Nógrád Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-24-25 / 95. szám

1993. április 24-25., szombat-vasárnap SZÉCSÉNY ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Akció a szebb Pilinyért Pilinyben folytatódnak a tavaly ősszel megkezdett útpadka felújí­tási munkálatok. A kivitelező szakemberek a helybeli munkanél­küliek közül kerülnek ki, közmunka keretei között. Fotó: RT Mindentudó közmunka Varsány. A községhez tar­tozó Tábpusztán található híres tábi fűz környéke természetvé­delmi terület, s jelenleg az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaság tulajdonában van. Turisztikai szempontból való hasznosítására a falubeli­eknek is vannak elképzelései. Az árvízcsúcscsökkentő víztá­rozó tavaly épült itt meg, s jó hír, hogy az előző, aszályos esz­tendő után kezd gyűlni benne a víz ... Az év első tábi esemé­nye a közmunkában elvégzett „nagytakarítás,” minek köszön­hetően megtisztult a fűz és a forrás környéke. Kanadai párja lesz Ipolytarnócnak?- Úgy néz ki, hogy Ipolytarnóc a ’96-os világkiállítá­sig megkapja a vi­lágörökség része címet. Az ősleletek értéke sokkal na­gyobb, mint az is­mertsége - tájékoz­tatta dr. Skultéty Sándor, címzetes ál­lamtitkár, Jász- N agykun-Szolnok, Pest és Nógrád me­gye köztársasági megbízottja a Sal­gótarjánban zajló expomenedzser- képző kihelyezett tanfolyam hallga­tóit. Majd a követ­kező, „izgalmas” hírekkel egészítette ki a híradást: a ka­nadai magyar nagy­követ ígéretet tett arra, hogy segíti egy kanadai város és a kisközség kapcsola­tának kiépítését. Kakaóbál Szécsényben Egy kellemes hangulatú, egyedülálló eseményre került sor a kö­zelmúltban Szécsényben, a városi művelődési centrum aulájában. Villogtak a diszkólámpák, szólt a zene és mintegy 150 szécsényi és környékbeli óvodás ropta a táncot az Ifjú Kereszténydemokrata Unió városi szervezete által rendezett kakaóbálon. Természetesen a süteményen és a kakaón kívül mást is „kaptak” a gyerekek. Óvodás karatebemutatóra, videofilm-vetítésre, rajzfilmslágerek közös ének­lésére is sor került. Nagy sikert aratott a Tátika Együttes műsora, a csokievő és a kakaóivó verseny. A tombolasorsolás tovább fokozta a hangulatot. Bagyal Péter, az Ifjú Kereszténydemokrata Unió helyi szerveze­tének vezetője örömmel számolt be a sikeres összejövetelről, és ki­fejezte köszönetét Gyebnár Gyula nagylóci vállalkozónak, aki a sü­teményeket hozta a gyerekeknek. A nyolcvan liter tejet, a II. Rá­kóczi MgTsz tejágazata adta, és ebből az ízletes italt Bagó István, szécsényi vállalkozó készítette el.- Úgy hírlik, más rendezvényeket is terveznek a tavasz folyamán.- Valóban, sokirányú a programunk, szeretnénk máskor is jó hangulatot és kellemes kikapcsolódást nyújtani a fiataloknak. Má­jus 8-án a kamaszoknak és más korosztálybelieknek is szervezünk hasonló bált, május 26-án pedig - a kihívás napján -, mi leszünk a szervezői több programnak. Mindenkit hívunk, várunk, a sporto­lásra, a kötetlen szabad testmozgásra, a játékra - mondta Bagyal Pé­ter. Rácz András Egy kútba esett vállalkozás utórezgései Most aztán nézhetjük az üres boltot... Ki figyel ma oda az egyéni kudarcokra, tragédiákra? Ki vállalja, hogy a máséval meg­toldja a maga bajait? - A kérdé­sekben ott a válasz is. A Nagy- lócon élő Gyebnár házaspár még bízik abban, hogy S.O.S je­leikre felfigyel valaki. Öttagú a család, mely a szü­lők elhatározásából, na és két­kezi munkájából új tető alatt lakhat. Ők vállalták azt az élet­formát, aminek „jóvoltából” ma a kívül vakolatlan, s belül még - pénz híján - nem egészen kész házban élhetnek - takaréklán­gon. Fizetnék az OTP-tartozá- sukat, de mivel éppen nincs mi­ből, szoronganak. Gyebnár László, a férj egészsége nincs rendben, nehéz fizikai munkát nem végezhet, pedig kőműves a tanult szakmája. Ő havonta né­gyezer forint körüli összeget te­het a családi kasszába. A fel­eség hatezret keres, takarítással. Ezeket a forintokat a családi pótlék egészíti ki. Most azonban mínuszra fu­tottak, s fogalmuk sincs, miként vergődhetnének ki a kilátásta- lanságból. A gond ott kezdő­dött, ahol éppen elejét akarták annak venni...- Nagy bajba jutottam pár hónapja - kezdi Gyebnár László. - A múlt év novembe­rében arra biztattak, hogy épít­sek ki egy üzletrészt. Ezt meg is tettem az épület alsó szintjén. Kiváltottam a vállalkozói iga­zolványt, s elintéztem az üzlet­nyitással járó dolgokat. Az volt az elképzelésünk, hogy hogy átutalással szerezzük be az árut. Az elképzelés azonban nem válhatott valóra, mert a külön­böző helyeken azzal utasították el, hogy január elsejétől az át­utalás megszűnt.- Készpénzért vásárolhattam volna, de erre nem volt lehető­ségem, mivel anyagilag teljesen kimerült a család. Annyira, hogy lassan már megélni sem tudunk ... Próbáltunk kölcsönt felvenni, de ez csak ideig-óráig oldja meg a problémánkat. A nagyszülőkre sem számít­hatnak, mert csak Gyebnámé szülei élnek, s már ők is tá­maszra szorulnak. A munkanél­küli segélyezésre a férfi - lévén vállalkozó - elveszítette a jogo­sultságát.- A legidősebb gyerekünk fő­iskolára, jár és mellette dolgo­zik. A középső katona, a legki­sebb pedig most nyolcadikos. Szeretne tovább tanulni. Jó lenne, ha képesek lennénk őt is támogatni - folytatja szomorú monológját a családfő. Meg-megakad a szó, ilyenkor a párja veszi át tőle a fonalat. De jót ő sem mondhat, annak el­lenére, hogy nehezen szánják el magukat a panaszkodásra.- Sokat töprengtünk, hogy mit tegyünk - mondja - de minden ötlet elakad a pénzte­lenség miatt. Kocsink nincs, te­hát nem vehetjük nyakunkba a megyét, hogy például a felvá­sárlás lehetőségeit felkutassuk. Nálunk viszont még az is meg­gondolandó, érdemes-e buszra, utazgatásra költeni. A felvásárlás Gyebnár Lász­lónak is szimpatikus:-Nagy melléképülettel ren­delkezem, így akár csiga-, vagy esetleg gyógynövény gyűjtőhe­lyet is ki tudnék alakítani. De sokáig várakozni sem lehet arra, hogy majd csak bejön valami, hiszen nemcsak az anyagiak szorítanak, hanem az idő is. Az OTP-tartozást - mese nincs - fizetni kell! Ezért vállalta átmenetileg az ügynökösködést: külföldi mosó-, és kozmetikai cikkeket árul. Mutatják a termékeket, s egyúttal elkalauzolnak az üres boltba, ahol - a hiányzó készle­tet nem számítva - minden ké­szen áll a vevők fogadására ... Mi lesz velük? - a naponta feltett kérdés válasz nélkül visszhangzik a szépen előkészí­tett helyiségben. Felelet helyett Gyebnár László tétován meg­vonja a vállát, és - egyelőre bi­zalommal - várja a gondmeg­váltó holnapot. (Mihalik) Horgászhatnak az angolkert tavában zetesen azt híresztelik egyesek: Borik Albert kitiltja úgyis őket a várkertből.. . Takács Béla, a II. Rákóczi Horgászegyesület vezetőségé­nek a tagja nem hisz a híreszte­lésnek. Azt mondja, hogy ami­óta megkapták a várkerti tó ke­zelési jogát, velük is szóba kell állni valakinek, hiszen temér­dektársadalmi munkát végeztek azért, hogy a legfiatalabbak megismerjék a horgászat szép­ségeit. A pletykákon alapuló hírt ő is elítéli, hiszen ezzel oktalan fe­szültséget okoznak a rémhírter- jeszők.- A várkerti tavat senkitől nem vesszük el, a horgászati le­hetőséget napi jeggyel nem sza­bályozzuk - mondja Borik Al­bert vállalkozó. - S valóban van egy közérzetjavító „álomter­vünk.” Eszerint szeretnénk visszaállítani az eredeti állapo­tokat. Egykor ugyanis egy sze­met gyönyörködtető angolkert volt itt. .. Rácz A. A várkerti tó, mely része egy „álomtervnek” Kép: Rigó Tibor A szécsényi várkert és kör­nyezete természetvédelmi terü­let, mely csak emlékeztet arra, hogy e helyen díszlett egykor a kastély pompás parkja. Már csak néhány védett fafajból le­het következtetni, hogy milyen volt elődeink életfelfogása a természetről. Ám ma is sokan szeretnék a régi képét látni, csak valami hi­ányzik, és nem csak a pénz ... A horgászok ugyan próbálkoz­nak, de törekvésük a várkerti tóra és közvetlen környezetére korlátozódik. Igyekezetüket vi­szont egy városban keringő „hazugság” akadályozza, neve­A kiskútnál • Ságújfalu. A falu vezetése már jó előre gondolt az idei ma­jális megrendezésére. Szeretné­nek ez évben is hozzájárulni a már hagyományossá váló, han­gulatos, szabadban eltöltött má­jus elsejéhez, sportjátékokkal és egyéb versenyekkel. A családo­kat az úgynevezett toroki kis­kúthoz várják, ahol bográcso­lásra is lesz lehetőség. ✓ Épülnek az utak • Varsány. Ebben az évben is a jelentős fejlesztési feladatok közé sorolták a helybeliek a még meglévő földutak szilárd burkolattal való ellátását. A munka folyamatban van: az útépítők a Dobó úton, valamint a Rákóczi út egy szakaszán dol­goznak, s az időjárástól függően az elkövetkezendő hetekben be­fejezik a munkálatokat. Ezek költsége két és félmillió forint. Földigénylők • Nógrádsipek. Megközelí­tően háromszáz földigénylő nyújtotta be kérelmét a megje­lölt határidőre a községben. Közülük hatvannégyen kérték a területek önálló ingatlanná nyilvánítását és kimérését. Az utóbbira 53-an nem tartanak igényt, 168-an pedig később óhajtanak ez ügyben nyilat­kozni. Vízbekötések • Karancsság. A tavaly meg­épült vezetékes ivóvízhálózat bekötési munkálatai a tavaszi hónapoktól tovább folynak a községben. Azok, akik a laká­sukba kérik a vizet, az ehhez szükséges felvilágosítást a víz­műtársulatnál megkapják. Az útátfúrások költségeit ebben az évben még felvállalta az ön- kormányzat. Hétfői számunkban „Rétság és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó Szobor­alapítvány Szécsény. A városban élő magánszemélyek a közel­múltban alapítványt hoztak létre, aminek célja: köztéri szobor felállítására. Szent István egész alakos bronz­szobrát kívánják elkészíttetni, és elhelyezni, várhatóan egymillió körüli költséggel. A kezdeményezők célja, hogy olyan mű szülessen, amely méltó emléket állít ál­lamalapító királyunknak, ki­fejezve életművének értékét, egységteremtő erejét. S bíz­nak abban, hogy tervük meg­valósítását minél több hely­beli lehetőségéhez mérten támogatja. Az alkotást az elképzelé­sek szerint a település műem­léki centrumában, a közép­kori templom előtt állítják majd fel. (Az alapítvány ré­szére adakozni szándékozók a helyi takarékpénztári fiók­nál érdeklődhetnek. Aszalóüzem Nógrádsipeken A BVSC vállakozási irodája a múlt évben kapott megbízást a nógrádsipeki önkormányzattól egy gyümölcsszárító, más néven aszalóüzem megépítésére. Felvételünkön az egyedülálló techno­lógiával készülő, félkész csarnok látható Kép: R. T. • • Örülök, hogy pedagógus lettem A Nógrád Megyei Pedagó­giai Intézet és a Nógrád Megyei Közgyűlés Hivatala Közokta­tási és Művelődési Osztálya két évenként hirdeti meg a megye pedagógusai részére a pedagó­giai pályázatot. Az idén a fődí­jat Herczeg Györgyné, a rimóci általános iskola tanára kapta meg.- Milyen témában pályá­zott?- A mezőgazdasági és háztar­tási ismeretek tantárgyban, 9. osztály részére állítottam össze egy helyi jellegű tantervet.-Úgy tudom, hogy nem ez volt az első pályázata?- Valóban. Korábban harma­dik, majd második helyet kap­tam a pályamunkámra.- Mi ösztönzi arra, hogy a mindennapi tevékenysége s egyéb elfoglaltsága mellett, műhelyjellegű munkával is fog­lalkozzon?- Első alkalommal az önma­gam és környezetem előtti bi­zonyítás. Én egy kis kitérővel lettem pedagógus. Agráregye­temet végeztem. Üzemmérnök­ként 5 évig dolgoztam termelő- szövetkezetben, majd elmentem képesítés nélkül tanítani, mert igazán a pedagógus pálya iránt éreztem elkötelezettséget.- Az iskolában bizonyítani akart. . .- így van. Nem volt könnyű. A főiskola levelező tagozatán tanultam. Tanítottam, s nap, mint nap el kellett magamat fo­gadtatni.-Mikor érezte úgy, hogy környezete elismeri?-Amikor a tanítványaim, - akik egyébként az első pillanat­ban maguk közé fogadtak - a különböző tanulmányi Verse­nyeken szép eredményeket ér­tek el.-Első pályázatának megírá­sában a bizonyítani akarásnak is volt szerepe. De mi motiválta a plusz szellemi munkára?-A mi pályánkon nap mint nap, óráról-órára bizonyítani kell. Szükség van arra, hogy az ember szellemileg, szakmailag karbantartsa magát. Ahhoz, hogy újat, korszerűt, és újsze­rűén tudjunk átadni, nekünk is meg kell újulnunk. Ezt követeli meg tőlünk a hivatásunk, ezt várják el tőlünk a szülők , a ta­nítványaink. A pályázatot pedig egyfajta megméretésnek, kihí­vásnak tekintettem.- A katedráról hogyan látja a pedagógusok helyzetét, munká­ját?- Mi nem olyanok vagyunk, mint azt sokan gondolják. Nem igaz az, hogy a nevelőket min­den más érdekli, csak az iskola nem. Vánnak, akik mással is foglalkoznak, de ez nem azt je­lenti, hogy nem érdekli őket a gyermek. Az is igaz, hogy van­nak a pályán olyanok, akik nem így élnek és gondolkodnak. De nem ez a jellemző. Szerintem a pedagógusok jelentős része a hivatásáért él. Még mindig ég és világít az a bizonyos lámpás. Én nem szégyellem kimondani, jól érzem magamat Rimócon az iskolában, a gyermekek között. Örülök, hogy pedagógus let­tem. Sz. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom