Nógrád Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-19-20 / 222. szám
1992. szeptember 19-20., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP 7 Egyházi érdekre hivatkozva huszonkétszer áthelyezték Szentelt víz alá nyomva Elriasztja az embereket az üdvösség forrásától Tömeges esküvő Szöulban Szöulban, az olimpiai stadionban a világ 131 országából 20 ezer íljú pár mondta ki az örök hűséget egymásnak. 800 autóbusz ás 2000 személygépkocsi hozta a házasulandókat, az egyenként 15 grammos arany jegygyűrűk összesen 5 millió dollárba kerültek. Amit a kárpótlásról (még) tudni kell A földszerzés szabályai-A földárveréseken termőföldhöz jutón tulajdonosok a földjüket öt éven belül nem vonhatják ki a mezőgazdasági művelésből. Mi történik azokkal. akik ezt a tilalmat megszegik? — kérdeztük dr. S zabady Attilától, az Országos Kárpótlási ás Kárrendezési Hivatal osztályvezetőjétől.-A tilalomszegők földjét az állam kártalanítás nélkül visz- szaveszi és ismét árverésre bocsátja. Ha valaki nem folytat a földjén mezőgazdasági termelést, mert mondjuk beteg, vagy nincs rá pénze, akkor is a földjét termőképesen gyom- és fertőzésmentesen - kell tartania. Csak ebben az esetben mentesül a szankciók alól. Aki mezőgazdasági vállalkozási támogatást vesz igénybe, de ilyen tevékenységet nem folytat, akkor a támogatás olyan hitellé alakul át. amelynek visszafizetése azonnal esedékessé válik, még- pedig egy összegben és készpénzben. Az ilyen támogatással megszerzett földre biztosítékként - elidegenítési tilalmat és jelzálogot jegyeznek be. Ezt csak akkor törlik, ha a tulajdonos a hitelt visszafizette.- Milyen jogai vannak az új tulajdonosoknak ?- A földtulajdonosok jogai széles körűek. Abban a pillanatban. hogy megszerezte valaki a tulajdonjogot, bármit tehet birtokával: bérbe adhatja, átengedheti ingyenes használatba. elajándékozhatja és el is adhatja. Semmilyen jogszabály sem tiltja az értékesítést, de ha valaki a kárpótlási vételi jog alapján szerzett termőföldet három éven belül elidegeníti, akkor az ebből származó bevétel teljes egészében a személyi jövedelemadó alapjául szolgál. Az értéknövelő beruházásokat természetesen levonhatja ebből. Egy konkrét példával: ha valaki a liciten a kárpótlási jegyéért földet vásárol és mondjuk azt egy év múlva eladja 500 ezer forintért, akkor ez a pénz az utolsó fillérig adókötelessé válik.- Ki állja a megvásárolt föld kimérésének költségeit?- A föld kijelölésének, önálló ingatlanként történő kialakításának kiadásait, valamint az ingatlannyilvántartási bejegyzést a költségvetés fedezi. A tulajdonszerzés mentes a vagyonszerzési illeték alól is. Lényeges tudni, hogy az utakat az érintetek saját földjének terhére alakítják ki és termelésből kivett területként tartják számon.- Tehát, miután a földmérő kimérte a termőföldet, s a körzeti földhivatal bejegyezte a tulajdonjogot, akkor semmi akadálya nincs annak, hogy az új tulajdonos elkezdjen gazdálkodni.- Amennyiben rendben van. Előfordulhatnak azonban vitás esetek. Például, ha a szövetkezet vagy az állami gazdaság korábban értéknövelő beruházásokat végzett, akkor a ráfordítások megtérítését jogosan igényli az új gazdától. A fizetési feltételekről meg kel állapodni, mivel csak akkor lehet bejegyezni a tulajdonjogot, ha ezt a megállapodást az új tulajdonos felmutatja. (Ilyen esetben részletfizetést is lehet kérni). Amennyiben „lábon álló” termés van a területen, a gazdálkodó szervezetnek nyilatkoznia kell, hogy a terményt betakarítja-e vagy sem. Ha nem hajlandó ilyen nyilatkozatra, akkor december 31 -éig a földhivatal mindenképpen bejegyzi az új tulajdont, és ezzel a föld birtokba vehetővé válik. Újvári Gizella Ötvennyolc éves korában - amikor még egy pap teljes lelki és testi erejével végezhetné Isten szolgálatát - kényszemyug- díjba küldte püspöke. Mindez tizenkét éve történt. Akkor kapta meg ezt a majdnem egész életre szóló „utolsó kenetet”. Harmincnyolc évi papi szolgálata alatt „egyházi érdekre hivatkozva” huszonkétszer helyezték keményebbnél-kemé- nyebb helyekre. Isten háta meg- etti kis falvakba. Kényszernyugdíj ismeretlen okból Próbatételre!? Fercsik István katolikus pap hűséges és engedelmes fiaként egyházának, mindenhová elment. Ahogyan érkeztek ellene a feljelentések a váci püspökségre, úgy születtek ellene az ukázok újbóli és újbóli áthelyezésére. Addig gyűlt dossziéjában a terhelő anyag míg végül, mintegy utolsó lehetőségeként az „Istennel és az emberekkel való kiengesztelő- désre” 1982-ben kényszernyugdíjazták . .. Akkor és azóta sem, Fercsik atya nem ismerhette meg egyetlen ellene szóló feljelentés tartalmát sem. Többszöri közeledése és kérése ellenére sem tekinthetett bele a sokat emlegetett aktákba és nem közölték vele vesszőfutásának, kény- szemyugdíjaztatásának valódi okait. Ezért aztán soha nem volt lehetősége, hogy visszautasítsa a vádakat, amelyek ha nem is tették tönkre, de megkeserítették a lelkét, nehézzé tették az életét. A vád: féktelen Mindezek ellenére Fercsik Tstván tisztelendő kisegítői státuszban Bér, Szirák és Kisbá- gyon katolikus híveinek lelki gondozója. Esket és temet, hittant tanít és misézik, templomot újíttat fel és paptestvéreit helyettesíti, ha szükséges. Egyszóval szolgál. Hetvenévesen is lankadatlan szorgalommal teszi a dolgát. A kisbágyoni parókián beszélgettünk az alacsony termetű, friss szellemiségű, jó kondícióban levő idős pappal.- Tiszteledő úr, bár az igazi vádakat nem ismerhette meg, milyen okok vezethettek kinyugdíjazásához?- Egy általános, kenetteljes, s egy pap számára egyértelmű kiütésként is felfogható indokot írtak, olyat ami megfoghatatlan: „elriasztja az embereket, az üdvösség forrásától ...” Egy másik, de kétségtelenül tisztességesebb és emberibb kritika is elhangzott más elöljáróm szájából. amelyet megértőbben fogadtam mint az elsőt: „Egyházmegyéjének egyik legképzettebb és legagilisabb papja, csupán fékezhetetlenül indulatos.” Ehhez csak annyit fűzök hozzá, hogy az apám Pesten a Beszkárttól ment nyugdíjba. Egyszerű, munkásember volt. Kerülte a köntörfalazást, szerette az egyenes beszédet. Hasonlóan én is szeretem megmondani az igazságot, bár van diplomáciai érzékem is. Akkor is így volt, amikor az egyház és az állam közötti kiegyezés megszületését korainak tartottam, s ezt a véleményemet néhány jóakaróm szóban még „sokszorosította” is, így aztán könnyen eljuthatott az egyházi hierarchia felsőbb szintjeire is. S aztán léptek. Helyeztek városról falura és vissza. Egyházi „büntetóhelyeken” Olyan helyeken is megfordultam. amelyet akkor, s ez nyílt titok „büntetőhelyeknek” hívtunk papi körökben. Egyházi, papi tanulmányaimat kiváló minősítéssel szereztem meg, ezért sem tudtam nagyon felfogni miért küldenek olyan faluba, ahol lámpással kell keresni a katolikust. Nem nagyon sokáig gondolkodtam ezen. Próbáltam tenni, cselekedni. Lehet, hogy a „féktelenségemet" a templomépítésekben, -renoválásokban és parókiafelújításokban éltem ki? Talán azért, mert mindig jobban becsültem a kenetteljes és ékes szavaknál a jobbító, gyarapító szándékú tetteket, a személyes példamutatást. Hasonlóan a „féktelenségemet” élhettem ki a kecskeméti tanyavilágban, amikor egy kerékpárral jártam hóban. sárban, rekkenő hőségben az osztatlan kisiskolákat, tanítva a nebulókat hittanra. Kicsit kényelmesebb volt a hírős városi flasztert taposni, amikor itteni gimnáziumokban voltam hittanár. Szóval a papi munka számos területén dolgoztam és úgy érzem a híveim is tanítványaim is szerettek. Bár ez nem jelenti azt, hogy hibát ne vétettem volna, ne lettek volna kevésbé jóakaróim, vagy éppen ellenségeim. Csupán azt, hogy igyekeztem mindig minden körülmények között isten szolgájaként tenni valamit, híveimért és egyházamért. Sok volt a huszonkétszeri áthelyezés. Normális körülmények között egy papot békén hagynak és nem zavarnak ennyi helyre. A rengeteg hurcolkodás, az emberekhez, a körülményekhez és szokásokhoz való alkalmazkodás sem volt köny- nyű. Mindezt a fogadott engedelmesség szellemében igyekeztem kezelni. Nem mentem! Annak ellenére, hogy éreztem később már nyilvánvalóvá vált, hogy, ahol mindezekről döntenek, ott számomra nem teremhet virág. Úgyannyira nem, hogy a végén már megsokalltám az értelmetlenné váló áthelyezéseket. és kétszer is megvetettem a lábamat. Nem mentem! Mire lesújtott rám a felfüggesztés réme.- Milyen indokkal helyezték át sorozatosan?- Nem indokolták. Csupán egy nyúlfarknyi általános megállapítást közöltek: „Egyházi érdekből áthelyezve”.- Mikor telt be a kehely, jobban mondva a pohár?- Kényszemyugdíjaztak 1982-ben. Olyan volt a paphiány mint most, vagy még nagyobb. Erőm teljében voltam. A püspök akkori elbocsátó levelében egész majd negyven évi papi működésemet negatívnak minősítette. S még mintegy földi vigaszként megjegyezte, hogy remélhetőleg lesz majd alkalmam az Istennel és az emberekkel kibékülni. Természetesen akkor sem éreztem, s most sem érzem ennek nagyobb szükségességét, mint bármelyik embertársamnak vagy paptestvéremnek oka lenne erre.-Nem lehetett könnyű ilyen körülmények között, a bizonytalanság gyötrő érzésével szolgálni. Gyanakodva néztek- Leküzdöttem az érzéseket. Pedig a hívek is kissé gyanakodva néztek arra az emberre aki éppen a sokadik helyről érkezett. Bár nem ezekkel törődtem, hanem inkább dolgoztam, közben úgy görgettem a semmitmondó és mondvacsinált ürügyekkel kreált áthelyezések garmadáját magam előtt, mintha egy veszélyesen növekvő hólavina lett volna, amely végül is majdnem maga alá temetett. Most, hogy megtörtént a rendszerváltás, sorra rehabilitálnak embereket és az egyház vezetése is azt hirdeti, hogy lelki megújulás csak kiengeszte- lődéssel lehet, arra gondoltam, hogy végre megpróbálom megismerni az ellenem felhozott vádakat, hogy egytől egyig megválaszolhassak, tételesen megcáfolhassam valamennyit. Múlt év áprilisától több levelet is írtam a váci egyházmegyei hatóságnak, de eddig igazán érdemi választ nem kaptam. Nem kívánok semmi mást. csupán a betekintés lehetőségét saját aktámba, amely a rossz nyelvek szerint csak úgy dagad a panaszos levelektől és a feljelentésektől. Akár valódiak, akár mondvacsináltak, annak aki ezek következtében szenvedett hátrányt, annak joga van mindezt látni, megismerni és megcáfolni. Meghurcolt papi becsületem védelmében szeretném mindezt tenni azért, hogy néhány régi és mostani híveim szeméből is eltűnhessenek végre a személyem megítélésére vonatkozó bizonytalan kérdőjelek, az alaptalan rágalmak. Egyben emelt fővel állhassak volt bíráim elé és kiérdemeljem, az általuk tőlem eddig megvont elismeréseket, illetve kitüntetéseket minden volt hívem előtt. Hiszen bármenynyire is régen történtek az események. ördög módjára még kísérthet a múlt. Lesz-e végre rehabilitáció? Egészen biztos, hogy Fercsik tisztelendő- úr élete, sorsa nem egyedülálló. Ahogyan meghurcoltak „állampolgárokat" tanácstitkári, elnöki javaslatra, egyházügyi hivatali utasításra, buzgón áthelyeztek, vagy nyugdíjba zavartak papokat is az elmúlt 40 év alatt. Folyik-e jelenleg a katolikus egyházban a meghurcolt papok rehabilitálására irányuló munka és konkrétan mikor számíthat Fercsik István papi becsületének helyreállítására? - kérdeztük Keszthelyi Ferenc váci püspöktől, miután módja volt a fent leírtakat elolvasnia. Keszthelyi püspök úr szeptember 3-án kelt levelében a következő szűkre szabott választ adta: „Fercsik István főtisztelendő úr sohasem volt egyházi büntetéssel (censura) sújtva. Ennek következtében mi rehabilitálni sem tudjuk. Nyugdíjazása kellő időben, megfelelő okok alapján történt. Állapota nem változott. 1992. október 30-án Felsőpe- tényben Mindszenty-emlékna- pot szervezünk. Fél tízkor fogunk megemlékezni az egyházmegye politikai okokból meggyilkolt vagy meghurcolt papjairól." Fercsik István, ott lesz-e a meghívottak között . ..? Szabó Gy. Sándor Kilóg a s0rból... Kedves Olvasó Játékunk célja, hogy megkeressük a megyében azokat az embereket, akik valamilyen módon "kilógnak a .sorból”. Ha Ön úgy érzi, hogy más, mint a többi ember, másként gondolkodik, másként cselekszik, más a külseje, vagyis egyszerűen MÁS, akkor írjon nekünk! Ha Ön nem "más”, de ismer valakit, aki igen, ne habozzon, írjon! Az igazán érdekes embereket felkeressük, cikket írunk róluk. Az olvasók szavazatai alapján - várhatóan december közepén - tesszük közzé a lap hasábjain, ki az, aki Nógrád megyében a "legjobban kilóg a sorból"! Jutalma egy music center lesz. A jelentkezéseket és a jelöléseket 1992. október 9-ig fogadjuk el. A borítékra kérjük ráírni: "Kilóg a sorból". Az érdekes emberekről szóló tudósításokat folyamatosan közöljük majd. Szavazatokat a lapban található szavazólapon fogadunk el. A szavazólapot december közöljük az újságban. A kitöltött szavazólapot kérjük a szerkesztőség címére eljuttatni. Támogatást kap a Portéka és a Sün Sámuel ovi Negyedmilliárd közművelődésre A hollókői hagyományőrzők sem maradlak ki Az ország csaknem másfélezer településéről több mint kilencezer kérelem érkezett a közművelődési pályázatra. Központi keretből a települések minden állandó lakosuk után 200 forintos közművelődési támogatást kapnak, további ne- gyedmilliárdot pedig a Művelődési és Közoktatási Minisztérium nyilvános pályázatán lehetett elnyerni. Ebben az évben hat témakört részesítettek előnyben. Elsősorban a települések művelődési hagyományainak megőrzését, az amatőr művészeti mozgalmakat támogatta, s erre csaknem százmillió forintot szántak. A fennmaradó összeggel a hátrányos helyzetű települések közművelődési tevékenységét, a humán és közhasznú információs szolgálatokat, a népfőiskolákat és az iskolarendszeren kívüli felnőttképzést segítették. Kapott pénzt óvoda, könyvtár, nyugdíjas klub alapítvány, cigányszervezet, tűzoltó zenekar és természetesen sok művelődési ház, a mozgáskorlátozottak több helyi szervezete, néhány egyházi iskola és alkoholmentes ifjúsági klub. A legkisebb összeget - 1673 forintot Klárafalva önkormányzata, míg a legtöbbet - 3,5 milliót - a soproni Németh László Közép-Európai Népi Akadémia veheti fel. A szekszárdi székhelyű Du- namenti Folklór Fesztivál operatív bizottságát 800 ezer forinttal támogatta a kuratórium, de eredményesen pályázott többek között a kecskeméti természet- gyógyász egyesület, a nyugdíjas pedagógusok füzesgyarmati klubja, a jászberényi Sün Sámuel óvoda, a komáromi Portéka zenekar, a zalaegerszegi Reflex színpad, a Somogy tánc- együttes alapítvány, a komlói Szécsényi kör, a hollókői hagyományőrző egyesület is. Több mint négy és félezer egyéni és közösségi pályázónak ítélt a kuratórium kisebb-na- gyobb támogatást művelődési célprogramjaikhoz. A nyerteseket rövidesen értesíti a Művelődési és Közoktatási Minisztérium. (szó)
