Nógrád Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-07 / 237. szám

1992. október 7., szerda RÉTSÁG ÉS KÖRNYÉKE HÍRLAP 5 Felirat csalóka nézetben A felirat kissé talán megtévesztő, de ne ijedjen meg senki: Rétság nem lesz Mazda, és a képviselő- testület sem dönthet ez ügyben a lakosság véleményének megkérdezése nélkül... Fotó: Gyurkó Még, hogy erdész!? Rétságon csendesen csepe- reg az eső. Néhányan álldogá­lunk az áruház előtt, de ami a lényeg, az eresz alatt. A nagymama hatéves forma unokájával megáll mellet­tünk, és amíg az esernyőjével bajlódik, egy másik idősebb hölgy a kisfiúhoz fordul. „Mi leszel ha nagy leszel?” — kér­dezi többek között. „Erdész” feleli a kissrác. „Majd adok én neked! - így a nagymama. A múltkor is agyonlőttek egyet az orvvadászok!” Aztán a másik hölgynek elmesél egy történetet, ami szerint a sú­lyosan sebesült erdész a vasút mellé vonszolta magát, és a levegőbe lőve sikerült megál­lítania a vonatot. Valahonnan nekem is felrémlik az eset, vagy két évtized távlatából, mint afféle félig elfelejtett, homályos, gyerekkori emlék. Nincs is az egészben semmi különös, hiszen való­ban megtörtént eset. De vajon mit mondott volna a nagy­mama, ha unokája azt feleli, hogy rendőr akar lenni? Aránytalanul veszélyesebb foglalkozás az erdészkedésnél - csakúgy, mint a gyerekek körében népszerű szakmák nagy része. Kár elvenni a kedvét másra úgyse nagyon számíthat... Elit üzemben dolgoznak A tűzvésszel kezdődött Augusztus elsejétől rt. for­mában termel és gazdálkodik a Híradástechnikai Anyagok Gyára romhányi gyáregysége. Cservenák Béla gyáregységve­zető szerint a belföldi igények erőteljes háttérbeszorulása elle­nére úgy néz ki, hogy a meglévő megrendelések folyamatos munkát biztosítanak a régi dol­gozóknak és az újonnan érke­zetteknek, köztük a pályakezdő fiataloknak. Ciglan Piroskának nem sike­rült a főiskolai felvételije, ezért július 1-jével kérte alkalmazta­tását. Gimnáziumi érettségivel került első munkahelyére.- Egy hónap elég volt arra, hogy belejöjjek és teljesítsem a követelményeket. Az első hó­napban 9.125.- forintot kaptam kézhez. Ebből a vőlegényem­mel együtt az eljegyzéshez szükséges dolgok egy részét vettük meg. Sajnos ő most munkanélküli.- Mi okozott nagy gondot?- A reggeli felkelés. Ezen kí­vül az első nap azért izgultam, hogy miként fogadnak. Elit munkacsoportba kerültem, ahol mindenki segített. Nem mond­tam le arról, hogy építészmér­nök legyek.- Anyu, apu ismerte Teri né­nit - az üzemrész csoportveze­tőjét - aki elmondta, hogy náluk van most felvétel. Mindenki ba­rátsággal fogadott, s ezzel meg­könnyítették beilleszkedésemet. Nehezen szoktam meg az egy­helyben való ülést, ezért az első időkben ha elfáradtam, többször fel kellett állnom a munkasztal- tól. A normát mindig teljesítet­tem. Az első havi 8.100 forint keresetemet félretettük. Én is menyasszony vagyok. Szeret­nék továbbra is itt dolgozni. Egyébként bennem is van egy kis félsz, hogy megmarad vagy megszűnik az üzem, mert mos­tanában igen gyakran hallok és olvasok a gyárak megszűnésé­ről, - vélekedik Gyura Edina, aki ipari tanuló iskolát végzett- - Egy évig a dunakeszi kon­zervgyárban meósként dolgoz­tam, - kapcsolódik a beszélge­tésbe Papp Éva, aki Budapesten végezte el az élelmiszeripari technikumot. Két műszakba kellett járni. Amikor délelőttös voltam, hajnali fél négykor kel­tem. Úgy éreztem, hogy nem tartozom közéjük. Kinéztek, mert más vagyok mint ők. Sok volt köztük a tanulatlan, kör­nyezetüket egyáltalán nem védő szakképzetlen ember. Tóth Te­réz a csoportvezetőnk mondta, hogy lányokat vesznek fel. Tiszta, kulturált munkahelyre kerültem, teljesen megfelel az igényemnek. Ennek ellenére édesanyám beleegyezésével a barátnőmmel úgy határoztunk, hogy külföldön is szerencsét próbálunk. V.K. Pusztaberki nincs különö­sebben messze a főúttól, legfel­jebb két kilométer a távolság. Az embernek mégis támad va­lami magány- és hiányérzete, amikor a mintegy 130 lelket számláló kisközségbe ér. Az ut­cákon, kertekben, udvarokban alig látni egy-két idősebb em­bert, a csendet pedig csak néha zavarja meg egy-egy kutyauga­tás. Később aztán szél kezdi tépni a fákat, és nagy cseppek- ben hull az őszi eső - a földek­nek bizonyára használ, de a ker­tekben tevékenykedő emberek gyorsan fedél alá menekülnek. Szerencsére a polgármestert, ifj. Árpás Károlyt éppen a pará­nyi hivatalban találjuk. Az elöl- járóskodás mellett ő a falucska mindenese: kocsmáros és boltos is egyben. A szerény lehetősé­gekhez mérten az utóbbi időben több kisebb-nagyobb beruhá­zást is végrehajtottak a faluban.- A tavasszal elkészült a köz­ség rendezési terve, - kezdi a beszélgetést - amelynek során közel 140 telket alakítottak ki Pusztaberkiben. Örömmel mondhatom, hogy valamennyi gazdára talált. Közrejátszhatott ebben az is, hogy párhuzamo­san a villanybekötési lehetősé­get is sikerült biztosítani.- Üdülőteleknek vásárolták meg a parcellákat, vagy akad­tak a vevők között helybeliek is?- A terület vegyes beépítésű lesz, családi ház és hétvégi vi- tyilló egyaránt készülhet. Utób­biakra nyilván azoknak a buda­pesti, váci, gödi tulajdonosok­nak lesz igényük, akik itt sze­retnék tölteni a szabadidejüket. Mellettük azonban sok telket megvásároltak a helybeliek is. Tolókocsi Nyáron egy teljes hóna­pot töltött a Bánki-tó part­ján egy kettős, magyar-svéd állampolgárságú hölgy. Közben a rétsági vöröske­reszt titkárától, Janecskó Andrásáétól, - aki melles­leg bánki lakos - értesült ar­ról, hogy él a településen egy 80 éves bácsi, akinek egyik lábát amputálni kel­lett, de anyagi körülményei nem teszik lehetővé szá­mára rokkantkocsi vásárlá­sát. A hölgy elutazása után jó egy hónappal telefonált: hoz egy tolókocsit a bácsi­nak! A légitársaság jóvoltá­ból térítésmentesen utazha­tott Stockholmtól Budapes­tig a nyugaton már korsze­rűtlennek számító jármű, de az idős embernek így is óri­ási örömet jelent. A diósjenői tó festői környe­zetben fekszik. Egy-két hete még a strandolok látogatták partjait, most viszont néhány horgászon kívül nem mutatko­zik senki. A bágyadt, szeptem­ber végi napsugár mégis sütké- rezésre csábít valakit: a stég mellett egy mocsári teknős csusszan a vízbe, megvillantva- Volt valamikor Pusztaber­kiben egy kastély is .. .- Az már a múlté. Lebontot­ták, és elhordták a használható építőanyagokat. Mutatok vala­mit - pattan fel a helyéről, és kisvártatva egy fekete-fehér ké­peslappal érkezik vissza. A há­ború előtti években még ilyen is készült Pusztaberkiről, és így maradhatott fenn egy látkép az egykori kúriáról ...- Járt itt a régi tulajdonos le­származottja - most Hollandiá­ban él - de a kastélynak csak a helyét láthatta ... Az ötvenes évek elején még vagy ötszázan laktak itt, de az­tán a körzetesítésnek áldozatul esett a falunk - teszi hozzá ma­gyarázatképpen. Akkoriban önálló téesz is volt itt, de leégett az istálló, benne a szarvasmar­hákkal. A tűzvész után a téeszt a tereskeivel vonták össze, de utána azt is körzetesítették a romhányi állami gazdasággal. Sajnos a jelenlegi gondjaink is éppen ebből származnak ...- Mik ezek a problémák?-A helybeliek a közelben szeretnék viszakapni, és leg­alább részben megművelni a földjeiket, amelyeket annak ide­jén bevittek a téeszbe. A föld­rendező bizottság ugyanis Pusz­taberki határától túlságosan messze jelölte ki a visszaadandó termőterületeket.- Mit tudnak tenni ez ellen?- Megfellebeztük a döntést, de földcsere csak önkéntesen, közös megegyezéssel jöhet létre. A megállapodást be kell mutatni az Állami Vagyonügy­nökségnek. Ha ők is engedélye­zik, akkor nincs akadálya ilyen jellegű módosításnak. Pillanat­Teknős sárga haspáncélját! Talán a le­hűlt levegő az oka, de nem me­nekül el, hanem fejét periszkóp- szerűen kidugva kémleli a jöve­vényeket. Amikor felé nyúlok, lemerül a víz alá, és nem látjuk többé. Szerencsénk viszont óri­nyilag úgy tűnik, hogy menni fog a dolog, de a Földművelé­sügyi Minisztériumba küldött beadványunkra nincs még vá­lasz. Ez azonban csak egyik pilla­natnyi gondjaink közül . . .A másik súlyosabbnak tűnik, mert elutasították kérelmünket. Sze­retnénk ugyanis helyben kiala­kítani egy postahivatalt, de a Budapest-vidéki postaigazgató­ság nem lát erre lehetőséget.- Pedig volt itt önálló posta, de a hatvanas években azt is el­vették - jegyzi meg a hivatalse­géd hölgy, akiről rövidesen ki­derül, hogy egyben postás is a településen. Most busszal vagy biciklivel járok Horpácsra a küldeményekért... Telefonunk is csak egy van, ügyeletet kel­lene tartani mellette, mert így még táviratot sem kaphatunk,- Az önkormányzat is hozzá­járulna pedig a költségekhez. Ráadásul a buszjáratot is elvet­ték nemrégiben, a postakocsi viszont Pusztaberkin megy ke­resztül - teszi hozzá Árpás Ká­roly, aztán megmutatja a posta céljaira kialakított, ajtó- és ab­lakráccsal ellátott helyiséget a hivatal tőszomszédságában. A postának mást nem is kel­lene adnia, csak egy mérleget, meg egy páncélszekrényt! Amikor búcsúzunk meg­jegyzi még egyszer: minden baj a tűzvésszel, és az azt követő körzetesítéssel kezdődött... A suszternek lyukas a cipője: a Budapest-vidéki postaigazga­tóság illetékes osztályvezetőjét, az elutasító levelet aláíró Rács Balázst sokszori próbálkozás el­lenére sem sikerült telefonon elérnünk ... Faragó Zoltán ási - a három, közelben hor- gászgató öregúr közül eddig csupán egy látott itt teknőst, hosszú évekkel ezelőtt. A másik kettő szabadon még soha ... Úgy látszik, hogy ehhez is olyasmi szerencse kell, mint a horgászáshoz. Halat viszont még sosem fogtam - bár nem is próbálkoztam vele ... (Jgy kell a kutyának ... Cézár kutya éppen menyasszonyt keresett magának a nézsai éj­szakában, amikor fennakadt egy szögesdróton, ami csúnyán megsebezte. Igaz, ebcsont beforr, de jól jön dr.Zomborka Béla nyugdíjas körzeti állatorvos segítsége is. Fotó: Gyurkó Falutévé A szendehelyi önkor­mányzat képviselő-testülete ülést tartott néhány nappal ezelőtt. Legfontosabb napi­rendi pontként értékelték a község közművelődésének helyzetét, különös tekintet­tel a német nemzetiségi csoport, és a helybeli televí­zió működtetésére. Állásfoglalás született a művelődési ház igazgatói beosztására kiírandó pályá­zat ügyében is: a képviselők döntése értelmében célsze­rűnek tartanák minél előbb betöltetni az üres állást. Emlékfal a dandárnál A rétsági laktanya előkertjében Mindszenthy bíboros tiszteletére emlékfalat építenek a dandár katonái. Fotó: Gyurkó Péter Ülésezett Rétság képviselő-testülete Döntések, meghallgatás A közelmúltban tartotta újabb ülését Rétság város „par­lamentje”. Először köszöntötték az új képviselőt, Egri József alezredest, aki a testületben dr. Németh József helyét vette át. A napirendi pontok közül el­sőnek a költségvetés ez évi mó­dosítását tárgyalták, és egyhan­gúlag elfogadták azt. Ezután a működési szabályzat módosí­tása következett, amelyet Bánk kiválása, valamint jogszabály változások tettek időszerűvé. Á képviselők hosszas vita után sem jutottak dűlőre, ezért leg­közelebbi ülésükön újra tárgyal­ják majd ezt a napirendi pontot. Ezek után meghallgatták Ha­vas Vilmosné, óvoda vezető be­számolóját. A vitát követően a testület egyhangúlag elfogadta az előterjesztést. A lakásépítési és a lakástá­mogatási kérelmekre hatszázti- zenötezer forint állt rendelke­zésre. A viszonylag korlátozott pénzeszközök felosztását egyéni elbírálás alapján, a szo­ciális helyzet és az egy főre jutó nettó jövedelem figyelembe vé­telével folytatták le. Rétság és környéke Bajor vendégek • Szendehely. A bajorországi ifjúsági szervezet hat fős dele­gációja látogat a hét végén a te­lepülésre. A fiatalok a megyei önkormányzattal kötött megál­lapodás értelmében látogatják meg Nógrád megye német nemzetiségűek által lakott köz­ségeit. Programjuk legfonto­sabb része a helybeli fiatalokkal folytatott konzultáció. Útfelújítás • Nőtincs. A községben meg­kezdődött a Szabadság út és a polgármesteri hivatal közötti út­szakasz felújítása és átépítése. Ennek első lépéseként kicseré­lik az elhasználódott ivóvízve­zetéket. Ennek kivitelezője az NVCSV. A későbbiek során el­végeztetik az útszélesítés és fel­újítás munkálatait is, és mind­ezek mellett kialakítanak a buszmegálló céljaira két autó­busz öblöt, valamint járdát is építenek az adott szakaszon. Testületi ülés • Felsőpetény. A község kép­viselő-testülete ülést tartott a közelmúltban. Ezen elfogadták az ez évi költségvetés módosí­tását és átcsoportosítását, vala­mint döntöttek az október 30-ai Mindszenthy emléknap megün­neplésével kapcsolatos teen­dőkről is. Utóbbi esemény tisz­teletére befejeződik a települé­sen a Petőfi út felújítása. Új módszerrel • Keszeg. A község alsótago­zatos általános iskolájában pil­lanatnyilag 30 gyermek tanul. Az elsőosztályosok a Tolnay- módszer szerint isnerkednek az írás és olvasás tudományával. Ez némileg költségesebb a ha­gyományos módszereknél. Utolsó kapaszkodó • Romhány. A termelőszövet­kezet vezetőségéhez nem érke­zett olyan kérés, hogy bárki ki akarna lépni a nagyüzemből. Et­től függetlenül a vagyonfelosztó közgyűlésig még változhat a helyzet. A jelen állapot kialaku­lásában meghatározó szerepe volt és van annak a felismerés­nek, hogy magángazdaként, egyedül képtelenség boldo­gulni, pillanatnyilag nincs más elfogadható megoldás, mint az újjá- illetve átalakuló nagy­üzemben való további tevé­kenység. Táncegyüttes • Berkenye. A magyaror­szági ifjú németek közösségé­nek helyi képviselői megkérték Novák Károly német szakos ta­nítót, hogy a táncot kedvelő ál­talános és középiskolás tanulók közül szervezzen egy tánc- együttest, amelyik hagyomány- őrzésként nemcsak elsajátítja, hanem nagyobb nyilvánosság előtt is közreadja őseik tánckul­túráját. Holnapi számunkban „Pásztó és környéke” összeállítással találkozhat a kedves olvasó

Next

/
Oldalképek
Tartalom