Nógrád Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-17 / 168. szám

4 HÍRLAP MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY 1992. július 17., péntek PM-KÉP-eh „Engem igazán soha nem ér­dekelt semmi más csak a ma­gyar nyelv és annak felsőfokú teljessége, a magyar irodalom. . . . Egy nyelv, amelyet az em- hermilliárdok között tízmillió ember ért,-senki más . . . De ez a nyelv és az irodalom nekem a teljes értékű életet jelentette, mert csak ezen a nyelven tudom elmondani amit mondani aka­rok és elhallgatni, amiről hall­gatni akarok ...” - e szép gon­dolatot 1947-ben vetette papírra Márai Sándor. Egy évvel az­előtt, hogy immár végleg eltá­vozott Magyarországról. A Társalgó című rádióműsor legutóbbi adásából az derült ki, hogy egyik kérdőjele talányos munkásságának éppen ez: aki ily határtalanul szerette hazája nyelvét, hogyan tudta mégis örökre elhagyni szülőföldjét? Domonkos Mátyás irodalom- történész, Steinert Ágota - aki az 1990 óta megjelenő Márai életmű sorozat szerkesztője - és Szegedi Maszák Mihály - aki monográfiát írt Márairól - be­szélgetése azt firtatta, hogy mi­lyen ma a Zendülők írójának ha­tása és hol a helye a magyar irodalomtörténetben. Adatok­kal, érvekkel teli megnyilvánu­lásaik egytől egyig azt bizonyí­tották, hogy kevés ilyen ellent­mondásos alakja volt a huszadik századi magyar kultúrának, mint éppen a századfordulón született, és csaknem kilencven évet élt Márai Sándor. A két világháború között egyik legnépszerűbb magyar író volt az olvasóközönség köré­ben. Némely művét nagyra tar­totta Schöpflin Aladár és Szerb Antal, de a Nyugat számos kivá­lósága olcsónak, „lilának” vélte alkotásait. Márai tudta, vallotta, hogy „az írás kisebb rész tehet­sége nagyobb-fészt jellem kér­dése”, ezért akarva-akaratlanul politizált. Trianon után balolda­linak vallotta magát, később rosszakat írt Hitlerről, de el­ítélte a sváb kitelepítést is. Ön­kéntes száműzetésben addig szándékozott lenni, amíg szov­jet katonák vannak Magyaror­szágon. Az emigrációval végül is az „elegáns félreállást” vá­lasztotta, de nem csak az óhazá­tól szigetelődött el, hanem min­den más politikai csoporttól is távol tartotta magát. 1989-ben bekövetkezett öngyilkossága teljesen tudatos, alapjaiban megtervezett volt. A pártállami évtizedekben mint polgári írót kiiktatták a magyar kultúrából, most pedig nehéz „visszatalálnia”. A fiata­lok, még a szakemberek is alig ismerik. A Társalgó ötvenöt perce egy tragikusan sikeres pá­lyaképet segített értelmezni. * * * Az Élet és Irodalom egyik június közepi számában Érdi Sándor arról nyilatkozott, hogy miért mondott le három év alatt két alkalommal is a televízió művészeti igazgatói posztjáról. Egy munkanapjának leírásával szemléltette a körülményeket. Akkor érezhette „eredményes­nek,, a tevékenységét, ha hiába­valóan tárgyalt az alkotókkal és nem ígért el egy fillért sem. Délután négyig épp huszadszor mondta el: „az ötlet jó, a terv remek, igazuk van, a műsort meg kell csinálni. Csak nem le­het. Mert nincs rá pénz, nincs rá technika, nincs rá semmi.” E helyzet ismeretében nem lehet csodálkozni, hogy már hosszú hetek óta nem volt sem a TV 1 -n sem a második csatornán egyetlen tévéjáték, tévéfilm sem. Az viszont már kifejezet­ten csodaszámba ment, hogy az elmúlt héten - alig kétnapnyi különbséggel - a TV2-n egy magyar tévéjáték, illetve egy tévéfilm szerepelt. Persze kis böngészés után hamarosan ki­derült, hogy -egyik sem friss, ami a forgatás dátumát illeti, hisz az alapanyag lehet akár ókori is, hajó. Mind Bárány Tamás Rend­hagyó feltámadás, mind pedig Simonffy András Várunk rám című novellájából 1990-ben - tehát jó két éve - készült televí­ziós alkotás. Egyik mű sem ér­dektelen. Bárány egy szélhámos irodalomtörténész „karrierjét meséli el”, Simonffy egy ro­máncot írt meg, amelybe bele­szólt 1956, amennyiben tizen­három évre szétszakította a sze­relmeseket. Az előbbi novella tizenöt éve jelent meg, az utóbbi több, mint két évtizede. De hol vannak az utóbbi években megírt prózai, drámai művek, s az azokból forgatott tévéjátékok? Hogy miért kelle­nének? Mert a rendszerváltás lelkekre, jellemekre való hatá­sát csak a művészet tudja igazán ábrázolni. Ahogy egy helyütt Spiró György fogalmazta:,,... nincs olyan híradó, amelyből igazán kiderülne, mi folyik a vi­lágban, s főleg mi történik ben­nünk.” Jobb híján marad a Szomszé­dok című folytatásos „akármi”, ami a maga módján reagál megváltozott életünkre.- csongrády ­Ez is Amerika Gyógy­szoba, virág­illatú társalgó A gyógyhatású hotel­szobák rövid időn belül igen keresettek lettek Mi­amiban, bár 138 dollárba kerül egy éjszaka. A Ma­rion Dadeland szálloda az első az Egyesült Álla­mokban, amely „öko-szállodaszobákat” tud ajánlani. A speciális levegő- és vízszűrők, a szemet kímélő fényforrá­sok különösen az allergi­ában szenvedőknek és a légúti problémákkal küszködőknek kedvez­nek. A szálló még termé­szetes aromaanyagokkal is kísérletezik, amelyek célja a vendégek kedély­állapotának, hangulatá­nak mesterséges javítása. A kísérletek tudományos vizsgálatokon alapulnak, amelyek bebizonyították az illatok, az emocionális és a fizikai reakciók kö­zötti közvetlen összefüg­gést. „Könnyű feszültség­lazító, virág-citrus illattal szagosítjuk például a tár­salgókat, hogy az embe­reket jó hangulatra derít­sük. A tárgyalótermekben citromillattal kívánjuk a koncentrálóképességet növelni” - mondta Ri­chard Dodd, az Internati­onal Consortium Inc. el­nökhelyettese. A nyári szünetben közel félszáz kisdiák ismerkedik Mátrafüre- den a palóc népművészettel. Szakácsné Mészáros Magda ipar­művész házi múzeumában a szövés, fonás, hímzés mellett a baba­öltöztetésben is jártasságot szereznek. A titokzatos Holdturmix A Wolfhound négy nagyle­mezt készített, különösebben semmivel sem hívta fel magára a figyelmet, egyike volt azon zenekaroknak, melyek száz­számra muzsikálnak minden­felé a klubokban. Újat is adnak, de azért inkább a régit, a meg­szokottat képviselik, Jólnevel­tek, és illemtudók. Evekig is megvannak jól, csak éppen nem történik velük semmi, egy nap szépen leállnak, és csakhamar nem emlékszik rájuk a kutya sem. Dave Callaghan a Wolfhound tagja volt, s egyszer úgy érezte, hogy elég, legyen vége, nem bírja már tovább. Túl jól is­merte társait, túlságosan hason­lítottak egymásra, túlságosan hasonlított rájuk. Régi barátok voltak, s pont ezért kellett elhagynia őket. Il­letve talán valamennyien egy­szerre érezték ugyanazt, mert csak egyikőjüknek kellett megmozdulnia, s örökre szét­esett a társaság. Van, aki tanul - folytatja évekkel ezelőtt meg­szakított tanulmányait -, van aki dolgozik - méghozzá a Cambridge-i börtönben -, van aki a pénzét másokba fekteti, annyi van neki. Dave Callaghan tovább akart muzsikálni, s hogy könnyebben találjon társakra, hirdetést adott fel a Melody Makerben. Elsőnek egy Margret Fielder nevű New York-i lány jelentke­zett, aki mindenekelőtt még Amerikában, megszerezte a bölcsészdiplomát, aztán átköl­tözött Angliába, abba a csodála­tos országba, ahonnan mindaz a zene származik, amit imád. Dave rokonszenvednek találta, és tetszett neki a hangja, tehát megfelelt. Még a dobos is a leg­elsőjelentkezők közül került ki. A zenekarvezető azt is el­mondja, hogy az összes többi jelentkezőt visszautasította, meg azt is, hogy Margaret az Ultra Vivid Scene basszistája lehetett volna, azonban mégis inkább az ő zenekarában gitáro­zik és énekel, de hogy a negye­dik tag, a basszusgitáros ki, és honnan jött, arról egy szót sem szól. A dobos említi meg, mikor a zenéről beszélgetnek, de csak azt mondja, semmi közük a reggae-hez, hacsak annyiban nincs, hogy a basszusgitáros haja dreadlockba van fonva, rasta szokás szerint. A ritmus nagyon fontos ná­luk, mondja Dave. Körmönfon­tabb, mint más zenekaroknál, de úgy van megoldva, hogy tán­colni következetesen lehessen rá. A ritmus kidolgozásával kezdik a munkát, és a basszuson lehetőleg dob van, ha nem is örökösen persze, mert az unal­mas lenne. A rock eredetileg tánczene volt, nem szabad azzal megölni, hogy kivesszük a lel­két, táncritmust belőle. A férfi és a női hangpár hatásaival oko­san élnek, és a gitárhangzás is kettéosztható hím- és nőne­műre, s ahogy ők csinálják, az még eredeti. Nevüket — Moonshake (Hold­turmix) - Dave Callaghan egy Can szám szövegéből vette, mert tetszett a hangzása, és ti­tokzatos, kicsit komor szó. Nyolc daluk került eddig a közönség kezébe két EP-n. Az elsőről („First”) Dave szinte nem is akar tudni, mert az a múlthoz, még a Creation füg­getlen lemezcéghez tartozik. A második címadó felvételéről - „Használt ruhák” - ezt mondja: „A szüleim, a rokonaim azt mondanák, hogy nem akarnak használt ruhában meghalni. A dal az angol középosztály szno­bizmusáról szól. Ezek az embe­rek akármit megtennének, csak hogy pénzt keressenek. És, hogy mennyit keresnek, úgy mutatják ki, hogy urasan, „szé­pen” öltöznek. Vass Imre Hány éves Domingo? Arra nem nehéz válaszolni, hogy kicsoda, Placido Do­mingo. Annál nehezebb felelni viszont arra, hány éves a nagy művész. Az igazán hiteles Who’s Who 1992-es kiadása szerint 1941 január 21-én szüle­tett, tehát ötvenegy esztendős. Két másik kézikönyv szerint vi­szont hét évvel idősebb, s már az ötvenkilencedik életévét ta­possa. A német DGG lemeztársaság arra emlékeztet, hogy amikor 1960-ban Domingo először mu­tatkozott be Alfred-ként a Tra- viatában, majd Joan Sutherland partnere lett - nem éppen tizen­kilenc évesnek nézett ki. Mi lehet az oka annak, hogy a nagy művész meghazudtolja (saját) korát? A lexikonokat, a jelek szerint, ugyancsak szor­galmasan végigböngésző szakí­rók szerint, a vetélkedés játsz­hat közre. A nagy rivális, Luci­ano Pavarotti ugyanis október 12-én ünnepli ötvenhetedik szü­letésnapját, s erről valódi anya­könyvi kivonata van . . . Képes technikatörténet Az akkumulátor A vegyi energiát villamos energiává alakító áramforrást, az ólomakkumulátort 125 évvel ezelőtt 1867. december 18-án Gaston Planté (1834-1889) francia feltaláló szabadalmaz­tatta. Ennek elektródjai színó­lomból készültek, elektrolitként pedig hígított kénsavat használt. Szerkezetének érdekessége az volt, hogy az akkumulátor ka­pacitását (befogadóképességét), vagyis a benne elraktározható energiamennyiséget azzal nö­velte, hogy az ólomlemezek felületét szivacsossá tette. Ezt úgy érte el, hogy a töltőáramot - még a tulajdonképpeni töltés előtt - váltogatva vezette rajtuk keresztül. Megemlítjük, hogy ez az el­járás körülményesnek és költ­ségesnek bizonyult, ezért Sche- nek és Farbaky, a Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Akak- démia professzorai az általuk szerkesztett akkumulátor elekt­ródjainak felületét úgy növel­ték, hogy tömör ólomlemezek helyett rostélyszerűen kiképzett ólomlapokat alkalmaztak és a rostély üregeibe préselték be pépszerűen elkészített ólomve­gyületet. Megszáradás után benne rengeteg apró likacs tá­madt, így a sav az elektród egész belsejét átjárhatta. Felvételünkön Planté akku­mulátora látható. K.A. Ebben az esztendőben is folytatódik a régió kutatása Honismereti tábor Szorospatakon A XVII. honismereti tábort idén is megrendezik július 21-étől 30-áig Szorospatakon. Ez jó hímek számít, hiszen nap­ról napra tanúi lehetünk annak, hogy korábbi folyamatok sza­kadnak meg, tovább nehezedik a kulturális szféra anyagi hely­zete. Az idei honismereti tábo­rozáson tizennégyen vesznek részt, középiskolás, főiskolás és egyetemista fiatalok.- Hogyan teremtették meg a táborozás anyagi feltételeit?- Semmiképpen sem szeret­tünk volna lemondani erről a nyári táborozási lehetőségről, ami igen fontos szerepet tölt be a szűkebb haza megismerésé­ben, a régióhoz való kötődés elmélyítésében - mondja Hid- váry István táborvezető a salgó­tarjáni Nógrádi Történeti Mú­zeumban. - Bőrünkön érezve a pénzhiányt, mindjárt több pá­lyázatra is beneveztük, így sike­rült nagyjából előteremteni a szükséges pénzt. A Lakitelek alapítványtól 21, a Nógrádi me­cénás alapítványtól 30 ezer fo­rintot kaptunk, maguk a részt­vevők pedig összesen 21 ezer forintot (fejenként 1500-at) fi­zetnek be, s van még egyéb tá­mogatásunk is. így remény van arra, hogy ismét komoly mun­kát végezhetünk a rendelkezé­sünkre álló időben.- Mi a szakmai programjuk?- Folytatjuk a régió kutatását. Ez a munka már több évvel ez­előtt elkezdődött. A XIV. és XV. honismereti tábor során Mátraalmás (Szuhahuta) belső viszonyainak föltárása volt a fő cél. 1989-ben még „ismerked­tünk” a faluval, s döntően a tör­téneti emlékezetben megőrző­dött tényeket gyűjtöttük össze. A következő évben már a to­vábbhaladás két irányba történt. Részben, folytatva a falu lakói által meg- és átélt események kutatását, a második világhá­ború utáni időszakkal foglalko­zott az egyik csoport. Másrészt igyekeztünk fényt deríteni a te­lepülés belső kapcsolatrendsze­rét jelentősen befolyásoló csa­ládi viszonyokra. A következő év nyarán szintén két tevékeny­ségi körben mozogtunk. Igye­keztünk kiegészíteni az 1940-es évek második felétől a falu éle­tét és belső rendszerét föltáró, szociológiai módszerekkel foly­tatott kutatást. De már túljutot­tunk a falu keretein is. Mintegy „kontrollként” az anyafaluban, Szuhán folytattuk a munkát. In­dokolta ezt, hogy Szuhahuta Szuhához tartozó település volt keletkezésében és földrajzi helyzetében is. Ugyanakkor, míg a hegygerinc másik oldalán található egykori hasznosi hu­tákból kialakult települések ha­sonlóan telepes falvak voltak, Szuha eredetében és népességé­ben is eltérő falu. Ez a kettősség újabb tényeket és szempontokat vethet föl Szuhahutával kapcso­latban.- Idén hogyan folytatódik a régió kutatása?- Az idei munkában is az ed­digi szakmai irányokat tartjuk érvényesnek. Ennek megfele­lően alakulnak elvégezni kívánt kutatásaink főbb területei is. Ezek között szerepel például az eredettudat megismerése, az életmód (szociális helyzet, csa­ládszerkezet, életkörülmények) föltárása. A telep kialakulása a századfordulóra nyúlik vissza, tehát a még itt élő lakosság je­lentős része a harmadik, illetve negyedik generációhoz tartozik. Kíváncsiak vagyunk az ő törté­nelmi emlékezetükre. Hogy csak néhány fontosabb kérdé­sünket említsem: milyen isme­reteik vannak a bányatelep lét­rejöttéről. hogyan emlékeznek a jelentősebb helyi eseményekre (természeti katasztrófa, bánya­szerencsétlenség, stb.), hogyan, honnan költöztek ide az embe­rek, kik az őslakosok, hogyan alakult köztük a viszony az idők során, kik voltak és kik ma a te­lep meghatározó személyiségei, milyen sajátos szokások alakul­tak ki, és így tovább. A munkát, hasonlóan az elmúlt évek gya­korlatához történeti és szocio­lógiai módszerekkel kívánjuk elvégezni a táborba érkező 14 fiatallal. Eszközeink: magnós interjú, írásos lejegyzés, rajz (lakások méretarányos alap­rajza, berendezése), fotó és vi­deofilm. -mér Magyar könnygáz Terjedelmes, színes újsághir­detés tudatja, hogy önvédelmi vagy gázfegyvert igen körül­ményes szerezni, ellenben a gázspray használatát semmi sem korlátozza. Legfeljebb az, hogy eddig külföldről kellett behozni és borsos áron lehetett hozzájutni. Ám ennek vége; a hirdető garantálja, hogy az ál­tala engedélyeztetett és gyártott Pajzs 5000 névre keresztelt ön­védelmi gázspray világszínvo­nalú termék. Az „illetékes” a szegedi Me- dikémia Marketing igazgatója, Mayer Róbert, aki készséggel informál a részletekről: A könnygáz-spray összeté­tele saját szabadalmunk, a hazai rendőrség is a mi termékünket használja. Az engedélyeztetés? Megle­pően egyszerű volt: a Központi Statisztikai Hivataltól kértünk és kaptunk egy ipari termék­jegyzék-számot. Voltaképp abba a kategóriába sorolták a Pajzsot, amelyben mondjuk ae- rosolos csavarlazító spray is van. Ismerve a bűnözési statisz­tikát, nagy piacot remélünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom