Nógrád Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-11-12 / 212. szám

1993. szeptember 11-12., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN Lörincze Lajos-antológia Tudós tanár, nyelvművelő ritkán emelkedik az ország leg­népszerűbb emberei közé. Lö­rincze Lajos, akit szinte min­denki szeretettel csak Lörincze tanár úr-ként emleget széles e hazában, sőt mindenütt a vilá­gon, ahol magyarok élnek, évti­zedek óta a toplista vezető sze­mélyiségei közé tartozik, meg­előzve sok politikust, közgaz­dászt, sportolót is. Szerepe és munkásságának jelentősége vitathatatlan az anyanyelvi mozgalomban, a nyelvművelésben. Hogyan tör­tént ez? Kicsoda Lörincze La­jos? Erre ad választ az a könyv, ami most jelent meg Veszprém­ben, az Új Horizont kiadásában, önkormányzati és több alapít­ványi támogatással Lörincze Lajos Megnöl az ember szíve - Barátok-emlékek-találkozások címmel. A könyvet, ami volta­képpen egy, Lörincze Lajos em­lékezéseiből, cikkeiből, tanul­mányaiból, leveleiből, a vele készített interjúkból gondosan válogatott antológia, a végén fekete-fehér fotókkal gazdagí­tott „képes krónikával” Balogh Ferencné, Kolczonay Katalin és Rajfai István felelős kiadó szer­kesztette, bevezetőjét A nemzet katedráján címmel Pomogáts Béla írta. A kötet fejezetei vé­gigkísérik Lörincze Lajos éle­tútját és munkásságát a gyerek­kortól a világhírig, az „ember- léptékű nyelvművelés” megte­remtéséig. Fűszálak - közeleg az ősz Nagy Márta rajza Csikász István: Szeptember micsoda kapkodással keresgetem vakrepülésben én itt magamban búvóhelyem a hűlő ablakokban ebben a megrázkódtató évszakváltozásban kéken hidegen repedt lemálló égboltozatfalak s felhőgerendák alatt csak zümmögök: ne higgy az átlátszó üvegnek: ó jaj igazi dolgok csak a tettek igen: mindent a beszéd a szó a beszélgetések rontanak: mert félreérthető a változó idő: az üvegen kívül ott marad egy gyönge mozdulat: hát föl ne add magad figyeld csak figyeld az idegrendszert szerterontó rövidhullámokat — mint faltól falig a dongó versenyben magammal nézem a torzuló nyarat s az éheztető telet már nélküled már nélküled: állandó készenlétben vakrepülésben pörget a szeptemberi szédület (A Vallatás című kötetből, Mik­száth Kiadó, Salgótarján, 1991.) Szabó Vladimir képei Balassagyarmaton A világ és az élet csodája Jó lenne, ha az esztendő még előttünk álló hónapjaiban minél többen ellátogatnának a balas­sagyarmati Palóc Múzeumba, ahol a kortárs magyar festészet egyik jeles alakja, a város szü­lötte, a nemrég elhunyt Szabó Vladimir nyüzsgő embervilága várja az érdeklődőket az itt megrendezett gazdag kiállítá­son. A tárlat, noha a szó szoros ér­telmében nem életmű-kiállítás, vagyis nem öleli föl a művész teljes munkásságát, a maga ne­mében mégis a teljességet kí­nálja. De hiszen önmagában tel­jes egyetlen Szabó Vladi- mir-kép is, hiszen nyüzsgő tö­megeivel a világ, az élet csodá­ját jelenti. Sok-sok kép egymás mellett pedig az egész univer­zum, az egész örvendő-szen- vedő emberi világegyetem, amelynek az ember önmaga is szerves része. A kiállított művek, olajfest­mények, ceruzarajzok, vízfest­mény a művész özvegye, Szabó Vladimirné Schmolka Agnes, Pásztó Város Önkormányzata, a Magyar Nemzeti Galéria tulaj­donában vannak. A kiállítást rendezte és az alkalomra készült katalógus előszavát írta Kra- tochwill Mimi művészettörté­nész. A szervezési munkálato­kat a balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtár végezte. A katalógust, amelybe előszót is írt, Kovalcsik András ter­vezte. Szabó Vladimir, aki 1905-ben született Balassa­gyarmaton, ahol ifjúságának egy részét is töltötte, egész éle­tében szeretettel gondolt szülő­városára, a gyermek- és ifjúkor meghatározó élményeire, ame­lyek egyébként nem voltak egé­szen felhőtlenek. A kétszeres Munkácsy-díjas, kiváló művész először 1972-ben tért vissza egy kiállítással Balassagyarmatra, amikor már a legnagyobb elis­meréssel emlegették a nevét a művészettörténészek. Később a város is tisztelgett munkássága előtt, 1985-ben a Palóc Múze­umban reprezentatív tárlat ren­dezésével köszöntötte az akkor 80 éves művészt. Erre az alka­lomra a művész személyesen is ismét hazalátogatott. A szülővá­rostól megkapta a Horváth Endre képzőművészeti díjat, ha­lála után a díszpolgári címet is. Az év elején a Madách Imre Városi Könyvtár grafikai tárla­tot rendezett műveiből, most pedig ezt a reprezentatív kiállí­tást, amellyel újra bizonyítja, Szabó Vladimírt magáénak vallja. Nagy ünnepi megemlé­kezést is tartanak október 16-án Balassagyarmaton. Ennek ré­szeként Szász Endre festőmű­vész tart tárlatvezetést a múze­umban. Ezután Kratochwill Mimi leplezi le Szabó Vladimir emléktábláját, amelyet Marton László szobrászművész pla­kettje díszít. A megemlékezést a helyi önkormányzat támo­gatja. Szabó Vladimir realista vi­lágképe látomásokkal és misz­tikumokkal teljes. Rá a legna­gyobb mértékben illik az a megállapítás, hogy semmi sem volt idegen tőle, ami emberi, így a rút és a szép, a harmónia és a groteszk sem. A látható vi­lág, a valóság megunhatatlan látványa tárul elénk műveiben, ami ugyanakkor mindenekelőtt az emberi lélekben föllelhető összhang és diszharmónia egy­idejűségének megrázó kifeje­zése. A figurális igényű, realista szemléletű művész azonban ko­rántsem csupán a világ anyagi- ságát, de lelki, érzelmi benyo­másait is fölfedi. A csodálatra méltóan zaklatott emberi világ­ban képes fölmutatni a minden látványban jelen lévő humánu­mot, amivel a lét szépsége és igazsága mellett érvelhet, akkor is, ha mindez éppen igazságta­lanságba, vagy groteszkbe for­dul. Életműve nem a naponként változó divatokhoz alkalmaz­kodva épült föl. így, midőn mostanában is úgyszólván min­den az embernek az embertől való eltávolodását szolgálja, az arc nélküli „magányos tömeg” megteremtését segíti elő, Szabó Vladimir éppen ennek ellenke­zőjéről tesz tanúságot, figuráról figurára fáradhatatlanul az egyéni arc méltóságával rendel­kező ember reményét nyújtja. Hatalmas életműve ezért mara­dandó, hiszen ezt a küzdelmet minden nemzedék minden egyes tagjának meg kell vívnia, hogy újra termelődhessen az egyszerre szép és rettenetes emberben az ember, a világ, csodája. —mér 33 Palócföld - fában’ Amit a szociográfia sem tárt föl Idős Szabó István emlékkiállítása A r i mit a szociográfia sem tárt föl, jóllehet annak idején Szabó Zoltán .sokat elmondott e tá­jékról és népéről a Cifra nyo- morúság-ban, arról szól idős Szabó István, Kossuth-díjas ér­demes művész hatalmas élet­műve, illetve az ennek arányait, vonulatait érzékeltető emlékki­állítás a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumban. Pogány Ö. Gábor Szobrászsors a XX. században .. . Magyarországon című, az életmű-katalógus be­vezetőjeként közreadott tanul­mányában a többi között meg­jegyzi: „Az életmű legtalálóbb mottója: „Palócföld — fában”, ez ekként a háromnegyed szá­zados szakadatlan tevékenyke­dés legtalálóbb összefoglalása. Kiderül belőle, hogy nem csak id. Szabó István magánügye, hanem egy régiónak, a felvidék egyik tájegységének képzőmű­vészeti felmérése, vizuális szo­ciográfiája, de topográfiánál több, mert honismeret is, egy szobrász lokálpatrióta hűség­nyilatkozata.” Hallottam már olyan megjegyzést is, miszerint Mikszáth Kálmán óta senki sem mondott el többet a „jó paló- cok”-ról mind idős Szabó Ist­ván, aki 1903-ban uradalmi ke­rékgyártó fiaként látta meg a napvilágot Cereden, 27 éves ko­rában kezdte meg stúdiumait Salgótarjánban Bóna Kovács Károlynál, s autodidaktaként vált elismert művésszé. Először 1934-ben állított ki a Műcsar­nokban, önállóan csak 1954-ben mutatkozhatott be. Benczúrfalván 1954-ben tele­pedett le, ahol haláláig, 1992. július 5-ig élt és dolgozott. A Nógrádi Történeti Mú­zeum kiállítására életmű-kata­lógust jelentetett meg a mú­zeum a salgótarjáni Mikszáth Kiadó gondozásában magyar, német, angol, francia és orosz nyelven. Ezt P.eák Ildikó állí­totta össze, aki a kiállítást is rendezte. Az életmű-katalógus és a kiállítás létrehozásában szerepet vállalt a Bányász Kul­túráért Alapítvány, a Coloniap- harma Gyógyszerkereskedelmi Vállalat, a Környezetépítő és Vámudvar RT., a Múzeumi Me­cénás Alapítvány. Az életmű-katalógus jelenleg a leg­teljesebb összeállítás idős Szabó István munkásságáról. Az életrajzi adatokon kívül a többi között közli a művész dí­jait, kitüntetéseit, jelentősebb hazai egyéni kiállításait, illetve külföldi tárlatait, a külföldi ta- nulmányutakat, a köztéri műve­ket és síremlékeket, Pogány Ö. Gábor már említett tanulmá­nyát, valamint a pillanatnyilag teljesnek látszó műtárgyjegyzé­ket, s a felhasznált irodalom- jegyzéket 1956-tól 1992-ig. Az irodalomjegyzékben történik említés idős Szabó István Fába faragott esztendők című, 1969-ben megjelent önéletrajzi regényéről, a rádiós, filmes be­szélgetésekről, műterem-látoga­tásokról, s a róla készült filmek­ről is. I dős Szabó István életmű­vének elemzése már a mű­vészettörténeti tanulságok szintjére tartozik. E helyen tehát inkább arról érdemes szólni, hogy a jelen kiállítás al- kalmas-e az életmű legfőbb vo­nulatainak érzékeltetésére, s ha igen, miként teszi ezt? A: rendező, Peák Ildikó szerencsés kézzel, nagy empátiával, s .mindenekelőtt elmé­lyült szakmai tudás birtokában nyúlt a hatalmas anyaghoz. A bemutatott csaknem 70 művet mindenekelőtt kronologikus sorrendben rendezte el két te­remben, noha a tematikai „át- csúszásokat” teljesen nem ke­rülhette el, hiszen a művész ugyanazon témával más-más alkotói korszakában többször is foglalkozott. Mindazonáltal az anyag elrendezésének fő eleme a mű keletkezésének dátuma. A kiállított művek közül a legko­rábbi, az „Igyék, apám” 1942-ből, illetve a Rimóci reg­ruták 1944-ből, a legkésőbbi, a Krisztus megcsúfolása 1989-ből való. Egyebeken kívül, az egyik fő mű, az 1930-ban készült Né­gyökrös szántás nincs a kiállítá­son. A rendező jóvoltából azonban kiolvasható a művek­ből az az öntörvényű művészi fejlődés, világlátásban, tarta­lomban, anyagmegmunkálás­ban stb., ami idős Szabó István életművének jellemzője. A főbb témacsoportok, köztük a bányá­szattörténet, a palóc folklór, a vallásos sorozatok plasztikusan, és igen nagy formagazdagság­ban jelennek meg a kiállításon, amely decemberig várja az ér­deklődőket. A látogatók a mű­veken keresztül megismerked­hetnek az egész palóc világgal, a jövendőnek szóló múlttal, az élettel telítődött fa csodájával, vagyis a fába faragott élettel, ami létrehozójuk elmúlásával sem múlik el, a művészet törvé­nye szerint. (te) Szeptember 24-től Zenés péntek esték Zenés péntek esték címmel ingyenes zenei programsoroza­tot indít a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtár, amely vala­mennyi korosztály érdeklődé­sére számot tarthat. Két típusú zenés programról van szó, egy­részt zenés-táncos nosztalgiaes­tekről, másrészt KOJAK cím­mel egy kortárs jazzklub mű­ködtetéséről. Az eltérő típusú zenei programok hetenként vált­ják egymást. Az első rendez­vényre, a nosztalgiaestre szep­tember 24-én délután hat órai kezdettel kerül sor a könyvtár földszinti aulájában. A zenei anyag 30 év táncdalait tartal­mazza a rock and rolltól a diszkó hőskoráig, körülbelül a 70-es évek közepéig. A házi­gazda Márton Rezső lesz. A kortárs jazzklub a következő pénteken nyílik. Holtai Gábor zenei könyvtá­ros tájékoztatása szerint, idén 12 programra kerülhet sor abból a pénzből, amit a városi önkor­mányzat kulturális és sportbi­zottsága pályázatán nyertek. Pedagógus-továbbképzési program Megjelent Nógrád megye ál­talános és középiskolai pedagó­gusainak az 1993-94-es tanévre szóló továbbképzési programja Salgótarjánban, a Nógrád Me­gyei Pedagógiai Intézetben. Az oktatásügy tartalmi és szervezeti kérdéseit az új tanév­ben új törvények és rendelkezé­sek szabályozzák. A pedagógiai intézet mindezek figyelembe­vételével kívánja az 1993-94-es tanév továbbképzéseit lebonyo­lítani. A tájékoztató jellegű tan­folyamoktól egy-egy részterület speciális ismereteinek feldolgo­zásáig, az elmélettől a gyakorla­tig széles körű választási lehe­tőséget kínáltak a múlt tanév végén kiküldött igényfelmérés alkalmával. Az ajánlott prog­ramok többsége - a visszajelzé­sek szerint - érdeklődésre tart számot. Az intézet, pénzügyi lehetőségeit figyelembe véve, sajnos, a korábbi gyakorlatot nem tudja folytatni, ezért in­gyenesen csak nagyon kevés tanfolyamot tud kínálni. így ta­lán az remélhető, hogy a hallga­tók költségeit részben vagy egészben vállalni tudja majd a küldő intézmény. A most megjelent, Nógrád megye pedagógusainak tovább­képzési programja című füzet­ben a szerkesztők közzéteszik a jelentkezettek névsorát. Néhány tanfolyam esetében pótlólagos jelentkezésre is lehetőség van. Ezt szeptember 20-ig lehet meg­tenni írásban vagy telefonon a pedagógiai intézetnél. A továbbképzési füzetben pontosan közük a tanfolyamok helyét és időpontját is. Ezekre tehát külön értesítést nem kap­nak a pedagógusok. Egyébként, a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet ebben a tan­évben is igen változatos szolgál­tatásokkal áll a pedagógustársa­dalom rendelkezésére, így pél­dául szakértőket biztosít egyedi szakmai problémák megoldásá­hoz, a médiatárból folyamato­san kölcsönözhetők szakköny­vek és filmek, a tanárudában tankönyvek és oktatási segéd­anyagok vásárolhatók. —th 1993/94: „drámai” színházi bérlet Harmadik csengetés A kulisszák világában köztu­dott: ha a harmadik csengőszó is megszólal, már nincs sok idő hátra, hamarosan felgördül a függöny... Salgótarjánban jelenleg kö­rülbelül ebben a szakaszban van az 1993/94-es évad előkészí­tése. Összeállt a program, meg­köttettek a szerződések, árulják a jegyeket s nincs már messze a nyitány. A hosszú nyári szünet utáni első színházi jellegű produkció szeptember 20-án 20 órakor lesz. Ekkor a Mikroszkóp Szín­pad vendégszerepei a József At­tila Művelődési Központban Zsarukabaré című műsorával. Sas József társaságában a szin­tén ismert Forgács Gábor és Heller Tamás is fellép. Az „előjátékot” október 28-án követi az igazi színházi bemutató. A tíz előadásból álló bérletsorozatot az Egri Gárdo­nyi Színház nyitja meg: Csehov örökbecsű remekét, a Ványa bácsit állítja színpadra. A Székesfehérvári Vörös­marty Színház várhatóan no­vemberben mutatja be H. Ash­man - A. Menken Rémségek ki­csiny boltja című horrormusi- cal-jét. Ugyancsak novemberre van tervbe véve F. Dürrenmatt Angyal szállt le Babilonba című drámája a Szolnoki Szigligeti Színház előadásában. Decem­ber az időpontja Rideg Sándor Indul a bakterház című regé­nyéből készült színpadi válto­zatnak a Budapesti Kamara- színház interpretálásában. A bérletsorozat további hat előadása már az 1994-es naptári évben lesz, ugyanennek a négy társulatnak a bemutatásában. Egyelőre az még nem biztos, hogy melyik darab melyik hó­napban kerül színre, de a való­színű sorrend a következő: F. Dürrenmatt: A millio­mosnő látogatása (Eger), Sha­kespeare: Makrancos hölgy (Bp-i Kamara), A. Miller: A sa- lemi boszorkányok (Szolnok), Molnár Ferenc: Színház (Eger), Dale Wassermann: Kakukkfé-. szék és Daniels Keyes: Virágot Algemonnak! (mindkettő Szé­kesfehérvár). A József Attila Művelődési Központ természetesen a mű­sorváltozás jogát fenntartja, bár ezzel nem szívesen él. Ha egyál­talán van bizonytalan pontja ennek a sorozatnak, akkor az éppen az utolsónak említett Keyes darab, de a szervezők remélik, hogy azt sem kell más­sal kiváltani. Úgy látszik, hogy a kitűnőre sikerült tavalyi évad után, az ilyen-olyan nehézségek ellenére ismét jó szezon elé néz Salgó­tarján. A kínálatban klasszikus szerzők, fajsúlyos drámák sze­repelnek, megbízható szakmai színvonalú színházak előadásá­ban. Most már csak fogékony közönség szükségeltetik. Meg kell becsülni, hogy a kultúra számára nehéz időszak­ban ilyen gazdag programot biz­tosítanak a város polgárainak. Ez akkor is tiszteletet érdemlő igyekezet, ha az előadás költsé­geinek egy részét a nézőknek saját szűkös pénztárcájukból kell kigazdálkodniok, még­hozzá az áfával megemelt áron. A viszonzásnak egyetlen módja lehetséges: a bemuta­tandó darabok, előadások iránti érdeklődés. A város lakóinak - főként az értelmiségiekre, fia­talokra gondolva - azt kell bi- zonyítaniok, hogy érdemes, van kinek, van miért színházat csi­nálni Salgótarjánban. 1- csongrády -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom