Nógrád Megyei Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-17 / 297. szám

8 HÍRLAP ÉG - ÍGÉRŐ 1992. december 17., csütörtök Repülőmodell-kiállítás a tarjáni isziben F-12-es bombázó az iskolában A három tulajdonos a kiállított modellekkel Fotó:RigóT­A Salgótarjáni 211. Sz. Ipari Szakmunkásképző- és Szakkö­zépiskolában repülőgépmo- dell-kiállítás nyűt a közelmúlt­ban. Az intézmény kulturális nevelőtanára, Simon Lajos be­szélt a minitárlat részleteiről.- A XX. század második fel­ének légi haditechnikáját állí­totta ki néhány, ilyen érdeklő­désű diákunk -mondta. - A gyerekeket sok hasznos isme­rethez juttatják az itt megtekint­hető makettek, hiszen ezáltal tu­lajdonképpen a modern techni­kával is ismerkedhetnek. Az elmúlt napokban szinte minden tanulónk felkereste a „repülő­tárlatot”. A történelemoktatás szempontjából is érdekes és lé­nyeges a kiállítás, hiszen az utóbbi évtizedek háborúinak eszközei láthatók itt elsősorban. Közben előkerültek a model­lek tulajdonosai is. Víg László, Bencsik István és Szerémi Ta­más tulajdonát képezik az ap­rócska, 1:72 méretarányú, de a valódihoz száz százalékig ha­sonlító maketteket. Mivel a gépek jelentős része István tulajdonát képezik, ő be­szélt a modellezés (meglehető­sen borsos) anyagi hátteréről.-Azt kell mondanom, hogy fele-fele arányban pénz és türe­lem kérdése ... Mindenesetre az igaz, hogy a makettezés meg­lehetősen költséges hobbi. Tamás mindössze egyetlen gépet állított ki: mint megtudtuk tőle, ő a repülés gyakorlati olda­lát részesíti előnyben, a model­lek csak afféle kiegészítést je­lentenek számára. A kiállítás szervezésében azonban a tanár úr mellett ő is sokat segített.- A legújabb gépek az Öböl-háború idejéből származ­nak, a régebbiek pedig tech­nika- és hadtörténelmi áttekin­tést is nyújtanak az érdeklődők­nek - vette vissza a szót István. László arról beszélt, hogy majdnem mindenkinek az F- 16-os bombázó a kedvence, amelyet szintén a „Sivatagi vi­har” idején ismerhettünk meg. A kiállítással párhuzamosan a repüléssel kapcsolatos video­filmeket is megtekinthetnek az intézmény tanulói. Z­Ne legyen szomorú karácsony! Lélegzetvételnyi örömet és megnyugvást várunk a kará­csonytól. De mit remélhet az, akinek a családjában rendsze­resek a veszekedések, aki mindennapos konfliktusok között nő fel? Számukra sok­szor ez a nap sem különbözik a többitől, hiszen nem lehet egyik percről a másikra le­vetkőzni a bajokat. Ott, ahol eddig sem volt béke, most hirtelen mitől változna meg minden? Csak a kontraszt nö­vekedik meg annak tudatá­ban, hogy sok helyütt milyen szép ez nap, hogy sok család­ban ilyenkor még nagyobb az egyetértés. Kihez fordulhatnak azok, akiknek nem hoz kellemes perceket az ünnep? A Salgó­tarjánban működő lelkisegély telefonszolgálat karácsony éj­jelén is fogadja a rászorulók hívásait, hogy ha már nem fényesen, akkor legalább ne szomorúan teljen az idő. Jövőre diák-drámafesztivál lesz Salgótarjánban Színpadra emberek! Képesség, mely a hétköznapokban kamatozik Egy Shakespeare-től vett gondolattal szólva: színház az egész világ. S valóban nem rossz néha úgy venni a dolgo­kat, csak játék ez az egész élet. Ilyenkor aztán érthetetlen, néha miért vesszük olyan komolyan magunkat! (Aztán ahogy az idő egyre eljár a fejünk felett, talán nehezebben látjuk be, a nagy drámaírónak igaza van.) Az újonnan felbukkanó, a he­lyi adottságokra adaptált okta­tási-nevelési koncepciók néme­lyike már az általános iskolák alsó tagozatában bevezeti a „színjátszás” tantárgyat, hiszen ezzel is a gyerekek kommuni­kációs képessége, kifejező esz­köztára gazdagszik. A kisisko­lások pedig egyelőre imádják ezt az órát: kiléphetnek a min­dennapi lehetőségek korlátái közül, más bőrébe bújhatnak. A szerepjátéknak, az elő­adásnak a korszerű nyelvtaní­tásban szintén óriási a jelentő­sége. Nem meglepő, hogy az először tavaly Keszthelyen és Hajdúnánáson megrendezett diák-drámafesztiválon - ahol csak angol nyelven adhatták elő a különböző darabokat - 30 is­kola 500-nál több növendéke vett részt. Az amerikai szövet­ség információs irodája (USIS) anyagiakkal, más szervezetek pedig szolgáltatások biztosítá­sával járult hozzá a rendezvény sikeréhez. Hivatásos színházi szakemberek segítettek a bemu­tatókon szereplő tanulóknak el­sajátítani a legfontosabb szak­mai fogásokat. 1993. március 19-21-e között négy helyszínen, köztük Salgó­tarjánban tartják, a II. magyar diák-drámafesztivál helyi ren­dezvényeit. Mivel itt csak angol nyelven lehet előadni a darabo­kat, a fesztiválon az általános iskolák felsősei, illetve közép- iskolás diákok vehetnek részt. Akit pedig további információk is érdekelnek, Lisa Rosene-tói - őt a salgótarjáni Kodály Zoltán Általános Iskolában érhetik el - kaphat felvilágosítást. írd meg a problémáidat! Viktor Válaszol Egyre gyakrabban kerülök összetűzésbe a szüleimmel, mi­vel nagyon szeretnék kutyát tar­tani. Sajnos, az ősök nem értik meg, hogy 12 éves koromra tudnék gondoskodni egy állat­ról, pedig nagyon sok barát­nőmnek van kutyája. Általában azzal szoktak érvelni, hogy eme­letes lakásba nem való semmi­féle háziállat. Én meg - egysze­rűen - megőrülök egy skót­vagy németjuhászért - írta egy bátonyi leány. Valamennyire igaza van a szüleidnek: kutya tényleg nem való az emeletes lakásba. Lehet, hogy te nem érzed jól magadat nélküle, de hidd el, nincs az a kutya, amelyik rajongana a be­zártságért. Ha kicsi korától be­zártsághoz is szokott, akkor is legalább naponta le kell vinni sétálni. Főleg a nagy mozgás­igényű ebek nem valók lakásba. Csak azt javasolhatom, hogy - a kutyák érdekében is - szál­lítsd lejjebb az igényeidet! Ha mindenképpen ragaszkodsz va­lamilyen kedvenchez, legin­kább az akváriumot tudom aján­lani. A díszhal a leghálásabb háziállat: soha nem szól egy szót sem, és nem mászkál sza­naszét a lakásban. Ez ugye, a kutyáról nem mondható el... Tulajdonképpen a kistestű fajták - különféle ölebek, tacs­kók - kimondottan városi ebek. Arról megpróbálhatod meg­győzni a szüléidét, hogy egy pa­lotapincsit vegyenek, de a nagy testű fajták nem lakásba valók. \McU> 'A, Útban Los Angelestől Diósjenőig Amerika az elmúlt néhány évben közelebb került Magyar- országhoz, mint bármikor is a történelem folyamán. A politi­kai álláspontok közeledése, a közlekedési lehetőségek fejlő­dése, a vasfüggöny lebontása óta az USA-beli állampolgár nem különösebben ritka láto­gató a legkisebb falvakban sem. A diósjenői angoltanár, Jeffrey Blaunstone ténykede ugyanak­kor nyugodtan illethető az egyedülálló jelzővel is. Jeff ugyanis honfitársaival ellentét­ben - akik a Békehadsereg szervezésében érkeztek ha­zánkba - magán emberként jött, azért, hogy angolt tanítson egy vidéki iskolában, illetve ő is megtanulja nyelvünket, s to­vábbi munkájához tapasztalato­kat és ismereteket szerezzen.- Az emberben felmerül: aki a magyar nyelvet választja, an­nak mindenképpen kell lennie valamilyen kötődésének. Az őseid között volt magyar?- Litván, skót, wales-i, angol, svéd és német egészen biztos, hogy volt. Magyar nem - leg­alábbis nem tudok róla.-Hogyan kerültél éppen ide?- Felültem a repülőre, és kész. Az amerikaiak nem tud­nak igazán különbséget tenni az itteni népek és kultúrák között. Magyarországot véletlenül vá­lasztottam: szeretném elsajátí­tani a nyelvet, és magyar írókat, költőket fordítani angolra. Sze­retném megírni az itteni tapasz­talataimat és élményeimet is.- Mi a végzettséged, illetve a foglalkozásod?- Mielőtt eljöttem, Washing­tonban tanítottam, egyetemen. Egyébként írói szakot végez­tem. Szükségem van azonban széleskörű tapasztalatokra is a munkámhoz. Nem úgy akartam idejönni, mint egy amerikai tu­rista: szeretnék együtt élni az it­teni emberekkel, és megismerni Jeffrey Blaunstone, Los Angelesből Fotó: Rigó Tibor örömeiket, gondjaikat, szokása­ikat, mindennapjaikat.-Az egyetemisták után itt egészen kicsi diákokat tanítasz.-Igen, más is a munka, de nagyon élvezem. A gyerekek a világ minden táján egyformák. Az itteniek is nagyon szeretnek játszani, a lelkesedésük óriási, de a tanulás és a szorgalom ne­kik sem az erősségük ...- Nehezíti a munkámat, hogy saját nyelvet tanítani idegenek­nek nagyon bonyolult. Próbál­juk az órákat a kommunikációra építeni, és mivel én még nem beszélek magyarul, kénytelenek ők használni a meglévő angol szókincsüket. Nagy szerencsé­nek érzem, hogy a gyerekek annyira lelkesednek az USÁ-ért. Ez sokat segít a taní­tásban, de persze, ami kötelező, az nem különösebben vonzó a számukra. Ezért nem szerethet­ték annak idején az oroszt sem.- Hogy érzed magad Diósje- nőn és Magyarországon?-Az emberek nagyon ven­dégszeretők és barátságosak. Nemrégiben például voltunk Budapesten színházban, és lát­tuk a „Szabin nők elrablását”. Voltunk az Európa kiadó kon­certjén is, igaz, nem értettem belőle egy szót sem, de a zene nagyon jó! Amerikában is meg­állná a helyét.- Mik a terveid: meddig ma­radsz Magyarországon?-Egy évet vidéken szándé­kozom tölteni, ezért vagyok most Diósjenőn. Szeretném megismerni az itteni mezőgaz­daságban dolgozó emberek éle­tét. Jövőre Budapestre akarok költözni, és tájékozódni a nagy­városi életformáról. Mindez na­gyon fontos az élmény- és isme­retszerzéshez.- Szeretnék valamit én is kérdezni - fordult Jeff a beszél­getés végén az újságíróhoz.- Ha tudok, válaszolok...- Milyen nyelvet tanultál az iskolában?- Oroszt.- Pacsemú?- Jó kérdés, de nem tudsz megfogni: ezt tanították.- Az angolt hol tanultad?- Volt erre a célra egy angol­tanárom. Tudod az a gond, hogy rengeteget felejtettem.- Nos, valóban szükséged lenne egy jó tanárra és gyakor­lásra . . . Faragó Zoltán Programsoroló Salgótarján. December 17-én délután fél 4-től a Balassi Bálint Nógrád Megyei Könyv­tárban Victor Hugo Nyomorul­tak című művének adaptációját nézhetitek meg videón. December 18-án este 6-tól az SVT-W Művelődési Ház Rock barlangjában a Toest, a Faktor, a Stane face és az Anatomi és a Mortury együttesek lépnek fel. December 21-én délután fél 3- tól a Balassi Bálint megyei könyvtárban a video mozi kí­vánságra sorozatában az Ahol fekete lesz a folyó című filmet vetítik. December 21-én és 23-án a zagyvapálfalvai Gerelyes Endre Művelődési Házban délután 4- től rap klub, 5-től konditoma. December 22-én este 5-től az SVT-W Művelődési Házban a Depeche Mode, a Kékfény és a Techno Wave év végi közös klubestjét rendezik meg. Szintén december 22-én és december 29-én este 5 órától, a Gerelyes Endre Művelődési Házban break klub lesz. December 26-án este 7 órától a sportcsarnokban karácsonyi discot rendeznek. December 27-én reggel 8-tól délután 2 óráig a sportcsarnok­ban családi sprotjátékot szer­veznek. December 28-án délután fél 3-tól a video mozi kívánságra sorozatában A három testőr című filmet vetítik. Balassagyarmat. Mikszáth Kálmán Művelő­dési Központ. December 18-án 9 és 11 órakor a Kaláka együt­tes „Szabad-e bejönni ide betle­hemmel” című műsorát nézhe­tik meg az érdeklődők. December 19-én este 8 órától a Rocktáncház vendége a Kis- pál és a borz. December 26-án Tonef Ree ad koncertet. Bátonyterenye.December 19-én 3 órától a kisterenyei mozgalmi házban a Filléres egyesület játszóháza várja az érdeklődőket. December 23-án este 6 órától ifjúsági klub a kisterenyei moz­galmi házban. Magyarnándor. December 19-én, 25-én és 26-án este 9-től hajnali 3-ig a művelődési ház­ban disco lesz, 25-én kubai szárvendégek fellépésével. Szécsény. December 18-án este 8 órától éjfélig a művelő­dési házban az év utolsó diák­péntekét tartják. Amikor ő még kislány volt Egy leányzó a lépcsőházból Hol vannak azok a szürke, sokat emlegetett ötvenes évek? Aki ebben a korban nőtt fel, mint dr. Kapros Márta etoló- gus, a balassagyarmati Palóc Múzeum igazgatója, még fel­lelheti a történelemnek számító korszakot emlékei közt.- Akkor voltam gyerek. Mennyit játszottunk, fiúk lá­nyok együtt! Vagy háborúsdit, Kapros Márti vagy éppen tündérkirálynőset, de az is előfordult, hogy a nagyanyám összeverbuvált bennünket, és kimentünk a Sós­tóhoz kirándulni. Nyíregyhá­zán, egy bérházban laktunk, de ez valahogy nem olyan volt, mint a mai kőtömb épületek! Az egész egy jó értelembe vett hatalmas átjáróházként él ben­nem. Emlékszem, nemhogy te­levízió, még rádió is kevés he­lyen volt, a szomszédok gyak­ran összegyűltek egy-egy csa­ládnál, hallgatták a meccseket, vagy ha érdekes műsort sugá­roztak, azt. Erről jut eszembe 1956. Nekünk akkor pont nem működött a rádiónk ...-Mire emlékszik az ’56-os történésekből?- Az iskolából elengedtek bennünket, micsoda öröm volt, hogy nem lesz tanítás! S ami­kor a barátnőmmel hazaérkez­tünk, valósággal visszahőköl­tünk a látványtól: fel volt lobo­gózva az egész épület. A kez­deti eufória ránk is átragadt, az­tán lassan megváltozott min­den. Az egyik este a híreket hallgattuk, amikor egy felnőtt hirtelen odaszaladt az ablak­hoz. Közel laktunk az orszá­gúihoz, az éjszaka sötétjében láttuk a szovjet tankok fény­csóváit. A szüléinkben - akik átélték a második világháborút - feléledt a régi reflex, mely arra ösztönözte őket, hogy mi­hamarabb biztonságos helyet keressenek. Ekkor kezdett fél­elmetessé válni a helyzet.- A folytatás szerencsére nem volt végzetesen tragikus. Lassacskán minden visszazök­kent a régi kerékvágásba. Ón a középiskola után egyetemen ta­nult tovább, néprajzkutató lett, és ha jól tudom a szülés, a gyermek nevelés az asszonyt életmód feldolgozása igen kö­zel áll önhöz. Gondolom, a gyűjtései során sok-sok külön­leges élményben volt része. Elmesélné az egyik meglepő tapasztalatát?- Az eset, ami elmondok, már az egyetem után történt. Őrhalomba jártam ki egy néni­Dr. Kapros Márta hez, akivel olyan viszonyba ke­rültem, mintha a nagyanyám lett volna. Végül úgy éreztem, nem számít nagy illetlenség­nek, ha megkérdezem tőle, va­jon szerette-e a férjét. A kérdés azonban mintha villámcsapás­ként érte volna az idős nénit, rám meredt, mintha borzasztó butaságot kérdeztem volna: „Il­lendően elsirattam az uramat!” - felelte. Megállt bennem az ütő. A házassága, az egész élete számára csak kötelesség lett volna? Ilyenkor villan az ember agyába, mennyire megváltozott a mai kor embere! Talán túlsá­gosan is... -fenyvesi-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom