Nógrád Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-12 / 241. szám
4 OLVASÓKTÓL OLVASÓKNAK 1992. október 12., hétfő A Népművészet Nemzetközi Szövetsége harmadik európai konferenciája Egymás iránti tisztelet és megbecsülés a népek barátságának alapja A természet legyen a névadó A pártállami diktatúra leomlását követően én is szorgalmaztam, hogy tűnjenek el a nemzetünktől idegen politikusok, hadvezérek, valamint a párttiká- rok és partizánvezérek nevei és szobrai. A Nógrád Megyei Hírlap szeptember 26-27-ei számában megdöbbenéssel olvastam Fenyvesi Ágnes írását újabb utcanév változtatási ügyben. Igazat kell adnom azoknak, akik úgy vélik, hogy városunk vezetőit egyáltalán nem csapta meg a demokrácia szele. A demokrácia ugyanis azt jelentené, hogy a testület, melyet mi választók a bizalmunkkal felruháztunk, kérje ki az érintett állampolgárok véleményét javaslataik megtevése előtt és csak utána döntsön. A Micsurin út lakói, akik adminisztrációs nehézségekre és kiadásokra is hivatkozva tiltakoznak a név- változtatás ellen, talán jobban tudják, hogy szegény Micsurinnak kevés köze volt a politikához, így nagyon keveset ártott népünk parasztságának az ő „keresztezési” mániájával. Sokkal kevesebbet, mint például Makarenko - akinek útja van Zagyvapálfalván - nevelési módszere átvételével ifjúságunknak. Az ellen meg én tiltakozom, hogy az egyszerűbben kimondható Vásártéri út nevét Hadady- Hargitay névre változtassák. Amenyiben ez megtörténik, úgy aláírásokat fogok gyűjteni, hogy feleségem tizenöt éves unokaöccséről, Kluka Józsefről is, és mindazokról utcát vagy utat nevezzenek el, akiket 1956. december 8-án a pufajkások gyilkos sortüze mészárolt le a megyeháza környékén. Javaslom, hogy minden új utcát, útat és teret nevezzenek el fákról, virágokról, természeti képződményekről, hiszen azoknak neveit egyetlen rendszer sem tudja besározni, míg a politikusok és más emberek nevei a rendszerek változásával dicsőülnek meg, vagy mocskolódnak be. Mező Sándor Salgótarján Szeptember 16-21 között résztvevője lehettem a Népművészet Nemzetközi Szövetsége (lOV) és a magyarországi tagozat által - Törökország és a volt Szovjetunió után - ezúttal Sárváron — megrendezett II. európai konferenciának. Az IOV a Föld 155 tagországában, közel 12 éve fejti ki tevékenységét, 500 tudóssal és 200 egyetemi intézménnyel áll kapcsolatban, tevékenységét az UNESCO szervezete támogatja. Foglalkozik a világ országai között a folklór csoportok cseréjének közvetítésével, tudományos közlemények és eredmények közzétételével, kiadásával, nemzetközi konferenciák lebonyolításával, baráti és csoportok közötti kapcsolatok, Észak és Dél, Kelet és Nyugat közötti „híd” kiépítésével. A Sárváron megrendezett konferencia témája: a kisebbségek - a népcsoportok - kulturális öröksége és kölcsönhatásaik Európában, fővédnöke dr. And- rásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter volt. A házigazdák 23 európai ország közel 100 képviselőjét látták vendégül, közöttük Alexander Veiglt, a nemzetközi szövetség főtitkárát. Rend van-e az ISZI-ben? Ez a tanév is meglepetésekkel kezdődött A tanévnyitó napján iskolánkban egyik kollégánk ülősztrájkkal tiltakozott az őt ért valódi vagy vélt sérelem miatt, néhány héttel később pedig a Nógrád Megyei Hírlap közölt egy névtelen levelet, amely igencsak felkavarta a testületünket. „Mikor lesz rend az ISZI-ben?” olvashattuk csodálkozva a címet, ugyanis mi, a tantestület tagjai, akik minden nap végezzük munkánkat, -s úgy véljük nem eredménytelenül, - nem érezzük azt a hatalmas káoszt, amit a levélíró feltételez. Ezek a felületes, egy-két tapasztalati tényből levont általánosítások azok, amelyek igazán megtépázzák önbecsülésünket, kétségessé teszik az elmúlt évek során elért eredményeinket. Hamis képet fest ugyanis, hogy néhány kolléga viselt dolgai alapján ítélnek meg egy százhúsz fős tantestületet és ezerkétszáz diák által végzett tevékenységet. Ezek a veszélyes általánosítások, amelyek naponta tapasztalhatók a nagy- politikában is, élezik egy ország, jelen esetben egy közösség helyzetét. Kétségtelen, az ISZI a város iskolái között az ismert „állatorvosi ló”, ahol minden, az oktatásban fellelhető probléma megtalálható. Néhány gndolat a cikkben megfogalmazódott szülői aggodalmakhoz: A „ tanárok verekedtek” megállapítás egy Rejtő Jeriő-i kocsmai jelenetet idéz, holott a verekedés körülményei, ténye a bíróság előtt még nem bizonyítódon. Ezért ezt a megfogalmazást súlyos csúsztatásnak érezzük. „Milyen tanári kar az, amelyre a diák nem egyformán nézhet fel?" - teszi fel a levélíró a kérdést. Nos, azon egyszerű oknál fogva, hogy mi, tanárok, mint más halandók, nem vagyunk egyformák, teljesen normális. Az a tanár, aki szakmai tudásával, hozzáértésével empátiájával kivívja a gyerek megbecsülését, arra a tanuló felnéz és köszön neki az utcán . . . Nem vagyunk meggyőződve arról, hogy bármilyen intézmény legjobb tanára az, akinek az óráin a gyerekek leginkább reszketnek a nagy tisztelettől. Mára a tanár-diák viszony megváltozott, változóban van: legtöbbünk a gyereket munkatársnak tekinti a nevelési folyamatban. Éppen a túlzott tekintélytisztelet az, ami miatt ifjaink felnőttkorban „gyáva nyulak", megalkuvó és véleményüket magukba fojtó lényekké alacsonyának. „A szülőt kerülő tanár” esetéről annyit, hogy amennyiben a szülő igazán fontosnak tartja és nem hallgat rossz tanácsadókra („jobb, ha nem beszél tanárokkal, mert az rossz a gyereknek” ) nemhogy három év alatt egyszer sem, de legalább havonta a fogadónapon - melyeknek számát e tanévtől évi nyolc alkalomról a szülői érdektelenség miatt kettőre csökkentettük - találkozhatott volna az osztályfőnökkel. (Telefont és egyéb lehetőségeket nem is említünk.) Megkérjük a kedves szülőt - szülőket -, hogy a téves információk és hallomások alapján levont következtetések helyett jöjjenek el személyesen, s győződjenek meg róla rend van-e az ipari szakmunkásképző intézetben és szakközépiskolában? 211. sz. ISZI tantestülete Salgótarján A konferencia egyik legizgalmasabb - aktualitása miatt is vitára serkentő - előadását dr. Alkis Raftis - Görögország képviselője - tartotta A kulturális azonosság és a nacionalizmus tendenciái a közép és délkelet-európai országokban címmel, s ugyancsak figyelemre méltó volt Pávai István maros- vásárhelyi népzenekutató; a román, magyar, cigány, szász, és zsidó népzenei hagyományok a Maros és a Küküllő mentén című előadása. Érdekes elemzést hallhattunk a magyarországi cigányok kulturális hagyományairól, a magyar folklór hatásairól az európai kultúrára, valamint a tárgyi népművészet továbbélésének formáiról. A négynapos konferencia érdekes színfoltja volt a Sárvári szüret, amely a néptáncegyüttesek, csoportok, színes felvonulásával indult, majd a Ná- dasdy-vár udvarán bemutatóval folytatódott. A fellépő 14 együttes zömében a hazai kisebbségeket képviselte, így láthattunk cigány, horvát, német, román, szlovák és szlovén táncokat és ízelítőt kaphattunk az erdélyi magyarság táncaiból is. Az IOV Hl. európa konferenciája a résztvevőknek azzal a meggyőződésével zárult, hogy a népi kultúra ápolása, tisztán történő megőrzése és átadása, az országok, a népek, népcsoportok és nemzetek - békés, faji megkülönböztetés nélküli - egymás mellett élésének, az egységes és egyesült Európa felépítésének egyik alapfeltétele. A Népművészet Nemzetközi Szövetségének célja és jövője abban rejlik, hogy a Eöld népeinek barátsága, egymás iránti tisztelete és megbecsülése, csak egymás kultúrájának a megismerésére és elismerésére épülhet. A történelem keserű tapasztalata, hogy nemzetét becsüli alá az a nép, amelyik saját kultúráját másoké fölé kívánná helyezni. Tóháti Ilona Palotás Üzemek a rokkantakért Alig egy hónapja adott a helyi sajtó tájékoztatást, hogy a salgótarjáni önkormányzat és a Piremon kisvállalat közös erőfeszítései beindított egy csökkent munkaképességűeket foglalkoztató üzemet az Úttörők útján megszűnt bölcsőde helyén. Az eltelt időben az üzem létszáma - a korábban működő kis részleg létszámának a kétszeresére emelkedett. Örömmel tapasztaljuk, hogy egyre több kisvállalkozó, kisüzem jelzi, hogy képességéhez és lehetőségeihez képest a kölcsönös előnyökön alapuló üzleti alapon kíván segíteni. Ä kisvállalkozók mellett a nagyobb üzemek is segítenek. A BRG Rádiótechnikai Rt. például segítséget adott ahhoz, hogy az üzem kulturált körülmények között tudja biztosítani a csökkent munkaképességűek foglalkoztatását, jelentős segítséget adva a szociális létesítmények kialakítására. Példamutató segítségüket negyven csökkent munkaképességű dolgozó nevében köszönjük. Szabó Tibor Mozgáskorlátozottak Egyesülete Salgótarján Mit szeretnének a nyugdíjasok? Az idősek világnapján, október 1-jén rendezett országos nagygyűlés az alábbi felhívással fordult a társadalom, a törvényhozás és a végrehajtó hatalom tagjaihoz. Az idősek világnapján a Föld minden országában megemlékeznek az időskorú emberek életéről, munkájáról. Méltatják életútjukat és meghatározzák e fontos réteggel való törődés aktuális társadalmi feladatait. A Nyugdíjasok Országos Kamarája tagszervezeteinek rendezésében a budapesti gyűlésen mi is ezt tettük. A magyar társadalom népességének egyharmada időskorú, nyugdíjas. Ezek a honfitársaink fiatal dolgos életük során a történelmi változások viharos esztendeit élték meg. Ennek a generációnak kemény - nem mindig tisztességesen megfizetett - munkája is megtestesül mindabban, amit ma a nemzet szellemi kincsének és anyagi vagyonának mondhatunk. Éppen ezért az idős emberek joggal várták a rendszer- váltástól, hogy demokráciát, jogbiztonságot, emberi méltóságot és tisztességes megélhetést biztosít a haza polgárainak. A súlyos gazdasági örökség és a mindenki által vált gyors változások nemzeti összefogást igényelnek. Támogatjuk az erre irányuló programot. A leghőbb vágyunk az ország gazdasági és politikai stabilitása, hogy biztos legyen fiaink, leányaink, unokáink jövője. Ennek megvalósulása lesz idős életünk legszebb ajándéka. Azt kívánjuk, hogy erős, kiegyensúlyozott, gazdag, más népek által megbecsült és tisztelt legyen hazánk. Ne legyenek különböző előjogok, hanem kizárólag a becsülettel végzett munka legyen a megélhetés alapja. A szociálisan rászorultak segítése legyen intézményesen biztosított. Az időskorú emberek, a nyugdíjasok elvárják: Ne csak a kiskeresetűek, nyugdíjasok, a bérből élők vállaira rakják 1993-ban is a nemzetgazdaság működési zavaraiból származó költség- vetési terheket. A közteherviselésben vegyen részt a társadalom minden szereplője. A törvény házában fordítsák végre a figyelmüket a minket is súlyosan érintő gazdasági kérdések megoldására. Tűzzék napirendre a munkahelyteremtés, az ipar, a mező- gazdaság, a tudomány és a kultúra, az oktatás és a szociálpolitika égető kérdéseit. A nyugdíjasokról nélkülük ne döntsenek. Érdekvédelmi szervezeteiket minden szinten hallgassák meg. Az így született megállapodásokat tartsák be. Biztosítsák a nyugdíjasok létszámarányos képviseletét a társadalombiztosítási önkormányzatokban. Az önkormányzatok, közintézmények, a kulturális centrumok és a volt munkahelyek támogassák a nyugdíjas egyesületek, klubok térítés- mentes működését. Pártfogolják és anyagilag támogassák a nyugdíjasok számára létrehozott és alakuló szociális alapítványokat. Nyugdíjasok Országos Kamarája Olvasóink kérdezték - jogászunk válaszol Köztisztviselők és közalkalmazottak jogállásáról Bélyeg nélkül feladható POSTAHIVATAL HELYBEN Köszönet a Hírlapnak A volt hadifoglyok bajtársi szövetségének Nógrád megyei szervezete másfél éves működéséhez nagy segítséget nyújtott a Nógrád Megyei Hírlap, amit ez úton is köszönünk. A gyorsabb ügyintézést szorgalmazó cikk, illetve az államtitkárral folytatott levélváltásunk eredményeként, megtudtuk, hogy az 1992. éviXXXH. tv. alapján a politikai üldözöttek és. kényszermunkára hurcoltak (e kategóriában érintettek a volt szovjetunióbeli hadifoglyok is) ügyeinek érdemi intézését megkezdték az országos kárpótlási és kárrendezési hivatalban. Várhatjuk tehát a hatósági bizonyítványok megérkezését. Nagy érdeklődéssel kisért közgyűléseinken tagságunk ha nem is örömmel, de fegyelmezetten tudomásul vette, hogy számunkra az ország teherbíró képességéből többre nem telik. Dr. Kecskés Géza megyei elnök Olvasónk szeretné tudni, hogy mi a különbség a köz- tisztviselő és a közalkalmazott között? Olvasta és hallotta is, hogy ezekre a munkaviszonyokra nem az új Munka Törvénykönyve, hanem speciális jogszabályok vonatkoznak. Kérdezi, hogy melyek a vonatkozó törvények és azok hatályai kikre terjednek ki? A kérdés igen összetett és csak nagy vonalakban lehet rovatunk keretei között megválaszolni. Megkíséreljük, de segítségül hívjuk a HJ. 1992/7. számát. mivel abban főtémaként és tájékoztatóként is szerepel. Mindenekelőtt közöljük a vonatkozó törvények számát. Ezek: az új Munka Törvény- könyve - az 1992. évi XXII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény. Mindhárom törvény 1992. évi július hónap 1. napján lépett életbe, tehát már folyik az új jogszabályok gyakorlati alkalmazása. Felmerülhet kérdésként, hogy mi az oka annak, hogy az Országgyűlés külön törvényekben szabályozta a köztisztviselők és a közalkalmazottak jogállását, noha eddig a Munka Törvénykönyve ezekre a területekre is kiterjedő szabályozást adott. Az alapvető okok a rendszer- váltással függnek össze. A tulajdonviszonyokban végbement változások megszüntették a munkaviszonyok egységes alapon történő rendezésének lehetőségét. A gazdálkodó szervekre, - az úgynevezett versenyszférára - vonatkozóan megszületett új Munka Törvénykönyve már a munkaerő- piac viszonyaira van tekintettel, tehát magánjogias jellegű. Ez nyilvánvalóan nem felelhet meg a közigazgatási munka, illetőleg a közfeladatok ellátása követelményeinek. Ezek a tevékenységek sajátos, csak ezekre a területekre jellemző vonásokat hordoznak (pl. közhatalmi jogosítványok gyakorlása, közösségi érdekek közvetlen szolgálata stb.) A fentiekben kifejtettek miatt a köztisztviselői és közalkalmazotti jogviszonyban dolgozókra a Munka Törvénykönyve- rendelkezéseit már csak az e törvényekben megfogalmazott eltérésekkel lehet alkalmazni. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény a központi köz- igazgatási szervek és területi, helyi szervei, a köztársasági megbízotti hivatalok, valamint a képviselő-testületek hivatala köztisztviselőinek, ügykezelőinek és fizikai alkalmazottainak közszolgálati jogviszonyára vonatkozik. A közalkalmazottakról szóló törvény pedig az állami és helyi önkormányzati költségvetési szerveknél foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyára terjed ki. Dr. Verebélyi
