Nógrád Megyei Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-14 / 11. szám
6 hírlap MAGAZIN 1993. január 14., csütörtök Változás a csúcson A Mazda Motor Hungary magyarországi általános Mazda-importtevékenysé- gének megalapozása, és beindítása után Hermann Alt- mayer átadta az ügyvezető igazgatói tevékenységet és visszatért Ausztriába. Feladatát az igazgatói munkakörben _ Gottfried Scharf vette át. Ő 1957-ben született, s már 13 éve a Mazda Austria alkalmazottja, mely az MMH osztrák anyavállalataként működik. Utolsó beosztásában az informatikai-szervezési részleg vezetőjeként a teljes általános átfogó autóimporttevékenység rendszerfelügyeletéért volt felelős. A Mazda Motor Hungary információs-számítógépes rendszerének kiépítésében vezető feladatot látott el a helyszínen, így jól ismeri mind a 30 magyar munkatársát még a legűjabbakat is beleértve. Gottfried Scharf új budapesti feladatkörét hivatalosan 1993. január 7-től látja el. Az évszázad szélhámosa 1991. október 31-én Robert Maxwell brit sajtómágnás felszáll a jachtjára. Irány az Atlanti-óceán. A legénység tagjait leszámítva egyedül van. Sajtóbirodalma a csőd szélén áll, a bukás és a börtön fenyegető közelségben van. Maxwell átlép a fedélzeti korláton és alámerül a vízben. Az 1923-ban Csehszlovákiában született, s a II. világháború idején Nagy-Britanniában letelepedett Robert Maxwell (eredeti nevén Jan Ludvik Hoch) a háború után fillérekért felvásárolta a sok éves kényszerszünet után publikálásra vágyó német tudósok értekezéseit, - írja a Reader’s Digest Válogatás januári száma. 1951-ben azután beindította a Pergamon Presst, amely tekintélyes tudományos-műszaki folyóiratokat, idővel pedig évente 600 tudományos kézikönyvet jelentetett meg. A kiadó után könyvterjesztő céget vásárolt, üzleti dolgai remekül mentek. A hatvanas évek közepén - munkáspárti képviselőként- beválasztották az angol parlamentbe. A Pergamonnál megjelentetett életrajzaival a kelet-európai vezetők - köztük Nicolae Cea- usescu- kegyeit kereste. Ama kevesek egyike volt, aki bármikor Moszkvába repülhetett magángépén, s aki előtt a Kreml ajtaja mindig nyitva állt. Csehszlovákia 1968-as megszállása után sem szakította meg kapcsolatait a kommunistákkal. Maxwell szüntelenül üzleteket kötött: milliókat kölcsönzött, lebegtette a részvényeit, cégeket, kiadóvállalatokat, bulvárlapokat adott, vett, vagy éppen átvett. íme egy jellegzetes példa. Maxwell, aki született lapkiadónak tartotta magát, 1984-ben megvette a londoni bulvárlapot, a Daily Mirrort, amely naponta 3,4 millió példányban jelent meg. Elvi irányvonalat nem érvényesített sem itt, sem más kiadványaiban; azt nyújtotta, amivel úgy gondolta, eladja a lapot. Meg volt győződve róla, hogy személye érdeklődést ébreszt az olvasóban. A valódi hírek háttérbe szorultak, s a Mirror oldalain a tulajdonos szüntelen ténykedéseit részletező beszámolók sorjáztak. Az elkövetkezendő másfél évben a napi példányszám 400 ezerre esett vissza. 1988-ban nagy licitháborúban elnyerte az amerikai Macmillan kiadóvállalatot. A csillagászati összegű vételár - 2,6 milliárd dollár - minden centjét kölcsönkérte, bár ez idő tájt négyszáz különféle cége már többel tartozott a bankoknak, mint amennyit összesen ért, és nem volt elég jövedelmező ahhoz, hogy a kölcsönöket törleszteni tudja. Noha évek óta köztudott volt, hogy nem becsületes ember, üzelmeit szinte szabadon folytathatta. Olyan sebességgel bonyolította újabb és újabb üzleteit, hogy a kudarcok nem érték utol. Emellett a nagyszívú világpolgár képzetét csak tovább erősítette Maxwell elragadó modora - holott valójában hazug és csaló volt, munkatársaival és bírálóival kíméletlen. Halála után a szemfényvesztés teljes egészében lelepleződött: legalább 1,65 milliárd dollár tűnt el a részvénytársaságok számláiról, beleértve a nyugdíjalapokat, s így Maxwell 32000 mai és korábbi alkalmazottja károsult, s lett áldozata az évszázad talán legnagyobb szélhámosának. Kóstold meg a könyveket! A gyerekek szeretik az ehető könyveket. A francia kitaláló Párizs mellett a karácsonyi vásárra nyitotta meg az üzletét. A francai könyvkiadók egyesülete, amit a volt elnök leánya Valereie-Anne Gis- card d’ Estaing vezet, elismerte az érdekes újítást. FEB Fotó Kilóg a s0rból... Tizennégy lánnyal levelezett Ha a balassis diákok hamisítatlan rock and roll muzsikát szeretnének hallgatni, akkor ezt helyben is megtehetik. Ugyanis két fiatal tanáruk: Vass Imre és Fűrész László, a Vas(s)fúrész-buliban igazi zenei csemegét nyújt át még a vájt fülű ínyenceknek is. Közülük Imre a 47 éves tanár nem csak a zene, hanem a nyelvek világában is kiválóan eligazodik. Olaszul, franciául és angolul beszél kiválóan. S természetesen okítja minderre „gyerekeit.” Ezeken kívül fordító és zenei szakíró is egyben. Egy gyarmati panelházban lakik feleségével, Nagy Márta festőművésszel. Beköszöntőként Vass tanár úr szekérderéknyi újságot cipel elő. Húsz év zenei lapjainak termését.-Gyerekkoromtól kezdve a zene és a nyelv végigkísérik az életemet. Sopron, Szeged, Kecskemét és Balassagyarmat eddigi állomásai. Nem voltak kiugró tehetségek a családomban és én sem voltam csodagyerek. Egyszerű, belső ösztönzők vittek a jobb, a több felé. A francia nyelv iránt egy újságból ébredt fel az érdeklődésem. Rendszeresen böngésztem a Vaillant című gyermeklapot, s az ottani képregények akkor még számomra érthetetlen szövegei izgattak. Amikor félidőben, bekerültem a kecskeméti Katona József Gimnázium olasz tagozatos osztályába nem volt menekvés. A tanár közölte velem: vagy pótolom egy hónapon belül a kihagyást és vizsgát teszek, vagy útilaput köt a talpamra. Mit mondjak, nem kellett elmennem, sikerült levizsgáznom. Az angol nyelv számomra először a Beatlest, az amerikai spirituálékat jelentették. Meg azt a többszáz dalszöveget, amelyet jó kiejtéssel megtanultam és még ismerek ma is. En- zeknek nagy hasznát vehettem, amikor a gyarmati Minerva zenekar énekese voltam. Ha zenélni nem is tudok, de énekelni talán. Ezért aztán több bandában is fújtam a nótát, iskolában, gimnáziumban és az egyetemen is. Csak közbevetőleg említem, hogy szenvedélyes lovagként tizennégy lánnyal leveleztem angolul, franciául és olaszul ebben az időszakban, természetesen leginkább Vass Imre zenei témákról. Egyébként a ritmus, a zeneiség, a lüktetés és a játékosság nemcsak a zenében, hanem a nyelvekben is benne él. S akik tanulni akarják, azoknak nélkülözhetetlen a zenei érzés, lelkűiét. No persze ez nem elég. Szorgalom, kitartás is kell hozzá. Hat, nyolc, tíz évi tartó. Sőt! Jómagam 70- ben olaszból és franciából, 79- ben angol nyelvből szereztem diplomát. De a folyamatos karbantartás, nélkülözhetetlen.- A zene vagy az idegen nyelv volt előbb?- A zene, a hajnalig tartó lovaglás a rádióhullámokon. S csak aztán következett a nyelv iránti érdeklődés, a tanulás. Mára mindkettő összefonódva él bennem. Használom őket a magam örömére, s talán egy kicsit a másokéra is. Hogyan teázik a kiselefánt? Az elefántok odaadó szülők, meghatóan gondoskodnak kicsinyeikről, sohasem hagyják őket cserben. Éppen ezért örök rejtély marad, hogy mi is történt Sri Lankán. Kumara, a 12 éves kisfiú csavargása során, hirtelen egy, a földből kinyúló ormányt pillantott meg: elefántbébi volt a mély gödörben, és nem tudott kimászni onnan. Anyját pedig sem közel, sem távol nem lehetett fellelni. Megölték? Elmenekült? Nem tudni. Kumara szólt egy gazdag gyárosnak, akinek a közelben nagy háza volt. A gyáros magához vette a kis árvát. Kumara is jól járt, odaköltözhetett a Samasrasinghe családhoz állatgondozónak. Kumara Bom-Bomnak nevezte el új barátját, ami szigalézi nyelven bonbont jelent. A kiselefánt ugyanis bolondul az édességért, kedvence a keksz. Persze nem ez az egyetlen probléma a „családban”: a szállásadók már nem is számolják, hány széket tett eddig tönkre Bom-Bom, aki ormányával a teáskanna csőrén át szippantja ki a teát, néha nem is szomját csillapítandó, hanem, hogy lefröcskölje vele a többieket. Máskor ahelyett, hogy kikerülné, ormányával leakasztja a lámpát a plafonról, néha pedig oly hevesen csapkod füleivel, hogy a hirtelen támadt huzat leviszi a képeket a falról. Kutya-macska barátság Odie az ötéves daszkli önfeláldozóan szoptat két háromhetes, árván maradt kiscicát. Kérdés, hogy vajon képes lesz-e ugatni is megtanítani a kicsiket. MTI Fotó A farkcsóváló eb is kutya A legtöbb kutyaharapás nem történne meg, ha az emberek jobban értenének a kutyák nyelvén - idézi a Reader’s Digest Válogatás januári száma John C. Wright eto- lógust.-A kutyák majdnem minden esetben vészjelzéseket adnak le, mielőtt harapnának. Csakhogy gyakran féleértelmezzük ezeket a jeleket - mondja Wright. Közkeletű elgondolás például, hogy idegen kutyát legjobb úgy üdvözölni, ha fölé hajolunk és mosolyogva gyengéden megveregetjük a fejét. A valóságban azonban ez rossz taktika. Ezek fenyegető mozdulatok. A kutyák nem szeretik, ha a fejüket ütögetik, mert az ingerli, sőt meg is ijesztheti őket. Inkább a pofáját, mellkasát vagy a vállát simogassuk. És egyébként is: ha szeretnénk megnyugtatni a kutyát, engedjük át neki a kezdeményezést. Várjuk meg, míg észrevesz bennünket és egyenesen állva hagyjuk, hogy megközelítsen minket. Ha a kutya kis termetű, le is guggolhatunk hozzá, mert így azonos magasságban vagyunk vele. Ne magasodjunk fölé, és ne nyúljunk feléje. Igaz az az állítás, hogy az agresszív kutyának soha nem szabad a szemébe nézni, valamint, hogy a láncra kötött kutya veszélyesebb, mint szabadon kószáló társa, téves viszont, s a félreértelmezett jelzés iskolapéldája, hogy a fa- rokcsóválás a barátságos kutyák jellemzője volna. Kocogó terápia írhatnánk a címbeli fogalmat egy szóba is, hiszed Thadeus Kostrubala doktor gyógymódjai közt önálló terápikus gyógymóddá lépett elő. Itt ugyanis már nem arról van szó, hogy az elhízott, irodai ülésre késztetett pácienst kocogásra kell késztetni, hanem arról, hogy az amerikai pszichoanalitikus, aki ifjabb éveiben maratonifutó volt, maga is felhúzza hajdani futócipőjét és mellészegődik páciensének. Sőt, nemcsak újabb körökre ösztökél, de állandóan magyaráz is. A szakember szerint ez a gyógymód a narkománia, a neurózis és a depresszió gyógyításában is igen hatásos. Éppen csak együtt kell futni a beteggel és közben tudatosítani benne a szervezetében lezajló jótékony hatású folyamatokat. És ez az, amire a legkevesebb orvos vállalkozik. Mármint arra, hogy mindezt ne szépen berendezett rendelő-irodájában adja elő, hanem „menet közben”. De legnagyobb ötlete mégsem ez volt, hanem a ko- cogó-pihenőkben alkalmazott véletlen találkák rendszere. Mindig adódott itt egy-egy sportdresszes amazon, aki elragadtatással közölte a doktorral: „Könnyű maguknak, magukon látszik, hogy profi sportemberek”. Legfeljebb az volt kiábrándító, ha a páciensek valamelyike hivatali munkahelyén, a gyógyklinikán kereste meg Kostrubala doktort, s a bájos, alkalmi találkapartnerek egyi- két-másikát felismerte ápolónői „szerelésben” is. Voltak, akik túl megerőltetőnek vélték a futás közbeni beszélgetést és átpártoltak a szobakerékpárra. De megesett, hogy hölgyek jelentkeztek a csöndes vallató futásokra, de kizárólag az elhagyatott részekre irányítva a menetpályát. Húszezer márka egy tenyészgalambért A galambpostás is kétszer csenget Azt hihetnék: ez már csak egy régi-régi néphagyomány, elmúlt századok eseményeiről szóló írások kedvelt fordulata, hogy „a galambpostás még a tengereken is átkelt.. Es akkor elolvassuk a második világháború hadtudományi értekezéseit, és mi áll benne? „A La Manche-on búvárhajóval, majd gumicsónakon közlekedő angol felderítőtiszt, Lane kapitány, a biztonság kedvéért nem rádióval, hanem galambpostával küldte haza értesüléseit a normandiai partokról.. Igaz, azt is megtudjuk, hogy a fehér kis szárnyas postásnak van egy nagy hibája, az ugyanis, hogy nem rendelkezik a denevérek képességével, ezért csak világosban képes tájékozódni és dúcaira visszatalálni. Még szerencse, hogy a volt NDK határőrei nem figyeltek fel rá a szuper műszaki zárak idején, hogy akkor is röpködtek és vitték az üzeneteket, olykor még apróra hajtogatott bankjegysegélyeket is a szétszakított családok között. Ma a Ruhr-vidék a sport és hobbi központja, ahol 20 ezer márkát is elkérnek egy első osztályú tenyészgalambért. A nagyvárosok mind rendelkeznek önálló egyesülettel is, egyedül Majna-Frankfurtban kéttucatnyit tartanak nyilván, amelyek minden év májusának első szombatján kezdik meg versenyszerű röptetéseiket. Az izgalmas vetélkedők július végéig tartanak. Ilyenkor egész autókaravánok kerekednek fel és indulnak az ország távoli sarkaiba, hogy a hajnali fényekkel indítsák a startszámmal ellátott gyűrűs kis versenyzőket. A repülési sebeség meghaladja a 800-900 métert percenként, de jegyeztek már fel 1400-as tempót is. Az egyhuzamban való szárnyalás akár ezer kilométer is lehet, ami megközelíti egy motoros sportrepülő teljesítményét. A frankfurti Weiner doktor mindig magaslati pontot szemel ki a startra, amely kb. 600 kilométerre van a hazai dúcoktól, hogy a célba érkezésnél is jelen lehessen. Egyébként ő szoktatta rá hazatérő postagalambjait, hogy egy zsinórral kifeszített kalapot megrángassanak visszatértük jelére. Sőt, kétszer is, hiszen a „postás kétszer csenget”. A szakirodalom szerint Kr.e. 530-ban Anakreon környezetében is „szolgáltak” postagalambok, ám rejtélyes képességük nyitjára azóta sem sikerült rájönnie a tudománynak. Talán csak az segítene, ha szóra bírnánk őket . . . L.B.
