Nógrád Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-03 / 127. szám
8 HÍRLAP ég - Ígérő 1993. június 3., csütörtök Joe Murányi egyike a klasszikus jazz zászlóvivőinek A professzor klarinéton játszik Lajosnak hívta Louis Armstrongot All Stars - azaz mindannyian sztárok. Louis Armstrong jazz- formációjába nem volt könnyű bekerülni, s úgy beszélik, akinek sikerült „beverekednie” magát a nagy csapatba, annak az egy hatalmas rangot adott. Persze azoknak a muzsikusoknak, akik oda bejuthattak, már nem igen volt szükségük hírverésre. Ebben a gárdában játszott egy magyar származású klarinétos és szopránszakszofonos is, bizonyos Joe Murányi. A professzor „Ha klasszikus jazzről van szó, a klarinéton és szopránszaxofonon játszó Joe Murányi egyike a fő zászlóvivőknek. New York Cityben Jimmy Ryan klubjában - amely a legrégibb jazzklub volt —, Joe volt a tartópillér. Ryannél összevethette zenei irányvonalát Roy El- ridge-dzsel. Max Ka- minsky-val, Jimmy McPart- landdal és Spanky Davys-szel. Ryan kocsmája jelentette a dzsessz „Ki kicsodá”-ját, mert ott fellépett mindenki, aki ebben a műfajban számított, Ella Fitzgeraldtól Oscar Petersonig. Joe iskolázott zenész, a Columbia Egyetemen szerzett diplomát, sok hírességgel tanult itt együtt. Bár élete során csinált néhány reklámot, s szerzett aláfestő zenéket is, leginkább az szolgált és szolgál kedvére, ha kis' együttesekben játszhatott. Mostanában ugyan fellépett big band-ek szaxofon szekciójában, ezzel is szélesíteni szándékozott zenei ismereteit, tapasztalatait, de alapjában véve legfőbb szerelmét, a kis 6-7 fős improvizáló zenekarok jelentik, swing, dixieland, mainstream vagy korai bop stílusban játszva. Joe nem kedveli azokat a zenészeket, akik lekopírozzák a klasszikus felvételeket. Véleménye szerint ez megöli a jazzt, ellentétes a jazz zenei alapjaival, a szabad, improvizatív, kreatív játékkal. „A kreativitás nem a kreativitás imitációja!” - ez Joe álláspontja.” - olvashattuk rövid életrajzában. A művész nemrég Salgótarjánban is fellépett, s ekkor beszélgetnünk vele eddigi pályájáról és magyarországi tapasztalatairól.- Nem tudok semmit, kérem én ártatlan vagyok - kezdte jó adag humorral a beszélgetésünket Joe Murányi, utalva az „előző negyven év” „vigyázz, hogy mit teszel, mert a nagy testvér mindent lát” mentalitására.- Mesélne valamit arról, hogyan került Louis Armstorng csapatába?-Nagy szerencsével. Következő kérdés? „Szó fenn akadt, hang bennszakadt" , a szemem kikerekedett (igazán jó riport alany Mr. Murányi — gondoltam magamban), nagy lélegzet, újabb kérdés, hogy mégis, valamit bővebben, ha lehetne erről az időszakról, amikor szerencsére kiderült, ez egy újabb tréfa volt, mert a művész nevetve folytatta:-Lajos Armstrong (J.M. magyarul így nevezte Louis-t) engem már korábban is hallott zenélni, ismerte a játékomat, de akkor még nem voltunk közeli ismerősök. Egy közös barátunk révén kerültem a csapatába.- Armstrong neve fogalom. De vajon milyen ember volt, milyen lehetett vele együtt dolgozni?- Lajos egyszerű ember volt, s bár tudta, mennyire népszerű, nem voltak „sztár allűrjei”. A zenélést úgy fogta fel, hogy az a munkája, nem több, nem kevesebb. Sajnáltam, amikor az öreg meghalt. Nagyon rossz volt, különösen, mert akkor kerültünk közelebbi barátságba. Nagyon kedveltem őt, jól ismertem az életét, az életrajzi adatait, jobban tudtam, mint ő maga. Előfordult, hogy engem hívott segítségül, ha valamilyen információra volt szüksége. Aztán mindig mondogatta: „Ugye megmondtam, hogy a profesz- szor tudni fogja”. Érteden lehetett a pillantásom, mert Joe Murányi magyarázatképpen így folytatta:- A külsőm alapján nem úgy néztem ki, mint egy dzsessz-ze- nész, hanem inkább mint egy tudós, tehát a csapatban professzornak hívtak. Lajos Armst- rongnak volt egy fekete inasa, mindig ő hordozta a művész hangszerét, s ha zenekar bevonult valahova, gyakran előfordult, hogy az inast vélték a szakszofonosnak, rólam pedig azt hitték, hogy én vagyok a menedzser. A művész egyébként három évig játszott Yank Lawson és Bob Haggart Jazz Band-jében, öt évig Armstrong „All Satrs”-óban, sokszor lépett fel Eddie Condonnal. Megtudtuk, hogy most készül felejthetetlen élményeiről könyvet írni.- Érdekes dolog visszatekinteni arra, ami már elmúlt. Például 1968-ban a New Orleans Jazzfesztivál anyagát (úgy mint általában) rögzítette a Voice of America nevű rádió állomás. Nemrég egy ott dolgozó barátomtól kaptam egy szalagot, amely a fesztiválon készüli, s amelyet én korábban soha sem hallottam. Megható volt visszaidézni amikor Lajos viccelt velem, s amikor hallgattam a szalagot, úgy éreztem, ismét ott vagyunk, ismét együtt zenélünk.- Térjünk vissza a kezdetekhez, ahhoz az időszakhoz, amikor diplomát szerzett. Miért lett dzsessz muzsikus, hogyan keveredett ebbe a műfajba?- Nem volt szerencsém. Amerikában a lengyel viccek olyanok mint Magyarországon a rendőrviccek. Egy ilyen humor tanulsága szerint amikor megkérdezik a lengyelt, hogy miért ment dzsessz-zenésznek, azt feleli, hogy a pénzért: tudva levő, hogy ebben a műfajban sok minden van, de pénz nem igazán.- Egyes nézetek szerint a dzsesszről nem kell beszélni,, hanem hallgatni kel! azt. Önnek, mi erről a véleménye?-Nem hiszem, hogy teljes egészében így lenne, mert ha beszélünk róla, többet meg tudunk erről a fajta zenéről. De ha a másik oldalról nézzük a dolgot, abban is van némi igazság.- Távolodjunk el egy kicsit a munkájától. Hányadik alkalommal van Magyarországon?- Most ötödször, először még a régi rendszer idejében, de Salgótarjánban még soha sem vot- lam ezt megelőzően.- Ón szerint az előző korszakhoz képest melyek legszembetűnőbb változások?- Az árak magasabbak. Az jut eszembe, hogy régen mindenre rá volt írva, mennyibe kerül, később is rá volt írva, de nem annyiba került, most pedig nincs rá írva. Persze azt is látom, az emberek szabadabbak. Általában, mert ez sincs mindenütt így. Budapesten álltam valamiért sorban, nem értettem valamit és mondtam, hogy külföldi magyar vagyok, mire egy idősebb úr úgy nézett rám, mintha legalábbis egy lennék a III/3-asok közül.- De visszatérve a változáshoz: rögtön feltűnik az is az újból hazalátogatónak, hogy eltűntek a vöröscsillagok, ismét a régi címer lóg mindenütt. És mindenki panaszkodik. A tévé is olyan dekadens, mint a nyugatiak, sok a reklám, a Music Television adásait is nézhetik mindenfelé. De nem mondom biztosan, hogy ez most jobb.-A salgótarjáni dixiefeszti- válról, és a magyar dzsessz-mu- zsikusokról mi a véleménye?- A zenészek olyanok, mint mindenhol, vannak akik jók, vannak, akik kicsit jók, és vannak, akik rosszak. A fesztivál pedig tetszik. Jó volt a hangulat, a jamsession olyan, amilyennek a vérbeleli örömzenélésnek lennie kell: mindenki fújt és farsul hangzott az egész. De mindent egybe vetve: örülök, hogy itt lehettem, örülök, hogy új barátokat találtam. Fenyvesi Ágnes Szacsvay Imre emlékére T P • / / • 1 / • Ifjúsági díj Az első szabadon választott Országgyűlés megalakulásának évfordulója alkalmából az ifjúsági ügyekért felelős miniszter Szacsvay Imre díjat adományoz. A díjat olyan magyar vagy külföldi állampolgárok, közösségek, intézményi kollektívák — kaphatják meg, akik a gyermekek és fiatalok szellemi, erkölcsi és testi fejlődésében, jogaik érvényesítésében, pályakezdésük elősegítésében, életfeltételeik, szociális helyzetük javításában, társadalmi beilleszkedési zavaraik leküzdésében, a világ országaiban élő magyar fiatalok kapcsolatainak erősítésében kiemelkedő tevékenységet folytattak, folytatnak. Á határidőig beérkezett több mint 100 javaslatról az ifjúsági ügyekért felelős miniszter dönt. A díj névadója az 1848— 49-es magyar szabadságharc kiemelkedő alakja, 1818. november 1—jén született Sályi- ban. Váradon és Kassán végzett jogakadémiát, majd a pozsonyi országgyűlés írnoka lett. Szacsvay Imre részt vett annak a kívánságlistának az összeállításában, amely 12 pont néven vált ismertté. Tagja lett a népképviseleti alapú nemzetgyűlésnek, majd Kossuth megbízásait teljesítette. Alapító tagja, majd vezére az ország demokratizálását és függetlenségét követelő Radikális Pártnak. Tagja volt a Függetlenségi Nyilatkozat szerkesztőbizottságának. Haynau bosszúja 31 éves korában juttatta halálba. Kamera és mikrofon a próbababák szemében Az amerikai Colorádóban igen elharapóztak az áruházi tolvajlá- sok. Az egyik market vezető mérnöke most szenzációsnak tűnő újítást vezetett be. Mini kamerát és mikrofont épített be a legszebb próbababák szemébe. így az ártatlannak látszó figurák észrevétlenül figyelhetik a tolvajokat, az áruházi detektívek pedig könnyen lefülelhetik a kisstílű szarkákat. Fotó: Ferenczy-Europress Gyerekek a háborúban Útban van az UNICEF segélye A Kelet-Bosznia-Herce- trauma - ennek kezelése spe- govina térségében folyó há- ciális programot igényel, borútól szenvedő gyerekek amellyel a helyszínen foglal- gyűjtővárosában, Tuzlában kozik egy pszichológuscso- mintegy 70 000 tizennégy port Rune Stuvland vezeté- éven aluli kisgyerek remény- sével. kedik a jobb napokért, a bé- Már útban van az UNICEF kéért, a boldogságért. nemzetközi segélyszállítmáAz UNICEF legújabb je- nya 3 tonna tejporral. 4 tonna lentése szerint - amelyet az ruházattal, takarókkal, és 30 ABC-Europress hírügynök- tonna élelmiszerrel. Az ségnek eljuttattak - az élei- ENSZ Menekültügyi Bizott- miszerkészletek jelentősen sága szervezésében újabb és csökkentek: különösen cse- újabb utánpótlásról gondos- csemőtápszerből és gyér- kodnak. Közben a városban- mekgyógyszerből jelentős a egy évi szünet után néhány hiány. A nagyon is túlzsúfolt helyen elkezdték a tanítást, kórházak egyikében helyez- Lakásokban, klubhelyisé- ték el azt a tizenegy súlyos ál- gekben a helyi hatóságok lapotban lévő kisgyermeket, szervezésében reggelente akiknek a végtagjait ampu- két-három órát tanulhatnak a tálni kellett. gyerekek. Különösen a menekült A bajba jutottakon az gyermekek helyzete tragikus: UNICEF Magyar Nemzeti nincs elegendő élelmiszer, Bizottsága is segíteni kíván: gyógyszer, ruházat, lábbeli és isolafelszerelésekkel segíte- a tisztálkodáshoz szappan. A nek a rászoruló gyerekeken, gyerekek körében erősödik a ABC-Europress Amikor ő még kissrác volt Orvosnak készült, mentőtiszt lett Ha létezik foglalkozás, mely teljes elhivatottságot igényel, akkor az orvosoké és a mentősöké mindenképpen ilyen. Az Országos Mentőszolgálat mindennapjait a szerencsések nem saját tapasztalatból, hanem csak a Szomszédokból ismerik, Mágenheim doktor jóvoltából. Tamási Gyula a salgótarjáni mentőállomás 45 éves vezető mentőtisztje azonban valódi Tamási Gyuszika szereplője a mentők mindennapjainak.- Mi szeretett volna lenni kissrác korában? Mindig mentősnek készült?- Nem. Szerintem olyan ember nincs is, aki kisiskolás korától arra készül, hogy az út szélén, vagy éppen otthon balesetet szenvedő embereknek nyújtson a szó szoros értelmében első segélyt. Én is inkább orvos szerettem volna lenni, de csak középiskolás koromtól.- És általános iskolában?- Nem volt annyira kialakult elképzelésem. Csak éltem a kissrácok megszokott életét szülőhelyemen, Zagyvapálfal- ván. Ez abból állt, hogy suliba jártam, tanultam, és persze rosszalkodtam is — elég eleven gyerek voltam. Édesanyámat az bosszantotta leginkább, hogy amikor egy szabad percem volt, akkor én már szaladtam is focizni. Egyébként nem voltam rossz tanuló, és nagyon jó tanáraim voltak, akikre ma is szeretettel emlékszem vissza. Ez elmondható a pálfalvai iskolára éppúgy, mint középiskolámra, a Madách Imre Gimnáziumra, ahol latin szakon tanultam.-Említette, hogy gimnazistaként határozta el: otyos lesz.- Igen. Akkor azért már illett eldönteni, hogy mit akarok kezdeni magammal. Voltak különböző szakkörök, én a dr. Dobány Irén vezette biológia szakkört látogattam, s nagyon megtetszett, amiket ott csináltunk. Érettségi után az Orvos- tudományi Egyetemre felvételiztem, ahová először hely hiányában nem vettek fel. Aztán másodszorra sem vettek fel hely hiányában. Ez le is tört egy kicsit, de végülis a mentőkhöz kerültem dolgozni, mentőápolóként helyezkedtem el, és onnantól az életpályám egyenesnek mondható. Azért, mert nem egy klinikán, hanem a mentőknél dolgozom, én elégedett ember vagyok. Munka mellett végeztem el az Egészségügyi Főiskola mentőtisztképző szakát. — Katona volt? Tamási Gyula- Persze. Két esztendőt töltöttem el a seregben, sportszázadba kerültem. Mivel korábban kosárlabdáztam, fociztam, kézilabdáztam, így nem viseltek meg túlzottan a katonaévek.- Mint egészségügyi dolgozó, hogyan viszonyult a fegyverhez?- Szerencsém volt, mivel írnokként tevékenykedtem, így sikerült megúsznom az éleslövészeteket. A fegyverekkel ma sem vagyok barátságos viszonyban, s ez vonatkozik valamennyi emberéletre veszélyes eszközre.- balázs j. -
