Nógrád Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-08 / 82. szám
1993. április 8., csütörtök ARCOK-HARCOK HÍRLAP 7 Milyen erős a türelem máza? Nemrégiben egy ifjú liberális pártvezér elmagyarázta a nyugdíjasoknak meg az érteden állampolgároknak, hogy népszerű pártja miért a kormány által javasolt 14 %-ra szavazott a parlamentben a 16 %-os nyugdíjemelési javaslattal szemben és megértést, töretlen bizalmat kért a következetes politizáláshoz. S az érv ismerős; nincs miből! A szabadság és a piacgazdaság képviselője ezúttal ismét elfelejtette, hogy a modern liberalizmusnak van még egy igen lényeges motívuma; a méltányos igazságosság! A tisztességes munkát elismerő korrekt bérezés, nyugdíj! Utoljára éppen Párizs érseke figyelmeztette a világot, és elsősorban is a liberális pártokat erre a sűrűn elfelejtett „apróságra". Ha egy ambiciózus fiatal liberális gátlástalanul együtt agitál a lényeget elmismásoló kormányzattal, pénzügyi hivatalnokok kórusával, az bizony előbb vagy utóbb még a tavalyi magymamák mázos-nyákos rokonszenvét is elfeledheti. .. Nincs miből legalább a létminimumhoz elégséges nyugdíjat fizetni, nincs miből legalább az infláció mértékében nyugdíjat emelni, miközben az államháztartás pazarol, a hihetetlen mértékben felduzzasztott államigazgatás az ellenzéki pártok lojális asz- szisztálásával fogyasztja, nyeli a milliárdokat. Vajon mi lehet e mögött a lojalitás mögött? Csak nem tán az a körülmény, hogy végleges evidenciának kell tekinteni, hogy a parlamenti és parlamenten kívüli pártok pénzelése a mai rendszerben történjék! Közpénzből fussanak a pártautók, közpénzből gyarapodjanak a pártapparátusok, a pártpropaganda eszközök . . . Nincs miből nyugdíjat emelni, egy élet tisztességes munkáját korrektül elismerni, miközben sok ezer negyven-ötven év körüli fiatal állampolgár úgy kertészkedik, káeftézik, maszekolgat ebben az országban, hogy egyáltalán meg nem érdemelt magas nyugdíjat kézbesítenek havonta . . . Pusztán azért, mert 1988 és 1992 között egyszer valahol átszerveztek egy-két bányaigazgatósági hivatalt, egy néhány csődbejutott nagyvállalatot, egy-két tisztikart, egy két főhivatalt . . . Szó sincs róla, hogy az ilyen nyugdíjakat élvező hölgyek, urak semmiképp nem tudnának részt venni valamiféle új szerepben az új munkamegosztásban. Éppúgy részt tudnának venni, mint a munka nélkül maradt ózdi kohászok, Ikarusz gyári munkások, az elavult iparú Nógrád utcára kerülő foglalkoztatottjai erre rákényszerülnek. Micsoda abszurditás ez? Micsoda erkölcsi nonszensz! Hogy az álnyugdíjasoknak arról a csoportjáról már ne is beszéljünk, akik még a régi rendszerben manipulálták, „betegeskedték” ki maguknak a korai nyugdíjazást... A liberális pártvezér szónoklatait hallgatva, meglehet, a két álnyugdíjas-tábor összekacsint; lehet, hogy a hatvan-, hetvenéves nyugdíjas pénzét fenyegeti a szegénység, de a miénket soha. Mi csak nyertesek lehetünk. . . Nincs miből tisztességesen rendezni a jól megérdemelt nyugdíjakat, miközben az államháztartás kedvezményezettjei még egyszer sem kényszerültek összébbhúzni a nadrágszíjakat. A nagyon is „független" egyházaknak sem kell a szűkösségre panaszkodniuk, az állami támogatás automatizmusa nagyon is kedvező. .. A türelem, a nadrágszíj-húzogatás mindig csak a kisemberekre, a nyugdíjasokra, a kétkezi munkásra vonatkozzék? A bürokraták, adókikerülő „svarc”-vállalkozók, ügyeskedők álpolitikusok valami kedvezményezett kasztot alapítanak itt, szemünk láttára? Milyen alapon? Melyik alkotmány szellemében? Lehetséges, hogy a türelem máza ma még tartósnak látszik, de bizonyos; most egy évig nem tart ki. S nem szánalom, könyörület kell a „nincs miből" helyett, de méltányos igazságosság. . . Erdős István Felértékelődött a szakértelem és az őszinteség Felkészületlenül nem lehet vezetni A magyar gazdaság mai helyzetéről, a várható változásokról és még számos kérdésről beszélt nagy érdeklődéstől kísérve Lengyel László politológus, a Pénzügykutató Rt. vezérigazgatója Salgótarjánban a főiskolai diáknapok keretében. Az előadást követően kértünk választ kérdéseinkre.- Hogyan ítéli meg a magyar gazdaság 1993. évi helyzetét, milyen kilátások elé nézünk?-A tavalyi évből kell kiindulni. A kormány a szakértőkkel ellentétben arra a véleményre jutott, hogy megálltak a lefelé irányuló tendenciák, az első félévben negyven milliárd forintért lehet fejleszteni, gyorsítható a privatizáció. Növekedési programok készültek, ámde a nevetség tárgyává váltak. A nagyvállalatokhoz, bankokhoz bekerültek az MDF szakemberei, ők azonban nem ismerték fel, hogy a csődhullám katasztrófába sodorja a cégeket. A kocsiban a gázra akartak taposni, de kiderült, hogy szakadék előtt állunk. Tavaly nyáron tehát már a gazdaság helyben maradása is nagy dolog lett volna.- Végül is akkor milyenek a kilátásaink?- Az év második felére kiéleződtek a gondok. A költségvetést a parlament elfogadta csak éppen a valutaalap nem. A befektetőket nem sikerült megnyerni, sőt inkább riadalom támadt körükben. A külföldi tőke nehezen jön, a belső tőke rejtőzködik, inkább megtakarításokban tartja a pénzt. A munka- nélküliségben átléptük a hétszázezres határt. Még mindig drasztikusan lefelé tartunk, s nem a kilábalás irányába. Úgy gondolom, hogy már nincs hová visszaesni, innen csak stagnálni lehet.-A helyzet ilyen alakulásának mi az oka?- Megítélésem szerint három dolognak köszönhető, hogy a gazdaságpolitikában és más politikai színtereken is bajok köLengyel László vetkeztek be. Az egyik, hogy az MDF-et váratlanul érte a hatalom, hiszen az egy sokkoló érzés, ha valaki egyik napról a másikra hatalomra kerül. Nem voltak és nem is lehettek felkészülve. Bizonyos szakértelem híján voltak, s még a szakértők sem abban az értelemben voltak szakértők, hogy egy államigazgatási apparátust tudtak volna irányítani. A másik baj, hogy a biztos és nyugodt erő jelszavát hangoztatták, s 1990 őszétől szinte állandóan a konfliktust, az erőt igyekeztek mutatni. Kialakult bennük az a hit, hogy minden megállapodás, minden konszenzus, minden együttműködés gyengeség és vereség. Szerintem ez egy nagy hiba volt. A harmadik baj, ami azóta kiderült, hogy még máig sem mérték fel kellőképpen, hogy a gazdaságban milyen nagy jelentősége van azoknak a spontán, önkéntes mozgásoknak, mélyáramlatoknak, amelyek egy gazdaságot egyáltalán működtetnek. S minden áron igyekeznek irányítani a folyamatokat.- Egyáltalán van-e ennek a kormánynak gazdaságpolitikája?- A kormány egy politikai közigazgató jellegű kormány. Az igazi hatalom nem a gazdaságpolitikusoknál van, nem ők a kormányüléseken a gondok felvetői. Kupa Mihály valószínűleg azért sem tudott összeférni ezzel a kormánnyal, mert úgy gondolta, hogy ma a legégetőbb ügyek a gazdasági ügyek. Arról kéne tárgyalni, s nem arról, hogy mondjuk mi van a médiáknál. O ezért ágált, s egy idő után elegük lett belőle, mert úgy vélték, hogy a kormányt az izgatja jobban, hogy mit látnak a tévéhíradóban.-A kormány a privatizációban látja az egyik csodatévő gyógyszert a gazdasági bajokra. Erről ön hogyan vélekedik?- Szerintem a privatizációnak most három problémája van. Az első, hogy kezdetben a vállalatvezetők spontán módon elkezdtek a privatizáció irányába menekülni. A kormányzat ezt a spontán folyamatot hagyhatta volna, ellenőrzés mellett. Ehelyett belenyúlt és maga is elkezdte ezeket irányít- gatni, azután maga is részt vett ezekben a folyamatokban. S bizony anyagilag is érdekelt módon. Ma is spontán ez a rendszer, de most már a tisztviselők egy része is saját zsebre dolgozik. S az államigazgatás nem tudja áttekinteni a folyamatot. Az ellenőrzés lehetőségei sincsenek meg, nincs az a szervezet, ami kivűlállóan szemlélhetné a dolgot, s azt mondhatná, hogy eddig és ne tovább. De ezt nem a gazdasági rendőrség értelmében mondom, amit most hirtelen megint fel akarnak állítani. Hanem mint tulajdonos, felmérné, hogy mi az állam vagyona. Ez ugyanis nincs felmérve. Nem tudja, hogy mi felett rendelkezik. S ami felett rendelkezik, azzal mit csináljon. Az AVÜ nem mérte fel, hogy mi az ami még privatizálásra vár, az AV Rt. pedig azt nem mérte fel, hogy mit kapott. S még itt vannak az önkormányzatok, akiknek szintén ugyanez a problémájuk. Ennek ellenére folyik a privatizáció. Igaz, nem könnyen, hiszen az egyik héten azt mondják, hogy adják el minél drágábban a dolgokat, s annak adják el, aki többet fizet érte. Ez pedig többnyire a külföldi vevő. Egy hét múlva azonban megérkezik egy másik utasítás, hogy a külföldi kizsákmányoló, kiszipolyozó akárkinek semmit nem lehet adni. Ember legyen a talpán, aki eldönti, hogy mi történjen.- Ón az előadásában „halálzónaként” említette az észak-keleti országrészt. Hogyan ítéli meg a különböző országrészek gazdasági kibontakozásának lehetőségeit?- A felmérések szerint Magyarországot nagyjából három zónára lehet osztani. A nyugati határmenti megyék a jelenlegi recessziós időben is fejlődésen mennek át. Számos jel bizonyítja itt az élénkülést. Ide tartozik még Budapest és az agglomeráció. A másik zóna ehhez kapcsolódik és stagnál. Az ösz- szekötő dunántúli részek, s a Duna másik oldalán, ahol vége- tér az M3-as, ahol az M5-ös belefut a homokba. Nógrád megyéből Pásztóig nyúlik ez a terület, de északabbra már baj van. Eger is valamennyire befér középre, de Ózdig már nem szabad elmenni. Ettől lehet számítani a harmadik zónát. Észak-Kelet Magyarország sikeresen összegyűjtötte az ösz- szes olyan beruházást a szocializmus időszakában, ami most leértékelődött.- Lát-e Magyarországon olyan erőt, amelyik garanciát jelent a változásokra?-A jelen nem a ’90-es év, amikor az emberek össze-vissza bizonytalanul szavaztak. Úgy látom, hogy nagymértékben felértékelődött a szakértelem és az őszinteség. A kettő össze is tartozik. Az emberek azt is jobban elviselik, ha kellemetlen dolgokat mondanak nekik, csak legyen igaz. Magyarországon az emberek a saját szemüknek jobban hisznek, mint a politikusok nagy hangú ígérgetéseinek. Pádár András A nyelvhasználattól az iskolaügyön át az önigazgatásig Alapszabályban kötelezte magát a Csemadok a kisebbség érdekvédelmére XII. országos közgyűlés Dunaszerdahelyen Kihantolás: szabad, vagy nem szabad Az elmúlt hétvégén két napon át ülésezett Dunaszerdahelyen a Csemadok országos közgyűlése. A szavazati joggal rendelkező 214, és tanácskozási joggal bíró 32 küldöttön kívül számos vendég is megjelent. Elment a tanácskozásra Roman Kovác, a Szlovák Köztársaság kormányának alelnöke, Milan Zemko, a köztársasági elnöki iroda belpolitikai főosztályának igazgatója, Boros Jenő, a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, Maximilian Pam- mer, az Osztrák Köztársaság pozsonyi nagykövete, Mária Nagyová, a Magyarországi Szlovákok Szövetségének alelnöke, és természetesen ott voltak a szlovákiai magyar pártok és mozgalmak elnökei, Duray Miklós (Együttélés), BugárBéla (MKDM), A. Nagy László (Magyar Polgári Párt), és Popély Gyula (Magyar Néppárt). A főbeszámolót Bauer Győző, a Csemadok elnöké tartotta. Többek között annak a meggyőződésének is hangot adott, hogy a Csemadok az elmúlt esztendőkben tapasztalt önmarcangolást konstruktív programmal váltotta fel, mely nemcsak az anyanyelvi kultúra megőrzésének és ápolásának vált javára, hanem a nemzeti identitás megőrzéséhez is fogódzót nyújtott. A sokat emlegetett és bírált apolitikusság megőrzéséről eképpen szólt:- Egyértelművé vált, nem óhajtunk politikai párttá vagy mozgalommá alakulni, de artikuláljuk a szlovákiai magyarság szükségleteit, igényeit, érdekeit és elvárásait. Meglátása szerint a Csema- doknak is érdemei vannak abban, hogy a politikai pártok és mozgalmak végül is megtalálták az egymáshoz vezető utat. A szövetségről szólva leszögezte, hogy a talpon maradás szempontjából nagy jelentőséggel bír az önfinanszírozás különböző formáinak megteremtése. A Csemadok eddig is, és a jövőben is az anyanyelvi iskolahálózat teljességére törekszik - a bölcsőtől az egyetemig. A mindkét nap zajló vitában először a vendégek kaptak szót. Roman Kovác felidézve Dunaszerdahelyen eltöltött orvosi éveit, azt is elmondta, hogy a szlovák kormánynak lényegében szimpatikusak a Csemadok célkitűzései, törekvései. Nincs annyira kiélezve a nemzetiségi kérdés, mint ahogy azt egyesek -torzítva-állítják, vannak viszont részletkérdések, melyeket meg kell tárgyalni, s ezeken lehet és kell is javítani. Ez viszont elsősorban a gazdasági fellendülés függvénye, melyért közösen kell síkra szállni. Boros Jenő is üdvözölte a jelenlévőket, majd felolvasta Antall József magyar miniszterelnök levelét. Ugyanezt tette Milan Zemko, aki a Michal Kovác köztársasági elnök nevében köszöntötte a közgyűlést. Közben sor került a Csemadok új alapszabályának megtárgyalására és elfogadására. Ebből a dokumentumból az is kiderül, hogy a szövetség új neve: Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség - Csemadok. A Csemadok megnevezés tehát maradt, akárcsak a szövetség régi szimbóluma, a nyitott könyvön lobogó fáklya. Minden alapszervezet, közművelődési közösség, szakmai társaság és a szövetség maga is önálló jogi személy. Közös céljuk erősíteni a nemzeti azonosságtudatot, szervezni a szlovákiai magyarság közművelődését és védeni érdekeit - tehát először kötelezi magát a szövetség alapszabályában is a nemzeti kisebbség, mint nemzetrész érdekvédelmére. A szövetség elnökévé újra Bauer Győzőt választották, a két alelnök Szabó Rezső és Bajnok István lett. A vita széles skálán folyt a nyelvhasználattól az iskolaügyön keresztül a Szlovák Televízió magyar adásával folytatva egészen az önigazgatásig. A kétnapos tanácskozás végén Bauer Győző mondott zárszót, majd a Szózat elhangzása után a jelenlévők elénekelték a magyar himnuszt. Polgári László Öt éven belül csak a rendőrség, az ügyészség vagy a bíróság utasítására szabad kihan- tolni egy sírt. Ezek ma a hatályos jogszabályok - s ezek voltak két évvel ezelőtt is. A szabályt erősítő egyik kivétel ez ügyben Pásztón esett meg: két és fél évvel ezelőtt halt meg gyógyíthahatlan betegségben a 27 éves Farkas Andrásné Juhász Erika. Édesanyja szerette volna más helyre temettetni, amihez a pásztói tiszti főorvos, dr. Thassy Gábor engedélyére is szükség volt, de ő ezt nem adta meg. Először. Ám egy évre rá, másodszorra már igen. A miértre először magától a főorvos úrtól kértünk volna választ. íme, a válasza:- Ehhez magának semmi köze! S miután nem magára tartozik, így nem is kívánnám tovább folytatni... Mondott még egy-két keresetlen szót a sajtóról általában, aztán bumm, lecsapta a telefont. Dr. Dömsödy Péter, megyei tiszti főorvos már bőbeszédűbb:- A paragrafusok szerint valóban nem lehet öt évig kihan- tolni a tetemet, de van egy ugyanezzel kapcsolatos olyan kitétel is, mely egy éven belül megtiltja a szállítást. Szóval, már a vonatkozó rendelkezés sem egészen egyértelmű. Úgy m érzem, dr. Thassy Gábor mindkét döntése jogos volt. Nem sokkal a temetés után tiltania kellett a kihantolást, mert egy éven belül ez valóban veszélyes. Az engedélyezés már az egy év letelte után történt - ebben sincs kivetnivaló. Nem ez az első ilyen eset az országban. Vannak tehát a paragrafusok, s bizonyos emberiességi szempontok, melyek mérlegelendők. Dr. Thassy Gábor cselekedete egyáltalán nem elítélendő. Van tehát egy törvény, mely öt évig megtiltja a kihantolást - de a szállítást csak egyig. Ilyenkor az emberi szív túlnőhet a rendeletén. Balázs József Ez itten kérem, Magyarország Rendszervisszaváltás a televízióban? „El kell ismernem, hogy bekerült a csapatba egy-két jobb képességű szakember is, akiknek nem lesz majd könnyű elszámolniuk a lelkiismeretükkel arról, hogy miért is vettek részt ebben a szerencsétlen vállalkozásban.” Nahlik Gábor a magyar kormány hivatalos jóváhagyásával visszaállította a pártállami televízió szervezetét és működési rendjét - ez értendő „szerencsétlen vállalkozás” alatt, az idézet pedig Hankiss Elemér Antall Józsefhez írt nyílt leveléből való. Ebben Hankiss Elemér azt sem érti, hogy miért vállalkozott rendszervisszaváltásra az a kormány, amely minduntalan a rendszerváltás szükségességét hangsúlyozza, miként van az, hogy azok, akik folyton rendszerváltást papolnak, három volt kommunista párttitkárra bízzák saját ügyük képviseletét? (A párttitkárok mellett többen is vannak a felsorolás szerint, akiket nem nyomott el a Kádár-rendszer.) A nézők döntő többségét persze nem ez érdekli. Sokkal inkább, hogy megint nem közvetítette a magyar tévé a Forma 1-et, pedig a szlovák is adta, meg az, hogy újra van Klinika, esetleg mostanában még az is, hogy mikor kezdődjön a TV Híradó. És ez talán így természetes. Bizonyára kevés nézőnek okozott álmatlan éjszakákat Pálfy G. István bukása és tündöklése, vagy az Esti Egyenleg kezdési idejének megváltozása. Háttérzajként „megy” a tévé, halljuk a hírekben, hogy júliustól kétszeresére emelkedik a kártyapénz értéke. Kész. Nem túl sok néző morfondírozik azon, hogy pedig két és fél-háromszoros emelkedés volt az eredeti ígéret. így van ez. Vége van a hírműsornak és inkább azon bosszankodunk, hogy már megint milyen pocsék a főműsor. Pedig közben rendszer(vissza)váltás történt a televízióban. D. I.
