Nógrád Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-11 / 266. szám

4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. november 11szerda DIÁK pan0ráma Interjúk nyári napsütésben Dobi Sándor, Manhattan Nógrádi körúton jártunk Arany János sírjánál Iskolánk tanulóinak egy csoportja a kőzeéműltban ellátogatott fővárosunkba, Budapestre hogy a Kerepesi temetőben felkeres­sék hazánk nagy szülöttjeinek nyughelyét. Intézményünk hírne­ves névadójának, Arany János költőnek, a Toldi-triiógia halha­tatlan szerzőjének a sírjánál koszorút is elhelyeztek. (Szűcs Dóra, salgótarjáni Arany János Általános Iskola és Szakiskola) Szüreti mulatság Sziasztok! Először is egy új játékra hívnám fel a figyelme­teket. Ha lakóhelyetekre híres magyar együttes, vagy énekes érkezik koncertre, akkor menje­tek el és tegyetek föl nekik pár kérdést. Ezeket küldjétek el hozzánk. A legjobbakat az isko­laév végén díjazzuk, s e rovat­ban folyamatosan közöljük. Most pedig bemutatkozik a Manhattan együttes egyik osz­lopos tagja: Dobi Sándor.- Mióta zenélsz?- Tíz éve.- Hány olyan lemez jelent meg, amin te is szerepeltél?-Négy. Két magyar és két angol.- Kik a legjobb barátaid?- Csoki, Varga, Kömyei és Villányi.- Ki a példaképed?- A zenében George Mi­chael. amúgy pedig Jézus.- Mi az a tárgy, amit senki­nek sem adnál kölcsön?- A BNW autóm.- Mi szeretné! lenni, ha nem volnál az, ami vagy?- Autóversenyző. Ki tudja a választ? Mi az? Nyolc lába van és ug­rál. Beküldési határidő: novem­ber 20. A helyes megfejtők között egy, Dobi Sándor által dedikált könyvet sorsolunk ki. Múltkori. Csoki által feladott rejtvény helyes megfejtése: Csoki - Fix, Dobi Sándor - Kenguru. Varga Szabolcs - La Fontanie, Vilmányi Gábor - Exotic. A dedikált könyvet nyerte: Palik Éva, Nógrádszakál. Sándor András St.. Petőfi Isk. Kedves tanáraink jóvoltából idén egy kirándulás alkalmával sikerült jobban megismernünk Balassagyarmatot és környékét. Megtekintettük a Palóc múze­umot, Csesztvén a Madách mú­zeumot, és látogatást tettünk a sziráki Kastély Szállóban. Bán­kon sétáltunk a tó környékén és jártunk Horpácson, a Mikszáth emlékházban. Utunk során a ba­lassagyarmati üdülőfaluban, a Nyírjesben pihentünk meg. Kel­lemes volt számunkra minden­hol a hangulatos és barátságos légkör. Utunk során sok isme­rettel is gazdagabbak lettünk. Kadlóth Krisztina St., Gagarin Ált. Isk. Palóc körút 7. b. módra Hozzávalók: 31 személyre:- útitáska, bőrönd, szatyor 6 db/fő oda-vissza szállít, 1 db- kiskegyed 13 db- ifiúr 18 db- tanerő (türelmes) 2 db -kaja 10 tonna (aminek a felét három nap múlva édesa­nyánk kidob a szemétbe)-üdítő 10 hl (ami persze az út feléig is kevés) A terített asztalról nem hiá­nyozhat a gyarmati Palóc mú­zeum, a horpácsi Mikszáth-ház, a csesztvei Madách-kúria. Eze­ket jól megnézzük (nehogy elfe­lejtsük), hogy aztán napok múlva csak a nyírjesi táborban történt eseményekre (két gyerek tóba esésére, a méhék csípésére, a megdagadt ujjamra, a tányér­ból kilógó kirántotthúsra, egye­sek magassarkú lakkcipőjére, s persze első sorban az „éjszakai édes álmokra”) emlékezzünk. Jó étvágyat! Iskolánkban szüreti bált ren­deztünk. Lázas készülődés előzte meg a felvonulást. Sző­lőt, almát, diót gyűjtöttünk, amellyel díszítettük az aulát. Vidám énekszóval, magyar ruhában, népviseletben vonul­tunk végig a falu utcáin. A lo­vaskocsin ült a bíró, bíróné, jegyző, jegyzőné. A kisbíró hangos dobszóval jelezte a bál kezdetét. Vendégcsoportunk, a nagy- lóci iskolásoknak népitánca nagy sikert aratott. Akik ci­gányruhában voltak, egy régi hagyományt elevenítettek fel „aprópénz dobálással.” A sok tombolatárgy között a fődíj egy szüreti torta volt. A jó hangulatú este diszkóval zárult. Kiss Dóra, Budavári Renáta Magyarnándor-távolsági autóbusz, amely Tóth Csilla. 7.b. St., Gagarin Ált. Isk. Sokáig emlékezni fogunk rá Mindenki megrendültén vette tudomásul a szomorú hírt, hogy Molnár György, a salgótarjáni Madách gimná­zium igazgatója 43 éves ko­rában itt hagyott bennünket, s egy általa megteremtett vi­rágzó intézetet. Leélt negy­venhárom éve nagyon kevés volt egy élethez, s ő nagyon fiatal a halálhoz. Temetésén tanárok, diákok, emberek százai vettek tőle búcsút. Az emberre, az igazgatóra, s munkájára még sokáig em­lékezni fogunk! Elek Zsuzsanna, Salgótarján, Madách gimn. Amin a szervezők már most gondolkodnak Egyetemi város az expo után? A vállakozó dönti el, később milyen tevékenységet folytat Az 1996-os világkiállítás szervezői már most azon törik a fejüket, mi legyen a sorsa az expo-pavilonoknak, ha véget ér a nemzetközi seregszemle. Az utóhasznosítás kérdése azonban nemcsak a szervezőket, hanem a terület „gazdáit”, a leendő bu­dapesti universitas vezetőit is foglalkoztatja.- A világkiállítás területe a magyar államé, de most is és a rendezvény után is az egyete­meké a kezelési jog - mondja Barsiné, Pataki Etelka, világki­állítás főbiztosa. - Sokan fenik a fogukat erre az értékes terü­letre, de azt hiszem csak illúzi­ókat kergetnek.- Ez már az Önök végső dön­tése?- A magyar állam az egye­temeknek szánta a területet, és ezt a szándékát aligha másítja meg. Magam is ennek vagyok a híve, mert tetszik az ötlet, hogy itt egyetemi várost teremtsünk, megszülessen a Budapesti Uni­versitas City. A tervek szerint az Egyetemi Szövetség kapná met az állandó pavilonokat, és oktatási célokat szolgálna a lé­tesítmény. Már most, az előké­születek idején megkérdeztük az érintett egyetemek vezetőit, hogy mit szeretnének kezdeni majd az „exexpo” területével, így most szinte négyzetméterre pontosan tudjuk, mit hoz majd a holnap.- Hogyan lehet összeegyez­tetni az expo és az egyetemi vá­ros funkcióját? Nem válhat az utóhasznosítás igénye a foren- dezvény kárára?-A leendő világkiállítás ad­minisztrációs központja minden változtatás nélkül „átalakulhat” oktatási épületté. Az informatikai központot is átveheti az egyetemi város, s azok az épületek, amelyek a kulturális rendezvényeknek ad­nak helyet, később mondjuk klubok lehetnek. Az egyetemi sporttelep is korszerűsödni fog, szinte változtatás nélkül átala­kulhat expolétesítményből okta­tásivá. Két-három ezer külföldi hostessnek keli szállásról gon­doskodni ezen a terüléten. mondanom sem kell, a lakások helyén kollégiumok nyílnak majd. A kiállítókat ellátó konyha, étterem feltehetően megfelel majd a universitas city konyhájának.- Az állandó épületek mellett lesznek ideiglenes létesítmények is. Mi ezeknek a kiállítást köve­tően a sorsa?- A teljes vendéglátás, az azt kiszolgáló infrastruktúra és még sok más létesítmény vállalko­zási alapon épül fel, a tulajdo­nosra bízzuk, hogy az expo után lehúzza redőnyt, vagy keres egy olyan vállalkozási formát, ami az egyetemi városban is pénzt fialhat. (koós) A hévízi fürdőház látképe Hévíz gyógyvizének értékét már a középkorban ismerték, 1328-ban oklevél is tnűsítja ezt. A XVIII. század végén már rendszeres orvosi ismertetés jelent megy a gyógyvízről. 1795-ben Festetics György emeltetett fürdőházat a víz hasznosítására. Az itt látható felvételt a Magyar Honvédség köz­reműködésével készítette az MTI. Fotó: Hámor Szabolcs Elhunytak - valahol Oroszországban Rákbetegek figyelmébe Segíteni kell a rászorulókon Salgótarjánban már két éve működik a Rákbetegek Orszá­gos Szövetségének harminc ta­got számláló írisz klubja. Minden hónap utolsó csütör­tökén 16 és 18 óra között tartják összejöveteleiket a Május 1 úti onkológiai gondozóban. A ta­lálkozások célja a gyógyult be­tegek visszailleszkedésének se­gítése a társadalomba. Az írisz klub közössége védőhálót jelent az aggodalmak eloszlatására, a magány oldására és az önbiza­lom visszaszerzésére. Legfőbb céljuk, hogy egyre kevesebb beteg és gyógyulófél­ben levő társuk legyen lelki tá­masz nélkül. Az Új Ma­gyarország nyomán heti rendszerességgel közöljük az Oroszországban elhalálozott Nógrád megyeiek listáját. Nemcsak azok nevét (szüle­tési évét, helyszínét, lakóhelyét, rendfokozatát, a fogvatartás jel­legét: hadifogoly, kényszer- munkás) adjuk közre, akik a je­lenlegi Nógrád megyében éltek, hanem azokét is, akik a korabeli vagy a történelmi megyehatá­ron születtek. Amennyiben bárki hozzátar­tozóját véli egy név mögött fel­fedezni, forduljon a Magyar Vöröskereszt megyei szerveze­téhez, ahol keresőlapot tölthet ki, s az MV Keresőszolgálata megpróbálja az adatokat azo­nosítani. Hosszúra nyúló eljá­rásra kell számítani. * Rajosok István 1920. Nóg­rád megye (?), honvéd, 1945. 05. 19. hdf. Ravasz János 1920. Márk- háza, honvéd 1945. 08. 11. hdf. Ravasz László 1913. Salgó­tarján, honvéd, 1947. 09. 16. hdf. Rádi Ferenc 1920. Szé- csény, honvéd, 1948. 02. 26. hdf. Rácz Kálmán 1919. Endre- falva, honvéd, 1945. 02. 23. hdf. Révész (Reimann) Sándor, Nagymaros (Nógrád m.) sza- kaszv., 1946. 02. 18. hdf. Tükör által homályosan A nehéz tüzérség kapott immár szerepet a régen dúló médiaháborúban. Az ország két lefőbb közjogi méltósága bombázza egymást levelek­kel, a szégyenlős piszkálódá- soktól, a csattanós pofono­kon, a kemény ökölcsapáso­kon keresztül szépen eljutot­tunk a gátlástalan vérontásig - a médiaelnökök feje kell. Az igazságosztó szerepét bolond, aki elvállalja, most már kívülálló csak rossz gesztusokat tehet. Valami azonban még mindig meg­döbbent. A legutóbbi Hét című, sokak által, sokszor kinyilatkoztatottan független és objektív műsorban - az persze más kérdés, hogy egy törpe kisebbség szerint egyáltalán nem az - épp el- nök-alelnök ügyben szólalt meg Katona Tamás, s meg­győzően ecsetelte, hogy csak és kizárólag az ellenzék dest­ruktív magatartása miatt nem sikerült megegyezni a már említett kérdésben. Nyugod­tan vártam az interjú végét, az egyébként valóban szim­patikus és higgadt politikus érveit hasonló mentalitással próbálván mérlegelni sze­rény képességeimhez mér­ten, s kíváncsi voltam, vajon ugyanezt, hogyan is látja a másik fél. S lássanak csodát! Azon a megbeszélésen, amelyről Katona Tamás be­számolt, nem volt másik fél. Legalábbis a Hét szerkesztői szerint. „Amazok” ugyanis egyetlen másodpercet sem kaptak a műsoridőből, hogy elmondhassák véleményü­ket. A szakmailag kifogásta­lanul működő, objektív, tényszerű hírműsor megsér­tette az újságírás legfőbb szabályát - hallgattassák meg a másik fél is. S ezt éppen annak a témá­nak a tálalásakor, melyből a kedves nézőnek azt a követ­keztetést kellett volna levon­nia, hogy a kormány által bevallottan támogatott műsor működése igenis megfelel a sajtószabadság és -etika minden kritériumának, olyan tükröt tart elénk, melyben a valóság hűen tükröződik, s valóban a koalíció által kifo­gásolt műsorok azok, melyek egyoldalúságukkal félretájé­koztatják. elbutítják, pesszi­mistává teszik a közvéle­ményt, akadályozva ezzel a rendszerváltást, s elősegítve az esetleges szélső baloldali, kommunista restaurációt. Média ügyekben mára úgy tűnik teljesen elszabadultak az indulatok, a szemben ál­lók megszerzett pozícióikból gátlástalanul rombolják az ellenség (nem szóelírás!) bá­zisait, s lassan már minden­kiről kiderül, milyen tisztes­ségtelen politikus, pro és kontra. S ahogy élesedik a küzdelem, úgy kerül egyre távolabb a megegyezés re­ménye. Hiszen nem sza­badna elfelejteni, hogy sok­kal nehezebb kompromisz- szumot kötni azzal, akire tegnap még kígyót-békát ki­abáltam, hazugnak, vagy épp cinikus számítónak titulál­tam, mint azzal, akivel kultú­rált vitában, az érvek fegyve­rével mérkőztem. Ellenféllel lehet tárgyalni, megegyezni, az ellenséget csak legyőzni lehet. S félő, ha majd ennek a küzdelemnek a győztese dia­dalmasan szétnéz az elcsen­desedett csatamező felett, már csak a sajtó- és a szó­lásszabadság füstölgő romja­inak örülhet. Ozsvárt Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom