Nógrád Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-18 / 64. szám

1993. március 18., csütörtök ARCOK-HARCOK HÍRLAP 7 A bürokrácia régi-új kövületei Negyven évig az ún. szocialista birodalomban a buta és tehetet­len bürokrácia volt a haladás második legnagyobb ellensége. (Az első, alighanem a világforradalom intézményesítésének ambíci­ója lehetett). Akik belül voltak a hatalom sáncain, automatikusan minden „eredménnyel” elégedettek voltak. Igen gyakran, főként az első évtizedekben tudás, komoly munka, hasznosság nélkül lehetett uralkodni, gazdagodni, tenyészni; hát persze, hogy min­denáron megvédték a „vívmányokat”. Ha kellett akkor tankokkal, géppuskákkal is; Berlin, Poznan, Budapest, Prága! Tessék szeretni a mi gyönyörű szocializmusunkat, különben lövünk! És lőttek; a nagy háború után felnövekedett nemzedék legjobb személyiségei rohadtak meg börtönökben, kényszerültek emigrációba menekülni. Az egész térségből, de különösen a sok tehetséget pazarló Magyarországról nagyon hiányoztak ezek az elmék, de lehetett azt hazudni, hogy egyáltalán nem hiányoznak, s mivel nem léteznek, igenis lehet akár dinasztiákat is alapítani a tudatlanságra, képmutatásra, bürokrácia-kövületekre. És szerve­ződtek, éltek ilyen dinasztiák! Már-már úgy tűnt, soha semmilyen remény nem lesz a változásokra, hiszen Berlintől Vlagyivoszto­kig szuronyerdők védték a birodalom véglegességét. De a nyolc­vanas évek végére délibábos csoda történt; összeomlott az illegi­tim uralkodás, összedőlt a birodalom. Joggal remélhettük azt, hogy az új demokratikus államszervezet, hatalomgyakorlás kere­tei között 1990 után már semmiképpen nem telepedhet ránk, az országra az elviselhetetlenségig túlburjánzott bürokrácia, és sza­bad, nagyvonalú polgári fejlődés esélye áll előttünk. Minden számottevő politikai párt ezt ígérte választási programjában az ál­lampolgároknak. Jó törvényeket, okos együttélési szabályokat al­kotunk, s amit a törvény nem tilt, ezután szabadon tehetjük, s a piacgazdaság alkotó energiái majd repítik kifelé az országot a régi kátyúból... A világ legtermészetesebb módján teret, támo­gatást kap az alkotó cselekvés ... Véglegesen lelepleződik, elle­hetetlenül a légüres térben handabandázó hivatalosság. . Nem így történt! Három éve már, hogy tapasztalhatjuk; nem­csak hogy változatlanok a nyomasztó bürokrácia dzsungelszöve­vényei, de még ridegebbek, szorítóbbak is. A régi íróasztalok so­kaságát azért nem távolították el, nehogy veszélybe kerüljön az átmenet békéje, az új vadonatzöld bürokrácia-szövedékeket azért hozták létre, hogy a régiek hatalmát ellensúlyozzák, és védjék, szolgálják az új hatalmi berendezkedések véglegesítését, az új ki­váltságok szentesítését. A bürokrácia minden megfojtó kövületei 1993-ban monumentálisabbak, stabilabbak, mint valaha is voltak. Egy-egy megyében az önkormányzó közigazgatás mellett 36-38 Jele új (régi-új) hivatal testesíti meg a kormányzat előrenyújtott kezét. S a Parlamentben a lelkes képviselők újabb és újabb ötle­tekkel állnak elő; lehetséges volna, hogy még mindig nincs erdé­szeti, halászati, legeltetési és lihegésszabályozási hivatal? Nosza, szervezzük meg gyorsan! Különös tekintettel a túllihegőkre! A fegyelmezett pótcselekvőkre! A rendszerváltás partizánjaira! Ézek a hivatalok néha azokra a régi bürokratákra hasonlítanak a kormánydicséretben, az eredmények „tudatosításában” akikre úgy 1950 körül olyan büszke lehetett a jövőépítő párt... Egész magatartásukkal pontosan másolják a legrosszabb bolsevista ha­gyományokat. Szerintük minden bajt a sajtó értetlensége okoz: nem vesz tudomást az építés nagyszerű eredményeiről... A bürokrácia hatalmaskodói csodálkoznak; honnan az elkese­redés, düh az állampolgárokban? A valóságról szóló, kipámázó mesék karosszékéből lenézve a világra érthetetlen, hogy miért nincs egy kicsit nagyobb kedvünk a lojalitásra. Erdős István Vitrayt tartja a legjobbnak, és ki nem állhatja Friderikuszt „Akkor vagyok szomorú, ha ráborul a kávé az újságra” Király B. Izabellától nem kérdezne semmit, viszont na­gyon szívesen beszélgetne Bo Derekkel. Nem tudja, kit kép­viselnek a salgótarjáni parla­menti képviselők. Ercsényi Ferenc Salgótarján alpolgár­mestere.- Mit jelent önnek a tavasz?- Csinos nőket. Meg azt, hogy fel kell ásni a kertet.- Mi határozza meg legin­kább az ön kedélyállapotát?- Az, hogy milyen volt a reg­geli kávé. Kávé közben olva­som el az újságokat és újságol­vasás közben nem vagyok szo­morú. Akkor vagyok szomorú, ha ráborul a kávé az újságra.- Mit csinál, amikor nagyon mérges?- Akkor bizony kiabálok.-Kivel?-Aki elém kerül, mindenki­vel.- Van kedvenc rádió- és té­véműsora?- A 168 óra a kedvenc rá­dióműsorom. A tévében az Eu- rosporton a gólösszefoglaló.- Miről beszélne, ha egy na­pig képviselő lenne, és szót kapna a Parlamentben?- A munkahelyteremtés fon­tosságáról.- Milyen eredményeket lát ebben?- Semmilyet.-Mi a véleménye a salgótar­jáni országgyűlési képviselők képviselőségéről?- Nem tudom, hogy kit kép­viselnek.- Kinek adna aranytollat?- Adnék magamnak, mert az enyémből éppen kezd kifogyni a tinta. Vitray Tamásnak, ő a 1„- LL - - “ — ■ legjobb.- Szereti Friderikuszt?- Ki nem állhatom.- Jár színházba?- Elég ritkán. Legutóbb a Kodály Zoltán Általános Iskola karácsonyi műsorát néztem meg. A színház mindig egybee­sik valami más programmal. Választanom kell, és ez marad ki.-Moziba?- Arra végképp nincs időm.-Akkor mulatni sincs?- Azért arra akad.- Mit csinál egy nap?- Hatkor kelek, általában ko­csival jövök a hivatalba, a fel­eségemet felviszem a kórházba, ő ott dolgozik, fél nyolc körül érek be, megiszom egy kávét, elolvasom az újságokat...- Ha nem borul ki a kávé . ..- Igen. Aztán kezdődik a munka, általában délben ebéde­lek. Mindennap legalább egy órát „lógok” a városban. Álta­lában négyig-ötig van munka, öt körül, vagy este mindig van valamilyen program. Be szok­tam nézni az SZDSZ-irodába. Tévét elég ritkán nézek. —A nagy nevek közül, kivel beszélgetne szívesen, ha élne?- Einsteinnel.- És az élők közül? De itt van egy kapcsolódó kérdés is: mit kérdezne Király B. Izabellától?- Akkor osszuk meg. Király B. Izabellától semmit nem kér­deznék. A ma élők közül? Na­gyon szívesen beszélgetnék Bo Derekkel, aztán meglátnánk, mi lenne belőle.- Vállalkozó kedvű?- Kifejezetten.- Mit csinálna, ha a pénze is elég lenne hozzá?- Sport- és szórakoztató cent­rumot teniszpályával, tekepá­lyával, sörözővel, uszodával, szaunával.- Szereti Salgótarjánt?- Sok dolgot nagyon és egy csomót nem. . Nem szeretem például a piszkot Salgótarján­ban, ugyanakkor nagyon szere­tem a természeti szépségeit.- Mi hiányzik a városból?- Egy jó uszoda.- Ha a város kulturális életé­ről beszélünk, ön szerint intéz­mények hiányoznak, vagy in­kább az emberekből hiányzik valami?-Ha azt vesszük, hogy Sal­gótarján egy szegény város, ah­hoz képest a város kulturális élete intézményi és rendezvényi szinten nagyon jó. Kevés észak-magyarországi város mondhatja el magáról, hogy nemzetközi hírű rendezvényei vannak. Szerintem a művészeti élete is minimum jónak mond­ható. Az tényleg probléma, hogy eléggé közömbös és ér­dektelen a város lakóinak egy jelentős része.-Lehet, hogy nem illik ilyet kérdezni egy házas férfitől: sze­relmes típus?- Borzalmasan. Először is szerelmes vagyok a felesé­gembe, nyilvánvaló. Ezt nagyon komolyan mondom. És általá­ban minden csinos nőbe nagyon szerelmes tudnék lenni, de ezen már túl vagyok.- Hány éves?-41.- Gyerekkorában volt valami meghatározó?-Nagyon jó baráti társasá­gom volt.- Most is vannak barátai?- Vannak. Sajnos, egy részük már elköltözött Salgótarjánból.- Mit gondol a férfi és nő kö­zötti barátságról?- Nekem is van női barátom, nem is egy.- Szokott tippelni a következő választások esélyeire?- Nem.-Hiszi azt, hogy megint az MDF nyer?- Kizárt dolog.- Miért? Lehetett volna a dolgát jobban: is csinálnia. És gondo­lom, hogy az emberek nagy ré­sze is tisztában van azzal, hogy mennyi lehetőséget szalasztott el a kormány az elmúlt három év alatt.- Ha kampányfőnök lenne, mivel toborozna embereket a jövő évi képviselőválasztásra?- Azt hiszem, azt magyaráz­nám el az embereknek, hogy az az egy óra, amennyit a szava­zási procedúra elvesz tőlük, a négy év nagyon fontos egy órája. Aki ezt sajnálja, annak nincs alapja, hogy később má­sok döntését kritizálja. Főleg a választási kampány során, a pártok rengeteg rendezvényt szerveznek. Ha én egy civil ál­lampolgár lennék és módomban állna, minden párt egy-egy ren­dezvényére elmennék. Meg­hallgatnám, hogy miket beszél­nek, milyen stílusban, és eldön- teném, hogy ezek az emberek szimpatikusak-e vagy nem.- Nem céltalanok valahol ezek a kampányok? Mert ha jön mondjuk Pető Iván, elmennek és meghallgatják az SZDSZ-esek. Végül is azokat a szavazókat nyeri meg ilyenkor, akik amúgy is rájuk szavaznának, nem?- Nem, ezt nem hiszem. Egy Pető Iván látogatás, feltéve, ha a programok jók, felkelti az em­berek érdeklődését. Legalábbis nagyon remélem.- Érez politikaellenes hangu­latot?-Nem. Szerintem az embe­reket igenis nagyon érdeklik a mindennapi problémák, és ez aztán elmegy a politizálás felé is.- Bizakodóak az emberek ön szerint, mondjuk olyan értelem­ben, hogy jobb lesz Magyaror­szágon élni hat év múlva?-Ilyen értelemben vegyes a kép. Áz egyik fele bizakodó, a másik felében van bizonyos fokú kiábrándultság, és ezért nem fogják az MDF-et megvá­lasztani.- Közérzetjavító tényezőnek tartja, hogy elvitték a hegyről a partizánszobrot?- Biztos van, akinek javítja, egy másik csoportnak nem, egy harmadiknak meg teljesen mindegy. Dudellai Ildikó Elmúlt már az az idő, amikor a Formális-e a földkiadó bizottság? Csemadok csak énekelt és táncolt Az elmúlt hétvégeken ért­éktelő, programalkotó és tiszt­újító konferenciák zajlottak Szlovákia-szerte. A Csehszlo­vákiai Magyarok Demokratikus Szövetsége (Csemadok) járási szervei nem csak a múltat, az elmúlt két év munkáját tették mérlegre, de a belső, szervezeti átépülés, megújhodás, a jövő szempontjából is meghatározó programalkotás is mindenütt te­rítékre került. A belső ellentmondásokkal, feszültségekkel teli társadalmi é» politikai változások a Szlo­vákiában élő magyarokat is lé­péskényszerre serkentik. A nemzeti kisebbség lépten-nyo- mon a legfelsőbb törvényalkotó szerv, a parlament hátrányos megkülönböztetésektől vezérelt hátározatainak, jogalkotásainak kereszttüzében áll. Ennek elle­nére a magyarok felvették a kesztyűt, s ezt nem csak a tizen­négy magyar nemzetiségű par­lamenti képviselő juttatja a „tisztes házban” egyértelműen kifejezésre, de tette ezt már két ízben is a szlovákiai magyarok értelmiségi fóruma. A most le­zajlott területi (járási) konferen­ciák is a Léván február végén összeült II. magyar értelmiségi fómm «zárónyilatkozatának tényanyagaiból merítettek. Mindenütt kihangsúlyozták az oktatásügyi és kulturális auto­nómia megteremtésének szük­ségességét, elítélve a szlovák kormány és az iskolaügyi tárca újkeletű kezdeményezését, mely az úgynevezett alternatív iskolák létrehozását szorgal­mazza. (Ezekben magyar nyel­ven csak az anyanyelvet és a humán tárgyak némelyikét taní­tanák.) A konferenciák azt sem rejtették véka alá, hogy az iden­titás védelme, a szabad nyelv­használat-ellentétben az elfo­gadott nyelvtörvény néhány ki­tételével -, az anyanyelvű okta­tás, a szülőföldhöz az ősöktől örökölt elévülhetetlen jog, va­lamint a kulturális örökség fel­karolása olyan alapelvek, me­lyek alkotmányos garanciákat követelnek. Az is elhangzott, hogy a Csemadok, bár nem politikai szerv, mégis igyekszik szoros kapcsolatokat kiépítem a ma­gyar politikai pártokkal és moz­galmakkal, mert bennük látja létérdekeinek, célkitűzéseinek potenciális támogatóját, segítő­társát. A belső szervezeti és szerkezeti átépülés egyik alap- dokumentuma a megtárgyalt alapszabálytervezet. Ezt végle­ges formában az április 3-4-ére összehívott dunaszerdahelyi or­szágos közgyűlésen fogadják majd el. Mindenütt amellett tet­ték le a garast, hogy a szövetség kimondott célja a közművelő­dés legyen, de az anyanyelvápo- lás, a művészeti tevékenység mellett a szlovákiai magyarok érdekvédelme is nagyon fontos. Elmúltak azok az idők, amikor a Csemadok csak táncolt és énekelt, a jelenben a helyzethez igazodva céltudatos, átgondolt, előrevivő programokra van szükség. Mivel államformaváltozás állt elő, a szövetség nevét is vál­toztatni kell. Erre az országos választmány előzetesen két ja­vaslatot tett: a Szlovákiai Ma­gyarok Társadalmi, Kulturális és Érdekvédelmi Szövet- sége-Csemadok, illetve a Szlo­vákiai Magyarok Kulturális Egyesülete. Végleges döntés er­ről is az országos közgyűlésen születik. * * * Egy hónappal az országos közgyűlés előtt tartotta meg te­rületi konferenciáját a losonci járás Csemadok szervezeteinek legfelsőbb fóruma. A Léván megtartott II. magyar értelmi­ségi fórum zárónyilatkozatához csatlakozva határozati javas­latba foglalták az oktatásügyi és kulturális önkormányzat megte­remtésére tett kezdeményezé­sek támogatását. Kihangsúlyoz­ták azt is, hogy a Szlovák Köz­társaságnak az Európa Tanács­hoz való csatlakozásához szük­séges, hogy aláírja az ET Ki­sebbségi vagy Regionális Nyel­vek Chartáját és a Helyi Ón­kormányzatok Európai Chartá­ját. Mivel a járás területén egyet­len községben sincs magyar nyelvű helységnévtábla, kérték a Csemadok alapszervezeteit, támogassák, sőt kezdeményez­zék a helyi önkormányzatoknál ilyen táblák kihelyezését. Eze­ket, mivel a nyelvtörvény sajá­tos értelmezése és a belügymi­nisztérium körlevele az utóbbi időben szinte kampányszerűen támadta, javasolják magánterü­leteken elhelyezni. Polgári László Földkiadó bizottságot a rész­aránytulajdonosok közgyűlése választott. Ha a tulajdonosok száma 500-nál kevesebb, akkor a bizottság 7, ha több, akkor 17 tagú. Termelőszövetkezetek elnö­keitől hallottuk a következőt: a földigénylők régebben a tée- szekhez fordultak. Amióta van­nak földkiadó bizottságok, az emberek már azokat keresik, és immár a bizottságok fordulnak a téeszekhez. Úgy tűnik ebből, hogy a földkiadó bizottság csak közbeeső lépcsőfok. Formális intézmény-e tehát a földkiadó bizottság? Ezt kérdeztük Frisch Oszkártól, a Földművelésügyi Minisztérium megyei hivatalá­nak vezetőjétől.-Véleményem szerint, mint minden ember által alkotott do­log, a bizottságot sem formája, hanem működésének minősége, értéke fogja minősíteni. Ha a bizottságok a személyes igényeket megértőén, helyi adottságokhoz, lehetőségekhez, szokásokhoz, vagy éppen a múltban gyökerező, általánosan jogosnak elismert igényeket elégítik ki, akkor a fő cél-a földek effektiv tulajdonba adása mellett - megőrizhetik a falu békéjét. Van lehetőség, hogy a bizottság a ház mögé kimért földdel, vagy valamely régi óhaj kielégítésével egyfajta kárpótlást is nyújtson. Hozhat rossz döntést is a föl­dkiadó bizottság, előfordulhat, hogy valamely érdekcsoport igényeit elégíti ki. Meg kell mondanom, az ilyen előzetes vádaknak nem hiszek! Nem hi­szem, hogy a magyar faluban valakinek érdeke lenne újra se­beket feltépni. De a bizottságok összeállításának módja, a kü­lönféle jogcímű tulajdonosok képviselete biztosíték ana, hogy az érdekeik megjelenítése során a bizottság demokratiku­san és valóban érdemben fog dolgozni. (d. i.) Ez itten kérem, Magyarország Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb Elmúltak az ünnepek, és még bejgli sem maradt utánuk. Szép időnk lett március 15-ére, amolyan reménytkeltően tava- szias. A közélet ege is derű­sebb, mint a szeptemberi tünte­tésen volt- vélte Farkasházy Tivadar a Demokratikus Charta ünnepségén. Emellett szól az is, hogy Szabad György, Göncz Árpád és An­tall József együtt koszorúzta meg Kossuth Lajos szobrát. Átadták a kitüntetéseket a Par­lamentben, az aranytollakat az újságíróknak a MUOSZ-szék- házban. De elmúltak az ünne­pek. Az első munkanap regge­lén csörgött a telefon: tavaszi nagytakarítás volt a salgótar­jáni vásárcsarnokban, nem tud­ják kinyitni a virágüzleteket. Na, nem rendszerváltozásról van szó, nem az árusokat sö­pörték ki, egyszerűen elöntötte a szennyes víz a boltokat. (A tavaszi nagytakarítást feltehe­tően még Csurka sem így kép­zelte.) Visszaállunk a hétköz­napi kerékvágásba. Tudomásul vesszük, hogy a politikusok nem állnak beszélő viszonyban a társadalommal, hogy az MDF-nek talán már egyik szárnya sem akarja elfoglalni a sajtót, hogy a kormány még­sem tudja odaadni a 300 milli- árdot a TB-nek, hogy a nitrátos víz miatt Nógrád megyében 45 településen isznak zacskós vi­zet. Tűnődhetünk, hogy Nagy Imre valóban KGB-ügynök volt-e, hogy Pető Iván szülei csakugyan ávósok voltak-e, hogy miért egy nógrádi katoli­kus pap tart misét a Magyar Út körök találkozóján? Ez a magyar tavasz hasonlít a magyar narancsra. Tudják, amit Pelikán elvtárs csapata ál­lított elő az „első magyar na­rancsligetben”. Azt a narancsot ugyan megette Pelikán elvtárs egyik gyereke, ám Virág elv­társ áthidalta a problémát. így aztán a nagy Bástya elvtárs kí­nos igyekezettel eszegette a citromot, ami kicsit sárgább, kicsit savanyúbb - de a miénk.- Dudellai -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom