Nógrád Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-15 / 87. szám
xilRLAP LÁTÓHATÁR 1993. április 15., csütörtök „Én, József Attila, itt vagyok!” címmel még húsvéthétfőn délelőtt is volt a TVl-en egy emlékműsor, amelyben kortársak, barátok emlékeztek az ötvenhat éve halott költőre és elhangzott néhány verse is. Előző este - mintegy a TV2 ünnepi főműsorában - özv. Makai Ödönnénél, szül. József Etelnél tett látogatást a kamera. Mindkét műsor arra bizonyíték, hogy a televíziós szerkesztők a jeles ünnep ellenére sem feledték: április 11-e, József Attila születésének évfordulója e hazában 1964 óta egyszersmind a költészet napja is. Amit viszont a Magyar Rádió produkált, az egyszerűen szenzációs, párját ritkító vállalkozás. Ugyanis ez év január elsején indult útjára egy sorozat a Bartók Rádióban, amelynek keretében április tizedikével bezárólag minden nap (!) elhangzott néhány József Attila vers az éter hullámain. A száz, egyenként tízperces adásban több mint hatszáz vers kapott helyet. S ez még mind semmi ahhoz képest, ami április tizenegyedikén, húsvét vasárnapján történt. E napon reggel hattól hajnal kettőig hétszer két órában, tehát gyakorlatilag naphosszat sorjáztak József Attila sorai. A megszámlálhatatlan kitűnő versmondó között olyanok szerepeltek mint Ascher Oszkár, Básti Lajos, Berek Katalin, Darvas Iván, Gábos Miklós, Gáti József, Gobbi Hilda, Kál- . mán György, Ladányi Ferenc, Latinovits Zoltán, Major Ta- i; »:■.........n — más, Mensásors László,, Rutt- kai Éva, Sinkovits Imre, Szabó Sándor, Szörényi Éva, Tímár József, Tolnay Klári, Tomanek Nándor, Törőcsik Mari. A magyar színház- és előadóművészet elmúlt fél évszázadának színe-java. A fiatalabb, kevésbé ismert generációból Galkó Balázs nevét kell kiemelni. Ő volt az, aki néhány évvel ezelőtt tizenöt órán át megszakítás nélkül mondott József Attila verseket. E produkciójával méltán került be a Guinness-könyvbe. Most az újabb rekordnak tetsző rádiós- műsorfolyamnak volt az egyik megteremtője és társszerkesztője. Csak az elismerés hangján lehet és kell szólni mindenkiről, akinek a kezenyomát viselik e nagyszabású vállalkozások. Ezek után nem lehet mást mondani, mint azt, hogy a mai Magyarországon igenis él a költészet, él József Attila. * * * Vitray Tamás újra csak ült és mesélt. Nem tartott programbeszédet, sajtószemlét, nem hivatkozott más műsorokra, nem extravagáns maskarában, hanem normális ruhában jelent meg a képernyőn. Nem hipermodern pamlagfotelben terpeszkedett el, hanem egy sima székből, természetes testhelyzetben konferálta be szereplőit. Valahogyan mégis sikerült felkeltenie a figyelmet irántuk. S amint kiderült: joggal. Nyilván a nézők legtöbbjének a csodálatát és rokonszenvét az a hölgy nyerte el, aki két karja híján lábaival végzi mindazokat a műveleteket, amelyet kézzel szokás. Nem volt megdöbbentő, de a maga nemében így is érdeklődést kelthetett az indonéz nagykövet, aki hobbiból magyar népdalokat énekel. Két idős - egy nyolchét- és egy nyolcvannégyéves - ember is szerepelt a műsorban. Közös jellemvonásuk a hűség. Az egyiket a rádióhoz, ahol élete java részét töltötte, a másikat az operaház zenekarához és a még ma is mesteri módon „beszéltetett” hangszeréhez, a trombitához fűzi olthatatlan szerelem hosszú évtizedek óta. Az érdekes epizódok közül is kiemelkedett azonban az az interjú, amelyet Henry Kissinger, az USA exkülügyminisztere adott Vitray Tamásnak. Ez a beszélgetés valóban kiérdemelte az exkluzív interjú minősítést. Végre láttunk egy politikust - mert Kissinger ma is aktívan politizál, csak kisebb a felelőssége, mint minisztersége idején - igazán emberközelből. Megtudhattuk a politikatudományok professzoráról, hogy gyógyszert szed koleszterin túl- tengés miatt, kiderült róla, hogy tizenötévesen borotvaecsetgyári munkásként kezdte kezdte amerikai „karrierjét”, „betekinthettünk” mindennapi életritmusába, hallhattuk, hogy ma már nyugodtan él, elmondja véleményét, ha kérdezik, ha pedig nem, akkor megírja. Kissinger keresetlenül, pózta- lanul válaszolgatott, már-már udvariatlannak tűnt, különösen, amikor figyelmeztette a riportert, hogy letelt a megbeszélt tíz perc. De az egész beszélgetés jellegéhez ez a stílus tartozott hozzá. S azért jó Vitray egész műsora is, mert nem mesterkélt, s őszinte érzelmekkel teli.- csongrády Költészet napja Bátonyterenyén Országgyűlési képviselők is részt vesznek a rendezvényen Az Ady Endre Művelődési , Központ és Bátonyterenye város önkormányzata ma, április 15-én költészet napi programsorozatot indít a művelődési központban. Az események délután három órakor a könyvtárban kezdődnek, itt kerül sor Tóth Sándor Belül ragyoghatsz című verseskötetének bemutatójára, a költő jelenlétében. Költészet napi köszöntő hangzik el, s Tóth Sándor irodalmi munkásságát Pál József a Palócföld fő- szerkesztője ismerteti. Bözsöny Ferenc a költő verseit adja elő. Holnap, április 16-án versmondó versenyre kerül sor a könyvtárban, ezen Bátonyterenye általános iskoláinak gyermekei vesznek részt. Április 20-án folytatódik a programsorozat. Az Iványi Ódon Művészeti Kisgalériában szlovákiai magyar festők által készített magyar tájképeket mutatnak be a losonci Nógrádi Galéria gyűjteményéből. A kiállítást megnyitja Katarina Dam- janova művészettörténész és dr. Szabó Kinga, a Nógrádi Galéria igazgatója.-mér Csütörtököt mondunk Mottó: „Ne higgy a csodákban! Támaszkodj rájuk!” (Murphy törvénykönyvéből) Ismét magunk mögött hagytuk a húsvét ünnepét. Jól kilo- csolkodtuk magunkat, a virágszálak most újabb egy évre megmenekültek a hervadozás- tól. Pedig biztosan voltak egy- néhányan, akik a pokolba kívánták az összes locsolkodót. Hiába, az ő esetükben nem sikerült még olyan tökéletes módszert kitalálni, mint amilyet az illetékesek a salgóbá- nyai szerpentinre kiagyaltak: mert míg a virágszálakat locsolni kell, hogy el ne hervadjanak, addig az említett út csak úgy magától megtisztul. És még mi mondjuk, hogy nincsenek csodák ... Csodaszámba megy az is, hogy ezúttal nem ordítottak a vásárlók, mint a sakál, hogy jóval zárás előtt elfogyott az ünnepi kenyérkészlet. Pedig ezt a tortúrát jobban megszoktuk már, mint magát az ünneplést. Valahogy sikerült áthidalni a problémát az illetékeseknek. Csak azon izgulok, nehogy elfelejtsék az érintettek, mit csináltak ezúttal másképpen, mert különben megeshet, hogy kezdhetik elölről az egész cirkuszt már május elsején. S ha még mindig nem tértünk volna magunkhoz a csodák csodálatától: bejelentették, hogy csökkent a munkanélküliek száma. Teljes hétezer-ötszázzal. Ma már mindössze hatszázkilencvenhétezer-öt- százan eszik Magyarország legnépszerűbb táplálékát, a munkanélküliség kenyerét. Most örömömben a számítógép billentyűinek verdesése helyett a plafonig kellene ugrálnom, de ehelyett csak a viccbéli, szerencsétlen egyszeri hülyegyerek, Pistike jut az eszembe, akinek azt se tudták, milyen ajándékot vegyenek, amikor nem bukott meg év végén nyolc tantárgyból - csak hatból. Bár igaz: állítólag a kis öröm is öröm ... Nem bizonyult húsbavágónak az Európa fejlett részében nagyon is annak számító húsháború: az EK-tagállamok részleges vegetáriániusok lettek: csak a közép-kelet-európai húst nem eszik. Nógrádban mondjuk, mindegy, hogy esznek-e egyáltalán húst, és ha igen, mit: ugyanis nem jutottunk még el a fejlődés ama fokára, hogy hússal etethessük a fejlett kapitalizmust. A dologban azonban nem ez a szomorú, hanem az, hogy a húsfronton kialakult erődemonstrációk a magyar háztartások százezreit hagyják hidegen. Tanult kollégám eképp kommentálta a problémát: - A háborúban hallgatnak a múzsák - a húsháborúban a háziasszonyok. És e téren sajnos egyáltalán nem számíthatunk csodára. Már önmagában elgondolkodtató, hogy az illetékes hazai szakminisztérium, az FM hazai ötletbörzéjén olyan okosságokat eszeltek ki, hogyan adjanak el húst a fizetőképes, de nem éppen húsevő Közel-Keletre, vagy a húsevő, de fizetésképtelen volt szovjet államok számára. Olyan ötletük nem volt a börzén, hogyan lehetne olcsóbban árulni az itthoni szegényeknek. Ha majd ránk rohad az exportból kényszerűségből visszamaradó készlet, akkor hiába sajnálkoznak. Bár lehet, hogy államtitokká nyilvánítják a húshegyek esetleges megpenészedését? Balázs József „Mindenik embernek a lelkében dal van” Sikeres versírópályázat Salgótarján. A Balassi Bálint Könyvtár gyermekkönyvtára „Mindenik embernek a lelkében dal van” címmel versíró gyermekek pályázatát hirdette meg a költészet napja alkalmából. A pályázaton részt vehetett minden felső tagozatos tanuló, két kategóriában (V-Vl. és VII-VIII. osztályosok) egy-há- rom verssel. Az első díj mindkét kategóriában 2000. a második 1500, a harmadik 1000 forint volt. Ezen kívül tíz tanuló 500-500 forintos vásárlási utalványt kapott. Összesen 45 tanuló 88 verssel pályázott. Eredményhirdetésre április 14-én került sor a könyvtár előadótermében. Az ünnepélyes alkalommal közéiskolás diákok adták elő a pályázatra beérkezett legjobb verseket. Ezután Bódi Tóth Elemér költő, a zsűri elnöke értékelte a pályaműveket, s szólott a költészet szerepéről, majd átadta a díjakat. Az V-VI. osztályosok kategóriájában első dijat kapott Oszvald Virág (Gagarin Általános Iskola), másodikat Ihracska Beáta (Gagarin), harmadikat Kil- vádi Alexandra (Gagarin). Jutalmat nyert Ponyi Borbála (Gagarin), Veréb Orsolya (Gagarin), Benkocs Henrietta (Beszterce-lakótelepi iskola), Bazsalya Tímea (Csizmadia üti iskola), Bratinka Zsolt (Gagarin), Tóth Lívia (Csizmadia úti iskola). A VII-VIII. osztályosok kategóriájában első díjas lett Parolim Renáta (Somoskőújfalui iskola), második díjas Hegedűs Szilveszter (Gagarin), harmadik Rottenhoffer Krisztina (Gagarin). Jutalomban részesült Kövér Georgina (Arany János iskola), Révai Renáta (Kodály Zoltán iskola), Hranek Judit és Benkocs Andrea (Beszterce-te- lepi iskola). Konferencia az életért A Milano melletti Vare- sében a közelmúltban az élet és a család témakörben fontos nemzetközi konferenciát rendezett a Családok Pápai Tanácsa és az Olasz Püspöki Kar. Huszonegy európai állam politikusainak delegációit és jeles előadókat hívtak meg. Magyar részről Tóth Sándor, Nógrád megyei kereszténydemokrata or- szágggyűlési képviselőt is, aki olasz nyelven tartott előadást a hazai nevelési viszonyokról, a médiumok jelenlegi állapotáról, a szabadság sokak általi helytelen értelmezéséről, ami a családot, mint intézményt illeti. A konferenciát levélben köszöntötte II. János Pál pápa. A személyiségzavarok megszüntetéséért Az ifjúsággal foglalkozó intézmények és szervezetek tanúsíthatják, hogy egyre több a személyiségzavarokkal küzdő fiatal. Ä sajnálatos jelenségnek összetett társadalmi okai vannak: a családok szétesése, érzelmi kielégítetlenség, anyagi veszélyeztetettség, rossz mo- dellkövetés, iskolai túlterheltség, munkanélküliség és még számos tényező, ami növeli a kóros személyiség kialakulásának esélyét. A probléma enyhítésére pár éve megkezdődött az iskolapszichológiai hálózat kiépítése. Vannak-e a magyar iskolapszichológiának hagyományai? Hogyan segíthetnek iskolarendszerünk gondjainak megoldásában? Ezekről a kérdésekről beszélgettem dr. Hollóst Judit gyermekpszichológussal, aki már több mint egy évtizede foglalkozik a témával.-Hogyan kezdődött a kapcsolata az iskolapszichológiával?- A Központi Pedagógiai Továbbképző Intézetben egy csoporttal azt a feladatot kaptuk, hogy kidolgozzuk a pedagógusok lélektani továbbképzésének tartalmát és módszertanát. Miután a minisztérium úgy döntött, hogy erre nincs szükség, vetődött fel ötletként az iskolai szakpszichológusi hálózat kiépítésének a lehetősége.- Pár gondolatban összefoglalná, miért tartották fontosnak a hálózat kiépítését?- Kezdetben pszichológiai szakkört vezettem, ez azonban fokozatosan átalakult azzá, amit a szakma szabad interakciós csoportnak nevez: egyre inkább a gyermekek saját problémáit beszéltük meg. így munkám főként a gyermekek önismeretét gyarapította, s lelki egészségük karbantartását is szolgálta. Majd egy felmérés alkalmával iskolaigazgatókat kérdeztünk meg, szüksége volna-e iskolapszichológusra. A megkérdezettek nagy része igényelte ezt a fajta szolgáltatást, a többiek sem zárkóztak el a lélektan alkalmazásától, de az volt a véleményük, hogy a megoldást a pedagógusok magasabb szintű lelki kultúrája jelentené. Legtöbben a „problémás” gyerekek neveléséhez kérték az iskolapszichológusokat. Meglepő volt, hogy milyen élesen látták az intézmények vezetői a pedagógusok pszichológiai műveltségének hiányos voltát, ami arra vezethető vissza, hogy a tanárképzés középpontjában csak a szakma áll.- Végű! mégiscsak lettek nálunk iskolapszichológusok. Milyenek a működésük tapasztalatai?- Az iskolapszichológusokat különbözőképpen fogadták az iskolákban. Legjobban azok állták meg helyüket, akikben az elmélyült szakmai tudás eltökéltséggel párosult. Nem köny- nyű feladat, csak egészen érett, széles szakmai látókörű pszichológus alkalmas rá, lehetőleg olyan, aki tanárként is megállja a helyét.- A hazai neveléstörténetben fellelhető-e hagyománya az iskolapszichológiának?- A magyar reformpedagógia - főként annak Nagy László által fémjelzett irányzata - valóságos kincstár. Kidolgozták a tanár-diák kapcsolat sajátos szemléletét és gyakorlatát is. Kifejlesztették a csoportfoglalkozás módszertanát is a frontális, egész osztállyal való foglalkozás mellett. Nagy László egyébként nem volt iskolapszichológus, bár a szó teljesebb értelmében mégiscsak ő volt az első jelentős szakember.-Mi a különbség az iskolapszichológus szó teljesebb és szőkébb értelmezése között?-Iskolapszichológus - szőkébb értelmezés szerint - az, aki elsősorban az iskola pillanatnyi problémáit oldja meg, bizonyos értelemben kiszolgálja az iskolát. Tágabb értelmezés szerint ez a név azt is megilleti, aki - távlatokban gondolkodva - az iskolát mint terepet használja föl kutatásaihoz.-Melyiket tartja kívánatosnak most, amikor az iskolarendszer reformját éljük, amikor egyre több magániskola létesül?- Mindkettő szükséges, de az lesz az eszményi állapot, ha minden iskolára jut pszichológus, akkor majd el lehet várni tőlük a kutatási kezdeményezéseket is. Őszintén meg kell mondani, hogy ma álomnak tűnik az, hogy a szakembernek kutatásra is maradjon ereje, ideje.- Mi a helyzet azokkal a valóságos szakemberekkel, akik a hétköznapi munkájukat végzik?- A gyermek természetének feltárása, elemzése a feladatunk. A magyar oktatásügy az intenzívebb tanítás helyett időben terjeszti ki az oktatást. A diák reggeltől háromig tanul az iskolában, bevezették a „nulladik órát” is. Holott csak az intenzív tanítás segíthetne, hiszen a gyerek képtelen ennyi ideig koncentrálni. Úgy tűnik jelenleg még a gyerek nagyon alapos ismerete is elég volna, hogy a nevelés eredményessége lényegesen javuljon.- Hogyan látja az iskolapszichológusok jövőjét?- A sokasodó problémák hatására egyre nagyobb szükség lesz rájuk, bár sorsuk az ön- kormányzatoktól függ, hiszen az anyagi feltételeket ők biztd- sítják. Fennáll annak a veszélye, hogy túlzott elvárásokat támasztanak velük szemben, ami hátrányosan befolyásolhatja munkájukat. Csak remélni tudom, hogy nem pusztán tűzoltó szerepet játszanak, hanem ténylegesen sokat tudnak tenni azért, hogy kevésbé szorítson a cipő. Kazinczi Anikó RÓLUNK LESZ SZÓ! FÓRUM KÉT TÉTELBEN az STV stúdiójából. Az első részben a társadalombiztosítás közelgő önkormányzati választásáról beszélnek a résztvevők, Ágner Gyula, az MSZOSZ, Kazinczy István, a LIGA Szakszervezetek képviseletében és Speidl Zoltán, Salgótarján országgyűlési képviselője A második tétel a kisebbségekről szól, Speidl Zoltán legutóbbi parlamenti felszólalása nyomán. Műsorvezető: Zengő Árpád. Kérdéseiket a 10-702 és 16-177-es telefonszámon tehetik fel mindkét témakörben. Szerkesztő: Sándor Hédi Hangmérnök: Tolnai Sándor Adásvezető: Ponyi György Bemondó: Hídvégi Judit SALGÓTARJÁNI TELEVÍZIÓ v FŐ TÉR »3. Telelőn: 10-701, iH8i, 16-177 v