Nógrád Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-02 / 258. szám

4 HÍRLAP OLVASÓINKTÓL OLVASÓINKNAK 1992. november 2., hétfő A tisztifőorvos másként látja Valótlan állítások, valótlan aláírások Az alábbiak adalékul szolgálnak a Nógrád Megyei Hírlap 1992. október 26-ai számában „Pásztói levél, 184 aláírással” címmel megjelent írás hátteréhez. A pásztói kórház dolgozói­nak „petíciója” valójában két témakört ölel fel. Az egyik - a bevezető rész 22 sorban - a kórház jelene és a jövőjéért való aggódás. A másik - a terjedel­mesebb folytatás 32 sorban - dr. Novák László orvos-igazgató és dr. Mérei János sebész főor­vos munkájáról és kapcsolatuk­ról szól. Mivel a második témakör megoldása nem tartozik a testü­let hatáskörébe, ugyanis dr. Mé­rei János sebész főorvos munka­társainak megválasztásában nem kényszeríthetjük akarata elleni lépésekre - ezért ezzel nem foglalkozhatunk. Az első témakör érdekes és meglepő! Azért meglepő, mert úgy tű­nik, hogy a kórház dolgozói nem ismerik a pásztói képvi­selő-testület azon döntését, mi­szerint a kórházat fenntartani és működtetni akarja a jövőben is. Ezen felül nem ismerik a tiszti- orvosi szolgálat és a Népjóléti Minisztériumnak a rekonstruk­ciót véleményező bizottsága azon együttes állásfoglalását sem, amely szerint a kórház fenntartása és működtetése, va­lamint rekonstrukciója szüksé­ges. Ebből következik, hogy a bevezetőben említett 24 óra hamis információn alapul, ami­ért a kórház igazgatója a felelős. Ennek oka ugyanis, hogy elma­radt a megfelelő tájékoztatás. Demagóg gondolatok Igen demagóg, felelőtlen és ellenséges indulatokat keltő az a kijelentés, hogy az egészség­ügynek nincs gazdája és a kór­házat politikai érdekek és ellen­tétek miatt kell bezárni! A „gazdátlan egészségügy­ben” folyik az átalakítás, igen komoly tervek vannak kidolgo­zás alatt és folyik a próbájuk. Ennek eredményeként hamaro­san bevezetik a teljesítményfi­nanszírozást, ami komoly megmérettetést jelent majd a kórház dolgozóinak is. Ugyancsak érzelmekre ható és megalapozatlan az a kijelen­tés is, mely szerint közakaratu­kat és szakmai hozzáértésüket semmibe sem veszi a testület. A város képviselő-testületé­nek megalakulása óta eltelt idő­ben egyetlen egyszer sem szólt bele a kórház szakmai működé­sébe, nem írt elő feladatot és nem adott utasítást egészség- ügyi tevékenységet érintő kér­désekben. A képviselő-testület a közakaratnak megfelelően ki­nevezte a megválasztott igazga­tót, s az ő munkáját segítette az­zal is, hogy a kórház közössége által igényelt műszerek beszer­zéséhez komoly anyagi fedeze­tet biztosított. (Az önkormányzat az eltelt két évben 15 millió forintot, míg annak előtte a megyei tanács öt év alatt csupán 600 ezret(!) biz­tosított orvosi gép műszer be­szerzésre, a szükséges felújítá­sokra). Ezzel, valamint a működtetés és a tulajdon vállalásával bizo­nyította a testület, hogy a kór­házban tett bemutatkozó látoga­táskor elhangzott ígéreteit ma­radéktalanul teljesíti. Igen sajnálatos, hogy a „petí­ció" aláírását szervező aktivis­ták figyelmen kívül hagyták azt a személyiségi jogot, hogy vé­leményének nyilvánítását min­denki csak saját maga gyako­rolhatja. így eshetett meg az a furcsa dolog, hogy egyes dol­gozók munkatársaik nevében is aláírták az ívet, s ezáltal olyan személy „aláírása” is szerepel az összesítésben, aki az aláírás gyűjtésekor és azóta is külföl­dön tartózkodik. Ugyancsak hiba, hogy mi­közben a röpirat ügy kezdődik, hogy „Mi, a pásztói kórház dol­gozói”, a névsorban nemcsak a kórház dolgozóinak nevei és aláírásai is szerepelnek. Értelmetlen hamisítások A vázoltak alapján értelmet­lennek tűnik a sajtón keresztüli újabb hisztériakampány indí­tása a szervezők részéről a kép­viselő-testület és Pásztó városá­nak a lejáratására. Felesleges volt az ügyben járatlan és tájé­kozatlan dolgozók támogató aláírásait kikényszeríteni még hamisítások árán is! Dr. Thassy Gábor városi tisztifőorvos Pásztó Bélyeg nélkül feladható POSTAHIVATAL HELYBEN Új rém fenyeget: a nyomoralkoholizmus Kevesebb pénzből is többet iszunk Ritka növény a Medvesen Óvjuk, védjük a természetet! Új rém fenyeget bennünket: a nyomoralkoholizmus. Senki sem tudja megjósolni, hogy e/en a télen hány gyárat fognak becsukni, hányán kerülnek majd az utcára, ugyanúgy, mint annak idején. Kilátástalanság, az önbizalom teljes megrendü­lése a jellemző. Az ember kihull a megszokott közösségből, az életritmusból. Az ilyen kritikus körülmények között az az alko­holizmus, amihez úgy-ahogy hozzászoktunk, sokkal gyak­rabban torkollik életveszélyes krízisekbe. Gondoljuk csak el: kisebb a jövedelmünk, „de többet iszunk" mint valaha! Eddig „csak” minden huszadik forin­tunkat költöttük szeszre, s ez is elég volt. Elképzelhető, mivel fenyeget most a nyomoralkoho­lizmus. Több a munkanélküli, de egyre több a bögrecsárda. Harminc-negyven-ötvenéves emberek: főleg férfiak hullanak ki a sorból, és hagyják árván gyermekeiket. Kérdem miért? A szociológusok a hagyomá­nyosan szabályozó kisközössé­gek felbomlásában vélik megta­lálni a bajok okát. Emlékszem, a hatvanas években a magyar lakosság egy önkéntes „kísérlethez” kezdett. „Elhatározta”, hogy megdup­lázza a fejenként akkor hatlite­res évi alkoholfogyasztást. A ki- lencvenkettes évre való fo­gyasztás már az év derekára ez sikerült, mégpedig súlyos kö­vetkezményeket felidézve. Én magam részéről a város mellett lévő, egyszerű bányate­lepen lakom. Sajnos nem vélet­lenül, de sok a régi gangos ház, ahol a magánélet a szűk udva­ron zajlik, ahol mindenki tud A Pénzügyi és Számviteli Fő­iskola salgótarjáni intézetének tizenhat hallgatója október ele­jén tíznapos cserelátogatáson járt Hollandiában. Testvériskolánk, a deventeri főiskola közgazdasági kara, amellyel már két éve tart az egyre szorosabbá és tartalma­sabbá váló kapcsolat. Ez az együttműködés egyik rész- eredménye annak a folyamat­nak, amelyet az intézet annak jegyében indított, hogy a főis­kola széleslátókörű, a minden­kori piaci igényeknek megfelelő képzettségű szakembereket bo- ■ csásson ki. Az oktatási intézmények és gazdasági szervezetek egyre bővülő körével lépünk érintke­zésbe utazások, előadások és szakmai gyakorlatok formájá­ban. Ebbe a körbe nemcsak ma­gyar cégek és vegyesvállalatok tartoznak, hanem nyugat-euró­pai vállalatok, főiskolák és egyetemek is. Az eddigi legtar­talmasabbnak a deventeri egy­üttműködés mutatkozott. Hall­gatói és oktatói cserelátogatá­sok, holland szakemberek ve­zette üzleti-kommunikációs tanfolyam, tananyagfejlesztés és az EK által meghirdetett programokra közösen kidolgo­zott pályázatok bizonyítják a kapcsolat gyümölcsöző voltát. 1991 óta már a második ma-» gyár diákcsoport utazott ki meghívásukra. A komoly szakmai programban szerepelt a pénzvilág egyik fellegvárának, az amszterdami értéktőzsdének megtekintése, ahová több hóna­pos előjegyzés nélkül még a holland közgazdászhallgatók sem juthatnak be. A Hollandiá­ban hallott előadások képet nyújtottak a nyugat-európai gazdaság szemléletéről. Közvetlen betekinthettek a csoport résztvevői néhány, az őket fogadó vállalat működé­sébe és gazdálkodásába is. Kü­lönösen érdekes volt a Centraal Beheer biztosítótársaságnál tett látogatás, mert intézetünk egy hallgatója. Bakonyi Mónika je­mindenkiről mindent. Sok a szóváltás, és az alkoholizmusba belekóstolt emberek, ahol a női szám már súlyosabb a férfiak­nál. Bár a női alkoholista veszé­lyesebb, mert az a nő aki alko­holista, az mindenkiről mindent tud, erős nagynak képzeli ma­gát, ő azt hiszi ő az a „vörös császár” és ő a melegágya az ismétlődő torzsalkodásoknak, perpatvaroknak. Ilyen helyen a jog és a jogalkalmazó csak idő­legesen teremthet békét. Ilyen emberek között a béke azonban - ismerve az alkoholizmust - nem lesz tartós életű. Ezt el kell ismerni, még akkor is ezt kell mondani ha szóváltásaink, indu­latos sértegetéseink, elenyésző hányada jut csak el a bíróságra. Ismerek egy olyan asszonyt, aki bizony sűrűn néz a pohár mélyére, és szereti az alkohol­mámort, ilyenkor a „tüske” benne van a szemében és gyak­ran keresi, hogy másoknak, ho­gyan szerezzen arcpirító perce­ket. S mi mégis semmibe vesszük vagy bagatellizáljuk a mérték­vesztő alkoholfogyasztás ártal­mait! A Nógrád Hírlapnak írom meg mind ezt, mert „Vétkesek közt cinkos, aki néma”, s végre hangos szóval kellene ráébresz­teni magunkat: nem lehet-e úgy szeretni nemzetünket, népün­ket, hogy ne próbálnánk tenni valamit a kaszás kérlelhetetlen- sége ellen. Nem hagyhatjuk, hogy közö­nyünk, vagy tehetetlenségünk miatt ötévenként városnyi hon­fitársunk tűnjék el örökre a föld színéről. Ponyi Pál Salgótarján lenleg ott sajátítja el a nyugati típusú üzletvitel fogásait, fél­éves szakmai gyakorlaton. An­gol nyelvű beszámolójából ki­derült, hogy van még mit tanul­nunk marketing terén. A tanulmányi munka és a ne­vezetességek megtekintése mel­lett esténként volt alkalom a kö­zös szórakozásra is. Sok barát­ság szövődött a magyar és hol­land vendéglátó diákok és csa­ládok között. Minden résztvevő elmondhatja, hogy nemcsak új élményeket szerzett, hanem új szemszögből látja a szakmai feladatokat, az idegennyelv-tu- dás fontosságát, a külföldi, szakmai gyakorlatban rejlő le­hetőségeket. Király Lászlóné Simon András Salgótarján Olvasónk rövid kérdése, hogy az apaság vélelmét kik, és mennyi időn belül támad­hatják meg? * A kérdésre a választ a házas­ságról, a családról és a gyám­ságról szóló - többször módosí­tott - 1952. évi IV, törvény (közismerten Csjt.) 43. paragra­fusa és ennek az (5.) bekezdése helyébe lépett és az 1992. évi XVI. törvényben megfogalma­zott rendelkezések adják meg. Ezek lényege: Az apaság vélelmét meg le­het támadni, ha az, akit a véle­lem alapján apának kell tekin­teni, a gyermek anyjával a fo­gamzás idejében nemileg nem érintkezett, vagy a körülmények szerint egyébként lehetetlen, hogy a gyermek tőle származik, illetőleg, ha a származás művi beavatkozás következménye és az anya férje a beavatkozáshoz nem járult hozzá. Ha az apaság vélelme teljes Közel negyven esztendeje já­rom a természetet. így a Salgó­tarján közelében lévő Medves erdeit, legelőit. E négy évtized alatt a ma­dármegfigyeléseken kívül min­den alkalommal tanulmányo­zom az előforduló növényeket is. így fedeztem fel nemrégiben a Nógrád erdeiben ritka lapos és kapcsos korpafüvet, az örök­zöld téli zsúrlót és mintegy nyolc páfrányfajtát. A napok­ban a Medves keleti peremén járva nagy örömömre újabb nö­vényritkasággal találkoztam, mégpedig a száratlan bábaka­láccsal. E növény az úgymond a ré­gebbi időkben kisebb számban tenyészett a Szarufa-bércen, de az ottani élőhelyét benőtte az erdő, miáltal a bábakalácsok ki­pusztultak. A most felfedezett 5 tő vagy elkerülte az erdőjárók figyelmét, vagy pedig a közel­múltban valamely okból odake­Megyénk számos városában, falvában előkészületek folytak az 1956-os forradalom megün­neplésére. Községünkben is vártuk, hogy az önkormányzat közös ünneplésre hívja a falu lakossá­gát. Sajnos ez nem történt meg, mivel az önkormányzat nem ünnepelt, csak kisiskolások vit­tek koszorút a szovjet emlék­műhöz. A párton kívüli lakosok felhívására - akik kérték, hogy legalább egy szál gyertyát gyújtsunk 1956 emlékére - több szervezet úgy döntött, hogy kö­zösén megünneplik ezt a nem­zeti ünnepet. A Környezet- és Faluvédő Egyesület, a Kereszténydemok­rata Néppárt, a Független Kis­gazdapárt, valamint az SZDSZ helyi csoportjai úgy határoztak, hogy nem koszurúznak pártál­lam idejében épült, átalakított, táblát cserélt szovjet felszaba­dulási emlékműnél. Mivel az önkormányzat nem biztosított helyet az emléke­zésre, és nem áldoz legalább egy kopjafára, ezért a templom előtti feszületnél helyeztük el a kegyelet koszorúit. A megemlékezést szentmisé­vel kezdtük. A virágokkal díszí­tett templomban, az oltár mel­lett két nemzetiszínű zászló kö­zül az egyik lyukas forradalmi zászló emlékeztetett az 1956-os forradalomra. A plébános úr nagyon szép szentmisét mondott, melyben megemlékezett a forradalomról, s közösen imádkoztunk az ott hatályú apai elismerésen alapul, a vélelmet azon az alapon is meg lehet támadni, hogy a nyi­latkozatnak a törvényes feltéte­lek hiányában nincs teljes hatá­lya. A megtámadásra jogosultak: a. / a gyermek; b. / az, akit a vélelem alapján a gyermek apjának kell tekin­teni; c. / a gyermek halála után le- származója, ilyennek hiányában az ügyész. Az anya volt férje akkor is jogosult a megtámadásra, ha a vélelem az. hogy az anya újabb házasságbeli férje az apa, de ennek a vélelemnek a megdőlte esetén a volt férjet kellene apá­nak tekinteni. Az apaság vélelmét a gyer­mek a nagykorúsága elérése utáni egy évig, a többi jogosult pedig a gyermek születéséről szerzett értesülése időpontjától számított egy év alatt támad­hatja meg. rült magvakból kelt ki. Jóval gyakoribb a Bükk és a Mátra magasabb hegyi rétjein. Nagy tőlevél rózsája szétterül. Július-szeptember: fénylő, ezüstös 1 centiméteres virág­fészke csak napsütésben, vagy száraz levegőn tárul fel. Ezért nevezik a németek „időjósnak”, a franciák „szépidő bogáncs­nak”. Sok népi babona fűződik e növényritkasághoz. A magyar név - bába, azaz tündérkalács is erre céloz. Beteg állatot csapkodtak meg vele háromszor, hogy meggyó­gyuljon, a ló nyakára kötötték, hogy ne fáradjon el. Articsóká­hoz hasonlóan ették a fészek zsenge vackát. Ritka növény ma már hegyi rétjeinken. Ezért is kérem a lap hasábjain a természetbarátokat, hogy óv­ják, védjék, mert valóban igen ritka! Varga Ferenc Zagyvaróna elesettekért. A mise végén az ünneplők egy szál égő gyertyá­val, a plébános és kántor kísére­tével kivonultak a kereszthez. Ott a szervezetek elhelyezték koszorúikat. A Himnusz el­hangzása után két vers követke­zett. Ezt követően a résztvevők a feszület tövébe, a kegyelet ér­zésével tették le égő gyertyái­kat. Sajnos, hogy az önkormány­zat Nemtiben nem hívja ünne­pelni a falu lakosságát nemzeti ünnepeinken, sőt, a meghívó el­lenére sem tette tiszteletét. Pe­dig a jelenlegi polgármester ta­nácselnöksége idején az akkori ünnepeket nagyon szépen meg­szervezte. Elszomorodom, amikor hal­lom, hogy Romániában kis ta­nyákon 4-5 ember megünnepli 1956 évfordulóját. Ezzel szem­ben Magyarországon, egy Nóg­rád megyei kistelepülésen, Nemtiben az illetékesek ezt el­felejtik, de beszélnek magyar­ságukról. Magyarságunkat nem csak beszélni, hanem bizonyítani is kell. Az a nép, amely 1956-ban párttól és vallástól függetlenül eggyéforrott. hazafiságát bizo­nyította. Aki pedig ennek a nagy nemzeti ünnepnek az év­fordulóján nem rendez megem­lékezést. sőt még egy szál gyer­tyát sem gyújt meg az elesettek emlékére, az aligha beszélhet magyarságról. Surányi Zoltánná Nemti Az a jogosult, aki a megtá­madás alapjául szolgáló tényről a reá nézve megállapított határ­idő kezdete után értesült, az ér­tesülés után számított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét. Az apaság vélelmét a gyer­mek lakóhelye szerint illetékes városi bíróságnál keresettel le­het megtámadni. A pert a jogo­sultnak személyesen kell meg­indítania. A korlátozottan cselekvőké­pes személy a pert csak abban az esetben indíthatja meg. ha törvényes képviselője hozzájá­rul. Ha törvényes képviselő a hozzájárulás megadásában tar­tósan gátolva van, vagy a hoz­zájárulást nem adja meg, azt a gyámhatóság hozzájárulása pó­tolja. Ha a jogosult cselekvőképte­len, helyette — a gyámhatóság hozzájárulásával - a törvényes képviselő léphet fel. Dr. Verebélvi Hollandiai tanulmányúton Olvasóink kérdezték - jogászunk válaszol Az apaság vélelmének megtámadásáról Emlékezők Nemtiben

Next

/
Oldalképek
Tartalom