Nógrád Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-27 / 122. szám
8 HÍRLAP ÉG-IGÉRŐ 1993. május 27., csütörtök Bringatlasz - szabálymódosítás Mozgalommá szerveződött a kerékpárosok baráti köre. A városi biciklizés barátai nagyszabású kampányba kezdtek hobbijuk, kedvtelésük elismertetése, s főleg a bringázás feltételeinek megteremtése érdekében. Jelenleg az országban 500 kilométer kerékpárút van (Budapesten tavaly öt kilométernyi) szakasz épült. (Bécsben 300 kilométer védett kerékpárúton ka- rikázhatnak a bringások.) Mozgalmuk az elmúlt évben kormányszinten is lobbyzott - eredménytelenül. Nem tudták meggyőzni a képviselőket, hogy az útalapból 5 százalék jusson a kerékpárutakra, helyette csak 2 százalékot hagytak jóvá - tájékoztatta az ABC-Europress-t Nagy Andrea, a Bringa Munkacsoport titkára. A fővárosban jobb eredménnyel jártak, elérték, hogy a tervezett 50 millió forint helyett 120 milliót költsenek kerékpárútépítésre, karbantartásra és a kiegészítő infrastruktúrák (tárolók, tájékoztató táblák stb.) kialakítására. Az idén Budapesten 25 kilométer a tervezett útielőirányzat. S hogy ez milyen költségvonzattal jár? Egyetlen kilométer építési költsége 40 millió forint! A legfiatalabb bringás tagúk 12, illetve 13 éves. Az ő védelmüket is szolgálják a javaslataik. Szeretnék, ha KRESZ-mó- dosítással segítenék a bicikliző- ket, például azzal, hogy az egyMár nem egyedül kerekeznek irányú utcákban engedélyezzék a kétirányú bicikliforgalmat, illetve nagyobb legyen az úgynevezett kikerülési távolság, hogy a kerékpáros mellett elhaladó jármű szele ne borítsa föl a ke- rekezőt. A mozgalom kiadásra készíti elő a városi bringaatlaszt. Ehhez várják a kerékpárosokat és túrázók véleményét. A szív napját rendezik meg Eresztvényben Az egészséges légzésért A magyarországi gyermek- betegségek nagyobb részét a légúti ártalmak teszik ki. A Gyermekérdekek Magyarországi Fórumának egészség- ügyi jelentéséből tudjuk, hogy amíg a tüdőasztma a múlt században ritka megbetegedésnek számított, napjainkban a gyermekkor és a felnőttkor leggyakoribb idült megbetegedéseinek egyikévé vált. A tapasztalatok szerint, ahol az életkörülmények, vagy a szociális helyzetben számottevő változás jön létre, ott a tüdőasztma gyakorisága emelkedik. Több felmérés, és szakorvosok tapasztalatai szerint, a szülők és a pedagógusok gyakran nem tudnak gyermekeik asztmás megbetegedéseiről. Éppen ezért a kezelés elmarad, illetve nem megfelelő. A gyermekkori asztmát részben öröklött, részben környezeti tényezők idézik elő. A környezetei tényezők között a csecsemők korai mesterséges táplálásán kívül a levegőszennyezettség, a lakáson belül úgynevezett allergiát, a vírusfertőzések és a dohányzás egyenlő súllyal szerepelnek. E gyerekek életét az idült asztmás megbetegedés nehezíti, a testi fejlődés és a növekedés pedig elmarad az átlagtól. A betegség jelentős anyagi terhet is jelent a családnak és a serdülőkori asztmás pályaválasztását is negatívan befolyásolja betegségük. Mindezeket figyelembe véve az egészséges légzés megőrzésére, illetve a légzésre ható káros tényezők kiküszöbölésére alapítvány alakult, Egészséges légzésért címmel. Célja: a légúti betegek és hozzátartozóinak oktatása, életminőségének javítása, az orvosok, szakemberek segítése. Folyóiratuk a Szuszogó. Az Alapítvány létrehozója dr. Schweiger Ottó professzor. (ABC-Europress) Mai világunkban a rohanás, a létért való küzdelem, a mindennapi kis csaták mellett nem jut idő arra, hogy egymásra is figyeljünk, esetleg segítsünk is embertársainkon. Ritkaság, amikor egyes emberek időt, pénzt, energiát nem sajnálva minden ellenszolgáltatás nélkül tesznek valamit társaikért. Különösen figyelemreméltó az, ha valaki az ifjúságért, a felnövekvő nemzedékért munkálkodik. Ennek egyik szép példája a minap bejegyzett „Szív a szívért alapítvány”, melynek egyik szülőatyja a salgótarjáni Szakács Ferenc. Tőle érdeklődtem az alapítvány céljáról, terveikről.- Elsősorban a fiatalok körében szeretnénk felvilágosító munkát végezni. Nyári ifjúsági táborokat szervezünk a különböző korosztályok részére, ahol megismerkedhetnek az egészséges életmód kialakításának feltételeivel, a helyes táplálkozással, mozgáskultúrával. Tervezünk egy biofarmot Alapítvány a tökéletes egészségért Eresztvényben, ezen keresztül próbáljuk feléleszteni az ifjabb nemzedék természet iránti sze- retetét, megláttatni annak szépségét és hasznosságát. Kerékpártúráink során a résztvevők megismerkedhetnek környékünk történelmi nevezetességeivel, a különböző gyógynövénytúrák során pedig a gyógynövények iránti érdeklődést kívánjuk felkelteni. E tevékenységek célja az ifjúság testi és lelki, szellemi harmóniájának megteremtése. Szeretnénk, ha az emberek nemtörődömsége szeretetté, toleranciává, segítőkészséggé válna. Az alapítvány május 29-én, szombaton Eresztvényben rendez reggel kilenctől délután kettőig tartó programot. A kempingtől indul kilenc órakor a gyógynövénytúra, majd ifjabbik Schirilla György mesél az érdeklődőknek az egészséges életről, s sok színes program várja még az érdeklődőket. S. J. A fiatalság hátulütői Az utcagyerekek nem mennek haza- Nyomorult kis szörnyetegek - közli egy elegáns hölgy a kölni pályudvaron. - Kidobott pénz, amit rájuk költenek. Ugyanis a szemétdombon végzik! A hölgy ezt egy busz láttán mondja. A járgány ott áll a Haupt- bahnhof előtti tér nyüzsgésében, Info, vagyis tájákoztatást ígérő felirattal. Karosszériájának filmsztár külsejű, izmos fiatalember széles háta dől. Jürgen Meyer szociális munkás. Ez a hivatása, egyben a hobbija is. Ezt csak így lehet csinálni. Vagy még így se. Jürgen - persze ingyen, hiszen ez a dolog lényege - gyümölcslevet, tejeskávét, kólát és óvszert osztogat a köré sereg- löknek, és közben elbeszélget velük. Azokkal, akiket már hónapok óta ismer. Szó esik stri- chelésről, drog-élményekről, az életükről is. Es újabb hónapok múlva mindig akadnak egy páran, akiken segíteni tud. Kevesen a sok közül, de mégiscsak vannak ilyenek. Akiket meg lehet állítani, vissza lehet fordítani. Akikért érdemes ott szob- rozni a kölni pályaudvaron, vagy a hírhedt - lassan évtizedek óta - Bahnnhof Zoo berlini metróállomáson. A legfrisebb kimutatás szerint Németországban legalább negyvenezer gyermek - nem fiatal, hanem 10-12 éves gyerek! - él az utcán. Félreértés ne essék: régen azokat nevezték „utcagyerekeknek”, akik naphosz- szat, az iskola helyett is, az utcán kóvályogtak, randalíroztak- de aztán mégiscsak hazamentek egyszer. Fia máskor nem, este. Enni, mosakodni, aludni. A mai utcagyerekek nem mennek haza. Zömüknek lenne hová. Többségük nem is a nyomor, hanem egyfajta sivárság, szer- tetlenség elől menekül. Egy ti- zenkétéves kislány hónapok óta a Bahnof Zoo forgatagában él. Ő maga is tudja, csak idő kérdése, hogy kívül-belül lerántsa a szenny, amiben él. Hogy miért jött el hazulról? Apja postás, anyja bolti eladó. Hétköznap robotolnak, vasárnap a mama főz és takarít, a papa felhajt a sarkon néhány felest, otthon folytatja és ilyenkor Nelly számára pofonhullás az ünnep. Este tévét néz, hamarosan felhangzik a papa hortyo- gása, aztán a közös ágyba bújik két ember, aki már régen utálja egymást. Ennyi. El kell ezért jönni otthonról? Nincs szabály. Nelly ilyen? Vagy a világ ma? Nellyék a hajnalt szeretik legkevésbé. Ez ugyanis az „árubeszerzés” ideje. Boltok elé kitett élelmiszerek dézsmálásától autórádiók kiszereléséig széles a skála. Nelynek sok a dolga. Ő ugyanis még két évig (14 éves koráig) nem büntethető. A fiatalságnak ebben a világban több előnye van, mint a másikban. Susanne már nem kelt oly hamvas benyomást, mint Nelly. Az ő arcára árkokat vájt az idő. Nem csoda, Susanne már 16 éves. Hasonlít sok ugyanilyen korú magyar lányra. Sajnos. Szektába szöktek Az elmúlt hónapokban több, mint ötven szülő kért segítséget szektába szökő gyermeke visz- szaszerzése érdekében. A szakemberek szerint a szektajelenség mindenképpen „társadalmi ügy”, nem lehet a szülőt, a pedagógust magára hagyni e problémájával. A legfőbb kérdés: van-e visszaút? A minden korábbit megtagadó fiatal hallani sem akar családjáról, barátairól, iskolájáról, munkahelyéről. A jelenség kezelésére pszichológiai családterápiás módszerek kidolgozására van szükség. A szakemberek felhívják a figyelmet arra, hogy a szektás vonzáskörbe kerülő fiatal a kezdetben még visszafordítható, később azonban már talán el sem érhetők .. . Játékháború Fred Yau, az Egyesült Államok egykori tengerészkapitánya által alapított Játékháború Klub megragadta a hongkongi üzleti körök képzeletét. Az üzleti vezetőképzés és irányítás, menedzsment tanfolyamaként reklámozott „játék” számos vezető vállalatot és vállalatvezetőt vonzott a klubba. Az egyes cégek azért küldik erre a tanfolyamra beosztottjaikat, hogy levizsgáztassák őket, milyen módon reagálnak a különleges helyzetekre, és milyen vezetői képességeik vannak. így, ha a szállodai portás biceg, úgy lehet, hogy az a játékháború nyoma. Bár a hasonló klubok nagy népszerűségnek örvendenek az Egyesült Államokban, a Yau által szervezett változat az egyetlen, a mi kifejezetten a szervezők és a vezetők gyakorló tanfolyamaként szolgál. „Nálam az emberek egy felfokozott, gyorsan mozgó, de biztonságos környezetbe kerülnek, ami próbára teszi képességeiket és tudásukat" - mondja Yau. A harctéri küzdelem tulajdonképpen a vállalati vezetésnek felel meg. Az egyes résztvevőknek korlátozott idő alatt többszörös döntéseket kell hozniuk. Különleges benyomást gyakorol rájuk az a tudat, hogy a csoporttársak azt várják tőle, vezesse győzelemre őket. A vezetőnek értékelnie kell a rendelkezésre álló forrásokat, értékelnie kell a helyzetet, ki kell dolgoznia a stratégiát és végre kell hajtania az elképzelését. Az egyenlőség híve úgy kezdi tevékenységét, mint a parancsnok: „Van valakinek, valami ötlete?” A fantázia nélküli agresszív emberek sem jobbak, mivel nincs tervük. Az ellenség megfontolatlan lerohanása csak a mozikban eredményez győzelmet. Érdekes, hogy a „játékosok” 30-40 százaléka nő. Annak ellenére, hogy a játék a fizikumot erősen igénybe veszi, nem az erő a döntő tényező. Ilyen értelemben a fegyver kiegyenlítő szerepet játszik: egyelővé teszi az esélyeket. A legjobb játékosok között igen sok a nő. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen a győzelmet az dönti el, ki képes a jó csapatmunkát kialakítani és ki tudja a kritikus helyzetben megőrizni hidegvérét? Minden játékos először egy biztonsági tanfolyamon vesz részt, ahol megtudja: mit szabad a játékok során és mit nem. Tilos a fejre lőni, vagy közvetlen közelről tüzelni. A résztvevők védő-maszkot, párnázott mellényt, gyakorlóruhát kapnak. Á kezdeti nehézségek után egyre növekvő érdeklődés kíséri a vállalkozást. Volt olyan résztvevő, aki már többször is benevezett a játékra, és többen számoltak be arról, hogy az ottani tapasztalatok, valamint önbizalom alapján a mindennapi életben is sikereket értek el. Amikor o még kissrác volt Verebet is lőtt — pörköltnek Décsei Ferenc Nógrád megye első olimpikonja volt. A nagy tehetséggel megáldott céllövő a közelmúltban a Magyar Olimpiai Akadémia Tiszteleti Érme kitüntetést vehette át.- A lövészetet mikor szerette meg?- Alig múltam hat éves, 1927-ben születtem, édesapám alakította 1933-ban Salgótarjánban a lövész egyesületet. Décsei Ferike Apám nem tudott levakarni magáról. Ha meg akartak büntetni, mindig az volt a módja, hogy nem mehettem a lőtérre.- Gyakran kapott büntetést?-„Nagyon jó” gyerek voltam, de ezt tegye idézőjelbe. Viszont a tanulás jól ment. Elemi iskolában egyetlen egy kettesem sem volt, s amikor a fiam kicsi volt, és beletekintett a bizonyítványomba, megkérdezte: apu, te ennyi éven keresztül mindig mindenből megbuktál? Persze akkor még fordított osztályzatok voltak. Az egyes volt a jó. Az igaz, hogy inkább a lőtérre, mint a suliba kívánkoztam volna, de az órákon odafigyeltem, és ez elég volt. A szülői szigort anyám képviselte. Apámmal olyan szülői-sportbaráti viszonyunk volt.- Mindig csak céltáblára lövöldözött? Verébre soha?- De. Kialakult bennem egy ellenszenv a háziverébbel szemben. Meg aztán volt egy idős néni, aki szerette a verebet pörköltnek, ismerőseivel együtt. Persze több is kellett: ha lőttem nekik húszat, tíz deka cukor volt a jutalom. Ha negyvenet „rendeltek”, ez a cukoradagomat is duplájára emelte.- Mi volt még a hobbija?- Az olvasás. Kilenc éves lehettem, amikor találtam egy könyvet a csillagászatról. Elmentem az erdőbe, ott elolvastam, mert az is érdekelt.- Sportolt még mást is?- Mivel elég vézna gyerek voltam, focistának ügyetlennek bizonyultam. A lövészetet nemcsak szerettem: kilencévesen már megyei ifjúsági bajnok lettem. Életem első versenyén - 1936. szeptember 17-én. Később országos cserkészbajnok, leventebajnok. A cserkészet az önkéntes volt, azért szerettem, mert az emberi tulajdonságokat fejlesztette ki. A leventeség olyan kötelező volt, amit úgy is vettünk. Ha kötelező lenne a szerelem, szerintem kipusztulna az emberiség.- Mennyiben volt más a sport kissrác korában?- Egész más volt. Az élsport Décsei Ferenc most már abszolút profi, feltu- pírozzák, felcicomázzák azokat, akik tehetségesek. De ez a kisebbség. A korombéli proligyerekeknek még megvolt a lehetősége, hogy kimozogják magukat. A futballcsatákat mezítláb, klottgatyában vívtuk. Ma csodálatosak a feltételek, van pályaedző, technikai vezető, vezetőedző, és egy-egy meccsre nagyobb stratégiát dolgoznak ki, mint Napóleon Waterloonál. És úgy is néznek ki, mint Napóleon Waterloonál. Tömegbázis nélkül hamarosan a sportban is nagy aszály tanúi lehetünk! -balázsj.
