Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-11 / 292. szám

HÍRLAP MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY 1992. december 11., péntek Halálos Mel Gibson Sokáig a „Gibson” egy világ­hírű gitármárka jól csengő né­vadójaként forgott közszájon a világban. Aztán az 1980-as évek derekán, jött egy Ausztrá­liából szalajtott filmszínész, aki - igaz hazánkban eleinte csak a videóőrültek széles táborában - közismertté vált három részes Mad (őrült) Max című, kalan­dos, a Föld atomháború utáni időszakában játszódó szuper- produkciójával. Az illető úri­ember, aki gyorsan a No. 1. lett a sci-fi, kaland és akcióvonáso­kat vegyesen magukra öltő fil­mek hódolói között, mosolygós szemével, olykor copfban hor­dott hajviseletével, nemcsak a nőket, de minden túlzás nélkül állíthatóan, a férfiakat is levette lábáról. Mel Gibson, mert róla van szó, hetek óta, ismét meg­érdemelten arat sikert a Halálos fegyver III. című filmben is. Mindjárt a film elején, az előző két részben is fellelhető motí­vum, egy pokolgép köszön a nézőre, s hőseinkre, a két bot­csinálta tűzszerészre, akik akarva-akaratlanul, felrobban­tanak egy parkolóházat, amiért gyorsan közlekedési rend­őrökké fokozzák le a két má­sodosztályú nyomozót. Termé­szetesen nem ismernénk rájuk, ha nem hoznák itt is azonnal helyzetbe magukat. A két jó­madár az olyan egyszerű poén­kodások, mint egy gyalogos megrevolverezése, amiért a ti­loson ment át az úttesten, vagy egy filmforgatás valódi rabló- támadásnak vélelmezése mel­lett, egy bankrablás kapcsán rá­szalad a történet vezérfonalára, egy fegyvercsempészési ügy­letre, amelyben a szálak mozga­tója, mint kiderül, egy kiugrott zsaru , aki a forgatókönyvíró fantáziájára és a rendező látvá­nyos élve bebetonozást produ­káló jelenetére támaszkodva, elég hihetően avanzsál a film negatív alakjává. Ellenpontja, Mel Gibson partnere, a színesbőrű Danny Glover, akinek a történet alap­ján, mindössze hat napja van nyugdíjazásáig, amikor a feje tetejére áll vele a világ, s ő szentimentális, jó lelkű apaként, kissé esetlenül próbálja átvé­szelni a hátra lévő napokat. A látványos, dinamikus, klip- szerűen vágott üldözési jelene­tekkel spékelt film nem lenne teljes, ha az események forga­tagába nem kevertek volna bele egy nőt is (René Russo), aki szí­nesben, széles vásznon, Stal­lone, Schwartzenegger, s persze „A kardforgató nő” legjobb napjait idézve, Gibsonék nélkül verte le az ellenséges had közel felét. Persze azért a végén ő is padlót fogott, hiába volt a dupla golyóálló mellény, a hiper-szu- per töltények csak kijuggatták a bőrét. Tudják mi volt a legszimpa­tikusabb a filmben? Az, hogy nemcsak lőttek a csatázó felek, de töltöttek is a nagy tűzpárba- jok közepette. Gibson pedig rá tudott csodálkozni arra, hogy elfogyott a lőszere. Persze akad­tak szánalmas, könnyen felejt­hető, azaz éppen nem felejthető húzások is, mint például, ami­kor a főhősnek egyszer csak egy rendőrifjonc ajánlkozott, a semmiből ott teremve: menne ő is a „csatába,,. Nyomatékként azt hozta fel mentségére, épp aznap lett 22 éves, s felnőttsége okán, még óvszert is prezentált a farzsebbe nyúlva. Az ember kicsit elhúzta a száját, milyen gyermekdeden adagoltak ne­künk egy totális hullajelöltet. A több folytatást is megért filmekhez hasonlóan, most is volt egy kis félsz az emberben: talán már nem tudnak újabb po­énokat gyártani a film készítői, s unalmasan telik majd a kikap­csolódásra szánt kilencven perc. Nos, kellemesen csalódik a néző, ha rászánja magát és beül a moziba a filmre. Csattanós poénok sorjáznak, amelyek kö­zül jó néhány, egy kicsi, szőkí­tett, ingatlanügynököt játszó fickónak köszönhető (Joe Pesci), akinek viccein, más pro­dukciókban - pl. a Reszkesse­tek betörők - a hasunkat fogva nevethettük magunkat halálra. Egyébként napokon belül, az említett film frenetikus második részében, újfent láthatjuk. Visszatérve Mel Gibsonékra, a film happyendes, s magában hordozza a IV. részt is, mivel a partner olyannyira kedvet kap a munkára, hogy nem megy nyugdíjba. Vallus Tibor Tímár Sándor: „Gyémántokkal kirakott aranykorona” Táncosok szakmai találkozója Szécsényben A Nógrád Megyei Közműve­lődési Központ, a Salgótarjáni Táncház és a szécsényi Műve­lődési és Ifjúsági Centrum a minap Szécsényben rendezte meg a III. Nógrád Megyei Nép­tánc Antológiát. Dr. Rozgonyi József a Nógrád Megyei Köz­gyűlés művelődési bizottságá­nak elnöke megnyitó szavaiban hangsúlyozta: elsősorban a szakma számára fontos a ren­dezvény. Kiemelte: külön öröm, hogy a nemzetiségi hagyomá­nyokat őrző csoportok is részt- vesznek a bemutatón. A fellépő csoportok kereszt­metszetet adtak arról, hogy hol tart ma szűkebb hazánkban a néptánc mozgalom, munkájuk­ban mennyire van jelen a ha­gyományőrzés. A találkozó jó lehetőséget teremtett a konzul­tációra, tapasztalatcserére. A bemutatót követő szakmai beszélgetésen Tímár Sándortól, a Magyar Állami Népiegyüttes művészeti vezetőjétől és Orsvai Imre népzenekutatótól olyan hasznos tanácsokat kaptak a csoportvezetők, amelyeket a mindennapi munkájuk során kamatoztatni tudnak. A kisebb létszámú szécsényi Boróka tánccsoport ismét bizo­nyította, hogy jogos tulajdonosa az ezüst minősítésnek. A mihálygergiek két csoport­tal is szerepeltek, ez már magá­ban véve elismerés a nyolcszáz fős kistelepülésnek. Ä széki kultúra egy darabját mutatták be hiteles koreográfiával, érzelmi átéléssel. Hagyományőrző cso­portjuk nehéz feladatra vállal­kozott, amikor szinte vala­mennyi korosztályt felvonul­tatva, színre állította egy falu vasárnap délutánját. Dramatur- giailag jól felépített, hangulatos játékot láttunk tőlük. A vanyarciak egy karácsonyi játékra invitálták a közönséget. Hatásos indítás után végig bír­ták ötletekkel. Jól ötvözték a prózát, dalokat, táncokat. A hollókőiekről csak felsőfo­kon lehet írni. Tímár Sándor meg is jegyezte: Gyémántokkal kirakott aranykorona. Nagy érték rejlik a sámson- házai Koleso szlovák nemzeti­ségi hagyományőrző csoport­ban. Egy picit didaktikus volt az előadásuk, de ennek ellenére melegség sugárzott belőle. A pásztói Muzsla csoport lendületes táncot mutatott be. Szép mozgásukért, a színpadtér jó kihasználásáért érdemelnek elismerést. Remekül harmonizált a zene, a tánc, az öltözet a Nógrád ee­gyüttesnél. Jó színpadi megje­lenítést, biztos tánctudást, tiszta koreográfiát élvezhettünk. A nógrádi csoportok közül ők vol­tak a legérettebbek. Kedves színfoltja volt az an­tológiának a Jászság együttes.. A jászberényiek jogosan arattak szép közönségsikert. Á találkozó végén Brunda Gusztáv a Nógrád Megyei Közművelődési Központ igaz­gatója minden csoport képvise­lőjének átadta, Hegedűs Gyula mátramindszenti fafaragó erre a célra készített művét.- szenográdi ­Otis Redding lelke A család legkisebb fia, Otis, nagyon szeretett énekelni. Min­denfélét és mindenhol. Redding tiszteletes, az édesapa, mihelyt lehetett, besorozta a gyereket a templomi énekkarba, hogy rendszerességre, pontosságra szoktassa és hogy a gospelek együtténeklése tisztítsa hallását és javítsa ritmusérzékét. Otis énekelt. Szívesen, azonnal és kötelességtudóan is, szerepelt az iskolai ünnepségeken, de a nyilvánosságot, a fellépést, a publikumot soha nem tudta iga­zán megszokni. Sokszor szinte leküzdhetetlen idegesség fogta el, görcsbe rándult egész lénye. Más volt a pódium előtt ülők hallgatósága, mint a barátokból összeverődött kis alkalmi kö­zönség akár az osztályban, akár a garázsban, ahol tanítás után félidősként kocsit mosott. Ez az idegesség látszik meg rajta majd akkor, amikor évek múlva nagy léptekkel rója a deszkákat mikrofonnal a kezében. Legszí­vesebben lemenne a színpadról. Kamaszkorban szenvedé­lyévé vált a rádiózás: állandóan a néger állomásokat hallgatta. Elsősorban Little Richardot kedvelte, de nagyon szerette James Brownt, Ray Chariest és Sam Cooke-ot is. Arról ábrán­dozott, hogy egyszer ő is hozzá­juk hasonló sztár lesz. És mi A gleccserember őrzi a titkát Miközben a magashegység­ben a hideghez annak idején hozzászokott „ötzi” - azaz ma­gyarosan „Öcsi” fagyott teste az innsbrucki egyetem egyik hűtőkamrájában pihen, a kuta­tókat az foglalkoztatja: miért mászott fel „Öcsi” a több ezer méteres magasságba? És egyál­talán: vadász volt vagy pász­tor? Netán sámán? A rejtélyes életű gleccse­rember 5300 éve halt meg. Megfagyott. A szinte eredeti ál­lapotban meglelt tetem mellett a szakemberek sok mindent ta­láltak: amulettet, gyógyhatású gombákat, gyógynövénykivo­natokat. Az Ötz-völgyi Alpokban fel­fedezett jégemberről azt sem lehet kétséget kizáróan megál­lapítani, vajon vadászó életmó­dot folytatott-e? Ha viszont ér­cet keresett, miért nem tett tar­solyába néhány követ? A tudósok többsége azon a véleményen van, hogy „Öcsi” mégiscsak pásztor lehetett, aki társaival nagy állatcsordát te­relt. Talán azért hagyta el tár­sait, hogy elvesztett fegyvere helyett új nyíl és íj készítésre alkalmas fát keressen. Eközben fagyhatott meg. Egy sziklán feküdt, így találták meg - 5300 év múltán, tavaly ősszel. Allatpatika A vadállatoknak nincs rag­tapaszuk, steril kötözőszerük, mégis, ha megsebesültek gyó­gyítanak - mégpedig természe­tes gyógyszerekkel. Lenyalo­gatják sebeiket, hogy megtisz­títsák és az elfertőződéstől véd­jék a sérült területet. Nyáluk ugyanis fertőtlenítő anyagokat tartalmaz. A vadmacskák na­gyobb sérülések esetén pépet rágnak agyagból és vízből mindaddig, amíg ez a massza be nem fedi a sebet. Az agyag ugyanis felszívja a mérgező anyagokat. A pézsmapatkányok vérző sebeiket a fák gyulladást csök­kentő gyantájával „kezelik”. A fókák úgy segítenek magukon, hogy algákat rágcsálnak, ame­lyek elállítják a vérzést és anti- biotikus, gombás ellenes hatá­súak. Az állatok magukon még belső panaszok esetén is tudnak segíteni: a farkasok például úgy szabadulnak meg a romlott hús­tól. hogy csalánt esznek hányta- tónak. Á macskák hasfájás ese­tén füveket rágcsálnak, a ping­vinek rákot fogyasztanak. Újra Salgótarjánban járt a rádió gyermekkórusa Emberemlékezet óta nem járt az MRT Gyermekkórusa Salgó­tarjánban. Azaz oly régen, hogy már lehetetlenség az idejét fel­idézni. Az viszont rémlik, hogy mintegy 15 évvel ezelőtt egy kórusversenyen az alapítók: Botka Valéria és Csányi László karnagyok zsűriztek - kellő szi­gorúsággal. Nevük annyira ösz- szeforrott a kórussal, hogy ma is inkább ez „ugrik be”, pedig a gyermekkórust Igó Lenke és Reményi János vezeti. Az utóbbiról tudhatunk töb­bet. A Vásárhelyi-tanítvány előbb a szolnoki, majd a mis­kolci zeneiskolában tanított. Később Bartók Béláról elneve­zett zenei középiskolában, vé­gül a Liszt Ferenc főiskolán ok­tatott szolfézst, zeneelméletet és karvezetést. Kórusaival több íz­ben nyert díjat. Sok ősbemutató is a nevéhez fűződik. A Mikulás estéjén rendezett tarjáni hangversenyen 40 fiatal állt a zeneiskola színpadára. Az első szám kedves meglepetéssel szolgált. Vodnansky: Rorando Coeli című darabjában a kórus­nak pár fős kamaracsoport felelt visszhangképpen az erkélyről. Az égi hangok (azaz gazdáik) ezután „ereszkedtek alá”, ki­egészítve a kórus sorait. Ezt és Palestrina Hódié, Christus natus est- c. művét Igó Lenke vezé­nyelte. A következő kettőt (a XVI. századi szlovén Gallus és a XVI-XVII. sz. fordulóján élt német Praetouris egy-egy mű­vét) Reményi János, szép és ön­zetlen munkamegosztásban. Ezek után három tétel csendült fel a Saint-Sáens-növendék francia Fauré miséjéből: Kyrie, Sanctus, Agnus Dei. Az inkább orgonaműveiről ismert C. Franck Panis Angelicus c. mű­vében a szólót Toldi Mária éne­kelte édes-kellemes hangon. Az első rész Reger Mária bölcsőda­lával zárult. Szünet helyett a kórus ál­landó zongorakisérője, Deli Krisztina Chopin h-moll Scher- zonját szólaltatta meg. A koncert második részében jobbára magyar művek csendül­tek fel. Előbb Bárdos Arany- szárnyú angyal és Jubilata c. da­rabjai majd a már klasszikusnak számító Kodály művek: a Nagyszalontai köszöntő és a 150. genfi zsoltár. A műsort az amerikai Ehret spirituáléjával (The Virgin Mary had a baby boy) fejezte volna be a kórus - ha a közön­ség engedte volna ... m zen­gett a ház a tapstól, így ráadás következett: válogatás külön­féle karácsonyi dallamokból, zonora kísérettel. A hangulatot a finom dekoráció is erősítette. A MRT Gyermekkórusa kul­turált, szépen zengő, telt hang­zással örvendeztette meg a hall­gatóságot. B. Á. kellett ehhez? Csak egy kis sze­rencse. Mégpedig, hogy talál­kozzék Johnny Jenkins-szel. A találkozás egy jam-session al­kalmával történt meg - Otis Redding az éneklés mellett gitá­rozni és dobolni is tudott -, és Jenkins azt mondta a fiatalem­bernek, menjen el vele Memp- hisbe, készítsen néhány felvé­telt a Stax vállalatnál, majd ő beajánlja. Úgy is lett.-Azt hittük, hogy a fiú a Jenkins meg a Pinetoppers ze­nekar mindenese - meséli Steve Cropper gitáros, zeneszerző, producer, a Stax egyik éltető motorja, fehér ember; a tavasz- szal adott ki egy 22 számos le­mezt Redding még meg nem je­lent felvételeiből (It’s not just sentimental). - Ott segített be­szerelni, elküldték hot-dogo- kért, cigarettáért. Aztán eléne­kelt egy számot. Olyan volt mint egy gyenge Little Richard. Van más?, kérdeztük. Volt. „Karjaim" volt a címe. Nekem a hátamon szaladgált a hideg. A főnök azt mondta, ezt felvesz- szük. 1962. október végén a lemez megjelent, és Otis Redding megindult álmai útján. Vissza­tekintve az ember úgy érzi, hogy 1966-67-re elérte karri­erje csúcsát. Amerikában a hip­pik zenéje mellett nagyon fon­tos akkoriban (újra) a négerek muzsikája, a soul, a lélek-zene. Igaz, hogy populáris, kereske­delmi formájában teljesedett ki, de hát, hogy a négerség itt is megmutathassa erejét, így érhe­tett el igazán figyelemre méltó sikert. A független Stax csapata ilyen nevekből állt: Joe Tex, Wilson Pickett, Aretha Frank­lin, Sam and Dave, vagy Solo­mon Burke - például. Otis Redding hangja reked­tes, dirty, azaz piszkos hang. Nem szép, de ő rendkívül jól bánik vele. Nem ordít, nem őr­jöng, sokkal inkább csöndes és visszafojtott, gyakran szomorú. Ha örül is, visszatartja magát, és érdekesen alkalmazza díszíté­seit. A visszafogottságban érezni a keserűséget, az erőt, ami mindig kirobbanhatna, de örökösen vár és várni kénysze­rít. A lélek, Otis lelke ott izzik, és így izzik kínlódásban, bánat­ban, szenvedésben s mindig csak csipetnyi örömben. Huszonöt éve, 1967. decem­ber 10-én egy kis Beechcraft repülőgép a Monoma tóba zu­hant. Rajta volt Otis Redding és a Bar-Kays együttes. A kataszt­rófát csak Ben Cauley, trombi­tás élte túl. Otis Redding 26 éves volt. Vass Imre Képes technikatörténet A katódsugárcső H. Hertz német és W. Croo­kes angol fizikusok közlemé­nyei után Philipp Eduard Le- nard (1862-1947) német fizi­kus a légritkított csövekben, nagyfeszültségű villamos áram hatására létrejövő katódsugara- kat tanulmányozva, felhasználta Hertz azon felfedezését, hogy a katódsugarakat alkotó elektro­nok áthatolhatnak a szilárd anyagokon is. 100 évvel ezelőtt 1892-ben olyan katódsugárcsö- vet szerkesztett, amelynek vé­kony aluminiumlemezből készí­tett „ablak”-a volt azon a he­lyen, ahol a katódsugár a cső fa­lát elérte. Ezen az „ablak”-on keresztül az elektronok kiléptek a szabadba, így tanulmányozá­sukhoz és felhasználásukhoz a katódsugárcső segítségével lé­nyegesen tágabb lehetőség ke­letkezett. Maga Lenard a katód- sugarak abszorpcióját és ioni­záló hatását vizsgálta, de a Le- nard-féle katódsugárcső a fizika egyik hasznos eszközévé lett. A feltalálóról megjegyezzük, hogy ezen munkásságáért 1905-ben Nobel-díjat kapott. Pozsonyban Lénárd Fiilöpként született, egyes kiadványok még magyar születésűnek tünte­tik fel, de ő maga egész életében más néphez tartozónak vallotta magát, magyarságáról csak becsmérlőleg nyilatkozott, s a nemzeti szocializmus szélsősé­ges képviselőjévé vált, aki nem átallotta a nézeteit nem osztó tudóstársait a Gestapo kezére juttatni. Képünkön Lenard katódsu­gárcsővé látható. K. A. MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Nógrád Megyei Hírlap című napilapot __________________példányban_________________ h ónapra. Kérem az alábbi címre kézbesíteni: Megrendelő neve:_____________ C íme: (város, község, irányítószám). utca, házszám:. Az előfizetési díj: egy hónapra 319.- Ft, (3 lapszámot ingyen kap) egy évre 3388.- Ft (60 lapszámot ingyen kap!) aláírás A megrendelőlapot bélyeg nélkül, a helyi postahivatalok részére kérjük feladni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom