Nógrád Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-03 / 127. szám

ARCOK - HARCOK HÍRLAP 7 1993. június 3., csütörtök v Azt mondják, ko­runk hőse a vál­lalkozó. Akinek kicsit jobban megy, akinek nem kell már hú­szadikán azt szá­molgatnia, vajon kijön-e a követ­kező fizetésig. Szóval, állítólag a mai Magyaror­szágon övék a vi­lág. Aztán azt is mondják, hogy a mai Magyaror­szágon száz kezdő vállalko­zásból nyolcvan megbukik, azon­kívül kizsigereli őket az állam, úgyhogy mégsem övék a világ. A 37 éves Kereszt­úri Zoltán min­denesetre vállal­kozó. Tizenkét esztendeje könyvkötőként kezdte pályafutá­sát. Az Országos Kézműves Ta­nács tagja. Egyébként nős, két gyermek édes­apja.- A vállalkozókra vonatkozó mindkét iménti megállapítás po­litikusoktól származik. Ón fog- lalkozik-e politikával? # Csak amennyire időm en­gedi. Belepillantok a napi saj­tóba, este szeretem nézni a hír­műsorokat, s mivel szinte állan­dóan úton vagyok, a híreket mindig meghallgatom. Igaz, én azt tartom, hogy a politika le­gyen a politikusok dolga.- Választani azért eljár? • Persze, hiszen az mindenki­nek érdeke, hogy legalább egy szavazat erejéig megpróbáljon beleszólni a dolgok alakulá­sába. Én mindig remélem, hogy akire szavazok, az segít a vál­he kell bizonyítanod, hogy egyáltalán nem szorulsz hi­telre". • A hitelszerzésben a fedezet- hiány a legnagyobb gond. Aki a befolyó összegekből nem nyara­lót épített, hogy azt most fede­zetként felmutathassa, annak nehezebb a dolga. Én sem épí­tettem. A pénzeket a vállalko­zásomba öltem bele. Ez megne­hezíti a hitelfelvételt. A ban­koknál hosszú lejáratú hitelt felvenni szinte lehetetlen, a rö­vid lejáratú hitelnyújtással vi­szont sokakat belerángatnak a közeli csődbe.-Eddig csak az derült ki, hogy könyvkötőként kezdte. De mit csinál ma? szék ilyet észre. Egyre több már a nyugati autó. mely ennél jóval értékesebb. Akik irigyelnek, azok nem mérik fel igazán, hogy mennyi munka van e mö­gött. Még ma is napi tizenkét óra - hetente hétszer. Az üzleti utakat, az évi 60-70 ezer kilo­métert nehéz lenne kevésbé üzembiztos autóval teljesíteni. Ilyen közlekedési morál mellett folyton úton lenni pedig nem egy életbiztosítás.- Ön több mindennel is fog­lalkozik még: vadászattal, sporttal. . . • A vadászatra nem sok az időm. Van egy sörétes és egy golyós puskám, csak éppen időm nincs a nyüzsgésből ki­CSAK HÁZA VAN ZSÁKUTCÁBAN lalkozókon. Ez a mai kormány eddig még csak szavakban volt vállalkozásbarát.- Van-e véleménye a politi­kusokról? ® Eddig nem azt bizonyították, amiket ígértek.- Nézi a parlamenti közvetí­téseket? • Ha ülésnapokon éppen itthon vagyok, és be van kapcsolva a tévé, akkor odafigyelek.- Milyen újságokat olvas? • A megyei napilapra öt éve fi­zetek elő. Ezenkívül a Reform magazint szeretem, és a Magyar Vállalkozó is elmaradhatatlan.-Igaz-e a statisztika, mely szerint 100 magyar kezdő vál­lalkozóból 80 megbukik? • Szerintem igaz. Én már hál’ Istennek, nem kezdő vagyok, mindenkit arra biztatok, hogy ne is kezdjen bele. Persze, ezt csak viccnek szántam - de tény, hogy nem könnyű ma kezdeni. Ötszörösen meg kell gondolni, mint korábban. Az a nagy hiba, hogy mindenki kereskedni akar, s kevesen szeretnének termelni. A honi felvevő piac véges.- Ón egy zsákutcában lakik. Am az, hogy 12 éve talpon van, azt mutatja: a vállalkozása nincs zsákutcában. • Erre olyan hosszan lehetne felelni, hogy talán egy könyvet is megtöltene a válasz ...- Mi a véleménye a hitelfel­vételről? Murphy szerint „ah­hoz, hogy hitelt kaphass, előbb • A könyvkötés után jött a do­bozkészítés. A csomagolásra ma már egyre nagyobb gondot fordítanak. Ez testvérszakma. Aztán cukrásztálcákra álltunk rá. Kezdtük négy kézigéppel, majd levegő meghajtásossal, az­tán két egyedi gyártású auto­mata géppel dolgoztunk. Tizen­négy várost szolgáltunk ki, s je­lenleg a papírzacskók készíté­sében látok fantáziát. Azért még a könyvkötészetnek sem fordí­tottam hátat. —Az import alapanyagok be­szerzésével is sokaknak van gondjuk . . . • Én még nem rendelkezem export-import joggal, így ezeket a nehézségeket talán majd ké­sőbb ismerem meg.-Mennyit számít egy vállal­kozónál a biztos családi háttér - és hogy van ez önöknél? • Nekem nagy támaszt jelent a feleségem, aki a kezdetektől erőt adott, és tartotta bennem a lelket. Nélküle nemigen lennék talpon ennyi ideje.- Volt olyan pillanat, amikor úgy nézett ki, hogy abbahagyja az egészet? • Többször is. De mindig arra gondoltam: ha megáll az ember, akkor törvényszerű, hogy a pad­lóra kerül. Ezért nem állok meg.- Hány irigyét ismeri? Hi­szen aki ezüst Mercedesszel köz­lekedik, annak bizony akadhat­nak szép számmal. . . • Tarjánon kívül nemigen ve­menni az erdőbe. A másik a sport: a volt Vendéglátóból lett Keresztúri Z. FC kispályás fo­cicsapatát szponzorálom. Leg­utóbb megnyertük a kispályás bajnokságot, előtte harmadikok voltunk. A csapatot nem köny- nyű összeverbuválni, hiszen so­kan több műszakban dolgoznak - de az eredményeink igazolják, hogy megéri játszani. Régebben aktív játékos is voltam, a me­gyei I. osztályú Volán színei­ben. Tizenhét évesem mutat­koztam be az „egyben”. Ked­venc edzőm Patkó József volt.- Sportszerű játékos volt? • Egyszer állítottak ki. A ka- zári bíró küldött le, szerintem igazságtalanul, mert már le­szálló ágban volt a labda, de én még lendületben voltam, és be­lerúgtam. Bumm - mehettem is zuhanyozni. Úgy emlékszem erre, mintha ma történt volna.-A vállalkozók között „nép­betegség" a szívinfarktus. Amennyiben elkerüli a szívin­farktust, mi a célja az életben? • Az első cél: elkerülni a szív- infarktust. Ehhez minél többet kell mozogni. A kertünk alatt egy teniszpályát tervezek létre­hozni, melyet a nálam dolgozók ingyen használhatnak. A terület korábban szeméttelep volt, amit az erdészettől szereztem meg. És célom a vállalkozást még to­vább fejleszteni, hogy tizenöt főt tudjak foglalkoztatni. Vala­mit ez is segítene a tarjáni mun­Amúgy, minden rendben... Harminc-negyven év elmúltával az érettségi találkozókon álta­lában a legtöbbet az első unokák tündéri mosolyáról szoktak be­szélni. Mostanában ezen a téren jelentős változások állnak be. A napokban részt vettem egy érettségi találkozón, ahol jószeri­vel szó sem esett a családi viszonyok alakulásáról, mindenki, szinte kivétel nélkül a „Rendszerváltáska” nevű közös gyerek gondjairól beszélt, noha igazából szó sem esett a politikáról. Mindenki igyekezett kikerülni, hogy éppen ő általánosítsa szemé­lyes szakmai tapasztalatait. Éppen ő szólja le a butácska, moz­gásképtelen háromévest? Még az sem hangzott el, hogy a fejlő­dési rendellenességek súlyosak vagy gyógyíthatók lennének. Itt mindenki csak a maga szakmájáról beszélt, annak végzetes zuha­nórepüléséről, reménytelen helyzetéről beszélt a mérnök, az or­vos, az agrármérnök, a vasutas, a tanár, a tűzoltó. Az 53-54 éves bányamérnökök már egytől-egyig nyugdíjasok, a dühük, szakmai keserűségük már lerágott csont, szót sem érde­mel. De a térség egyik legnagyobb téeszének elnöki panaszai még megérnek egy misét. 1990-92 között hektáronként 54 mázsás bú­zaterméssel büszkélkedtek, az idén 30 mázsás lesz, ha majd meg­terem. Két éve még a szántóterületük 75-80 százaléka művelésben volt, 1993 májusában 70 százalék parlagon áll! Agyonnyomja őket a sok tartozás, a drága kamathitel, de legfőképpen is az ag­rárolló, meg az a körülmény, hogy rajtuk minden tartozást behaj­tana, de ők az adósságokat kétszeresen lefedező kintlévőségeket nem tudják megszerezni, mert az adós nagyvállalatok húszféle kft.-re estek szét, és a követelések behajthatatlanok. Hogy ez mennyire nem rémmese, egy üzemmérnök panaszolja, hogy az ő nagyüzemében, az áttekinthetetlen káoszban eddig 42 zűrös ke- resztapaságú káefté létesült, a soktízmilliós adósságállománynak nem lesz gazdája. A vasút nevű nagyüzem monumentális csődjének tényei közis­mertek, meg az is, hogy micsoda diadalmenet itt a létszámleépí­tés, de arról senki sem beszél, nyilatkozik, hogy a pályák fenyege­tően elavultak, a „gördülő-park" pedig a szabványos tíz év he­lyett 25.-26. évét csattogja a síneken, és lassan félni kell, ha utazni muszáj ... A térség egyik legnagyobb kórházának főor­vosa a teljesítmény-pont számítások miatt dühöng; a rendszer Amerikában (ahonnan importáljuk!) már bizonyítottan megbu­kott, mikor nálunk, mint ígéretes pótcselekvést bevezetik, ahe­lyett, hogy például biztosítanák egy-egy kórházi osztály 100 szá­zalékos gyógyszerigény finanszírozását, a mai 60 százalékos he­lyett. A szakmunkásképző aligazgatója azért háborog, mert las­san üresen pang a nemrég még divatos közlekedési szakközépis­kolája, csak 40-50 százalékos kapacitással tudnak dolgozni az ősztől. Minek tanulni, mondja a gyerek, a szülő, ha úgy sincs, ha úgyse lesz munkahely?! A tűzoltás, a tűzmegelőzés hatósági fe­gyelmének, rendszerének szétesésével döbbenti meg a felelős po­litikussá vedlő osztálytársakat egy tűzoltótiszt; „süsüsárkány ká- efték" ,„ luciferkó betéti társaságok" garantálják majd ezután, hogy az amúgy is nyomorúságosán szegény vállalatok, vállalko­zók körében mindent megtesznek a törvényi előírások betartásá­ért, a nemzeti értékek megmentéséért. Én magam a mozi, a kulturális élet elüzletiesedéséről már nem tartottam érdemesnek szólni, inkább azon meditáltam, van-e kü­lönbség Salgótarján, Miskolc, Kazincbarcika városi-, térségi gondjai között? S mi lesz, ha már az 50 körüli, felelősséggel gondolkodó értel­miségiek is reményt vesztve legyintenek; nyugdíjba kéne mene­külni .. . Mire az érettségi találkozó pezsgődurranásához ér­tünk, mi huszonnégyen, kissé fáradtnak, enerváltnak tűnt a körbe szórt magán-vigasz; de ugye, amúgy minden rendben van. . .?! Erdős István Milyen a Magyarországon vállalkozó háziorvos helyzete? Dühítő és kétségbeejtő, de jó s Áldás vagy átok az állástalanság Kétsz.áz körül van Magyar- országon a vállalkozó házior­vosok száma. A legtöbb házi­orvos óvatos, és azt mondják, sok múlik a helyi önkormány­zaton is e tekintetben. Nóg- rádmegyerben dr. Pálmay Kálmán belevágott. Vele be­szélgettünk a következmé­nyekről.- Milyen érzés vállalkozó há­ziorvosnak lenni?- Az érzelmi életem teljes skáláját kitölti a dühtől a két­ségbeesésig. Gyakran érnek kel­lemes és kellemetlen meglepe­tések.- Amennyiben?- Minden egyes nyilatkozat kicsit mást mond, és egészen biztos információnk semmiről sincs. Határozott és következe­tes számok hiányoznak, mert nagyon sok esetben hitegetnek bennünket. Hallottuk, hogy jú­lius elsejétől 2,5-, vagy 3-szoro- sára emelkedik a kártyapénz ér­téke. Én 2,5-el számoltam, hogy ne érjen csalódás. Aztán meg­született a kormányhatározat, a kétszerese lett.- Mi késztette önt arra, hogy vállalkozó legyen?- Egyrészt a polgármeste­rem. Másrészt pedig a magam kíváncsisága. Nem vaktában ugrottam bele, számolgattam, és arra jutottam, hogy rosszabbul legalábbis nem járhatok.- Mi az alapvető különbség a háziorvos és a vállalkozó házi­orvos között?-Az önkormányzat által al­kalmazott háziorvos az önkor­mányzaton keresztül kap min­dent, a fizetésétől a receptpapí­rig. Csak orvosi munkával köte­les foglalkozni, fix fizetésért. Ebben a változatban tehát a tb az önkormányzatnak utalja a pénzt, míg a másik esetben ezt közvetlenül a vállalkozó kapja a tb-től, és a vállalkozó gazdál­kodik vele.- Ha a vállalkozó közvetlenül a tb-től kapja a pénzt, nem je­lent ez kockázatot a tb anyagi helyzetét ismerve?- Ha a háziorvos összes költ­ségeit nem fedezi a társadalom- biztosítás, akkor ezt kénytelen kiegészíteni az önkormányzat, minthogy az alapellátás önkor­mányzati feladat. Legrosszabb esetben nem épít meg egy utat, ha ide kell csoportosítania a ki­adásokat. A mi esetünkben a vállalkozás beindulásakor szü­letik meg a szerződés, ebben ál­lapodunk meg erről az összeg­ről. De ha a tb nem tud pénzt adni Algopirinre, akkor ezt vagy én veszem meg, vagy a be­teg.-Számít valamit az önkor­mányzatnak, hogy az orvosa vállalkozó-e, vagy sem?- Annyiban számít, hogy egy csomó gondtól megszabadul, például a beszerzésektől.-És a betegeknek? Gyakran halljuk, hogy az új rendszerben az orvosnak kevesebb ideje jut rájuk.-Ez roppant hangzatos érv, de vannak segédlehetőségek. Például én a könyveléshez nem értek, azt nem én csinálom, mint ahogy a beszerzést sem. Tizenhét éve dolgozom ebben a faluban, és azt mondhatom, hogy a tulajdonosi szemlélet nem ugyanaz, mint az alkalma­zotti. Valahogy még inkább magaménak érzem a falut.- Arról mi a véleménye, hogy 1800 fölött csökken a kártya­pénz értéke?-Ez arról szól, hogy nincs meg a vállalkozó legalapvetőbb szabadsága. Ha a körzetem na­gyobb 1800-as beteglétszámnál, eleve hátrányba kerülök. Nem küldhetem el az 1801-diket, mert ellátási kötelezettségem van a területre, de kevesebb pénzt kapok érte. Ha mondjuk 5000 fős a körzetem, hiába tu­dom, hogy 5000 beteget nem tudok tisztességesen ellátni, nem foglalkoztathatok még egy kollégát bizonyos összegért. Ennek a beteg látja kárát, mert a választás lehetőségétől fosztják meg. Ha ugyanis ötezredikként ő is azt érzi, hogy nem kapja meg a kellő ellátást, akkor már két hét múlva akár az én alkal­mazottamat is választhatná há­ziorvosának, amire így nincs lehetősége. Ezeket a rendelete­ket a minisztériumban fogal­mazzák meg, de a betegek ná­lunk forognak.- Ön 1993. január elsejétől vállalkozik. Az eddigi tapaszta­lataival gazdagabban, hogyan döntene, ha most 1992. decem­berét írnánk?- Ha most 1992. decembere lenne, ugyanúgy bánnám, hogy nem 1992. júliusában indítot­tam. Egészen biztosan elkezde­ném minden bosszúságom elle­nére. Dudellai I. Megírtuk, hogy állásbörzét rendeztek a salgótarjáni mun­kaügyi központban a múlt hé­ten. Munkanélkülieknek kínál­tak varrónői állást. Volt, aki ki­jelentette, ha majd munkahelyet keres, akkor sem a varrodában teszi ezt. Húsz meghívottnak igyekeztek segíteni, de közülük csak 12-en vettek részt a talál­kozón. Tordai Lászlót, a válla­lati kapcsolattartási csoport ve­zetőjét először arról kérdeztük, milyen indokokkal maradtak tá­vol a többiek?-Volt, aki időközben elhe­lyezkedett, többen orvosi igazo­lást hoztak arról, hogy nem al­kalmasak erre a munkakörre. A 20 munkanélküliből hetet köz­vetítettünk ki, egynek megszün­tettük a járadékát. De van pozi­tív visszhang is: a cikket ol­vasva, jelentkezett egy huszon­éves lány, aki építőipari szak- középiskolát és négy év főisko­lát végzett, kiközvetítettük, még aznap jelentkezett, és azóta a ruhagyárban dolgozik.-Milyen tapasztalataik van­nak csoportos közvetítések te­rén?- Asztalosoknak is rendez­tünk hasonló börzét, az sem volt eredményesebb. Tizenhétből hatot közvetítettünk ki. Varró­nőknek tegnap tartottuk a má­sodik fordulót szintén 20 meg­hívottal, de kettő már előzőleg kimentette magát.- Milyen érzés volt önnek az első varrónői börzén ülni?- Kínos volt. Minket jó szán­dék vezet, de van olyan érzé­sem, hogy meddő dolog ez. Mégsem adhatjuk fel, mert ha van munkanélküli és van állás­hely, az lenne optimális, ha ta­lálkoznának.- Van önnek kedvenc kimen­tési esete?- Az a „kedvencem”, hogy egy szakmunkás azért nem tud elhelyezkedni, mert tejet kell hordania a gyereknek. Egyéb­ként a felesége sem dolgozik. (dudellai) Ez itten, kérem, Magyarország Antall József túl sokáig hallgatott Csurka István, Zacsek Gyula, Balás István, Király B. Izabella, Debreczeni József, Elek István. Azt képzelné az ember, nehéz egy csapatba verbuválni az előbbi négyet és az utóbbi kettőt, tegnapra vir­radóra mégis sikerült ezt meg­tenniük az MDF vezetőinek. Mintegy a tisztulás kedvéért, hogy immáron maradjon meg a centrum - szélsőségek nélkül. Nehezen értem, miért kell egy­formán „tartani” Csurkától és Debreczenitől. Mindazonáltal kínos lett volna, ha Lezsák Sándor, aki korábban a fórum sátrát verte, Csurka után távo­zik a közös tető alól. Nem tá­vozott. Azt a két liberális de­mokratát zárták ki, aki neki nem tetszett. Azt a kettőt, aki MDF-körök szerint provokálta Csurkát. Bár általában a pro­vokációt követi a tett, ezen most túltették magukat. Mert Elek és Debreczeni az augusz­tusi Csurka-dolgozat után emelt kifogást a szerző ellen, emlékezetem szerint. De mintha ezt Für Lajos is másképp ítélné meg, aki pate- tikus leköszönő beszédében el­sőként említette a liberális szárnyat, mint nemzetrontó po­litikát, és csak a második helyre sorolta a (szélsőjobbol­dali csoportot. Ha Nagy Ferenc József (kisgazda) csúfolódni akarna, azt mondaná, bekövet­kezett a kisgazdaválság az MDF-ben - de persze, nem te­szi ezt. Pedig van benne va­lami. Most már MDF-es frak­cióból is kettő lehet, és ez még csak az indítás. Lehet még há­rom is. Ha majd a továbbiak­ban újra lesz, akit nem szeret­nek, és az is kizárattatik, elvi­leg ugyanúgy szaporodhatnak osztódással a fórumosok, mint az azóta talán már hatfelé sza­kadt egykori egy kisgazdapárt. Antall József túl sokáig hallgatott. Túl sokáig nyelte a szerencsétlen kompromisszu­mot a parlamenti szavazato­kért, amelyekből talán túl sokat veszít. Amikor megszólalt, már nem ő döntött. - Dudellai -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom