Nógrád Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-03 / 156. szám

4 HÍRLAP MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY 1992. július 3., péntek „Az élet egy kabaré” Tábori Nóra és Máté Erzsi mint Mariska és Juliska Balázs Péter, Máté Erzsi, Tábori Nóra - a mai magyar színházművészet élvonalba - ha nem is a legelső sorokba - tar­tozó képviselői. Vajon meny­nyire vonzó a nevük akkor, ha kabarétréfákat, vidám dalokat előadni, mókázni jönnek Salgó­tarjánba? Nos a válasz az elmúlt vasár­nap este kiderült: jó indulattal is csak mintegy száz főnyire tak­sált közönség gyűlt össze a Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pontba. S nekik is egy fél órát vámiok kellett az eredeti idő­ponthoz képest, mert a művé­szek az előző előadás helyszíné­ről késve érkeztek. Nos, ezután logikailag az kö­vetkezne, hogy a műsor színvo­nala is „igazodott” a futószala­gon bemutatott haknik igényte­lenségéhez. Szerencsére nem így történt. Az alkalmi társulat komolyan vette a szórakoztatás funkcióját és tisztességesen felkészült e vidéki turnéra. Bár egymástól időben és témában igen távoli jeleneteket válogattak a prog­ramba, hisz a politikamentes, úgynevezett „békebeli" vigas­ságokat fél évszázaddal későbbi aktuálpolitizáló Mariska és Ju­liska „dialógusokkal” mixelték, ez nem zavart, minthogy az sem tudott ártani, hogy legtöbb poén már ismerős volt a televízó ké­pernyőjéről. A szereplők ugyanis olyan bővérűén - de nem ripacskodva- komédiáz- tak, hogy a nézők nem is mindig a csattanókra, inkább az elő­adásmódra figyeltek. Különö­sen igaz ez Balázs Péterre, aki rendezői minőségében is az egyik tartópillére az összállítás- nak. Máté Erzsi és Tábori Nóra nemcsak perlekedő parasztasz- szonyokként voltak jók, de minden más gesztusukon lát­szott, hogy gazdag tapasztala­taik birtokában a könnyű mű­fajban is otthonosan mozognak a színpadon. Az ismertebb triót jól egé- szítte ki a Simorjay Emese és Kása András kettős. Az utóbbi különösen emlékezetes pillana­tokat produkált a fogorvosi vá­róban - „szájában a gipszmin­tával”- szótlanságra kárhozta­tott beteg szerepében. Simorjay Emese pedig - aki népszerűsé­gét eleddig jobbára „inkognitó­ban”, a Dallas sorozat Pamelá- jának magyar hangjaként sze­rezte - ezúttal bájos küllemével, jó mozgásával és énekhangjával „önmagát” is belopta a néhány tucatnyi ember tudatába. Az íz­léses, szép ruhák, kiegészítők főleg az ő esetében mutatták, hogy a stáb „adott magára” és nem vette félvállról a „kirucca­nást.” Summa summárum: a jól összeállított, pergő ritmusú másfél óra kellemes nyár esti kikapcsolódást nyújtott a neve­tést szerető és arra minden kö­rülmények között „vállalkozó” nézőknek.- csébé­Müember a sarkvidékre Az Építéstudományi Intézet szentendrei mikroklíma laboratóri­umában második generációs - emberi höleadás modellezésére alkalmas - műembert készítenek fel az intézet munkatársai sark­vidéki hidegvizsgáiatokra. A legjobb gyógyszer: a mértékletesség Felfedeztük a természetet A világ legnagyobb élőlénye Amikor az év elején mi- chigani tudósok egy IS hektár nagyságú gombá­ról adtak hírt, csodálko­zott a világ. Most a tudó­sok Amerikában, a Was­hington államban levő Adams hegy lábánál a fe- nyőerdőben egy 600 hek­tárnyi területet beborító gombát találtak. Ken Kus­sel biológus szerint „ez eddig a legnagyobb élő organizmus, amit ezen a bolygón valaha is felfedez­tünk*. Korát 400 és 1000 év közé tehetjük. Óriási méretei ellenére nehezen ismerhető meg, mert a földfelszín alatt nő. Látni csak azokat a kis ehető gombákat lehet, amelye­ket a felszínen termel. Az új Gary Moore Hervé Picart nem titkolja meglepetését, mikor leírja Gary Moore ruháját, arcát, mozgását, beszédét. Minden más. Igen jól szabott, elegáns, kellemes színű öltönyben fogadta a muzsikus, olyan volt, mint egy üzletem­ber. Tekintélyparancsoló, hűvös külleme, kicsit kimért gesztusai, érezhetően megfontolt szavai azonban mégsem tudták telje­sen feledtetni az egykori heavy metálos lázadót. Új lemeze, az „After Hours” még tisztább blues zenével ajándékozza meg a hallgatót, mint az előző, a „Still Got The Blues”. Ez a cím egyébként nem csak azt jelenti, amit a dal­szövegben mond aztán, hogy tudniillik még mindig bánatos vagyok (miattad), hanem külö­nösen, ha így kiragadva vesz- szük, azt is: még mindig érzem a bluest, még mindig tudom Hl, mi az, hogy blues. Persze, hogy tudja. Azt a fajta bluest mégpe­dig, amit a legtöbben a britek közül körülbelül harminc esz­tendeje: a megszelídített, a „színpadképessé” és a populáris zenével együtt igen jól eladha­tóvá tett bluest. A Chicago Blues egyik interpretációját, B. B. King világát, John Mayall és a Blues-breakers ízlését, Eric Claptonét, akinek pedig vetély- társa. Hervé Picart arra kíváncsi el­sősorban, miért fordult el a he­avy metal, a durva rock egyik ilyen jeles reprezentánsa eddigi zenei ideáljától. Beleunt talán?- Igen - mondja a gitáros. - Egyáltalán nem tetszik a heavy metal mai világa. Túlságosan is kialakult, letisztult. Óvatos lett, óvatosabb mint azt az ízlésem elfogadja. Szépen meghatároz­ták, milyen is legyen, skatu­lyába dugták, nincs már meg benne számomra a kaland, a kockázat, a meglepetés felvilla­nyozó varázsa. Egyik metál banda olyan mint a másik. Ru­házatra, pofára is. Tele vannak sémával és túl jól kitanulták, hogy kell kirobbantani a hiszté­riát. Ha megvan, önelégülten távoznak a színpadról. Nem tu­dom, mi lenne velük, ha a kon­certen nem törne ki az őrjöngés. Semmikor. A legkevésbé akkor, amikorra előre kiszámították. Gary Moore bluest kezdett pötyögtetni, kapirgálni a hang­szeren, amikor tizenhárom éve­sen megismerkedett a gitárral. Azt mondja, nem volt nehéz visszatérni a forráshoz, a gyö­kerekhez. A lemezvállalat em­berei nem akadékoskodtak, nem rökönyödtek meg, amikor kö­zölte velük, mi a szándéka. Na­gyon kellemes meglepetés volt, mit tagadja, tudniillik erős elle­nállásra számított. Nem felej­tette el, mekkora hibát követett el, mikor engedett a produce­reknek, menedzsereknek még rocker életében, most hát arra kért mindenkit, hagyják béké­ben, hadd dolgozzon kedve sze­rint.- Az „After Hours” nem má­sodik „Still Got The Blues”. Ezt fontosnak tartom. - mondta az előadóművész. Az első „blues LP” kivitelezésében, szellemé­ben, az én játékom tekintetében még nagyon is rock lesz. Az „After Hours” szándékom sze­rint tiszta, makulátlan blues. A Stax hangzását akartam elérni, mert imádom. És a Memphis környéki (fúvós) színeket és ízeket is jól eltaláltam, azt hi­szem. Vass Imre Képes technikatörténet Lowe vállalkozásai 130 évvel ezelőtt. 1862-ben az amerikai Thadeus Lowe ha­talmas vállalkozásba kezdett: óriás léggömbjével át akarta re­pülni az Atlanti-óceánt! A biz­tonság okáért a „City of New York” nevű léggömbjére egy kerekes hajót is szerelt, hogyha a léggömb nem válna be, azzal folytathassa az útját. Ez a kísérlete ugyan nem si­került, de nevét mégis meg­őrizte a technikatörténet azért, mert az amerikai polgárháború idején (1861-1865) az ő kötött léggömbjeit alkalmazták elő­ször tüzérségi megfigyelőként. Ez távíróval is el volt látva. A megfigyelő a léggömb kosará­ból panoráma-felvételeket is készített, így az első katonai célú légifelvételek is Richmond környékéről származnak és azokat 300 magasból készítet­ték. Felvételünkön Lowe-nak az óceán átrepülésére szánt lég- göbje látható. K.A. A japán konyha előnye A dadogás gyógyítható Miért okoznak a ja­pán nőknek a változás évei kevesebb panaszt: ezt vizsgálták a bostoni tudósok. A „The Lan­cet” brit orvosi folyói­rat szerint a válasz a japán konyhákban rej­lik. A kutatók a csá­szárvároshoz, Kyoto- hoz közeli egyik falu­ban megvizsgálták az asszonyok vizeletét és megállapították, hogy az sokkal több ösztro- gén hormont tartalmaz, mint a nyugati féltekén élő nők esetében. Ezt azzal magyarázzák, hogy a hagyományo­san zsírszegény - min­denekelőtt szójabázisú -japán koszt igen gaz­dag hormonaktív alko­tórészekben. Ezek az anyagok jelentős bio­lógiai hatást gyakorol­nak azon nők szerveze­tére, akiknek az öszut- rogéntevékenysége a klímaktérium emiatt erősen csökken, ami a „változás évei”-ben panaszokat okoz. Csodálatos eredményt hozott az erősen dadogó emberek gyógyszeres kezelése: normálisan tudtak beszélni. Az újfajta kezelés azon alapul, hogy a dadogást mechanikus okokra, az ajkak, a hangsza­lagok és a nyelv mozgásának koordinációs zava­rára vezetik vissza. Michael F. Brin ideggyógyász beszámolt arról, hogy pácienseinek Botulinum méregből adott csekély mennyiséget injekcióban. A méreg fellazította a páciensek izmait, így azok sokkal könnyebben tudtak beszélni. A szakemberek egy része azonban még mindig úgy véli, hogy a dadogásnak mindenekelőtt pszi­chológiai okai vannak. Az újabb kutatások vi­szont egyre több bizonyítékot találnak arra, hogy a dadogás különböző formái neurológiai rendel­lenességekre vezethetők vissza, amelyek a be­szédben résztvevő izmok kontrollját zavarják. Könyves­Karomra szárnyat Romhányi Gyula versei Balassagyarmatról Kamarába tömörültek a ma­gyar természetgyógyászok. Az alapító okirat szerint az ember­iség egyetemes szellemi értéké­hez tartozó szelíd gyógymódok megőrzése, és az ezzel foglal­kozó természetgyógyászok ér­dekeinek képviselete is a ka­mara célja. Az egészség Isten patikája című slágerkönyvéhez dr.Szigeti Jenő adventista lel­kész, a történelemtudományok kandidátusa írt utószót. Tőle ér­deklődtünk: - Mivel magyaráz­ható a természetgyógyászat si­kere?- Véleményem szerint na­gyon érdekes társadalmi jelen­ségről van szó. Az ember ismét fölfedezte a természetet, a ter­mészetben elfoglalt helyét. Ez lehet az egyik indok, a másik pedig a történelemben kere­sendő: az elmúlt évtizedekben nálunk csak a racionális, mate­rialista dolgokról lehetett be­szélni. A rendszerváltozás után, amikor már szinte mindent sza­bad, a korábbi tiltás „hiánybe­tegségeként” megpróbálunk nagyon is ésszerű dolgokat az irracionalitás síkjára emelni. Ez pedig legalább annyira veszé­lyes, mint a racionalitás elsőbb­ségének, egyedüliségének a ko­rábban jellemző kinyilvánítása.- A lelkész szerint hogyan te­remthető meg ez a békesség?-A bibliában van egy szó, amit így lehetne magyarra fordí­tani: mértékletesség. Pál apostol beszél erről a korinthosbliekhez írt levelében, mégpedig egy sportjátékkal kapcsolatban. Va­gyis a Szentírás is felhívja a fi­gyelmet a test és a lélek egysé­gének fontosságára, egyáltalán a mértékletességre.- Századunk önpusztító em­bere miért fordid most a múltba? Miért hisz inkább egy ősi gyógymódban, mint adott esetben a körzeti orvosában?- A válaszért a múlt századba kell visszatérnünk, ugyanis ak­kor kapott az addigi gyógyító papok helyett a korábbinál na­gyobb szerepet a minden beteg­ségre gyógyszert felíró orvos. Az emberek hittek a tabletták­ban ... Mára azonban ez a hit megkopott. Vagyis mint hívő ember én úgy látom, hogy az orvosok többnyire „csak” a be­tegséget gyógyították. És talán elfelejtették azt, amit a papok tudtak: az egész embert kell gyógyítani! -szóma­Van a magyar irodalomban egy akár „szegénylegény-költé- szet”-nek is nevezhető, pilla­natnyilag inkább a nosztalgia őrizte vonulat, amelynek egyik, már-már legendákkal övezett reprezentánsa Ladányi Mihály volt. A legendaképződés személye körül már életében megkezdő­dött, és úgy látszik, azóta sem tűnt el teljesen. Költészete egy időben talán egy egész nemze­dékre volt legalábbis közvetet­ten — néha közvetlenül is — hatással. A legendák alapját a költő egzisztenciális hányatta­tásai, annak „látványos” külső­ségei szolgáltatták, társadalom­ból, irodalmi közéletből való „kivonulásának” mozzanatai, vállalt szegénység, kocsmázás, ívás, nőzés, a modern szegény­legény-attitűd, a korabeli kon­szolidáció elleni lázadás. L. M. az eszmével kufárkodók, azt csupán saját hasznukra fordítók, u forradalom elárulói ellen tilta­kozott, a kisemmizetteké, a sze­gényembereké volt minden ro- konszenve. Az akkor lázadókat manapság nem igen emlegetik. Úgy tetszik, mintha kimentek volna a divatból. Rendszervál­tás történt. A rendszer elmúlá­sával az ellene lázadók is sül­lyesztőbe kerültek, legalábbis átmenetileg. A kivárási taktika bizonyult célszerűbbnek. A nógrádi Romhányi Gyula most megjelent Karomra szár­nyat című verseskötetének ta­núsága szerint e kései időben is hűséges maradt Ladányihoz, akit verseiben gyakorta közvet­lenül is megidéz, akire hivatko­zik. A kötetet Ádám Tamás szerkesztette, Balassagyarma­ton jelent meg a Novitas-B. Kft. gondozásában. A kötet hátsó borítóján azt olvassuk a szerző fényképe alatt: „Kagylóember: - Nagy baj van! Ladányiztunk még, úgy tíz évig, meg Van Goghoztunk és egyre jobban untuk. Nem a szó és képtársa­kat, hanem azokat, akik bele- piszkítanak a napraforgó kráte­rekbe. Közben tisztultak a sza­vaink és kitaláltunk egy játékot: szavakkal ajándékozzuk meg egymást...” A szerkesztői munka gondos­ságát is jelzi, hogy a kötet csak­nem hetven verse, bár volta­képpen egyetlen ciklust tesznek ki, „Könyörgés”-sel és Epeló- gus-sal (nem Epilógussal) zárva, szerkezetileg jól fölépí­tett kötetet eredményez, jelzi a versek belső vonulatát. Szinte egyetlen invokáció az egész verseskönyv, ajánlásokkal is utalva a szerző emberi, költői tájékozódásának irányaira. Többek között, József Attila és Ladányi Mihály, és „természe­tesen” Villon említendő az iro­dalmi előképek között. Romhányi Gyula is - hason­lóan L. M.-hez - kötetlen dal formában írja verseit, amelyek­ben nagy szerepet kap a szere­lem, a szegénység lírai élet­helyzetekben való fölmutatása, a fütyörészős hetykeség, de a groteszk is. Mindenekelőtt az L. M.-versek, a Helyzetjelentés-ek sora, a Napirend, a Lenin, a Csak fut, a Mindennapi sze­génységünk éneke és a szerel­mes dalok fűzére utal Romhá­nyi Gyula versvilágának többré- tegűségére. Az Interpelláció című vers kérdései telitalálatai közé tartoznak: „Uram! már megint a régi rend? Folyton hasra a csodálat­tól? A megdöbbenéstől hanyatt sosem?" Romhányi Gyula „ladányizá- sát” a kései szegénylegény-köl­tészet egyik változatához is so­rolhatnánk. E négy sor után leg­följebb az a kérdés, tényleg ké- sei-e? Vagy éppenséggel na­gyon is napjaink kérdéseit fo­galmazta meg?- mér

Next

/
Oldalképek
Tartalom