Nógrád Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-05-06 / 129. szám
1993. június 5-6., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 13 Orosz embercsempészek Gengszterháború Európában? A tiszta jövedelem félmillió dollár Dokumentum film David Koresh szektájáról A dokumentum film nagy részét az ausztrál tévé-stáb 1992-ben forgatta a szekta mindennapi életéről. A filmen látható szereplők szinte mindannyian meghaltak. A film kiegészült az FBI támadás dokumentumaival, majd a lángoló épület látványával. Képünkön David Koresh, a szekta vezetője és sok felesége közül az egyik, közös gyermekükkel. „Profilt vált” az olasz maffia Dánia hivatalosan is tiltakozott Moszkvánál, mert bizonyított tény, hogy mind többen érkeznek illegálisan az orosz föld érintésével az észak-európai országba. Nemrég a dán partoknál őrizetbe vettek több mint száz kurd nemzetiségű jövevényt, akik felségjel nélküli hajón érkeztek. A dán rendőrség és az Interpol rekonstruálta a menekültek útvonalát. Eszerint a kurdok Irakból először Jordániába mentek, majd Törökországon át Moszkvába, innen Tallinba. Az észt fővárosban hajó várt rájuk, amely a modem Odisszea utolsó állomására, a dániai Bomholmba navigálta őket. Időközben sikerült fényt deríteni arra a moszkvai nemzetközi „szindikátusra”, amely azzal foglalkozik, hogy főként ázsiaiakat és arabokat Nyugat-Euró- pába és az Egyesült Államokba csempésszen. Az ügynökök Ka- racsiban, Madrászban, Kalkuttában, Katmanduban és Colom- bóban gyűjtik be az elvágyódókat. Az orosz bűnüldözési szervek feltételezése szerint Damaszkusz szintén a Moszkvával kapcsolatban álló embercsempészet központja. A Nyugat-Európába, illetve Amerikába szállítandó ügyfelek hamisított vagy valódi beutazási papírokat kapnak Oroszországban 500-1000 dollár fizetség ellenében. Az orosz határőrség 1991-ben csupán hét személyt vett őrizetbe illegális határátlépés miatt. Tavaly, az év második felében ez a szám meghaladta a 240 ezret. A KGB számítása szerint körülbelül 250 ezer főt csempésztek Ázsából és az arab országokból Oroszországon át Nyugatra. Jelenleg mintegy 150 ezren várnak Moszkvában vagy a környéken arra, hogy tovább vigyék őket Németországba, a skandináv országokba, az Amerikai Egyesült Államokba és Kanadába. Ez azonban újabb sok-sok zöldhasúba kerül. Általában a balti államokból folytatódik tovább az út hajóval, s ennek ára 2500-3000 dollár. A hajó gyomrában összezsúfolva várják a Keleti-tengeren bolyongó hajó kikötését, s ha megérkeztek, sokszor azt sem tudják, hol vannak. Legtöbbször semmilyen okmány sincs náluk. Ki lehet persze várni valamilyen papírost, ám ez akár tízezer dollárba is belekerülhet. A hamis útleveleket Hongkongból és Damaszkuszból hozza az embercsempész maffia munkatársa Moszkvába, ám ha balszerencséje van, úgy jár, mint a sere- metyevói repülőtéren letartóztatott Ragyin nevű bűnöző, akinél harminc útlevelet, rengeteg vízumot és egy bőröndnyi bélyegzőt találtak, amelyekkel nyilván további beutazási vízumokat hamisítottak volna. A rendőrség 2000-5000 főre becsüli azoknak az oroszoknak a számát, akik az embercsempészetben részt vesznek. Kiterjedt kapcsolatokkal rendelkeznek a határőrség, az Aeroflot, valamint különféle - köztük nyugat-európai - konzulátusok munkatársai között. A bandafőnökök éves tiszta jövedelme fejenként akár fél millió dollárra is rúghat, és a virágzó üzletágat most a jelek szerint bővíteni kívánják. A KGB tudni véli, hogy mind nagyobb számban próbálnak elrabolt ázsiai és arab nőket összegyűjteni Nyugaton működő piros lámpás házak számára, és kialakított láncaikat a kábítószerkereskedelemben is kamatoztatni akarják. Ez azonban oda vezethet, hogy meggyűlik a bajuk azokkal a maffiákkal, amelyek ezeket az ágazatokat saját monopóliumuknak tekintik. S akkor jönnek a gengszterháborúk - akárhol Európában. (FEB) A tavaly májusi merényletek óta alapvető fordulat következett be az olasz bűnüldözésben. A maffiaellenes harcban áldozatul esett Falcone és Borsellino bírák felrázták az ország közvéleményét, és soha nem látott intenzitással kezdődött el a déli államot behálózó korrupció felgöngyölítése. Palermóban 23 éves sikertelen üldözés után sikerült letartóztatni a keresztapák főnökét, a mindenható Toto Rimát. Még az egykor kormányfőnek, Giulio Andreotti- nak is bíróság előtt kell számot adnia a maffia állítólagos támogatása miatt. Vele együtt számos ex-minisztemek gyűlhet meg a baja az olasz igazságszolgáltatással. Az országban mind nagyobb támogatásra talál a „La Rete” (Hálózat) elnevezésű maffiaellenes mozgalom. Nemrég százezres tüntetéssel emlékeztek meg a meggyilkolt bírákról, és az összefogás mind nagyobb méreteket ölt. Ennek eredményeként eddig elképelhetetlen sikereket ért el az olasz rendőrség, sőt rettegett maffiózók csapatosan átálltak a másik oldalra. Leáldozott volna a mediterrán országban a szervezett bűnözés korszaka? A politikusok és a maffiaellenes küzdelem élharcosai óva intenek az elhamarkodott következtetésektől. Hangoztatják, hogy Szicíliában a maffia még számottevő erővel rendelkezik. Az olaszok irányította szervezett bűnözés most „profilt vált” áttér az igen jövedelmező fegyverkereskedelemre, és mind nagyobb befolyásra tesz szert, főként a harmadik világ országaiban. A volt keleti tömb bomlásával hozzáférhetővé váltak az ottani fegyverkészletek. A jelek arra mutatnak, hogy a volt szovjet titkosszolgálat, a KGB, a román Securitate és az egykori keletnémet Stasi emberei igen aktívan bekapcsolódtak ebbe a tevékenységbe. Ugyanakkor a szicíliai, az amerikai és a latin-amerikai maffiák, valamint az új, fegyverkereskedő bandák között hatalmi harc bontakozott ki. A hagyományos bűnbandák főként kábítószerkereskedelemmel foglalkoznak és összefonódásuk a magas kormánykörökkel csak elvétve fordul elő, például Kolumbiában. Meghódítandó „szűzföld” a szervezett bűnözés számára a volt NDK területe is, ahol a milliárdos nagyságrendű beruházások egy része feltehetően nem egyéb, mint a piszkos pénzek tisztára mosása. A maffiózók klánjai csúszópénzeket fizetnek, hogy legalizálhassák tevékenységüket, de nem riadnak vissza a zsarolástól és a korrupció változatos formáitól sem. A maffiaellenes harc olaszországi sikerei nem vakítják el az igazságszolgáltatás szakembereit. Nem valószínű, hogy a lebukások és a politikusok perbefogása arra készteti a nehéz fiúkat, hogy véglegesen felhagyjanak tevékenységükkel. A lakosság mostani hozzáállása mindenesetre rácáfol Falcone egy évvel korábbi jóslatára, aki azt mondta: az olaszok rutinszerűen napirendre térnek a maffiózók által végrehajtott gyilkosságok fölött. Honfitársai éppen rá emlékezve védekeznek sosem látott elszánással a szervezett bűnözéssel szemben. Csupán az nem bizonyos, hogy ez a harc lesz a végső. Toronyi Attila Pofon a demokráciának, az emberi jogoknak?! Erőszakos kilakoltatás és ami előtte, illetve mögötte van Katolin Aranka: Itt még minden a helyén van Nemcsak Nagykürtösön, de egész Nógrádban, Szlovákiában, Csehországban és Magyarországon is köztiszteletben álló személy, ismert és elismert szakember hírében állt Katolin János. Mégis május elején a helyi rendőri szervek vizsgálati fogságba vették a hetvennégy éves magánvállalkozót. Szerelőkocsival, daruval jöttek kilakoltatok, s hurcolták, törték, zúzták a nagyértékű gépeket, csak azért, hogy húsz éves szorgos munkával kiépített műhelyeit likvidálják, merthogy az épület az évek óta épülő 527-es számú II. osztályú közút nyomvonalára esik. Azon az ominózus napon (május 3-án) lányának, Arankának is karját törték, mert édesapja és a Katolin porta védelmére kelt. Végül is a rendőrség ügyesen lokalizálta az esetet: a 74 éves, megkopott egészségi állapotú mesterre előzetesen két paragrafust is rásütöttek - a hatósági közeggel szembeni ellenszegülést (sőt támadást) és garázdálkodást. A nem mindennapi nagykürtösi dráma helyszínén járva tudtam meg az esettel összefüggő részleteket. Férjének őrizetbe vétele után pár nappal, az ugyancsak megromlott egészségi állapotú feleség, a 67 éves Anna elevenítette fel a múltat.-János nyugdíjba vonulása óta is csak azon fáradozik, hogy minden úgy nézzen itt ki, úgy működjön, ahogy azt ő elképzelte. A motorok gyomrának {tengelyeknek, dugattyúknak) jó ismerője, hisz sok magánszemélynek, üzemnek, vállalatnak, szövetkezetnek és különböző társulásnak segítettek már azok a motorok, gépek, melyeket ő mesteri kezekkel kijavított, vagy átépített. Magyarországról, Balassagyarmatról és Salgótarján környékéről is rengetegen jártak ide. Szegénykém senkit sem utasított vissza, mindenkin segített. Addig, míg megvolt a fiunk, ha keservesen is, de az akkori pártállam megkötései és kikötései mellett is sikerült megalapoznunk a maszekműhelyt. Sajnos 1973-ban, egy tragikus karambol következtében fiunk is, kisunokánk is odaveszett. Az uram azonban nem adta fel, egyedül is dolgozott tovább. Felépültek a műhelyek, vásárolt és csinált gépeket, ment a munka. Tengelyek, dugattyúk készültek itt megrendelésre és természetesen mezőgazdasági gépek és egyebek javítását is végezte. Rengeteget dolgozott és hiába mondtam neki, hogy pihenjen, nem tudtam meggyőzni. Azt mondta ő ezt nem a pénzért teszi, neki ez az élete. Rengeteg gépet beszerelt, még akkor is a fejlesztésre gondolt, amikor 1986-ban hírül adták: itt fog menni az út Balassagyarmat és Zólyom felé. Marógépek, köszörűk, esztergapadok, fúrógépek, kis öntöde és még sok minden volt itt, merem állítani több milliós érték, amit most kisepertek, elszállítottak, jószerivel ezt sem tudjuk, hová. János pontos, precíz ember volt- feljegyzései szerint mintegy hatvan működőképes gépe volt- több szerszámgép is, még olyan is, ami ki sem volt csomagolva. Szegénykém, ha látná ezt a pusztítást, nem élné túl. Most Besztercebányán van, és azt mondták, öt kilós csomaggal meglátogathatjuk. Ä kilakoltatás előzményeit és a mai tényállást egy vaskos dosszié, a nyolcvanas évek közepére visszanyúló levelezés, kérvények halmaza tükrözi leginkább. Mindezt az idős házaspár „póruljárt” szintén elhurcolt, de szabadlábra helyezett lánya, Aranka kommentálta:- Valamikor a hetvenes évek végén készült az a tervrajz, amely a már meglévő kettő mellé egy harmadik utat is tervbe vett, itt közvetlen a portánkon keresztül. Melegében írtunk a besztercebányai útépítő vállalatnak, kérve: tegyék odább az utat. Azóta kétszer szerveztünk aláírásgyűjtést, de minden hiába volt. Aztán írtunk Husák elvtársnak az elnöki irodába, majd amikor mindhiába tiltakoztunk a kerületi bíróságnál a járásbíróság döntése ellen, a legfelső bírósághoz fordultunk. Aztán az igazságügyi minisztérium és a belügyminisztérium következett. Azt reméltük, hogy a bársonyos forradalom után minden megváltozik és nem lesz többé fejetlen pusztítás, rombolás. Tárgyalások, kérvények - lényegében minden szerv ide adta vissza az ügyet a járásiaknak és a városiaknak. Azok pedig Katolin ellenesek voltak, hajthatatlanok maradtak. Apukám személyesen már két ízben is járt Meciar úrnál - aki bíztatta, hogy igazságos eljárás lesz majd. 1989-ben jöttek az első kila- koltatók. Sok gépet, javításra váró motorokat, gépeket, gépi berendezéseket vittek el tőlünk. Egy tetőszerkezet alatt helyezték el, mindenki prédájának. Ezért, és a keletkezett károkért egy fülért sem kaptunk. Pótlakásról, műhelyekről persze nem sok szó esett: csak azt akarták, hogy takarodjunk innen. Szüléimét minden bizonnyal egy panel- házba dugták volna be, de én is ott lakom, így tudom, hogy ők nem tudnának ott megszokni. Portánkat először 517 ezer koronára értékelték fel, majd „helyesbítetek”, hogy az erkölcsi elavultságot nem vették figyelembe, így csak 303 ezer koronát ér az a sok minden, ami itt van: a ház, a három nagyműhely, a kert, udvar és egyebek. Aztán megírták: ne gondoljuk, hogy azzal megússzuk, ha nem vesszük át a pénzt, mert ők azt már valamelyik pénzintézetben letétbe helyezték. Aztán jöttek, mint a sáskák és az első műhelyt erőszakkal „kitakarították”. Az édesapám által féltve őrzött és gondozott gépeket kiszakították a helyükről, egy-kettőt fel is döntöttek és elszállították, állítólag két kis garázsba. Több százezer vagy millió koronáról van szó, sőt azt is elvitték, ami nem a mienk, a javításra váró dolgokat. Teljesen kiszolgáltatottak vagyunk és nincs, aki szóljon érdekünkben. - hát ez már több, mint felháborító! Láttam a kinti helyzetképet. Az ominózus út megépülhetne, kényelmesen és szépen megkerülve a házat, a műhelyeket, ha egy kis megértés, emberség, toleranciakészség is lenne a helyi szervek döntéshozóiban. Másrészt érthetetlen - gondolom nemcsak számomra -, hogyan lehet egy, a demokráciát, az emberi jogok tiszteletben tartását oly vehemensen hirdető országban, mint Szlovákia mindezt eltűrni, sőt támogatni. Nem érthető a helyi döntnö- kök viselkedése azért sem, hisz a nagykürtösi járásban a munkanélküliségi ráta már a húsz százalék közelében mozog, egyre több a munkát kereső ember, s akkor lebontanak egy olyan létesítményt, mely mintegy harminc embernek is munkát, kenyeret tudna majdan biztosítani. Polgári László
