Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-31-1993-01-01 / 307. szám
6 HÍRLAP SZILVESZTER ’92 1992. december 31csütörtök-1993.január 1péntek Életünk fonák oldalai Gáka József salgótarjáni olvasónk nagy gyűjtője a régi és a mai humoros történeteknek. Szívesen veti ezeket papírra, hogy megőrizze az utókor számára. Minket sem hagyott ki, s nemrégiben száz ilyen tréfás, esetenként csiklandós történetet küldött szerkesztőségünknek. Ezekből válogattunk. * * * A munkások tréfálkoznak. Fából esztergálnak egy tojást, szépen befestik fehérre, aztán megszárítják rajta a festéket. Az imitáció tökéletes, olyan, mint egy igazi tojás. Másnap az egyik munkás, Péter, a szokásos mozdulatokkal előveszi kis lábasát, felforralja benne a vizet, majd beleteszi a tojást. Közben ki kell mennie. Ezen idő alatt a munkatársak a tojást a lábasból kiveszik, beleteszik helyette az imitációt. Mikor visszajön Péter, nézi a tojást, de az nem akar megfőni. Nem és nem. Ezért aztán szedőkanállal a vízből kiveszi, és mérgében rettenetes erővel a padlóra vágja, ami onnan felpattan az éppen akkor belépő főmérnök lába közé, s érzékeny testrészéhez csapódik.- Maga állat! Mit csinált? - ordítja a főmérnök. - Nem a tekepályán van. Most már azonnal menjen a munkakönyvéért. Egyébként azért jöttem, hogy a felmondását kulturáltan adjam át magának. * * * Egy kislány mondja az anyukájának:- A Pisti azt mondta, hogy menjek fel a fára.- Ezt ne tedd, mert meglátja a bugyidat - oktatja az anyuka. Kis idő múlva jön haza a kislány. Örömmel újságolja:- Kitoltam a Pistivel. Mielőtt felmentem a fára, letoltam a bugyimat. * * * jár. Utálja a zongorázást, de nagyon szeret cigarettázni. Egyszer a zenetanár elkapja, amint a Szimphoniát szívja és jól letolja. Az eset után jön az anyuka. Megkérdi, hogy halad a fia. Egészen jól - felel a tanár —, már a Szimphoniával barátkozik. * * * A régi világban történt. A községi bíró a kertjében ásott. Arrafelé járt egy nagyon csinos, szélhámos legény, aki felajánlotta segítségét a bírónak. O az ingyen munkának nagyon megörült és a segítséget elfogadta. Azt mondja a legénynek, menj az asszonyhoz, kérj tőle ásót. Bemegy hozzá, de csak annyit mond, azt üzeni a bíró úr, hogy tessék adni. Az asszony lefekszik vele, ad neki. Ugyanezt megcsinálja a bíró lányával, az is ad neki. Ezek után kimegy a fészerbe. Ott keres egy ásót és azzal egész délelőtt szorgalmasan dolgozik. Eljön az ebédidő. Megeszik a húslevest, utána a rántotthús következik. Az asszony fogja húsadagját, beleteszi a legény tányérjába és azt mondja:- Ez van azért. A lány sejti, hogy miről van szó. Ő is fogja a húsadagját és mondja:- Ez van azért. A bíró nem akar lemaradni a nagy jótékonykodásból. Ő is fogja a húsadagját és mondja:- Ez van azért. Ezt viszont már a frecskos lánya nem tudta szó nélkül megállni. Odaszól az apjának:- Édesapám, téged is ... ? * * *- Miért tartod a Trabantot a fólia alatt? - kérdi a szomszéd.-Azért, hogy megnőjjön. A zöldség is jobban fejlődik a fólia alatt, különösen ha locsolják is - mondja a tulajdonos. A főjegyző fia zongoraórákra Egy virgonc kisgyerek otthon megfogja a legyet és úgy csinál, mintha a szájába bekapná. Azt mondja neki az anyukája:-Ne kapd be a legyet, mert megnő tőle a hasad. Az eset után utaznak a buszon. Egy terhes nővel szemben ül le a gyerek és el kezd mosolyogni.- Mit mosolyogsz, kisfiú? - kérdi tőle gyanútlanul az asz- szony.- Én tudom, hogy miért olyan nagy a hasa a néninek - mondja a gyerek.- Na miért? - érdeklődik tovább a nő.-Mert bekapta a legyet! - feleli hangosan a kisfiú. * * * Ki az apja ennek a gyereknek? Biztosan egy kalauz, mert mindig a lyukasztóval játszik. * * *-Meghalt a nagyapám, tessék engem hazaengedni.- Ha jól emlékszem, ezt már ötödször mondod - válaszolja a tanító. - Hány nagyapád van neked?- Tetszik tudni, az én nagy- szüleim sokszor elváltak - ha- zudja a ravasz kisfiú. * * * A Horthy rendszerben az örömtanyák lányai rendszeres orvosi ellenőrzés alatt álltak, így volt a háború alatt is. Egyszer a lányok az egészségház előtt sorban álltak felülvizsgálat céljából. Arra jött egy öreg nénike és megkérdezte:- Mire várnak? Egy tréfás kedvű lány azt válaszolta:- Cukrot osztanak. Erre a nénike beállt a sorba. Az orvos, a sor végére érve, összecsapja a kezét és megdöbbenve mondja:- Nénikém, hát még maga is?! Erre a nénike így szól:- Olykor-olykor én is elszopogatom ! Egy kis humor Egy nő elmegy a fogorvoshoz, mert nagyon fáj az egyik foga. Az orvos megvizsgálja és közli:-Ezen már nem lehet segíteni, ezt ki kell húzni.- Doktor úr, én nagyon félek a foghúzástól, helyette akár egy gyereket szülnék.- Gondolja meg asszonyom, hogy mit akar, mert nekem úgy kell beállítanom a széket. * * * A feleség kérdi férjét:- Mikor mondtad te utoljára, hogy „szeretlek” ?- Tegnap este.- Én nem hallottam.- Elát te nem voltál ott. * * *- Egy asszony gyereket szült. Férje meg szeretné látogatni, de nincs látogatási idő. Ezért megkéri az egyik nővért, hogy engedje ki az asszonyát az erkélyre. A férj az udvarról felkiált:- Anyjuk, kire hasonlít a gyerek?- Minek mondjam meg, úgysem ismered. * * *-Szomszéd, tudna adni kétezer forintot fizetésig?- Tessék, itt van. De mikor lesz fizetés?-Én tudjam? Magának van állása! * * *- Láttad a mai újságot, szaki?-Láttam.- És mi volt benne?- Tepertő. * * *- Apu, mit szólnál, ha kapnál tőlem névnapodra egy szép nyakkendőt?- Én jobban örfilnék egy jó bizonyítványnak!- Késő. A nyakkendő már megvan. Aktuális formaterv Szilánkok A salgótarjáni lengyel piacon a felügyelet megszervezte az ünnepekre vásárolt bóvlik, ajándékok visszaváltását. Aki igazolja, hogy ott vette az árut, januárban helypénz nélkül árulhatja a használhatatlan áruját. A nógrádi megyeszékhely több éttermében szilveszter estéjére „ vendégfogóként" egy üveg pezsgőt kap díjtalanul a szilveszterező. A belépő ára viszont elég borsos. Úgy hírlik, hogy a városi sportcsarnokban zajló teremfoci bajnokság záróakkordjaként a közönség válogatottja „játszik" a síp mestereivel. Információink szerint a küzdőtérre labdát nem visznek be. - kalotai Hajnal felé Régi viccek nem vén viccek Az öreg gazda és élete párja a disznóól előtt álldogál.-Tudod-e apjuk, hogy nemsokára itt az ezüstlakodalmunk, öljük le ezt a disznót. Tűnődve nézegeti a gazda előbb a jószágot, aztán asszonyát, majd megcsóválja a fejét:- Méghogy leöljük a szegény állatot azért, ami huszonöt esztendeje történt? Há' mit tehet ő róla? ... * * *- Doktor úr, a legváratlanabb időpontokban olyan migrén tör rám, hogy szinte elalélok a fájdalomtól - fordul a páciens bizalommal az orvosához.- Semmi baj, asszonyom, kitűnő orvosságot írok föl magának. De nagyon fontos, hogy a használati utasítást betartsa: egy kávéskanál, pontosan negyedórával a fejfájás előtt. * * * A nagyváros forgalmas főutcáján négy borbélyüzlet is verseng a vendégek kegyeiért. Egyik nap új cégér jelenik meg az első bejárata fölött: „Az Arany Ollóhoz” - A világ legjobb fodrásza A következő nap új cégért kap a másik fodrászbolt is: „Az Ezüst Borotvához” - Az ország legjobb fodrásza Harmadnap a harmadik ezzel rukkol elő: „A Bronz Borotvához” - A város legjobb fodrásza” Negyednap a negyedik kis táblát tesz a kirakatba: „Az utca legjobb fodrásza” * * * A toprongyos csavargó széles vigyorral köszön rá egy csillogó autó sofőrjére:- ó napot, kolléga úr!- ogyhogy kolléga?!- Maga is a közbiztonságot veszélyezteti. * * *-Fogja barátom igyék egy pohár bort az egészségemre!- Köszönöm, nagyságos úr. De megjegyzem, nagyon rossz színben tetszik lenni. Igazságtételre jelentkezett egy bűnös 1992 szilveszteri hangulatában tett beismerő vallomást tragikus felelősségéről, bűnös mulasztásairól az Első Gimnázium nevű, angyalarcú, de minden gonoszságra képes közéleti bűnöző. „ Bocsáttassék meg az én igen nagy bűnöm!” Négy évtizeden át akadályoztam, fenyegettem a magyar jövőt: ridegségemmel, merev értetlenségemmel, szigorkodásommal elriasztottam, kisebbségbe szorítottam olyan gyerekek ezreit, tízezreit, akik most fontos közéleti, politikai szerepre kényszerülnek. Belátom, igen nehezen lehet ma sikeres városatya, képviselő, miniszter, pártvezér valaki azzal a lelki teherrel, hogy soha nem tudott megbirkózni velem, azaz Első Gimnáziummal. Ha velem se, akkor meg hogyan birkózzon a szegénységgel, munkanélküliséggel, médiatörvénnyel. Gyakorta két-három közel eső kisvárosban nekifeküdtek ezek a kárvallottak a birkózásnak: majd ott megmutatják, de remények után kudarc, csőd, fenyegetettség . . . Csak nem vagyok alkalmatlan? Ha még az Első Gimnázium is elemi-nehéz akadály? 1992-ben hogyan legyen egy-egy ilyen áldozat toleráns politikus? Sehogy nem lehet, akkora a kisebbségi érzése; aminek egyértelműen csak én vagyok az oka! S akiknek sikerült is a velem való birkózás, ők vajon jól tanulták meg az Első Gimnázium leckéjét? Megalapozták a tisztességes magatartást? A munkát? Az erkölcsöt? A logikát?! Bizony-bizony már-már emberiségellenesek mulasztásaim! Az sem menti a bűneimet, hogy később, rendszerint, távoli rokonom, a rossz erkölcsű Dolgozók Első Gimnáziuma mégis szárnyai alá vette, élni segítette az én áldozataimat. S akiknek még ott is fájdalmas nehézségei akadtak, azok most még dupla lelki teherrel kénytelenek élni, politizálni. Értük, miattuk is én vagyok az egyedüli bűnös! Példamutatónak szánom igazságtételre való jelentkezésemet: döntsenek keményen, határozottan! Nemcsak hogy elviselek, jogosnak tartok majd minden ítéletet, de azzal is számolok, hogy elfogadják azt a kissé túlbuzgónak tűnő javaslatot is, hogy egyszerűen töröljenek el a föld színéről. Egyszerű szótöbbséggel ki fogják mondani: az Első Gimnázium nevű közéleti-bűnelkövető megszűnt létezni; ezentúl a középiskolát a Második Gimnáziummal kezdik a tizennégy évesek .. . Belenyugszom, hogy a levi- tézlett, gátlástalan-kiszolgáló, haszonélvező, és elherdáló Első Gimnáziumot az új magyar demokráciában törvényen kívül helyezik, és könyörtelen elfele- désre ítélik . . . Magam is úgy vélem ma már a Második Gimnázium sokkal rokonszenvesebb, politikusabb nálam . . . Erdős István A bűnözők között köztudott, hogy Juhász István őrnagy, a salgótarjáni kapitányság bűnügyi osztályának vezetője kemény, következetes és kitartó zsaru. Akik már megismerték nem szeretnének vele újra találkozni. Azt azonban csak a kollégái tudják, hogy nagy gyűjtője a rendőrvicceknek és a munkájuk során előforduló humoros történeteknek. Ugyanis a rendőrmunkában ilyesmik is előfordulnak. Kérésünkre szívesen felidézett néhány történetet. Orgazda feleség?-Egy kisstílű bűnözőt már régen ismerek, még a nyomozó koromból. Ő már annak idején hajléktalan volt, fóliasátorban lakott. A város különböző részein volt neki ilyen sátra. Amikor a hideg idő következett mindig apróbb bűncselekményeket követett el, hogy bekerüljön a börtönbe. Általában öt-hat hónapot kapott, s mire az idő melegre fordult, már újra szabad lett. Kiszabadulása után megkeresett, hogy segítsek neki munkahelyet keríteni, hogy valamiből megélhessen. Történt egy tavasszal, már nyíltak a tulipánok, Velünk, zsarukkal történt hogy a feleségemmel siettünk munkába. Az én emberem meglátott bennünket, s kezében egy csokor tulipánnal odajött hozzánk. Megkért engem, hogy a feleségemnek odaadhassa a tulipánt. Én bólintottam, hogy lehet, erre a nejem elfogadta. Amikor beértem a kapitányságra a panaszfelvételi iroda előtt a városi kertészet egyik emberével találkoztam. Jött feljelentést tenni ismeretlen tettes ellen, aki az éjszaka leszedte a tulipánokat az egyik közterületi virágágyról. Azonnal telefonáltam a feleségemnek, hogy tüstént hozza be a virágokat, nehogy orgazdaságért kelljen felelősségre vonni... Üzenet a képernyőről Volt egy időszak, amikor a városi televízióban rendőrségi ügyekkel foglalkozó sorozatot indítottunk. A három-négy perces figyelemfelkeltő szövegeket a saját stílusomban adtam elő. Igaz, ez nem tetszett mindenkinek, mert volt olyan aki a nemtetszését is kifejezte, hogy miért üzengetek én a képernyőről. Ámde, hogy hasznos volt azt a következő példa bizonyítja. Egy alkalommal a Beszterce lakótelepen - ha jól tudom - egy fodrászüzletből telefont lopott el ismeretlen tettes. A képernyőről elmondtam neki, hogy nem lenne rossz, ha felhívna minket. Csodák-csodája visszahívott, s utána szurkolt, hogy megtaláljuk-e. Két héten belül elfogtuk, s akkor bebizonyosodott, hogy ő volt, aki felhívott minket. Ráadásul az ellopott telefont is megtaláltuk. Maximum rongálás- A bűnözők közül sokan jobban ismerik a bűntető törvénykönyvet, mint némely rendőrök. Volt egy emberünk, akit súlyos testi sértés kísérletével gyanúsítottunk, mivel egy zsebkéssel hasba szúrta a szomszédját. A sérülés nem lett nyolc napon túl gyógyuló, de az eszköz alkalmas arra, hogy súlyosabb sérülést okozzon. O azonban, mint jó jogtudor, kikérte magának ezt a gyanúsítást. Szerinte a nyomozó nem jól ismeri a törvényt, mert a dolog a súlyos testi sértés kísérletét nem meríti ki. Maximum rongálás. Még azt is hozzá tette, hogy a szúrást nem is nagyon lehet észre venni, legfeljebb az asz- szony látja, ha levetkőzik. Pislogó hulla? Egy másik történet már a fanyarabb ízűek közé tartozik, de megesett a dolog. Egy alkalommal az orvos által kitöltött halottvizsgálati bizonyítvánnyal a kezünkben kimentünk mi is szemlét tartani. A bűnügyi technikus készítette az első fényképfelvételt, mire a vaku villanására a halottnak ítélt személy pislogni kezdett. Mivel néhány ilyen esetünk volt már elterjedt nálunk a mondás: „Sokáig él, akinek a halottvizsgálati bizonyítványát kitöltötték.” A mutogatós(ok) A következő történet nem velem történt, egyik kollégámmal. Van egy ismerősünk, aki rendszeresen mutogatja magát. Ezért már szabadságvesztés büntetést is kapott. Nos, ez a személy egy alkalommal megjelent a város egyik áruházában és ott a fülkében nem öltözött, hanem vetkőzött. Meztelenül bement az eladók és a vásárlók közé, mutogatta magát majd gyorsan visszament a fülkébe és elszelelt. Ezt az akciót két-három alkalommal megismételte. Az egyik kollégán személyleírás alapján felismerte és elfogta. Elvitte az áruházba bemutatni, hogy ő volt-e. A felismertetés igencsak sikerült. Amikor kézenfogva beléptek az ajtón az egyik eladó elsikoltotta magát: Jesszusom, itt van a mutogató, de most már ketten vannak! Ki vagyok én? Amikor ez a televíziós műsor ment sokan felismertek az utcán és összesúgtak mögöttem, hogy ez az az zsaru, aki a tévében szerepel. Édes eset volt, amikor egy alkalommal az Évi Áruház csemege részlegén vásároltam. Két lányka állt ott, valószínű középiskolások, amikor észre vettek összesúgtak.-Te, figyelj csak, itt van a Zengő Árpi.. . Mire a másik:- Ne viccelj, ez a nőgyógyász, hát nem ismered meg?
