Nógrád Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-28-29 / 200. szám
6 HÍRLAP HÉTVÉGI MAGAZIN 1993. augusztus 28-29., szombat-vasárnap A HUNGEXPO sikeres exportja KRAKOFOOD ’93 Az „áru” neve: kiállítás A HUNGEXPO elmúlt évi sikerterméke a FOODAPEST nevű Nemzetközi Élelmiszer, Ital- és Élelmiszergépipari Szakkiállítás volt. A Budapesti Nemzetközi Vásárközpont 15 ezer négyzetméterén 25 ország 795 neves kiállítója mutatta be termékeit. A rendezvény egy- csapásra rangot vívott ki a kiállításszervezők világában. A kedvező visszhang, a nemzetközi elismerés azt az újabb ötletet adta - az idén 25 éves - HUNGEXPO-nak, hogy a rendezvényt — a kiállítások nemzetközi piacán újszerű módon - exportálja. Az elképzelés megvalósul: a részvénytársaság Agro Stúdiója szeptember 22-26. között Lengyelországban rendezi meg a KRAKOFOOD ’93 nevű élelmiszer-kiállítást. A piac is minősít A kiállítások piaca is keményen minősít és egyben új igényt is formál. A főként csak látványosságot, szórakozást kínáló, szinte népünnepély számba menő kiállítások határozottan háttérbe szorultak, helyettük ma már igazából a szak- kiállítások iránt van igény. Európa is a rangos kiállítások sorát rendezi. Az élelmiszer szakma a páratlan években - így az idén is - a kölni ANUGA-n, a páros években Párizsban a SIAL-on találkozik. A londoni IFE, az ut- rechti RÓKA, vagy a koppenhágai TÉMA ugyancsak nagy név a kiállítási naptárakban. Ebben a mezőnyben, ilyen konkurencia mellett szabad-e, érdemes-e újabb kiállítások rendezésére vállalkozni? Nos, a FOODAPEST és a KRAKOFOOD példája tanúsítja, hogy alapos és körültekintő piackutatás alapján - igen, érdemes. Legnagyobb magyar bemutatkozás A KRAKOFOOD szervezője, a HUNGEXPO RT. felismerte, hogy az élelmiszeriparnak ebben a térségében szüksége van egy olyan regionális szakmai fórumra, egy olyan újabb nemzetközi találkozóra, amely hozzájárul a piac mozgásához, kiszolgálja annak résztvevőit és amely esemény a szakmának, a szakembereknek, az üzletembereknek, a piac szervezőinek szól. Az érdeklődés azt ígéri, hogy a nagyhírű kölni ANUGA után az idén külföldön a KRAKOFOOD lesz a legnagyobb magyar élelmiszeripari bemutatkozás. Az üzleti, piackutatási fórumnak is ígérkező kiállításnak kereken 2.000 négyzetméterén 130 kiállító mutatkozik majd be. A franciák, szlovének, Illinois állam és - a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának támogatásával - a magyarok nemzeti bemutatóval szerepelnek a Krakkó városhatárán belül, a belvárostól mindössze néhány percre lévő Expo-központban. Honi élelmiszertermelőink és - kereskedőink közül többen jó lehetőséget, piacszerzést remélnek a Krakofood-tól. Ehhez a visegrádi négyek között létrehozott kereskedelmi megállapodás is jó alapot teremt. 27-30 cég viszi el termékeit Krakkóba a kiállításra. Érdemes megjegyezni, hogy a már szinte Eu- rópa-szerte ismert élelmiszeri- pari cégeink mellett egy sor új magyar vállalkozó is ott lesz a rendezvényen. A magyarok termékskálája is nagyon ígéretes. A 400 négyzetméteren elsősorban borok, üdítőitalok, sütő-és édesipari termékeket, mélyhűtött árukat, konzerveket kínálnak, mutatnak be. Különlegesség számba mennek a szójából készült korszerű termékek és az élelmiszeripari csomagolóanyagok is. A színhely Krakkó A magyar részvételnek egyik célja a szembesítés is. Annak bemutatása és felmérése, hogy hol tart élelmiszeriparunk, milyen céljai vannak, és főként hogy Európának ebben a térségében mely áruféleségek találhatnak vevőkre. Krakkó. E dél-lengyelországi helyszín kiválasztása sem véletlen. Úgy tartják, hogy itt, ezen a vidéken található Európa legtermékenyebb termőföldje. Ezért is válhatott a város a lengyelországi élelmiszerkereskedelem központjává. Bekopog a férfi a szobába, látszik, hogy nem tudja, bosz- szankodjon-e vagy nevessen. A szerkesztőségbe mindenesetre még a bosszúság hozta be.- Hát képzelje el! - kezdi a történetet, ami a salgótarjáni garzonház előtti zöldségesnél esett meg.- A garzonban lakom, mindig a ház előtti zöldségesnél vásárolok. Nyugdíjas vagyok, örülök, hogy közel van, nem kell járnom a boltokat. Megyek most is, paradicsom, paprika meg hagyma kellett. Összefutok isCigaretta merősökkel, megkínálnak cigarettával, rágyújtok, sorolom az eladónak, mit kérek, tudja mit mond? Dobjam el a cigarettát, így nem szolgál ki. Zavarja a füstje. Mondom neki, az nem zavarja, hogy itt a főút mellett egész nap mennek mellette az autók és benzingőzt okádnak?-Jól tudom én, hogy zárt helyre illetlenség cigarettával beállítani, ezért nem is szoktam soha. De most mondja meg, egy utcai zöldségeshez . ..?- Eldobta a cigarettát? - szólalok meg végre.-El- mondja és már nevet. Meg kellett vennem a paradicsomot meg a paprikát. De hát nem nevetséges?-De- mondom. És amikor elment a férfi, arra gondoltam, mennyivel köny- nyebb az eladónak. Elvégre neki csak el kell adnia az árut. A vevő szorul rá, hogy megvegye. Akkor hát alkalmazkodjon a vevő. Nem?- Dudellai Kalapács nélkül Kun Király József felvétele A beszéd előnye A neander-völgyi ember azért pusztult el, mert nem tudott beszélni. Erre a megállapításra jutott két amerikai tudós. Tanulmányukból kiderül, hogy a kb. 35 ezer évvel ezelőtt kihalt neander-völgyi embernek a szájüregéhez képest viszonylag igen alacsony volt a gégefője, ezért képtelen volt olyan hangok kiejtésére, amelyek feltétlenül szükségesek a szavak megformálásához. Az a tény, hogy nem tudott beszélni, tragikus következményekkel járt. Amikor a Földön megjelent a cromagnoni „ember”, amely már világosabban artikulálta a különböző hangokat, a neander-völgyi ember komoly hátrányba került. Míg a cromagnoni ember a nyelv segítségével megkezdte a társadalmi élet kialakítását, neander-völgyi rokonai kirekedtek az élettérből. Talán ez a magyarázata annak, hogy már több mint százezer éves vitathatatlan uralom után a neander-völgyi ember eltűnt a Föld színéről. „Rosszul kezdődött a demokrácia Magyarországon” (Részlet a szerző közeljövőben megjelenő kötetének bevezető tanulmányából) A kötet Bíró Zoltánnak a/, utóbbi három év alatt megjelent jegyzeteit és nyilatkozatait fogja össze. Az összegyűjtött írásokhoz írt bevezetőjében a szerző áttekinti az úgynevezett népi értelmiség útkeresését a pártállamban, a politikai szervezkedést, a demokrata fórum megalakulásának előzményeit, saját pártelnökségének és lemondásának történetét, jellemzi S zükségesnek és elkerülhetetlennek látom most részben újra, de minden eddiginél határozottabban elmondani: senkinek sem volt joga, hogy az MDF-programban is rögzített politikájával szemben, egy zavaros arculatú keresztény, kisgazda, liberális jobboldali pártot keverjen ki belőle, ahelyett a kiegyensúlyozott magyar középpárt helyett, amivé két esztendőn át formáltuk, s amivel a választásokat ez a párt megnyerte. Ahhoz sem volt felhatalmazása senkinek, hogy a közös döntéseken és munkálkodáson alapuló pártirányítást egy végzetes és értelmetlen hatalomkoncentrációval egyszemélyes és családi jellegű politikai hatalommá gyúrja. Ahhoz pedig a legkevésbé, hogy két világháború közötti stiláris nosztalgiákkal, gőggel és pökhendiséggel hátat fordítson annak a magyar társadalomnak és annak a magyar népnek, amiért az egész egyáltalán létrejött. Nem tudhatom, hogy a jobb sorsra érdemes MDF és a még mindig sok tisztességes emberből álló tagság politikai értelemben túléli-e első parlamenti ciklusát. Jó volna, a jövendő magyar politika színképe érdekében is kívánatos volna, ha túlélné és a következő parlamenti ciklusban már megújulva, a dilettáns hatalmi mániától mega kormányzópárttá vált mozgalom további sorsát, s rövid elemzést ad a mai társadalmi, politikai helyzetről is. Az olvasók az áttekintő tanulmányból olyan új és fontos információkhoz juthatnak, amelyek az utóbbi néhány esztendő, egy jó évtized történelmi átalakulása egyik fontos résztvevőjének saját .kútfőjéből, hiteles forrásból származnak. szabadulva vehetne részt. A rendszerváltás folyamatának legnagyobb tehertétele nemcsak Magyarországon, hanem az egész térségben, a gazdasági és technológiai elmaradottság; a gazdasági élet föllendítésében a forráshiány; a nemzetiségi-nemzeti ellentétek fellángolása; a második világháborút követő békediktátumok és nagyhatalmi paktumok súlyos visszaütése; a világgazdaság recessziós válságai; az alapvető erkölcsi normák hiánya, illetve fellazulása. Mindehhez járul e térségben az újonnan született pártok éretlensége, vagy éppen koravénsége; a rendszerváltás során, legalábbis átmenetileg érvényesülő személyi kontra- szelekció; az intézmények szét- esése-szétverése anélkül, hogy lenne erő párhuzamosan felépíteni az új intézményeket. A térség népei úgy mentek bele az átalakulásba, hogy nem volt - és azóta sem született - közösen vállalható és elfogadható kép arról a jövendő társadalomról, amely felé szinte ön- tudatlanul megyünk, vagy jobb esetben menni szeretnénk. A több évtizedes szocializmusnak nevezett keményebb, vagy lá- gyabb diktatúra nyomán, nem voltunk és nem vagyunk felkészülve mindmáig a többpártrendszer működtetésére „nem jóléti” társadalmi viszonyok között. Végül pedig ezek a társadalmak szükségképpen készületlenek annak a ténynek a fogadására és kezelésére, hogy az adminisztratív-katonai-ál- lampárti irányítást és diktátumot az új helyzetben a pénz diktátuma, a tőke, a tőzsde, a milliomosok irányítása veszi át, s hogy egy aránytalanul gyorsan és teljesítmények nélkül meggazdagodó, viszonylag szűk réteg tartja kézben a tényleges hatalmat országokon belüU kívülről pedig a multinacionális tőke dönt. Ezt a helyzetet ezek a népek lelkileg-erkölcsileg nem tudják feldolgozni egyelőre, de fellépni se tudnak ellene, s különösen nem a további elszegényedés, vagy éppen elnyomo- rodás körülményei között. Mindezeken túl, most már a magyar átalakulási folyamatra visszatérve, én az alábbiakban látom a legsúlyosabb hibákat, melyekért már eddig is nagy árat kellett fizetnünk, s kell még a jövőben is. Ezek felsorolása szemrehányásként már teljesen felesleges volna, tanulságként azonban érdemes és kötelesség is újra végiggondolni. I Az alkotmányozó nemzetgyűlés elmaradásával • elmaradt az a lehetőség, hogy a demokrácia ne javarészt botcsinálta politikusok kisebb vagy nagyobb paktumaival induljon, hanem széleskörű társadalmi ellenőrzéssel, a nyilvánosság előtt, jogilag korrekt és minden tekintetben tisztázott keretek között. Az úgynevezett „négyi- genes” népszavazás kie- • rőltetésével a kezdeményezők becsapták az országot, hiszen a négyből három kérdés akkor már eldőlt, nem volt mit szavazni róla. A negyedik kérdés volt a lényeges, ennek viszont az volt a célja, hogy az ellenzék megakadályozza Pozs- gay Imre köztársasági elnökké választását. Amit azonban elért, az ennél jóval több volt: rávette a népet, hogy mondjon igent arra, hogy ne ő válassza meg leendő köztársasági elnökét, hanem ezt majd mások jelöljék ki a számára. Ezzel meglehetősen rosszul kezdődött a demokrácia Magyarországon. 3 Mindez folytatódott az MDF-SZDSZ paktum- • mai, mely kész helyzetet teremtett az MDF számára, a kormánykoalíció számára s végül az egész parlamentnek. Ez a paktum voltaképpen néhány ember es egy-két család hatalmi osztozkodásának a része volt, előzetes és megfelelő felhatalmazás nélkül. Ez a paktum, sok hibája mellett elsősorban erkölcsi értelemben rombolt, súlyos politikai következményekkel. 4 Az új parlament és kormány megalakulásakor • egész Európa és Amerika ugrásra készen állt a lényegében elsőként rendszerváltó Magyarország támogatására. A kormány ahelyett, hogy az első pillanatokat kihasználva törekedett volna az előző rendszer által csinált államadósságtól különféle engedményekkel, törléssel, vagy más kompenzációval megszabadulni és megszabadítani az országot ettől a fojtogató tehertől, fennen meghirdette, hogy fizetni fog, minden áron. Ezzel a törlesztéssel, kamatfizetési kötelezettséggel azután nem tudott mást kezdeni, csak ráhárítani - sokszoros adóztatással, s egyebekkel az ország népére és a magyar gazdaságra, a vállalkozókra. A kormány ezzel elmulasztott egy soha vissza nem térő pillanatot, örökül hagyva a külföldi adósság teljes gondját az utódokra. A parlament és a kormányzat belegabalyo- • dott a közjogi kérdések, a hatalmi taktikák és a törvénykezés halmazába és közben háttérbe szorultak a legégetőbb gazdasági kérdések. Amelyek előtérbe kerültek, azok is jórészt politikai-hatalmi szempontok és politikai prekoncepciók áldozatául estek. A kárpótlás, a privatizáció és a reprivatizáció így sem a kárpótoltakat, sem a jogelveket nem elégítette ki megfelelően, ugyanakkor súlyos és helyenként jóvátehetetlen károkat okozott az országnak és a senki által sem kárpótolt népnek. Ez szétzilálta és le- züllesztette a gazdaságot, elsőként éppen a legéletképesebb ágát, a mezőgazdaságot. 6 Nagyrészt a megfontolatlan, s már a Németh • Miklós kormány idején rosszul indított privatizáció következményeként, de a hatalomban lévők mohósága és felelőtlensége következtében is rohamosan úrrá lett a korrupció és a szabad rablás az országon. Nem hozták meg a parlamenti és a kormányzati tisztségviselőkre, illetve a képviselőkre érvényes összeférhetetlenségi törvényt, s ezáltal éppen a legfelsőbb körökből nyújtottak rossz mintát a társadalomnak. 7 Jórészt a bizalmatlanság és a koncepció hiánya • okán. túlnövesztették az államigazgatási apparátust, s a szegényedő országban a szükségesnél költségesebbé tették azt. 8 Mindezek, és sok már tényező következtében, • a hatalmi intézmények elszakadtak a társadalomtól és gyakorlatilag elveszítették annak támasztékát. Az 1994-re tervezett új választásokra új politikai erők belépésére van szükség ahhoz, hogy a megrendült bizalom némiképpen helyre álljon, s hogy az új parlament, az új kormányzat megfelelő bizalmi háttérrel és legitimitással kezdhessen munkához. Új választékot is kell tehát teremteni 1994-re. A félrecsúszott rendszerváltás folytatásában történelmi korrekcióra van szükség, ehhez pedig nemzeti pragmatizmusra a politika minden ágazatában. Miután én az MDF-től váltam meg, Pozsgay Imre pedig az MSZP-ből lépett ki, a fentieket is megfontolva indítottunk 1991 májusában új mozgalmat, s szerveztük azt párttá a Nemzeti Demokrata Szövetség formájában. Azóta létrejöttek más új politikai szervezetek is. Bízni talán abban lehet, hogy a politikai szervezetek szaporodása nem a szétaprózódáshoz, hanem végül új szövetségek, új koalíciók megszületéséhez, egy természetesebb és egy kiegyensúlyozottabb politikai szerkezet kialakulásához vezet. Kell egy évtized ahhoz, hogy a társadalom tényleges igényeinek megfelelő pártstruktúra az országban kialakuljon, de addig is végbe kell mennie annak a folyamatnak, hogy az egymás mellé való politikai erők valóban egymás mellé kerüljenek, az egymástól eltérőek pedig egymástól elszakadva átrendeződjenek. A demokratikus nemzeti erőknek kelj, középen, akár jobbról, akár balról indulva létrehozniuk azt a nemzeti erőközpontot, amely az elkövetkező, a jelenleginél is nehezebb, mert lelkileg eleve rosszabb helyzetben, képes lesz tovább vinni a rendszerváltást és valóban megteremteni azt a magyar demokráciát, amire ez a nemzet már közel két évszázada törekszik. Bennünk maga a forradalom hervadt el a közelmúlt és a mögöttünk lévő évtizedek során. Használjuk hát eszközként magunkat és képességeinket egy értelmesebb és emberibb rend megteremtésére, hogy ne a csalódottság, kiábrándultság emésszen bennünket, hanem a feladat kikerülhetetlensége űzzön előre. M ondom ezt mindenekelőtt saját magamnak, akinek tudnom kell, hogy nemcsak a sors, nemcsak mások, de magam is felelős vagyok valamiképpen mindazért, amit elrontottunk. 1993 július
