Nógrád Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-18 / 64. szám

8 HÍRLAP ÉG-IGÉRÖ 1993. március 18., csütörtök Szécsényi lehetőségek - egy helybeli fiatal szemével Tuti tippek kiránduló diákoknak Egy jó hangulatú, októberi házibulin találkoztam először Prezniczky Gézával. Csak úgy futólag ismerkedtünk össze, s hogy mégis megragadt emléke­zetemben ez a férfi, annak egyetlen oka volt; a PG-jelen- ség. Mert ő az volt a javából. PG, aki egyébként egy kereske­delmi tanácsadó cég ügyveze­tője, ha csak teheti, a konszoli­dált öltönyét hóbortos diáksze­relése váltja, s vagy pecázni, vagy vadászni megy. Meglehe­tősen feltűnő fickó, sportos és különös, ehhez már csak ráadás rendhagyó viselete: kockás mel­lény, fehér ing és fekete, testhez simuló nadrág meg egy puha bőrcipő, s körülbelül ezerhat- száz darab lánc, gyöngy, bőrszí­jon függő kavics, óra és síp, szóval mindenféle, ami az em­ber nyakában lóghat. Pontosan úgy nézett ki, olyan optimistán, mint amilyen a filozófiája. „Ne aggódj, hogyha valami vacak dolog történik veled vagy ha va­lamit elrontasz - szokta mon­dogatni -, hiszen ki tudja a vé­gén mi kerekedik ki belőle! Olyan ez, mint a rajzolás. Húzol egy vonalat, de a fenébe nem oda akartad, na mindegy, gon­dolod magadban, és egy díszítő mintát próbálsz kihozni belőle, s milyen érdekes, a vonal, ami­ről azt hitted elrontotta a műve­det, egy kedves madárkává vál­tozott, ami végül az alkotás ékessége lett. És ez mindenben Bagyal Péter így van, nem kell itt aggódni, bátran bele kell vágni a dolgok közepébe.” Ez a PG-féle történet jutott eszembe, amikor a minap Szé- csényben Bagyal Péterrel talál­koztam. Ebből a fiatalemberből is sugárzott a derű. Látszott rajta, hogy nem esik kétségbe, ha baj van. Próbálkozik. S végül mindig siker koronázza a kez­deményezéseit.- Voltam munkanélküli, de mindig furcsa dolgok történtek velem, lehetőségekre akadtam, olyanokra, amelyek hirtelen, szinte a semmiből teremtődtek. Bizakodónak tartom magam, olyannak, aki nem adja fel, aki addig küzd, amíg el nem éri cél­jait. Azt hiszem, abban, hogy Fejezetek egy gondolatvadász zsákmányából A térkép második oldala Mottó: „A fiataloknak nem konkrét segítség kell, hanem néhány útmutatás, amelyeket felhasználva önmaguk boldo­gulhatnak.” Szécsény felé utaztam a bu­szon. A város határához köze­ledve az előttem lévő ülésen egy idős úr méltatlankodva mu­tatott kifelé az ablakon: „Már a téglagyárat is a földdel tették egyenlővé, nem kímélnek ezek semmit” - magyarázta a mel­lette ülő hölgynek. Valóban csúfos látvány tárult a szemünk elé, úgy tűnt. mintha a távolban álló apró házacska mellett egy hatalmas törmelékhalmaz ékte­lenkedne. Ami persze nem volt meglepő. Ugyanis Szécsény szeméttelepe mellett haladtunk el. S mi ebből a tanulság? Az öregek is beszélhetnek zagyva­ságot. Talán mert rosszul lát­nak. De ez a jobbik eset. íF „A kutya is ember.” (Bá- tonytemyei telefonfülke-firka) „Ne a kezed járjon, hanem a szád.” (Ujváry Imre tanár, Salgótarján) „Soha nem csinálhatjuk azt, amit tegnap. Ahhoz hogy jól menjenek a dolgaink, nap- ról-napra meg kell újulnunk.” (Tóth Csaba népművelő, Salgó­tarján) „Egy terv, amíg csak képze­letünkben létezik, gyakran kivitelezhetetlennek tűnik, ezért jobb, ha nem mondjuk el senkinek. Mert még lebe­szélnének a dologról. -fá­Programsoroló Salgótarján. Március 19-én 18 órától az SVT-W Művelő­dési Házban az Alarm, a Depe- che Mode, a Bonanza és a Vio­lator klubok közös összejövetelt szerveznek. Fellép a budapesti Outcold the shower csapat. Március 22-én fél 3-tól a Ba­lassi Bálint Könyvtárban a Vi- deomozi kívánságra című soro­zatban A varázska című magyar rajzfilmet nézhetitek meg. Március 23-án 16 órától az SVT-W Művelődési Házban zománcművészeti szakkör lesz. Március 25-én délután fél 4-től a Balassi Bálint Könyvtár­ban a házi olvasmányok videón című sorozatban Jókai Mór Fe­kete gyémántok című művének filmváltozatát vetítik. Bátonyterenye. Ady Endre Művelődési Ház. Március 19-én és 24-én délután 4 órától számí­tógépes klub. Március 20-án délelőtt 10-től játszóház. Március 20-án fél 6-tól a Ha­lálos fegyver III. című amerikai filmet vetítik a moziban. Március 23-án, délután 14 órától a Pál utcai fiúk című vi­deofilmét nézhetitek meg, dél­után fél 6-tól a Dől a lé című filmet vetítik a moziban. Kisterenye, mozgalmi ház. Március 20-án délután 3 órá­tól játszóház várja a gyerekeket. Balassagyarmat. Mikszáth Kálmán Művelődési Központ. Március 19-én és 20-án 21 órától diszkó. Március 20-án este 8 órától nosztalgia bál, a zenét Ebecz Lajos szolgáltatja. Március 25-én délelőtt 10 és délután 2 órától Trombi 05, ze­nés mesejáték gyerekeknek. Magyarnándor. Radnóti Miklós Körzeti Művelődési Ház. Március 19-én budapesti színházlátogatást szerveznek, amelyre még lehet jelentkezni. A Vidámszínpadon a Csengetett madame? című komédiát nézhe­tik meg az érdeklődők. Március 20-án este 9-től diszkó lesz, vendég Szűcs Ju­dith. Március 21-én 14 órától dr. Angyal Dávid mesél afrikai él­ményeiről. Szécsény. Városi Művelő­dési és Ifjúsági Centrum. Március 19-én este 7-től di­ákpéntek. Március 20-án 18 órától a Di­livízió című amerikai filmet ve­títik a moziban. Március 22-én 19 órától a Hippolit a lakáj című komédia látható. A hit, a karate és a szorgalom Országjáró sulibulik ilyen vagyok a hitemnek s a sport szeretetének óriási a sze­repe. A fiatalembert - aki főállás­ban a szécsényi Tourinform iroda vezetője - a városban szinte mindenki csak úgy is­meri, mint zöld öves karatékát. Mondhatni, hogy sok fiatal srác és valljuk be, egyre több leány­zónak a példaképe. Nem meg­lepő, hogy népszerűek az általa vezetett ifjúsági klubok, ahol erre a kemény sportra próbálja nevelni a gyerekeket. — Mivel klub keretén belül működtök, nem a profitszerzés hajtott. Ha jól tudom egészen apró, óvodás korú gyerekeket is oktatsz. Miért?- Ők jelentik a jövőt. Jó do­log, amikor három-négy év fo­lyamatos munka után sikert érünk el. Most az egyik tanítvá­nyom, Bozó Viktor az országos bajnokságon a kilencévesek kö­zött, háromszáz indulóból má­sodik lett. S nem csak rá, rám is ösztönzőleg hatnak az ilyen si­kerélmények. Egyébként nem könnyű arra válaszolni, hogy miért foglalkozom gyerekekkel. Azt hiszem szeretek közöttük lenni. Általában ötven, hatvan óvodással indul egy-egy cso­port, azonban fokozatosan le­morzsolódnak, s jó, ha egy-egy korosztályból három-négy ki­tart. De az a pár csöppség, aki megmarad nagyon kitartóan jár az edzésekre, komolyan veszik Pontosan öt éves és már mil­liomos Franciaország gyereksz­tárja, Jordy, azaz Jordy Lemo- ine. A kisfiú népszerűségére jel­lemző, hogy lemezeiből Fran­ciaországban többet adtak el, mint Michael Jackson legutóbbi albumából. A kisfiú a „C'est dur d'etre un bebe” (Nagyon nehéz bébinek lenni) című dalával ke­rült fel a slágerlistára, a francia toplistán heteken át tartotta első helyét, s ebből a kislemezből 700.000 példányban adtak el. A fiatal énekes egyébként január 14-én ünnepelte születésnapját, amikor szülei közölték vele a hírt: „Fiam, 3 millió márka van a számládon.” A mostani albumát „Pochette surprise”-t, csak az Egyesült Ál­lamokban már 300.000 pél­dányban adták el. Jordy Brazüi­ezt a feladatot. Nagyon fel­emelő dolog átadni nekik a tu­dásomat.-A közelmúltban alakította­tok egy úgynevezett önvédelmi kört is, ahová viszont elsősor­ban a te korosztályodbeliek jár­nak.- Igen. Rengeteg srácot isme­rek itt a városban, akinek nincs munkája, és látom azt is, mivel töltik el az idejük nagyrészét. Már korábban gondolkodtam azon, hogy szervezek egy ilyen klubot, de amikor magam pró­báltam toborozni az embereket, amikor én akartam őket becsa­logatni, nem lett eredménye. Milyen érdekes a sors, mert mi­után abbahagytam a tagok to­borzását, valahogy spontán, önmagától kiépült a klub.- Itt Szécsényben nemrég egy másik, fiatalokat tömörítő cso­port is itt létrejött a, KDNP he­lyi ifjúsági szervezete, s ennek is te lettél a „feje”.- Úgy éreztem, hogy a vá­rosban a Nodiszon kívül nincs komoly ifjúsági szerveződés, holott szükség lenne rá. Ezért hívtuk életre az IKU-t(Ifjúsági Kereszténydemokrata Unió).- Végezetül mondanál vala­mit az IKU terveiről?- Márciusban akarunk egy nagyobb közgyűlést szervezni, ahol a szabályzatunkat és a programunkat közösen kialakí­tanánk, valamint még ebben a hónapban egy bált rendezünk .fá ában, Olaszországban és Belgi­umban egyaránt nagy népszerű­ségnek örvend. A szőke fiúcskának azért csínytevései is vannak: „Kará­csonykor nem akart énekelni a két nagymamának” - nyilat­kozta Jordy édesanyja, Patrícia Lemoine. A szülők - nem túl sikeres zenészek - értettek hozzá, hogy hogyan kell a fiukból gyerek- sztárt csinálni. „Ha látom a fiam sikerét, ez számomra a legcso­dálatosabb elégtétel. Húsz éve dolgozom ebben az üzletágban, de csak mindig mások árnyéká­ban” - nyilatkozta az apa, Cla­ude Lemoine. S mit tartogat a jövő? Ki tudja, egy azonban bizonyos: Jordy most fogja első filmjét forgatni. Napfény és pálmafák, luxus­apartmanok tengerre néző kilá­tással, s királyi kiszolgálás. Ez az, ami nem jellemző az osz­tálykirándulásokra, és mégis szívesen gondolunk vissza ezekre a hatalmas megmozdulá­sokra. A vidám túrák legszebb percei című „gondolatkatalógu­sunkban” előkelő helyen van­nak az osztálytársainkkal együtt eltöltött üdülések emlékei. S milyen jó feleleveníteni az itt szerzett élményeinket, amikor Bérbe adja-e a salgótarjáni önkormányzat a zagyvapálfal- vai Gerelyes Endre Művelődési Házat? Ez a kérdés merült fel a közelmúltban az intézmény működtetésével kapcsolatban.- Egyértelműen finanszíro­zási okokra vezethető vissza, hogy előkerült ez a javaslat - mondta Kun Zsuzsa, a salgótar­jáni képviselő-testület kulturális bizottságának elnöke. - A vá­rosnak meglehetősen drága fenntartani az intézményeit, te­hát az ezekre fordítható össze­gekből kénytelen lefaragni. A bizottságnak az az álláspontja, hogy ilyen körülmények között a hozzánk tartozó intézmények minden típusából csak egyetlen működjön, de az viszonylag el­fogadható keretek között. A pálfalvai művelődési ház bérbe­adásával kapcsolatban egyéb­ként a vállalkozó keresett meg bennünket, és úgy gondolom, hogy az általa felajánlott lehető­séget nem szabad kizárnunk. Mindkét fél érdekeit figyelembe véve kialakulhat egy közös megállapodás - a város például kedvezményesen bérbe adhatná az épületet, cserébe pedig a vál­lalkozó bizonyos kulturális fel­adatokat látna el -, ami min­denkinek előnyös lehet. Marcsó Zoltán, a művelődési ház vezetője sokkal pesszimis­tábban látja a helyzetet.- Sajnos nem látok egyér­telmű biztosítékot arra vonatko­zóan, hogy megmaradna a kul­turális jelleg. Mire alapozom a véleményemet? A tapasztalata­imra: nem szabad figyelmen kí­vül hagynunk azt, hogy itt mire van kereslet. Elsősorban kocs­mára és játékteremre. így mű­ködött eddig is ez az intézmény, a „kuplerájból fedeztük a szen­télyt”, vagyis az italbolt bérleti találkozunk hajdani padtár­sunkkal, valamikori tanáraink­kal. Már nyoma sincs annak a rengeteg veszekedésnek, vitá­nak, ami megelőzte ezeket az országjáró kirándulásokat. Hová menjenek a mai diá­kok? A Salgótarjáni Ifjúsági Iroda ebben is próbál segítséget nyújtani. Munkatársai olcsó szálláslehetőségek, bérelhető autóbuszok listáival, utazási irodák címeivel állnak a hozzá­juk fordulók rendelkezésére. díjából finanszíroztuk a valóban kulturális, ám kevésbé profitá- bilis programokat. Azt azonban mindenféleképpen szerettük volna elérni, hogy a művelődési ház szívéből egy periférikus he­lyiségbe kerüljön a kocsma, erre már tavaly meg volt a fede­zet, kivitelezői ajánlatot is kap­tunk, azonban a fenntartónk nem adta beleegyezését a mun­kálatok elkezdéséhez, mert ők sem tudták, mi lesz a ház sorsa. De visszatérve az eredeti problémához: a vállalkozónak egyértelműen az lesz az érdeke, hogy nyereséget hozó üzletbe fogjon, s a valóban kulturális jellegű programok - mert ezek nem profitábilisak -, lassan el­sorvadnak. Hiába születik meg­állapodás az önkormányzattal, hogy márpedig kulturális jel­legű funkciókat is lásson el az intézmény, mivel ezt a fogalmat nem lehet pontosan körülhatá­rolni, a vállalkozó egyértelmű érdeke alapján a nyereséges, ám valójában kétes értékű dolgokra is ráfoghatja, hogy igen, teljesí­tettük az ígéretünket. Másik do­log, hogy az önkormányzat kö­telezheti a vállalkozót arra, a he­lyi jellegű közművelődési kez­deményezéseknek adjon teret. Itt csak az a kérdés, hogy lesz- nek-e ilyen próbálkozások?: Az is világos, hogy a város képvi- selő-testülete finanszírozási okok miatt talán kénytelen megválni ettől az intézmé­nyünktől, ugyanakkor hogy a kultúra lehetőségére mégis megmaradjon Tarjánnak ebben a kerületében is, valós garanciát esetleg egy a vállalkozótól füg­getlen népművelő jelenléte ad­hatna. Mindezek azonban csak ötle­tek. A végső döntés a képvise­lők kezében van. Mindenkinek énekelt, csak a nagymamának nem öt éves és milliomos A pálfalvai művelődési ház átalakulásai Szentélyből kupleráj lesz? Amikor ő még kislány volt Hóesés, téli séta kéz a kézben Ha azt mondom Kádek Teréz kevesen ismerik, ha azt mon­dom Molnár Istvánná, néhá- nyan már bólintanak. Igen, ő balassagyarmati TIT főnökasz- szonya. De ha azt mondom Zia, minden második gyarmati mo­solyog: kedves, segítőkész asz- szony.- Nyugodtnak, kiegyensú­lyozottnak látszik, s jó egy ilyen emberrel találkozni ma, amikor Kádek Zia az egymásra kiabálás, a kudar­cok áthárítása egyre gyako­ribb.- Azt hiszem ez még gyako­ribb lesz. Mintha ezzel meg tudnánk szüntetni valamit, de legfeljebb csak a pillanatnyi fe­szültségeinket.- Ebben a zaklatott időszak­ban is van mindenkihez valami biztató szava, nem meglepő, hogy szívesen keresik fel az irodáját. Van aki éppen csak beszélgetni ugrik be önhöz.- Sokan azért jönnek, mert meg akarnak valamit tudni, az­tán egy jó csevegés kerekedik ki a dologból. Az ember nem biztos, hogy tud segíteni, de sokszor már az is sokat jelent, ha meghallgatja a másikat.- Gondolom, otthonról hozta ezt a fajta mentalitást.- Biztos vagyok benne, hogy igen. Annak idején a nagyszü- leimmel laktunk együtt, de anyám Szécsényben, apám Salgótarjánban dolgozott, en­gem jóformán a nagyanyám nevelt. Sokat voltam idős em­berek társaságában, talán innét adódik ennek a korosztálynak a szeretete.-Persze a kortársaival, az iskolatársaival is jól kijött.- Igen. Most nem sikk jó ta­nulónak lenni, de az én időm­ben még az volt. Kitűnő vol­tam, s talán ezért is, de felnéz­tek rám a többiek.- Előfordult néha, hogy egy-egy diákcsínyben részt vett?-Érdekes, de ez valahogy kimaradt az életemből. A ha­talmas játékok helyett én in­kább otthon tanítgattam a babá­imat. Nem meglepő, hogy pe­dagógus, ének-zene és rajz szakos tanár lettem.- Képzeletben még ugorjunk vissza a diákévekhez. Hogyan emlékszik vissza az első sze­relmére?- Azt mondják, az az igazi, az első és a be nem teljesült. Vagy amelyikben egy kézfo­gás, egy csók a legtöbb. Elsős gimnazista voltam, s elvállal­tam, hogy a biológia órára egy tablót készítek a különböző gyümölcsökről. Amikor befe­Molnár Istvánná jeztem a művemet, de be kellett volna kereteztetni, s ehhez való faanyagot a bútorgyárból kér­tem. Ott ismerkedtem meg a nagy „Ő”-vel. Hat évvel idő­sebb volt mint én, ami nekem nagyon imponált. Mennyit fül­lentettem miatta! Mindig volt valami különórám, de jóanyá- mék szerencsétlenségemre álta­lában tudták mi a valóság. Pe­dig milyen ártatlan dolog volt ez az egész. Kéz a kézben sétál­tunk a hóesésben. De nekem akkor ez volt a minden. S mi maradt meg ebből mára? A sze­retet, s végül is ez a legfonto­sabb. -fenyvesi-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom