Nógrád Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-07 / 237. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. október 7., szerda Szép nógrádi sikerek két jelentős pályázaton Fotóstalálkozó és bírálat Salgótarjánban Az elmúlt hét végén egri, miskolci, kazincbarcikai, gyöngyösi és helybeli fotósok népesítették be a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ klubhelyiségét. Ekkor került sor két jelentős pályázat, a több mint két évtizedes hagyománynyal rendelkező észak-magyarországi fotóművészeti szemle és a „70 éve város Salgótarján" anyagának zsűrizésére. A bírálóbizottság, Müller Ferenc budapesti fotóművész vezetésével, kiválónak ítélte a pályamunkákat. A salgótarjáni pályázatra 15 szerző 99 fekete-fehér és 30 színes fotót, valamint 105 dia- pozitívot küldött. A zsűri közülük 50 alkotást választott ki az október 14-én nyíló tárlatra. Díjazásban részesültek, diapozitív kategóriában: Brunczel Tibor, Homoga József, Környei Gyula, fekete-fehér képek kategóriájában: Ispán Béla,, Brunczel Tibor, dr. Fancsik János és Herbst Rudolf. A színes képek szerzői közül Homoga József, Brunczel Tibor és F. Csaba Mária kapta a díjakat. Az észak-magyarországi fotóművészeti szemlére a három megyéből több mint félszáz szerző, közel 300 művel pályázott. Itt szinte elsöprő Nógrád megyei siker született. A díjazottak, fekete-fehér képek kategóriájában: I. díj Mikuska István Csécse, II. Juhász Miklós Miskolc, III. Herbst Rudolf Jobbágyi. Színes képek kategóriájában: I. Herbst Rudolf II. Homoga József Salgótarján, III. Brunczel Tibor Salgótarján. Színes dia kategóriában: I. Juhász Miklós Miskolc, II,. Buda László Salgótarján, III. Homoga József. Diaporáma kategóriában: I. Csömör Imre Salgótarján, II. F. Csaba Mária. A MA- FOSZ plakettjét Molnár Béla Eger, kapta. Különdíjban, dicséretben részesült: Péntek László Eger és Brunczel Tibor. Az észak-magyarországi fotó- művészeti szemle bemutatójának, kiállításának megnyitója november 14-én lesz. Ezt követően Miskolcon, majd Egerben kerülnek a művek a nagyközönség elé. - veres Salgótarjáni „erdélyiek” küldöttgyűlése Pécsett Negyven év alatt megértjük egymást? Az Erdély Körök Országos Szövetsége (EKOSZ) az elmúlt hét végén Pécsett tartotta küldöttgyűlését. Nógrád megyét Valiskó Ferenc, a salgótarjáni Erdély Kör titkára és Józsa András, a kör vezetőségi tagja képviselte. Valiskó Ferenccel beszélgettünk az ülés után, és mindenekelőtt rövid összefoglalót kértünk.- Körvonalazódott, hogy az EKOSZ az egyetlen olyan szervezet Magyarországon, ami mögött valódi tagság áll, és amelynek szervezetei csakugyan képviselik a tagság érdekeit.-Elhangzott a küldöttgyűlésen, hogy legalább negyven év kell ahhoz, hogy a két nép megértse egymást. Mit szól ön ehhez?- Sajnos, nem elképzelhetetlen. Valószínűleg arra gondolt a hozzászóló, hogy '89-ben hatalmas lelkesedéssel támogattuk a történéseket, gyors változásra számítva, ami nem következett be.- Ha ennek van esélye, akkor viszont az a kérdés, mi történik negyven évig?- Az egyetlen lehetőségünk a kompromisszumkeresés, és a magyarországi kis csoportok kapcsolatteremtése erdélyi kis közösségekkel. Ilyen szinten eredményesebb a megegyezés, mint a nagypolitikában.- Milyen a román vezetés hozzáállása a magyarországi Erdély Körök működéséhez?-Érről nincsenek valódi információink. De talán annak számít, amiről többen is szóltunk Pécsett, hogy az utolsó pillanatig nem lehetett tudni, hogy Magyarországon is szavazhatnak. A szavazólapon pedig megtévesztő kérdések szerepeltek, így rengeteg érvénytelen szavazat született. Úgy tűnik, egyeseknek nem állt érdekében, hogy segítsenek.- Sző volt az erdélyiek elhelyezkedési esélyeiről is. Milyenek ezek Nógrádban?-Nem jók. Természetes, hogy sorbanállás van, és általában ott tudnak elhelyezkedni, ahová magyarok nem jelentkeznek. - Dudellai Veszélyben a Földközi-tenger! Cousteau nem túlzott Cousteau kapitány, a világhírű francia óceánkutató 1975-ben közzétett pesszimista hangulatú és akkor nagy megdöbbenést kiváltó tanulmánya, amelyben a Földközi-tengeri élővilág nagy részének 20 éven belüli pusztulását jósolta, sajnos, beigazolódik — állapította meg négy olasz egyetem közösen összeállított tanulmánya. Az oktatási intézmények kutatói a „Minerva” nevű. laboratóriummal felszerelt hajóval járták a Földközi-tengert s összesen 5500 tengeri mérföldet - azaz 10190 kilométert - tettek meg a hullámok hátán. A római, a pizai, a trieszti és a nápolyi egyetemek tengerbiológusai katasztrofális képet festettek a látottakról. A víz anynyira algás, hogy már a tengerfenék növényzete is megsínyli. A zöld, csúszós növényzet szinte teljesen elszívja az oxigént más növények elől. A szennyezett vizet szűrő-tisztító kisebb élőlények nagy része szintén elpusztult. A gazdag halállomány is nagy veszélyben van. Cousteau végkövetkeztetése: a szennyezés mértéke már akkora, hogy a víz öntisztulási folyamata segítség nélkül nem képzelhető el. Azokat a biotápokat, amelyeket a környezetszennyezés miatt könnyelműen elpusztítottak, nehéz újra létrehozni. A költségek is tetemesek lesznek: sokszorosát teszik ki annak az összegnek, amelybe az időben elvégzett környezetvédelem került volna. Bélyeg nélkül feladható POSTAHIVATAL HELYBEN Robotparasztok Emberhez hasonló robotok aratnak a rizsföldeken és betakarítják a termést: ez a kép Japánban rövidesen nem lesz már csupán vízió. 2010-re tervezi a japán földművelésügyi minisztérium az elektronikus parasztot. A kezekkel és számtalan szenzorral felszerelt, „emberformájűra” tervezett kábelvezérlésű földművesnek a hiányzó munkaerőt kell pótolnia, Mivel a fiatal generáció a városokba húzódik. Menekültek segítése A kialakult helyzetre való tekintettel több szervezet kezdeményez gyűjtést a menekültek számára. A Liberális Polgári Szövetség - a Vállalkozók Pártja az adományokat, nem romlandó élelmiszereket. zöldségeket, gyümölcsöt, gyermekruhát, cipőt és játékokat hétköznaponként 8-20 óráig várja a segíteni akaróktól a párt országos központjában: Budapest, Columbus út 11. Kérik mindazokat akik a gyermekek üdültetését vállalnák vagy ennek szervezésében tudnának segíteni jelentkezzenek a 251-7919 telefonszámon. Gyermekruha- és játék akciót tartanak az MDF aktivistái Pécsett a Geisler Eta u. 16. szám alatt. Reggel 8.00 órától várják áz adományokat. Budapesten a VII. Király u. 43-45-ben 16-18.00 óra között lehet leadni az ajándékokat. Telefonszám: 122-1417. AIII. kerület Kaszás-dűlő lakótelepi Pethe Ferenc tér 2. szám alatt hétfőtől-péntekig 10-14.00 óra között várják az adományokat. Telefonszám: 168-6627. Elhunytak - valahol Oroszországban Az Új Magyarország nyomán heti rendszerességgel közöljük az Oroszországban elhalálozott Nógrád megyeiek listáját. Nemcsak azok nevét (születési évét, helyszínét, lakóhelyét, rendfokozatát, a fogvatartás jellegét: hadifogoly, kényszer- munkás) adjuk közre, akik a jelenlegi Nógrád megyében éltek, hanem azokét is, akik a korabeli vagy a történelmi megyehatáron születtek. Amennyiben bárki hozzátartozóját véli egy név mögött felfedezni, forduljon a Magyar Vöröskereszt megyei szervezetéhez, ahol keresőlapot tölthet ki, s az MV Keresőszolgálata megpróbálja az adatokat azonosítani. Hosszúra nyúló eljárásra kell számítani. Markont János 1918. Tereske (?), honvéd. 1946. 12. 08. hdf. Markovics Ferenc 1922. Buják, honvéd, 1946. 10. 10. hdf. Marosán Sándor 1925. He- rencsény(?), honvéd, 1944. 12. 02. hdf. Matej István 1909. Balassagyarmat, honvéd, 1945. 03. 27. hdf. Márkus Ferenc 1908. (Nógrád m.), honvéd, 1946. 04. 05. hdf. Márkus Sándor 1909. Bércéi, * , 1945. 04. 11. hdf. Molcsók István 1917. Ri- móc, honvéd, 1945. 04. 10. hdf. Molnár István 1913. Do- lány, honvéd, 1948. 04. 15. hdf. Molnár Jánosi?) 1913. Le- génd, honvéd, 1945. 04. 23. hdf. Molnár Kálmán 1922. Lőrinci (Nógrád m.), honvéd, 1944. 12. 25. hdf. Nagy Endre 1921. Szelcz (?) (Nógrád m.) őrm., 1946. 05. 04. hdf. Nagy Pável 1916. Pásztó(?) honvéd, 1945. 04. 01. hdf. Nyolcéves az élő új Buddha A Kinai Népköztársaság ez év nyarán hivatalosan is elismerte, hogy Apó Dgavdgav az élő űj Buddha. A képen társaival a Mitshubru kolostorban látható. FEB Fotó A régi kulcs könnyen beletörik az űj zárba Egy nagyközség termelőszövetkezetében akadt dolgom néhány napja. Az irodaház falán olvastam az alábbi figyelmeztetést: „Vigyázat! A zárat kicseréltük, a régi kulcsot ne erőltesd!" Néhány hónapja elbocsájtot- ták az ellenőrzési osztály vezetőjét, mert megbízhatatlan - alkoholista lett, s bár a nála lévő kulcsokat leltár szerint „rendben” leadta, majd minden hétvégén, szabadnap után különös kisértetjárást tapasztaltak az irodaházban, a raktárak körül. Jót nevettem a szellemes feliraton, és megkérdeztem az elnököt, melyik párt tagja, milyen politikai nézeteket képvisel. Hogy jön az ide? - kérdezett vissza, és elmondta, hogy soha, semmilyen pártnak nem volt tagja. A politizálás mai ideoló- gikus megnyilvánulásaitól meg egyenesen hányingere van, csak és kizárólag dolgozni szeretne, ha módja lesz rá ... Épp ez az, gondolom tovább az elnök ingerült válaszát: Nem szabadna összetéveszteni a munkát az agitációval. . . A zárcserérről szóló figyelmeztetés így akár egy politikai röpirat szövege is lehetne, olyan kitűnően sűríti az 1992-es állapotok lényegét. Új zár? Kialakultak, stabilizálódtak az új, demokratikus viszonyok. A kulcsvariációk lehetőségei? Kézbevehető a régi, rozsdás agitáció-kulcs, vagy kézbevehető a bölcs munkaszervezés kulcsa . . . A gazdaságszerkezet, az intézmények konstruktív átalakítása helyett a hatalom új birtokosai sajnos egyelőre megmaradtak a régi kulcs erőltetése mellett: és ismerős, régi-új meséket, agitációs ráolvasásokat mondanak, propaganda hadjáratokat folytatnak, mintha az egész élet egyetlen nagy választási kampány lenne számukra. Ugyanúgy, ahogy 1949-89 között történt.. . Akkor hiába, hogy a mesék, agitációk kiáltó ellentétben álltak a józan ésszel, a valóságos tapasztalatokkal, a szuronyok, tankok erdején át azok ellen jószerivel semmit sem tehettek a gondolkodók, a másként gondolkodók. Hiába, hogy a társadalomban egyidejűén jelenlévő hazugságok, elhallgatások mennyisége gyakran túllépte a kritikus határokat, a megszólalás, a cselekvés lehetőségei igen korlátozottak voltak. A kockázatok vállalása messze nem állt arányban az elérhető céllal! De 1992-ben miért kellene belenyugodnunk a szabad, polgárosodó Magyarországon, hogy a gazdaság átszervezése helyett az intézményrendszerek modernizálása helyett megint a mesék, ideológiai harcok állapotában kényszerüljünk élni?! Ilyen óhaj egynesen abszurditás! Nem lehet politikai, ideológiai frázisok, kicsavart történelmi leckék kulcsaival felnyitni a jövendő zárait, az állampolgárokhoz vezető utak kapuit. S ha valaki mégis a régi kulcsot erőlteti bele, könnyen előfordulhat, hogy a kulcs beletörik a zárba . . . S mindezen az a körülmény sem változtat semmit, hogy az új ideologikus meséknek, rámenős politikai uszításoknak, magyarkodásoknak sokan tapsolnak. Nagyon „tárgyilagos” képernyőkön, megafonokon gyakran. és hosszú percekig ott lengedeznek ezek a viharos tapsok, „csápolások”. Gondoljuk csak meg! A XX. századi Magyarországon ki mindenkinek akadt lelkes, tapsoló tömege!? Taps, fenyegetés: ne flörtölj az igazsággal! Ki mindenkinek tapsoltak olyankor is, amikor az elhangzó antihumánus, ostoba mondat-szemeteket határozott mozdulatokkal ki kellett volna söpörni? Kun Bélától Szála síig! És Rákosi Mátyás? És Kádár, mondjuk 1957. május elsején. És kongresszusi hazugságok és népfrontos hazugságok, és munkás nagygyűlések hazugságai? Mindkörül ott volt a hosz- szantartó, ütemes taps gyönyörű koszorúja . . . Mit ért? Szabad ilyenekre hivatkozni pont azoknak, akik azt mondják, jó! kell tudni, érteni a történelmet. A régi kulcsokat, az ócska, vacak meggyőzési kísérleteket el kell felejteni: ha a fa! fehér, ne fáradozzon több apparátus azon, hogy a nyilvánvalóság ellenkezőjéről győzné meg az állampolgárokat . . . A társadalomban egyidejűén jelenlévő elhallgatások, hazugságok mennyisége 1992 végére megint kritikussá válhat, s mit kezd egy ilyen helyzettel az a politikai elit, amelyik szemlátomást lehetetlenedik el az álviták, torzsalkodások sűrűjében. Nem kellene változtatni végre? Nem lehetne, hogy az új gondolatok, az alkotó javaslatok, tevékenységek versenye folyjon?! Nem kellene higgadt, okos párbeszédet kezdeni? A munkára koncentrálni? Nem lehetne az új kulcsokat kipróbálni, véglegesíteni a „zárhoz”, amelyikben annyira bízunk? Amit annyi közös refnénnyel szereltünk fel.. . Erdős István
