Nógrád Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-15 / 244. szám

1992. október 15., csütörtök ARCOK-HARCOK HÍRLAP 7 „Mikor lehet ebből kiszállni? Semmikor.” Szereti az öltönyt, a megmérettetést, azt kevésbé, ha a bőrét nyúzzák Jó kocsi, jó ruha, átlagon felüli egzisztencia és Marl­boro - ezek a külsőségek. Mit kell ezért feladnia egy vállal­kozónak, aki semmit nem tud úgy csinálni, hogy közben az esze ne az üzleten járna? Er­ről is beszél Tóth József, a nagybátonyi ELVA Kft. ügy­vezető igazgatója.- Mikor jutott utoljára eszébe, hogy mikor lesz már fi­zetés?- Ilyen nem szokott eszembe jutni. Remélem, nem is fog egyhamar.- Mi érdekli még a vállalko­záson kívül?- Sok minden érdekelne, ha lenne rá időm. A zene, a szín­ház, az utazás az, aminek nem tudok élni. Az életvitelem olyan, hogy még ha tudnék is időt szakítani, nem tudok úgy elmenni színházba, hogy köz­ben az agyam ne az üzleten járna. Mert ma óráról órára vál­tozik a helyzet, szerződések bo­rulnak fel, és mindig több vasat kell tartani egyszerre a tűzben, hogy valamelyik aztán formál­ható legyen.-Mikor volt utoljára szín­házban?- Öt-hat éve.- Mit gondol, mikor lesz leg­közelebb?- Gondolom, akkor lesz majd szabadidőm, amikor ez az újke­letű gazdasági rendszer olajo­zott gépezetként működik, nem lesznek keresztbetartások, a megkötött szerződések valós­nak bizonyulnak, nem álcégek­kel állunk szemben. Akkor, amikor a piacgazdaság úgy mű­ködik majd, mint nyugaton.- Ezt mikorra tippeli?- Végül is ez a kormány fel­előssége lenne. Ha már erre a vonalra lépett, nem szabad ket­tősséget fenntartani. Éltetni egy életképtelen állami szektort, il­letve támogatni ennek a va- gyonkimentési kísérleteit, és Tóth József emellett „több bőr lenyúzásos” politikát folytatni a magánsz­féra ellen. El kéne már dönteni, hogy a gazdaság és a fellendü­lés kulcsát teljes mértékben át- adják-e a magánvállalkozók­nak, ránk merik-e bízni azokat a gyárakat, amelyek életképtele­nek a versenyhelyzetben? Ha igen, azt hiszem, három-öt éven belül képesek lennénk működő gazdaságot kialakítani.- Úgy gondolom, az ember azért kezd vállalkozni, hogy le­gyen pénze...-Nem, ez tévedés. Mert ha ma megnéznek egy vállalkozót — most nem az ügyeskedőkről beszélek, akik valóban létre­hoznak fantomcégeket mi a nehezebbik részét vállaltuk a vállalkozásnak, mégpedig azál­tal, hogy gyárat hoztunk létre, ahol nem lehet hirtelen meg­gazdagodásra számítani. Az le­ányálom itt, hogy egy-két éven belül az ember meggazdagodik és befejezi. Ez bizonyos elhiva­tottság, önmagam megmérette­tése, hogy mire vagyok képes? Azt tudomásul kell venni, hogy ha egy vállalkozó komolynak akar tűnni, tetszik, nem tetszik, nem lehet elmenni farmerban tárgyalni egy szakadt Trabant­tal. Nem azért, mert ettől jobb a cég. Ezek státusszimbólumok, de meghatározzák a tárgyalás menetét.- Egyébként szeret öltönyt hordani?- Igen, mindig is szerettem.- Az is státusszimbólum, hogy a vállalkozók Marlborot szívnak?-Nem, ezt 15 éve szívom. Egyszer már próbáltam leszokni róla. De ezt megérteni egy olyan embernek, aki igazából nincs benne, csak kívülről szemléli, és a külsőségeket látja ... Hogy jó kocsiban ül, jó ruha van rajta, Marlborot szív - ezek külsőségek.- És mit kell ezért feladni?- Ezért? Végül is ezért az ember felad mindent.- Mikor lehet ebből ki­szállni?- Semmikor.- Mostanában felméréseket végeznek arról, hogy hány év múlva javul érezhetően a ma­gyar lakosság életszínvonala. A Szonda-lpsos kilencre hozta ki. Ón szerint hány év lesz ebből?- A jelenlegi kormánynak másfél éve van a választásokig. Ha ez a kormány még egy cik­lust tudna felvállalni, akkor azt mondom, hogy esetleg ez a kormány tud egy távlati élet­színvonal-politikában gondol­kodni. De ismerve a jelenlegi viszonyokat, hogy az MDF ve­szített a népszerűségéből, ha egy újkeletű kormány jön létre, félő, hogy az első két év megint az egymásramutogatás ideje lesz. így a kilenc év nagyon so­káig kitolható. A kommunista rendszerből a demokráciába való átmenet után rövid időn be­lül le kellett volna zárni a poli­tikát, és rá kellett volna állni a gazdaságra. Ha a magángazdál­kodói szférára hagyatkoznának, akkor ez véleményem szerint képes lenne, mint mondtam, 3-5 éven belül olyan eredményeket produkálni, ami meglátszód- hatna az életszínvonalban. Mert elosztani azt lehet, amit meg­termelünk, ez régi igazság. A nagypolitika megteheti, hogy hitelekből biztosít életszínvona­lat, csak éppen akkor megint becsapták az átlagembereket.-Idézek: „Jövőre kedvezőbb lesz a piaci helyzet, mert belföl­dön a kisvállalkozások fokozott mértékben kapcsolódnak a gaz­daság vérkeringésébe.” Ehhez mit szól?- Erre csak azt tudom mon­dani, aki ilyet állít, az termelő gyárat még nem látott közelről.- Ez pénzügyminisztériumi előterjesztés a kormány szá­mára.- Egy kormány vélemény számomra nagypolitika, ami mögé mi nem látunk. Én nem tudom, hogy a kormány milyen erőforrásokat tartalékolt a vá­lasztások időszakára, hogy ezt felszabadítva nyerjen majd újabb négy évet. Nem akarom meggyanúsítani a kormányt, de politikai manőver lehet, hogy az utolsó évben csinálok egy lát­szatfellendítést, 4-500 milliárd forintot bedobok, és akkor úgy tűnik meglendül minden. De ez látszólagos, mert itt, ha igazán fellendülést akarnak, azt kell megnézni, hogy a magyar ipar vállalkozásaihoz nincs alap­anyag, gépalkatrész és egyéb háttérbázis. Különböző ügyle­tekkel kell megteremtünk a fel­tételeket, hogy dolgozhassunk. A kormánynak meg kellene vizsgálnia, hogy melyek azok a területek - nagyvállalati szinten -. amelyekre, ha rááll egy vál­lalkozói szféra, háttérbázisként gazdaságosan üzemeltethető lenne. Ebben az esetben minden az országon belül marad, nem vagyunk kiszolgáltatva senki­nek. Szóval, lehet szép híreket mondani, de a valóságból kell kiindulni. Dudellai Ildikó A Hét telitalálata 13+1 Kakuk Józsefhez 1- Önt nemes egyszerűséggel szinte mindenki Patyonak •szólítja. Hogyan lett a Józsefből Patyo?- A szomszédunkban lakott egy nálam két évvel idősebb srác, Dancsák Pali. Az egyik szomszédasszony ha engem látott, min­dig azt mondta, hogy teljesen olyan vagyok, mint a Dancsák Pa­tyo. így maradtam meg Patyonak. 2- És kis Patyoként is vonzódott az autókhoz? . - Igen. Én már kisgyerekként is úton-útfélen azt han­goztattam, hogy autószerelő leszek. 3- Ma egy jó! prosperáló cég vezetőjeként foglalkozik-e • autószereléssel? Magyarul: csak irányít?- Legutóbb alig egy hete javítottam saját kezűleg gépkocsit. Egy bécsi barátom Mitsubishije mondta fel a szolgálatot, s én helyrepofoztam a járgányt. 4- Ha már nem az ön által forgalmazott Toyotát, hanem » egy más típust említett, önmagától adódik a kérdés: mi a véleménye a világ autóiparának változásairól?- Nekem erről is mindig a csodálatos Toyota jut az eszembe. 5- Ismert, hogy ön élvonalbeli labdarúgó is volt. Hogy »fért meg egymás mellett abban az időszakban a munka és a sport?- Nagyon jól. Én akkoriban is dolgoztam, sokszor még olyan­kor is, amikor az nem volt kötelező. 6- Miről álmodik többet: a fociról, vagy vállalkozásá- ,ról?- Nem szoktam álmodozni, viszont a közérdekű dolgok min­dig érdekelnek. Most például az, hogyan lehetne megmenteni az SKSE labdarúgó szakosztályát. Az már egy másik kérdés, hogy a legfontosabb számomra a vállalkozás, melyhez igazán nagy me­részség kellett. 7 -Ez a merészség végigkísérte eddigi életén? , - Igen, s az ezzel párosuló őszinteségem, szókimondá­som. igazságérzetem bizony sok rosszakarót szült számomra. 8- Hogyan viseli mindezt családja? . - Az én vállalkozásom családi, ebből adódóan jól. Mi a szó szoros értelmében jóban és rosszban mindig együtt vagyunk. 9- Meglehetősen elfoglalt ember. Van-e szabadideje? . - Kevés és ilyenkor szívesen teniszezem. Olyanokkal is akik a múlt rendszer „ünnepeltjei” voltak, s olyanokkal is, akik a maiban viselnek vezető funkciót. 1 A - Kapott-e valamikor kitüntetést? X VJ . - Egyszer, az úttörőolimpia sikeres megrendezése után egy BM elismerést kaptam - mert a tanácsokat éppen akkor von­ták a Belügyminisztérium felügyelete alá s akkor híresztelték rólam, hogy rendőrspicli vagyok. 1- Ha jönne most a jó tündér, s egy kívánságát teljesí- 1 . tené, mit kérne?- Hogy á várva várt fellendülés kezdődjön végre el hazánkban. 1 - Igaz, hogy ön dúsgazdag ember? X Aé . - Érzelmekben és gondolatvilágban a leggazdagabbak közé tartozom. 1 T - Mostanában mi izgatja a leginkább? X S) . - A köpönyegforgatók számának növekedése. i 1 - Ón tervező típus. Gondol már a jövő évre is? + X - Igen. A Salgói vár rendbehozatalát szeretném magán­emberként, vállalkozóként szervezni és megvalósítani. Vaskor István Ha a szlovákok elterelik a Dunát... A szlovákiai határmenti magyar sajtó helyzetéről Nehéz élni az önállósággal Október 20-án kezdik meg a Duna elterelését - jelentették be a szlovákok. Hogyan folytatód­hat ez? — ezt kérdeztük minisz­tériumi szóvivőktől. Várhelyi András (közlekedési minisztérium): - Ha ez bejön, attól kezdve a mi minisztériu­munk már egyáltalán nem ille­tékes az ügyben. Herman János (Külügymi- nisztérum): - Ez a kérdés még mindig feltételezésen alapul. Kedden tárgyalt a külügymi­nisztérium államtitkára a cseh-szlovák küldöttséggel ar­ról, hogy a két ország az EK szakértőinek bevonásával létre­hozna egy bizottságot, ami az elterelés (elsősorban környe­zetvédelmi) következményeit vizsgálná. Erről nem született megegyezés, de arról igen, hogy a jövő hét elején Budapesten folytatják a tárgyalásokat. A cseh és szlovák fél nem fogadja el, hogy közösen forduljunk a Hágai Nemzetközi Bírósághoz, de ezt Magyarország egyedül is megteheti, készül is ez a doku­mentum. Kérhetjük a Konflik­tusmegelőző Központ segítsé­gét, hiszen ez a vita egyfajta konfliktust is magában rejt, és a negyedik szál az ENSZ Bizton­sági Tanácsa. Ez az, amit a dip­lomácia tehet, de ha a szlová­kok nem állnak el az elterelés­től, egyetlen nemzetközi fórum sem adhat biztosítékot, hogy ezt ilyen rövid idő alatt megakadá­lyozza. Ha a tárgyalások nem hoznak eredményt, az nagyon messzire vezet, de erről még ko­rai beszélni. Erdélyi Lajos (honvédelmi minisztérium): - Reményeink szerint a HM-nek semmi köze nincs az ügyhöz, ez nem kato­nai, hanem jogi, környezetvé­delmi és közlekedési kérdés. Nagy baj lenne, ha a honvé­delmi tárca lenne az illetékes. (dudellai) A szlovákiai határmenti ma­gyar sajtó helyzetéről cseréltek eszmét a határon túlról és in- nenről megjelentek a közel­múltban a salgótarjáni sajtó­klubban. Igaz, a téma érdekes­sége és aktualitása nagyobb részvételt feltételezett, ám a vendégek és a helybéliek aránya csaknem megegyezett - összes­ségében méltatlanul kevesen voltunk. T. Pataki László újságíró, a klub házigazdája vitaindítóját követően lényegében vita nem alakult ki, amit az is indokol, hogy a néhány helyi újságírón kívül megjelent kisszámú ér­deklődő az inkább szakmai jel­legű beszélgetésbe aktívan nem kapcsolódott be. Hiányzók \___________ __________) A klub vendégei is csak rész­ben képviselték a szlovákiai ha­tármenti magyar sajtót. Bodzsár Gyula Nagykürtösről, Farkas Ottó Rimaszombatról érkezett, de nem tudni milyen oknál fogva nem jött el Ardamicza Ferenc és Püspöky Klára Lo­soncról, illetve Fülekről. A be­szélgetéshez hasznosan járult hozzá Hahn József az Együtté­lés Mozgalom losonci titkára, valamint Duray Éva tanár. A beszélgetésben a vendégek feltárták a szlovákiai határmenti magyar sajtó gondjait, problé­máit. Ezeket a magyar nyelvű lapokat nem lehet a szlovákiai sajtó helyzetétől elvonatkoz­tatva szemlélni, hiszen a két-há- rom évvel ez előtt önállóságot nyert lapok korábban a járási pártlapok szorításában tevé­kenykedtek. /---------------------------------------\ Nehézségek V ______________) P ontosabban szólva, a járási pártújságoknak - a szlovák új­sággal szinte tökéletesen azonos tartalmú - betétjei, mellékletei voltak. Az elnyert önállósággal azonban nagyon nehéz élni, hi­szen számos feltétele hiányzik a szlovákiai magyar nyelvű újsá­gírásnak. Az egyik és alapvető feltétel a szükséges anyagiak hiánya. Magyarán szólva nincs pénz papírra, nyomdaköltségre, nincsenek számítógépek a szer­kesztőségek számára, s ami a legsajnálatosabb, nincsenek képzett újságírók, szerkesztők. Szlovákiai magyar kollégá­ink azonban ebben a nehéz helyzetben is — szó szerint — mindent megtesznek, a magyar szó terjesztéséért, a magyar nyelvű sajtó fennmaradásáért. Ebben a nemes munkájukban az anyaországból is támogatják őket. Ilyen támogatás például az, hogy a Palóc című regioná­lis újságot Balassagyarmaton nyomatják. Igen jó és gyümöl­csöző kapcsolat alakult ki a Pa­lóc és a balassagyarmati Ipoly című lap között, amit csak to­vább gyarapíthat a nemrégiben létrehozott Palóc Sajtóalapít­vány, lehetőséget adva az egész szlovákiai határmenti magyar sajtó összehangolt támogatá­sára. Vendégeink helyzetfeltáró ismertetéséből ismételten kide­rült, hogy nagyon nehéz élni az önállósággal. / \ Segítséget várnak V_______________J A régi struktúrán létrejött magyar nyelvű lapok egyenként csak kis példányszámban jelen­hetnek meg, az anyagiak hiá­nyában, s a terjesztés nehézsé­gei miatt. Ezért is mondták el azt a gondolatot, hogy a határ mentén — az Ipolyságtól Rima­szombatig - egy regionális la­pot kellene létrehozni, koncent­rálva a rendelkezésre álló anyagi és szellemi tőkét. Ebben várnak segítséget a határ inneni oldaláról is. P.A. Ez itten kérem, Magyarország Családi pótlék: vissza a feladónak Egy régi pesti vicc szerint, ha egy úrinő azt mondja, nem, az azt jelenti, talán. Ha azt mondja, talán, az igent jelent. Ha igent mond-akkor nem úrinő. A népjóléti miniszté­rium úrinőnek minősülhet a fentiek alapján, bár nem rajta múlt, hogy nem mondhatott igent. A hír még csak finom fi­gyelmeztetés: adóköteles lehet a családi pótlék. Ha most arra gondolunk, hogy nemrégiben két héttel a hivatalos bejelen­tés után, miszerint nem lesz húsáremelés, már arról tájé­koztattak, hogy melyik termék mennyivel kerül többe-csak arra kell vámunk, mikor lesz lesz a lehetből. Valami nagy tévedés van itt Magyarországon. Nagycsalá­dokra épülnek a rendszerek, miközben a családok képtele­nek magukat naggyá tenni. A háromgyermekes szülők nem a tejfölben vannak fenékig, ho­lott ez látszólag érthetetlen. Csak családi pótlékból három adagot kapnak. A népjóléti tárca legutóbbi trükkös terve szerint még mindig ők járnak jól (ne csak a jelenlegiekre gondoljunk, bárkiből lehet há­romgyerekes szülő), merthogy nem adóznak majd 100 száza­lékosan, szemben az idejüket mással töltő két, uram bocsá', egy gyerekes szülőkkel. Ha ugyanis az érdekegyeztetés után a parlament elfogadja a népjólétiek tervét, csak az első két gyerek után kéri majd visz- sza az állam a tőle kapott tá­mogatás egy részét. Mit mond­junk? Ha ez nem ösztönzi a szülőket a második-harmadik gyerek összehozására, akkor semmi.- Dudellai -

Next

/
Oldalképek
Tartalom