Nógrád Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-12 / 267. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. november 12., csütörtök / pRQ-KEP-eh Amikor az Ütköző című rádióműsor -s egyszersmind a napokban Szegeden tartott Bibó-konferencia- néhány szereplőjének feltették a kérdést, hogy mikor találkoztak először Bibó István nevével és műveivel, kutatni kezdtem az emlékezetemben s rájöttem, hogy én nem tudnék pontos választ adni, ha engem kérdeznének. Noha évtizedekig kortársa voltam az 1979-ben elhunyt -mai szó- használattal élve - politológusnak, csak jó tíz évvel ezelőtt halottam arról, hogy valahol, valakik terjesztenek egy Bibó-em- lékkönyvet, de a kiadványt nem láttam, már csak azért sem, mert - lévén szaimzdat - ártalmasnak minősült. Bibó legitimitását a rendszerváltás teremtette meg Magyarországon. Olyannyira az egyik elméleti forrása lett az új rendszernek, hogy egy időben minden, magára valamit adó politikus rá hivatkozott, őt idézte. A demokratikus jogállam számos fogalmának bevezetését az ő nézeteivel hitelesítették. Az a gondolata, hogy a demokrácia lényege a félelem nélküli élet, szinte már szállóigévé lett az évtizedforduló környékén. Mint az időközben elérhetővé lett eredeti művekből és a róluk írott tanulmányokból számomra is egyértelműen kiderült: a bi- bói életmű nem véletlenül került a megváltozott politikai, a szellemi élet központjába. Bibó olyan polgári demokrata gondolkodó volt, akire hatott a népi, nemzeti gondolat, de a legmesszebbmenőkig az európai tradíció értékeihez fordult, akit megérintettek a szocializmus eszméi és akitől -konzer- vatív-kálvinizmusa ellenére - nem volt idegen a liberalizmus sem. Ráadásul személyes élete morálisan is példaszerű lehet, hisz értelmes kompromisszumokra mindig kész volt, - mint Göncz Árpád is jelezte Szegeden: a demokrácia kulcsának a különbözés elfogadását tekintette- , de soha nem alkudott meg elvtelenül. A szegedi tanácskozás, - amely immár második volt e tárgykörben három év alatt - az Ütköző és a Gondolat-jel tanulságai szerint legalább két újdonsággal szolgált. Az egyik kifejezetten elvi jellegű és azt firtatta, hogy miért „időszerűtlenül időszerű” manapság Bibó életműve. A másik vonás egy szomorú jelenségre utal. Ugyanis nyilvánvaló volt, hogy a tanácskozásról tömegesen távolmaradtak a nép-nemzeti hagyomány képviselői és az aligha véletlenül történt így. Mint Radnóti Sándor esztéta a rádióban kifejtette: hiányzott egy olyan író is, aki az illegális emlékkönyvben a magyarság szégyeneként emlegette, hogy a közvélemény nem ismeri Bibót. Most „épp ez az író tesz legtöbbet annak érdekében, hogy újra elfelejtődjék...” * * * A francia főváros, a világkultúra központja a magyar szellemiség számára mindig is nagy vonzerőt jelentett. Elég csak Ady Endre vagy Illyés Gyula Párizsára gondolni. A vonzalom azonban közel sem volt kölcsönös, a franciák jóval kevesebbet tudtak és tudnak Magyarországról s egyáltalán a közép-ke- let-európai térség népeiről, mint mi őróluk. Ezen a helyzeten kívánt valamelyest változtatni az a rendezvény, amelyet Európa nagy napja címmel október közepén tartottak Párizsban az illető országból odasereglett politikusok, művészek részvételével. Az utóbbi kategóriában hazánkat az Európai Utas című folyóirat szerkesztő- és szerzőgárdája képviselte. Igaza volt András- falvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszternek, amikor azt mondta, hogy nem lehetett volna a népek közötti együttműködésnek, a kulturális kapcsolatok szolgálatának jogosabb követét Párizsba küldeni, mint e lapot. A TV 1 dokumentumfilm keretében idézte fel a Párizsi Magyar Intézetben tartott est hangulatát, megszólaltatva Szávai János nagykövetet, Fejtő Ferenc és Kende Péter „párizsi magyarokat”, Dobos Lászlót Pozsonyból, Kántor Lajost Kolozsvárról. Valamennyien magvas, hasznosítható gondolatokat mondtak el a közép-európaiság, a nemzettudat, a kisebbségi kultúra témakörében. Számomra azonban egy fiatal francia kutató, egy bizonyos Stephane Rosiere szereplése volt a legemlékezetesebb. Ő ugyanis meghökkentő dolgokat mondott ki. Szerinte a legtöbb francia mit sem tud a Csehszlovákiában élő szlovákokról, nem is beszélve az ottani magyarokról, s számukra semmit nem mond Trianon! Bizony e rideg, riasztó tényeket is be kell kalkulálnunk az „Európába” való bebocsátta- tásunk szép reményeibe.- csongrády Autófogta tolvaj Angyalföldön Az angyalföldi rendőrök sokfajta gépkocsi-ügyben nyomoztak már, de autófogta tolvajjal most találkoztak először. Az előzményekhez tartozik, hogy T. B. olyan különleges védő- szerkezettel látta el kékszínű Passatját, amely nem riasztja el dudaszóval a rablót, inkább őrizetbe veszi. Mintha csak a Knight Rider, a szombat délutánonkénti tévés csodakocsi gördült volna a pesti utcákra. A Passat megvárta, míg az álkulcsos tolvaj felnyitotta a bal első ajtót, beült a volán mellé és elkezdte vizsgálgatni a kormányzárat és az indítómotor kábeleit. Ekkor egy apró kattanás hallatszott. S ettől kezdve minden ajtó és ablak ellenállt nyitási kísérleteinek. Szerszám nem volt a tolvajnál, de sokra nem ment volna még egy nagykalapáccsal sem, mert az üvegtörésre csakugyan felvisított volna a sziréna. Ami néhány perc múlva csakugyan szirénázott, az egy rendőrautó volt, ami a helyszínen termett. Kinek a jelzésére? Még nem árulta el a tulajdonos, milyen kiegészítő elektronika rejtőzik a gördülő tolvajfogóban, amely a közeli URH-s járőrt is riasztotta. A plenáris ülés bizony foghí jas széksorok előtt zajlott A szlovák-magyar vállalkozói találkozó margójára Mi egymásra vagyunk utalva Kísértet járta be, ha nem is Európát, de a losonci Apolló mozi termét, s ha nem is a kommunizmus kísértete, de mindenképpen a ’70-es évek szocializmusának hangulata. A tavalyi, salgótarjáni összejövetel után, szlovák-magyar vállalkozók találkozóját rendezték meg ismét az elmúlt héten pénteken, az említett helyiségben, melyre szép számmal gyűltek össze az érdekeltek és a két ország illetékes hivatalainak képviselői. A kezdeményezést, vagy helyesebben egy régi kezdeményezés folytatását, aktualitása és céljai miatt csak üdvözölhetjük, s a rendezők jószándéka vitathatatlan. A találkozó egy részének lebonyolítása azonban nem volt szerencsés. A délelőtti órákban megkezdett „plenáris ülés” a kölcsönös köszöntések és udvariaskodások jegyében zajlott, a magyar és a szlovák szakemberek a kialakított helyzetből adódóan csupán lózungokba, az évek, évtizedek távolából visszacsengő „a nehézségek ellenére fejlődnek nemzetközi kapcsolataink”-szerű sztereotípiákba, eufemizmusokba csomagolták mondanivalójukat, amitől nyilvánvalóan még nem teremtődnek meg a térségek közötti regionális kereskedelmi kapcsolatok. A találkozó valódi jelentősége és tagadhatatlan érdeme az, hogy az eladni és vásárolni Az Autoinova cég elhozta termékét is „Szabadságfa” a történeti múzeumban A „szabadságfa' Értékes XVIII. századi dokumentummal gazdagodott ezekben a napokban a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum i rodalomtörténeti gyűjteménye. A múzeum 65 ezer forintért megvásárolta a Martino- vics-mozgalom szervezete dokumentumát. az úgynevezett ..szabadságfát”. Erről kérdeztük dr. Kovács Anna muzeológus-irodalomtörténészt.- Honnan került a gyűjteménybe ez a dokumentum?- Az úgynevezett „szabadságfa” (1795) Madách Sándor hagyatékából maradt ránk, a Madách-család leszármazottai- tól került a gyűjteményünkbe.-A dokumentum nemzeti érték, a többi között sokat elárul a korról is. Hogyan foglalná ösz- sze történeti és irodalomtörténeti jelentőségét?- Ez a XVIII. századból való kis lapnyi dokumentum egész korabeli történelmünkről képes beszélni. Európának ezt a korszakát a „fény századának”, a felvilágosodás korának tartják. Magyarországon ezzel szemben az elmaradottság fájdalmas tény volt, noha talán sokszor söté- tebbnek látjuk a valóságosnál. Az országban nem volt meg a lehetősége annak, hogy a polgári nemzetállam a királyi abszolutizmus keretében fejlődjön ki. A nemzeti és polgári törekvéseket a szabadságharcos hagyományokat őrző, a részben protestáns vallása révén is Habsburg ellenes nemesség képviselte, pontosabban a polgárság csekély szerepe miatt a felvilágosult értelmiséggel együtt vállalta fel. (Természetesen, a nemesség nemcsak vagyoni- lag, de szemléletében, szellemiségében, műveltségében is erősen tagolódott, nem egységes. A művelt, az európai szellemiségre figyelő tagjai mellett ott volt csak a birtokai, esetleg megyéje határáig látó parlagi nemes típusa is.) A nemesség haladó rétegének felvilágosult törekvései csak felemásan valósulhattak meg, hiszen feudális kiváltságai védelmével kellett azokat összeegyeztetni. Az 1790-es évek közepén azonban egy maroknyi értelmiségi csoport arra tett kísérletet, hogy forradalmi szervezkedéssel törjön utat a nemzeti és polgári törekvéseknek, Martinovics Ignác egyetemi tanár vezetésével. Mozgalmukat kegyetlenül megtorolták, vérbe fojtották. Törekvésük csak a következő században teljesedhetett be, de ez már egy új korszak: a reformkor évtizedei, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményei. Ezek résztvevői között ott találjuk Madách Imrét. A Ma- dách-családban a Tragédia-költő ősei között literátorok, törekvő hős, s a kuruc generális mellett számon tartják Madách Sándort is, a Martinovics-per védőügyvédjét.- Ki volt Madách Sándor, és miért emlegetjük nevét e dokumentum kapcsán?-A „szabadságfa” készítője volt. Ez önmagában is jelkép értelmű. Madách Sándor (1756, Alsósztregova - 1814, Pest) a költő nagyapja volt. Latin nyelvű önéletrajzában joggal nevezte magát a család második megalapítójának. A XIII. század óta Nógrádban honos Madách-család birtoka Madách Sándor apjának halálakor részben zálogházban volt, illetve az evangélikus egyházra szállt. Madách Sándor tanulmányait csak egy tekintélyes pártfogó segítségével folytathatta, ennek ára azonban a katolikus hitre való áttérés volt, hisz ez a pártfogó Migazzi Kristóf váci püspök volt. (A Madáchok ettől az időtől fogva tartoztak a katolikus családok közé.) Madách Sándornak a tanulmányai végén megszerzett ügyvédi diplomája lehetőséget adott arra, hogy a családi vagyont visszaszerezze (1784-ben avatták újjáépített ősi kastélyát Sztregöván), és megyei tisztséget töltsön be (1787-ben Nógrád főügyésze volt). 1794-ben együtt lakott Budán Batsányi Jánossal, Hajnóczy József baráti köréhez tartozott, s „A nagyszívűséghez” címzett szabadkőműves páholyban Berzeviczy Gergely, Kármán József, Pálóczi Horváth Ádám, Kazinczy Ferenc társaságában ott olvashatjuk a nevét. 1795-ben a Maríino- vics-perben 16 fő, köztük Batsányi János költő védőügyvédje volt. (Mindvégig élvezte védencei bizalmát, legenda, hogy a hozzáírt bizalmas feljegyzéseket kiszolgáltatta volna az ügyésznek.) Madách Sándor szellemiségére jellemző a felvilágosult gondolkodás. Ahhoz a nemesi réteghez tartozott, amely a szabadkőművesség közvetítésével sok mindent megismert és vállalt az európai felvilágosodás eszmeáramlataiból, végső soron egy nemzeti polgárosult gondolkodásmódot képviselt. (Madách Sándor 1805-ben ingatlant vásárolt Pesten, így a városi polgárjogot is elnyerte.) Képletesen szólva: ez a magyar szabadságfa az európai felvilágosodás talajáról sarjadt ki. Batsányi költői sorait idézi fel a szemlélőben: „Mint az égő fáklya, mely setéiben lángol, S magát emésztve másoknak világok" - mér kívánók, a protokolláris előadások után és mellett közvetlen kapcsolatokat építhettek itt ki, s talán nem véletlen, hogy amíg a teremben a felszólalók ismertették mondanivalójukat, a losonci Autoinova cég képviselőjével az épület előtt találkoztunk, amint éppen értékesítendő portékáját - speciális áruk szállítására alkalmas teherautóit - kínálta a reménybeli vevőknek. Őt kérdeztük arról, hogyan értékeli a szervezett találkozót?- Nagyon jó, hogy ilyenkor a szakemberek segítségével megismerhetjük a két ország között létrejött megállapodásokat. Óriási előny, hogy jelen vannak a bankok, a különböző pénzintézetek képviselői is. A találkozó praktikus része pedig, amikor a vállalkozók közvetlenül találkoznak, megfizethetetlen. Én a tavalyi, salgótarjáni rendezvényen is ott voltam, és sikerült is konkrét üzleteket kötnöm. Egy műszaki termékeket forgalmazó, balassagyarmati, nagykereskedelmi betéti társaság vezetőjével, Kopcsányi Istvánnal is a város utcáján futunk össze:- Szívesen jöttünk ide, hiszen mindent meg kell próbálnunk. A hazai piac beszűkült, nincs vásárlóerő. A régebbi kapcsolatok jól működtek Szlovákiával, most ezeket kellene újjáéleszteni. Sajnos a tavalyi, salgótarjáni találkozón nem tudtunk részt venni, de próbáljuk a lemaradásunkat bepótolni. A határ menti kereskedelemmel kapcsolatosan az a tapasztalatunk, hogy - amint azt Magyarországon is láthattuk -, a szlovákok sok esetben még a nyugati termékeket favorizálják. Valószínűleg hamarosan ők is rájönnek, majd, hogy nem ez a járható út, mi egymásra vagyunk utalva, egymással kell szoros kapcsolatokat kiépítenünk.- Ozsvárt Aki rákap, nagyon veszélyes úton indul el Terjeszkedik a narkópiac Még csak fenyegető jóslat, hogy a kábítószerek fogyasztásában hamarosan utolérjük a Nyugatot; félő azonban, hogy belátható időn belül beteljesedik. Mint a drogellenes társadalmi küzdelem szervezői elmondták: sok jel utal arra, hogy fokozatosan kiépül a drogkereskedelem hazai hálózata.- Sajnos, a választék bőséges; a vevőnek ma már nem kell külföldön felhajtania a portékát, mert itthon is beszerezhető minden „kábszer”. Ez a kereskedelem még messze van a sok nyugati országban működő komoly, nagy hálózatoktól. „Nagymenők” még nem nőttek ki, a csempészektől a vevőig zömmel két, legfeljebb három kézen megy át az áru. Az sem ritka, hogy a csempész beszerző, szállító és eladó, azaz kisipari módon zajlik az üzlet. „Narkóstandok” leginkább mulatókban, éjszakai szórakozóhelyeken, bárokban működnek, közülük is főként azokban, amelyek népszerűek, nagy forgalmat bonyolítanak le. Itt aránylag könnyű vevőkört találni és bővíteni. Sajnos, ma már nyomon követhetők bizonyos fogyasztói szokások is. Az „újoncok” többnyire mákból készített ópi- umos teával kezdik - ehhez elég könnyű hozzájutni és aránylag nem drága. Aki rákap, nemigen tudja, hogy veszélyes úton indul el, mert potenciálisan ezekből a „teásokból” lesznek a legkeményebb drogosok. „Fűből” a külföldi portéka grammonként 6-800 forintba kerül. A hazai áru valamivel olcsóbb, s gyöngébb minőségű. A hasis a fűnél drágább, az úgynevezett kemény drogokért pedig még nagyobb pénzeket kasszírozhatnak a kábítószerpiacon.- Az LSD-t, amely egyébként TRIP néven szerepel, félszer fél centis, bélyegszerű csomagolásban 800-1.200 forintért árulják. Az amphitamin alapanyagú „Speed” ára ezer forint körül ingadozik. Kokain a zugpiacon por alakban dúsítva, vagy tisztán kapható, adagonként 1.000-1.200 forintért, ugyanennyi a heroin is.
