetési költségek alakulása között. Az ügyfelek védelme- Azt mondják, hogy elég ne­héz ma kölcsönt kapni, hitelt felvenni. Pedig talán soha ilyen nagy szükség nem volt rá!- Az OTP igyekezett min­dent megtenni annak érdeké­ben, hogy a változásokra reális üzletpolitikával reagáljon. Tudni kell azonban, hogy a bankári munka pénzzel való ke­reskedést jelent. Következés­képpen a hitelezésnek is meg­vannak az írott és íratlan szabá­lyai. Az előbbiek egyértelműek, az utóbbiak körébe pedig a mér­legelés lehetősége tartozik. A hitelezés bizalom kérdése (is), természetesen megfelelő garan­ciák mellett. Legjobb szándé­kunk szerint igyekszünk tárgyi- lagosabban elbírálni ügyfeleink megbízhatóságát. Ez azt is eredményezheti, hogy nem ad­hatunk valakinek hitelt. De ez­zel a megfontolt „átvilágítással” éppen ügyfeleinket védjük: senkit nem akarunk az „adósok börtönébe” juttatni. Szóval igyekszünk „emberbarátibbá” tenni tevékenységünket.- Meg „ vállalkozásbaráttá" is? Úgy tudni, hogy a vállalko­zási szféra részére kihelyezett hitelek állománya az elmúlt években nominálértékben nőtt ugyan, de reálértékben nem. Hogyan látja ezt, miként tudják segíteni a vállalkozásokat?- Jogszabályi lehetőségeink közepette mindent megtettünk a vállalkozók hitellel történő megsegítésére is. Világosan látni kell azonban, hogy sokkal több próbálkozással, mint vál­lalkozással találja magát szem­ben a bank. Nagyon sok vállal­kozás hitellel együtt is tönkre ment. Tehát nem a hitelnyújtási feltételek „kemények”, hanem a hitelképesség „puha”, s az utóbbi időben a hiteligénybevé­teli szándék is csökkent. Nem csupán nógrádi sajátos­ság ez: a vállalkozási hitelek ál­lománya országos szinten 1992-ben 22 százalékkal csök­kent. A vállalkozási kedv élén­kítése érdekében a privatizációs folyamathoz kapcsolódó egzisz­tencia hitel feltételrendszere ez év elejétől kedvező irányban módosult. A vállalkozókra ezál­tal is kisebb terhek hárulnak, arányosabb elosztásban.-A kereskedelmi bankok kö­zül az OTP rendelkezik a legna­gyobb fiókhálózattal, s találko­zik talán a legtöbb ügyféllel is. Mit tesznek a szolgáltatások ja­vítása érdekében?- Ügyfélcentrikus szemléle­tünk késztet, a fokozódó pénz­intézeti verseny pedig kénysze­rít is bennünket szolgáltatásaink színvonalának javítására. Az ügyfélorientált és versenyképes bankrendszer megvalósítására az OTP versenytárgyalást írt ki, s a tender győztesével már a szerződés aláírására is sor ke­rült. A rendszer alkalmas az OTP valamennyi szolgáltatásá­nak támogatására és nyugat-eu­rópai banki működési gyakor­lathoz való közelítésre. Megva­lósítása várhatóan két évet vesz igénybe. Az igazgató nyugdíjba készül-A közelmúltban pályázati felhívás jelent meg a sajtóban, melyben az OTP Nógrád Me­gyei Igazgatóságának igazga­tója „kerestetik". Ebből kide­rül: nyugdíjba készül. . .- Elértem a nyugdíjkorhatárt. Idestova 40 éve dolgozom a szakmában, 17 éve az igazgató­ság vezetőjeként. A nyugállo­mányba vonulást természetes állapotnak tekintem, s ha utó­domat kinevezik, jó szívvel megyek nyugdíjba. Annál is in­kább, mert bizonyos vagyok benne, hogy az elért eredmé­nyek jó alapokat teremtettek a további munkához. Meggyőződésem az is, hogy az elindított korszerűsítési fo­lyamatok eredményeként az OTP Nógrád Megyei Igazgató­sága a jövőben még színvonala­sabb szolgáltatást nyújt a lakos­ság részére. Garancia erre a fel­készült, ügyfélcentrikus appará­tus is.- Köszönöm a beszélge­tést. Dr. Baráthi Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom