Nógrád Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-15-16 / 112. szám

1993. május 15-16., szombat-vasárnap RÉTSÁG ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Közmunkák a váron • Nógrád. A községi önkor­mányzat a munkaügyi központ­tal együttműködésben 10 fő közmunkást alkalmaz. Jelenleg a község közterületein dolgoz­nak, a közeljövőben pedig a vár állagmegóvási munkálataiban vesznek majd részt. Ügyfélfogadás • Rétság. A városi munkaügyi központ az alábbiak szerint fo­gadja az ügyfeleket: hétfőn, kedden és csütörtökön délelőtt 8 és 12, délután pedig 13 és 15 óra között fogadják az ügyfele­ket. Pénteken 8-tól 12-ig várják a városháza épületében találató hivatalban a munkanélkülieket. A szerda szünnap. Új telefonközpont • Nagyoroszi. A községben a közelmúltban elkészült a távhí­- A Települési Önkormány­zatok Szövetségének szervezé­sében a közelmúltban két hetet töltöttem Dániában - újságolta Dr. Nagy Anna, Diósjenő jegy­zője. - A dán önkormányzati szövetség meghívására vettünk részt a tapasztalatcserén. Tízen utaztunk el a tanulmányútra, amelynek alapfeltétele volt az angol vagy a német nyelv meg­felelő szintű ismerete.- Nógrád megyéből utazhat­tak mások is?- Nem, én egyedül képvisel­tem a megyét. Tulajdonképpen a felkészülésünk már a kiutazás előtt megkezdődött az állami­gazgatási főiskolán, a hazai TÁKISz-nak megfelelő dán igazgatási szerv segítségével. Tanulmányozhattuk a kinti köz­igazgatási-politikai rendszer felépítését.- Milyen tapasztalatokat szerzett, illetve mi volt a kinti program?- Sokkal nagyobb létszám­mal, sokkal jobb szervezés mel­lett működnek a dániai önkor­mányzatok, és mindez termé­szetesen a jobb munka alapja is! Ami a programunkat illeti, rendkívül zsúfolt volt. Az első két napon reggeltől délután né­gyig előadásokat hallgattunk, utána három napos felkészítés következett, aminek keretei kö­zött a helyi önkormányzathoz kellett kimennünk dolgozni, ta­pasztalatszerzés céljából.- Közelebbről hol járt Dáni­ában?- Fyn szigetén, ami közel data már odáig fejlődött, hogy jól működik is a dolog.-Miben tér el, illetve miben hasonlít a dán és a magyar szo­ciálpolitikai rendszer?- Ott szociális célokra körül­belül az önkormányzati bevéte­lek 60 százalékát fordítják. Normatív rendszer van Dániá­ban is, amelynek legnagyobb része helyi adókból jön össze. Bizony, ott is jelentős az adóel­vonás ... A nyugdíjakat az ön- kormányzatoknál intézik, nincs nyugdíjintézet. Arra töreksze­nek, hogy a munkaképes lakos­ság tíz százaléka az önkor­mányzatoknál dolgozzon. Eb­ben az iskolák, óvodák, egyéb intézmények is benne vannak. A munkanélküli járadék rend­szere hasonló a hazaihoz. Egy rendkívül érdekes dolgot is láttam náluk: az óvodai elhe­lyezést úgy oldják meg, hogy egy-egy nem dolgozó anyánál 5-6 gyereket is elhelyeznek, és ők ezért térítést kapnak az ön- kormányzattól. Eltérő viszont az iskolarend­szerük: tíz osztályos az általá­nos iskola, osztályozás egyálta­lán nincs, de hetedikben le kell tenni egy vizsgát. Addig viszont nem is kell bejárni sem: akinek van pénze arra, hogy magánta­nárt fogadjon, vagy ő maga akarja nevelni a gyermekét, minden további nélkül megte­heti. Vannak magániskolák is, de azok meglehetősen drágák. Összegzésül annyit mondhatok, hogy van mit tanulnunk tő­lük! Faragó Zoltán „Jó gyerek vagyok én” Borsosberény, általános is­kola. Cigány fiúcska jön szembe, érdeklődőén néz. Már a tekintete^ beszél, hát még ő maga... Őszintén, vá­gányán, de tisztelettudóan. Társai szinte irigykedve nézik az egyébként jól öltözött lurkó „nyilatkozatát.-Oláh Róbertnek hívnak, 14 éves vagyok. Kétszer buk­tam, ezért most ötödikbe já­rok, de nem vagyok rossz gye­rek. Inkább egy kicsit lustá­nak mondanám magam. A horpácsi nevelőotthonból já­runk ide iskolába. Szüleim és hat testvérem Csesztvén la­kik, s én gyakran hazame­gyek, mert jól viselkedem, s az otthonból minden alkalom­mal, amikor szünet van, elen­gednek anyuékhoz. Fejlesztés a hivatalban Felsőpetény. A község pol­gármesteri hivatalában a kö­zelmúltban egy ügyfélszolgálati irodát alakítottak ki, hogy az ügyes-bajos dolgaikat intéző helybélieket minél kulturáltabb körülmények között fogadhas­sák. A szobát új bútorokkal is ellátták, amelyeket mintegy 130 ezer forint értékben az önkor­mányzat szerzett be a régi, más­honnan már leselejtezett beren­dezési tárgyak helyére. A köz­ponti költségvetésből már jóval korábban kaptak pénzt a búto­rok vásárlásra, de akkor azt át­utalták a helybeli alsó tagozatos általános iskolának, a már elen­gedhetetlenül szükséges, új pa­dok beszerzésére. A gyerekek érdekeit ugyanis fontosabbnak tartották a sajátjuknál. Az önkormányzat nem bűzlik a vikingek földjén Megállapodás született: jön az új állatorvos Berkenye, Diósjenő, Nóg­rád. A nevezett községekben hosszabb ideig nem működött állatorvos, de a probléma meg­oldódni látszik. A három érin­tett önkormányzat vezetői kö­zött megállapodás született új állatorvos alkalmazására. A kö­zös nyilatkozat értelmében az állatorvosi körzet székhelye Nógrádon lenne, mivel a két másik település is körülbelül egyforma távolságra van innen, illetve szolgálati lakást is tud­nak biztosítani a szakembernek. Az új állatorvos bérét teljes egészében az erre a célra társult önkormányzatok fizetnék, és a tárgyalások eredményeképpen Dr. Kakuk Attilával is sikerült megegyezniük, aki korábban Bercelen dolgozott. Segített a helyi erdészet is, hiszen ők bo­csátották rendelkezésre a már hosszabb ideje üresen álló er­dész szolgálati lakást, amelyet az önkormányzat hozatott rendbe a saját költségén. Tanulmányút Dániában Délutáni pihenőn Az előtérben Dr. Nagy Anna, és John Therkelsen polgármester Nógrád megyényi kiterjedésű. Arslev városának önkormány­zatánál vettem részt a hivatali munkában. Magyarországhoz hasonlóan Dániában is az ön- kormányzatok hatáskörébe tar­toznak az iskolák, óvodák, öre­gek napköziotthonai. Részt vet­tem a szociális bizottság ülé­sein, és munkahelyi értekezle­teken is.- A dán polgármesteri hivata­lokra jellemző, hogy rendkívül jó az információáramlás, min­den számítógépen keresztül tör­ténik. Ott az a jellemző, hogy egy-egy választás után az appa­rátus nem cserélődik ki, a pár­tok képviselői egyéni és pártér­dekeiket félretéve együttmű­ködnek. A jegyző a politikai dolgokba egyáltalán nem folyik bele, de a polgármesterrel egy­üttműködik minden téren. Jel­lemző, hogy a képviselőtestü­let és az apparátus között jó a viszony, és bizalmi kérdések­ben is együttműködnek. A tes­tületi ülések mindig kitűnően előkészítettek, nem kell sosem a hiányosságok miatt leállniuk. Persze ott az önkormányzatok jóval hosszabb múltra tekint­hetnek vissza, mint nálunk.- Milyen tapasztalatokat szerzett a dánokról?-Az Észak-európai embere­ket hidegeknek és barátságta­lannak tartjuk, de a dánok rend­kívül szívélyesnek bizonyultak. Mindent szerettek volna meg­mutatni, ami hazájukra jel­lemző, és mi hogyan működik náluk. Minden találkozó, ren­dezvény és látnivaló után kikér­ték a véleményünket.- Az első öt napot pihenő követte, majd visszamentünk azokhoz az önkormányzatok­hoz, ahol korábban is dolgoz­tunk. Voltunk különféle kirán­dulásokon is, és véletlenül lát­tuk a világ jelenlegi legnagyobb hajójának, egy tankernek a víz- rebocsátását. Megtekintettünk egy modem szennyvíztisztítót, voltunk sörgyárban, korszerű szeméttelepen, farmergazda­ságban ...-Rendkívül nagy súlyt fek­tetnek a környezetkímélésre, és erre óriási összegeket fordíta­nak. Az ivóvíz tisztasága és jó minősége ott alapvető politikai kérdés. Mindössze két éve kez­dődött náluk a szelektív sze­métgyűjtés de az emberek tu­Rétság és környéke Nem tudjuk, nem tudjuk, nem tudjuk A minap Borsosberényben járva rákérdeztünk néhány helyen - az utcán járókra, kocsmában ül- dögélőkre, -, hogy vajon tudják-e azt, ki az ő or­szággyűlési képviselőjük? Nos, a válaszok több­nyire meglehetősen egyoldalúnak bizonyultak. „Nem tudom, de nem is érdekel.” „Mi ugyan so­sem láttuk. Nem tudjuk, hogy ki az.” Ez az általá­nos válasz. Meg gyakran hozzáteszik azt is: „Mi nem foglalkozunk a politikával. Hagyjanak vele békén, elég a magunk baja!” Megyünk tehát a főutcán. Sódert lapátolnak néhányan egy helyen, velük elegyedünk szóba. A három férfi közül kettő nem tudja, hogy ki a de­likvens. Aztán egyiküknek derengeni kezd. „Va­lami Kovács István vagy ki. Innen a szomszédból, Nagyorosziból.” A többihez képest ez már ered­mény, hiszen a vezetéknév stimmel. Kérdezzük, hogy milyen pártból. Erről nincs fogalmuk. Fiatalasszony jön szembe, két kisgyereket ve­zetve. „Nem voltam én a választáson! - legyint egyet az egészre. Teljesen mindegy, hogy ki a képviselőnk, csodát tenni egyikük sem tud! Mert a mi helyzetünkben arra lenne szükség! Se ne­kem, se a férjemnek nincs munkahelye, se remé­nyünk arra, hogy lesz ...” Fiatalember száll ki a kocsijából - ő is csak a vállát vonogatja. Szavazni ugyan volt három év­vel ezelőtt, de nem emlékszik már, hogy kire adta voksát. Ötletszerűen jelölte be valakinek a nevét. Vissza tehát a kocsmába. Akad végre valaki, aki megfejti a rejtélyt: Kovács Gábor, egykori ta­nárember Balassagyarmatról. Ő az országgyűlési képviselő, és a Keresztény Demokrata Néppárt színeiben került a parlamentbe. Honnan tudja? Valamikor tanította őt... Akad azonban egyetlen ember, akinek eszébe jut: a választások után a képviselő úr járt a falu­ban valami ünnepségen. Mit lehet erre mondani? Nem hagyhatott valami mély nyomot... Vagy ta­lán ennyire fásultak lennénk? vásos telefonközpont épülete. Az ígéretek szerint a jövő héten megkezdődnek a szerelési munkálatok. Környezetvédelem • Tereske. Környezetvédelmi napot rendeztek nemrégiben a községi általános iskolában. Nagytakarítást tartottak, és fá­kat ültettek el az épület körül. Következő számunkban „Balassagyarmat és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó A második fázisban Szátok. A mintegy ötszáz lelket számláló településen hu­szonöt állástalan személy került már a munkanélküliség máso­dik „fázisába”, vagyis a segé­lyezés, a járadék fizetésben ré­szesülők táborából kiesve, a jö­vedelempótló támogatásra jo­gosultak körébe. Túlnyomó részt családos - három- vagy annál többgyer­mekes ^ férfiakról van szó, aki­ken az „igen szolid” költségve­téssel rendelkező önkormányzat esetenként segély folyósításával is igyekszik segíteni. A helyi vezetés a legköze­lebbi rendkívüli juttatásként - az elképzelések szerint - a tan­szersegélyt adja az érintettek­nek, erről azonban csak a ké­sőbbiekben döntenek. Helytörténeti kiállítás A szendehelyi általános iskolában a közelmúltban bemutatót tar­tottak a 240 éves község múltjának tárgyi emlékeiből. A bútoro­kat, népviseleteket, régi fényképeket, használati tárgyakat tar­talmazó kiállítás sajnos csak egyetlen hétvégén tartott nyitva. Ülésezett a testület Téreske. A község képvi- selő-testülete a közelmúltban ülést tartott, amelyen a szociál­politikával kapcsolatos kérdé­sek kerültek terítékre. Többek között kiegészítették a szava­zatszámláló bizottságot is, amire a társadalombiztosítási önkormányzatok közeljövőben esedékes választása miatt volt szükség. Tárgyaltak a segélyek kiosztásáról is. Két temetési, és egy szociális segély iránti ké­relmet adtak be, és 23 igény ér­kezett a munkanélküliek jöve­delempótló .támogatására. A községben ugyanis rendkívül súlyos gond a munkanélküliség, és szinte napról napra kerülnek ki emberek az ellátottak köré­ből. A benyújtott igények közül kettőt utasított el a testület. Berkenyén a gyerekek délutánonként szívesen jönnek össze a község központjában közös játékra, beszélgetésre. Felvételünkön balról jobbra: Gombai Renáta Rita, Fusch Andrea Kata, Alexa Tamás Krisztián, Fusch János és Nándori Gábor látható. „Lelakják” a bérleti díjat Diósjenő. A községben rend­kívüli hangsúlyt fektetnek a sport népszerűsítésére, éppen ezért a Challange day verseny- sorozatára, ami május 26-án ke­rül sorra, nemcsak beneveztek, hanem többek között teniszpá­lyát is építenek. Az polgármes­teri hivatal megállapodást kötött ugyanis a helybeli Diós Betéti Társasággal a pálya kivitelezési munkálatainak elvégzésére. Az önkormányzat ez évi költségve­téséből már nem tud jelentősebb összegeket fordítani a sportléte­sítmény megvalósítására. Ezért felajánlotta a cégnek a területet és a megkezdett építkezéssel együtt. Cserébe a vállalkozók nem fizetnek érte bérleti díjat addig, amíg le nem „lakják” azt a különbözeiét, amivel a község gazdagodott a pálya megépíté­sével. Tulajdonképpen min­denki jól jár: a létesítmény előbb-utóbb a községé lesz, a Diós Bt. pedig vállalkozhat vele addig is. A Challange dayre készülve születtek más felajánlások is. A település egészségének érdeké­ben létrehozott Hippokratész Alapítvány a legtöbb pontot el­érő helybeli diáknak felajánlot­tak egy 30 ezer forintot érő mo­untain bike kerékpárt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom