Nógrád Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-22-23 / 118. szám
1993. május 22-23., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP Háromszoros „hoch” a miniszternek Az üveg száz éve Salgótarjánban Üres Zwack-unicumos üveg a hónap műtárgya A hónap műtárgya a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumban most egy ötliteres, üres Zwack-unicumos zöldüveg az 1920-as évek második feléből, a salgótarjáni Palackgyár Rt.-bői. Nemcsak az unicumos üveg üres, hanem a múzeum költségvetése is. Mindazonáltal, ha máshonnan nem is, a városi önkormányzattól kaptak támogatást ahhoz, hogy május 18-án, a múzeumi világnap alkalmából méltóan emlékezzenek meg az üveg százéves útjáról Salgótarjánban. Indokolt ez annál is inkább, mert az „üveg városáéban jelenleg semmiféle üvegművészeti anyag nem látható, a neves üvegtervező iparművészek szétszéledtek, munkásságuk látható nyomát bottal ütheti a helyi érdeklődő. Erdei Sándor elegáns üveg műtárgyai a múzeum előterében rendezett kis kiállításon legalább emlékeztetnek arra a gazdag ipar- művészeti hagyományra, amely valaha itt volt. Egyébként is, pillanatnyilag furcsán formálódik errefelé ez az újkapitalista korszak. Éppen ezekben az években egymás után szűnnek meg, vagy lesznek egészen mássá a hajdani nagy városfejlesztő iparágak, amelyek még a Ferenc József-i „boldog békeidőkében keletkeztek. Idén lépne 132. évébe a nógrádi szénbányászat, ami már megszűnt. Ugyancsak ebben az évben 125 éves a salgótarjáni acélgyár, 1993-ban százéves a salgótarjáni öblösüveggyár. Jövőre lesz egy évszázados a vasöntöde és tűzhelygyár, valamint a síküveggyár. A múzeum feladatához híven, legtöbbször anyagi erőforrásait meghaladóan, méltóan megemlékezik ezekről a fontos évfordulókról. Az ünnepségek keretében azonban el is köszön tőlük. így az iparágak évfordulós ünnepei egyúttal búcsúztatók is. A múzeumi világnapi ünnepségen dr. Szvircsek Ferenc történész-muzeológus a salgótarjáni öblösüveggyárra emlékezett. A gyár elődjét 1892-ben alapították és 1893-ban adták át Lukács Béla Huta néven. A hivatalos üzembehelyezés napja 1893. december 10-e volt. Egy Siemens-rendszerű üvegolvasztó kádmedencével, 120 munkással, zöld palacküvegy- gyártással indult meg a termelés. A Nógrádi Lapok és Honti Híradó 1893. december 17-i száma A kereskedelmi miniszter Nógrádban címmel részletesen beszámolt a nagy eseményről. E szerint, Salgótarjánba esős időben futott be a vonat. Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter, akiről a hutát elnevezték, kiszállt Pálfalván, hogy az ott épülő Schwartz A. és fia tulajdonában lévő üveggyárat megtekintse. A tudósítás szerint, üdvözlő beszédek hangoztak el, Lukács Béla szintén hosszabb beszédet tartott. „A munkások háromszoros „hoch"-al üdvözölték a minisztert, mikor a műhelybe lépett" - írja a tudósító. A háromszoros „hoch” elszállt az időben. A többi között, itt van egy érdekes adat. Ötvenöt év alatt, 1893 és 1948 között, vagyis a két tőkés korszakban a gyárban 340 ezer tonna vegyesüveget, vagyis 34 ezer vagon árut gyártottak. Ez a vagonsor elérne Salgótarjánból Pásztón túlig. Ami pedig a Zwack-Unicu- mot illeti, abban az időben a salgótarjáni Palackgyár Rt. gyártmányainak minősége már nagy hírre tett szert. Az Rt. állandó jelleggel nemcsak Zwac- kéknak volt üzletfele, hanem például a Kőbányai Polgári Serfőzdének, Haggenmacher Henrik Sörgyárának, a Kassai Bau- emebel és Társa cégnek, a Gschwindt-féle szeszgyárnak, a Saxlehner András keserű- víz-forrás tulajdonosának, és így tovább. Kár, hogy a múzeumban kiállított unicumos üveg most üres. A zene nem ismer határokat Finneknek dirigál Virág László neve jól cseng a salgótarjáni zenebarátok körében, de sokan ismerik őt és munkásságát szerte a megyében és az országban is. Nem csoda, hiszen harmincöt (!) esztendőn át tevékenykedett Salgótarján zenei életében. Mint igazgató sokat tett annak érdekében, hogy az egyik legrosszabb körülmények között működő zeneiskolának méltó otthona legyen. Intézményében megteremtette - a vidéki iskolák közül elsőként- a jazz és a népzene oktatás feltételeit. Ugyancsak országos szinten volt az egyik kezdeményezője az Élő zenét a falusi iskoláknak mozgalomnak. Kollégáival megszervezte az orgonaszakos növendékek találkozóját Salgótarjánban, amely azóta hagyománnyá vált. Létrehozója volt a városi szimfonikus zenekarnak és a pedagógus kórusnak. Előbbit tíz éven át, utóbbit három évtizedig vezette. Egy jó ideje már keveset hallani róla, csak ritkán látni Salgótarjánban. Nem véletlenül, hiszen öt esztendővel ezelőtt Finnországban vállalt munkát. Azóta ott hasznosítja tudását: tanít, énekkart bíztak rá, szimfonikus zenekart alapított, kamarazenekarával és kórusával számos finn városban ért el sikereket. Repertoárjában mindig szerepelnek magyar szerzők művei is. Virág László idegen földön, de jó barátok között áprilisban ünnepelte zenepedagógiai munkásságának negyvenedik évfordulóját. Az általa vezényelt lieksai kórus június 15-én a salgótarjáni zeneiskolában is bemutatkozik. - csébé Virág László próbál Lieksa város Pielisen Laulu nevű vegyeskarával Százhúsz kötetes sorozat Monumentális vállalkozás az újkori hazai irodalomtörténetben Százhúsz kötetből álló könyvsorozatot indított a budapesti székhelyű Unikornis Kiadó a Magyar Próza Klasszikusai címmel. Kocsis József ügyvezető igazgató szerint, a kiadónak ez a harmadik sorozata. A jubileumi százkötetes Jókai sorozat és a Magyar Költészet Kincsestára sikerén fölbuz- dulva fogtak legújabb vállalkozásukhoz, amelyben 66 író munkáit gyűjtötték össze 120 kötetben. Csakúgy, mint az előző két sorozat, a Magyar Próza Klasszikusai is barna bőrkötésben, arany nyomással kerül az olvasókhoz. Garanciát jelent a kötetek szerkesztője, dr. Kerénvi Ferenc, akinek munkája nyomán olyan kuriózumokkal szolgálnak az első két Mikszáth-kötet megjelenése után, mint Kosztolányi Dezső Édes Anna, Gárdonyi Géza Egri csillagok, vagy Móra Ferenc Ének a búzamezőkről című műveinek eredeti, cenzúrázat- lan kiadása. Mindhárom sorozat azért jött létre, mert a kiadó fölismerte azt az igényt, hogy a nemzeti kultúra szerves részét képező jelentős irodalmi művek folyamatosan megvásárolhatóak legyenek. A tervek szerint, idén nyolc kötetet jelentetnek meg a sorozatban, majd évente 12-16 kötetet adnak ki. A sorozat 2000-ben válik teljessé. Díjátadások A Tehetséges Gyermekekért Nógrád Megyei Alapítvány díjait adják át május 25-én Balassagyarmaton a városháza dísztermében, május 27-én Salgótarjánban, a Madách Imre Gimnáziumban. Ezekkel a díjakkal ismerik el a tanulmányi versenyeken jól szereplő általános iskolás diákok teljesítményét. Mesterem F. A. n/j ' wfyXt: a, . . J 994: Lengyel Péter rajza Farkas Andrásról. A Balassagyarmaton élő grafikusművész kiállítását május 19-én nyitotta meg Ádám Tamás költő a Fráter Erzsébet Leánykollégium galériájában. „... amiben a szemed gyönyörködik...” Acs Irén, nógrádi származású fotóművész izraeli fotói Acs Irén fotóművész Nógrád megye szülötte. Szécsényből került Budapestre s emelkedett a hosszú, küzdelmes évtizedek során az ország neves, nemzetközileg is ismert fotóművészei közé. Ugyanakkor a szülőhely- lyel is megőrizte kapcsolatát, több, a Palócföld értékeit a hazai és a külföldi közönségnek bemutató fotóalbum, kiállítás tanúskodik erről. Ezekben a hetekben gyönyörködhettek az érdeklődők Acs Irén újabb fotókiállításában, amelynek címéül a művész a Prédikátor könyvéből vett idézetet választotta, ........amiben a szemed gyönyörködik . . . ”, s Izraelt mutatja be Budapesten, az Országos Műemlékvédelmi Hivatalban. Úgy gondolom, mint minden ország, Izrael fotografálása sem könnyű. A többi között, fönnállhat annak veszélye, hogy a fotográfus, amennyiben nem rendelkezik az adott ország történelmének, kultúrájának, jelen hétköznapjainak és ünnepeinek mélyebb ismeretével, óhatatlanul megelégszik az úgyszólván mindenki által ismert vizuális közhelyek ismételgetésével. Ezek minden országban léteznek, de különösen nagy számban fordulnak elő Izraelben, hiszen maga az ország is párját ritkítja, miután három monote- ista világvallás keletkezésének színhelye, vagy korai szent helye, történetének vagy sok esetben csak legendáinak földje. A héber Biblia, a Talmud, a keresztény Evangéliumok történetei, illetve szövegei és legendái itt gyökereznek, csakúgy, mint a Korán legendás történeteinek egy része. Izrael mindenekelőtt évezredek történetét őrző zsidó Szentföld, az Atyák földje, vagy az ígéret földje, amit csak az időszámítás utáni 4-6. században, illetve a 12. században formáltak keresztény Szentfölddé, s a 7. századtól iszlám szent helyek helyszínévé. Ez a történelmi, kulturális, vallási rétegzettség vizuálisan is szinte fölfoghatatlan gazdagságot kínál a fotográfus számára. De ugyanez jellemzi a modem Izraelt is, a Közel-Kelet egyetlen polgári demokráciáját, ami az ellenséges arab környezetben, kényszerű háborúkat víva teremtette meg virágzó mezőgazdaságát, iparát, fejlett infrastruktúráját, modern kultúráját, miközben a terrorizmus állandó célpontjaként folyamatos védekezésre kényszerül. A most folyó béketárgyalások talán hosz- szabb távon kedvező folyamatokat indíthatnak el a térség országai közötti kapcsolatok rendezését tekintve is. Izraelt tehát nehéz fényképezni. Ács Irén láthatóan arra törekedett, hogy az izraeli sors egyediségét érzékeltesse mind az ország változatos tájai, történelmi emlékei, modern hétköznapjai, mind pedig az emberi típusok megkapó sokféleségének fölmutatása által. Hiszen Izrael az emberi típusokat, a kulturális magatartásformákat tekintve is kicsiben az egész világ. Természetesen, nem kerülte ki a vizuális közhelyeknek számító témákat sem, de nem ezekre helyezte a hangsúlyt. Egyébként, a vizuális közhelyek, teszem azt Jeruzsálemben például a Siratófal, a Szentsír bazilika, vagy a Sziklamecset éppen azért válhattak „közhellyé”, mert nagyon is részei a városképnek, a várostörténetnek. Más, ugyancsak jeruzsálemi példát említve, a Jad Vasem, az elpusztított hatmillió európai zsidó emlékhelye szintén nem kerülhető ki a fotográfus számára sem, és a példák az ország más városait, tájait tekintve is a végtelenségig sorolhatóak lennének. Úgy gondolom, e témák föltárására is vonatkozik mindaz, amiről Paul Virillio Az eltűnés esztétikája című művében ír. Vagyis, nem létezik nézés interpretáció, azaz értelmezés nélkül. Ács Irén e témákat is értelmezve nézi, ily módon láttatja. Ez a megjegyzés a többi képre is vonatkozik. A fotóművész attitűdje elsősorban a szépség vizuális és szellemi átélésére nyújt lehetőséget. Képei ugyanis mindenekelőtt szépek. Bódi Tóth Elemér Nógrádi Mecénás Alapítvány A Nógrádi Mecénás Alapítvány jelentős szerepet tölt be megyénk kulturális életében. Az alapítvány célja Nógrád megye mint meglévő történeti-kulturális egység hagyományainak ápolása, közösségeinek, kutatóinak, művészeinek. közművelődésének, s minden más értékteremtő munkálkodásban résztvevő polgárainak, intézményeinek támogatása. Az évente meghirdetett pályázatok keretében visszatérítendő, vagy vissza nem térítendő támogatás kérhető programokhoz, tevékenységekhez. Az alapítvány kuratóriumának idei első összejövetelére június 1-jén kerül sor Salgótarjánban a megyeházán. Értékelik az előző évek tapasztalatait, a feladatok teljesítését, valamint elbírálják az idei pályázatokat. A dolgozatok előzetes szakértői véleményeztetése, a képzőművészeti anyag zsűrizése megtörtént. A kuratórium a szakértői javaslatokat figyelembe véve dönt majd a pályázatokról. Az idei felhívásra összesen 285 pályázat érkezett be.
