Nógrád Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-07 / 186. szám

4 HÍRLAP MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY 1992. augusztus 7., péntek Hernádi Miklós író, műfor­dító, kritikus a bírálat élét a Kommentár című lapban igen­csak övéi ellen fordította, ami­kor a Búcsú az irodalomtól jel­zetű cikkét megírta, majd ennek a sommázatát közzétette az éter hullámain a Gondolat-jel-ben is. Ugyanis meglehetősen le­sújtó véleményt fogalmazott meg a magyar irodalmi életről s annak szereplőiről. Az előbbit például klikkek és klánok har­cának színtereként aposztro­fálta. A kritika - Hernádi sze­rint - nem értékel, csak nyálaz. Évtizedek óta nem jelent meg komoly irodalmi mű. Az írók viselkedése ma is olyan féreg­szerű, mint régebben volt és va­lamennyien egyek voltak a kö­zös bűnben, alaposan vádolha- tók az elmúlt rendszerrel való kollaborálással. Aki szelet vet, számíthat rá, hogy vihart arat. Ezúttal is így történt. A magyar rádió kulturá­lis magazinjának legutóbbi számában Görgey Gábor rea­gált -Bán Magda mikrofonja előtt - Hernádinak, még a mai szókimondó világban is szokat­lanul kemény kinyilatkoztatása­ira. Görgey elsősorban az általá­nosítás ellen vette fel a kesz­tyűt, annál is inkább mert a dif­ferenciálatlan megítélést a szel­lemi élet súlyos bajának tekinti. Ha nem konkrétek a megállapí­tások, nincs hasznuk, nem érik el a céljukat. Nemcsak önmaga, hanem mások -Mándy Iván, Nemes Nagy Agnes, Ottlik Géza, Weö­res Sándor - nevében is tiltako­zott az ellen, hogy a politikai­lag, erkölcsileg makulátlan toll­forgat ók gyanúba keveredjenek. Izgalmas disputa ez a rádió- hallgató számára s kinek-kinek szíve joga, hogy melyik állás­pont mellé áll. Nyilatkozata végén Görgey váratlan, tanulságos fordulattal rukkolt elő. Úgy véli, hogy Hernádi igazságtalan, intoleráns minősítését egy nagyon fájdal­mas motiváció érlelte meg "Megértem ezt a nagy ke­serűséget, mert azt hittük sokan - nyilván ő is -, hogy a demok­rácia beköszönte, a pluralizmus és mindaz, amire évtizedeken keresztül vártunk, amiről álmo­doztunk, az valahogy simábban fog megvalósulni és nem lesz annyira nehéz, rögös és főleg annyira konfrontált." Az író dolga Görgey szerint pontosan az, hogy a társada­lomnak és az átlagembernek azt a fajta hajlamát, hogy népcso­portokra osztja az igazságot, differenciálja, megtanítsa azokra a szellemi mechanizmu­sokra, amelyek a mások véle­ményének és igazságának az el­fogadását is feltételezik. Már csak e fontos gondolat miatt is érdemes volt Görgey Gábornak szót kérni és adni. * * * Ezekben a napokban nincse­nek irigylésre méltó a televízió­sok. Bármit csinálnak, kevesen figyelnek rájuk: egy fél ország az olimpiát nézi. A hétfő esti viszonylagos nyugalomban, amikor nem „kellett” újabb aranyéremért iz­gulni, - s a már a vízilabdázók is túl voltak a spanyol fiaskón - volt mód belenézni más mű­sorba is. Bevallom én tudatosan tet­tem, mert kíváncsi voltam az Arizonanapló címen beharan­gozott videonaplóra, két ok mi­att is: egyrészt mert ilyen jel­legű műfajt még nem volt sze­rencsém látni, másrészt mert magyar alkotói gárda készítette. Nos, végül is felemás be­nyomásokkal lettem gazdagabb. Enyhén szólva különös, s leg­szívesebben -ha Petri György költő, az alkotók egyike nem til­takozott volna ellene - azt mondanám avangárd filmet lát­tam. Petri - aki egyébként e vi- deonapló dramaturgja is - Ga- lántai György bélyegművésszel és Forgács Péter operatőrrel - e mű rendezőjével és fotográfti- sával - meghívást kapott az USA Arizona államának művé­szeti iskolája által egy könyv létrehozására. A könyvkészítés során született a videonapló, amely lényegét tekintve nem különbözik a kézzel írottaktól: ugyanúgy intim érzelmeket, szubjektív gondolatokat örökít meg. Csakhogy az intimitás ez esetben, a nagy nyilvánosság előtt szertefoszlik, s olyasmit - arcbőrt, szemet, fogat, bajuszt - láttat úgymond szuperközei bői, ami távolról és a nagy egész ré­szeként bizony kellemesebb látvány. * Mondhatnék egyéb kifogá­sokat is, - a kies természeti ké­pek, sziklák túltengését, az em­ber hiányát - de nem érdemes, hiszen a naplójába mindenki azt fogalmaz, amit akar. Azt vi­szont talán joggal kérdezem: mit kezdhet ezzel az - az egyébként bravúros technikával megjelenített- élménnyel egy átlagos tévénéző?- csongrády ­Sgraffito a szülőfalunak Amiről a régi motívumok mesélnek Radios István, festőművész sgraffito tervét a napokban hagyta jóvá a képző1 és iparmű­vészeti lektorátus zsűrije. A va­kolatdísz előreláthatóan még augusztus hónapban a nógrád- megyeri művelődési ház hom­lokzatára kerül.- Miért Nógrádmegyerbe?- Ez a szülőfalum, ahonnan indultam, és amitől sohasem szakadtam el - mondja Radics István. - Úgy vagyok ezzel, mint a görög mondái hős, An- teus, aki, ha gyengült, megérin­tette az anyaföldet, s máris erőre kapott. Nekem is szükségem van a földközelségre. Nem aka­rok trükköket kitalálni, ele­gendő nekem a szülőföld tája, népe, történelme és folklórja. Mind tanári, mind pedig kép­zőművészeti tevékenységemet szolgálatnak tartom, azokért kí­vánok tenni, akiktől oly sokat kaptam életem során.-Miről „szól" a falkép?- A 18 négyzetméteres sgraf­fito a régi falusi házhomlokza- tok szellemét idézi. Szerepel rajta a Nap, a Hold, továbbá föl­tűnnek rajta csillagok és mada­rak, s a lakosság foglalkozási összetételének megfelelően mintegy tíz figurát tartalmaz, és kifejezetten népművészeti ha­gyományokra épül.- Hajdani nógrádi falusi házhomlokzatokon hogyan vol­tak jelen az ilyen jellegű motí­vumok?-A régi, kontyos házhom­lokzatokon fűrészelt formában jelentek meg. A motívumok kö­zött éppen a Nap, a Hold és a csillagok voltak a leggyakorib­bak.- Ezek a falképen is hangsú­lyosan szerepelnek?- Igen. A kompozíció két részből áll, bár a kettő természe­tesen szerves egységet képez. A háromszög csúcsában helyez­kednek el az emlegetett motí­vumok és a madarak. Alatta szalagszerű ritmusban sorakoz­nak a mintegy két, két és félmé­Képes technikatörténet A kerékpár ősei Igen távoli, i.e. 13. századból származik a luxori obeliszken a hieroglafák közt elhelyez» rajz, amely egy kétkerekű gerendán ülő férfit ábrázol. (Ez az obe- liszk ma a párizsi Place de la Concorde-ot díszíti.) Közelebbi ős Sirvac francia gróf „Céléri- fére” és „Vélocifére”-je, mind­kettő egy kormányzási lehető­ség nélküli, kétkerekű fa-al­kotmány, az azzal a különbsé­gével, hogy „megszépült”, oroszlán, ló vagy sárkány díszí­tést vett fel (1790.) Majd Kari Friedrich Drais (róla elneve­zett) „draisine”-je következik (1817), melyet a párizsi Lu- xembourg-parkban mutatott be. Ennek a kétkerekű fa-alkot- mánynak az első kerekét már kormányozni lehetett. A legközelebbi őst, a „velo- cipédet” (a név két latin szó, a velum = gyors és a pedes = láb összetételéből keletkezett, s így „gyors láb” lenne az értelme) 125 évvel ezelőtt, 1867-ben Clément Ader (1841-1923) francia feltaláló alkotta meg. Ez már az első, nagy-kereket pe­dálhajtással hajtotta meg és ugyanezzel lehetett kormá­nyozni is. A kerekeket gumibe­vonattal látta el a feltaláló, aki­nek egyébként ez volt a legje­lentéktelenebb találmánya, hi­szen telefont és repülőgépet is szerkesztett. K.A. Lenyűgöző, magával ragadó moziképek mesterei a félelem­mel, iszonyattal zsonglőrköd­nek évek óta, anélkül, hogy ér­demi mondanivalójuk lenne a modern ember fenyegettségé- ről, kiszolgáltatottságáról. Gyilkolást, pusztítást, kegyet­lenséget sugárzó másfél órás klippek születnek, s ezeket szó­rakoztató időtöltésként éljük végig, s mint egy zenés cir­kuszban nevetünk a szertartásos kínzásokon, látványos üldözé­seken, mert az adekvát humor hatalmas patronokkal körbe- körbe pukkan, tudjuk, hogy eszeveszetten bolond mesét né­zünk, mégis fejest ugrunk a borzalmak vizébe... S egyszerű emberi érzelme­ink nevetségessé törpülnek a dühöngés, a horror, a gyilkolás apokalipszisében. Mintha kimosnák az ember agyát, hajlandó vagyok úgy vi­selkedni, reagálni, mintha ele­Shoulders A texasi illetőségű, négytagú Shoulders már négy éve játszik Austin-ben, és néha más helye­ken is, de első lemeze most je­lent meg, 1992-ben. Nem Ame­rikában, mert ott komoly le­mezcég -Michael Slattery, a zenekar énekesének szavai sze­rint - egyszerűen nem volt haj­landó törődni velük (a kis füg­getlen vállalatok meg őket nem érdekelték), hanem Franciaor­szágban, miután Rennes váro­sában bemutatkoztak a Trans- musicales fesztiválon. Egy lemezantológiába bevá­lasztották egyik dalukat, és ők maguk „házilag” felvettek egy kazettányi műsort, aminek egy pár austini újságíró nagyon megörült, de ennél több nem történt. Slattery hangját Tom Waits hangjához hasonlítják. Meleg, ugyanakkor reszel, dör­zsöl mint a smirgli. A Shoulders zenei világa szí­nes, változatos, és már csak ezért sem unalmas: trash, blues, rock, ügyes brit utánérzések, magávalragadó dallamépítke­zés, megható és nem eltúlzott nosztalgia... És a négy figura - a kép! - a színpadon? Melegszívű rossz­fiúk kedves csirkefogók gúnyá­jában, ártalmatlan mafiózók ka­lapjában, napszemüvegével.- Azt mondták, csak CD-n jön ki a lemez - mondja elször- nyedt szemeket meresztve az énekes. - Jaj, mondom, csak azt ne, hát először is egyikünknek sincs CD játszója. Akár ropog, akár akad rajta a tű, a hagyomá­nyos lemeznek mégis csak van valami páratlan bája, nem? A vinilt nem szabad eltüntetni, ki­iktatni, hülyeség lenne. Dehát most „hanghordozó” forrada­lom. vagy legalább is lázadás van. Mi azonban már öregek vagyunk, amit mi csinálunk, az jobban szól rendes hangleme­zeken. A hangszerek megválasztá­sában is „maradiak”.- Az igazi szenvedély, a lé­lek, a szív csak hangszerekkel érzékeltethető és nem gépekkel. Oda bőgő, kisdob, nagydob, va­lódi zongora, miegymás kell. A fának szebb, hitelesebb, őszin­tébb hangja van mint a legrafi- náltabb masinának. Sokszínűségével szórakoztat a zenéjük.- Ha így van, örülünk neki. Mindenféle muzsikát hallga­tunk. Mondhatnám, ami jön: rappet éppen úgy mint heavy métáit. Hadd hassanak csak ránk minél vegyesebb benyo­mások. Én például New Orle- ans-ban születtem, de ír vér (is) folyik az ereimben, és így tán affinitásom van az európai ze­Belgiumban a Nógrád Egyhetes belga vendégsze­replésre indult a Nógrád tánc- együttes, és a Düvő népzenei együttes. A wijnendale-i kas­télyfesztiválon mutatják be újonnan készült műsorukat, amely dél-alföldi, kiskállói, kalotaszegi, szatmári és ke­ménytelki táncokat tartalmaz. A turné anyagi fedezetét magára vállalta Salgótarján önkormányzata, valamint az Agrárszövetség megyei szer­vezete. Az együttesek bíznak abban, hogy a belga kapcsolat más megyei művészeti cso­portok számára is gyümöl­csöző lehet. (df) Radics István Fotó: Tóth S. teres figurák. Köztük a furu­lyázó, a menyasszony és a vő­legény, a korsós nő, egy figura ásóval, és nevelőnő gyermek­kel.- Miért éppen ezek az alako­kat választotta?- Ezek egy része általános, a művészettel, az élettel, a mun­kával összefüggő tartalmakat hordoz, például a furulyázó, a korsós nő, az ásós férfi. A ház­ban működik a községi könyv­tár és itt gyakran rendeznek vi­dám lakodalmakat is. A me­nyasszony és a vőlegény pél­dául ezért kerül a képre.- Milyen lesz a falikép színvi­lága?- Két színre épül, egyrészt a kitermelt agyagéra, másrészt a kőpor vakolatéra.- Milyen fölkérésre készül a sgraffito?- A munka a nógrádmegyeri polgármesteri hivatal fölkéré­sére készül, társadalmi fölaján­lásként. - mér • • Ónként, dalolva jót mulatni a moziban mentáris élményben lenne ré­szem, pedig csak szemétté silá­nyult minden, ami bennem személyes, humánus, felemelő lehetett... Itt az agyagba kala­páltak, kifordítottak, hajófe­nékbe löktek ... A szuggesztió tökéletes, s másfél óra után ma­gam mentségére motyogom: hi­szen ez csak egy mozifilm, amelyre önszántamból megvet­tem a jegyet. .. Ilyesmik jutnak eszembe az Intercom által Magyarországra hozott „Alvajárók” című borza- dály-film megtekintése után, s ilyesmik nem jutnak 15-25 éves fiatalok eszébe, akik, mint ne­kik járó kesernyés rágógumit rágják végig a filmcsemegét, s tetszik nekik, mert az égi műso- rok-műsora, a Music Tévé he­tek óta „lövi beléjük” az igényt, az „Alvajárókat” látni kell. S végre itt van, végre látni le­het a műholdakról is reklámo­zott új divat-horrort. Itt megint túllépnek a klasszikus borza­lom-motívumokon: egymásba oltódik az idegen, kihaló félben lévő lény hókusz-pókusz csoda­tevése és a macska-arcú vé­rengző ragadozók alakváltozta­tása, vérszürcsölése, szűz- lány-pusztítása, s teljesen ab­szurd határokig lealjasul a li­dércnyomás- szerű „bűvölet” az emberben, az ember alakú lényben lakozó állatiasságot il­letően. Hurrá: ez volt az a mese, amely nélkül már nem tudtunk iszonyodni. „Hála” az Intercom film-üzletnek: gyorsan, szak­szerűen elénk tálalják az „Alva­járók” speciális vérfertőzéseit, vémmtásait... Önként, dalolva, mozijegyet váltva tessék jól mulatni, met így szórakozik egy századvégi fiatalember... Erdős István nére, de legalább az ír földire. Texasban a déli blues olyan természetes mint a levegő, hát hogyne éreznénk azt is jól. De azt hiszem, nem zenékben kell keresni az igazi hatást, az ihle­tet. Biztos vagyok benne, hogy a környezet, a városok, az ut­cák, az emberek inspirálnak a legmélyebben. Slattery írt színdarabokat, verseket...- Igen. Játszották is a darab­jaimat New York-i és San Francisco-i színházakban. De abbahagytam, mert gúzsba- kötve éreztem magam, és az emberek nem járnak színházba. Csak a sznobok. Drága a jegy. Én elitnek, sznoboknak nem írok. A zenénk biztos nem tet­szik mindenkinek, de sokkal több emberhez eljut még így is mint a színdarabjaim. Apropó: miért tétováznak a Sholulders dalok az öröm és a szomorúság között?- De szép ez, hogy tétováz­nak. Köszönöm. Az életben nem így van? Tudja az ember, hogy irgalmatlan a valóság, és keresi a boldogságot, amiről vi­szont tudja, hogy illúzió. A realitásból már-már kisza­kad, dehát tényleg érdemes az álmokat kergetni? Na, most ak­kor mit tegyünk? Vass Imre Jazz-koncert A Benkó Dixieland Band részvételével jazz-koncertet rendez a Nagykovácsi Polgári Egylet a helyi klasszicista stí­lusú Tisza-kastély parkjában augusztus 21-én, délután két órai kezdettel. A koncért költ­ségeihez az Axel Springer-Ma­gyar ország Kiadói Kft., és Mar­tin Feldenkirchen magánem­berként is jelentősebb összeggel járul hozzá. A rendezők célja olyan - ez­után évenként megismétlendő - koncert lebonyolítása, amely­nek bevételeiből, így az önkén­tes egyszeri adományokból, a reklámokért kapott összegek­ből, a pártfogójegyek eladásá­ból származó pénzből növelhető az „Alapítvány Nagykovácsi­ért” és a „Környezet a gyerme­kekért” nevű alapítványok va­gyona. Pártfogójegyek július elejétől kaphatók az üzletekben és más helyeken, amelyekről a későbbiekben tájékoztatjuk la­punk olvasóit. A belépésre is jogosító jegyeket 100, 200 és 500 forintos névértékben bo­csátják ki. Azok a támogatók, akik köz­vetlenül az alapítvány folyó­számlájára fizetik be a támoga­tásra szánt összeget, illetve leg­alább 500 forint értékű pártfo­gójegyet vásárolnak, igazolást kapnak, amelyet évvégi adóel­számolásukkor felhasználhat­nak. Grafikai műtermek Napjaink átalakuló vilá­gában értelemszerűen vál­tozik a képzőművészet ko­rábbi intézményrendszere is. Ennek egyik megnyilvá­nulásaként jött létre a Ma­gyar Grafikusművészek Szövetsége is. A szervezet­nek tagja Czinke Ferenc salgótarjáni grafikusművész is. A szövetség Budapesten a Váci utcai Csók István Galériában július végén rendezte első kiállítását, ahol bemutatták lapjukat a Grafikai műtermek-et is. A periodika beköszöntő­jében Lóska Lajos megem­líti, hogy egyebek mellett a salgótarjáni kisgrafikai bi- ennáléra is kiemelt figyel­met szándékoznak fordí­tani. Cs.B.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom