Nógrád Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-22-23 / 250. szám

4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE 1992. október 22-23., csütörtök-péntek Nógrád megye önerőből képtelen lenne talpon maradni Mikor érkezik meg a kormánytámogatás? Helyi bankokat javasol a kormány Egységben az eró Ha az ember egymaga kénytelen nekigyűrközni valamilyen nehéz feladatnak, sokkal több erőt, energiát pocsékol el. mintha ugyanazt többen, bizonyos munkamegosztással végzik el. Közös erővel minden könnyebb, még az önkormányzatok munkája is: a mai pénzszűkében egy térség, régió összefogása csodákat te­remthet. A kormány Nógrád megyét segítő félmilliárd forintos tá­mogatása egyelőre várat ma­gára, pedig jelen viszonyaink között mielőbb szükség lenne rá. A téma kapcsán kapcsán be­szélgettünk dr. Bilecz Endrével, megyénk (független) ország­gyűlési képviselőjével, aki résztvett a döntés előkészítésé­ben, s ezúttal elmondta a félmil­liárd forint hasznosításával kap­csolatos elképzeléseket.- Milyen okok indokolták Nógrád megye támogatását?- A hátrányos helyzetű térsé­gek felzárkóztatását elősegítő kormányprogramok egyik faj­tája az a fél-félmilliárdos köz­ponti támogatás, amit Szabolcs már megkapott, Nógrád, Borsod és Békés pedig remélhetőleg még az idén megkap. A pesszi­mista híresztelések ellenére te­hát mi is kapunk rendkívüli kormánytámogatást, mivel megfelelünk a szigorú elvárá­soknak. Megfelelünk, mert na­gyon magas a munkanélküliek aránya. Megfelelünk, mert gyengén fejlett Nógrád infrast­ruktúrája. Megfelelünk, mert lassú a privatizációnk és ma­gunktól nem tudjuk a megye gazdasági szerkezetét átalakí­tani. Összegezve azt monda­nám. hogy Nógrád megye öne­rőből képtelen lenne talpon ma­radni. Hasonló a helyzet a többi említett térségben is. A félmilli­árdos támogatás felhasználási programjának pontos kidolgo­zásához nekünk is egy évre volt szükségünk. Mára már minden elkészült - most a kormányon a sor: hagyja jóvá a javaslatokat és kezdődjön el az összegek fo­lyósítása! Akánnilyen nehéz is az ország pénzügyi helyzete. Nógrád további gazdasági le­szakadását, visszafejlődését most kell megakadályoznunk. Én a kormány részéről eddig segítőkészséget és teljes megér­tést tapasztaltam.- Mi várható megyénk gaz­daságában a félmilliárd forin­tos támogatástól.-A félmilliárdos rendkívüli Lapunk olvasói gyakran ta­lálkozhatnak egy-egy cikk alatt Mező Sándor aláírásával. A Salgótarjánban élő, ma már nyugdíjas férfi hosszú évek óta, kifinomult kritikai érzékkel hívja fel a figyelmet a társa­dalmi visszásságokra, és az élet minden területén megtalálható ellentmondásokra. Vajon mi­lyen cél vezérli? Honnan az in­díttatás? Mit szeretne elérni? Mező Sándor ugyanis nem tesz különbséget senki és semmi kö­zött: széles látókörrel reagál va­lamennyi, mindennapjainkat érintő kérdésre. Milyen ember is vajon Mező Sándor?-Mesélne az életéről? Bizo­nyára ez is hozzájárult mai szemléletének kialakulásához.- Debreceni származású va­gyok. Nagyon szegények vol­tunk, de azért szerencsére ta­nulhattam. Mivel minden bizo­nyítványom jeles volt, a hatodik elemiből átmehettem a debre­ceni Református Kollégiumba. A háború aztán közbeszólt: legyőztek minket, de a zsidók­nak valóban felszabadulást ho­zott a vöröshadsereg. Akkori­ban beléptem a MADISZ-ba, 16 évesen pedig az MSZMP-be. Az eszme igazán szép. ezt mon­dom még ma is, de a gyakorlat valahogy félresikerült... '48-ban aztán a párt delegált ál­lami tűzoltónak. Akkoriban én voltam a legfiatalabb ebben a munkakörben Magyarországon. Kétszer fenyítettek meg a há­rom hónapos iskola ideje alatt. támogatás nem csodaszer, hisz ahhoz ez a tekintélyes összeg is kevés. Emellett az önkormány­zatok más, rendes központi tá­mogatást is kapnak. A rendkí­vüli ötszázmilliót ezért olyan célokra kell felhasználnunk, amilyenekre más forrásokból nem tudunk meríteni. Másrészt ezt az összeget kötelesek le­szünk a gazdaság átalakítására, új munkahelyeket teremtő be­ruházások előfeltételeinek biz­tosítására fordítani.- Melyek ezek az előfeltéte­lek?- Erről folytak a viták, hiszen sok-sok lehetőség hiányzik Nógrád megyében a gazdaság élénkítéséhez. Ha viszont túlsá­gosan szétaprózzuk a pénzt, ak­kor egyik gondunkat sem oldjuk meg. Mi most a legfontosabb és mi oldható meg ebből a pénz­ből? - ezt kellett eldönteni. Vá­laszunk lényege: a termelést közvetlenül elősegítő infrast­ruktúra fejlesztése a legjobb be­fektetés ma Nógrádban. Cél­szerű ezért a rendkívüli félmil­liárd majdnem felét, mintegy 230 millió forintot a helyi víz- gazdálkodás fejlesztésére, a he­lyi vízminőség védelmére ál­dozni. Ez konkrétan a követke­zőket jelenti. Egy: a Piliny - salgótarjáni, a Kishartyán - benczurfalvai és a Bátonytere- nye - mátraterenyei vízvezeték megépítését. Kettő: a bárkányi völgy és Cered környéke helyi vízellátásának javítását. Három: Mátrakeresztes környékének ivóvízellátását, szennyvíztisztí­tását. Négy: Bánk és Rétság csatornázását, szennyvízének tisztítását, végül pedig a dejtári vízbázis fokozott védelmét. Vegyük hozzá ehhez, hogy má­sik központi pénzalapból 1994— ben befejeződik a Duna vizének átvezetése Nőtincs - Bércéi - Bér - Csécse - Hasznos vona­lán Salgótarjánig. Mindez e— gyütt Nógrád megye komoly vízgondjainak csaknem teljes megoldását eredményezheti.- Az ön által felsoroltak mel­lett jócskán akadna még fel­Amivel nem értek egyet, azt ugyanis mindig kimondom, és ez így volt akkoriban is. Egy­szer szóvá tettem, hogy miért kellett a tűzoltóságnál áttérni a bajtárs megszólításról az elv­társra? Nem mindenki volt ám párttag! Ráadásul annak idején az elvtársat valami felsőbb­rendű megszólításnak éreztem! Másodszor meg falujáráson bementem a templomba a hely­beliek után. Ezt a feletteseim persze nem nézték jó szemmel. Az iskola után visszakerül­tem Debrecenbe. Onnan azért jöttem el, mert gyanúba keve­redtem egy ÁVO-s miatt. Utál­tuk őket, de azért volt egy isme­rősöm közöttük. A kollégáim megláttak egyszer, amint a lak­tanya előtt várom, és utána félni kezdtek tőlem. Azt hitték, hogy besúgó vagyok ... Fájt a szí­vem, de mivel akkoriban keres­tek egy sofőrt Salgótarjánban, a tűzoltósághoz, ide jöttem. Két évig békében dolgozhat­tam, közben '51-ben megnősül­tem. '52-ben aztán, egy regge­len, amikor a laktanyába men­tem, szólt a párttitkár, hogy előző napon kizártak a pártból. Nagyon meglepődtem: állítólag ugyanis meghazudtoltam Rá­kosi elvtársat! Ennek az a való­ságalapja, hogy a brossúrák kö­zött találtam egyet, mely szerint '46-ban tartott egy beszédet Debrecenben. Mondtam, hogy nem igaz, Rákosi nem érkezett meg akkor, pedig vártuk őt. Fel­szólítottak, hogy gyakoroljak adat, fejlesztési tennivaló me­gyénkben?- Ez természetes. Például a gázhálózat fejlesztése Szécsény egész körzetében és a délnyu­gat-nógrádi falvakban a mun­kahelyteremtő beruházások elemi előfeltétele. Mintegy százmillió forintot ajánlatos erre költeni. Itt is fontos megje­gyezni: más pénzekkel kiegé­szítve a korszerű gázellátás ez­zel a beruházással Nógrád na­gyobb részére terjed ki. Néhány helyi út (Bér - Buják - Ecseg stb.) építése és Szécsény kör­nyékén a telefonhálózat fejlesz­tése megérne hatvan-hetven millió forintot.- Itt álljunk meg egy fontos pontnál: az úgynevezett nem termelő infrastrukturális fej­lesztéseket miért nem a rendkí­vüli kormánytámogatásból ja­vasolják megfizetni?- Én élesebben fogalmazok: a salgótarjáni kórház fejlesz­tése, vagy a dejtári vízhálózat megóvása a sürgősebb? Mert az nyilvánvaló, hogy mindegyik fontos lenne. Hasonlóan nagy probléma a berceli iskolaépület azonnali befejezése. Vagy a fa­lusi gázellátás fejlesztése most a sürgősebb? A javaslat mindkét esetben az utóbbit támogatja. S azért teszi, mert a vízkészlet vé­delme, a gázberuházás, lehető­séget teremt új termelőegységek beindítására, ezáltal több ember későbbi foglalkoztatására. Ez nem jelenti, hogy a kórház- és iskolafejlesztését nem kell tá­mogatni, de ezekre más pályá­zatokat is be lehet adni. Viszont a megye gazdasági összeomlá­sának meggátolása érdekében most sürgősebb a termelő inf­rastruktúrák azonnali fejlesz­tése.- Ha jól számolunk, 100 mil­lió forinttal még nem „számol­tunk el."- Ezt az összeget hasonló okok miatt érdemes vállalko­zásfejlesztésre, illetve a garan­táltan exportképes bogyósgyü­mölcsök hűtőkapacitásának bő­vítésére rászánni. Mellesleg önkritikát, de a saját igazamat többre becsültem! Visszavettek később az MSZMP-be. Iskolára, kerültem ugyanis Pestre, ahol vegyesen voltunk pártagok és párton kí­vüliek. Megkérdezték, hogy miért nem kérem a visszavéte­lemet? Elmondtam, hogy mi történt, erre javasolták, hogy kérdezzük meg Rákosit! Tisz­teltem a beosztását, de nem tar­tottam tőle, hiszen ő is ember! Elmentünk tehát a központi bizottsághoz. Rákosi végül nem fogadott, de kiüzent, hogy azt a beszédét valóban nem Debre­cenben mondta... Az iskolán újra akadtak gondjaim. Rengeteget tanultam, igyekeztem minél jobb ered­ményt elérni. Hétvégeken sem jártam haza, és tanultam éjsza­kánként is. Sosem felejtem el: hárman voltunk kiváló tanulók. Avatás előtt behívtak bennünket az irodába, és közölték, hogy mi hadnagyok leszünk, a többiek pedig alacsonyabb rendfokoza- túak. Avatáskor viszont törzsőrmester lett belőlem! Úgy ért, mint egy arculcsapás. Kide­rült az is, hogy miért: előtt való napon ugyanis Moszkvicsokat hoztak az iskolába. A többiek elkezdték dicsérni, hogy milyen jó kocsi, én meg erre megje­gyeztem, hogy akkor a minisz­terek miért járnak Chevroleten? Ezért rámfogták, hogy kozmo­polita vagyok . .. Egyébként a társam se lett hadnagy: az utolsó pillanatban Dr. Bilecz Endre megjegyzem: erről az egész félmilliárdos javaslatról egy rosszat biztosan nem lehet el­mondani: hogy ez Salgótarján és a városok fejlesztési prog­ramja a megye és a faluk rová­sára. A javaslat Nógrád egészét kívánja fejleszteni, az összegek nagy többsége a falusi infrast­ruktúrát fogja javítani. És most erre van szükség a legsürgőseb- ben!- Ön aktív résztvevője volt a döntés előkészítésének. Mennyi az ön felelőssége?- A javaslat vitájának min­den eddigi érdemi fázisában részt vettem. Tárgyaltunk pol­gármesterekkel, szakértőkkel, országos vezetőkkel, parlamenti képviselőkkel. A javaslat végső formájának kialakításában dr. Skultéty Sándor köztársasági megbízott hivatala és az Ipari- Kereskedelmi Minisztérium vállalt meghatározó szerepet. Aktív résztvevőként a döntése­lőkészítés jó és rossz oldaláról is vállalom a rám jutó felelőssé­get. Most már azonban a gazda­sági kabinet és a kormány gyors, pozitív döntése a legfon­tosabb számunkra, hogy a fél­milliárd forintot azonnal Nóg­rád megye talpon tartására for­díthassuk. Vaskor István kulákot találtak a családfájában. Visszakerültem Salgótar­jánba, és előadó lettem a me­gyei tűzoltóságon. Amikor '54-ben úgy döntöttem, hogy szeretnék állást változtatni - kevés volt a pénz - nem enged­ték. Valakitől kaptam egy ötle­tet, hogy írjak levelet a sajtó­nak, - ez ugyanis szigorúan ti­los volt - és akkor majd lesze­relnek. Megírtam tehát a pana­szomat a Ludas Matyinak. Egy hónapon belül el is küldtek . . . Sofőr lettem a kiegen - mint a parancsnok gépkocsivezetője, többet tudtam a belső ügyekről, mint bárki. Hű kommunista vol­tam, elhittem mindent, amit mondanak, de bántani senkit sem bántottam a másféle meg­győződéséért. Egysze valami­lyen ünnepség volt, és a tisztek berúgtak, mint a disznó. Akkor egy ÁVÓ-s így szólt hozzám: „belőled akartuk csinálni Ma­gyarország legfiatalabb tűzoltó ezredesét, de te nem veszed észre környezetedben az ellen­séget!” Közvetlenül az 56-os forrada­lom előtt a parancsnokkal fel­mentünk Pestre. A Honvédelmi Minisztérium előtt két-három- szor annyi orosz tábornokot lát­tam, mint magyart... Innen nem tudom pontosan, hogy hová mentünk, de valahová a nyugati határra - akkor szedték fel az aknazárat. Úttalan utakon autóztunk, ahol ráadásul leta­karták a helységnévtáblákat is! Mellettem egy alezredes ült, aki- De van-e szándék, van-e törekvés a térségek ilyen ön- szerveződésére? - kérdeztük Loydl Tamást, a Belügyminisz­térium területfejlesztési és kommunális főosztályának ve­zetőjét.- Sajnos ma még nem mond­hatom, hogy az ország minden térségében, minden körzetében így gondolkodnak az önkor­mányzatok. De szerencsére egyre több azoknak a száma, akik már felismerték „az egy­ségben az erő” igazságát: akik eljutottak idáig, saját maguk ismerték fel ennek szükségsze­rűségét, nem kellett egyik mi­nisztériumnak sem szorgal­mazni ezt a lépést. A Velencei tó környékén már működik a Regionális Tanács, szerveződik 60 balatoni önkormányzat is.-Miért nem ösztönzi senki ezt a fajta egymásra találást?-Az önkormányzati önálló­ság szent, ebbe senki nem kíván beleszólni. A különféle tárgya­lások eredményeként azonban eljutottunk odáig, hogy megszü­letett egy kormány-állásfogla­lás ez ügyben, szorgalmazva az úgynevezett regionális fejlesz­tési bizottságok felállítását, amelyekből létre jöhetne egy országos szervezet, mondjuk egy regionális tanács...- Mi volna e tanács feladata?-Úgy gondoltuk, hogy e ta­nácsban helyet kapnának mind a kormány, mind az önkor­mányzatok képviselői, s közös erővel munkálkodnának egy- egy térség fejlesztésén. Valami ilyesmi történt Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében, ahol a térség számos gondjára már ilyen összetételű szervezetek keresik a közös megoldást. A Balaton környékén a köztársa­irányított, hátul pedig, a pa­rancsnok mellett Maiéter Pál, akit később kivégeztek ... '56-ban aztán Tarjánban nem sok történt. Hallottuk, hogy mi volt Pesten, de amikor novem­ber 4-én bejöttek ide is az oro­szok, rájöttem, hogy ez nem el­lenforradalom volt! A megye pártvezetői meg, akik elmene­kültek Szlovákiába, hősként jöt­tek vissza ... Egy alkalommal elkezdték szidalmazni Maiétert, meg Pálinkás őrnagyot, aki Mindszenti!y bíborost kiszabadí­totta, hogy hazaárulók. Erre fel­álltam, megmondtam a vélemé­nyemet, és a kályhába dobtam a párttagsági könyvemet azzal, hogy ilyen emberekkel egy pártban én nem leszek ... December 8-a, a vérengzés előtt a kiegparancsnokkal fel­mentünk Pestre. Egy magnósza­lagot vitt, amelyre felvettek egy, a forradalmi tanáccsal kap­csolatos tiszti megbeszélést. Amikor ezt elmondta, kilöktem őt a kocsiból, és siettem haza, figyelmeztetni az érintetteket. Nem menekültek el, azzal, hogy nem csináltak semmit.. . Feketelistára kerültem emi­att, de a börtönt megúsztam, pedig többször próbáltak letar­tóztatni különféle ürügyekkel. A Volánhoz kerültem dol­gozni, mint buszsofőr. Szinte hetente kaptam a fegyelmiket, egészen '63-ig. Akkor majd egy hónapig békén hagytak, ezért bementem reklamálni az elma­radt fenyítés miatt.. . sági megbízott vezetésével dol­goztak ki - olyan környezetvé­delmi közös javaslatot a helyi önkormányzatok, amelyet meg­küldték az illetékes miniszter­nek is, kérve, hogy a nevükben is terjessze azt a kormány elé el­fogadásra.- Maradjunk a Balaton pél­dájánál. Ha mondjuk létrejönne egy a térség és a kormányzat érdekeit koordináló fejlesztési tanács, milyen pénzügyi háttér- intézményekkel rendelkezne ?-Valamiféle részvénytársa-- sági alapon működő befektetési bank létrehozására gondolunk, amely hiteleket, garanciákat biztosítana - és vállalna a tér­ségben, emellett, mint vállal­kozó, egyes feladatokat maga is elvégezne. Ez az intézmény - szakembergárdájával - a szak­mai, pénzügyi kontrollt is bizto­sítaná és egyben garantálná, hogy a beruházások a lehető leggazdaságosabb feltételek mellett valósuljanak meg.- A részvénytársasághoz is pénz kell, méghozzá nem is ke­vés. Az önkormányzatok aligha tudnak ekkora alaptőkét össze­adni. . . .- Már több bank is érdeklő­dött a lehetőségek iránt, hiszen felismerték, hogy a Balaton, vagy bármely más térség fej­lesztése a legjobb beruházások közé tartozik.-Másutt a világon van már erre példa ?- Franciaországban 1860 óta működik ez a rendszer. Az ot­tani intézmények nemcsak fi­nanszírozzák a térségi beruhá­zásokat, hanem az önkormány­zatokkal együttműködve azok valamennyi fontos döntését gazdasági szempontból véle­ményezik is_ K.T. Mező Sándor, a Nógrád Me­gyei Hírlap, és az országos la­pok állandó .sajtólevelezője Ami a levelezésemet illeti, minden a szélsőséges megnyil­vánulást elítélek, legyen az akár jobb, akár baloldali. Különösen haragszom azokra, akik a ma­gyarságtudatot kiölték belőlem! Leveleket évtizedek óta. mindig is írtam. Meg nem jelen­tették mindet, de legalább né­hány ember elolvashatta őket a lapok szerkesztőségeiben. Néha sérelmes dolgokat is tapasztal­tam: például Zsély polgármester úr milyen jogon hivatkozott rám egy levelében? Nem járultam hozzá, és „Mező Sándor bá­tyám” sem vagyok neki! A politikában és a gazdaság­ban nagyon nehéz az átmenet, egy-két év alatt nem lehet rendbehozni négy évtized bű­neit. Meggyőződésem, hogy minden levelem egy-egy apró kavics a demokrácia felé vezető út építésén. Nagyon sok, hoz­zám hasonló ember ír leveleket, igazságérzettől vezérelve, job­bító szándékkal, és erre szükség is van ahhoz, hogy tisztábban láthassanak hiszékeny, ám be­csületes honfitársaink! Faragó Zoltán Meghazudtolta Rákosi elvtársat, párttagsági könyvét a kályhába dobta, feketelistára került, de a börtönt megúszta „Őrzök fenyegetődző leveleket - ez is eredmény!”

Next

/
Oldalképek
Tartalom