Nógrád Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-05 / 181. szám

1993. augusztus 5., csütörtök NŐI DOLGOK HÍRLAP Állatbarát // színésznő Hunter Tylot az amerikai fil­miparban a XXI. század sztár­jaként tartják nyilván. A bájos teremtés viszont saját magát nem vesziu komolyan. Ottho­nában számtalan kis állatnak ad helyet férje és két kisfia - Christopher és Micky - mel­lett. A harmincéves színésznő állatgyűjteményében két igu­ana, két cica is van többek kö­zött. Felvételünkön kedvencé­vel átható Hunter Tylo. Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond! A könyvesboltok polcain, az utcai árusok asztalain ritkán ju­tunk manapság jó könyvekhez. Mindent elborít az erőszak, a pornó, a gyenge krimi, a silány szerelmes történet. A hival­kodó, rikító külsejű irományok között bukkantam egy szerény fehér borítójú könyvre: „Ho­gyan szeressük kamasz gyer­mekünket?” A serdülőkorú gyermekek szülei a tudói annak, hogy miért vettem meg gondolkodás nélkül e vékony könyvecskét. A szerző pszichiáter, és négy gyermek édesapja. Mondanivalóját saját szülői, illetve tanácsadói tapasz­talataival támasztja alá, min­denki számára világos, érthető formában. A fiatal szülők többsége alig várja, hogy gyermeke felcsepe­redjen, és kevesebb gond le­gyen vele. Való igaz, hogy bi­zonyos értelemben - ahogy nő a gyerek - kevesebb törődést igé­nyel. Nem kell öltöztetni, etetni, minden este ellenőrizni, hogy rendesen megmosta-e a fogát? A serdülők szükségletei jóval összetettebbek ennél! „A kama­szok helyzete szinte minden te­kintetben évről-évre romlik. A serdülőkori öngyilkosságok száma tragikus mértékben emelkedik. Az utóbbi néhány évben a fiatalok tanulmányi eredménye és az oktatás szín­vonala folyamatosan rosszab­bodik. A kábítószérfogyasztás, a fiatalkori bűnözés, a serdülő­kori terhesség, a nemi betegsé­gek és az elkeseredettség sta­tisztikai adatai lesújtóak. Hol a baj? Elsősorban ott, hogy a szü­lők többsége nem tud helyesen bánni tizenéves gyermekével - írja Dr. Campbell. Milyen könnyű szeretni az aprócska, járni, beszélni tanuló gyereket. És milyen nehéz ki­mutatni szeretetünket a dü­höngő, visszabeszélő, néha ma­gába zárkózó, vagy éppen órá­kon át fecsegni képes kamasz iránt. Pedig ennek a mindennel, de leginkább saját magával elé­gedetlen, nyakigláb tinédzser­nek, ebben a korban van legin­kább szüksége a szülő szerete- tére. Ez a „22-es csapdája”! Dr. Campbell szerint a szülők által elkövetett hibák jelentős há­nyada abból származik, hogy nem tudják hogyan közvetítsék szeretetüket a serdülőnek, és nincsenek tisztában azzal, hogy mennyire fontos ez gyermekük­nek! Ajánlom ezt a könyvet min­den szülőnek, akinek kamasz gyermeke már több álmatlan éj­szakát okozott. De méginkább ajánlom azoknak, akik úgy gondolják, nekik nincs semmi bajuk gyermekükkel! Mert nin­csen kamasz probléma nélkül, csak túl magabiztos szülő van! (Dr. Ross Campbell: NEHÉZ ÉVEK Hogyan szeressük ka­masz gyermekünket?, HAR­MAT Kiadó) Mikó Edit Hajspray a cipőbe, kölni a centrifugába A régi és - helyenként meghökkentő - új ötletek sok­féle munkát megkönnyíthet- nek a lakásban és a ház körül, íme, egy csokorra való a házi­asszony tipp-tarisznyából: A poros velúrfüggönyöket nemcsak úgy tisztíthatjuk ki, hogy kirázzuk vagy kiporszí­vózzuk; a textíliát — egy mellé tett, kölnivel átitatott kendő segítségével - a centrifugában is portalaníthatjuk. A zoknit, harisnyát gyakran elszínezi a cipő bélése. Meg­előzhetjük a bosszantó folto- sodást, ha hajsprayt fújunk a lábbeli belsejébe, majd hagy­juk megszáradni és csak az­után húzzuk fel. A kristály poharat kétféle­képpen tehetjük kistálytisz- tává. A citromolajos mosoga­tószerrel átöblítjük, vagy a meleg mosogatóvízhez ecetet teszünk. A tormát megtisztítva, alu­fóliába göngyölve hosszú ideig frissen tarthatjuk a hűtő­ben. Felhasználáskor könnyen kezelhető lesz, pillanatok alatt le lehet reszelni és a maradé­kot gond nélkül tovább tárol­hatjuk. A petrezselyem és a snidling szintén sokáig meg­őrzi frissességét, ha nedves új­ságpapírba csavarva tesszük el a hűtőszekrényben. A virágoknak is van „ízlé­sük”. A tulipánok például sze­retik, ha vizükbe kockacukrot teszünk. Ha korábban már kissé meghajlott a száruk, az édes folyadék fölszívása után kiegyenesednek. A cserepes virágok általában kedvelik az asztalos-enyvet. A vízzel ol­dott ragasztóban ugyanis szá­mos olyan tápanyag található, amely a növények fejlődése szempontjából fontos. A beteg kutyusok gyógyu­lását gyakran az késlelteti, hogy nem hajlandók bevenni a számukra fölírt orvosságot. Érzékeny orruk ugyanis meg­szimatolja a gyógyszer kelle­metlen szagát. Ellenkezésüket legyőzhetjük, ha a szert jól be­leágyazzuk egy darabka kol­bászba, vagy becsomagoljuk egy szelet párizsiba. A fa főzőkanalakat megvi­seli, meggörbíti a sok haszná­lat - szódavízben áztatva azonban visszanyerik eredeti formájukat. A száradás miatt görbült, megvetemedett kony­hai aprítódeszkát is „kisimít­hatjuk”, ha egy napig nedves kéztörlő rongyba tekerve tart­juk. Teszt asszonyoknak Milyen meny ön? Mi a véleménye férje szüleiről?- szeretem őket- szeretnem kell őket.mert a férjem szülei- rokonokról jót vagy semmit- elviselem őket- nem vagyunk beszélő viszonyban Hogyan nevezi anyósát?- anyuka- mama 4- néni 2- vén szipirtyó 0 Mit tesz, ha férje azt mondja valamelyik főztjére, hogy ilyet igazán jól csak a mama tud elkészíteni?- megharagszom a férjemre 3- megharagszom az anyósomra 0- haragszom anyámra, aki nem tanított meg főzni 4- haragszom magamra, hogy nem tanultam meg főzni 5 Hajlandó-e megfogadni anyósa tanácsait?- nem, mert rosszak 2- nem, mert ő mondta 0- attól függ, egyetértek-e velük 4- attól függ, milyen kedvem van 3- rendszerint igen 5 Mit főz, ha anyósáék látogatóbajönnek?- nagyon finomat, hogy jól érezzék magukat 5- finomakat, hogy anyósom lássa, mennyivel jobb háziasszony vagyok, mint ő 2- amit mindannyian szeretünk 4- gyilkos galócát 0- Semmit. Hajönnek lesznek, ha hoznak esznek 1 Az apósát vagy az anyósát kedveli jobban?- apósomat 2- anyósomat 3- mindkettőt 5- egyiket sem 0 Férje bejelenti, hogy támogatni akarja anyagilag idős szüleit. Mit szól?- mindenki oldja meg a saját problémáját 0- megőrültél, hiszen nekünk is alig jut? 1- keress többet, ne a kosztpénzt csökkentsd 2- ahogy gondolod 4- én is éppen ezt akartam javasolni 5 Mi az amit szeret férje szüleiben?- általában szeretem őket 5- hogy szeretik a férjemet 3- hogy anyagilag támogatnak 2- hogy messze laknak 1 Értékelés 0-10 pont: Ön ki nem állhatja az apósát, anyósát pedig kifejezet­ten gyűlöli. Lehet, hogy valóban nem kellemes emberek, de ha fér­jét igazán szereti, toleránsabbnak kéne lennie. Mit szólna, ha férje viszonyulna olyan undorral az Ön szüleihez?! 11-21 pont: Ön nem kedveli férje szüleit, de tudatában van an­nak, hogy házastársa kedvéért időnként nyelnie kell. Ezt meg is próbálja, legfeljebb nem mindig sikerül. Próbálkozzon erőteljeseb­ben. 22-32 pont: Önnek alapjában véve sikerült konszolidált kapcso­latot kialakítani házastársa szüleivel. Ez lehet az ő érdemük is, de biztos Ön is a kellő hozzáállással, empátiával és türelemmel viszo­nyul hozzájuk. Megérti, hogy az anyai féltékenységet nem a meny iránti ellenszenv, hanem a fia iránti talán túlzott szeretet motiválja. 33-40 pont: Gratulálunk, Ön az ideális meny! Annyira jó és ön­zetlen, megértő, hogy az már gyanús. Biztos, hogy őszintén, szabad akaratából válaszolt a kérdésekre? Persze az is lehet, hogy Önnek ideális apósa és anyósa van... Film az ovis túszdrámáról Új szerepre készül a francia film új üdvöskéje, a 23 eszten­dős Elsa Zylberstein: ő szemé­lyesíti meg a nemzeti hősnek számító Laurence Dreyfust. a tússzedővel szembeszálló bátor óvónőt. Elsa Zylbersteint a moziné­zők a „Van Gogh” c. filmből ismerhetik. A film forgató- könyvét már néhány nappal a szerencsés kimenetelű túsz­dráma után elkészítette Gilles Cahoreau, aki már régen szere­tett volna egy jó krimit össze­hozni. Az óvodai túszdrámában azonnal meglátta a remek té­mát, és akkor elkezdte az írást, amikor az akció még javában tartott. A film címe valószínűleg „Human Bomb” — a túszszedő gengszter neve - lesz. A ren­dező Franck Landros augusz­tusban kezd hozzá a forgatás­hoz. Britt Ekland ellopott nyakéke Nincs mostanában szeren­cséje Britt Eklandnak. A kö­zelmúltban szakított Jim McDonnellel, a „Stray Cats” dobosával, és a válás igencsak megviselte. Hogy kiheverje a fejéből a kellemetlen emléke­ket, elment egy jótékonysági bálra, melyet London Kensing­ton negyedében rendeztek. A mulatság remekül indult: a tombolán a svéd filmsztár nyerte meg a fődíjat, egy há­romszázötvenezer forintot érő gyémánt brosstűt. Amikor azonban át akarta venni az érté­kes darabot, már késő volt: kö­zölték vele, hogy egy vendég, a művésznőre hivatkozva elvitte az ékszert, és eltűnt vele a báli forgatagban. Zsazsa, a jótékonykodó baba A magyar származású, nagy Zsazsa Gábor, sok botrány kirobbantója a minap számos müvésztár- sával együtt otthontalanoknak rendezett jótékony célú délutánt. Ezen Zsazsa saját maga merte ki főztjét, a speciális, magyaros gulyást. FEB-fotó — Meg kellene bocsájtanom magamnak azt hogy hagytam: sodorjon magával az ár. De amióta igazán öregszem, egyre kevésbé sikerül szemet huny­nom a gyengeségem, s mind- afelett, amit ennek köszönhe­tek. - A vallomástöredék V.-né, Margittól, egy olyan asszony­tól származik, akinek nincs szándékában felülbírálni az öt­venes évek történelmi múltját, azt az időt, mely meghatározta az ő sorsát is.-Tudom, hiba volt, hogy nem akartam szembesülni a té­nyekkel, mert jobb, ha az em­ber tisztázza, mit miért tett. Azt hiszem, tartozunk magunknak ennyivel. Mindjárt rátérek a mondanivalóm lényegére, de szeretném, ha tekintetbe venné, hogy ebben a mi házunkban nem szokás felemlegetni az év­tizedekkel korábban történte­ket. Én akartam és akarom, hogy így legyen. Egyszerűen azért, mert vállaltam, hogy vé­delmezek egy életet. A férje­mét. V. egy nagyon idős és beteg ember. Szinte teljesen elvonul- tan él, s csak akkor lép ki a házból, ha orvoshoz kell men­nie. De olyankor is autóval te­szi meg azt a rövid utat.- Ebben a környezetben mindenki tudja, hogy a férjem. Asszonysorsok A kikötő árnyai- nem sokkal a házasságkötése után - egy végzetes politikai ügybe keveredett, s emiatt éve­kig börtönben ült. Az ellene szóló vádakról mégsem szeret­nék többet mondani, minthogy olyan dolgokban vett részt, mellyel emberek életét veszé­lyeztette. Nem kívánom ma­gyarázni, mi vitte rá erre a bal­lépésre, azt gondolom, ezt egyedül ő teheti meg. S isme­rem őt annyira, hogy bizton­sággal merjem állítani: sokszor szembesült már a lelkiismere­tével, s az örökös önvád elől is próbál menekülni... Hazud­nék akkor is, ha azt állítanám: nem érzek szánalmat iránta. S nem lenne igazam az esetben sem, amennyiben váltig bi­zonygatnám: a házasságunk tö­retlen maradt. Együttélésük az ominózus évek után átváltott egymás mel­lett élésre, ami jó arra, hogy két ember kényelmesebben kielé­gíthesse testi szükségleteit, s időnként elszórakozzon a má­sik társaságában. Ez a tartalom határozta meg V-ék kettősének formáját, ami csupán annyit árult el a külvilágnak: elzár­kóznak, de jól élnek.-Jól élünk? - kérdi keser­nyés nevetéssel a hetvenes éve­iben járó nő. - Hát igen. Anya­giakban nem szenvedtünk hi­ányt, mind a ketten alaposan elhíztunk, a párom szívbeteg, nekem pedig a magas vérnyo­mástól kéne tartanom. Családról aligha beszélhet­nek, mert gyerekük nem szüle­tett.- Még bírom a talpalást, de ha elgyengülök, mind a ketten a szeretetház gondozására szo­rulunk. Tehát, jól élünk ... Azzal a tudattal, hogy csak magunkra számíthatunk. S olyan emlékekkel, melyek éle­tünk végéig gyötörnek bennün­ket. Nem óhajtom a részletek­kel traktálni, de azért megemlí­teném, hogy V. azzal, amit csi­nált, engem is eláztatott a bará­tok, rokonok, ismerősök előtt. S szép lassan magamra is ma­radtam . . . Nem vágytam én ilyen nyugalomra, s arra, amit „kárpótlásként” kaptam: le­sújtó pillantásokra, elfordított tekintetekre. Mindebben azért lett részem, mivel nem hagy­tam magára a páromat. Utóbbi döntésre hosszas té- pelődés után került sor.- Nem akarom azt mondani, hogy könnyedén adtam az ön­kéntes száműzetésre a fejemet. Nem tagadom, nem is egyszer megfordult a fejemben, hogy elhagyom V.-t, felbontom a há­zasságunkat. Mivel tudatában voltam annak, milyen életmód vár rám, ha maradok, egysze­rűen nem volt ínyemre még a gondolata sem az elevenen el- temetkezésnek. Mégsem lázad­tam, s nem hajóztam el abból a kikötőből, aminek az árnyas oldala jutott nekem. A leges- legnagyobb gondom mégsem ez. Másrészt a nehezén már egyébként is túl vagyunk. Az az én nagy bajom, hogy sok évvel ezelőtt nem álltam a sar­kamra, s nem követtem el min­dent azért, hogy a férfi, akivel élek, ne hívja ki kettőnk ellen a sorsot. Végzetes mulasztás volt. S most már nincs módom másra, mint, hogy megértsem a bölcseletet: Az ember tényleg a maga sorsának kovácsa. (M.J.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom