Nógrád Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-14 / 11. szám

1993. január 14., csütörtök NŐI DOLGOK HÍRLAP Denevérember, spenót tükörtojással A divattervező farsangi jelmezötletei Közeledik a farsang, a mulat­ságok, a vidám jelmezbálok évadja. Nem kis gond az öltözék, s kivált a gyerekek jelmezeinek megválasztása. Nos, a divatter­vező ezúttal olyan ötletekkel igyekszik segíteni, amelyeket - mitagadás, már unokái „testére Cirmoscica-jelmez szabva” - a gyakorlatban maga is kipróbált. A tapasztalatok szerint a ki­csik az állat- és virágjelmezt, a nagyobbak a mesefigurákat, a kalandregények és -filmek hő­seit, vagy bohókás hétköznapi tárgyakat elevenítenek meg. Amikor például az ovis apróság cirmoscica akart lenni, egy régi tigrismintás, fekete-fehér dzsörzé ruhából varrtam neki kezes-lábast (1. illusztráció). A hosszú farkat vattával kitöm­tem, hátul középre tettem zipzá- rat. Az álarc kartonpapírból ké­szült. A macska szeme két luk volt, a bajuszt és a szájat filctol­lal maga a gyerek rajzolta ki. Ugyanilyen alapöltözék megfe­lel nyuszihoz fehér, majomhoz barna színben. Az álarcot ka­lapgumival rögzítjük a fejhez, de ki is lehet festeni a gyerek arcát. Egyszerű, de ötletes farsangi jelmez a „zsákbamacska”, ami szó szerint értendő. Nincs vele sok dolog: a gyerek belebújik az alul kivágott zsákba, amit a nyakánál megkötözünk. Sikerre számíthat a denevérember-öltö- zék (batman), amit szintén könnyű kivitelezni. Ahogy a 2. rajzon látható fekete anyagból, például olcsó bélésselyemből a gyerek méreteinek megfelelően kiszabunk egy ovális formát. A közepét kivágjuk a fejbőség szerint és körbeszegjük. Fekete pamutharisnyából készülhet az „álarc”, amit a gyerek a fejére húz. A pelerin elejére kerülhet - rágépelve - a sárga embléma. Az öltözéket fekete cipő és ha­risnya egészíti ki. Ha királyfi akar lenni a kisle- gény, akkor is hasonló módon szabjuk a palástot, csak hosz- szúra és elől nyitottra hagyjuk. Fehér vatelincsíkkal szegélyez­zük, mintha szőrme lenne. A koronát kartonpapírból vágjuk ki és ezüstszínű öntapadós pa­pírral vonjuk be. Édességrecept Sok idős ember életét a szó szoros értelmében megkeseríti a cukorbaj. S mivel mindig a tiltott gyümölcs a legkívánato­sabb, nem meglepő, hogy a cukrosok többnyire édesszá- júak. Szerencsére a mestersé­ges ízesítőszerek, a diétás ga­bonaőrlemények segítségével ma már sok olyan finomságot készíthetünk, amelyet a szi­gorú diétára fogottak is bátran fogyaszthatnak. íme egy re­cept, ínyenc cukrosoknak és egészségeseknek is. Mandulás tallér. Hozzáva­lók: 15 deka vaj, I nyers tojás, 4 főtt tojás sárgája, késhegynyi fahéj, reszelt narancshéj. Elké­szítése: A főtt tojások sárgáját szitán áttörjük, összegyúrjuk a vajjal, a nyers tojás sárgájával, a finomra darált mandulával, a fahéjjal és narancshéjjal. Kb. 3 milliméter vastagra nyújtjuk, tetszés szerinti formájú la­pokra kiszúrva, tepsire rakjuk. Tetejére durvára vagdalt man­dulát teszünk és 150-160 fo­kos sütőben megsütjük. Gyermeki kudarcok, szülői válaszok Gondokkal teli mai vilá­gunkban is igaz a pedagógia régi megállapítása, hogy a gyermek boldogsága - termé­szetes állapot. Kérdés azonban, hogy a kicsinyek számára idilli­kus helyzet meddig és hogyan őrizhető meg, a környezet ugyanis akaratlanul is fölsebzi a körülöttük lévő védőburkot. A gyerekeket általában első „munkahelyükön”, a bölcsődé­ben, az óvodában érik a kezdeti, mélyebb nyomot hagyó kudar­cok. Az új életformával járó sokféle kötöttség, az alkalmaz­kodás kényszere, a korlátok közé szorított játék mind-mind sajátos megpróbáltatás. A lát­szólag ártalmatlan helyzetek (közös alvás, tisztálkodás, evés), a társakhoz fűződő kap­csolat kialakítása szintén sok buktatót rejt magában. Egy vé­letlenül elejtett tányér, egy csú­folódó megjegyzés vagy lerom­bolt játékvár nehezen kihever­hető fiaskó számukra. Nagyon fontos, hogy a szü­lőket ne érje váratlanul ez az életszakasz, s már csemetéjük első kudarcait is észrevegyék. Tudnivaló, hogy a kezdeti ne­hézségek még ideig-óráig csak a gyerek kedvét szegik. A soro­zatos sikertelenségek, sérelmek azonban már ellenkezést, sőt el­lenállást váltanak ki a felnőttek, a szülők akaratával szemben. A még mélyebb nyomokat hagyó kudarcokra pedig már a gyerek agresszivitása, állandósuló ide­gessége és nyugtalansága fi­gyelmeztet. Nagy hiba volna, ha ezekre a jelenségekre a szülők valami­féle „szeretet-megvonással”, ridegséggel reagálnának. Az sem szerencsés, ha a közömbös „be nem avatkozás” módszeré­hez folyamodnak. Ez is, az is lazítja jórészt érzelmeken ala­puló gyermek-szülő kapcsola­tot, s könnyen befelé fordulóvá, együttműködésre képtelenné te­szi a gyereket. Jobb eredményt ígér, ha a felnőtt családtagok megpróbál­ják a kudarcélmények hatását ellensúlyozni. Persze nem pá- tyolgatásra, agyonvigasztalásra és agyba-főbe dicsérgetésre van szükség, hanem a gyermeki ön­bizalom erősítésére. Dicsérjük azért, amit jól csinál, s egy időre vegyük takarékra az apai-anyai szigort, ha rosszalkodik. Az ideges, nyugtalan állapot oldását feltétlenül megkönnyíti a bizalomteli, jó szó. Már az óvodáskorú kisfiúval, kislány­nyal is lehet és kell időnként komoly, afféle „felnőtt” beszél­getést folytatni a napi történé­sekről, örömökről-gondokról, a balsiker okairól, elkerülésének módjairól is. A kudarcok ütötte sebek gyógyulását úgy is gyorsíthat­juk, ha csitítjuk a gyermeki in­dulatokat, s türelemmel meg­magyarázzuk, hogy egy-egy vélt, vagy valós sérelem miatt oktalanság túl sokat keseregni. Ördög, „ördögi” jelmezben Egyik unokám azzal a meg­hökkentő kívánsággal állt elő, hogy a jelmezbálon tükörtojás akar lenni spenóttal. A kivitele­zéshez ez esetben is ovális for­mára szabott pelerint alkalmaz­tam, amelyet elől-hátul bokáig érőre szabtam. Anyaga zöld vá­szon volt (spenót), az elejére rá­gépeltem egy 40x45 cm-es sza­bálytalan kerek formát fehér vá­szonból (tojásfehérje), s ennek közepébe került a körülbelül 16 cm átmérőjű kör alakú sárga anyag (tojássárgája). A fejre, hogy még egyértel­műbb legyen az összkép, ké­szíthetünk fehér vászonból, sárga középrésszel egy nagy ba­rett-sapkát, hogy a báli fejfedő is tojást mintázzon. Záhonyi Lujza Hogyan ismeri fel az unoka a nagyit?- Nagymama miért olyan na­gyok a szemeid? - kérdezte a mesebeli Piroska az ágyban fekvő, ordassá vált nagyanyját. A valóságban valószínűleg senki nem tévesztené össze sze­retett nagyszülőjét egy- a nem­zetközi gyermekirodalom sze­rint - fekete farkassal. Bár a látás minden titkát még nem sikerült megoldani, egy bi­zonyos: agyunk a külvilág szá­mos részletéről szimbolikus áb­rát őriz! A jelképek kulcsát az agysejtek addig rejtve tartják, amíg a retinára vetülő kép a fel­ismerési ingert ki nem váltja. Tehát az agy sejtjeiben a nyelv szókincséhez hasonlóan aktivi­zálható szimbolikus jel-tár ta­lálható! Tudósok állítják, hogy né­hány sejtben olyan bonyolult felismerési struktúrák találha­tók, amelyek segítségével már az egészen kicsi unoka is csal­hatatlanul felismeri közeledő nagyanyját, vagy nagyapját, akik őt - a szigorú szülőkkel szemben - kivétel nélkül vé­delmükbe veszik. A kisgyere­keknek - a nagyszülők hangján kívül - néhány jellegzetes arc­vonás is elegendő ahhoz, hogy tudják: menstváruk szerencsére most is időben megérkezett! A kutatók szerint nemcsak a környezetünkben élő, velünk szoros kapcsolatban álló szemé­lyekről, hanem az összes fellel­hető lényről és tárgyról is ké­szül fejünkben „leltár”. Figaro itt(hon), Figaro ott(hon) Házi hajszobrászat Olykor az idő, máskor a pénz hiánya készteti a hölgyeket arra, hogy frizurájuk formálásában önmagukra hagyatkozzanak. Ám a házi fodrászkodáshoz nemcsak gyakorlat kell, hanem néhány szakmai műhelytitok ismerete is. Ezekből nyújtunk át néhányat. A száraz haj kezelésének egyik egyszerű és jól bevált módja, ha bedörzsölünk a fej­bőrbe egy fél csészényi majo­nézt. Utána vegyünk fel egy műanyagsapkát, s negyedóráig hagyjuk magunkon. A majoné- zes pakolást követően néhány­szor meleg vízzel öblítsük le, majd alaposan mossuk meg. Ä festett hajú hölgyeknek gyakran gondot okoz, hogy mi­vel, hogyan ápolják hajukat. Nos, a szőkéknek azt ajánljuk, hogy hajukat enyhe citromos vízzel öblítsék. A barnák és a vörösek-a hajszín károsodása nélkül - almaecetes öblítővizet használhatnak. A szappanmara­dékot mind a citromos, mind az ecetes víz jól oldja és hiánytala­nul eltávolítja, ezért öblítés után a haj szép fényes lesz. Szintén a barna és vörös haj­korona tulajdonosainak ajánl­hatjuk, hogy az utolsó öblítő­vízbe tegyenek egy kevés tö­ményre főzött kávét - ettől megnyerő meleg fényt kap a ha­juk. Ä vöröses árnyalat kedve­lői is segíthetnek magukon: egy maréknyi babérlevelet főzzenek 20 percen át 1 liter vízben, majd hűtsék le kellemes melegre, s öblítsék át vele a hajat. A frizura két berakás közötti „felfrissítésének” gyors és könnyű házi módszere, ha szá­razon fölcsavarjuk a hajat, be­borítjuk nedves kendővel, majd pedig kézi szárítóval megszárít­juk: az egész „tatarozással” 10 perc alatt kész lehetünk. Ha nincs időnk és alkalmunk „rendesen” hajat mosni, készít­sünk magunknak úgynevezett száraz-sampont. A recept: 1 ká­véskanál sót keverjünk el egy fél csésze kukoricalisztben. Ha készítményünkkel (egy nagy­lyukú sótartóból) a zsíros hajat megszórjuk és többször átkefél­jük, minden öblítés, szárítgatás nélkül is tiszta, zsírmentes lesz a hajunk. Tavaszi-nyári divat Dior kollekció: csíkos nyári délutáni ruha Rokonai azt mesélik, még nem ismertek senkit, aki olyan szépen tudja mondani a szót: édesanya. Veronika csacsogós kislány volt, amikor már szinte egyedül gondozta beteg éde­sanyját. Kilencévesen már kez­dett komolyodni: ha betért pár percre valamelyik nagybátyjá­hoz, megtörtént, hogy néhány udvarias mondat után elnémult, s csak üldögélt a kissámlin, lá­bát maga alá húzta, szemét a földre szegezte. S mint akit csínytevésen kaptak, úgy meg­rezzent, ha ilyenkor szóltak hozzá. A falubeliek úgy néztek Ve­rára, mint egy felnőttre. A sze­mélye iránti csodálatot a töré­keny teremtés a szívós kitartá­sával nyerte el. Az emberek fe­jüket csóválva mondogatták: hogy bírja ez a gyerek mos­datni, etetni a majdnem maga- tahetetlen anyját? Vera ‘érzé­kelte környezete biztatását, vi­szont ennek nem adta jelét. Az utcán nem állt szóba senkivel, mindig sietős volt az útja. Hol boltba, hol az orvosért iparko­dott, mert sokszor csak az in­jekció segített a betegen. Ötödmagával élt a családi házban. Rajta és anyján kívül ott volt a két bátyja és a csont­sovány, hajlott hátú, „tündéri” nagyanyja. A fiúktól nem sok Asszonysorsok Bűvös háromszög segítséget kapott, pedig jámbor volt mind a kettő. Nagyjából ez volt a helyzet a nagymamával is, akinek a testi erejét fel­emésztették az évtizedek: közel járt a nyolcvanhoz. Az volt a szerencse, hogy -ő ellátta magát, s tartotta a lelket a kislányban is. Szeretett sokat beszélni. Pergett a nyelve reg­gel délben, délután, kukorica- morzsolás, sőt, lábmosás köz­ben is. S bizony szapora mon­dandója közben olyanokat csa- varintott a mondatai végén, hogy unokájának csurgóit a könnye a nevetéstől. Ők öten nagyon szerették egymást. Veronikából Vera lett. Úgy gondolta, hivatásául választja, amit odahaza tanult: a beteg­ápolást. Jól ment az iskola, s a társaival sem volt gondja. A sápadt, karikás szemű falusi lánytól gyakran megkérdezték az osztálytársai: mi bajod? Tán nem aludtál? Ő erre rendszerint sírva fakadt, majd elmesélte az éjszakát, hogyan élesztgette áléit anyját, aztán futott a dok­torért, mert... S itt elakadt a szava. A friss diplomás, csinos Vera kórházban kezdett dol­gozni, de ez nem vált be az in­gázás miatt. Aztán nagy sze­rencséjére bekerült a lakóhe­lyén a rendelőbe. Itt oltódott bele az elvágyódás, de még csak csírájában. Tisztában volt azzal, hogy számítanak rá: fá­tyolos tekintetű édesanyja szinte bálványozta. Keményen furdalta a lelkiismeret, aztán kiegyezett magával: főiskolára, levelező tagozatra jelentkezett. Szívesen járt Pestre. A havi egyszeri utazás valóságos ki­ruccanás számba ment nála, aki odahaza szinte teljesen elzár­kózott a világtól. Élete bűvös háromszögét a betegágy, a ren­delő és a kis íróasztala alkotta. Itt húzódott meg esténként va­lamelyik könyve társaságában. Testvérei próbálták ugratni: „úgy élsz, mint egy zárdaszűz”. Fiúkkal csak elvétve flörtölt, komolyabb kapcsolata huszon­négy éves koráig nem volt. Akkor aztán jól beleválasztott. Hozzáment egy kétszeresen el­vált, gyermektelen tanárem- berhez. Kis túlzással tiszavi­rág- életűnek bizonyult a há­zasságuk. Közben Vera terhes lett, de elvetélt. Nem is bánta. Élete következő fejezetét a válás előzte meg. Innen újra startolt, s meg sem állt az ELTE levelező szakáig. Ugyanis átpártolt a pedagógusi pályára. Félig tudatos, félig ösztönös volt részéről ez a lé­pés. Nem mondta ki, de sej­tette: nemigen lesz bátorsága még egyszer férjhez menni, s képtelen előleckének tekinteni az első, felbomlott házasságát. Ehelyett - úgy gondolta - sok­kal jobban teszi, ha beleveti magát a munkába. Azóta jól meg is tanult úszni: kollégái szívesen rábíznak, pontosabban ráhagynak mindent, csakhogy az eltelt évtized utolsó éveiben rá kellett döbbennie: erőtlened­nek a karcsapásai. Tudja, amit tud: változtatnia kellene sürgősen az életvitelén. Ha volna mersze, keresne egy hozzáillő partnert, de ennél sokkal jobban vágyik egy kis­gyerekre. Nem tudja, meddig elégszik meg a diákjai rajongá­sával. Fél attól, hogy egyszer fellázad maga ellen. Ismerőse egyszer azt kér­dezte tőle: ki elől menekülsz? Ő válasz nélkül hagyta. (M. J.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom