Nógrád Megyei Hírlap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-30 / 282. szám

1992. november 30., hétfő MEGYEI KÖRKÉP HÍRLAP 3 Nézsai hagyományteremtők (Folytatás az 1. oldalról) mit, ahol az idők folyamán szép példáját adták a békés együtté­lésnek, összetartozásnak, test­véri kapcsolatnak. Ezt példázza a nézsai találkozó is, ahol a mű­ködő klubok tagjai cserélhettek tapasztalatot, s köthettek kultu­rális együttműködést, barátsá­got. A programban hat együttes, Legénd, Sámsonháza, Vanyarc, Nógrádsáp, Galgaguta, s a Szlovákiából vendészereplésre érkezett Ipolynenince mutatko­zott be műsorával. Ahogyan a vendégek mond­ták: azért érkeztek Nézsára, hogy dalaikkal, táncaikkal, szo­kásaikkal erősítsék az összetar­tozást. A nagy sikerű bemutató után, késő estébe nyúlóan, gyer­tyafény mellett, baráti eszme­cserék zajlottak. Idősek fesztiválja: gálaműsor és kiállítás / Énekelt a közönség is Kivételes az olyan alkalom, amikor a nyugdíjasokat egy vi­dám műsor megtekintésére invi­tálják, s cserébe csupán azt ké­rik: érezzék jól magukat. Példa erre a szombaton Salgótarján­ban megrendezett idősek feszti­válja, melynek keretében gála­műsort és kiállítást nézhettek meg a meghívottak és más ér­deklődők. A Magyar Nyugdíjas Egyesületek Országos Szövet­sége és a József Attila Művelő­dési Központ közös rendezvé­nyére a nógrádiakon kívül He­ves megyéből és Szolnokról is eljöttek a vendég előadók. A versmondók között fellé­pett egy kilencven éves asz- szony, és a salgótarjáni Csák- vári László is, aki Petőfi és Burns egy-egy költeményét adta elő. Ezután következett az összeállítás vidámabb része, da­lokkal, magyar nótával. Nagy tetszést aratott Kovács Pálné és Balázs Gyuláné közös éneklése, Petrusz Istvánná és társainak látványos fonójátéka, Hajdú Ferenc citerajátéka, és a bátony- terenyei bányász férfikar elő­adása. A szolnoki Vörös Lászlóné- nak még a közönséget is sikerült megénekeltetnie. De Zsidai Im- rénének és Czikora Istvánnak is „szót fogadott” a nézősereg. A gálaműsorral együtt nyitot­ták meg az üvegcsarnokban de­cember 6-ig látható kiállítást, melynek anyagát nyugdíjasok kézimunkái, szobrai, faragásai alkotják. Az érdeklődők megte­Nótában, dalban nem volt hi­ány a fesztiválon kinthetik itt a salgótarjáni Andó Tóth Józsefné kalotaszegi motí­vumokkal elkészített darabjait, Sándor Gyuláné kalocsai térí­tőit, Kleihan Ernőné, Szeberé- nyi Józsefné, Kvacsek Istvánná, Takács Józsefné, a zagyvarónai Angyal Józsefné és a karancske- szi Balázs Gyuláné hímzéseit. A szobrokat, faragványokat Prajda Gyuláné, Mede János és a sóshartyáni Adorján János ké­szítette. Mind-mind gyönyörű alkotás. A gálaműsor végén Tóth Csaba, a művelődési központ igazgatója, és a nyugdíjasok egyesületét képviselő Herczeg István valamennyi kiállítónak és szereplőnek oklevelet és aján­dékot adott át. (Mihalik) Szent Vendel védőszárnyai alatt Összefogást sürgetnek a juh- és kecsketenyésztök Alulról jövő kezdeménye­zést, ugyanakkor regionális ér­dekeket támogatott a Földműve­lésügyi Minisztérium megyei hivatala, amikor elősegítette a Szent Vendel Juh- és Kecskete­nyésztő Egyesület megalakulá­sát. A Balassagyarmaton nem­régiben létrehozott egyesület­nek jelenleg 25-27 tagja van, azonban nyitott jellegénél fogva mindenkit szívesen várnak, aki céljaikat, törekvéseiket vállalja. Az új egyesület talán legfon­tosabb célkitűzése a megye egykor virágzó juhtenyésztésé­nek rehabilitálása, gazdaságos­ságának megteremtése. Ennek érdekében az egyesületben a szakmai munka koordinálása mellett segítséget adnak a tevé­kenységhez szükséges eszkö­zök, anyagok beszerzéséhez, a képzéshez és továbbképzéshez, valamint a szakmai informáci­ókhoz jutáshoz. Tulajdonkép­pen ebben az utóbbiban nyújtott nagy segítséget az egyesület alakulásán résztvevő Dövényi Nagy János, az Országos Juh Terméktanács képviseletében. Az új egyesület legfontosabb céljaként azt tűzte ki, hogy megfelelően képviselje a tagság anyagi érdekeit, elősegítse a működéshez szükséges minél kedvezőbb exportbárány-kon- tingenshez való hozzájutást, hogy valóban fellendüljenek a tenyésztési eredmények. Hány család élete mehet most tönkre? (Folytatás az 1. oldalról) A teljesség kedvéért: közben 6100-ért előnyugdíjas lettem, a férjem 1974-től rokkantnyugdí­jas, asszonylányom pedig most éppen a munkaközvetítőnél ki­lincsel. Ha tudni akarja, szörnyű itt az élet, elvadultak az embe­rek. Egyetlen vágyam, hogy Békéscsabára, ahonnan valami­kor olyan szép reményekkel idejöttünk, most visszamehes­sünk. * * * Már a „tízemeletesnél” bók­lászom a makacs, komisz köd­ben, amikor egy éppen arra járó asszony mentőövet dob felém:- Keres valakit?- Igen ... Varga, vagy Bo- zsik ... Elbocsátott bányászok. Ismeri őket?- Hogy ismerem-e? Hát per­sze. Itt mindenki ismer minden­kit. Egyébként ebben a házban minden második családban el­bocsátott bányászokat talál, csöngessen be bárhova, el sem tévesztheti. * * * Remélem, Varga János nem sértődik meg, ha azt mondom: leginkább kiütött bokszolóra emlékeztet, aki éppen a pilla­natnyi eszméletvesztésből ocsúdik, és nem érti a dolgot. Csak annyi biztos, hogy vesz­tett, pedig eddig a legjobbak között volt. S most történt va­lami, talán egy mélyütés és most minden megváltozott.- Fogalmam nincs, mi lesz? - úgy néz rám, mintha tőlem várná a választ, de aztán mégis ő adja meg.- Nézze, 44 éves vagyok, a bányánál ez a legrosszabb kor. Nyugdíjas még nem lehetek, ahhoz ötezer óra földalatti mű­szak kellene, vagy 25 év, szin­tén a föld alatt. Mit tehetek, ha nekem csak 22 évem van? Ha ezt nekem tavaly ilyenkor mondja valaki, biztosan kineve­tem, pedig, hajói belegondolok, akkor már sejtettünk valamit. De senki sem hitte úgy igazán. Lakatos csoportvezető voltam, hidraulikus, minden munkára jó .. . Benne voltam a komlói csa­patban is, amelyik ott leszerelte, és áthozta ide a biztosítópajzso­kat. Egyetlen darab 13 tonnát nyom. És volt belőle hatvan, ennek a fele jött el, négy havi munkánk volt benne, és most kérdezem magát: minek? Mehe­tek, amerre látok, talán Komlón még lehet valamit keresni, aztán majd ingázhatom, de hogy lehet így egy családot összetartani? * * * Bozsik László Ménkesről ke­rült az utcára, és nem válogat a szavakban: ott kellene kezdeni az egészet, ahol a nyomozók kezdik a nyomozást: kinek az érdeke?- Szerintem a régi vezérkar van az egész mögött, akik né­hány év alatt vörösből rózsaszí­nűek lettek - mondja. - Olyan egyszerű az egész, mint egy po­fon: tegnap vezér voltam és elv­társ, ma szintén vezér és úr va­gyok. Hogy velünk, melósokkal mi lesz, az érdekli a legkevésbé, fontos, hogy az ő végkielégítése meglegyen, egy-kétmillió biz­tosan leesik, mint nekünk, hop- ponmaradottaknak az állunk. De én még ne szóljak egy szót sem, a feleségemnek itt ez a - kölcsönökből összehozott - kis Lurkó butikja, néha még vevő is akad, de nem hiszem, hogy fenn tudjuk tartani. Én most 41 éves vagyok, Norbi fiam 17 éves, a húga, Bea 7. És bár bizonyára lesznek, akik irigyelnek, hogy bányászból butikos lettem,-pil­lanatnyilag fogalmam sincs, miből fogunk mi megélni . . .? * * * Ezen a nem kimondottan vi­dám napon Barát Gyulánéval már másodszor találkozunk. Nemrég még a lépcsőházban fogalmazta meg igen tömören, hogy mi a véleménye, de jobb, ha nem idézzük, ne idegesítsük a kormányzatot.-Láthatja - mondja, immár szépen berendezett lakásukban - fiatal vagyok, fiatalok va­gyunk, mindössze hat éves há­zasok. Rita ötéves, Gergő kettő lesz, mi pedig mindketten a bá­nyánál voltunk. Most kaptuk meg a levelet. Tessék, elolvas­hatja. „A Nógrádi Szénbányák fel­számolása 1990. február 2-tól megkezdődött. Ennek következ­tében a meglévő létszámot az 1992. évben több, mint 1400 fővel csökkenteni kell a folyó termelés beszüntetése miatt. Az üzemek vezetőivel történt egyeztetés alapján sajnálattal kell közölnöm ... - aláírás.-Nem tudom elképzelni, mi lesz velünk - ejti ölébe kezét a fiatalasszony -, de belegondolni is rossz, hány család élete me­het most tönkre?- És mit szól ehhez a nagy­mama? - kérdezem a még nem is olyan idős asszonyt, aki ezi- deig végig hallgatott.-Hát csak azt - hangzik az indulattól sűrű válasz hogy eddig én soha senkitől semmit el nem vettem, de ha már nem tudunk majd mit adni a gyere­keknek, én be is török, én min­denre képes leszek. Ez a ház, ez a „tízemeletes” - bányászház, itt Bátonyterenyén. Bányászok kapták régebben, és immár munkanélküli bányászok lakják. Bizonyára gúnyolódás­nak vennék, ha most azt mon­danám búcsúzól:- Jó szerencsét! Kun -Kő Tibor Traffipax # November 30-án Salgótar­jánban a Vöröshadsereg út - Budapesti út - Bajcsy út, vala­mint a Vizslás - Kisterenye - Mátraverebély útszakaszon számíthatnak sebességmérő el­lenőrzésre az autósok. Jótékonysági est # Salgótarján. Jótékonysági estet rendeznek december else­jén 19 órai kezdettel a József Attila Művelődési Központban, Éles István,, Horváth Szilvesz­ter, Bach Szilvia, Maksa Zoltán és a Holló Klub három tagjának közreműködésével. A rendez­vény bevételét egy salgótarjáni, leukémiás fiatalember gyógy­kezelésére fordítják. Új alapítvány 0 Nógrád. A községi önkor­mányzat képviselő-testülete alapítványt hozott létre a telepü­lés tornaterméért. A létesítmény építésének támogatására sport­napot rendeztek, amelynek be­vételét, 30 ezer forintot ajánlot­ták fel indító összegként az ala­pítvány számlájára. Az alapít­vány nyílt, és kisebb lakossági befizetések már előfordultak. Telefonra várnak • Dejtár. Jelenleg hatvanegy jogos telefonbekötésre váró igényt tartanak számon a köz­ségben és a MATÁV-nál. A ké­réseket azonban csak később tudják teljesíteni. Módszerét a lehetőségek, és akkori követel­mények határozzák meg, ame­lyekről az érintettek időben kapnak majd tájékoztatást. Pályázati összegek • Keszeg. A község önkor­mányzata közművelődési pá­lyázaton százezer forintot nyert. Az összeget a művelődési ház felújítására fordítják. A telepü­lés oktatási intézményei szintén részt vettek különféle pályáza­tokon: az óvoda 20 ezer forintot kapott kerékpárok, az iskola pedig 25 ezer forintot sportsze­rek vásárlására. Folytatódik az Élő Kíváncsiskodó Hírlap-fórum Salgótarjánban A Nógrád Megyei Hírlap december 1-jén, kedden 17 órakor ismét fórumot rendez Salgótarjánban, a Nógrádi Tör­téneti Múzeum kistermében. A találkozón olyan kérdé­sekkel foglalkozunk, amelyek a város minden lakóját közelről érintik. így szó esik majd arról, miért drága a víz Salgótarján­ban, s mi lesz a megyei vízmű sorsa; tetszik-e a Volánnak az új rendszerű városi közlekedés; vajon bántja-e a szemét a vá­rosi szemét az itt lakóknak és a tisztaságért felelős szakembe­reknek? Természetesen a fórumon vendégül látjuk a jelzett témák illetékeseit, s számítunk Salgó­tarján lakóinak aktív közremű­ködésére is. Találkozzunk te­hát december elsején a Nógrádi Történeti Múzeumban. Terjeszkedik a salgótarjáni használtcikk-piac Hét végeken, s főleg vasár­napokon az utóbbi hetekben olyan zsúfolt a salgótarjáni használtcikk piac, hogy az áru­sok a kijelölt területről kiszo­rulnak, s a parkoló autókra pa­kolják ki az árukat. A piacot üzemeltető sportcsarnok veze­tősége ezen szeretne változtatni, ezért úgy döntött, hogy a szom­szédos sportpálya egy részét is a vásárosoknak biztosítja. Egyházzenei találkozó Szécsényben Kodályi gondolatok jegyében Pénteken este Szécsényben a római katolikus templomban ünnepi szentmise celebrálásával egyházzenei találkozó rendez­tek. Szenográdi Ferenc a városi önkormányzat oktatási-műve­lődési és ifjúsági bizottsága el­nöke megnyitó köszöntőjében hangsúlyozta:-A városnak, ahol nagyon sok zenét szerető és értő ember él, örömmel ad otthont a talál­kozónak - mondotta, majd megköszönte a városi művelő­dési és ifjúsági centrumnak, a zeneiskolának a találkozó szer­vezését, a ferences rendnek, hogy magáévá tette a szép és nemes gondolatot. Annak a re­ményének adott hangot, hogy egy szép hagyomány kezdődik el a városban. A balassagyar­mati Dalegylet, Ember Csaba karnagy irányításával mély át­éléssel tolmácsolta Gounod: c- dúr miséjét, majd a helyi Erkel Ferenc vegyeskar Borda István karnagy vezényletével aratott méltán nagy közönségsikert. A találkozó kedves színfoltja volt a balassagyarmati Szent Imre Keresztény Általános Iskola gyermekkara, amelynek Csábi István karnaggyal együtt, ez volt első „megmérettető” fellé­pése. A balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium vegyeskara, amelyet Mátyás Levente diri­gált, s a salgótarjáni Liszt Fe­renc kamarakórus, Guthy Éva irányításával, a tőlük megszo­kott színvonalon szólaltatták meg az előadott műveket. Márk atya, ferences házfő­nök, záró gondolataiban örömét fejezte ki, hogy hozzájárulhat­tak a kodályi gondolathoz:„le- gyen a zene mindenkié.” Kíváncsiskodó Szeretetből segítenek Véradókat köszöntöttek Lakást nemcsak lakás céljára lehet használni A Magyar Vöröskereszt Nóg­rád Megyei és Szécsényi Veze­tősége szombaton tartotta vér­adónapi megemlékezését a vá­rosi művelődési és ifjúsági cent­rumban. Dr. Várkonyi József, a Köztársasági Megbízott Terü­leti Hivatalának vezetője kö­szöntötte a megjelenteket, hangsúlyozva az önkéntes vér­adók és szervezők elismerését. A véradók boldog emberek, mert tudnak szeretetből segíteni embertársaikon. Aki tiszteli az életet, az igent mond a világ er­kölcsi rendjére. Törzsgárdájuk a nehezebb körülmények közt sem feledkezik meg a betegek­ről, hiszen megyénkben az el­múlt egy év alatt 13 ezer vérvé­tel történt. A köszöntő után dr. Döm­södy Péter, a Vöröskereszt me­gyei elnöke kitüntetéseket nyúj­tott át. Rácz Ákos, a salgótarjáni Autóklub dolgozója 130, Fe- kécs Gyula, a nagybátonyi Fű- tőber dolgozója 120, Albert Jó­zsef, a szurdokpüspöki Budai Tégla dolgozója 118 véradásért vehetett át elismerést. Százszo­ros véradásért tüntették ki: Bíró Róbert, Galajda Jenő, Kmetty Antal, Tóth Mihály salgótarjáni lakosokat. Strecho Barnabás Salgótarjánból nyolcvanszoros, Czank János és Jenei Gyula Nagybátonyból hetvenszeres. Kolajda Gyula, Varga P. Barna salgótarjáni, illetve Gembiczki Gyula mátramindszenti lakosok pedig hatvanszoros véradóként részesültek elismerésben. Dr. Dömsödy Péter 15 személynek az 50., 14 véradónak a 40., 9 főnek pedig 30. véradása al­kalmából adott át kitüntetést. A Magyar Vöröskereszt Országos Vezetősége a véradó mozgalom érdekében végzett kimagasló szervező munkájáért hat sze­mélynek adományozott emlékp­lakettet. A véradás szervezésé­ért emlékpalakettet kapott: Dó­mon Pálné nógrádsipeki és Szarka Sándorné kisterenyei la­kos. A Vöröskereszt megyei vezetőségének emlékplakettjét heten, elismerő oklevelét 13-an kapták meg. Az elismerések átadása után került sor a donoroknak adott sorsjegyek kisorsolására, ahol több, mint százan nyertek ko­moly tárgyjutalmat. A Nógrád Megyei Hírlap kiadójának, az Axel Springer-Magyarország Nógrád Megyei Irodájának ve­zetője, Kulcsár József 26 vér­adónak adott át három havi elő­fizetést a megyei lapra. Az ün­nepi műsor keretében, felléptek a szécsényi zeneiskola növen­dékei, a nagylóci gyermek- tánccsoport és a nógrádsipeki pávakor is. Szenográdi Salgótarjánból, a Főtér 13-as ház lakói közül kérdik: hogyan van arra lehetőség, hogy az INVA a házukban már a második lakást veheti meg, s alakíthatja át irodák céljára, ugyanakkor a város­ban számos üres épületben bérelhetők lennének irodahe­lyiségek az önkormányzattól? Lehet-e irodákat működtetni lakóépületben úgy, hogy az ott lakókat meg sem kérdezik? Nem hivatalos forrásból sike­rült megtudnunk, hogy az érin­tett lakóházban személyi tulaj­donú lakások vannak, amelyek értékesítését nem korlátozza jogszabály. Olyan korlátozó rendelkezések sincsenek, hogy a lakást csak lakás céjára lehet használni, illetve a lakóközös­ség beleegyezése sem szüksé­ges az INVA irodáinak működ­tetéséhez. Következő kérdésünket egy salgótarjáni olvasónk tette fel. Két éve tette le a középfokú nyelvvizsgát, ami után mun­kahelyén a bruttó Fizetése 4 százalékát kapja nyelvpótlék­ként. Ugyanakkor azt hal­lotta, hogy a törvény 8 száza­lékot ír elő. Jogos-e, hogy a szabadsága idejére nem kap nyelvpótlékot?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom