Nógrád Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-15-16 / 112. szám

4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE 1993. május 15-16., szombat-vasárnap A két világháború után negyvenöt év békéjét is elvesztettük Mezőgazdasági hitelezéstől a boszniai válságig A közelmúltban a megye- székhely vendége volt Bethlen István, az MDF országgyűlési képviselője. A történelmi név viselője „A centrumpolitika esé­lyei” címet viselő előadása után interjút adott lapunknak, amelyben kissé eltértünk az ál­tala kifejtett témáktól, hi- szén a napi politikán túllépve olvasó­inkat bizonyára érdekli egy olyan életút, amely Kolozsvár­tól hatalmas kanyarokkal veze­tett a magyar parlamentig.- Előadásában említette, hogy édesapja az Erdélyi Szö­vetkezetek elnöke volt. Mit je­lentett ez?- Amikor Erdélyt a trianoni békeszerződés után leszakítot­ták Magyarország testéről, vég­rehajtottak egy úgynevezett földreformot, amely nem azt célozta, amivel mindenki egye­tértett volna, azaz hogy a pa­rasztság, - legyen az magyar, vagy román - azon része föl­dhöz jusson, amelynek eddig nem volt, hanem kizárólag poli­tikai színezetű volt, csak ma­gyaroktól vettek el, és csak ro­mánoknak adtak földet. Ennek az eredménye az lett, hogy az erdélyi magyarságnak nem ma­radt egy Magyarországról nézve ugyan kicsi, de mégis viszony­lag jelentős birtoka, amelynek tulajdonosai támogatni tudták volna a magyarságot. Ami bir­tok megmaradt, arra volt elég, Hogy egy-egy család létét bizto­sítsa. így született meg az el­gondolás, az Erdélyi Szövetke­zetek létrehozására. Alakítottak téhát egy olyan szövetkezetét, amely nem közös művelésre jött létre!,hanem rnindeinki egyéni-1 leg dolgozott földjén, ezzel szemben a beszerzés és áz érté­kesítés a vetőmagtól kezdve a ■ gépekig köiöhen--történt. A nagybevásárlás esetén már ak­kor is- mjndesi .jóval olcsóbb volt, közős' értékesítés 'esetén pedig sokkal eredményesebbek iehettek, mint egyénenként. Egyetlen példát szeretnék is­mertetni arra, hogy milyen sike­resek voltak ezek a szövetkeze­tek. A román földosztás után mindenki azt hitte, hogy Erdély magyar mezőgazdasága össze­roppan, néhány év múlva azon­ban már az egész világba expor­táltak erdélyi magyar mezőgaz­dasági produktumokat. Például Dániába tejtermékeket, pedig az észak-európai ország már akkor világhírű volt, mint mezőgazda- sági, és ezen belül is mint tej­termelő. Annyira jó volt azon­ban az erdélyi tejtermékek mi­nősége, és annyival olcsóbbak is voltak, mint a dán produktu­mok, hogy versenyképesek vol­tak a piacon, s nem voltak vé­dővámok ...- Előadásában hosszasan beszélt a magyar mezőgazdaság értékeiről, és meghatározónak tartja az eljövendő években, év­tizedekben. Egyik, önhöz inté­zett kérdés is éppen a „vidék bankjával” kapcsolatos elkép­zeléseket célozta.- Nyugaton jelentősen csök­ken a mezőgazdaságban foglal­koztatottak létszáma, de Ma­gyarországon valószínűleg még évtizedeken keresztül munkae­rőt tudunk a mezőgazdaságba visszacsoportosítani. Hatalmas lehetőségeink vannak a föld­művelésben és állattenyésztés­ben, de ez sajnos nem megy hi­tel nélkül. Széchenyi István gróf után 160, és gróf Károlyi Sándor után száz évvel nemcsak általában a hitelezés, hanem ezen belül is a mezőgazdasági hitelezés a központi probléma. Megint egy olyan terület; ami­ben már régebben lépnünk kel­lett volna ... Persze fia előtérbe helyezzük a mezőgazdasági kölcsönök nyújtását, esetleg más, ugyanilyen fontos térülé- tek tezorul hatlak volna háttérbei- Tavaly decemberben egyébként sikerült összehozni az illetékeseket, - sokaknak van ám beleszólásuk - és történt egy óriási hiba is. A hitelszövetke­zeteket kiadtuk a kezünkből, amelyek igazi, kommunista képződmények, afféle fából vaskarika-szerűségek, és ennek megfelelően nem igazán műkö­dőképes intézmények. A ma­gyar hitelszövetkezetek 70 szá­zaléka nem felel meg a hitelmu­tatóknak ...- Mivel foglalkozott képvise­lősége előtt? Ha jól tudom, ak­kor gazdasági szakember volt.- Először egy tudományos intézetnek voltam a gazdaság- politikai referense, majd egy müncheni akadémia ügyvezető igazgatója. Utána pedig külön­böző vezető gazdasági pozíció­kat töltöttem be, illetőleg egy nagy bank egyik vezetője vol­tam. Közben mindig tanítottam egyetemen is, és néhány évet Amerikában is eltöltöttem, pénzügyi, gazdasági kérdések­kel foglalkoztam. Ezért keresett meg 1989 végén az MDF or­szágos elnöksége, hogy legyek a párt nemzetközi pénzügyi szaktanácsadója. Január 7-én felkértek, hogy Lezsák Sándor­ral együtt vezessem az MDF vá­lasztási kampányát. Ennek az volt az oka, fiogy amikor Mün­chenben éltem, Franz Josef Strauss CSU pártvezető, majd későbbi bajor miniszterelnök közvetlen köréhez tartoztam, és mint szervező vettem részt a vá­lasztási kampányában. Felkér­tek arra is, hogy fogadjak el egy képviselői mandátumot, ami el­len hosszan tiltakoztam, de vé­gül Cs'oóri Sándor érvekkel meggyőzött: így lettem a ma­gyar parlament tagja.-Á szomszédos országokkal rendkívül fontos lenne minél jobb gazdasági kapcsol át ok kia­lakítása. Ai! ott élő magyar­nemzetiség miatt azonban hát­rányt szenvedhetnek ezek a kap­csolatok, hiszen akár az is elő­fordulhat, hogy túszként hasz­nálják fel őket az anyaországgal szemben egyes szomszédaink. Hogyan birkózhatunk meg ezzel a problémával?-Tulajdonképpen ez a kér­dés kulcsa! Nemfiogy gazdasági kapcsolataink kiépítésében nem gát az ott élő magyarság, vagy fordítva! Ha bármelyik szom­szédos országban a magyarság helyzetével foglalkozunk, az nem hátráltatja a gazdasági együttműködést. A két kérdés ugyanis kéz a kézben megy! A legtöbbet, a leghathatósabban, a leggyorsabban azt tehetjük a környező országokban élő ma­gyarság helyzetének javítására, hogy nagyon nagy mértékben fejlesszük ezekkel az országok­kal gazdasági kapcsolatainkat. Jó példát mutat erre kitűnő kap­csolatunk Ukrajnával, ahol olyan vélemények is elhangzot­tak már ukrán politikusok részé­ről, hogy Kárpátalja térségét gazdaságilag autonóm területté kellene nyilvánítani. Ez mind a két ország gazdaságának na­gyon jót tenne, és az ott élő ma­gyar és más nemzetiségűek identitásának megőrzésében is jelentős lenne. Hasonló hozzá­állásra lenne szükség vala­mennyi szomszéd ország részé­ről.- Mi, magyarok szeretünk az­zal dicsekedni, hogy mi vertük ki az első téglát a berlini falból. Ezzel szemben német ismerő­seim azt mondják, hogy mindez magától is végbement volna, mi legfeljebb gyorsítottunk rajta pár hónapot. . .-Nem ismerém német bará­tait. de azt kell mondanom, hogy az arra leghivatottabb em­bertől, a német kancellártól, il­letve a Bundestag képviselőitől hangzott el többször is, hogy a falból az első téglát nemcsak hogy Magyarország verte ki, hanem az is, hogy a berlini fal egyenesen Magyarországon dőlt össze.-Mi helyzet a magyar élel­miszeripar külföldi vállalatok­nak való kiárusításával? Jól működő, nyereséges ágazatról van szó ugyanis.-Ennyire összefogóan nem lehet, és nem szabad a kérdést kezelni, hiszen óriási területet ölel át. Az MDF, mint kor­mányzó párt a koalíciós partne­rekkel egyetértésben nem haj­landó a tej, hús, gabona, és va­lamennyi egyéb iparunkat nyu­gati többségű cégek tulajdonába adni. A privatizációnál nagy szükségünk van ugyan a nyu­gati tőkére, de többségi pozíci­ókat nem akarunk nekik adni. Valóban vannak területek, ahol ez bekövetkezett, és ez a marga­ringyártás területe. Ebből tanul­tunk, és hasonló eset nem kö­vetkezhet be.-Mi a helyzet a Boszniában zajló háborús eseményekkel, és hogyan érinti ez gazdaságun­kat? Magyarország mennyire veszélyeztetett, illetve fenn áll-e a konfliktusba való sodródás veszélye?- A második kérdéssel kez­deném a választ. Ez pillanatnyi­lag a lehető legnagyobb ve­szély, és ez mutatja, hogy mennyire döntő tényező ha­zánkban a politikai és a gazda­sági stabilitás. Ezért kell min­denjogos és helyes politikai né­zetkülönbség fenntartása mel­lett a demokratikus politikai erőknek összetartania annak ér­dekében, hogy a stabilitás a jö­vőben is fennmaradjon. Amennyiben Magyarországon ez így alakul, egészen biztos, hogy számíthatunk a nyugati ál­lamok segítségére, egészen biz­tos, hogy a NATO ernyője ki­terjed már hazánkra, és nem en­A társadalombiztosítási önkormányzati választásokon a jövőnk a tét A parlamentig tartó hosszú út Kolozsvárról indult ged be semmiféle szerb fenye­getést vagy ami ennél is rosz- szabb, agressziót.-Gazdaságilag ez a krízis a múltban, a jelenben és a jövő­ben is óriási károkat jelent. Hadd utaljak arra. hogy egyedül a MÁV esetében 5,5 milliárd forint kiesés a közvetlen követ­kezménye a polgárháborúnak. A gazdaságban nagyon nehéz lemérni, hogy mekkora az el­szenvedett veszteség, de ez bi­zony milliárdos tételeket jelent. Emellett temiészetesen humani­tárius és politikai szempontból is alapvető érdekünk, hogy a konfliktus minél előbb rende­ződjön. A nyugati országok is­meretében mondhatom, hogy döbbenetes melléfogás volt az, hogy az Európai Közös piac Magyarországot húsbehozatali tilalommal sújtotta a közel­múltban! Mi vállaljuk Magyar- országon a humanitárius terhe­ket, felfogjuk a hatalmas mene­kültáradatot, - de ezért semmi­féle kompenzációt nem kaptunk sem az ENSZ-től, sem pedig az EK-tól.- Persze - kötelességünk se­gíteni, de tűrhetetlen, hogy Ma­gyarország nem kap kártérítést az elszenvedett hátrányokért. ;A konfliktus ilyen mértékű kiter­jedéséért ugyanis az említett szervek jelentős felelősséggel tartoznak ... Faragó Zoltán mi Az eredménytelenség a demokrácia kudarcát jelentené Az I990-es országgyűlési képviselőválasztások óta most má­jus 21-én történik hasonlóan fontos választás hazánkban, ami­kor megválaszthatjuk a társadalombiztosítási önkormányzato­kat. A tb-önkormányzati választások jelentőségéről kérdeztük dr. Nagy Sándort, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövet­ségének, mint a legnagyobb szakszervezeti tömörülésnek az el­nökét. i -Kérem, foglalja össze a tb-önkormányzati választások lényegét! Mit és kiket válasz­tunk május 21-ikén?- Ennek a választásnak leg­alább három fontos tétje van. Először is olyan önkormányza­tok jöhetnek létre, amelyek a munkavállalók, a biztosítottak, a nyugdíjasok, a munkanélkü­liek érdekeit képviselik. A vá­lasztások sikere következtében a társadalombiztosítás kikerül a kormány és a parlament döntési hatásköréből. Az önkormányzat által beleszólási lehetőségünk lesz a társadalombiztosítási pénzalapok sorsába. Másod­szor: ha ez a választás érvényes lesz, akkor stabilizálja Magyar- országon a szakszervezeti moz­galom helyzetét. S végül a har­madik tét: ez a választás egy évvel az általános parlamenti választások előtt azt is megmu­tatja, hogy milyen a társadalom aktivitása és viszonya a demok­ratikus intézményekhez. Ez azért fontos, mert ha a választás eredménytelen lenne az nem a szakszervezetek, hanem a ma­gyar demokrácia kudarcát jelen­tené.- Ón mire számít? Meglesz a 25 százalékos részvételi arány, s ez által a régen óhajtott tb au­tonómia?- Szerintem a szavazáson résztvevők aránya eléri majd a huszonöt százalékot. Sőt a rész­vételi arány e fölött lesz, már ami legalább is az MSZOSZ-t illeti. Mi egy hónapon keresztül igyekeztünk személyesen el­jutni a legtöbb emberhez. Be­széltünk a tb önkormányzatok jelentőségéről, informáltunk ezek működéséről. Ha minden szakszervezeti tömörülés ennyit tesz, s ha legalább ilyen mér­tékű lett volna az állami tájé­koztatás, egy pillanatig sem lenne kétséges számomra a sza­vazáson való részvétel.- Ön személyesen is bejárta az ország legnagyobb részét, s amint ezt egy nyilatkozatában mondta, nem reklámhirdetések által kívántak tájékoztatni és tá- jékozódani, hanem személye­sen. Milye tapasztalatokat szer­zett?- Az utóbbi két hétben, vagy tíz napban növekedett az embe­rek érdeklődése és tájékozott­sága is a tb választásokkal kap­csolatban. Egyre inkább tapasz­talható, hogy míg korábban so­kan nem tudták, hogy tb válasz­tások lesznek, ma már a kérdé­sek inkább arra irányulnak, ho­gyan működik majd az önkor­mányzat. Kezdi érdekelni az embereket már a tb önkormány­zatok működési mechanizmusa és az egésznek a lényege, a vá­lasztás célja. Tehát nő az érdek­lődés, s ezért bízom az eredmé­nyességben.- Az imént azt mondta, hogy fontos lenne a szakszervezeti mozgalom helyzetét stabilizálni. Egy eredményes tb önkormány­zati választás hozzájárulhat-e a A szavazás a társadalmi aktivi­tásra is rámutat szakszervezeti tömörülések ösz- szekovácsolódásához, a megkí­vánt stabilizálódáshoz, egy ösz- szefogottabb munkavállalói ér­dekképviselethez?- Egy érvényes választás elő­segíti a szakszervezeti mozga­lom stabilizálódását, s ez szük­ségképpen javítja az egyes szakszervezetek együttműkö­dési feltételeit is. Ez még akkor is igaz, ha az egyes tömörülések nem borulnak egymás nyakába. Mert ha így lenne, nem lenné­nek külön szervezetek. Az más dolog, s nekem személy szerint meggyőződésem, hogy a mi pici országunk nem bír el hét-nyolc országos szakszerve­zeti tömörülést. Fizikailag kép­telenség olyan feltételekkel működni ennyi szervezetnek, ahol mindenkinek megvan a ki­alakult szakértői gárdája, in­formációs hálózata, képzési rendszere, sztrájkalapja és így tovább. Hosszabb időtávon egé­szen biztos csökken a szereplők száma. Az viszont nem lényeg­telen dolog, hogy az együttmű­ködési készség javulhat. Nyil­ván ezen a választáson is elő­fordulhatnak disszonánsnak te­kinthető hangok, de összessé­gében ha ezt a különböző pártok által befolyásolt választásokhoz hasonlítom, akkor pozitív lé­nyegbeli különbség a magyar belpolitikában, hogy nem já­runk térdig a mocsokban.- Ón többször is elmondta, hogy az MSZOSZ képviselői mitident el fognak követni a szi­lárd finanszírozási alapra he­lyezett társadalombiztosításért. Ismen’e a társadalombiztosítás vagyoni helyzetét, az ingatag kormányelképzeléseket, ezt ho­gyan gondolják’-Nézze kérem, ha a tb ön- kormányzatok létrejönnek, előbb-utóbb kikényszerítik a vagyonátadást. Ha nem jönnek létre, a dolog tovább húzódik és a tb nem jut hozzá a vagyoná­hoz. Ez lényegbeli, fontos kér­dés. A különböző szakszerveze­tek programjában, egyébként teljesen hasonlóan szerepelnek az elképzelések. Az, hogy meg kell őrizni a nyugdíjak reálérté­két, hogy legyen ingyenes egészségügyi alapellátás, ne emelkedjenek a gyógyszerárak, s sorolhatnám tovább. Ez mind szép, de az alapvető kérdés, hogy mindezt hogyan lehet fi­nanszírozni. Mi az MSZOSZ ál­láspontját öt pontban foglaltuk össze. Eszerint egy átfogó adó-, járulék- és jövedelemelosztási reformra van szükség. Nem tartható az tovább, hogy csak a munkaviszonyban keletkező bérekre vetített járulékokkal fi­nanszírozzuk azt az ellátást, amit ugyanakkor mindenki ál­lampolgári jogon igénybe ve­het. Vegye igénybe mindenki, de akkor a finanszírozást is ki kell terjeszteni, ami azt jelenti, hogy az adóbevételek, vagy más útján pénzösszegeket kell visszajuttatni a tb-nek. Ugyan­akkor érvényt kell szerezni a rendkívül magas tb adósságok behajtásának. Rendkívül fon­tosnak tartom, hogy az állami költségvetésből működő intéz­mények ne tartozhassanak a tb-nek. mert ez közgazdaságilag azt jelentené, hogy a költségve­tés kiadási oldalát a tb alapok rovására kíméli. Szerintünk a mai társadalombiztosítási ellá­tások közül azokat, amelyek az állam szociális gondoskodásá­nak fogalomkörébe tartoznak, ki kell venni a tb-ből és be kell vinni az állami költségvetésbe. Döntő fontosságúnak tartjuk a már említett tulajdonátadást, a tulajdonnal történő hatékony gazdálkodást. Ezen belül első­sorban olyan vállalatok tulajdo­nát, amelyek a társadalombizto­sítás szállítói. Végezetül olyan gazdaságpolitika kikényszeríté­sét, amely a gazdaságban végre megállítja a lefelé menő spirál folyamatát. Gátat vet annak, hogy a csökkenő jövedelem termelés, növekvő munkanélkü­liség mellett akarjunk egyen­súlyt teremteni. A mi elgondo­lásainknak ez a gerince, az alapja, s amelyre alapozva mi reálisan megoldhatónak véljük a társadalombiztosítás problé­máit.- Kérem prognosztizálja, hogy mikorra várható egy olyan nyugdíjrendszer kialakítása, amely biztosítja a nyugdíjak re­álértékét?- Az említett feltételeknek teljesülni kell, de mindemellett azt is hangsúlyozni szeretném, hogy az önkormányzatok létre­jötte önmagában is előrelépés ebben. Hiszen nem mindegy, hogy a meglévő pénzeszközök felhasználása is hogyan törté­nik. Azokról a feltételekről be-1 széliem, amelyek ahhoz kelle­nek, hogy hosszabb távra meg­nyugtatóan egyensúlyba hoz­ható legyen a társadalombiztosí­tás. Addig is kell azonban lépé­seket tenni, s ilyen értelemben azt hiszem elkerülhetetlen egy új nyugdíjtörvény Magyaror­szágon.- Ön az utóbbi hetekben or­szágjáróvá vált. Olyannyira, hogy talán a családját is alig látja. Valamivel doppingolja magát, egyáltalán hogy bírja , s hogyan viseli ezt a család?- Valóban sok helyen jártam, mert legjobb kapcsolat a szemé­lyes kapcsolat. Engem ebben a hajtásban maga az a nehéz helyzet doppingol, ami ebben az országban van. Sajnos a munkás milliók gondjára, ba­jára éppen a politika keresi a legkevésbé a megoldást. El van foglalva azzal, hogy az új tulaj­donosi réteg milyen módon ala­kuljon ki, hogy a saját politikai bázisát hogyan teremtse meg, hogy bizonyos pénzeszközöket hogyan lehet direkt módon a po­litika szolgálatába állítani. Te­hát millió olyan dologgal fog­lalkoznak, amik az ember napi életét, életminőségét alig érin­tik. Pedig éppen azoknak az embereknek kellene lenniük a politika főszereplőinek, akik ennek az országnak mindig is megteremtették a stabilitását. Az alkati kérdés is, hogy ezt a hajtást bírom, de ugyanakkor sokat köszönhetek a feleségem­nek és a két fiamnak, akik meg­értéssel kezelik ezt a helyzetet. Pádár András

Next

/
Oldalképek
Tartalom