Nógrád Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-03 / 127. szám

1993. június 3., csütörtök NŐI DOLGOK HÍRLAP 9 Felejtsük el a manikűrollót! Napjaink „vegyszeres” vilá­gában meglehetősen sok gondot okoz a kézápolás. Ráadásul manikűröztetésre manapság ke­veseknek telik - érdemes tehát a kéz helyes kezelésének saját­kezű módszereit alkalmazni. A háztartási teendők ellátása közben például gyakran előfor­dul, hogy különbözőféle élelmi­szerek (például a burgonya) ne­hezen eltávolítható elszínező­dést okoznak a bőrön. A forga­lomban lévő kéztisztítószerek­kel ugyan eltüntethetők a nem éppen üde színfoltok, de még a kímélő vállfajok sem igazán „bőrbarátok”; citromlével vi­szont könnyen, gyorsan lemos­hatjuk a konyhai munka nyo­mait. A „kéz-karbantartás” egyik legjobb módja a bőrgyógyászok szerint is, az úgynevezett zsíros pakolás. A recept: hetente leg­alább egyszer vastagon kenjük be kezünket patikában kap­ható vazelin­nal, babak­rémmel, húz­zunk rá pa­mutkesztyűt és így legalább 20 percig pi­hentessük. Ennyi ele­gendő a bőr fellfrissülésé- hez és a kör­mök megpuhu- lásához, azaz a manikűrözés- hez való elő­készítéséhez is. A körömá­polást illetően a bőrgyó- gyász-kozme- tológusok azt ajánlják: mie­Részesítsük előnyben a reszelőt! lőbb „nyugdíjazzuk” a mani­kűrollót. Ha tudniillik éles és jól vág, könnyen fölsértheti, elfer­tőzheti a körömágyat: ha életlen - a nehézkes vágás, feszegetés károsítja a szaruanyagot. Ehe­lyett reszelőt használjunk; az újabban forgalomba került mik­ron-reszelőcsalád tagjaival könnyen kialakíthatjuk a köröm kívánt hosszát és formáját. A körömre ránövő bőrt se vágjuk le, hanem a reszelő tompa végével nyomkodjuk vissza. Általában 4—5 hetenként érdemes körmeineket is „radí­rozni”, vagyis a reszelő élével a kissé megkopott, esetleg sérült szaruréteget óvatosan lekaparni. Akik lakkozzák a körmüket, szánjanak egy kis időt az előké­szítésre: mintegy 3 percig áztas­sák ujjvégeiket hideg vízben. Ha ezután viszik föl körmükre a lakkot, a fénylő réteg hosszabb ideig megmarad. Változó divat: blézer módi Ahol minden és annak elenkezője is megeshet Martina szakított Martina Navratilová (balra), a tenisz nemrég volt első számú női teniszezője szakított régi szerelmével, s most új hölggyel víkende- zett Rómában. FEB-fotó Visszatérnek a nőies formák A hölgyek körében az egyik legnépszerűbb viselet a blézer. A zakó-jelleget puhább, nőies formák váltották föl; a váll gömbölyű, kissé tömött, a gom­bolás mély és gyakori a karcsú­sítás. Ezúttal két, egymástól merőben eltérő, ám az új divatt­rendnek megfelelő fazont muta­tunk be. Angolos blézer Enyhén karcsúsított, hátul vi­szont egyenes szabású. Főbb jellemzői: csípő alatti hossz, mély gombolás, az eleje és a zsebfedő elkerített. Ujja vissza­hajtható háromnegyedesre, így a mintás (esetleg csíkos bélés) egyben díszítőelem is. A dísz­tűzés elmaradhatatlan - ez adja angolos jellegét. Anyaga ta­vaszra könnyű szövet, nyárra a rusztikus szövésű len- vagy pamutvászon. Színben legjobb a natúr, a törtfehér, a beige, a homokszín - ezek általában jól hordhatók, más élénk színű holmival. Nagyon elegáns, ha egy sima kis blúzt is készítünk bélésének anyagából. Franciás blézer Erősen karcsúsított, csípőnél kifelé szabott, így - az új módi­nak megfelelően - a mell és a csípő válik hangsúlyossá. A hossz változó - lehet csípő alatti, de egészen rövid, pencer­Fazon karcsú nőknek szerűen kurta is. Ez a fazon kar­csú nőknek való. Könnyű nyári ruhákhoz nagyon jól illik, kivált ha például santungból, gyöngy­vászonból, jó tartású rippsz-se- lyemből vagy zsorzsettből ké­szül. Sportos öltözékhez ilyen stílusú blézer nem való. Akinek azonban van már egy egyenes, galléros, zakóhoz hasonló, an­nak érdemes ilyet beszerezni, mert az új divatnak még a kez­detén vagyunk. Mindkét típushoz illik egyébként a mini és a midi is, ez utóbbi azonban magasan fel- sliccelve az „igazi”. Záhonyi Lujza A rossz álmok is jót tesznek Jóból is megárt a sok A vitamin-túltengés is ártalmas Divatba jöttek az álmos­könyvek, az álomfejtések, ami­ben nincs semmi kivetni való. Mert a tudomány mai állása szerint nincs mégegy olyan ti­tokzatos és izgalmas lelki meg­nyilvánulásunk, mint éppen az álom, amelyhez ősidők óta ba­bonák, hiedelmek sokasága fű­ződik. Az alvás élettani fontosságát senki sem vitatja, ám sokan úgy vélik: aludni kell, álmodni nem. .. Ezzel szemben az igazság az, hogy álmodni is kell. Nemcsak azért, mert egyes betegségekre, kóros állapotokra éppen az álom hiánya a jellemző, hanem azért is, mert az álomélmé­nyeknek jótékony hatásuk van a közérzetre és általában az ideg­állapotra. Ami a miértet illeti: annyit bizonyosan tudunk, hogy alvás közben szürkeállományunk az agykéreg gátlása alá kerül, de a gátlás-hatás alól egyes sejtek vagy sejtcsoportok mentesítik magukat, s afféle éber őrökként fennmaradnak. Feltételezhetően elsősorban azok, amelyek elő­zőén intenzíven dolgoztak. A virrasztó sejtek és sejtcsoportok egymással kapcsolatot tartanak - ez magyarázza, hogy álma­inkban olykor a legbizarrabb képek, helyzetek tűnnek föl. Az álomvilág eseményei minden logikai kapcsolatot nélkülöz­nek, leomlanak a tér és idő hatá­rai, s néhány pillanat alatt lepe­reghetnek hosszú napok, hetek történései. Az agykéreg sejtjei gyakran külső vagy belső hatások miatt kerülnek ki a pihentető gátlás állapotából, s maradnak ingerü­leti készültségben. Ilyen hatás lehet egyszerűen a hideg is: aki alvás közben fázik, azt álmai - a külső hatáshoz igazodva - eset­leg zimankós tájakra vagy hó­mezőkre röpítik. A negatív ha­tások közé tartozhat a túlmére­tezett, zsíros-fűszeres vacsora - a tele gyomor közvetve ingerü­leti állapotban tart agyi sejtcso­portokat, s a következmény: li­dérces, nyomasztó álom... A belső feszültségek, gondok, ér­zelmi megpróbáltatások szintén előidézhetik azt, hogy az agyké­reg nem kerül gátlás alá. A szakemberek szerint azon­ban az álomvilágbéli kellemes és kellemetlen kalandok egy­aránt fontosak és hasznosak. Komoly jelzés-értékük van, ha nem is olyan, amilyet a babonák és az álmoskönyvek beléjük magyaráznak. Az álomképek­nek rendszerint olyan esemé­nyek, gondok és gondolatok az ihletői, amelyek erősen foglal­koztatnak bennünket, visz- sza-visszatérő feszültségforrá­sok, s főként érzelmi töltésűek. Alvás közben a jó vagy rossz álom szelepein át e belső fe­szültség kisebb-nagyobb része eltávozhat, s így javulhat a lelki egyensúly. Dr. Takács Ilona Táplálkozási szokásaink re­formjának egyik fő célja a szer­vezet vitaminigényének minél teljesebb kielégítése. Egyet is értenek ezzel az élelmezéstu­domány szakemberei, hiszen a vitaminhiány számtalan beteg­ség, kóros folyamat előidézője lehet. A kutatások azonban arra utalnak, hogy a „vitamin-tőke” mértéktelen gyarapítása nem kívánatos egészségügyi hatá­sokkal is jár.-Igen, ez ma már egyértel­műen bizonyított tény - erősíti meg dr. Lex László kandidátus, a Béres Rt. Kutatóközpont tu­dományos munkatársa. - Ehhez tudni kell, hogy lényeges kü­lönbség van vitaminok két nagy csoportja között. Vannak a táp­lálékból vízzel kioldható vita­minok; ilyen a C, a Bl, B2, a B6, a B12 - ezek könnyen föl­szívódnak, illetve kiürülnek. Ezekből az emberi szervezet nem gyűjt tartalékokat, fontos tehát a folyamatos „beszerzés”, vagyis az ilyen alkotó elemeket tartalmazó élelmiszerek rend­szeres fogyasztása. A másik csoport - az A, a D, az E és a K vitamin - nemcsak abban különbözik az előzőtől, hogy kizárólag zsiradékkal old­ható ki a táplálékból, hanem abban is, hogy szervezetünk mind a négy vitaminfajtából nagy mennyiségeket képes tá­rolni. És éppen ez a sajátosság rejt veszélyeket magában. Ha ugyanis a tényleges szükséglet­nél nagyobb készletek halmo­zódnak föl szervezetünkben, káros mellékhatások jelentkez­hetnek, főként az A és a D vi­tamin esetében. Az A-vitaminból például a felnőttek napi igénye 2.000- 3.000 NE (nemzetközi egység), ám ebből a többszörös dózis mérgezési tüneteket, fejfájást, étvágytalanságot, émelygést, hányingert, hajhullást, látásza­vart, májkárosodást okozhat. A D-vitamin felnőtteknek ajánlott napi adagja 200-400 NE; a túladagolás erős szomja- zással, fejfájással, hasmenéssel, lázzal, vesekőképződéssel, csontelváltozással járhat.- Töményen, koncentrált mennyiségben természetes élelmiszereinkben ezek a vita­minok nem fordulnak elő, a kü­lönféle gyógyszerekben, tablet­tákban azonban igen. Ezért a manapság divatba jött multivi­tamin tabletták szedésében fel­tétlenül ajánlatos az óvatosság; az ilyen készítményekkel csak orvosi javaslatra és az általa ajánlott mértékben éljünk.- S még egy tanács: a gyógy­szeres dobozokon föltüntetik az NE egységeket. A tényleges szükséglet ismeretében ennek alapján is mérsékelhetjük, „be­állíthatjuk" a vitamintabletták fogyasztásának helyes szintjét. Asszonysorsok A második búcsúzás Kati már közel járt a harmin­choz, amikor elszánta magát a férjhez menetelre. Sokan pró­báltak közeledni hozzá, de ő nem akart kapcsolatot kezdeni senkivel. Arra gondolt: beteg édesapja, idősödő édesanyja és nem egészen ép elméjű húga mellé nagyon is elkel az ál­landó segítség, felügyelet. Érett fejjel, alaposan átgondolta a jövőjét, s önként, mindenféle külső ráhatás nélkül döntött így. Távolabbi tervei között egy állami gondozott árva örökbe fogadása is szerepelt, de sem erről, sem választott életformájáról nem beszélt senkinek. Ha a férjhez menés­ről faggatták, ügyesen elterelte a szót. Esténként, ha nem nyomta el rögtön az álom, ol­vasott akár éjjel egyig is. Imádta a regényeket. Arról szó sem volt, hogy nem esett kísértésbe, ha egy csinos fiatalember a nyomába szegődött, s dicsérte a hosszú, gesztenyebama haját, alakját. Jólesett a figyelem, de fegyel­mezetten betartotta, amit ma­gának fogadott, s finoman, módszeresen, de nagyon hatá­rozottan leépítette a legkitar­tóbb fiúkat is. Eltelt két év, s már azt hitte, nem lesz része zaklatásban, amikor váratlanul megszólította egy férfi. Jól is­merte Tibort, (vagy legalábbis ezt hitte) akinek fiatalon meg­halt a felesége. Néhányszor őt is sikerült le­ráznia, ám egy alkalommal a férfi kijelentette: ne is igyekez­zen hasonló trükköket produ­kálni, mert nem hajlandó tá­vozni. Még azt is tudni vélte: tisztában van azzal, hogy Kati „önkéntes száműzetése” kész őrültség, nem egyéb, és egyéb­ként is vegye már észre, hogy kettejüket egymásnak terem­tette a sors .. . Katinak a nyelvén volt a csí­pős válasz, de valami okból visszatartotta, majd sarkon for­dult, otthagyta a dühös Tibort. Pár napig nem találkoztak, az­tán az udvarlójelölt egyik este, egy csokor virággal a kezében megkérte Katit. A lány pán­célja, a fogadalma, megtört: megadta magát. Megesküdtek, s most már a férj fogadkozott. hogy a fel­esége annyit törődhet a szülei­vel, testvérével, amennyit akar. O ebben soha nem akadá­lyozná, sőt: amivel tudja, istá- polja a családot. így is történt. A feleség nem csalódott a há­zastársában. Tibor nehéz fizi­kai munkát végzett, s esténként nagyon jólesett neki egy-két pohár ital, aminek a száma a hónapok múltával lassan gya­rapodott. Nem részegeskedett, s csak néha hangoskodott Kati­val. viszont az alkohol kikezdte az egészségét. Négyéves házasok voltak, amikor Tibor először került kórházba. Felépült, de fél év el­teltével újra visszaesett, ko­moly szervi problémái miatt. Az italozgatással teljesen fel­hagyott, de már késő volt. Be­tegsége súlyosbodott, állapota romlott. A kezelések szüneté­ben, egyik éjjel erős rosszullét fogta el, s mire a mentő megér­kezett. már nem volt életben. Kati óriási önfegyelemmel in­tézte a temetést, s szinte nem is fogta fel, mi történt. Gépiesen, száraz szemmel tette a dolgát, de a szertartáson elhagyta az ereje. Fél évig zárkózottal! élt, a könyvek sem érdekelték. Ő vi­szont érdeklődést keltett egy hozzá hasonló sorsú, szeren­csétlenül járt, magányos férfi­ban, akinek már felnőttek a gyerekei. Egyedül éldegélt a nagy családi házban, de min­den alkalmat megragadott, hogy „vigasztalhassa” Katit. A nőnek nem volt ellenére, hogy esténként meglátogassa, s a nagy diófa alatt beszélgesse­nek. A találkozásokból vonza­lom, majd kapcsolat lett, s ha­marosan új fejezet nyílt az asz- szony életében. Ismét férjhez ment, s a férje megértő, biztos támasznak bizonyult. Egyikük sem sejtette: közös napjaik meg vannak számlálva. A férfi ugyanis gyógyíthatatlan beteg­ségben szenvedett, s erről nem tudott. Egyik hétről a másikra csontig lesoványodott, a haja kihullott. Nem lehetett meg­menteni. Másfél évi házasság után végleg búcsút mondott Katinak. (M.J.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom