Nógrád Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-22-23 / 250. szám

„Súlyosan terhelő dokumentumok” Az orosz hatóságok „súlyosan terhelő dokumentumokkal” rendelkeznek Mihail Gorbacsov volt szovjet államfőről — jelen­tette ki az AFP szerint Mihail Poltoranyin orosz miniszterel­nök-helyettes, a sajtó- és tömeg­kommunikációs ügyek miniszte­re moszkvai saitóertekezletén, s hozzáfűzte: e dokumentumokat azonban „állambiztonsági meg­fontolásokból egyelőre nem te­szik közzé”. Poltoranyin el­mondta, hogy az SZKP Politikai Bizottságának archívumai ren­geteg, Gorbacsov által aláírt do­kumentumot tartalmaznak. A kommunista párt volt első számú vezetője minden iratra rátette a kézjegyét, mint „ahogy a légy otthagyja nyomait a villanykör­tén” — fogalmazott a miniszter. Az acélcső volt a ludas Az egyik rozsdamentes acél- csövön keletkezett 10 milliméte­res repedés okozta azt a radioak­tív gozszivárgást, amelynek kö­vetkeztében a múlt hét csütör­tökjén le kellett állítani a litvániai ignalinai atomerőmű 2. számú reaktorát — jelentette a Baltfax hírügynökség az erőmű főmér­nökére hivatkozva. A csőrepe­dés következtében egyébként csak a reaktor épületén belül volt szivárgás, a légkörbe nem került radioaktív anyag. A főmérnök azt is közölte (meg hétfőn), hogy a szóban forgó reaktor mától üzemel üjra a korábbi kapacitá­sával. A csernobili típusú (RBMK) reaktorokkal felszerelt atomerőmű Litvánia energia- szükségletének 60 százalékát fe­dezi. A forgalmi adók harmonizálása Januártól az Európai Közös­ség valamennyi tagállamában egységesen 15 százalék a keres­kedelmi forgalomban megjelenő árucikkek afa-jának minimuma — erre a megegyezésre jutottak a Tizenkettek pénzügyminiszterei luxemburgi tanácsülésükön. A forgalmi adók harmonizálására a jövő évtől életbe lépő egységes Közös Piac jegyében került sor, az erről szóló megállapodást azonban eddig akadályozták a benzin, a dohány és az alkohol adóztatásában fennálló bizonyos nézeteltérések. Elutasított brit igény A súlyos gazdasági válságot átélő Nagy-Britannia a napok­ban afelől érdeklődött, milyen feltételekkel vehetne fel pénzt a szegény tagországok felzárkóz­tatására szánt, úgynevezett „ko­héziós segélyalap"-ból — tudta meg az AFP. A témával a nagy­követek múlt heti brüsszeli talál­kozóján hozakodott elő a brit küldött. Henning Christopher­sen, az EK Bizottságának gazda­sági és pénzügyekért felelős tagja azonban kereken elutasította a brit igényt, mondván, hogy Nagy-Britannia továbbra is gaz­dag országnak számít. A keresmények hazautalásáról A külföldi keresmény haza­utalása a második legjelentősebb világpiaci üzletággá vált a kőolaj kereskedelme után — közölte a Világbank. A külföldre szakadt munkavállalók átutalása hazá­jukba 1980-ban 43 milliárd dol­lárt, 1990-ben 60 milliárdot tett ki, idén pedig már a 70 milliárdot is elérheti. Egyes országok eseté­ben a vendégmunkások hazauta­lásai a devizabevétel 25-50 szá­zalékát adják. A Világbank sze­rint 80-100 millióra tehető azok száma szerte a világban, akik gazdasági vagy politikai okokból elhagytak hazájukat. A követke­ző f-2 évtizedben a külföldre áramlás erősödése várható a ke­let-európai országok nyitottá vá­lása nyomán — véli a bank. Tajvani beruházások Várhatóan rekordösszeget tesz ki az idén a tajvani cégek ál­tal a Kínai Népköztársaságban eszközölt beruházások értéke. A szerződésbe foglalt tajvani beru­házások összege az első fél évben elérte az 1,3 milliárd dollárt, s az év végére valószínűleg 2,6 milli­árd dollárra emelkedik. Ezzel Tajvan — Hongkong után — Kí­na második legjelentősebb kül­földi tőkeforrásává válik. Becs­lések szerint az elmúlt évtized­ben összesen 2-3 milliárd dollár­nyi működőtőke érkezett a szi­getről a népi Kínába. „Bratislava meghátrált a Dunánál” „Bratislava meghátrált a Du­nánál” címmel számolt be teg­nap a Libération arról, hogy egyelőre elhalasztották a folyó medrének elrekesztését. Bár a francia lap közli, hogy a szlovák hatóságok „technikai okokra” hivatkoznak, úgy véli: a döntés az Európai Közösség ösztönzé­sére született, mert az EK szeret­né felszámolni a Budapest és Po­zsony között kialakult válságot. — Igen valószínű, hogy az ál­láspont módosításának hátteré­ben egy szlovák küldöttség hét­főn Brüsszelben tett villámláto­gatása áll. A döntés ideiglenesen csökkenti a feszültséget — írja a lap, amely a Brüsszelben járt szlovák küldöttség egy meg nem nevezett tagját idézi, miszerint „a közösség szakértői arra biztat­nak bennünket, hogy tárgyaljuk újra az ügyet a magyarokkal”. A Financial Times szerint: Az EK beavatkozik... A Financial Times című lon­doni lap szerint az Európai Kö­zösség közbeavatkozik a ma­gyar-szlovák gátügyi összecsa­pás elkerülésére: az EK tegnapra találkozóra hívta Brüsszelbe a magyar és a szlovák tárgyaló fe­let, hogy megpróbáljanak kiko­vácsolni valamilyen kompromisz- szumot — írta Nicholas Denton, az újság budapesti tudósítója. — Az utolsó pillanatban tar­tandó tárgyalásokra kedden leál­lították a szlovák tervet a Duna elterelésére, de ez csak halasztás. A megegyezés esélye sovány. Az EK-bizottság környezetvédelmi tagja, Karel van Miért figyelmez­tette Szlovákiát, hogy ne tegyen visszafordíthatatlan lépést a tár­gyalások előtt, de ennél többet nem mondott — írta a Financial Times tudósítója. — Mindkét fél álláspontja megmerevedett. Budapest sze­rint a Duna 40 kilométeres elte­relése környezeti katasztrófát okozna, és megsértené az ország területi integritását; a szlovákok álláspontja ugyanolyan kemény, mert sokallják az építkezés fel­adásának költségeit. A vita ösz- szegabalyodott a 800.000-es szlovákiai magyar kisebbség mi­att keletkezett feszültséggel — ír­ta a Financial Times. Für-elóadás Genfben A hivatalos svájci látogatáson tartózkodó Für Lajos honvédel­mi miniszter kedd este „Magyar- ország Európában” címmel elő­adást tartott Genfben, az Euró­pai Kultúra Központjában. Mint hangsúlyozta: — Európa formálásának fontos eleme, hogy szerkezete, felépítése a ró­mai jogra támaszkodik, és Ma­gyarország is ezt az utat válasz­totta. Für Lajos svájci tárgyalásain egyébként főleg biztonságpoliti­kai kérdésekről, illetve a ma­gyar-svájci katonai együttműkö­dés kiépítéséről volt szó. A ma­gyar miniszter tegnap utazott el Újabb francia katonák indultak Boszniába Egy komphajóval és egy part­ra szálló hajóval kedden újabb francia katonai egység indult el Boszniába, hogy részt vegyen a humanitárius segélyszállítmá­nyok biztosításában. A 399 ka­tona 375 járművet visz a fiumei kikötőbe, ahová már megérke­zett az első egység. A szállítmá­nyok biztosítására kiküldött zászlóalj többi katonája repülő­géppel érkezik a helyszínre, a jár­műveket Fiúméból földi úton juttatják a bihaci körzetbe, ahol a zászlóalj elhelyezkedik. Az újabb szállítmányban 18 páncélos van — arra az esetre is felkészülve, ha a szállítmányokat támadás érné. A többi jármű ré­szint teherautó, részint páncélo­zott szállító a kísérő katonák szá­mára. A francia egység brit és más nemzetiségű alakulatokkal együtt kizárólag a szállítmányok eljuttatását segíti, a békefenntar­tó feladatokban más egységek vesznek részt. Kérdőjelek Elmozdulás ? Új határidő jelent meg a hosszú hónapok óta tartó média­háborúban: a parlamenti pártok és a kormány képviselői október 27-ig megpróbálnak olyan egyezségre jutni, ami le­hetővé tenné, hogy a médiaügyben az Országgyűlés kulturá­lis bizottságában kétharmados többségű megállapodás szü­lessék. Honnan ez a határidő? A nyilatkozatok szerint a köztár­sasági elnök és a miniszterelnök megbeszélése, majd a koalí­ciós és az ellenzéki frakciók egyetértése vezetett ehhez az el­képzeléshez. A kormány pedig — miként szóvivője bejelen­tette — politikai kompromisszumot ajánlott fel azzal, hogy elfogadja az illetékes parlamenti bizottságban a kétharmados többségű szavazást. Kedvező fejlemény ez? Mindenképpen, mert nyilvánvaló elmozdulást jelent az érdekek kölcsönös figyelembevétele irányába — az elmúlt napok szinte „bebetonozott” állásfog­lalásaihoz képest. Mi a kulcskérdés? Az, hogy miként lehet egyszerre (opti­mális megoldásként, egy időben) tető alá hozni a médiatör­vényt, és megállapodni a médiaelnökök személyében. Bár e menetrendet illetően még eltérnek a nézetek, a párhuzamos tárgyalások és megoldások gondolatát a koalíció és az ellen­zék — úgy tűnik — magáévá tette. Elég lesz erre a hátralévő idő? Erre ma nehezen lehet vá­laszolni. Csak bízhatunk abban, hogy a köztársasági elnök­kel történt kormánypárti és ellenzéki megbeszélés alapján si­kerül az adott határidőn belül megoldást találni a médiaügy­re. Ez nem csupán a média dolgozói, hanem elsősorban a média fogyasztói számára elsőrendű érdek. Kiutat keres tehát mindenki — s ez jó jel. De ez csak olyan út lehet, amelyen mindenki egyaránt végig tud menni. FEB Ukrajna és az atomsorompó-szerződés Ukrajna a közeljövőben kész csatlakozni az atomfegyverek el­terjedését gátló úgynevezett atomsorompó-szerződéshez, és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) ellenőrzése alá helyezni összes atomerőmű­vét, illetve hasadóanyag-készle­tét. Ezt közölte Ukrajna képvise­lője, aki az ITAR-TASZSZ je­lentése szerint az ENSZ-köz- gyűlés egyik különbizottságában szólalt fel. — Az ukrán nép a saját ta­pasztalata alapján győződhetett meg arról, hogy milyen veszélye­ket hordoz a polgári célú atom- energetika szakszerűtlen fel- használása. A csernobili szeren­csétlenség által érintett emberek száma — a radioaktív részecskék természetes mozgása miatt — to­vábbra is növekszik, és a követ­kező években már elérheti a 35 milliót — mondotta. Tudjman és Cosic közös nyilatkozata Cosic, Jugoszlávia és Tudjman, Horvátország el­nöke kedden Genfben állást foglalt a boszniai vál­ság békés eszközökkel való megoldása mellett. A genfi Jugoszlávia-értekezlet két társelnökével, az amerikai Cyrus Vance-szel és a brit Lord Owennal folytatott kereken ötórás megbeszélük után közös nyilatkozatban szólították fel az érdekelt feleket, hogy szüntessék be az ellenségeskedést, és a bosz­niai válságra keressenek alkotmányos megoldást. A két elnök először szeptember 30-án, ugyan­csak Genfben találkozott egymással. Akkor megál­lapodtak a Horvátországhoz tartozó Prevlaka-fél- szigeten tartózkodó szerb erők visszahívásában. A DPA értesülése szerint az utolsó szerb katona ép­pen kedden távozott Prevlakáról, és a félsziget fö­lött már az ENSZ zászlaja leng. A nyilatkozatban Cosic és Tudjman megelége­désének adott hangot amiatt, hogy sikerült megva­lósítani a szeptemberi megállapodás néhány pont­ját. Ezúttal abban egyeztek meg, hogy Belgrádban és Zágrábban összekötő-irodákat nyitnak. A két irodának az lesz a feldata, hogy segítse elő a köz­utak és vasútvonalak megnyitását, a két ország kö­zötti távközlés megindítását és a vagyonjogi kérdé­sek tisztázását. Cosic tárgyalópartnerét tájékoztat­ta arról, hogy kormánya megtette a szükséges lépé­seket a Belgrádból Szarajevóba irányítandó segély- szállítmányok biztonságának szavatolására. Az amerikai elnökválasztás előtt Mi várható a külpolitikahaii? Kelet-Európa a csőd szélen? A külpolitika ezúttal sem ját­szik nagy szerepet az amerikai választási kampányban, ahol az ország gazdasági gondjai állnak középpontban. Ami sajnálatos, hiszen a világ a Szovjetunió és bi­rodalma eltűnésével olyan sors­fordító szakaszba került, mint utoljára 1945-ben, és az egyetlen megmaradt világhatalom veze­tőjének meghatározó szerepe le­het a jövő alakításában. A két tábor külpolitikai alap­elveiben kevesebb a különbség, mint bármely más területen. Egyetértenek abban, hogy az or­szág vezető szerepét a világban politikailag, katonailag és gazda­ságilag fenn kell tartani — de egyúttal felismerik, hogy e sze­repnek immár korlátokat szab Amerika gyengülése. Éppen ezért — különösen a demokraták — az ország gazdaságának hely­reállítását, fejlesztését állítják el­sőrendű célként, mondván: enélkül Washington szavára nem hallgatnak, és szilárd hazai ala­pok nélkül katonai erejét éppoly kevéssé tudja a béke megőrzésé­re felhasználni, mint az új de­mokráciákat hatékonyan támo­gatni. A republikánusokhoz hason­lóan Clinton is támogatja a NA- TO-t, amerikai csapatok Euró­pában tartását — ha kisebb lét­számban is: nála a hangsúly a szövetségesek közös teherválla­lásán, az ENSZ közös akcióin van. A demokrata jelölt elutasít­ja a republikánusok gyakran hangoztatott érvét, hogy az ő el­nökeik Reagan és Bush alatt nyerték meg a hidegháborút. Clinton — joggal — emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió „féken- tartásának” politikáját J947-ben Harry Truman hirdette meg, és a többi demokrata elnök, John- sontól Kennedyn át Carterig szi­lárdan szemben állt a kommu­nizmussal, szervezte az amerikai fegyverkezést, ami végül a biro­dalom összeomlásához vezetett. Bosznia kérdésében Clinton azok közé tartozott, akik gyor­sabb, határozottabb amerikai fellépést sürgettek, de ő is óvato­san, olyan, korlátozott katonai lépésekkel, amelyek nem koc­káztatnak amerikai életeket. A közel-keleti válság megoldását illetően ugyancsak közel van a két párt álláspontja, jóllehet, a demokraták — mögöttük a zsidó szavazók millióival — általában Izrael ügyének a republikánu­soknál határozottabb, néha elfo­gultabb védelmezői. A legújabb leleplezések, hogy George Bush, még alelnökként, tudott az Irán­nak annak idején titokban szállí­tott amerikai fegyverekről, s hogy a Bush-kormány azután (Irán ellenében) szinte az Öböl­háború kitöréséig támogatta Szaddám Húszéin iraki rendsze­rét, nem kis mértékben megté­pázta az elnök hírnevét. Akár­csak a tény, hogy a veszélyes Szaddám-rendszer a költséges, véráldozattal járt háború ellené­re szilárdan a helyén van. A demokrata elnökjelölt bí­rálta Busht azért is, mert keleti politikája nem állt elvi alapon: a Tienanmen téri vérfürdő után is együttműködik a pekingi rend­szerrel, a végsőkig támogatta Ju­goszlávia, illetve a Szovjetunió egységét, és viszonylag igen cse­kély támogatást nyújtott Közép- Kelet-Európa új demokráciái­nak. A republikánusok szerint óvatos politikájuk azt célozza, hogy a reformok erőit segítsék Kínában, míg a szovjeteknél el kellett kerülni a robbanást, an­nak minden veszélyével. Amennyiben Clinton győz, érdemi változást az amerikai kül­politikában nem várhatunk. Az elnökjelölt tanácsadói, akikből az új gárda kikerülhet, részben az 1976-80 között kormányzott Carter-kormány volt tisztségvi­selői, részben fiatalabb, közép­utas, vagy éppen konzervatív de­mokraták: radikális újítókat, szélsőségesen liberálisokat nem látni közöttük. Bush elnök sikere esetén eredményes, és a világban megbecsült külügyminisztere, James Baker visszatérne posztjá­ra, és Washington folytatná pragmatista külpolitikáját. Kö- zép-Kelet-Európa további báto­rításban, támogatásban részesül­ne, de inkább elviekben: a szű­kös anyagi források miatt na­gyobb segítséget egyik párt sem irányoz elő. A kelet-európai vállalatok 40- 80 százaléka a csőd szélén áll, s csak a bankóprés felett rendelke­ző állami bankok tartják bennük az életet — egyebek mellett ez derül ki az egyik vezető brit gaz­daságkutató intézmény legutób­bi felméréséből, amely minden idők egyik legkomorabb hangvé­telű értékelése a térség helyzeté­ről. Az Adam Smith Intézet vizs­gálata szerint — amelyből az In­ternational Herald Tribune cí­mű, Párizsban megjelenő angol nyelvű napilap közöl részleteket — a kelet-európai állami vállala­tok kiárusítása olyannyira lelas­sult, hogy az már a nemzetgazda­ságok egészét fenyegeti. A külö­nösen közelről megvizsgált ma­gyar, lengyel és csehszlovák pri­vatizációs program alapján 28 évig tartana az állami vállalatok Az amerikai elnökválasztás három jelöltjének hétfő esti, utolsó vitája elénkebb volt a elő­zőknél, ám sok újdonságot ez sem hozott. Jóllehet, Bush elnök hatásosabban szerepelt, mint ko­rábban, két hétre a választások­tól aligha tudja már utolérni Clintont, a fölényesen vezető de­mokrata jelöltet. A vita leghatá­sosabb szereplője ezúttal is a füg­getlen Perot volt, aki elsősorban Bush elnököt támadta hevesen. Michigan állam egyetemén, East-Lansingben rendezték a másfél órás vitát, amelyet ezúttal is élő adásban közvetítettek or­szágos tv-hálózatok, becslések szerint 70-80 milliós közönség­nek. Bush elnök, aki a legutóbbi vitában már jelezte, hogy vere­ségre számít, amikor félig tréfá­san kijelentette, hogy népszerű feleségének nagyobb esélyei let­tek volna, ezúttal határozottabb volt. Meggyőző program helyett azonban az elnök most is mind­untalan arra tért vissza, hogy a nézeteit változtatgató Clintont sem jelleme, sem arkansasi kor­mányzóságának mérlege nem te­szi alkalmassá az elnökségre. Clinton, aki hír szerint már dolgozik fehér házi gárdája ösz- szeallításán, vezetése tudatában a biztonságra törekedett. Felte­hetően hatásos volt immár ál­csupán felének eladása — olvas­ható a brit szakértői jelentésben. E vállalatok legtöbbje mind­azonáltal öt éven belül úgyis csődbe megy, és megszűnik — te­szik hozzá a szerzők, akik szerint a többi kelet-európai országban még rosszabb a helyzet. Á The Guardian című brit lap az eddigi legpesszimistább kelet­európai elemzésnek nevezte a ta­nulmányt. Az elemzés kétsége­ket ébreszt a Világbank-progra­mok és más segítségek, például a brit Know-how Fund hatékony­sága iránt is — írta a lap. „Nagy a szükség a tanácsra, de kevés a tanácskínalat. A külföldi segélyalapok sok tízmillió dol­lárt költöttek el, de a kelet-euró­pai kormányok még mindig kép­telenek privatizációs stratégiák­kal előállni” — idézte a The Gu­ardian a tanulmányt. lamférfiúinak szánt gesztusa, amellyel zárszavában elismerte Bush elnök teljesítményét, jó szándékát, de hozzátette: annál többre, újra van szüksége az or­szágnak. Clinton hangsúlyozta: nem kevés republikánus, köztük neves gazdasági és katonai veze­tők is mellé álltak, mert bíznak terveiben. Perot, a texasi milliárdos el­mondotta, hogy míg vetélytársai az adófizetők pénzéből költenek százmilliókat a kampányra, ő sa­ját vagyonából fizetett ki eddig 60 milliót. Perot először Clintont támadta. Kijelentette, kétmilliós állam éléről a Fehér Házat meg­célozni olyan, mintha a sarki fű­szeres a szupermarket-hálózat vezetését igényelné... Perot ez­után azzal vádolta Bush elnököt, hogy eltitkolják a valóságot az iraki ügyben: szerinte a Bush- kormány Észak-Kuvaitot, az olajmezőket odaígérte Szaddám Húszéin elnöknek. Bush képte­lenségnek nevezte a vádat, bár nem tagadta, hogy Irakot sokáig támogatták. A vita aligha változtatott so­kat az erőviszonyokon: a hétfői felmérések szerint Clinton a sza­vazatok 46-49, Bush 31-36, Pe­rot 12-14 százalékára számíthat a november 3-i elnökválasztás előtt. Az elnökjelöltek utolsó vitája

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom