Nógrád Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-30 / 256. szám

4 HÍRLAP MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY 1992. október 30., péntek Képes technikatörténet T elefonhírmondó Száztíz évvel ezelőtt, 1882 február 14-én Budapest egy műszaki világszenzáció színhe­lye volt: a telefonújság, vagy ahogyan később a zseniális fel­találója Puskás Tivadar (1844-1893) nevezte: A tele­fonhírmondó a pesti Vigadó épületében rendezett farsangi estélyen helyszíni közvetítést adott le a Nemzeti Színházból. Erkel Frenc: Hunyadi László című operájának előadását hall­hatta a nagyérdemű közönség. Éppen tizenegy évig tartott azonban, amíg megvalósíthatta azt az ötletét, hogy az előadást az egyes előfizetők lakásukon hallgathassák, hiszen ezúttal csak korlátozott számú hallgató élvezhette az adást. Ahhoz, hogy egyszerre számtalan ké­szüléken lehessen hallani, fel kellett a hangot erősíteni, s erre a Puskás-féle hangmultiplikátor (a mai erősítőcső elődje) szol­gált. Végül először a világon a „beszélő újság” 1893 február 15-én szólalt meg, Puskás lel­kes munkatársa, Szmazsenka Nándor segédletével. Ekkor 60 előfizetője és mintegy 70 kilo­méter vezetékhálózata volt a te­lefonhírmondónak. Három év­vel a feltaláló halála után 1896-ban már 6185 kilométeres volt a hálózat, az előfizetők száma is rohamosan nőtt, s 1930-ben - tehát már a rádió idején - 10 ezer volt az előfize­tők száma. Érdekességként említhető, hogy a Budapesten több mint 3 évtizeden át működő találmány külföldön nem tudott elterjedni. Ennek oka talán az lehetett, hogy a feltaláló mögött nem ál­lott megfelelő tőkeerős csoport, amely a bevezetéshez szükséges reklámhadjáratot fedezni tudta volna. K. A. Premier: Kikaparod, megkapod Willis Embry börtönpszicho­lógust elhagyta a barátnője. Nincs ideje búslakodni, mert sok az elítélt, sőt egyikük, egy haldokló öregember nagy titkot bíz rá. Föld alá rejtett dollármil­liókról beszél. A hatalmas va­gyon egy részét rokonára hagyná, ha Willis megtalálja a helyet a lediktált helyrajzi szám alapján. Az öreg titkát kihallgatják a szomszédos cellában is ... Wil­lis feltételezései szerint a dol­lármilliókkal teli láda Jessica Lodge lakása alatt van. A fris­sen elvált Jessica nem örül egy új férfi jelenlétének, különösen, ha az nem akar mást, mint fel­dúlni háza alagsorát... Mindeközben a szomszédos házat megszállta három, bör­tönből szökött fegyenc, és azonnal foglyul ejtik otthonuk­ban a Rutledge-házaspárt. A trió abszolút biztos abban, hogy e házban van pénz, és fúrógé­pükkel máris munkába állnak. Az asszony megpróbál közel kerülni az egyik rablóhoz, ha már úgyis megtetszett az ápolat­lan embernek. Az alagsor rövid idő alatt úgy néz ki, mintha bombatalálat érte volna. A kíváncsi szomszédok egyike távcsővel figyeli a lakó­kat, és megpróbálnak valamit megérteni a furcsa járás-kelés­ből, a munkagépek megjelené­séből. A sokféle emberből álló társaságban egy közös van: mindegyikükben őrült vágy ég, hogy elsőnek érjen oda az aranybányához. Konferencia Nem csak Franciaországban A füst árt a szerelemnek Mitől múlik el a másik fél iránt érzett szerelme? - kérdez­ték a franciákat a közvélemény­kutatók. 643 együttélő nő és férfi, válaszaival elképesztette a felmérés készítőit. Kiderült: a szerelemre mindkét nem eseté­ben a dohányzás a legártalma­sabb. Ha valaki mértéktelenül eregeti a kék füstöt, nagy való­színűséggel számíthat rá, hogy társa szerelméből csak a füstje (vagy az sem) marad. A nők a ruháikat átható bagó­füst után párjuk rendszeres éj­szakai tévénézését tűrik a leg­kevésbé. Azt is nehezen viselik el, ha férjük rendetlen és ösz- sze-vissza dobálja személyes holmijait. A mértéktelen horko­lás és a másik érzelmeivel szembeni közömbösség szintén méregként hat a szerelemre. A férfiak tűrőképessége sem végtelen, sőt. Őket a folytonos tisztaságmániában szenvedő feleség borítja ki legjobban. Az állandó súrolás és portörlés után az dühíti őket leginkább, ha ne­jük beleszól a férfiak dolgába. A francia közvéleménykutatók felmérése szerint a gyengébb nemhez hasonlóan az urak is igénylik, hogy valakinek kiönt­hessék bújukat-bajukat. Azt vi­szont nem állják, ha asszonyaik órákon keresztül lefoglalják a telefonvonalat. Az anya- és gyermek-egész­ségügyi intézményeknek a szoptatás támogatásában és népszerűsítésében betöltött sze­repéről tanácskoznak 12 kórház képviselői az UNICEF magyar nemzeti bizottsága rendezésé­ben október 29-30-án a Debre­ceni női klinikán. A munkaérte­kezlet célja, hogy a „Baba-barát kórház” címre pályázó szülé­szeti intézmények szakemberei kicseréljék az ez év áprilisában Magyarországon beindított programmal kapcsolatos tapasz­talataikat. A címet az a kórház kaphatja meg, amely folyama­tosan képzi az egészségügyi személyzetet, biztosítja anya és újszülött együttes elhelyezését, felvilágosítja a kismamákat a szoptatás fontosságáról. Brazíliai ajándék a Nógrádi Történeti Múzeumnak Fayl Irén képei Salgótarjánban gyökereit keresi. Ildico Bánffy ugyan már Braziliában szüle­tett, de édesanyja és nagyszülei Salgótarjánban éltek a második világháború előtt. Kevesen élnek már azok kö­zül, akik láthatták az 1920-as, 40-es években az ipartestület­ben, a városháza tanácstermé­ben, vagy a bányatársulat ter­meiben rendezett kiállításokat. Az ő számukra ismerősen csenghet a név: Höchingemé Fayl Irén. Többen emlékezhetnek még öccsére, a helyi főreálgimná­zium tanárára, Fayl Frigyesre is. A Munka című lap többször tu­dósított közösen megrendezett képkiállításaikról. A háború után Fayl Irén fér­jével és gyermekével együtt Stuttgartba, majd onnan Brazí­liába távozott. Sao Paolóban élt, ahol a festészet megélhetési le­hetőséget jelentett számára. Ott is, mint itthon, képeinek témái a virágok maradtak, de tájképein a Cserhát lankái helyett a brazil táj számunkra különös világa látható. Fayl Irén élete 1982-ben ért véget. Két festmé­nyét unokája. Bánffy Ildikó a Nógrádi Történeti Múzeumnak ajándékozta. Ezeket mutatjuk most be. Halászná Szilasi Ágota Október közepén a salgótar- umba látogatott egy hölgy, aki jáni Nógrádi Történeti Múze- családjának magyarországi Orchideák, 1960, olaj, farost, 43x30 cm Az ész lázadása Thurston Moore elneveti ma­gát, villámgyorsan körülnéz, köszörül egyet a torkán és elő­redől a karszékben:- Szemét van, piszok van? Nézze, mindenütt az van. Látta az utcákat, amerre jött? így élt Johnny Thunders, így lakik Ri­chard Hell, vagy például Quine, a gitárosa. Dobozok közt, igen. Ezekben van az embernek min­dene. Csak a jó dobozt kell ki­nyitni és kész. New Yorkban rengetegen élnek így. Majd ki­takarítok egyszer, ha ráérek. Itt fogadom az újságírókat, hogy lássák, mi ihlette a „Dirty”-t. Tisztelet a környezetünknek. A Geffen irodáiban egy szem por sincs. Rend van és ragyog az egész cég. Gyönyörű. Újra nevet, csak most csend­ben és hosszabban. Aztán el­komolyodva mondja:- Hülyeség. A „Dirty” nem jelent semmi komolyat. Csak egy szó, nem kell figyelni rá. Lehet, hogy tudat alatt a Stoo­ges „Dirt”-je hatott ránk. Mind­egy. Elhallgat, várja a kérdést.- Azt mondják, hogy az ame­rikai alternatív világ keresz­tapja a Sonic Youth. Igaz ez?- Ó, hát mondani mindent le­het. Nagybácsi sem vagyunk. Nagyobbacska kisfiúk, öcsik. Lou Reed! Ő aztán keresztapa! Meg a maga szép családjában James Brown, nem mondom!- A Sonic Youth csak a leghí­resebb együttes azok közül, amelyekben a tagjai játszanak. Ugye jól tudom?- Igen. Több csapatban is ját­szunk. Kim Gordon megalapí­totta a Kitten-t. Nagylemezük is van. Aztán ott van a Mosquito, amiben Steve Shelley játszik. Lee volt a producere a Babes in Toyland egy sor felvételének. Mindent nem lehet csak a Sonic Youthban megcsinálni.-Ami már több mint tíz éve megvan, és ha .. . De lan Holchaker, az újsá­gíró, nem tudja tovább folytatni, mert Lee Ranaldo hirtelen kia­bálni kezd és minden szótagra erősen összecsapja a tenyerét: „A Beatles sem bírta tíz évig!”- Dehogy nem! Hát ott volt a Qarrymen formáció, utána jött Hamburg ... - kiáltja Moore, de nem bírja tovább, harsány nevetésben tör ki, hátraveti ma­gát. Ranaldo lármázik és viny- nyog, Shellyey meg Gordon nevet rajtuk. Egyre szilajabb és csúfolódó jókedvük lesz. Kurjongatnak, különböző rémítő hangokat hal­latnak, s ettől mintha pár pilla­natra elvesztenék az eszüket. Szinte üvöltve röhögnek. Las­san csillapodnak le, majd ma­gukhoz térnek. Amikor arról esik szó, hogy Butch Vig személyében pro­fesszionális producer dolgozott velük, és ez egy évekkel ezelőtti fogadalom megszegése, Shelley csak annyit mond. ja, az idők változnak!. Ranaldo hozzáteszi, hogy a profi mint tabu ideiglenes (!) felrúgása nem jelenti azt, hogy a Sonic Youth eladta magát, bár jól tudja, hogy a rajongók jó ré­sze ezt így látja, különösen mert a Geffenhöz szerződtek. Most már a nagyoknak is megvan az alternatív osztályuk, ahol szé­pen megfér együtt a Pearl Jam. a Soundgarden, vagy Ugly Kid Joe.- Miben nyilvánul meg in­kább a Sonic Youth erőszakos­sága, a zenében vagy a szöve­gekben ?- Nem hiszem, hogy erősza­kosak lennénk - mondja Moore -, legalábbis nem öncélúan. Lá­zadunk inkább mint a kama­szok, azt hiszem. Igen, a mi erő­szakosságunk - lázadás. Az ész lázadása a haladásért. És most még csak nem is mo­solyog egyikük sem. Vass Imre Amerikai szuperteleszkóp Ellát a világegyetem széléig! Szuperteleszkóppal akarják felkutatni a csillagászok az „univerzum szélét”. Az 5 ezer mérföldes teleszkóp pontossága és hatótávolsága egyedülálló, mindeddig elképzelhetetlen be­pillantást tesz lehetővé a vilá­gűrbe. A szerkezet 10 tálalakú antennából áll, amelyek egy­mástól távol, a Virgin-szigetek- től az amerikai szárazföldön ke­resztül Hawaiig helyezkednek el. A teleszkóp december elején kezdi el venni az első jeleket, több milliárd fényév távolságra lévő égitestekről. Az automatikusan vezérel­hető antennák képezik a rend­szer alapját. Az érzékeny óriá­sok átmérője 24.6 méter, ma­gasságuk több mint 30 méter. Ha az összes antenna működik, ezek „látóképessége” ezerszer erősebb minden más rádióte­leszkópnál. Az egyik antenna 230 tonna súlyú és New Mexico nyugati részén, Pie Town-ban szerelték fel. A motorral működő szerke­zet egy gombnyomásra köny- nyedén elfordul saját tengelye körül. Egy világűrbeli objektum helyének meghatározásakor 200 darab, milliméternyi pon­tossággal összeillesztett alumí­niumlemezből álló gigantikus antennákra viszik át az égitest gyenge jeleit. A szuperkomputert az Asso­ciated Universities Inc. üzemel­teti; a kutatócsoportot az ameri­kai Nemzeti Tudományos Ala­pítvány hozta létre. Az 1985-ben elkezdett projekt ed­dig 84 millió dollárba került. Az évi költségek hétmillió dollárra rúgnak. A teleszkóp napi 24 órát, évente 363 napot üzemel: a karácsony és a hálaadás napja szabad. A szuperteleszkóp 1995-ben fog nemzetközileg bizonyítani: a technikai mammumot Japán és Oroszország által pályára bo­csátott teleszkópokkal kapcsol­ják össze. „Vírusos” kongresszus Október 21-én sajátos ta­nácskozás színhelye volt a Majna-menti Frankfurt: konfe­renciát tartottak a komputer-ví­rusra szakosodott szakemberek, hogy a jövőben hatékonyabban harcolhassanak e roppantul ká­ros kórokozók ellen. A számítógép-felhasználókat szerte a világon rettegésben tartja a berendezéseket megbé­nítani képes vírus. Az okos ma­sina hirtelen megzavarodik, számok, betűk, jelek tarka ösz- szevisszaságában jelennek meg a képernyőn. Adatok tömkelegé megy veszendőbe a pillanat tört része alatt; az aprólékosan fel­épített rendszer összeomlik. Az elektronikus vírusok gyorsabban terjednek, mint az egészségügyből ismert társaik. A nem ártalmatlan csínytevés­sel pedig hatalmas anyagi kár keletkezik, nem szólva a gépke­zelők feldúlt idegrendszerérői. Egy felmérés tanúsága szerint az Egyesült Államokban a szá­mítógépeket felhasználó cégek hatvan százalékánál legalább egyszer felütötték a fejüket a komputer-vírusok, minden tize­dik számítógéphálózatot pedig teljesen megbénított az invázió. Ennek ismeretében meglepő, mennyire félvállról veszik az érintett vállalatok a veszélyt, s megelőzésével alig törődnek. 1989-ben még csak tíz kóro­kozó volt ismert, számuk a kö­vetkező évben már négyszázra rúgott. Idén a szakemberek 1500 különböző vírussal szá­molnak, jövőre pedig 3000-el. Először a 80-as évek elején fejlesztettek ki speciális prog­ramokat annak megállapítására, képes-e a számítógép önmagá­tól sokszorosítani a betáplált programot. Azóta a rombolás kifejezett szándékával progra­mozók tucatjai fertőzik a chipe- ket, részben azért, hogy később szakértőként foglalkoztassák őket a hiba elhárítására. Ameri­kában például időközben letar­tóztatták annak az elektronikus „Aids-vírusnak” a kifejlesztő­jét, amelynek segítségével el­tűntek az Aids-megbetegedés- sel kapcsolatos adatok az erre létrehozott speciális tárolókból. Napjainkra az elektronikus kórokozókkal szembeni küzde­lem jövedelmező üzletággá vált. Mindemellett az elhárítás csak korlátozottan lehet ered­ményes, mert a vírusokat tá­madó programokra az új kóro­kozó immunis: úgy viselkedik, mint az eredetileg betáplált program alkotórésze. Brazil tájkép, 1954, olajfa, 53x25 cm

Next

/
Oldalképek
Tartalom