Nógrád Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-24-25 / 95. szám
1993. április 24-25., szombat-vasárnap SZÉCSÉNY ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Akció a szebb Pilinyért Pilinyben folytatódnak a tavaly ősszel megkezdett útpadka felújítási munkálatok. A kivitelező szakemberek a helybeli munkanélküliek közül kerülnek ki, közmunka keretei között. Fotó: RT Mindentudó közmunka Varsány. A községhez tartozó Tábpusztán található híres tábi fűz környéke természetvédelmi terület, s jelenleg az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság tulajdonában van. Turisztikai szempontból való hasznosítására a falubelieknek is vannak elképzelései. Az árvízcsúcscsökkentő víztározó tavaly épült itt meg, s jó hír, hogy az előző, aszályos esztendő után kezd gyűlni benne a víz ... Az év első tábi eseménye a közmunkában elvégzett „nagytakarítás,” minek köszönhetően megtisztult a fűz és a forrás környéke. Kanadai párja lesz Ipolytarnócnak?- Úgy néz ki, hogy Ipolytarnóc a ’96-os világkiállításig megkapja a világörökség része címet. Az ősleletek értéke sokkal nagyobb, mint az ismertsége - tájékoztatta dr. Skultéty Sándor, címzetes államtitkár, Jász- N agykun-Szolnok, Pest és Nógrád megye köztársasági megbízottja a Salgótarjánban zajló expomenedzser- képző kihelyezett tanfolyam hallgatóit. Majd a következő, „izgalmas” hírekkel egészítette ki a híradást: a kanadai magyar nagykövet ígéretet tett arra, hogy segíti egy kanadai város és a kisközség kapcsolatának kiépítését. Kakaóbál Szécsényben Egy kellemes hangulatú, egyedülálló eseményre került sor a közelmúltban Szécsényben, a városi művelődési centrum aulájában. Villogtak a diszkólámpák, szólt a zene és mintegy 150 szécsényi és környékbeli óvodás ropta a táncot az Ifjú Kereszténydemokrata Unió városi szervezete által rendezett kakaóbálon. Természetesen a süteményen és a kakaón kívül mást is „kaptak” a gyerekek. Óvodás karatebemutatóra, videofilm-vetítésre, rajzfilmslágerek közös éneklésére is sor került. Nagy sikert aratott a Tátika Együttes műsora, a csokievő és a kakaóivó verseny. A tombolasorsolás tovább fokozta a hangulatot. Bagyal Péter, az Ifjú Kereszténydemokrata Unió helyi szervezetének vezetője örömmel számolt be a sikeres összejövetelről, és kifejezte köszönetét Gyebnár Gyula nagylóci vállalkozónak, aki a süteményeket hozta a gyerekeknek. A nyolcvan liter tejet, a II. Rákóczi MgTsz tejágazata adta, és ebből az ízletes italt Bagó István, szécsényi vállalkozó készítette el.- Úgy hírlik, más rendezvényeket is terveznek a tavasz folyamán.- Valóban, sokirányú a programunk, szeretnénk máskor is jó hangulatot és kellemes kikapcsolódást nyújtani a fiataloknak. Május 8-án a kamaszoknak és más korosztálybelieknek is szervezünk hasonló bált, május 26-án pedig - a kihívás napján -, mi leszünk a szervezői több programnak. Mindenkit hívunk, várunk, a sportolásra, a kötetlen szabad testmozgásra, a játékra - mondta Bagyal Péter. Rácz András Egy kútba esett vállalkozás utórezgései Most aztán nézhetjük az üres boltot... Ki figyel ma oda az egyéni kudarcokra, tragédiákra? Ki vállalja, hogy a máséval megtoldja a maga bajait? - A kérdésekben ott a válasz is. A Nagy- lócon élő Gyebnár házaspár még bízik abban, hogy S.O.S jeleikre felfigyel valaki. Öttagú a család, mely a szülők elhatározásából, na és kétkezi munkájából új tető alatt lakhat. Ők vállalták azt az életformát, aminek „jóvoltából” ma a kívül vakolatlan, s belül még - pénz híján - nem egészen kész házban élhetnek - takaréklángon. Fizetnék az OTP-tartozá- sukat, de mivel éppen nincs miből, szoronganak. Gyebnár László, a férj egészsége nincs rendben, nehéz fizikai munkát nem végezhet, pedig kőműves a tanult szakmája. Ő havonta négyezer forint körüli összeget tehet a családi kasszába. A feleség hatezret keres, takarítással. Ezeket a forintokat a családi pótlék egészíti ki. Most azonban mínuszra futottak, s fogalmuk sincs, miként vergődhetnének ki a kilátásta- lanságból. A gond ott kezdődött, ahol éppen elejét akarták annak venni...- Nagy bajba jutottam pár hónapja - kezdi Gyebnár László. - A múlt év novemberében arra biztattak, hogy építsek ki egy üzletrészt. Ezt meg is tettem az épület alsó szintjén. Kiváltottam a vállalkozói igazolványt, s elintéztem az üzletnyitással járó dolgokat. Az volt az elképzelésünk, hogy hogy átutalással szerezzük be az árut. Az elképzelés azonban nem válhatott valóra, mert a különböző helyeken azzal utasították el, hogy január elsejétől az átutalás megszűnt.- Készpénzért vásárolhattam volna, de erre nem volt lehetőségem, mivel anyagilag teljesen kimerült a család. Annyira, hogy lassan már megélni sem tudunk ... Próbáltunk kölcsönt felvenni, de ez csak ideig-óráig oldja meg a problémánkat. A nagyszülőkre sem számíthatnak, mert csak Gyebnámé szülei élnek, s már ők is támaszra szorulnak. A munkanélküli segélyezésre a férfi - lévén vállalkozó - elveszítette a jogosultságát.- A legidősebb gyerekünk főiskolára, jár és mellette dolgozik. A középső katona, a legkisebb pedig most nyolcadikos. Szeretne tovább tanulni. Jó lenne, ha képesek lennénk őt is támogatni - folytatja szomorú monológját a családfő. Meg-megakad a szó, ilyenkor a párja veszi át tőle a fonalat. De jót ő sem mondhat, annak ellenére, hogy nehezen szánják el magukat a panaszkodásra.- Sokat töprengtünk, hogy mit tegyünk - mondja - de minden ötlet elakad a pénztelenség miatt. Kocsink nincs, tehát nem vehetjük nyakunkba a megyét, hogy például a felvásárlás lehetőségeit felkutassuk. Nálunk viszont még az is meggondolandó, érdemes-e buszra, utazgatásra költeni. A felvásárlás Gyebnár Lászlónak is szimpatikus:-Nagy melléképülettel rendelkezem, így akár csiga-, vagy esetleg gyógynövény gyűjtőhelyet is ki tudnék alakítani. De sokáig várakozni sem lehet arra, hogy majd csak bejön valami, hiszen nemcsak az anyagiak szorítanak, hanem az idő is. Az OTP-tartozást - mese nincs - fizetni kell! Ezért vállalta átmenetileg az ügynökösködést: külföldi mosó-, és kozmetikai cikkeket árul. Mutatják a termékeket, s egyúttal elkalauzolnak az üres boltba, ahol - a hiányzó készletet nem számítva - minden készen áll a vevők fogadására ... Mi lesz velük? - a naponta feltett kérdés válasz nélkül visszhangzik a szépen előkészített helyiségben. Felelet helyett Gyebnár László tétován megvonja a vállát, és - egyelőre bizalommal - várja a gondmegváltó holnapot. (Mihalik) Horgászhatnak az angolkert tavában zetesen azt híresztelik egyesek: Borik Albert kitiltja úgyis őket a várkertből.. . Takács Béla, a II. Rákóczi Horgászegyesület vezetőségének a tagja nem hisz a híresztelésnek. Azt mondja, hogy amióta megkapták a várkerti tó kezelési jogát, velük is szóba kell állni valakinek, hiszen temérdektársadalmi munkát végeztek azért, hogy a legfiatalabbak megismerjék a horgászat szépségeit. A pletykákon alapuló hírt ő is elítéli, hiszen ezzel oktalan feszültséget okoznak a rémhírter- jeszők.- A várkerti tavat senkitől nem vesszük el, a horgászati lehetőséget napi jeggyel nem szabályozzuk - mondja Borik Albert vállalkozó. - S valóban van egy közérzetjavító „álomtervünk.” Eszerint szeretnénk visszaállítani az eredeti állapotokat. Egykor ugyanis egy szemet gyönyörködtető angolkert volt itt. .. Rácz A. A várkerti tó, mely része egy „álomtervnek” Kép: Rigó Tibor A szécsényi várkert és környezete természetvédelmi terület, mely csak emlékeztet arra, hogy e helyen díszlett egykor a kastély pompás parkja. Már csak néhány védett fafajból lehet következtetni, hogy milyen volt elődeink életfelfogása a természetről. Ám ma is sokan szeretnék a régi képét látni, csak valami hiányzik, és nem csak a pénz ... A horgászok ugyan próbálkoznak, de törekvésük a várkerti tóra és közvetlen környezetére korlátozódik. Igyekezetüket viszont egy városban keringő „hazugság” akadályozza, neveA kiskútnál • Ságújfalu. A falu vezetése már jó előre gondolt az idei majális megrendezésére. Szeretnének ez évben is hozzájárulni a már hagyományossá váló, hangulatos, szabadban eltöltött május elsejéhez, sportjátékokkal és egyéb versenyekkel. A családokat az úgynevezett toroki kiskúthoz várják, ahol bográcsolásra is lesz lehetőség. ✓ Épülnek az utak • Varsány. Ebben az évben is a jelentős fejlesztési feladatok közé sorolták a helybeliek a még meglévő földutak szilárd burkolattal való ellátását. A munka folyamatban van: az útépítők a Dobó úton, valamint a Rákóczi út egy szakaszán dolgoznak, s az időjárástól függően az elkövetkezendő hetekben befejezik a munkálatokat. Ezek költsége két és félmillió forint. Földigénylők • Nógrádsipek. Megközelítően háromszáz földigénylő nyújtotta be kérelmét a megjelölt határidőre a községben. Közülük hatvannégyen kérték a területek önálló ingatlanná nyilvánítását és kimérését. Az utóbbira 53-an nem tartanak igényt, 168-an pedig később óhajtanak ez ügyben nyilatkozni. Vízbekötések • Karancsság. A tavaly megépült vezetékes ivóvízhálózat bekötési munkálatai a tavaszi hónapoktól tovább folynak a községben. Azok, akik a lakásukba kérik a vizet, az ehhez szükséges felvilágosítást a vízműtársulatnál megkapják. Az útátfúrások költségeit ebben az évben még felvállalta az ön- kormányzat. Hétfői számunkban „Rétság és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Szoboralapítvány Szécsény. A városban élő magánszemélyek a közelmúltban alapítványt hoztak létre, aminek célja: köztéri szobor felállítására. Szent István egész alakos bronzszobrát kívánják elkészíttetni, és elhelyezni, várhatóan egymillió körüli költséggel. A kezdeményezők célja, hogy olyan mű szülessen, amely méltó emléket állít államalapító királyunknak, kifejezve életművének értékét, egységteremtő erejét. S bíznak abban, hogy tervük megvalósítását minél több helybeli lehetőségéhez mérten támogatja. Az alkotást az elképzelések szerint a település műemléki centrumában, a középkori templom előtt állítják majd fel. (Az alapítvány részére adakozni szándékozók a helyi takarékpénztári fióknál érdeklődhetnek. Aszalóüzem Nógrádsipeken A BVSC vállakozási irodája a múlt évben kapott megbízást a nógrádsipeki önkormányzattól egy gyümölcsszárító, más néven aszalóüzem megépítésére. Felvételünkön az egyedülálló technológiával készülő, félkész csarnok látható Kép: R. T. • • Örülök, hogy pedagógus lettem A Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet és a Nógrád Megyei Közgyűlés Hivatala Közoktatási és Művelődési Osztálya két évenként hirdeti meg a megye pedagógusai részére a pedagógiai pályázatot. Az idén a fődíjat Herczeg Györgyné, a rimóci általános iskola tanára kapta meg.- Milyen témában pályázott?- A mezőgazdasági és háztartási ismeretek tantárgyban, 9. osztály részére állítottam össze egy helyi jellegű tantervet.-Úgy tudom, hogy nem ez volt az első pályázata?- Valóban. Korábban harmadik, majd második helyet kaptam a pályamunkámra.- Mi ösztönzi arra, hogy a mindennapi tevékenysége s egyéb elfoglaltsága mellett, műhelyjellegű munkával is foglalkozzon?- Első alkalommal az önmagam és környezetem előtti bizonyítás. Én egy kis kitérővel lettem pedagógus. Agráregyetemet végeztem. Üzemmérnökként 5 évig dolgoztam termelő- szövetkezetben, majd elmentem képesítés nélkül tanítani, mert igazán a pedagógus pálya iránt éreztem elkötelezettséget.- Az iskolában bizonyítani akart. . .- így van. Nem volt könnyű. A főiskola levelező tagozatán tanultam. Tanítottam, s nap, mint nap el kellett magamat fogadtatni.-Mikor érezte úgy, hogy környezete elismeri?-Amikor a tanítványaim, - akik egyébként az első pillanatban maguk közé fogadtak - a különböző tanulmányi Versenyeken szép eredményeket értek el.-Első pályázatának megírásában a bizonyítani akarásnak is volt szerepe. De mi motiválta a plusz szellemi munkára?-A mi pályánkon nap mint nap, óráról-órára bizonyítani kell. Szükség van arra, hogy az ember szellemileg, szakmailag karbantartsa magát. Ahhoz, hogy újat, korszerűt, és újszerűén tudjunk átadni, nekünk is meg kell újulnunk. Ezt követeli meg tőlünk a hivatásunk, ezt várják el tőlünk a szülők , a tanítványaink. A pályázatot pedig egyfajta megméretésnek, kihívásnak tekintettem.- A katedráról hogyan látja a pedagógusok helyzetét, munkáját?- Mi nem olyanok vagyunk, mint azt sokan gondolják. Nem igaz az, hogy a nevelőket minden más érdekli, csak az iskola nem. Vánnak, akik mással is foglalkoznak, de ez nem azt jelenti, hogy nem érdekli őket a gyermek. Az is igaz, hogy vannak a pályán olyanok, akik nem így élnek és gondolkodnak. De nem ez a jellemző. Szerintem a pedagógusok jelentős része a hivatásáért él. Még mindig ég és világít az a bizonyos lámpás. Én nem szégyellem kimondani, jól érzem magamat Rimócon az iskolában, a gyermekek között. Örülök, hogy pedagógus lettem. Sz. F.
