Nógrád Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-13 / 213. szám

4 OLVASÓKTÓL OLVASÓKNAK 1993. szeptember 13., hétfő A tét: gyermekeink, unokáink jövője Harc a Salgótarjáni Televízióért Az idősek idei világnapjára készülve Közeleg október elseje. Im­már hagyomány, hogy e napot az idősek világnapjaként tartják számon mindenütt a világon. Ekkor a társadalom kifejezésre juttatja megbecsülését az idős kort megért emberek iránt. A tisztelgés persze nem pusz­tán az évek számának szól, ha­nem annak a dolgos, alkotó éle- tútnak, amit ezek az emberek a fiatalabb nemzedék előtt meg­jártak. Ok azok, akik megvetet­ték az alapját a mai aktív nem­zedék teremtő erejének, a jelen­kor sokban és joggal megcso­dált alkotásainak. Tárgyilagos szemlélő előtt nyilvánvaló, hogy az egymást követő nemzedékek általában mindig felülmúlták egymást, meghaladták a korábbiakat az élet minőségét előrevivő feltéte­lek megteremtésében. De az is nagy igazság, hogy az egyes nemzedékek teljesítményét nem az őt követőkhöz kell viszonyí­tani, hanem a maga korának le­hetőségeihez és szükségletei­hez. Ebből az egymásra épülő építményből egyetlen elemet sem lehet kiiktatni anélkül, hogy az egészet ne veszélyez­tetnénk. Éppen ezért értelmet­len és ostoba dolog az egyes nemzedékek szembeállítása egymással. Az ilyen törekvések mögött butaság, vagy alantas célok rejtőznek, amelyeknek az egész társadalom építménye látja kárát. Ilyen meggondolások alapján tartjuk helyén valónak, ha ezen a napon különös hangsúlyt és figyelmet szentel a társadalom az idős embereknek. Vannak már tapasztalataink arról, hogy az e fajta számvetés hogyan készül. Úgy tűnik, hogy ami a szavakat, az elismerést il­leti, nincs panaszra ok. Azon­ban elgondolkodtató az az el­lentmondás, szakadék, ami a szavak és a tettek között megfi­gyelhető. Az idősek világnapja jó alka­lom arra is, hogy ezt a jelensé­get feltárjuk és szóvá tegyük, ezzel is a helyes tájékozódást segítsük elő. Sajnálatos, de az idős embe­rek mai körülményei nem nél­külözhetik sorsuk, életük min­dennapos feltételeinek alakulá­sának elemzését. Nem ünne­prontás, ha a fennkölt szavak mellett e kérdésekkel is foglal­kozunk, sőt a tisztelet szándéka elsősorban éppen ezáltal kap va­lós tartalmat. Szövetségünk már az elmúlt években is hangsúlyozta és most is az az álláspontunk, hogy a jelen körülmények kö­zött az idősek világnapi rendez­vény mindenekelőtt számvetés kell legyen anyagi, szociális helyzetünk változásainak ténye- iről. A nyugdíjastársadalomnak épp elég oka van sorsának ala­kulása miatt az elégedetlen­ségre, mégis sokkal inkább ag­gasztja az ország általános gaz­dasági helyzete. Gyermekeink, unokáink állandó egzisztenciá­lis fenyegetettsége, perspektívá­juk bizonytalansága, sok eset­ben kilátástalansága. Az idősek világnapján értük is szólunk: legyen már végre valami hatá­rozott fellépés, ésszerű kezde­ményezés gazdasági problémá­ink megoldására! Nyugtalansággal töltenek el bennünket azok a fejlemények, amelyeket a környező vilá­gunkban észlelünk. Mi, akik már átéltük az emberiség eddigi legszömyűbb háborúját, a né­pek ellenséges gyűlölködésének minden súlyos következményét, szeretnénk a még hátralévő éve­inket békében leélni, abban a tudatban, hogy gyermekeink­nek, unokáinknak nem kell át­élniük e gyilkos háborúk bor­zalmait. Épp ezért felemeljük szavun­kat az olyan kezdeményezések mellett, amelyek a jó szomszédi viszonyt alakítják térségünk or­szágai között. Az idei világnapi rendezvé­nyek olyan általános politikai szituációban zajlanak, amikor már javában folynak az 1994—es országgyűlési választások elő­készítésének pártpolitikai mér­legelései. Ez alól a nyugdíjasok sem vonhatják ki magukat. Minden okuk meg van annak a követ­keztetésnek levonására, hogy a választások kimenetele megha­tározó lesz sorsuk jövőbeni ala­kulásában. Éppen ezért minden bizonnyal a világnapi rendez­vényeken is figyelmet kap majd az a kérdés, hogy milyen mó­don kell mérlegelnünk a nyug­díjasok ügyének az Országgyű­lésben való határozottabb és eredményesebb képviseletét. Szövetségünk e gondolatok jegyében készül az idei idősek világnapi rendezvényeire és ezeket ajánljuk tagszervezete­inknek is. Bleyer Jenő a Magyar Nyugdíjasok Égyesületei Országos Szervezete elnöke A jó közösségnek segíteni kellene a tévéjét A Salgótarjáni Televízióban még senki sem állította, hogy a legmagasabb szinten, mindenkit kielégítő módon készülnek a műsorok. Bár a kritika nem szokott jólesni senkinek, mégis az a jobb, ha tanul belőle az ember. Tanul, ha a dorgálás a valóságból és a realitásból indul ki, s a bíráló a bírálttól is ele­gendő információval rendelke­zik kifogásainak megfogalma­zásához. Főleg az utóbbiak hiá­nyát érezve vagyok kénytelen reagálni Sturmarm Béla szep­tember 8-án megjelent írására. Először is. Az ad hoc bizott­ság létrejöttét a július 12-én megbízott igazgató kérte, hogy az STV műsorkészítő és techni­kai szakgárdájával egyetemben megkeresse a legmegfelelőbb formát a televízió működtetésé­hez. (A szerző ötlete elkésett: természetesen külső és belső szakemberek is dolgoznak a helyzet felmérésén, a lehetősé­gek meghatározásán. Ide kell vonni, de már más kérdés, hogy Sturmann úrnak joga van város­lakóként, nézőként a legrosz- szabbakat állítani az STV mű­soráról - mert az ízlések is kü­lönbözőek -, ám a szakmai Sokan nem is tudják, hogy a szécsényi 845.sz. P. Bárkányi János, cserkészcsapat ifjú cser­készei mellett, léteznek még öreg cserkészek is. Mégpedig nem is kevesen, mintegy tizenöt fő. Újra szerveződésük hivatalos napja 1992. IX. 1. Választott tiszteletbeli parancsnokuk Kék­kői László cserkésztiszt. Helyet­tesei: Tóth László és Dropcsa László, úgyszintén cserkésztisz­tek. Közülük Dropcsa László még rajtparancsnok is. Egyébként ő a csapat motorja. Szinte neki köszönhető minden. A megala­kulástól fogva szabad idejét a mozgalomnak szenteli. A visz- szakapott régi otthon egy szobá­ját rendbe hozatta, cserkészeti emlékekkel kidíszítette, ahol is a mai napig rendre találkozunk és nosztalgiázunk. Szép karácsonyi összejöve­telt tartottunk. Tiszteletbeli pa­rancsnokunk javaslatára, felvet­tük a „Bagoly raj” nevet, erre huhogunk, illetve hallgatunk. Elhatároztuk, hogy 1993 nyarán táborba megyünk. Erre sor is került Magyargéc helyszínnel, ahol is Balázs Bor­bála és Teréz testvére jóvoltából szép kör- nyezetben táborozhat­hozzáértést megítélni maradjon joga azoknak, akik töviről-he- gyire ismerik a helyzetet, ma­guk is kompetens szakemberek az elektronikus sajtóban.) Másodszor. A szerző elősze­retettel beszél arról, hogy alapí­tója a városi televíziónak, de nem szól az alapítók és a tulaj­donos felelősségéről, a gazda­ságilag és technikailag félbeha­gyott televízióról, amikor - ta­lán jogosan - száz százalékos elvárást említ. Harmadjára. Százezer forin­tot ajánlok fel Sturmann Bélá­nak, amennyiben akár saját ház­tartási dokumentációjából, akár másokéból, egyetlen csekket, átutalási utalványt tud felmu­tatni, amelyen előfizetési díjat küldött a Salgótarjáni Televí­zió címére. Amit pedig a Fócus Unió címére postáznak, az nem más, mint a kábeltelevízió fenn­tartási és üzemeltetési díja és ebben 1990 májusa óta már a filmcsatoma díja sincs benne. Egyébként azelőtt sem részese­dett ebből a pénzből a városi te­levízió. Negyedszer. Próbáltuk eldön­teni, mi a jobb a KINCS eseté­ben, elhagyni a halotti anya­tünk. Köszönjük nekik. Sok szép régi emlék került felelevenítésre. Jókat nevet­tünk, szórakoztunk. Örülve egymásnak, hogy ismét cser- készkedhetünk. Budapesti és salgótarjáni öreg cserkészek is táboroztak velünk. Együtt él­vezve a szép természetet. Mel­lette a testvéri barátságot, vala­mint a helyi polgármester, Sze- rémi Nándor úr minden igényt kielégítő udvarias közreműkö­dését. Ezúton is köszönjük szí­vességét. Esténként énekeltünk, tábor­tüzet gyújtva. Tábori szentmisét hallgattunk P. Orbán Márk atya jóvoltából. Volt ott minden, mint régen. Mesterszakácsok, {Tőzsér Ferenc, Vladár Lajos öreg cserkészek) kozma nélküli főztjeik kitűnőek voltak. Igaz, ez első napon hadilábon álltak a mennyiség kialakításával. így három napig egyet ettünk. Az ébresztőhöz, az ebédhez, takaródéhoz illő kürtszó a régi volt, és tökéletes. Úgyszintén Tőzsér öregcserkész jóvoltából. Sajnos gond is támadt. Igaz, hogy árulás árán, de a szécsényi kiscserkészek egyik éjjel ellop­ták a csapat zászlaját. Kijátszva, elámítva a tábor soros őrét, Tóth László cserkész pajtást. Ez könyvi híreket, vagy lekap­csolni a hangot a csatornáról. Az utóbbit a néző hibának ve­szi, az alkalmi lekapcsolás je­lenlegi helyzetünkben technika­ilag megoldhatatlan. A hírek közléséhez pedig a hozzátarto­zók ragaszkodnak. (Megnyugta­tásul: készül egy új képújság­rendszer tervezete, ami ezt a problémát megszünteti.) Ötödször. Jó lenne végre tisz­tázni: a kábeltelevízió az egy technikai rendszer, amely kü­lönböző műsorokat juttat el a nézőhöz, a városi televízió szerkesztőség, amelynek mű­sora eljut a kábelrendszerbe. Hatodszor. Igazán sajnálatos, hogy a szerző hazai példákat nem említ a közösségi televízi­ózással kapcsolatban. Hála az Istennek, a sorsa úgy hozta, sok-sok nyugati csatornát látha­tott, bár úgy érzem, egyetlen öt­lete, a piaci árak közlése nem közösségi televíziós kritérium. Ugyanakkor piacot említ, amit Nyugaton megtapasztalhatott. Ott igenis kemény pénzeket szurkolnak le az árak közlésé­ért, amiből természetesen ha­szon is lehet, amíg a mi szerény kis televíziónk közszolgálati a fiataloknak, mint ahogy a kö­szöntésünkben is van, jó mun­kát, az öregeknek pedig szé­gyent jelentett. Persze a zászlót visszakaptuk. Ismert, hogy utánunk a fiata­lok is ide jöttek táborozni. Saj­nos tőlük a zászlót nem tudtuk ellopni. Ugyanis parancsnokuk, Márk atya csengőket varratott rá, hogy ha hozzáérnek jelez­zen. Este pedig bevonatta, és bevitte a sátrába, majd ráfeküdt. (Nem szabályos.) Hát így volt, jó volt, szép volt. Lehet, hogy nem hiszik el, de az elváláskor megrendültén vet­tük tudomásul és elérzékenyed- tünk. Vége a fiatalos gondola­tébresztésnek. Vissza kell menni a valóságba, és élni ki- nek-kinek a maga korát, 60 avagy 75 évesen. Megszerettük a magyargéci embereket, ők viszonzásul megszerettek bennünket. Ezt bizonyítja a tábor látogatott­sága. Egy tizenegyéves cigány kisfiú pedig így búcsúzott sírva: - Ne menjenek még el, miért mennek el, maguk olyan jó em­berek voltak. - Lehet. Ugyanis azóta megalakult a cserkészcsa­pat Magyargécen. Kolosi Tibor Szécsény médiaként működik, szerény önkormányzati költségvetésből, még nem piaci feltételek között. (Talán azért nincs országos példa, - no meg 38 csatorna - mert több tíz városi televízió próbálgatja mostanság a talpra állás lehetőségét.) Majdnem utoljára. Bizony sokan szeretnénk, hogy a Salgó­tarjáni Televízió jövedelmező vállalkozás lenne. Ennek csu­pán egyetlen akadálya van. A törvény. Méghozzá kettő is. Egy régi, amely korlátozza a reklám­szerző lehetőséget és egy új, a frekvenciaosztás kapcsán, amely szintén azt mondja ki, hogy a műsoridő tíz százaléka lehet reklám, avagy húsz száza­lék, ha közpénzeket nem hasz­nálnak fel. És tessék mondani a működ­tetéshez szükséges többi költsé­get ki fedezi, ki fedezné? Utoljára. Köszönjük, hogy a szerző időben szólt! Mi egye­lőre a mesterségünk címerét vállaljuk, bár nem Amerikából jöttünk. Zengő Árpád a Salgótarjáni Városi Televízió mb. igazgatója Gyermeköröm Leányaim a nyári vakáció utolsó hetét Szorospatakon töl­tötték. A Kodály Zoltán Általá­nos Iskola ott szervezett felké­szítő tábort a kórusok számára. A gondtalannak ígérkező ko­moly munkával és szórakozás­sal teli - napokat azonban beár­nyékolta egy váratlan esemény. Amikor meglátogattuk a gye­rekeket, a nagyobbik lányom szomorúan panaszolta, hogy az ő faházukból több mindent el­loptak. Lába kelt az ő kétszáz forintjának, a pénztárcájának és néhány személyes tárgyának is. Mondanom sem kell, hogy el­sősorban az utóbbiak miatt bán­kódott. Annál nagyobb volt az öröme a tanév első napjaiban. Ugyanis a rendőrök komolyan vették a feljelentést, a gyerekek bánatát és a táborba besurranó idege­nektől -a pénz kivételével - vissza tudták szereznie az eltu­lajdonított tárgyakat. Az iskolában az én leányom is hiánytalanul visszakapta a számára oly kedves, becses holmikat. így gyorsan megvi­gasztalódott és már csak a szépre emlékezik a szorospataki táborból. Tóth Péter Salgótarján Táboroztak Szécsény öreg cserkészei „Plakátváros” Olvasóink kérdezték - jogászunk válaszol A föld egy részére vonatkozó elbirtoklás Igazán nem . mondhatom, hogy az utca embere informáci­óhiányban szenved. Forog a já­rókelő, mereszti a szemét. Fel­hívják, csábítják, meghívják! Bámulok. Jé, egy plakátvá­ros! Kis és nagyalakú nyomtat­ványok. Egyik csiricsáré, másik erőszakos. Ott vannak minde­nütt. Telefonfülke, lépcsőház, kirakat és közfal dekorációja­ként. Templom, aluljáró sem mentes a ragasztmányoktól. Egymáson, egymás mellett tü­lekednek. Ez még csak a kezdet, egy kis bemelegítés. Volt egyszer egy I W()-es és lesz 1994-es év. Ami nyomda csak létezik, mind pla­kátot nyom. Az Amikor én még kissrác voltam című rovat szeptember 2-án megjelent cikkében Buda László fotós mesélt emlékeiről. Szóba került egy régi történet arról, hogy a Dolinka erdeiben közel harminc éve egy holt­testre bukkantak. Az esetben szereplő férfi hozzátartozói azonban a mai napig élnek, s a történet felele­Ezért javaslatom, ha úgy tet­szik, felhívásom a következő: Tettrekész polgártársak! Sö­pörjük ki, súroljuk le, tegyük tisztává lakóhelyünket és őriz­zük meg ezt az állapotot! Nos, legalább fél évig. Mert ez a „harc” sem lesz a végső, közeleg a választási év, artiikor mindent elborító plakát­tengerben fogunk fuldokolni. De addig lélegezzünk! Léle­gezzenek a falak, terek, mi em­berek! Talán annyira megszokjuk ezt a felszabadult tisztaságot, hogy közérzetünk tiltakozni fog minden „felnyálazott” falragasz láttán. Benkó Dezső Salgótarján venítése ismét feltépte bennük a régi sebeket: az írást kímélet­lennek és etikátlannak érezték a családdal szemben. A leírtakat megsemmisíteni nem lehet, de úgy gondolom, kötelességem ezúton elnézést kérni azoktól, akiket (akarato­mon kívül) felzaklatott a haj­dani történet leírása. Fenyvesi Ágnes Olvasónk az 1950-es évek­ben üdülőtelket vásárolt, de az akkor érvényes tulajdon- szerzési korlátozások folytán annak telekkönyvi tulajdon­jogát nem szerezhette meg. Ezt az ingatlant a helyi ha­tóság - a volt községi tanács vb szakigazgatási szerve - te­rületrendezési célra igénybe vette, s helyette csereingatlan kártalanítást adott. Mivel a korábbi ingatlan még az eladó nevén állt, a csereingatlant is a korábbi tulajdonos nevére írták. A korábbi tulajdonos ezzel a csereingatlannal már nem törődött, s így lehetősége nyílott a telekszomszédnak, hogy az ingatlan egy részét a maga telkéhez csatolja és sa­játjaként használja hosszú évek óta. Olvasónk kérésére - a bir­tokában volt okiratok alapján - a tulajdonjogot az illetékes föld- hivatal a csereingatlanra bejegyezte, s akkor észlelte, hogy a telekszomszéd kb. 8 méter szélességben elfoglalta és sajátjaként használja az ő telkét. Amikor ezt szóvá tette, a telekszomszéd kijelentette, hogy ő már több mint tíz éve használja ezt a részt is, tehát elbirtokolta és nem hajlandó olvasónk birtokába adni, noha út céljára olvasónknak, - mint tulajdonosnak - nagy szüksége lenne az elfoglalt te­rületre. Kérdése, hogy mi a törvény álláspontja erre az esetre? * 1993. április 19-ei és május 10-ei számunkban már foglal­koztam az elbirtoklásra vonat­kozó törvényi előírásokkal, erre figyelemmel, most az általános rendelkezéseket csak röviden ismertetem és olvasónk esetére szűkítem a részletesebb választ. A több módosítással és ki­egészítéssel ma is hatályos 1959. évi IV. törvény - a Pol­gári Törvénykönyv (rövidítve: Ptk) 121.§ Hl bekezdése értel­mében „elbirtoklás útján meg­szerezni a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot sajátjaként tíz éven át szakadatlanul birtokolja." Ez alól a főszabály alól van­nak kivételek. Egyik ilyen kivé­tel, hogy „az ingatlan tulajdon­jogát elbirtoklás útján akkor sem lehet megszerezni, ha az elbirtoklás feltételei csak a föld egy részére vonatkozólag állnak fenn és a föld nem osztható meg." Ä fenti kivételt teremtő sza­bály esetenként mégis áthidal­ható! Ilyen lehetőség nyílik ab­ban az esetben, ha az elbirto­kolni kívánó fél az illetékes első fokú államigazgatási szervnél - tehát a helyi önkormányzatnál, mint építésügyi hatóságnál - olyan telekalakítási engedélyt szerez be, amellyel az általa el­birtokolni kívánt területrészt a sajátjához kapcsolja, vagy ha az önálló telekké alakítható, azzá alakítja. Ez esetben elhárul az az akadály, hogy az elbirtoklás a korábbi egységes ingatlannak csak egy részére vonatkozóan áll fenn, hiszen egy új telek ala­kul ki, vagy pedig az elfoglalt telekrész a korábbi saját tulaj­donhoz kapcsolható. Ilyen esetben szükséges be­csatolni az építésügyi hatóság telekalakítással kapcsolatos en­gedélyét és a telekalakítást tük­röző és a földhivatal által zára­dékolt vázrajzot is. Az elbirtoklás jogcímén megszerzett tulajdonjog ingat­lan-nyilvántartásba történő be­jegyzése is szükséges, mert ha az elmarad, a tulajdonszerzésre nem hivatkozhat az elbirtokló azzal szemben, aki az ingatla­non az ingatlan-nyilvántartás­ban bízva ellenérték fejében jo­got szerzett. (Ptk. 121 .§ /5/ be­kezdés). Javaslom, hogy olvasónk mi­előbb győződjön meg arról, hogy az elbirtoklásra hivatkozó szomszéd kért-e és kapott-e már a telek fekvése szerint illetékes építésügyi hatóságtól telekala­kítási engedélyt? Ha nem, akkor kövessen el mindent, hogy tör­vényes módon és hatósági se­gítséggel birtokba vehesse a szomszéd által elfoglalt terület­részt, s kérje ezen a részen az út kialakítását is. A teendőket be­szélje meg a helyileg illetékes földhivatal műszaki vezetőjével is. Dr. Verebélyi Akaratlan kegyeletsértés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom