Nógrád Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-19-20 / 222. szám
6 HÍRLAP HÉTVÉGI MAGAZIN 1992. szeptember 19-20., szombat-vasárnap Régi álom Levániáról Johannes Kepler, a nagy csillagász-matematikus - nyugodtan mondhatjuk - a tudósok leg- szerencsétlenebbike, de közülük ő volt a legzseniálisabb ember. Mozgalmas és kegyetlen korban élt, amikor az emberek az égbe angyalokat képzeltek. A tudomány ekkor még a legkevésbé sem ismerte fel a jelenségek mögött húzódó természeti törvényeket. Kepler volt az első, aki helyesen és matematikai formába öntve értelmezte a Naprendszer működését. A tudós már régóta arra vágyott, hogy a nagy Tycho Brahe csillagász méltó munkatársa legyen. Tycho már három éve kémlelte az egek birodalmát, s neki voltak a legpontosabb bolygómegfigyelései. Kepler ilyenekkel nem rendelkezett, ő elméleti ember volt. Az adatok birtokában többévi fáradságos munka árán dolgozta ki az égi mechanika három nagy törvényét, ami egyben betetőzte Kopernikusz művét, vagyis azét a világrendszerét, amelyben a Föld és a rajta élő ember elvesztette kiváltságos helyzetét. A három törvényt ugyan néhány sorban meg lehet fogalmazni, de 18 évig tartó fáradságos munka kellett ahhoz, hogy Kepler megajándékozhassa velük az emberiséget. Ezenkívül még számos, tudományos ismeretterjesztő művet írt. Családjára örökül két inget, csillagászati tábláinak (Tabula Rudolphi- nae), 73 eladatlan példányt és egy fantasztikus regény kéziratát hagyta. (Egy évszázaddal később II. Katalin vásárolta meg őket, s jelenleg a pulkovói múzeum kincsei közé tartoznak.) Ezt az alkotást 1634-ben Alom" címmel adták ki latinul. A kézirat és a könyv sorsa azonban olyan keservesnek bizonyult. mint a szerzőé. A megjelentetés után hosszú évszázadokra elfelejteték. Vajon milyen erők késztették Keplert, hogy tudományos tevékenysége mellett, a fantasztikus műfajhoz forduljon? A választ a nevezett novellából megtudhatjuk, vagyis azt, hogy a csillagászt élénken foglalkoztatta az a gondolat. ha netán értelmes lények élnek a Holdon, vajon hogyan élhetnek, milyenek lehetnek. „Ha elűznek bennünket a Földről, akkor ez a könyv hasznos útmutatóként szolgálhat a Holdra emigrálóknak" - írta. Az írás célja a csillagászati is- merettterjesztés a hétköznapi ember számára. Ez akkoriban nem olt könnyű dolog, hiszen még a tudós embereket is sokszor eretnekséggel vádolták. Az Alom” című mű legelején arról ír, hogyan történik az utazás a Holdra, a fénytől rettegő „elfek" szárnyán. Majd a Hold körüli térség legmegragadóbb leírása következik, természetesen a középkor tudományos színvonalán. Az űrben sziporkáznak a csillagok, a Naprendszer távolabbi részében a bolygók, üstökösök, aszteroidák róják útjukat. És íme itt van a Föld - a Volva -, amely szüntelenül forog saját tengelye körül. A Földet a Hold tányérjának közepéből tekintve, zeniten álló gigászi gömbnek lehet látni. A Hold korongjának széléről pedig a horizonton álló óriási kupolának mutatkozna, az „izzó” állapotot Kepler Le- vánia meglehetősen sűrű légkörével magyrázza. Feltételezi, hogy a Hold a Naptól „elfordult” - nem látható oldalán Álom Levániáról mindent jég és hó bont, és kegyetlen szélviharok dúlnak. A Földet nézve látja a különböző alakzatokra emlékeztető kontinenseket: egy óriási ölelésbe simuló lányka - Európa és Afrika, macska - a Skandi- náv-félsziget, himbálódzó harang - Dél-Amerika. A déli területek, egyszarvú alakjában összefolynak. A sarki jégsapkákról nem tesz említést, hiszen ezeket Kepler halála után száz év múlva fedezték fel. Levániát mindenféle élőlények, szörnyek, monstrumok, kígyó alakú szörnyszülöttek lakják. Mély barlangokban, ha- sadékokban szaporodnak és élnek, mivel a felszínen iszonyú forróság és fagy váltakozik. Galilei 1610-ben elkészítette az első távcsövét, és felfedezte a Jupiter holdjait, a Vénusz fázisait, a Hold hegyes-völgyes tájait és krátereit. Kepler miután értesült a nagy eseményről, egy magyarázó kommentárt írt az Alom"-hoz. így ismerte el ennek szükségszerűségét: „Levánia lakott birodalmáról, barlangjairól szándékosan fantáziával írtam... Itt az értelem híjával, a szem mindenfajta tanúskodásának vezérelte saját magát. De ha akkor tudtam volna, hogy a Holdon olyan sok a mély üreg. ahogyan az Galilei csöve felfedezte, akkor úgy vélem, sokkal bátrabban írhattam volna le ezeket a szavakat." Nemsokára maga is készített távcsövet, s bár látása gyenge volt, éjszakánként sokat figyelte égi kísérőnket. A kráterek geometriai pontossága arról győzte meg a csillagászt, hogy Leváni- ában nem csupán csúszómászók és szárnyas szörnyek élnek, hanem értelmes lények is. így ír erről: „A Hold foltos részeiben, a szabályos köralakú mélyedésekben valami mesterségesnek látható, amit építészeti értelemben alkottak meg. Mivel efféle segítség nélkül, egyedül csak az elemi mozgások eredményeként ilyen kerek formák nem alakulhatnak... következésképpen mi következtethetünk arra, hogy a Holdon olyan élőlények vannak, akik megáldottak az értelemmel.” Kepler képzeletében városok nőttek a Holdon. Lakóik legnagyobb gondja az volt, hogy miként teremtsenek árnyékot a Nap tűző sugarai elől. Ehhez a holdi lényeknek minden mérnöki tudást megtestesítő építményeket kellett felhúzniuk. Most. amikor az ember már több ízben járt a Holdon, Levánia országának mérnöki ügyeskedése némileg naivnak tűnik. De e sorokat olvasva sohasem szabad elfelejtenünk, hogy több évszázaddal ezelőtt Kepler a sci-fi alkotás könnyed formájával mégiscsak elsősorban az igazságot tanította. UFO-lesen A szakemberek szerint évente három százalékos valószínűséggel érhet bennünket meteorittalálat. Ez az érték első pillanatra vaiószínűtlenül magasnak tűnik, de az esetleges írások gyűjteményét elemezve ez a szám eiőbb-utóbb mégis elfogadhatónak bizonyul. 1929-ben Belgrád közelében egy esküvőn a menyasszony édesapját, a gépkocsi tetején áthaladó meteorit agyonütötte. Hasonló végzet érte Castiliano tábornokot, aki 1906-ban a felkelők seregét vezette Nicaragua kormánya ellen. Az alig gesztenye nagyságú meteorit pont akkor vágta fejbe, amikor az egyik éjszaka, gondolataiba merülve, üldögélt a sátor előtt. A tábornok azon nyomban meghalt, a felkelők serege pedig hamarosan felbomlott. Szerencsésebb volt a Birmig- ham melletti iparváros, Barwell, amikor 1965 karácsonyán heves meteoritzápor vonult végig ezen a területen. Senkit sem ért találat - írta a Sky and Telescope csillagászati ismeretterjesztő folyóirat -, de ezúttal ez valóban csak a szerencsén múlott. A meteoriteső, ablakokat, kirakatokat, háztetőket és egy gépkocsit sodort el. Már nem volt ilyen szerencsés az USA Alabama államában élő Mrs. Hulitt Hodges, amikor 1954-ben a lakása mennyezetét egy majdnem négy kilós meteorit átütötte. A váratlan kozmikus vendég először a rádióhoz csapódott, ahonnan visszapattanva Mrs. Hulitt karját és combját érintve, csúnya égési sebeket okozott. Balszerencse üldözi a hajókat is. 1907 augusztusában szintén egy meteor pusztította el a New-Castle-ból San Francis- cóba tartó Eclipse háromárbó- cost. Már nyolcvanötödik napja hajóztak az óceánon, amikor egy emberfej nagyságú meteorit zuhant le a fedélzetre, ami úgy hatolt át a hajó testén, mint a kés a vajon. A hajó oldalán támadt léken dőlt be a víz az alsó fedélzetre. Több napig- éjjel-nappal dolgoztak a szivaty- tyúk, de a legénységnek a ember feletti küzdelmek ellenére Kozmikus sem sikerült megakadályozna a víz további beömlését. így a 16 tengerészt - 90 mérföldnyire a legközelebbi lakott szárazföldről, a Hawaii szigetektől, kénytelen volt elhagyni a hajót. A Sagitarius nevű angol vitorlásnak gyorsabb és drámaibb volt a pusztulása. Egy meteorit pillanatok alatt kettészakította a hajó fél oldalát, amely aztán olyan gyorsan elkezdett süly- lyedni. hogy a legénységnek alig maradt ideje a menekülésre. Lehetne vég nélkül sorolni a meteorit okozta hajókatasztrófákat. Volt olyan eset is, amikor a meteorit mindössze néhány méterre a hajótól zuhant a tengerbe. Ezt követően a hatalmas hullám, majdnem felborította a gőzöst, megrongálta a gépezetet, a kormányt, és kárt tett több fedélzeti berendezésben is. Nagyon valószínű, hogy meteoritok és a hajók találkozása nem is olyan ritkaság, mint ahogy azt egyébként gondolják. Töjsb tucat magyarázat nélkül maradt hajóeltűnésről tudunk. ‘ Egyes ufológusok és ufóhívők lelkes csoportja a repülőcsészealjak rovására írja ezeket a titokzatos hajóeltűnéseket. Állításaikat szemtanúkkal igazolják, akik sokszor láttak ismeretlen repülő szerkezeteket felmerülni az óceán habjaiból. Gyakran hivatkoznak híres hajósok megfigyeléseire. így például Thor Heyerdahlra is, a legendás hírű Kon-Tiki tutajparancsnokára, aki az ófeán elhagyott részén, a víz felszíne alatt óriási, tojásdad testeket vett észre. Ufók, vagy meteoritok? Nagyon valószínű az elgondolás, hogy a sok titokzatos hajóeltűnés meteoritok becsapódása miatt következett be. Tehát a légifelderítés korszakában és az óceánokon folyó élénk forgalom ellenére még ma is előformerénylet dúlnak rejtélyes tengeri katasztrófák, amikhez semmi közük nincs az ufok-nak. Persze szárazföldön egészen más a helyzet. Ott a nyomok legtöbbször hosszú ideig megmaradnak. 1847-ben egy krini- cei vályogvető családjához repült be a tetőn keresztül a váratlan vendég. Szerencsére senkinek sem lett semmi baja, az ijedtségen kívül. Sokáig fogva tartotta őket a szoba, mert a sok törmelék egészen eltorlaszolta az ajtót. A tekintélyes súlyú 17,1 kilogrammos szideritdara- bot később a pincében találták meg. A Tunguz-meteorok közön számon tartanak egy másik nagyméretű égivendéget is, ami a Szovjetúnió területe felett robbant szét. Az említett meteortest 1947. február 12-én az északi szélesség 46 fok 9 percének (csaknem Budapest szélessége) és a keleti hosszúság 134,5 fokának találkozásánál robbant fel. A jelenség erős fényű tűzgömbként mutatkozott a ragyogó napsütésben a tiszta égbolton. A felvillanás ugyan néhány másodpercig tartott, de a fénye olyan erős volt, hogy valósággal elvakította a szemtanúkat. A felvillanáskor még a közelebbi tárgyak is árnyékot vetettek. A meteortest útját vastag porcsóva kísérte, amely több órán át látható maradt. A tűzgömb eltűnése után robbanáshoz hasonló detonáció hallatszott, amit valami morajlásféle követett. A lakott területeken, amelyik felett elszáguldott a test, furcsa jelenségeket észleltek: az ajtók felpattantak, az ablakok betörtek, vagy elrepedtek, a mennyezetről lehullott a vakolat, a képek lezuhantak, és a talaj rázkódott. A szakemberek később megállapították, hogy az egységes A meteorit Mrs. Hullit Hodges combján égési sebet okozott test a felszíntől körülbelül 6 kilométer magasságban hozzávetőleg ezer darabra robbant szét. így meglehetősen kis - mintegy két kilométer átmérőjű - területen szóródott szét. A lehullott darabok krátereket ütöttek a felszínbe, néhány nagyobb re- peszdarab hosszú csatornát vájt a talajba. Egy csaknem 14 kilogrammos meteoritdarab egy 70 centiméteres átmérőjű cédrustörzsnek, ütközött, és olyan mélyen belé hatolt, hogy a test által vájt „alagút” a túlsó oldaláig ért! Egy másik. 343 kilogrammos darab kettészelt egy 40 centiméter vastagságú erdei fenyőt, miközben a meteorittest kettétört. Számítások alapján bolygónk napi 4000-5000 tonnával gyarapodik. Persze vannak ettől fantasztikusabb becslések is, melyek szerint az évi meteoritbecsapódás 2,5 milliárd tonnát tesz ki. Ez a szám csak addig tűnik nagynak, amíg össze nem hasonlítjuk Földünk súlyával, ami 5970 trillió tonna. Ily módon bolygónk sugara ezer év alatt is csak mindössze két millimétert növekedne. Ezekkel az érdekes esetekkel csupán arra szerettem volna rávilágítani, hogy az égbolton még akadhatnak - az UFO-kon kívül — más objektumok is, melyek érdekesek lehetnek számunkra. V. Tana Judit Turistautakat szerveznek a sarkkörre Az orosz kormány csökkentette a sarkkutatásra szánt pénzt. A hosszú idő óta folyó és sikeres sarki expedíciót más módon kell eltartani. Turistautakat szerveznek a sarkkörre, és az ebből befolyó pénzzel támogatják az expedíció munkáját A minitörpe Felnőtt, mégis tökmag: Emmanuel Lewis, aki 1983-ban 109 centiméteres volt. 13 éves néger árvaként lett tv-világsztár egyik napról a másikra. Ma az atlantai Clark egyetem 122 centiméteres hallgatója.- Egy kicsit ugyan még nőni fogok, - mondja az immár 21 éves fiú - de normális magasságot sohasem fog elérni. Na és? Michael J. Fox is kisnövésű. Emmanuel, aki a testőre által vezetett Mercedes-szel jár az egyetemi előadásokra Bro- oklynból származik és 11 évesen a „Burger King” hálózat hamburger reklámozójaként tette meg az első lépéseket a karrier útján. A .„.Webster" című sorozat gazdaggá tette. Ma egy atlantai és eg Beverly Hills-i ház tulajdonosa. 1987-ben még több szórakoztató műsorban szerepelt, majd hátat fordított a televíziózásnak. Biológiai forradalom előtt: sose halunk meg? A biológia tudománya olyan forradalmi változások előtt áll, amihez csak az atomhasadás ötven évvel ezelőtti felfedezése fogható. Nem az életelixír várható felfedezéséről van szó, ám mégis valami hasonlóról, ami az emberi sejtek élettartamát meg fogja kétszerezni. Amerikai tudósok már jó ideje folytatnak laboratóriumi kísérleteket, hogy genetikai „gyógyírt” találjanak az öregedésre, ígéretes eredményeket értek el az immunrendszer titkainak feltárásában, sőt különleges injekciók adagolásával idős férfiak csontozatát és izomzatát visszafiatalították. Nem elképzelhetetlen, hogy a várható élettartam a jövő évezredben a többszörösére nő. Michael Jazwinsky dallasi kutató szerint nincs ebben semmi meglepő, hiszen az életkor már eddig is megtöbbszöröződött. A római birodalom polgára örülhetett, ha megérte 22. születésnapját. 1850-ben a legtöbb amerikai már 45 évesen „alulról szagolta a ibolyát”, a századfordulón pedig 48 év volt a várható élettartam, mi napjainkra 45 évre nőtt. Magyarországon az életfeltételek nehezedése ellenére nő az idős emberek száma. A szakemberek mindenesetre óvatosságra intenek, s az emberi élet mesterséges meghosszabbításának hátrányaira is rámutatnak. A várható túlnépesedésnek köszönhetően ugyanis akár húsz nemzedék is élhet egymás mellett a családban és ránctalan aggastyánok milliói fogják halálra unni magukat. Az agysejtek pusztulását egyelőre nem sikerül megakadályoznia a tudománynak. (Aki a biológiai órát visszaállítja, a tűzzel játszik" - figyelmeztet a kétkedő tudósok egyike. S valóban: mi lenne jó abban, ha négyszáz évig élnénk, ám az utolsó háromszáz évben a százévesek szellemi szintjén?
