Nógrád Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-15 / 244. szám
6 HÍRLAP OLVASÓKTÓL OLVASÓKNAK 1992, október 15., csütörtök A Nógrád Megyei Hírlap október 10—11 -i számában az első oldalon, kiemelt helyen jelent meg Venesz Károly írása, amely a „Kétkedéssel fogadják a mezőgazdaságot segítő kor- mányintézedéseket” címet viselte. Az írásban több állítás, meghatározás félreérthető, tisztázatlan, ezek pontosítása nem nélkülözhető. Az tény, hogy a kormányzat állami garanciavállalás mellett kamattámogatást nyújt a mező- gazdasági termelőknek - elsősorban az őszi munkák végzéséhez. Ezen túlmenően az elvetett őszi gabonaterületek után maximum 1500 forint támogatás is igénybe vehető hektáronként. E témában az újságíró a palo- tásiak vélekedéseként azt írja. hogy a szövetkezet vezetői „kételkednek a kormányhitel lehetőségében, mert a tavasszal beígért reorganizációs pénzből sem lett semmi” és „nem csoda, ha ezek után úgy vélekednek, hogy a mostani kormánysegítség mézesmadzag, ugyanolyan, mint a tavaszi volt.” Pontosítanunk kell a fogalmat, mert az intézkedések között úgynevezett „kormányhitel nincs, van viszont hitelekhez nyújtott kedvezmény és kormánygarancia. A vonatkozó kormányrendeletek ezeket a fogalmakat korrekt módon tisztázzák, s ezeket a nagyüzemek vezetői pontosan ismerik. Itt kell még megjegyezni, hogy információm szerint az a bizonyos „mézesmadzag” országosan - a biztosított 20 milliárd forintból - 18 milliárd forint kedvezményes kamatozású, garantált hitelt jelentett az év tavaszán a termelők számára. Az írásban hivatkozott reorganizációs hitel - ez is köztudomású - szövetkezet részére az átalakulás után vehető igénybe. Telefonon történt érdeklődésemre a cégbíróság jelezte, hogy egyetlen átalakult szövetkezet a mai napig nincs a megyében bejegyezve, így a reorganizációs hitelek elmaradását a kormányzat magatartásának felróni nem lehet. Ha valaki a kormányzat magatartását korrekt módon kívánja elemezni, tudnia kell, hogy országosan kevés az átalakult szövetkezetek száma, ezért a költségvetésben biztosított reorganizációs keret jelentős részét - 900 milliót - az őszi vetések támogatásához (1500 forint/ha) csoportosították át. Az 1993-as költségvetés előirányzata pedig növelt keret, 3 milliárd forint! Megkerestem a palotási szövetkezetét, ahol elmondták, hogy a tavasszal biztosított hitellehetőséggel - a cikkben írtakkal - élni tudnak, most őszszel is igénybe kívánják e hitelt venni, a pályázatukat a napokban adják le számlavezető bankjukhoz. Indítani kívánják az átalakulás után reorganizációs programjukat is. Az írásban a magyarnándori szövetkezet nevében olyan nyilatkozat jelent meg („A beharangozott aszálykár csökkentését szolgáló összegből egy fillért sem kaptak... ”), amely a valóságnak nem felel meg, vagy valamilyen eltérés lehet - mint azt a szövetkezet vezetésével tisztáztam. Sajnos nagyon sok területen gondokkal küzdenek a mező- gazdasági termelők, ez vitathatatlan. A kormányzati segítség indirrekt formáit még tanuljuk, és ez nem megy simán. Nehéz helyzetben van a csődbe került termelő, de a hitelezés lehetőségét mérlegelő kereskedelmi bank is. Mindkét szférának hátrány, ha a tájékoztatás pontatlan, egyoldalú. Frisch Oszkár FM Nógrád Megyei Földművelésügyi Hivatal hivatalvezető A fekete macska Hosszasan sorolhatnám a szellemektől előre kapott „égi jeleket” és azok hatásait, de egyikük sem ér fel a feketemacska sorsformáló, előre jelző intelmeivel!(?) Még fiatalabb koromban, véletlenül bementem egy csinos szőke hölgy lakására és reggelig nem tudtam kijönni onnan, mert a fekete kandúr egész éjjel keresztbe feküdt a küszöbön! Vagy amikor a jeges úton a kocsimmal „fejreálltam”, öt perccel korábban egy fekete macska futott át előttem az úttesten! A közelmúltban ugyancsak a fekete-macska okozta a nem várt, idegileg és fizikailag is kimerítő bajaimat. Kocsival akartam a városba menni. Már mozgott is a járművem, amikor a kijáratnál a hídon, megláttam magam előtt a kísérteties fekete macskát. Talán még nevetett is amikor rosszat sejtve, tétován megálltam és kiszálltam a kocsiból. Vad dühömben fogtam egy tekintélyt parancsoló karót és feléje eredtem, hogy móresre tanítsam azt a fránya, baljós szemtelen macskát! Alig futottam utána néhány lépést a Fő úton, előttem is utánam is hangos fékcsikorgásra lettem figyelmes. Egy Lada és egy Skoda gépkocsi között úgy festettem mint az „öngyilkosjelölt”!. .. A sofőröktől kapott - megérdemelt - „szép szavak” után, jól beijedve és szégyenkezve, lehajtott fejjel, visszaindultam a lakásba. Alig léptem vagy kettőt fölfelé a lépcsőn, megbotlottam és tehetetlenül elvágódtam. Törött lábammal nehezen, de bekászálódtam a nappaliba, de tehetetlenül, fájdalmas igyekezetemben egyik lábam belegabalyodott az ablakon át levezetett tv zsinórba és az ágyba huppanásommal együtt lerántottam a televíziót is. Amikor már szinte mozdulni sem tudtam az anyósom jelent meg, talpig-feketében.- Ha valaki lerészegedett, akkor legalább csendben, nyugodtan feküdjön le, ne randalírozzon - mondta. Minden elsötétült előttem, s a világ összes fekete macskái egyszerre nyávogtak felém!... Kökényesi Béla Karancskeszi A pontosság fontos Kilóg a s0rból... Ha itt metró lenne ...- Igazából nem tartom magam se szépnek, se jónak, de álmaim többé-kevésbé valóra váltak. Azt hiszem egyszerűen azért, mert vállaltam magam. - így vall önmagáról a 29 éves, jelenleg Budapesten élő Nagy Gyöngyvér, aki hisz abban, hogy Salgótarjánnak köszönheti, amit eddig elért.- Ott születtem, s az iskoláimat is ott, illetve Balassagyarmaton végeztem. Tarján nekem az indulást, vagyis azt jelenti, hogy miközben készültem a pedagógiai pályára, nem titkolt vonzalommal vágyódtam a színművészeti főiskolára. Tizennyolc éves koromban először mentem el felvételizni. Kiestem a szűrőn, de ez csak olaj volt a tűzre: később még jó néhány sikertelen nekifutásom volt. Közben járta az esztergomi tanítóképzőt, s mikor megkapta a diplomát...-Napközis állást kerestem, s szükségből tanítani kezdtem. Kellett a pénz, hiszen már nem csak magamra, hanem a lányomra is kerestem. Az első házassága nem sikerült valami fényesen, a kislánya is egyre gyakrabban kezdett betegeskedni, s a munkahelyén sem érezte jól magát. Ez a fejezet a válással végződött, s tulajdonképpen ebben az időszakban alapozta meg a másik életét.- A volt férjem segített elhelyezkedni a metrónál. Izgalmasnak véltem ezt a fordulatot: be az alagútba. Nem csalódtam. Válás közben beiratkoztam egy segédvezetői tanfolyamra. Mire elvégeztem, kiderült, már nem kellek, mert telített a pálya. Aztán mégis eljött a nagy nap, s vezethette az egyik szerelvényt egészen a Keleti pályaudvarig. Egy ideig ezen a vonalon maradt, majd váltott, - a magánéletében is.- A második férjemet már a metrónál ismertem meg. Nagyon jól megvagyunk hármasban, s remélem leszünk mi négyesben is. Hogyha eljön ez az idő, a mostani lakásunkban nem férünk el, ezért döntöttünk úgy, hogy Monorra költözünk, ahol a férjem családja él. Részemről édesapám halála is szerepet kapott ebben az elhatározásban. Míg élt, másodállást vállalt, hogy többet tudjon adni a családjának. Decembertől valószínűleg változik a szolgálati ideje. A gyerek miatt kérte, hogy ne délután öttől éjfélig dolgozzon, hanem „anyást járjon.”- Nyolctól négyig, vagy kilenctől ötig leszek szolgálatban, így többet lehetek a családommal. A pedagógia még mindig vonz, de a metróvezetést jobban szeretem. A dolog anyagi oldaláról annyit: a különböző pótlékokkal nettóban, közel húszezer a bére. Búcsúzóul ismét szóba hozta szülőhelyét:- Fontolgattuk, hogy esetleg Tarjánban veszünk lakást, aztán lemondtunk erről. Azért is, mert ott nincs metró ... Mihalik Júlia Tippeljen egy számot! A 67-es volt a nyerő! Horváth József né etesi olvasónk nyerte játékunk fódíját! Ennyi szerencsét próbáló olvasónk még nem volt! „Tippeljen egy számot!” nevű játékunkra összesen 3678 szelvény érkezett a Nógrád Megyei Hírlap szerkesztőségébe! A nyertes szám, amelyet közjegyző jelenlétében október 2-án húztunk ki, a 67-es volt. Harmincán találták el a „bűvös” számot. Közülük tegnap sorsoltuk ki a nyertest: Horváth Józsefné, Etes, József Attila út 27 alatti kedves olvasónk nevét. Nyereményét, egy HB Elektronik mixergépet tegnap nyújtottuk át szerencsés játékosunknak lakásán. Mint találkozásunkkor kiderült, soha nem nyert semmit, de most duplázott!- Ez nem igaz, megint én nyertem? - tette fel önmagának a kérdést. - Néhány napja éppen az Októberi nyereményözön nyerteseként vehettem át a megyei hírlap szerkesztőségében a musik centert. Igaz az már nincs nálunk, átvittük a gyerekekhez, nekünk már nem kell. De a mixergépet megtartom.-Hogy jött össze a szerencse?- Az előkelő nyeremény után szinte „belegabalyodtam” a játékba - mondta az örömtől és meglepetéstől kissé még remegő hangon az etesi posta kézbesítője.-Huszadik éve fizetek elő a lapjukra. Sőt a fiaméknak is. Addig míg bírom anyagilag, megteszem. Nem is mondhatnám le, ha akarnám sem, mert a férjemnek reggel ez az első olvasmánya. Szóval vettem a meglevőkön kívül még huszonöt Hírlapot. Mondták a gyerekek, meg a férjem is. ugyan már miben mesterkedsz? Nem volt elég egyszer nyerni? Most itt van! Hát nem volt érdemes? Lesz öröm a családban, ha elmondom. Az egymás utáni duplázás az, ami meglep, hiszen világéletemben nem nyertem egy fabatkát sem, pedig volt békekölcsönünk egy szekérderékra való.-Abbahagyni a játékokat?- Semmiképpen, hiszen jó sorozatban vagyok. S úgy tűnik mindezt a Nógrád Megyei Hírlapnak köszönhetem. Komolyan mondom: eltökéltem, járatom amíg csak élek, hiszen szerencsét hozott, kétszer egymás után. Folytatom a játékot és várom az újabb nyereménymeglepetést: a Suzukit. Jelentem: megfürödtem! Beküldte: Tóber Balázs Bátonyterenye Több a kolbász, mint a gyerek Most melyik Klaudia? Beküldte: Jávor Mihály, Bátonyterenye Garantált nyugalom” turistáknak ílWMf:. Beküldte: Ifj. Bakó Csaba, Mátranovák
