Nógrád Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-14 / 11. szám

8 HÍRLAP ÉG - ÍGÉRŐ 1993. január 14., csütörtök A sör, az ulti és a tánckar írd meg a problémáidat! Eletszínház a Gerelyesben A sokadik látogató A művelődési ház belső tere Tizenöt óra három perc. Nyí­lik az ajtó, három zömök férfi igyekszik befelé, rövid idő múl­tán egy kék kabátos srác követ­kezik, határozott mozdulattal nyomja le a kilincset, mint aki régóta s nagyon jól ismeri a já­rást. S mennek az emberek, el­nyeli őket a lefüggönyözött aj­tónyílás: öt perc alatt, pontosan huszonegyet, egészen a tízéves forma srácoktól, a hatvanon tú- liakig. Nem tévedés, ennyien tűntek el az ajtók mögött. Efféle adatokat - de talán ijesztőbbet is -, bárki összeszedhet, ha egy kocsma ajtaja előtt helyet fog­lal. A rövid helyzetfelmérést követően, huszontkettedikként magam következem, beme­gyek, bár korántsem azzal a cél­lal, mint az előttem járók. A te­remben füstös félhomály fogad, s hirtelen egy sörízű rekedt hang dörmögése üti meg fülem: „Idehalgass kispofám, én mos­tan megkontrázom a te ultidat!” - A játék hevében kivörösödött fickók kártyáztak a sarokban, s ezt hangos felkiáltásokkal tudat­ják a többiekkel. Kétségkívül volt egyfajta hangulata az egésznek, mintha a szesztilalom időszakának Amerikájába ér­keztem volna, a terem közepén álló biliárdasztal csak fokozta a hatást. Két sör áztatta fickó lök- döste a golyókat, mindkettő szá­jában ott lógott az elmaradhatat­lan, félig szívott cigaretta, s egyikük harsány röhögéssel nyugtázta társa baklövését. Az ilyen s ehhez hasonló kocsmaje­lenetek a zagyvapálfalvai Gere- lyes Endre Művelődési Ház fa­lai közt játszódnak, szinte min­den nap. Sajnos nem tévedtem, pontosan és jól írtam le a kocsma helyét: Gerelyes Endre Művelődési Ház. Két éve már, hogy hiányzik a kultúra valódi lehetősége Salgótarján eme körzetéből. Világos a szomorú helycsere oka is: a kultúra nem annyira profitábilis mint az ita­lárusítás, söntés Zagyvapálfal- ván is van bőven, nem ez az első és egyedüli itt, szinte egy­másba érnek.- Holott szükségük lenne a pálfalvaiaknak egy kulturált helyre, ahol összejöhetnének - mondja az egyik itt lakó fiata­lasszony, Szépné Rappi Gabri­ella. - Annyi jó ötlet van, amit meg lehetne valósítani, például a gyerekeknek játszóházat, a fi­ataloknak klubokat, a kisma­máknak terhestomát, vagy ép­pen a fiatal anyukáknak segít­ségképpen egy gyermekmegőr­zőt létrehozni. Nagyon jó lenne, még ha valami minimális ösz- szeget fizetni kellene érte, ak­kor is! Igaz ugyan, hogy működik a kultúrház, de a soványka lehe­tőséget a kocsma rossz híre tel­jesen megmérgezi. A művelő­dési központ egykoron még lé­tező kézimunka-szakkörének vezetője, Kiss Julianna mesélte, régebben volt itt élet, csak szét­zilálódott minden, ma pedig a legtöbben kerülik ezt az intéz­ményt. Ennek ellenére még tavaly decemberben is működött benne néhány klub, jelenleg azonban csak a rap- és show- táncosok gyakorolnak hetente háromszor. Széli Lászlót, a klub egyik vezetőjét kérdeztük, hogy vajon nem riasztotta-e el a „ta­nítványokat” a kétes hírű kör­nyezet.- Engem is meglepett, s ma­gam sem számítottam arra, hogy majd nem csökken, hanem folyamatosan növekedik a tag­létszámunk. „Egy-két, figyelj, utolsó jobbra és megint” - mondja a „tánckamak”, miközben mu­tatja a mozdulatot, s egyszerre dobban minden láb, fordulnak, aztán egy másik figurát próbál­nak. Ilyenkor sajnálom, hogy a zenét nem lehet lefényképezni, és a mozgás nyújtotta élvezetet nem lehet szavakkal átplántálni a másikba, nagyon kár, mert akkor pillanatokon belül vilá­gossá válna mindenkinek, miért jönnek egyre többen a „szak­körbe”, s hogy miért nem za­varja őket, hogy egy hatalmas „kocsmaköd” veszi őket körül. Szabó Anita, az egyik táncos, aki a salgótarjáni kereskedelmi szakközépiskolába jár, el­mondta, örül annak, hogy jazz- balett és a társastánc után ezt is kipróbálta. Ő a jó társaság miatt még a környezetet is elviseli.- Persze nehezen - egészí­tette őt ki Rottenhoffer Krisztina - van olyan, hogy utánunkjön­nek, vagy itt az ablak előtt bá­mészkodnak, de előfordult már, hogy Kingának - a klub másik vezetőjének - úgy kellett kiza­varni innét a próbateremből né­hány furcsa figurát. De azt mondják, végre megszüntetik a kocsmát. Igen, sok mindent rebesget­nek, olyat is hallani, hogy talán az egész háztól megválik a tar­jám önkormányzat. Erről, s a művelődési ház jövőjéről érdek­lődtünk Marcsó Zoltán igazga­tótól.- Pillanatnyilag sok konkré­tumot nem tudok mondani. Egy viszont tény: az önkormányzat sajnos nincs abban a helyzetben hogy bőkezű mecénás módjára patronáljon bennünket, hiszen kórházak, iskolák táncolnak bo­rotvaélen. Ezt a szorító körül­ményt az idei évi elképzelése­ink kidolgozásánál figyelembe kell vennünk, vagyis számítva a város támogatásának csökkené­sére a saját bevétel növekedését kell megcéloznunk. Mi ezt a te­lep érdekeinek figyelembevéte­lével akarjuk megtenni, szeret­nénk elérni, hogy megszűnjön a kocsma, s egyben olyan szolgál­tatásoknak kívánunk helyt adni, amelyek a kerületnek is haszno­sak. Hogyan folytatódik a műve­lődési ház sorsa? Vissza fogunk rá térni!-Fenyvesi Agnes­A táncosokat nem lehet elüldözni Fotó: Gy. P. iktor Mlaszol Hiába mondtam, hogy ha mint valami dühös oroszlán rója a köröket a szobában fel s alá, az nem használ, de mintha a falnak beszéltem volna. - írta egy kisterenyei leányzó rova­tunkhoz küldött levelében. - El­hiszem, hogy roppant idegesítő, ha valakinek ellopják a vádi új bringáját, de azért ne a húgán töltse ki a bosszúját, és főleg ne akarjon ö maga igazságot osz­tani, mert a gyanú az még nem bizonyíték, és egyáltalán nem tudom, honnét szedte, hogy Kuli bandája kötötte el a „gépét". Persze akkor és ott szólhattam bármit, vörös fejjel elrohant Lomhához (a legjobb haverjá­hoz), és még este 10-re sem jött haza, legközelebb csak másnap reggel láttam őt. Egy nyikkanás nem sok, annyit nem tudtam be­lőle kihúzni, nagyon komor po­fával üldögélt az ágyán, sejtet­tem, hogy még nagy a gőz a fe­jében. Es ekkor pattant ki az agyamból nagy hirtelen egy ha­talmas ötlet. Mivel megkeresni szinte re­ménytelen azt a bicajt, kényte­lenek vagyunk újat venni, ebbe az üzletbe viszont én is hajlandó lennék beszállni, mondjuk feles alapon, mert a nagyitól kapott karácsonyi és szülinapi gara­saim még megvannak. Szóval fifti-fifti alapon veszünk egyet és én is használhatom! Eleinte nem tetszett neki a javaslat, de másnap délután, azt mondta, O. K., együtt vásárolunk egy moun­tain „bikát”. Azért jó, ha nor­mális bátyója van valakinek, csak még azt kell valahogy kita­lálnunk, hogy mikor melyikünk használhatja a gépet. Na itt a gond. Nem kellene inkább visz- szacsinálni az egészet, mert le­het, hogy a végén én nem is ül­hetek majd rá? Most mit csinál­jak, mert ugyan én javasoltam, hogy közösködjünk, de ki tudja hogyan sül el a dolog? Kedves „Qsíkos hátú bodo- bács” jelige! Bár leveled végén megírod, hogy bizony még csak általános iskolába jársz, nagyon érettnek tűnik a gondolkodásod. Csak a befejezés a kérdéses és nem csak neked, nekem is. Mert miért kellene visszatáncolnod? Talán attól tartasz, hogy nem tudod megvédeni majd az érde­keidet bátyáddal szemben? Nos fel a fejjel! Ha valóban ez a helyzet, itt az ideje, hogy meg­tanuld kiharcolni a jogaidat! Ha pedig meg tudtok egyezni, mi­ért kellene visszavonnod ezt az egyezséget? Tehát: ha már elin­dultál, ne csinálj hátraarcot! Programajánlatok Salgótarján. Január 14-én fél 4-től a Balassi Bálint megyei könyvtárban a házi olvasmá­nyok videón sorozatban Fekete István Tüskevár című regényé­ből készült film első részét néz­hetitek meg. Szintén a könyv­tárban, de> január 18-án, délután fél 3-tól', kívánságotokra A medve című amerikai termé­szetfilmet vetítik. Január 15-én este 6-tól az SVT-W művelődési házban Depeche Mode klub. Ugyanitt január 16-án este 7-től jótékonysági diszkó, ja­nuár 19-én délután 4-től tűzzo­mánc- szakkör, este 6-tól pedig blues- klub lesz. Január 15-én, 18-án, 20-án, minden alkalommal 16 órától, a Gerelyes Endre Művelődési Házban rap- és showtánc klub. Balassagyarmat. A Mik­száth Kálmán Művelődési Köz­pontban január 15-én este 8-tól diszkó, majd január 16-án szin­tén 20 órától a rocktáncház, ahol az Andersen együttes ad koncertet. Gyarmati porgramelőzetes: január 22-étől 24-éig országos diákszínjátszó fesztivál lesz. Bátonyterenye. A rákóczite- lepi valamint a bátonyi Petőfi Művelődési Házban minden délután 4-től este 10-ig, szom­baton a kisterenyei mozgalmi házban délután 2-től ifjúsági klub működik. Magyarnándor. Január 16-án, este 9-től diszkó lesz. Január 20-án este 6 órától a helyi művelődési házban a nép­főiskolái programok keretében Olajos Csaba, a Magyar Vállal­kozási Kamara elnöke tart elő­adást. Január 21-én este 6 órától lesz a természettudományos szabadiskola következő elő­adása, melyet Nátrán Pál termé­szetgyógyász tart. Szécsény. A művelődési ház­ban január 15-én este 6-tól éjfé­lig ismét diákpéntek lesz! A lánc újabb szeme A história elejét sokan isme­rik, a folytatás pedig íme. Az epizód egyik főszereplője Szabó Annamária , a Salgótarjából Szegedre származott főiskolás­lány, aki nem vesztette el kötő­dését szülővárosához. Mikor meghallotta, hogy szükség lenne rá, szó nélkül jött és segí­tett. Miért? Mert megkérték, ilyen egyszerű az ok. Elindult tehát a szervezés, ennek nyo­mán született a koncert: levél, telefon, egyezkedések, végül eldőlt: január 16-án le tudnak jönni a fiúk, tehát a Kispál és a Borz együttes Salgótarjánban jótékonysági koncertet fog adni. Eddig minden simán ment, a csapat megvolt, ők ingyen vál­lalták a fellépést, már csak a hol kérdésre adandó választ kellett meglelni. Újabb telefon, de most egy jó barátnak, Jakab Zsoltnak. S a fiú nem hiába sza­badidő-szervező, mert alig pár óra múlva szó szerint is teret kapott a kérés: a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár mű­velődési háza ingyen és bér­mentve szolgáltatta a helyisé­get, vagyis bezárult a kör, s minden jó, ha jó szervezők ke­zében van. így újabb koncert született Pintér Pál javára: szombaton este 7-től hatalmas buli vár mindenkit, ahol nem csak a Kispálék lépnek fel, ha­nem az FLT (Fűre Lépni Tilos) és a Calvados Country and Blues Corporation! is meghall­gathatjuk. A második dimenzióban A középiskolások kedvence volt - legalábbis előző életében -, sokan emlékeznek a felejthe­tetlen bulik hangulatára, amíg voltak itt bulik és diszkók. De mint ahogyan sok kiforratlan próbálkozás, végül ez is csen­desen elsüllyedt az érdektelen­ség mocsarában. Most azonban a korábbi program tapasztalatait felhasználva, megújulva, meg­lepően klassz ötletekkel ismét megkezdi működését Salgótar­jánban a Dimenzió klub. Első összejövetelüket január 16-án este 6 órától tartják, ugyanott ahol a régi klub is mű­ködött, az APEH-iroda melletti, a tüdőszűrővel szemben lévő épület egyik helyiségében. Amikor o még kissrác volt Az Uzák leszármazottja Már az 1694-es évektől nyomon követhető a szécsényi anyakönyvekben ez a család­név: Őze. De hogy mit jelent­hetett ez a szó eredetileg, nem tudjuk, mert sem foglalkozás­hoz, sem településhez nem köthető. Egyes teóriák szerint egy, a XIII. században a me­gyénk területén élő nemzetsé­Őze Jancsi get hívhattak így, amelyet ele­inte Wsa-nak, majd Uza-nak ír­tak, a mai alakját csak később kapta - mesélte neve eredetéről Őze János, Szécsény alpolgár­mestere. Ő - mint ahogyan több száz évvel ezelőtt letele­pedett ősei nem tudták, nem akarták elhagyni ezt a vidéket. Ha el is távolodott egy időre szülővárosától, végleg soha nem hagyta el. Hiába került ti­zenévesen a nyüzsgő nagyvá­rosnak számító Salgótarjánba, számára idegen maradt az ot­tani élet.- Mi volt az, ami önnek leg­inkább hiányzott Tarjánból?-Talán egyfajta városi ér­telmiség, amely meghatározza egy település szellemiségét. Szécsényt valószínű a törté­nelmi múltja, s az itt működő ferences rendház hatása miatt egyfajta jó értelembe vett pol­gáriasultság jellemezte. Más­ként gondolkodtak itt az embe­rek, nem csak a saját kis miliő­jük, a közösség is fontos volt, melyhez tartoztak. Ebből nőtt ki a városhoz való kötődésem, melyet természetesen gyer­mekkori élményeim is megha­tároztak. Emlékszem a baráta­immal szervezett közös délutá­nok, túrák és a focimeccsek fe­lejthetetlen hangulatára. Egy­szerűen összetartoztunk. Min­den túlzás nélkül mondhatom, a kisiskolás korom idején kia­lakult baráti kör mind a mai napig elkísér. Középiskolás­ként - annak ellenére hogy más intézményekbe, más városokba kerültünk -, mindvégig tartot­tuk a kapcsolatot.- A legtöbb diákkal ellentét­ben ön nem tizennyolc évesen választotta hivatását, csak jó­val érettségi után iratkozott az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolára. ' - Nem hiszem, hogy bárki meg tudja mondani 14 évesen, de akár gimnáziumi érettségije idején, hogy mivel is akar fog­lalkozni egy életen át, mi akar lenni! Huszonnyolc éves vol­tam, amikor a külső körülmé­nyeim rákényszerítettek, hogy megkérdezzem magamtól, merre tovább, holott akkor már Őze János nyugodt státusom volt a tarjáni síküveggyárban. El kellett gondolkodnom, vajon be aka­rok-e állni a sorba, hogy maj­dan én is olyan elégedetlen és unott legyek mint idős kollé­gáim. Elhatároztam, hogy to­vábbtanulok, feladva ezzel egy biztosnak tűnő életformát, mert éreztem, a saját elképzeléseim nyomán valami teljesen újat kellett kezdenem. Manapság sokan állnak hasonló kételyek előtt, és úgy gondolom, akkor járnak jól, ha merik vállalni önnön útjukat, még ha ez na­gyon nehéznek tűnik is.- fenyvesi -

Next

/
Oldalképek
Tartalom