Nógrád Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-05 / 181. szám

8 HÍRLAP ég - Ígérő 1993. augusztus 5., csütörtök Valódi árvalányhaj és hamisítatlan uniformis A nagy melegben a legjobb a sátor hűvösében Szabad a diskurzus és ismerkedés a fiúk és lányok sátorvárosában, avagy az idill feledhetetlen derűs és röpke perceinek Ráróspusztán is szívesen hódolnak A rárósi cserkésztábor naplójából Augusztus másodikat itt járt Marx! A nyár melegének legjavával „kíván” jó kedvet az idei rárós- pusztai cserkésztábor több mint félezer lakójának. Negyven fel­nőtt vezető törődik itt azzal, hogy a fiatalok és a gyerekek idejük nagy részét ne csupán hűsöléssel vagy izzasztó, kime­rítő testmozgással töltsék. A déli kánikula nem szegi kedvét a nagykátai Darvas And­rás Kálmánnak, a kürtös kisfiú­nak, aki türelmetlenül várja, hogy megszólaltassa kedvenc dallamait, s ezzel asztalhoz szó­lítsa a táborozókat. András na­gyon is tisztában van tényke­dése jelentőségével, érthető te­hát, hogy minden alkalommal akkurátusán kíván eleget tenni a vele szemben támasztott elvárá­soknak. Másrészt az ő orrát is csiklandozza a rizses hús és az uborkasaláta finom illata ... Önmagáról annyit árul el, hogy vadászkürtön játszik, s Ráróson naponta négyszer-öt- ször ad félreérthetetlen, hívó hangjeleket a közös progra­mokra. Pálmány Márta Varsányból érkezett a táborba, s mint a lit- kei általános iskola fiatal peda­gógusának, hitoktatójának, el­sősorban a Karancs-völgyi cserkészek felügyelete, ellátása, a bibliaórák megtartása a re­szortja. Hakkel Béláné szintén a litkei iskolából vállalkozott ilyen feladatra. Jelenleg mindketten egyházi vonalon képezik magukat: egy hároméves hitoktatói kurzus hallgatói Balassagyarmaton.-Az idei tábort a KÁLÓT Katolikus Népfőiskolái Szövet­ség szervezte. Új vonása, hogy az előző évekhez viszonyítva nagyobbra tárta kapuit, s ezzel színesedett a palettája - vallja Szabó József, a KÁLÓT orszá­gos elnöke, táborvezető, aki egyebek mellett beszámol arról is, hogy éppen a németek és er­délyiek érkezését várják. Néhá- nyan pedig most készítik elő a következő napok túráit, neveze­tesen, „becserkészik” a Pá- ris-patak völgyét, aminek látvá­nyaiban aligha csalódnak az or­szág más tájain élő táborozok. — Olyan elfoglaltságot sze­retnénk nyújtani a tíz altáborban pihenő fiataloknak és felnőttek­nek, amelyek révén - teszem azt egymás kedvenc időtöltésének megismerésén keresztül - köze­lebb kerülnek egymáshoz. Ez volt a célunk, amikor hegymá­szókat, nagycsaládosokat, ifjú tűzoltókat meginvitáltunk Rá- rósra. A kezdés - úgy vélem - jól sikerült, legyen ilyen a foly­tatás is! - fogalmazza meg óha­ját a táborvezető, aki itt kama­toztathatja igazán az osztott fi­gyelemre való képességét. Szinte percenként más-más irányba szólítja a szervezői kö­telesség, a gyerekek iránti fel­elősség. Fél szemmel a konyhai sürgés-forgást, illetve a tálalás­nál segédkező fiúkat figyeli, akik kis híján a kókadozó füvet is megetetik borsólevessel... Mint házigazda, ebéddel kí­nálja a sorra érkező vendégeket, köztük dr. Marx Gyulát, az MDF országgyűlési képviselő­jét, a Magyar Népfőiskolái Ka­marák elnökét, nyugdíjas orvost — és egykori cserkészt -, aki Za­laegerszegről utazott ide. Erede­tileg augusztus nyolcadikára tervezett látogatását - egyéb el­foglaltsága miatt - hozta előbbre.- Ittlétemnek valójában az a célja, hogy közvetlen tapaszta­latokat szerezhessek a KÁLÓT Népfőiskolái Szövetség tevé­kenységéről. Elmondhatom, hogy ez a szerveződés koránt sem a nosz­talgiázásnak él, hanem komoly értékmentést folytat, keresztény szellemű ideológiai elkötele­zettséggel. Játékosan közelítve és úgy küzd a lelki elszürkülés ellen, hogy megmutatja egy sa­játos közösség lényegi és vonzó elemeit, ellenben nem kívánja, hogy a vallás fából vaskarika legyen.. . Marx Gyula szerint a szövet­ség mindenképpen érdemes a támogatásra, ugyanakkor -le­hetőleg rövid úton - törekednie kell arra, hogy munkájuk legja­vát nyújtó további, korszerű szellemiséggel bíró vezetőket találjon és képezzen. Mert a je­lenlegieknek ma nin- csenek segítőik. Ezért indítanak a kö­zeljövőben bentlakásos iskolá­kat, ahonnan majd az új tiszt­ségviselők fognak kikerülni. Mihalik Júlia Képek: Mikuska István Biztonsági „ellenőrök” a tábor kapujában A teríték hiányos, de nem csökkenti az étvágyat Özönvíz alulról? Amikor ő még kislány volt A makrancos hölgy 1992. szeptember 8-án a Himalájából Pakisztán északi részére hatalmas árhullám zú­dult, emberek ezreit ölte meg. Elsöpört a föld felszínéről 400.000 házat, és a hullámok­ban lelte halálát két millió házi­állat is. Csak október 2-án csi­tultak le a haragos hullámok és folytak le délen az Arab-ten­gerbe. Nem ez volt azonban az elmúlt év egyetlen vízikataszt­rófája. Dél-Kína egész tarto­mányai víz alá kerültek, számos indonéz települést mosott le a föld színéről az áradás, Argen­tínában és Paraguayban egy erős felhőszakadás után 300.000 embert kellett evaku­álni. Mindezek hallatán joggal fogalmazódhat meg egyesekben a kérdés: vajon mindezek nem egy fenyegető özönvíz előjelei- e? A Bibliában ugyan szó van a mindent elemésztő özönvízről, azt azonban tudományosan még nem bizonyították be, hogy va­lóban volt-e ilyen globális, mindenre kiterjedő árhullám. Víz ugyan lenne elég: ha a föld egy lapos korong volna akkor a víz mindenütt 2.400 méter ma­gasan állna. A tudósok ezért ku­tatják egy esetleges árvíz ki­váltó okát. Árvizet hozhatna például a leghatalmasabb ten­geri hullám, a tsunami. Ezeket az óriáshullámokat tengerren­gés indítja útjára, és eleinte szinte ártalmatlannak tűnnek. Magasságuk ugyanis nem túl nagy, mindössze egy és hat mé­ter között mozog, ám hosszúsá­guk elérheti az ezer kilométert is. Ha egy tsunami eléri a partot, akár 60 méter magasra is fel­csaphat az egymásra zúduló víz­tömeg. 1960-ban Hawaii-ban és a japán partvidéken tombolt egy ilyen árhullám, a víz bizo­nyíthatóan Alaszka magasságá­tól indult útjára. 1993-ban a Szahara alatt, 5000 méter mélyen 150.000 köbméter vizet találtak, éppen elegendőt ahhoz, hogy egy eu- rópányi területet 15 méter ma­gasan elárasszon. Az ilyen ter­mészeti jelenségeket nem lehet megjövendölni. Pakisztánt azonban nem érte meglepetés­ként a tavalyi katasztrófa. Az ország miniszterelnöke az árvi­zet „Allah büntetésének” ne­vezte, ugyanis a Himaláján kiir­tották az erdőket, nem csoda hát, ha megcsúsznak a dombol­dalak, eltörnek a duzzasztógá­tak és semmi nem állja útját a völgyekbe lezúduló monszune­sőnek.- Édesapám kémény­seprő-mester, édesanyám női szabó volt - kezdi a beszélge­tést magáról és családjáról Alexi Józsefné, a salgótarjáni polgármesteri hivatal titkársági osztályának ügyféleligazítója. Egyedüli, elkényeztetett, dur- cás gyermek voltam. Ezért is adtak be a szüleim sürgősen óvodába. Akaratosságom odáig fajult, hogy az elemiben nem Bayer Ági voltam hajlandó elfogadni a ta­nítónénit, én akartam tanítani az osztályt. Később sikerült megnyugodnom és bizton állít­hatom, hogy azóta csak az en­gem körülvevő embereknek, a közösségnek élek.- Mik határozták még meg gyermekkorát?- Egész fiatalságomra a sport és a tánc volt a legna­gyobb hatással. Nyaranta ál­landóan budafoki nagyszüle- imnél töltöttem a vakációt. Tő­lük jártam le rendszeresen a Budafoki Evezős Klubba, ahol az úszás minden fajtáját és az evezőstechnikákat sikerült na­gyon fiatalon elsajátítanom. Onnan hazakerülve minden ál­dott nap (volt, hogy kétszer is) lejártam a mai Vásárcsarnok helyén lévő bányai strandra edzeni. 14 éves koromban az akkoriban igen közismert hír­verő versenyen nyertem meg egy összecsapást egy francia nő előtt egy egész testhosszal. Táncolni a mai Kohász Műve­lődési Központba jártam. A la­tin táncok szerelmese voltam.- Milyen sportot űzött még?- 178 cm-es magasságom­mal 16 évesen NB I-es kosár­labdázó voltam a helyi SSE női csapatában. 21 éves koromig kétszer voltam válogatott, az akkori csehszlovákok és vala­melyik német válogatott ellen. Hogy melyik ellen, arra már nem emlékszem, nagyon régen történt.- A sportolók mindig is híre­sek voltak „hecceikről".- A lányokkal mi is sok mindent végigcsináltunk. Egy ízben a szegedi Dóm lépcsőjén ültünk és egyikünk ötlete nyo­mán elkezdtük meredten nézni az eget. Egyszer csak a minket és az eget is bámuló tömegből megkérdezte valaki, hogy: „Mit néznek?”. Erre rávágta az ötletgazda: „Az eget bőgőnek!” Mit mondjak? Majdnem meg­vertek minket. A másik, talán legkedvesebb történet Diósgyőrből szárma­zik. A mérkőzés előtti éjszaka ránk jött a táncolhatnék. Mit tehettünk, mikor a szobák az egészséges életmód jegyében Alexi Józsefné be voltak zárva? Összecsomóz­tunk 12 törülközőt, azon eresz­kedtünk le és mentünk tán­colni. Reggel már a rendes aj­tón léptünk be és rövid pihenés után indultunk játszani. Sze­rencsére 2 ponttal megvertük az ellenfelet, de mondanom sem kell, hogy majdnem össze­estünk a mérkőzés közben. A sporttal és a tánccal való szakí­tás után szünet nélkül olyan te­rületen dolgoztam és dolgozom ma is, ahol állandó és közvet­len kapcsolatban vagyok az emberekkel. Erre tettem fel az életemet. Hídvárv Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom