Nógrád Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-10 / 214. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. szeptember 10., csütörtök A neves drámaíró és sokat bírált MDF-politikus, Csurka István szííkebb pátriánkban, Nógrádban is heves vihart kavart és megosztotta a közvéleményt Néhány gondolat... című terjedelmes tanulmányával, amely a szerző lapjában, a Magyar Fórumban jelent meg Szent István ünnepére. Több írásban foglalkoztunk magunk is az úgynevezett dolgozattal, s egy bizonyos kérdésben és aspektusból megfogalmazta véleményét Ozsvárt Tamás szerkesztő kollégánk is. Az ő munkája szintén vitát gerjesztett, de akadt, akit szólásra késztetett többi írásunk is. Nem akarjuk senkitől megtagadni ilyen súlyos és fontos kérdésben a szót, ezért döntöttünk úgy, hogy az e témával foglalkozó levelekből külön összeállítást szerkesztünk. Ezt tárjuk most olvasóink elé. Független lapban megengedhetetlen A Nógrád Megyei Hírlap 1992. szeptember 2-i számában lehozta a velem készült interjút Csurka István írásáról, annak megyei választmányi vitájáról. A szöveg hűen tükrözte az általam elmondottakat, ennek ellenére nagyon meglepett és felháborított, hogy az interjú közepébe szerkesztették a lap egyik újságírójának hosszas magánvéleményét a Csurka-tanulmányról. Úgy gondolom, hogy ez túlment a sajtóetika határain. Az, hogy egy újságíró egy alig leplezett pártvéleményt mond magáénak, szíve-joga. Hogy az újság ezt leközli egy pártlapban, ez ellen nincs kifogásom. Annál kevésbé tartom megengedhetőnek egy független megyei lapban, de hogy ezt a véleményt egy interjú közepébe beleszerkesszék, ez ellen határozottan tiltakoznom kell! A sajtó kiváló szakemberei állandóan azt hangoztatják, hogy elsősorban a hírek közlése a feladatuk, nem pedig saját véleményüknek állandó hangoztatása. Ezt én is független újságírásnak éretném, de az, ami jelen esetben is történt, manipulativ módon próbál az olvasóra hatni. Ez lehet egy választási időszakban egy pártlapnak ügyes újságíróifogása, de akkor ez az újság nem nevezheti magát függetlennek. Örülnék, ha a Nógrád Megyei Hírlap nem egy pártlap. hanem egy független, tárgyilagos híreket hozó néplap lenne — olyan amilyennek hirdeti magát. Dr. Csekey László, az MDF megyei elnöke Vádaskodások, viták kereszttüzében avagy alapvető kérdésekben nem hallgathatunk Vádaskodások, viták kereszttüzében élünk és dolgozunk immáron jó ideje, s rendszerint mindig ugyanazokkal a személyekkel, vagy politikai csoportokkal kerülünk szembe: azokkal a Nógrád megyei MDF-esekkel, akik azt szeretnék - legalábbis leveleik szerint -, ha egyáltalán nem lenne véleményünk a körülöttünk lévő világról, a zajló eseményekről, vagy éppenséggel ha lenne is, azt inkább „politikusán” közölnénk az olvasóinkkal. Mert mi másért is kaptuk - Tótfalvi Sándor megyei hivatalvezetőtől - az MDF Nógrád Megyei Választifiányának levelét? (Mellesleg nem tudjuk, hogy a választmány elnöke miért nem elégedett meg a kollektív levéllel, és mi célból írt saját választ is ...) A tiltakozást kiváltó írást vitapartnereink MSZMP-MSZP-s véleménynek minősítik, s a szerzőre alaposan ráhúzzák a vizeslepedőt, antidemokratikus gondolkodást, ósdi módszerességet, sajtóetikai vétséget és primitív demagógiát tulajdonítva neki. Mielőtt sorra válaszolnánk, le kell szögeznünk: Csurka István dolgozatát ebben az országban nagyon sokan - talán nem tévedünk : a legtöbben - szerkesztőnkhöz hasonlóan ítélik meg, s nem azért, mert bármiféle közük is lenne (amiként szerzőnknek sincs) az előrángatott pártokhoz. Mikor szabadulunk már meg előítéleteinktől, rögeszméinktől? S a kérdés után kérdések következzenek: Miért gondolja úgy a választmány, hogy a kifogásolt írás kiköveteli az állás- foglalást? Miért nem veszi inkább az állásfoglalás elmaradása fölötti sajnálkozásnak? Miért antidemokratikus, ásatag cselekedet a tényekkel megindokolt aggodalom? Nem az volna-e a baj, ha írásunkban konkrétumok nem szerepelnének? Nem akkor volna primitív, demagóg? Lehet-e sajtóetikai vétség az újságíró vélemény- nyilvánítása? Miért nem szabad véleményt megfogalmaznia egy független napilapnak? Mert véleménye óhatatlanul összetalálkozhat valamelyik párt - hogy melyikével az az adott témától függ - álláspontjával? Akkor ink'ább hallgasson az újság? Vagy a függetlenség legyen egyúttal gondolattalanság? A mai magyar tájékoztatáspolitika és gyakorlat alapkérdéseiről van szó: ki, kiknek, miből, mennyit és hogyan tájékoztasson? Az objektív újságírás nem jelentheti a véleménynyilvánítás kiebrudalását, még a pártokhoz nem tartozó, mindenfelé nyitott, független orgánumok esetében sem. De jelenti a vélemények alátámasztottságát, a valóság tárgyszerűségét, a hírek és információk pontosságát. A szerkesztésben jelenti a tiszta és azonnal felismerhető elkülönítést az információk és a kommentárok, illetve a reklámok között... Mi így jártunk el a kifogásolt esetben is: a dr. Csekey Lászlóval készített interjútól szembetűnően elválasztottuk a jegyzetet. Nehezményezik továbbá, hogy a két írást együtt közöltük. Kérdésünk: miért baj az, ha azonos témáról - bár különféleképpen - szóló írások együvé kerülnek; ez nem az olvasó dolgát könnyíti meg? Nem állt szándékunkban vétkes cinkossággal megvádolni a választmányt, még akkor sem, ha a jegyzet lehetőséget ad erre az értelmezésre. Az viszont mindenképpen célunk volt (ezért is folyamodtunk Babitshoz). hogy kimondassék: eljött az igazság pillanata, amikor világossá kell válni, ki mit akar, merre álL ki mit cselekszik. Csak ez alapján közeledhetünk a másikhoz, megbeszélni közös dolgainkat. Nem hisszük, hogy társadalmi közéletünk lényegbe vágó kérdéseiről hallgatnunk kellene, csak azért, mert véleményünk jössz hírbe” kever bennünket, azaz lehetőséget teremt bárkinek, hogy önkényesen hozzákapcsoljon minket akármelyik párthoz. Vitapartnereink sorozatos hazugságokat, sanda csúsztatásokat tulajdonítanak nekünk — persze példák nélkül. Nekünk azonban igazából nem ez a gondunk __ M i rendszeres önvizsgálatot tartunk, mi a saját házunk táján söprűnk, és sikertelenségeinket nem akarjuk másokra kenni. Mi az „a” kimondása után merjük vállalni, tisztán érthetően - olvasóink hűségéért ezzel tartozunk - a _b” kimondását is. Talán nem pártelfogultság, netán tiszteletlenség elvárni ezt a legerősebb kormányzó párt megyei választmányától sem. Sulyok László főszerkesztő Ellenségek - nem ellenfelek? Tiltakozik az MDF megyei választmánya Mire jó a szó? teszi fel a kérdést (gábor) úr a Nógrád Megyei Hírlap augusztus 31-i számában, és felel is, mint a megfellebbezhetetlen igazság birtokosa. Felháborodása bizonyos szempontból érthető, hisz a pártatlan televízió két bajnokából. Havas és Betlen urakból Csurka István azt csinált, amit; össztüzük mérgezett nyilai sehogy sem akartak célba találni. A Hőmérő már inkább megnyerte tetszését, de ebben is talált kivetnivalót. No és a közönség! Az Ösztűz hallgatóságát a tévé és a rádió elnökei ellen tüntetők sorából toborozták, míg a Hőmérő közönsége véletlenszerűen állt össze. Persze! Mondhatnám, naná!! Mire jó hát a szó? Megpróbálom az én véleményemet elmondani. Magyarországon a szavak nem arra valók, hogy valamely tényt, dolgot, jelenséget leírjanak, hanem arra, hogy az SZDSZ, a FIDESZ mindent saKihat Mint gondolkodó, nyugalmat óhajtó ember, a jogállamiság elveinek figyelembe vételével, nem tudtam szó nélkül hagyni a Hírlap szeptember 2-i számában megjelent interjút, amelyben a Csurka-tanulmányról fejti ki véleményét dr. Csekey László, az MDF megyei választmányának elnöke. Illetve szeretnék javítani, mert mint kitűnik, nem a saját véleményét és esetleg az egyszerű tagok véleményét, hanem azt a felülről vezényelt „értékelést” mondja el, melyet Antall József, valamint az MDF országos választmánya megfogalmazott. Ez lenne az MDF-ben az alulról való építkezés és véleménynyilvánítás? Természetesen ez épp úgy olyan párt belső ügye lenne, mint annak idején az MSZMP-ben, ha ez nem lenne kihatással és nem járna veszéllyel az egész magyarságra, bel- és külföldön egyaránt. Az interjúban Csekey László olyan ellentmondásokba keveredik, amikor egyik mondatával cáfolja a másikat, hogy szerintem ez nem vall egy saját véleményt alkotó értelmiségire. Én mégis egyetlen mondatára, ilját nézőpontjából magyarázzon. Nagy a felháborodás liberális körökben a Csurka-dolgozat miatt. Bizonyos vonatkozásait (a zsidókkal kapcsolatos nézetek, Antall miniszterelnök úrra való utalása) szerencsétlennek tartom, a többi részét megfontolandónak. A demokrácia liberális bajnokai hallottak-e arról, hogy tolerancia is van a világon, hogy tolerancia nélkül nincs demokrácia? Tudnak-e arról a demokratáról, aki politikai ellenfeléről szólva kijelentette: nem értek vele egyet, de az életemet is adnám azért, hogy véleményét elmondhassa. Miért irtóznak annyira az ellenkező véleménytől? Egy ellenzéki potentát feltette a kérdést: hogyan tud Bródi és Szörényi együtt dolgozni, mikor Szörényi mostanában gyanús (kormánypárti) körökben forog? Hát már itt tartunk? Nem politikai ellenfelek, hanem ellenségek állnak szemben egyletve annak a kijelentésére szeretnék választ kapni, melyet a pártja vezetői már felülről kimondták a Csurka-tanulmány folytán, hogy,, ... ami talán nem volt a legszerencsésebb. Többek között a megjelentetés időpontja ... Az időzítés kifejezetten szerencsétlen volt.” Tehát mire következtethet ebből még az egyszerű hatele- mis halandó is? Az MDF vezetősége tulajdonképpen egyetért Csurkával, csak az időpont megválasztásában vannak eltérő vélemények. Ezek alapján kérdezem: Milyen idő felelt volna meg a trianoni siralmaknak és tizenötmilliós nagymagyarságunk egyesítésének? Amikor már a szomszédos államokkal, jelenleg elég kedvezően alakuló tárgyalások olyan eredményeket fognak produkálni, hogy az ott élő magyar testvéreink sokkal jobban fognak élni jogaikkal, ínint a hazánkban élő kisebbségék? Nálunk minden nagyon szép és minden nagyon jó ezen a területen? Milyen idő felelt volna meg legfőbb méltóságunkat, a Magyar Köztársaság elnökét „le- zsidóügynöközni”? Azután mimással? A médiák vezetőinek leváltása ügyében keletkezett hatáskörvita a szavak értékének devalválódását igen jól példázza. Hiába adta közre az Alkotmánybíróság állásfoglalását az SZDSZ csak saját nézetét fújja. A szavak értékének csökkenését jelenti már korábban a hadsereg parancsnoklásának kérdésében keletkezett vita. Az egyházi iskolák kérdése is ebbe a körbe tartozik. A szavak elferdítése mindenben; rendszer- változás, privatizáció, munka- nélküliség, infláció, az életszínvonal alakulása. Az igen jelentése attól függ, hogy a kormánypártok, vagy az ellenzék mondja. Játék a szavakkal. Uraim, ez már a nemzet jövőjével való lelkiismeretlen játék. Remélem a választópolgárok józan döntése megmutatja, hogy mit kíván a magyar nemzet. Bessenyei Gábor Salgótarján dőn megnyerik, vagy elveszítik azt a bírósági pert, amelyet a miniszterelnök indított egy országgyűlési képviselő és egy pletykalap főszerkesztője ellen, két miniszterének becsülete érdekében? Milyen idő felelt volna meg a hazai és nemzetközi szinten való zsidózásra és cigányozásra? Amikor hazánkban a bőrfejűek már leszámoltak a színesbőrűekkel? Arra a kérdésre, hogy mikor lehet majd rendőri segédlettel kirúgni a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és más MDF nemzetiségéhez fűződő hűtlen személyeket, a megyei elnök úr (vagy felettes szerve) megadta a választ: „... rendőrségi beavatkozást csak egyértelmű jogi döntés után lehetne alkalmazni.” Ismerve az országgyűlés szavazógépezeti mechanizmusát - melyet a régi pártállami időkből örököltek -, igyekezni fognak ezt azon keresztülvinni. Az MDF szempontjából oly jelentéktelennek tartott Csurka-dolgozatról Tom Lantos amerikai kongresszusi képviselőnek véleménye, hogy az neonáci ideológia, német térelmélet, a demokrácia elvetése, ezért A Nógrád Megyei Hírlap interjút kért és kapott dr. Csekey Lászlótól, a választmány elnökétől Csurka István vitairatának fogadtatásáról a Magyar Demokrata Fórum megyei választmánya részéről. Az interjút készítő Balázs József valameny- nyi kérdésére tisztességes választ adott az MDF megyei elnöke, tükrözve azokat az eltérő véleményeket is, amelyek a vitairat fogadtatását Nógrádban jellemzik. A lap az interjú 1992. szeptember 2-dikai közlésekor a szövegbe tördelve tette közzé egyik szerkesztőjének - véleményünk szerint MSZMP-MSZP-s pártelfogult véleményét, minősítését, amely már a címében is azt sugallta, hogy a választmány a „szélsőséges" nézeteket is valló Csurka István vétkes cinkosa (másokkal együtt), és azt az amerikai kongresszus elé fogja vinni. íme nemzetközi megítélésben ezt nem egyszerűen egy író bolondériájának tartják, hiszen az illető a legnagyobb kormányzópártnak az alelnöke és országgyűlési képviselő, aki tettekkel is bizonyította, hogy hasonlóan gondolkodó társai minden akadály nélkül, törvényeket mellőzve behatolhatnak a Magyar Rádió épületébe és beolvastathatják megfogalmazott követeléseit. Ezért a tettükért sem a pártjuk, sem annak elnök-miniszterelnöke, még csak meg sem rótta. Az interjú utolsó fejezetében említi Csekey úr: „Az elmúlt napokban több szimpatizáns lépett be tagnak az MDF-be. Amennyiben ez igaz, úgy személyesen csak örülni tudok ennek, hiszen annak idején az MSZMP diktatúráját a nyolcvanas évek végén belépő reformerek buktatták meg. Most viszont remény van arra, hogy az MDF-be belépő személyek igyekeznek majd megakadályozni a Csurka-számy diktatórikus hatalomra való törekvését. Mező Sándor Salgótarján hogy úgynevezett határozatlanságával tulajdonképpen a náci ideológia talaján áll! Túl azon, hogy politikailag antidemokratikus, régi típusú módszer másoktól valamilyen állásfoglalást, nézetet - és lehetőleg az egyedül üdvözítőt! — megkövetelni, súlyos sajtóetikai vétség is ennek elmaradását megbélyegzésre, mások politikai minősítésére úgy felhasználni, hogy egy önálló sajtócikkben jelenjen meg, véleményünk szerint rendkívül primitív, demagóg módon. Újfent bebizonyosodott, hogy a Nógrád Megyei Hírlap nem képes tárgyilagos néplapként mások véleményét valóban tiszteletben tartva működni, miközben azt mégis szemforgató módon örökké kikéri, hogy aztán sajátosI politikai céljaira használja. Az interjúba tördelt, másokon számonkérő, szélsőséges szemléletű cikk szerzője egyúttal a lap egyik szerkesztője. Ez azt is bizonyítja — milyen kezekben van a megye egyetlen napilapja. Pártvéleményt tükröző írása megjelenhetett volna bárhol, bármikor a lap hasábjain. Am akkor is mellőznie kellett volna szerzőjének az olyan hazugságokat, mint amilyen az, hogy az MDF tagjai minden területen „kizárólagos hatalmat" szeretnének! A megyei választmány tiltakozik a sorozatos hazugságok, sanda csúsztatások és a fentihez hasonló pártelfogult minősítések ellen. MDF Nógrád Megyei Választmánya az egesz magyarságra Csütörtököt mondunk Mottó: „Aki az összeomlás közepette mosolyogni tud, az már kigondolta, hogy kit hibáztasson érte.” (Murphy t örvény könyvéből) Falutévé. Megszoktam már: Magyarországon minden fordítva van. Olyannyira, hogy nem virradatkor kukorékol a kakas, hanem — egy tanult barátom szavaival élve — egyenest a kakas szavára kezd virradni! Aki ebben netán kételkedne, annak semmi dolga, csak fel kell kelnie reggel 5.47 előtt, és megbizonyosodhat arról, milyen is a helyzet falun. A hétfő reggeli falutévében nyilatkozó országgyűlési képviselő (dr. Körösi Imre (MDF) például kifejezetten megnyugtatott, három dologban is: Válságot örököltek. Általánost. Ezért nem a mostani rendszer a hibás, hanem az előző, amely rajuk hagyta a bajokat. Ők próbálnak ugyan tenni ez ellen, de máról holnapra nem változhat meg minden. Magyarázata köny- nyekig meghatott. Olyany- nyira, hogy elgondolkodtam: a pártállamban a vezetők sok I mindent megtehettek. Ha * balhét csináltak, afelett szelj met hunytak. Hirtelen felrém- lett egy nem éppen pártállami államtitkár, aki ellen hónapokkal ezelőtt merényletet követtek el: akinek kocsijában száznyolcvanas tempónál kilazultak a kerekcsavarok. Tényleg örököltek valamit az tikosból”!- Nem rabolnak! — mondta még a képviselő. - Ebben az országban nem a falvak gazdasági kifosztása folyik, hanem a termelők biztonságának megteremtése. Ez igaz lehet, hiszen biztonsággal eladhatják a zöldséget a zöldég-, a tojást a tojásmaffiának bagóért, s ugyanazt a terméket biztonsággal megvehetik a piacon horribilis összegekért.- Vége a mélyrepülésnek!- említette zárszavában dr. Körösi Imre a Falutévében. Most már érezhető, hogy a meghozott intézkedések hatására fellendülőben a gazdaság. Ez volna hát a fellendülés? Nem vitatkozom. Ahogy a műsorban mondani szokás: a többi a kakas dolga. Majd meglátják __ B alázs József
