Nógrád Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-19-20 / 193. szám

ASVPAGE.HED SALGOTARIAN Ausgabe 6 HÍRLAP ____________________________ SZENT ISTVÁN ÜNNEPÉN 1993. augusztus 19-20., csütörtök-péntek L ehet, hogy egy „tolvajnak” köszönhetően maradt meg? A Szent Jobb több évszázados kálváriája egy béna kisgyerek a király sír­jához mászott és ott csodák csodájára felállt. Mások súlyos betegségükből gyógultak fel. A zsinat bizonyítva látta István ki­rály szentéletűségét és szentté nyilvánította. A méltó újratemetés érdeké­ben 1083. augusztus 20-án fel­nyitották az altemplomban lévő sírkamrát, és megrökönyödve tapasztalták, hogy hiányzik a király jobb keze.- Az egész kar, vagy csak a kézfej?- István király teljes jobb karja hiányzott.-Az államalapító holttestét eredetileg a bazilika közepén, márvány szarkofágban helyez­ték el. Miért került onnan az al­templom sírkamrájába?- Halála után a trónviszályok miatt a fehérvári káptalan jog­gal félt attól, hogy a földi ma­radványokat megszentségtelení- tik és ezért rejtette el a bizton­ságosabbnak vélt altemplom­ban. A bebalzsamozott holttest már bomlásnak indult, viszont a jobb kar épségben maradt. A mumifikálódott testrésznek csodás erőt tulajdonítottak, azt eltávolították és a bazilikában helyezték el. A kincstár őre, egy bizonyos Merkur - a pontos időpontot nem sikerült kiderí­teni - a szent ereklyét Biharban lévő birtokán elrejtette.- Vagyis ellopta az ereklyét. Mit szólt ehhez László király?- Megbocsátott a „tolvajnak” és az ereklye megtalálásának helyén első királyunk tisztele­tére, a Szent Jobb méltó őrzé­sére, megalapította a Szent Jobb Apátságot. A körülötte kialakult mező­várost is így hívták, ma románul Siniob a helység neve. Jóma­gam jártam a templomban, ahol freskókon örökítették meg a ne­vezetes eseményt. Az ereklyéhez mindaddig za­rándokoltak a hívek, míg azt Székesfehérvárra nem szállítot­ták. A koronázó városban, vél­hetően 1543-ban, újrakezdődött a Szent Jobb kálváriája.- Nem lehet pontosan tudni az időpontot?- Ez a kérdés napjainkban is erősen vitatott, mikor és miért került az ereklye az egykori Ra­Augusztus 20-án az idén is lesz Szent Jobb-körmenet. A budapesti Szent István-bazili­kából induló és oda visszaér­kező kegyeletteljes szertartáson sok ezren kísérik majd az álla­malapító király golyóálló kris­tályhengerben őrzött kézfejét.-Hogyan maradhatott meg első uralkodónk jobb keze? - kérdeztük Szabó Géza kanono­kot, a nemzeti ereklye őrét, a bazilika plébánosát. mertették. A Szentatya arra kérte a papságot, hogy akiket szentéletűnek és a keresztény hit hűséges terjesztőinek tarta­nak, Isten szentjeihez hasonlóan temessék el.- Kiket lehetett akkoriban szentté nyilvánítani?- Csak azokat, akiket haláluk után vallásos tiszteletben része­sítettek és a hívők elé példaké­pül állították. A szentté nyilvá­nítás feltétele legalább három Végre méltó helyen látható a szent ereklye- Kilencszáztíz esztendővel ezelőtt, I.István halálának 45. évfordulóján, 1083. augusztus 15-én, László király zsinatot hí­vott össze Székesfehérvárra. Az egyházi tanácskozáson VII. Gergely pápa üzenetét is­csoda megtörténte volt.- István király esetében mik voltak ezek a csodák?- A székesfehérvári baziliká­ban háromnapos böjttel és imá­val készültek halálának évfor­dulójára. A várakozás idején A magyar korona hiteles másolatát is őrzik Szabó Géza, a Szent Jobb őre guzába, a mai Dubrovnikba. Az egyik felfogás szerint a ta­tárjárás idején menekítették oda, míg a másik szerint csak a törökdúlás elől. A legelfogadha­tóbb magyarázat szerint Székes- fehérvár török kézre jutásakor, 1543-ban, pontosan 450 esz­tendővel ezelőtt kerülhetett mo­hamedán kereskedőkhöz, akik a razugai domonkosoknak adták el.-A teljes jobb kar került a szerzetesek tulajdonába?- Erről nincs hiteles adatunk. Feltételezhető, hogy a leválasz­tott alsó- és felsőkar jámborsá­got tanúsító adományként jutott idegen tulajdonba. A Lvovban - azaz Lembérg- ben - található részt láttam, a bécsi Burg kincstárában őrzött másik, állítólagos kardarabhoz még nem jutottam el. Visszatérve a kézfejhez, amikor Mária Terézia meg­tudta, hogy Raguzában ezüst ereklyetartóban őrzik, hosszas alkudozás után 1771-ben visz- szaszerezte. Őrzését a Budán tevékenykedő Angol-kisasszo­nyok rendre bízta és elrendelte Szent István napja, augusztus húszadika megünneplését. Később a keresztesek férfi­rendje, majd az esztergomi fő­egyházmegye feladata volt a Szent Jobb megfelelő őrzése. Századunkban került a Buda­vári Palota Zsigmond-káf«lilá­jába. Onnan vitték 1944—ben nyugatra. 1945. augusztus 20-án a Szent Jobb-körmeneten több mint százezren örvendez­tek a nemzeti ereklye hazatéré­sének.- Ekkor befejeződött kálvári­ája?- Korántsem! Valójában évente csak egyszer, augusztus 20-án lehetett megnézni a bazi­lika szentélyében, egyébként egy plébánia páncélszekrényé­ben őrizték. 1987-ben készült el a bazili­kában a Szent Jobb-kápolna, azóta mindennap megtekinthető a Szent Jobb. István király halálának 950. évfordulójára készülve 1988— ban. a 900 éves jubileumhoz hasonlóan országjárásra kíván­tuk vinni az ereklyét. Ehhez azonban tudnunk kellett, hogy bírja-e majd az utazás okozta megpróbáltatásokat. Ekkor a kristályhengerből kivettek és szakemberek tanulmányozták.- Kik végezték a vizsgálatot és mit állapítottak meg?- Többek között az azóta el­hunyt Nemeskéri János. 0 ag- noszkálta a székesfehérvári ki­rálysírokat és a 301-es parcel­lában nyugvókat is. Szentágothai János profesz- szor a következőket állapította meg: a 8-900 évesre tehető ereklye jó állapotban van. A vizsgálat szerint nem magas, erős fogású férfié volt ti jobb kéz, amelyen mikroszkóppal fel lehetett fedezni a gyűrű nyomait is. Sajnos a nevezetes ékszer hollétéről - a többi rejtélyhez hasonlóan - nem tudunk semmi bizonyosat. A vizsgálat jegyző­könyvét még teljes egészében nem hozták nyilvánosságra, majd ha ez megtörténik, újabb részleteket tudhat meg á közvé­lemény első királyunk nemzeti ereklyeként tisztelt Szent Jobb­járól. Szabó Margit Magyarországon sajátos koronakultusz alakult ki Londoni séta - királyi fejékek körül Vánkosban, mocsárban, barlangban Az államiság szimbólumának viszontagságai (FEB) Korona. „Az uralko­dói méltóság és hatalom jelvé­nye, szimbóluma” - olvasható az Akadémiai Kislexikonban. Múltja az ókori Egyiptomba nyúlik vissza s vezet a római császárok fejékén keresztül nap­jainkba. Az európai nemzetek és népek méltó kegyelettel őrzik történelmük e becses ereklyéit. Hol található a legtöbb ko­rona? Természetesen a király­ságok királyságában - Angliá­ban. Közelebbről Londonban. A Buckingham-palotában és a Tower szigorúan őrzött páncél­termében? A válasz helyes is meg nem is. Valóban az ango­loké a világ leggazdagabbnak tartott korona-gyűjteménye, de még a királyi családnak sincs annyi koronája - szám szerint csaknem kétszáz -, mint a Lon­don központjában található McCullagh-féle Múzeumnak. A néhai tulajdonos, Miss Eveline McCullagh, a világon nagy valószínűséggel egyedü­lálló hobbinak hódolt: koroná­kat - pontosabban koronamáso­latokat — gyűjtött. Több mint 3 millió dollárt kötött nem min­dennapos hobbijára. Évtizede­ken keresztül utazott a világ minden tájára, levéltárakban ku­tatott, királyi udvarokban kért engedélyt a koronák tanulmá­nyozására. A londoni koronagyűjte­ményből természetesen nem hi­ányzik a magyar királyoké sem. Sir McCullagh annak idején az amerikai kormánytól kért és ka­pott engedélyt a tanulmányozá­sára. így a családi ékszerésszel el tudta készíttetni a magyar nemzeti ereklye pontos mását is. A csillogó koronákon min­den valódi, az arany és a renge­teg drágakő is. Európa történelmének több mint egy évezredét eleveníti meg a gyűjtemény. Legrégebbi az a koronamásolat, amelynek eredetijét Kr.után 800-ban a római Szent Péter-bazilikában III. Leó pápa tette Nagy Károly római császár fejére. A brit alattvalók kedvencei természetesen az angol királyok ékszerei. Az úgynevezett Szent Edward-korona 1660-ban ké­szült. A korona csak egyetlen egyszer, a koronázáskor kerül a király, vagy királynő fejére. Legfőbb dísze az Afrika csil­laga névre keresztelt 2783 da­rabból álló gyémántkollekció. Ahány királyi ház - annyi szokás, módosíthatnánk a köz­mondást. Norvégiában utoljára 1906-ban, VII. Haakon trónra lépésekor használták az 1818-ban készült hivatalos ko­ronát. A jelenlegi uralkodó, V. Harald is csak „kalapos” király. Az oslói Nidaros-dómban ugyanis nem koronázzák, ha­nem felszentelik a norvég ural­kodót. A korona és a többi ki- ráklyi jelkép az ünnepélyes ce­remónia alatt az oltáron pihen, hétköznapokon pedig a Norvég Nemzeti Bankban őrzik. Dániában hat évszázad óta II. Margit az első nő a trónon. Bár diplomáciai fogadásokon, ál­lami ünnepeken különböző fe­jékekkel látható, valójában nem „igazi” királynő, mert őt sem koronázták meg. Hollandiában több mint más­fél évszázada, II. VilmosBeikta­tási szertartásán vitték utoljára körbe a koronát. Bár a királyság és jelképe ma is a korona, a tu­lipánok földjén ez a hatalmas jelvény csupán gondosan őrzött ereklye. A holland trónon ebben az évszázadban csak a gyen­gébb nem képviselői ültek, azonban egyiküknek sem hi­ányzott a koronázási ceremónia. Beatrix, a jelenlegi uralkodónő, ünnepélyes alkalmakkor mes­teri hajdísszel pótolta a csillogó fejéket. Belgium címerében is lát­ható korona, napjainkban azon­ban a most elhunyt Baudouin ki­rály felesége, Fabiola, kizárólag ceremóniákon viselte a kilenc belga tartományt szimbolizáló diadémot. Spanyolországban sokáig az alkotmányra tettek esküt az uralkodók, az 1975-ben trónra került királyi párt sem koronáz­ták meg. A Bourbon származású János Károly és felesége Zsófia életé­ből azonban nem maradt ki a koronázási ceremónia. (ABC Europress) A korona sorsa egybeforrott a magyar nép történelmével. Első királyunk idején elsősorban az uralkodó méltóságának megtestesítője volt, csak fokozatosan vált a ha­talom jelképévé is. Szent István leszármazottai, az Árpádházi királyok a nyu­gat-európai szokásoktól elté­rően nem az arra az alkalomra készített, új koronával avatták magukat, hanem mindig az első uralkodóéval. Ezért is alakult ki nálunk az általánostól eltérő ko­ronakultusz. A korona birtok­lása a hatalom, a kormányzás birtoklását is jelentette. Erzsébet királyné 1439-ben áldott állapotában lett özvegy. Még meg sem született fia szá­mára szerette volna megsze­rezni a trónt. A török szultán fe­nyegető terjeszkedése miatt a magyar főrendek szívesebben látták volna egy az országot megvédeni tudó uralkodót, és meg is találták a lengyel Ulászló személyében. Erzsébet ekkor megkérte ud­varhölgyét, lopja el a Visegrá- don őrzött koronát. Kottaner Jánosné, a hűséges alattvaló, visszaemlékezésében leírta: a véletlen szerencse segí­tette példátlan cselekedete vég­rehajtásában. A lopás éjszaká­ján éppen gyengélkedett a Vi- segrád várnagya, az őrjárat is lazított, így senki sem figyelt fel a kulcslopásra, lakatreszelésre. Kottanerné - mindmáig isme­retlen nevű segítőtársával és - a koronával Komárom várába sie­tett, ahol a királyné valóban fi­únak adott életet. Néhány héttel később Fehérvárott, a több év­százados szokásnak megfele­lően királlyá koronázták az ak­kor háromhónapos Lászlót. Ezt később törvénytelennek minősí­tette az országgyűlés, mivel hi­ányzott az országot képviselő főpapok, főrendek, előkelősé­gek hozzájárulása. (Ulászló ugyan bírta támogatásukat, de korona híján mégsem lehetett magyar király.) Erzsébet, hogy pénzhez jus­son, nyolcezer aranyforintért a Habsburgoknál elzálogosította a koronát. Onnan csak nagy ne­hezen tudta visszaszerezni Má­tyás, aki már évek óta uralko­dott ugyan, amikor súlyos vált­ságdíj árán érhette meg, hogy koronás király is legyen. A Bocskai-, a Rákóczi-sza- badságharc, majd Napóleon tá­madása miatt folytatódott a ko­rona rejtélyes útja. 1849-ben, a Habsburgok trónfosztásával egyidőben megtiltották a király­ság jelvényeinek nyilvános használatát is. Ám az ősi ékszer mindenüvé híven követte a kormányt, először Debrecenbe, Budára, majd Szegedre. Szemere Bertalan miniszter­elnök, Orsóvá mellett egy fü­zesben elásatta a koronát rejtő ládát. Négy évig maradt titok a titok, amíg egy áruló magyar nyomra nem vezette az osztrá­kokat. A talajvíz addigra alapo­san tönkretette az ország leg­főbb jelképét, de volt idő rend- behozatalára, hiszen legköze­lebb csak másfél évtized múlva, 1867-ben vették elő, amikor Ferenc József és felesége lett osztrák császár és magyar ural­kodó is. István koronája ezután csak egyszer tölthette be eredeti ren­deltetését, 1916-ban, an likőr a máig az utolsó magyar király, IV. Károly fejére került. A második világháború vé­gén Szálasi Ferenc, a koronára tette le „nemzetvesztő” esküjét, majd Veszprémben, a viadukt sziklabarlangjában, később pe­dig Kőszegen és Velen köz­ségben rejttette el a koronaő­rökkel. Ausztriában, Mattsee íalu ha­tárában egy benzineshordóba dugták, majd elásták, ám az üres ládát, mintha benne lenne a korona, továbbvitték. Az amerikaiak előbb Euró­pában, majd évtizedekig az USÁ-ban őrizték a magyar ál­lamiságjelképét. 1978-ban kap­tuk vissza legbecsesebb törté­nelmi ereklyénket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom