Nógrád Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-15-16 / 112. szám

6 HÍRLAP HÉTVÉGI MAGAZIN 1993. május 15-16., szombat-vasárnap A három év: nem jött el a te országod? 1990. május 23-án a Parlament 218 igen vokssal 126 elle­nében bizalmat szavazott Antall Józsefnek és kabinetjének. Negyvenhárom év után ismét koalíciós kormány alakult Magyarországon, Antall József lett hazánk ötvennyolcadik miniszterelnöke. Három év elteltével hatpárti kerekasz- tal-beszélgetést szerveztünk, melynek résztvevői arról vitáz­tak, miben ért el sikereket, miben okozott csalódást a kor­mány, mit kell másképpen tennie a következő kabinetnek, jobban érzik-e magukat, mint néhány évvel ezelőtt, és azt is összegezték, hogy véleményük szerint minek a három évét éltük? A Fiatal Demokraták Szövetségét Tyekvicska Árpád, a Független Kisgazdapártot Uhlár László, a Keresztényde­mokrata Néppártot Magyari József és Marton Tibor, a Ma­gyar Demokrata Fórumot Bilecz Endre, a Magyar Szocia­lista Pártot Boldvai László, a Szabad Demokraták Szövet­ségét Gusztos István képviselte. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői Fotók: Gvurkó Péter- Mennyivel érzik jobban magukat, mint 4-5 évvel ez­előtt? Boldvai László: -Azt hi­szem, nem túlzók, a magyar ál­lampolgárok döntő többsége rosszabbul érzi magát. Azon egyszerű oknál fogva, hogy olyan tényekkel kellett szembe­sülnie, amelyekhez az elmúlt rendszerben nem volt hozzá­szokva. A munkanélküliség, létbizonytalanság igen komoly nehézségeket okoz. Sokkal rosszabbak lettek a létfenntartás lehetőségei, eszközei, megin­dult a társadalmon belül egy olyan átrendeződés, ami azt mu­tatja, hogy az elszegényedő ré­teg jóval nagyobb, mint azt ko­rábban feltételezték. Bilecz Endre: - Abban egye­tértek Boldvai Lászlóval, hogy szokatlan új élethelyzetbe került mindenki, hiszen megindult egy folyamat, Magyarországon pol­gári rendszert kell kiépíteni. Ráadásul rendkívül nehéz törté­nelmi körülmények között kel­lett ezt elkezdeni, a világpoliti­kában, különösen Közép-Euró- pában, minden egyszerre válto­zott meg, és hatalmas csődtö­meg zúdult ránk a jelenben. Magyarországon sikerült fenn­tartani a társadalmi rendet, de a gazdaság teljesítőképessége csökkent. Az infláció elszaba­dulását sikerült megfékezni, de romló gazdasági helyzetben kell végrehajtani a tulajdonosi szer­kezetváltást, ez kikerülhetetle­nül együtt jár a munkanélküli­séggel. Az alapvető problémát abban látom, hogy jóval több embert kellene a privatizáció lehetőségében részesíteni. Uhlár László: - Az emberek jogos elvárása volt a rendszer- váltás idején, hogy többet kap­janak, mint amennyit a múlt adott - de az emberek zömének kevesebb jutott. Voltak ígérge­tések, amiknek az ellenkezője valósult meg, ezekből alakult ki egy fájó helyzet, a bizalmatlan­ság, a mindent kételkedve foga­dás. így jövőt alkotni rettenete­sen nehéz.- Gusztos István: - Szubjek­tív választ adok, és előrebocsá­tom, hogy rosszabbul érzem magam, mint ’88-ban vagy ’89-ben. Most az illúzióveszté­sek korszakában vagyunk. Az egyik várakozásom volt, hogy a magyar társadalom erkölcsi ál­lapota legalábbis nem romlik. Ma a magyar társadalom szerin; tem semmivel sem kevésbé de­moralizált, semmivel sem ke­vésbé korrupt, mint volt a ’80-as években, és ezért a kor­mányzatot - amely ma már lep­lezetlenül és leplezhetetlenül immorális cselekedetekre ra­gadtatja magát - komoly fel­elősség terheli. A munkanélkü­liség mai mértéke önmagában is demoralizáló, másrészt gazda­ságilag is elviselhetetlen. Rész­ben erkölcsi, részben hatalmi gyakorlási kérdés: abban bíz­tam, hogy az állam paternalista jellege mérséklődik. Nem tör­tént meg. Magyari József: - Összessé­gében jobban érezzük magun­kat, mert elindultunk egy úton, amely szerintünk jó irányba ve­zet. Az előző rendszert nem döntötte meg senki. Magától összedőlt. Most a romok eltaka­rításával kell foglalkozni. Te­kintetbe kell venni a világban mutatkozó recessziót is. Tyekvicska Árpád:- 1988- 89-hez képest én is rosszabbul érzem magam. Személyes ol­dalról, társadalomkutatóként több dolgot hozott nekem a de­mokrácia. De ma a magyar ál­lampolgárok általában rosszul érzik magukat. A kormány előtt kettős feladat állt: az hogy meg­erősítsék a demokrácia intéz­ményét, és az állampolgároknak a demokratikus intézményekbe vetett hitét. Ez nem sikerült, a kormánypártok folyamatosan támadták ezeket az intézmé­nyeket, és nem tudták megte­remteni a közbizalmat. A kor­mány nem teremtette meg azt a gazdasági helyzetet, amely reá­lis alapként szolgálhat az eddigi lefelé ívelő folyamat megállítá­sára. Sőt, a gazdasági szféra szerintem rosszabb, mint 1990-ben.- Miben ért el sikereket, és miben okozott csalódást az An- tall-kormány - címszavakban. B. L.: - Nem tudok olyanról számot adni, amivel az ország, a társadalom szempontjából sike­reket ért el. Miben tartom ku­darcnak a teljesítményét? Az agrárgazdaság átalakítása, a médiaháború, az oktatás, a szomszédainkkal való viszony rendezetlensége, a privatizáció, a tulajdonszerzés átláthatatlan­sága. B. E.: - A sikerek és a kudar­cok is viszonylagosak, a vég­eredményt a következő évek döntik majd el. Viszonylagos sikernek érzem, hogy Magyar- ország külpolitikai helyzete összehasonlíthatatlanul jobb, mint korábban volt. Nem úgy, ahogy szeretnénk, de meg tud­juk védeni a határon túli kisebb­ség érdekeit. A privatizációban váltakozik helyzet. Siker, hogy a tulajdonosváltás folyamata zajlik. Nem kifejezetten siker. hogy nem nyilvánosan zajlik, ezt alapvetően meg kell változ­tatni. Á sajtó- és médiapolitikát sem sikerként, sem kudarcként nem tudom értékelni. El kell ismemi, hogy a mezőgazdaság területén a koalíció korántsem tudta megvalósítani a célját. Nem kívánom mentegetni a kormányt, de az tény, ha egyik pillanatról a másikra elveszítjük piacaink 80 százalékát, azt nem tudjuk azonnal pótolni. Minden magyar állampolgár számára érzékelhető sikernek tartom az infláció elszabadulásának meg­akadályozását. U. L.: - Ha a külpolitikát si­kerként el is tudom fogadni, en­nek hatása az egyénen még nem érződik. Kimondottan csalódás a társadalmi erkölcs ilyen mér­tékű süllyedése. Az ipar átalakí­tása után annyi tapasztalatnak össze kellett volna gyűlnie, hogy a mezőgazdaságban azt már ne ismételjék meg hatvá­nyozottan. Nem is csalódásnak, tragédiának tartom az okta­tási-kutatói vonalat. A privati­záció sötét ügy. És nem lát jövőt az ember. G. L: -A sikerek töréke­nyek, a kudarcok jelentős része talán helyrehozható. Kudarcnak tartom általában a gazdaságpoli­tikát, és azt, ahogyan a privati­zációt kezelik. Amit sikernek tartok, az infláció mérséklése. A többi „siker”: sikerült alkotmá­nyellenes szituációban meg­szállni a rádiót és a televíziót. Sikereket ért el a kormány a Kónya-program megvalósításá­ban. Nagyon komoly sikert ért el abban, hogy bevonta a hatá­rokon túli magyarság tekinté­lyes képviselőit belpolitikai csa­tározásokba. A kormánytöbb­ségnek sikerült megőriznie kap­csolatát a radikális jobboldallal, és sikerült elképesztő méretű ál­lami bürokráciát kiépíteni. Marton Tibor: - Óriási eredmény, hogy Magyarország megőrizte nemzetközi tekinté­lyét, és kiépítette nemzetközi kapcsolatrendszerét. Sikeresnek mondható, hogy a médiarend­szerrel megőrzik azt a nemzeti érzést, amelyre szükség van. Az elbizonytalanodás? Hívő ember nem lehet bizonytalan. A priva­tizáció mai gyakorlatát nem tud­juk elfogadni, sokkal nagyobb nyilvánosságot kívánunk. Siker­telennek találom én is a mező- gazdaság átalakítását, de Ma­gyarországon nincs gabonakér­dés és'a földeket bevetették. Si­kertelenség mégis az, hogy a fa­luból sikerült az elmúlt 30 év­ben elköltöztetni a fiatalságot, ezáltal ma nem sikerül ott hely­ben visszagyökereztetni azt a farmergazdaságra törekvő réte­get, amelyik megoldaná a me­zőgazdaság gondját. M. J.: - Ami csalódást oko­zott, úgy gondoltam, hogy a kormány erőteljesebben lép fel a neovandalizmus ellen. Kifo­gásom a kormánnyal szemben, hogy mialatt az össznépi sirató­ének folyik, nem kezdi el erő­sebben játszani a „Reménység szimfóniát”. Ty. Á.: - Az MDF választási plakátja jut eszembe, amelyen egy anya a gyermekét tartja, és ez a felirat: „Jöjjön el a te or­szágod!”. Erre a plakátra elfe­lejtették ráírni, hogy a műsor­változtatás jogát a kormány fenntartja. Az MDF sikertelen volt abban, hogy megvalósítsa választási ígéreteit, egyáltalán azt a szellemiséget, amit a vá­lasztások előtt képviselt. Hogy miben sikeres a kormány, azt Balsai igazságügy.miniszter úr elmondta: a kormány legna­gyobb sikere a médiaelnökök leváltása volt. Ez önmagában is minősíti, hogy milyen sikereket ért el ez a kormány. Magyari József azt mondta, hogy ez a kormány a múlt romjait takarí­totta el. Szerintem romokra ro­mokat épített. Részsikereket nyilván ért el a gazdaságban. A gazdaságpolitika egészét te­kintve azonban sikertelen volt. A kormánypártok politikája mindig maga alá gyűrte a prag­matikus gazdasági vezetők aka­ratait. A gazdasági sikertelen­ségekből azt emelném ki, hogy elodázták az államháztartás és a költségvetés reformját. Ahogy haladunk a választás felé, a kormányfő mindinkább sikerte­lenebb abban, hogy összetartsa a koalíciós erőket. — Mit kell majd másképpen csinálnia a következő kormány­nak? Ty. A - Emberközeli politi­kusokból kell állnia a következő kormánynak. Elsődleges fel­adata lesz azoknak a gazdasági lépéseknek a. megtétele, ame­lyet a koalíció görgetett maga előtt, illetve rosszul oldott meg. Sajnos, én nem vagyok meg­győződve, hogy a mélyponton vagyunk. Új alkotmányt kell el­fogadni, amely rendezi a de­mokratikus intézmények egy­máshoz való viszonyát. Az ok­tatási törvényt át kell vinni az új parlamenten, ha a mostani kor­mány nem tudja elfogadtatni. M. J.: - Olyan gazdasági rendszert kell felépíteni, aminek van alapja. Az erkölcsi megúju­lást mindenképpen fontosnak tartjuk. Véleményünk szerint ilyen erkölcsi felfogás még nem volt Magyarországon. A vallá­soktatást nem tennénk kötele­zővé. G. L: - Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy olyan kér­désre kell válaszolni, aminek igazán értelme van még, mert elért egy hallatlan nagy sikert a legnagyobb kormánypárt: pri­vatizált magának egy kampá­nyügyi minisztert. Ha ő sikere­sen dolgozik, lehet, hogy nem marad semmi esélyünk arra, hogy kormányra kerüljünk. Ha mégis: fontos teendő, hogy elemezzük az Antall-kormány által elkövetett hibákat, azzal a szándékkal, hogy ugyanazokba ne essünk bele. Meg kell őrizni a képességünket, hogy önma­gunkat kontrolláljuk, és szabad utat kell hagyni a társadalmi el­lenőrzés számára. Stílust kell váltani. A kliensrendszer előre­haladott kiépítését vissza kell fordítani. Az állami bürokrácia intézményrendszerét felül kell vizsgálni, némely területen át­alakításról, a jogok pontosabb meghatározásáról illetve szűkí­téséről lehet szó, gondolok itt a köztársasági megbízotti hivata­lokra, és egyes intézmények azonnali megszüntetésére, mint a regionális oktatási központok. Az állam és egyház kapcsolatá­nak alkotmányos rendezésére van szükség, az egyházak meg­szabadítására az állami gyám­kodástól. U. L.: - Olyan stabil alapra kell helyeznie az új kormány­nak a társadalmi erkölcsöt, ami a gazdaság fix alépítménye le­het. Be kell indítani a gazdasá­got. Csak szakmailag és erköl­csileg elismert vezetőket tudok elképzelni a kormánytól a fa­luig. Le kell építeni az admi­nisztrációt a célszerűség hatá­ráig. B. E.: — Ha a mostani nem­zeti koalíció nem lesz a hatal­mon belül, akkor a hatalomgya­korlók konstruktív ellenzéke lesz. Ha részese lesz a hatalom­nak, az alapfeladat a következő: nyugalmat, rendet és biztonsá­got kell garantálni a magyar demokráciában minden magyar állampolgár számára. Be kell fejezni a privatizáció folyamatát úgy, hogy az állampolgárok je­lentős része tulajdonhoz juthas­son. Ez azt jelenti, ha népszerűt­len is, hogy nem lehet azonnal megvalósítani az államháztartás reformját. A mindenkori ma­gyar államnak mindent meg kell tennie azért, hogy a széles és alakuló középréteg romló szo­ciális pozícióit javítsa. Megíté­lésem szerint viszonylag egysé­ges gazdaságpolitika alakult ki. Nem állítom azt, hogy 1994-ben jobb helyzetet örököl bármilyen kormány, de nem lá­tom azt sem, hogy a tendencia csak visszaesést jelentene. A szociálpolitika biztonságot kell adjon a kisemberek milliói számára is. Szkeptikus vagyok olyan szempontból, hogy ezt gyors államháztartási reform­mal meg tudnánk oldani. Rend­kívül fontos a közbiztonság ja­vítása, a törvény szigorát min­den társadalmi réteggel szem­ben érvényesíteni kell. Bármi­lyen kormány lesz, a remény út­jait valóban jobban kell körvo­nalazni, mert nem állunk a ka­tasztrófa szélén. B. L.: - Ideológiamentes, szakszerű, pragmatikus kor­mányzást vállalnánk fel. Olyan külpolitikai feltételek megte­remtését, amelyek egyrészt biz­tosítják a piacok visszaszerzését keleti relációban; biztosítják az Európai Gazdasági Közösség­hez való csatlakozásunk fel- gyorsítását. Bárki kerül kor­mányra, a gazdaság reálfolya­mataival számolnia kell. Az ál­lamháztartás majd' minden eleméhez hozzá kellene nyúlni. Fontos a munkanélküliség kér­dése a nők nyugdíjkorha­tár-emelésének metszetében. Ha valamilyen közünk lesz a koalícióhoz, szeretnénk felül­vizsgálni ezt a döntést.-Minek a három évét éltük 1990 májusa óta? B. L.: - Az átalakulásét. Ty. Á.: - Olyan kornak a há­rom évét éltük, ami után remél­hetőleg jőni fog, mert jőni kell egy jobb kor-mány. M. T.: - Idézek: „Rettenetes, hogy a tényekből sohasem tud­hatjuk meg a valóságot.” M. J.: - Rájöttünk arra, hogy a hold fényét nem mi görbítet­tük meg, és hogy hiába ugrá­lunk, a fogunk akkor is fáj. Aki biztosból indul ki, az kételyek­hez jut el, de aki megelégszik azzal, hogy kételyekkel kezdi, az a biztoshoz fog eljutni. G. I.: - Az illúziók elveszté­sének három évét éltük szerin­tem, és ez nem baj. Ez remé­nyekre ad okot. U. L.: - A megvalósulatlan ígérgetések három éve volt. B. E.: - Magyarországon a polgári társadalom és a polgári demokrácia intézményes kiépü­lése kezdődött el, és ez is fog folytatódni. Dudellai Ildikó Bilecz Endre Boldvai László Gusztos István Magyari József Marton Tibor Tyekvicska Árpád Uhlár László

Next

/
Oldalképek
Tartalom