Nógrád Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-26 / 123. szám
4 HÍRLAP LÁTÓHATÁR 1992. május 26., kedd Levélbomba Amerikából! • • Önvédelemben a gyermekvédelem Hónapok óta öles újságcikkek jelennek meg a család-, gyermek- és ifjúságvédelem tevékenységével kapcsolatban. Egyesek vagy perspektíva megjelölése nélkül lebontanák a rendszert, vagy átalakítva-kor- szerűsítve szeretnék tovább működtetni. Az igen nagy tapasztalatokkal rendelkező szakmai gárda pedig egyre inkább egzisztenciális- és létbizonytalanságban érzi magát. Nógrád megyében sem megnyugtató a helyzet. Az elmúlt évben pályázati úton kinevezett GYIVI-igazgató, aki tanár és jogász képzettségű, csupán két éves megbízást kapott a megyei közgyűléstől. Ennek ellenére az intézményben közel egy éve kemény szakmai munka folyik a megcsontosodott gyermekvédelmi rendszer átalakítására, korszerűsítésére. Létrehozták a körzeti irodákat, melyeknek az a feladata, hogy egy-egy városkörzetben vagy települési régióban szinte mindennapi kapcsolatban az önkormányzatokkal, a rászorulóknak gyorsabb, közvetlenebb segítséget nyújtsanak. Munkájukban jelentős a prevenció, amely egy új típusú megelőző munkát teremt. Helyet kap benne egy átfogó gyermekvédelmi jelzőrendszer kiépítése és kísérletképpen az utcai gondozó szolgálat bevezetése. A 70-es évek „gigantomániája” következtében létrejöttek a nagy nevelőotthonok, gyermekvárosok. A gyakorlat azt igazolja, hogy az innen kikerülő gyerekek óriási nehézségekkel kezdik önálló életüket. Sokan hajléktalanként újra visszatérnek. A nevelőotthonok működtetése hatalmas összegekbe kerül, ugyanakkor egy-egy intézeti költségvetésből csupán 10-12 százalék jut közvetlenül a gyermekekre. A megyei gyermek- és ifjúságvédő intézet szakemberei nyugat-európai, elsősorban a holland tapasztalatok alapján a kaszárnya jelleg helyett a családias légkörű nevelést szeretnék megvalósítani amikor azt szorgalmazzák: városkörnyéki, olcsóbb családi házakat vásárolva létre kell hozni az úgynevezett „életcsoport házak” lakásotthonok hálózatát. Ezekben a házakban 10-12 gyermek ellátása történne, egy nevelői és gyermekfelügyelői csoport szakmai közreműködésével, modellezve a családi környezetet. Ez a megoldás hosszú távon jelentős megtakarítást jelentene a költségvetés számára, valamint hatékonyabb szakmai munkát eredményezne a „kimenet” szempontjából. A készülő szociális törvény koncepciója is így fogalmaz: „A vér szerinti családjukból kikerülő gyermek részére elsősorban olyan gondozási, elhelyezési formákat szükséges létrehozni, illetve biztosítani, melyek a szülőigyermeki jogok korlátozása nélkül nyújtanak lehetőséget a családi környezetben történő nevelkedésre.” A gyermekvédelem „frontvonalain” a félelemkeltés ellenére folyik a megújító szakmai munka. A rendszerváltozás magyar sajátosságaként már ismert az a helyzet, amelyben az érdekharcok kiváló szakmai programokat, koncepciókat is képesek maguk alá gyűrni, lesöpörni. Ilyenkor fordul az elő, hogy az ember időnként belebotlik az igazságba. Ez történt Samu János elnök úrral is, aki az East-West Con- ceots, Inc., az Amerikai-Magyar Örökbefogadási Intézet igazgatója. A magyar szociális és gyermekvédelmi viszonyokat megtapasztalva, igen kemény hangú levelet küldött Surján László népjóléti miniszternek. Levelének másolatát elküldte a magyar GYI VI-igazga- tóinak, az MTI-nek és számos amerikai újságnak, köztük a The New York Times-nek, a The Washington Post-nak. Idézet a levélből: „Miniszter Úr! Most tértem vissza Magyarországról és olyan intézményeket látogattam meg, amelyek az Ön hatáskörébe tartoznak - gyermek- és ifjúságvédő intézeteket... Minden igazgató megbántva érzi magát és el van keseredve. No nem a pénztelenség avagy a feladatok nehézsége miatt, hanem azért, mert az Ön vezetése alatt álló minisztérium nemhogy eltűri a magyar gyermekvédelmi szakemberek és vezetők rágalmazását, gyanúsítgatását, még elő is segíti azt. Nem olyan ez, mintha az ember tudatosan saját kezét igyekezne levágni?... A taktika nagyon emlékeztet egy nem is olyan távoli korszak bomlasztási és lehetetlenné tevési politikájára. Egy haladó szellemű polgári demokráciára viszont nem szabadna ennek jellemzőnek lenni. Sajnos, az. És ráadásul Magyar- országon, 1992-ben. A kereszteshadjárat folyik, de a kereszttel nem lelkesítenek, hanem azt buzogányként használva össze-vissza csapkodnak. A baj ott van, hogy a csapások nem azokat érik, akiket kellene. így túl sok az ártatlan áldozat.” A megyében dolgozó gyermekvédelmi szakemberek még nem tekintik magukat áldozatoknak. Egy nemrég készült felmérésük azt mutatta, hogy Nógrád megyében várhatóan a családok 35-40 százaléka csúszik a létminimum alá, a legfontosabb veszélyeztetettségi forrás pedig a munkanélküliség. A falvakban egyre erősödő munkanélküliség miatt az ország szociális kettészakadása következhet be. Ez főként a családok helyzetét, a gyermekekről való megfelelő gondoskodást nehezíti. Lesz tehát bőven munkája pedagógusnak, szociális munkásnak, pszichológusnak, családgondozónak a gyermekvédelem cseppet sem könnyű „terepein”. Demus Iván Elhunytak - valahol Oroszországban Az Új Magyarország nyomán heti rendszerességgel közöljük az Oroszországban elhalálozott Nógrád megyeiek listáját. Nemcsak azok nevét (születési évét, helyszínét, lakóhelyét, rendfokozatát, a fogvatartás jellegét: hadifogoly, kényszer- munkás) adjuk közre, akik a jelenlegi Nógrád megyében éltek, hanem azokét is, akik a korabeli vagy a történelmi megyehatáron születtek. Hegedűs Gábor 1906. Ipoly- tölgyes (Nógrád m.) 1947.01.28. hdf. Hegedűs István 1912. Mát- raszele, honvéd, 1946.02.11. hdf. Hegedűs István 1915. Bo- csárlapujtő, őrvez., 1943.02.21. hdf. Hermann Miklós 1912. Szendehely, őrvez., 1947. 12.09. hdf. Heppert István Nagymaros (Nógrád m.), 1945. 10.07. km. Piros Antal 1914. Szécsény, 1945.11.24. hdf. Petkó József 1917. Patvarc, honvéd, 1944. 11.20. hdf. Pitzinger János 1903. Nagymaros (Nógrád m.) 1945.06.06. km. Pető György 1908. Romhány, honvéd, 1945. 03.13. hdf. Pintér István 1919. Csécse, 1945. 06.17. km. Pócz Eleonóra 1920. Nagymaros 1945. 05.09. km. 1332-ben kerültek először ferences szerzetesek Szécsénybe. A 660 éves évforduló emlékére nyílt kiállítás vasárnap délután a városi Kubinyi Ferenc Múzeumban. A tárgyi emlékeket a helybéli ferences rendház adta át bemutatásra a múzeumnak. - Fotó:Rigó Tibor Cél: a denevérek megmentése A fogyatkozó hazai denevérállomány megmentése érdekében jött létre egy egyesület, amely az ismeretlen denevérkolóniák felkutatása érdekében pályázatot hirdet. Az eredmények beküldési határideje 1993. november 1. A pályázaton résztvevők között 1992-ben 100 ezer Ft, jövőre 300 ezer Ft díj kerül kiosztásra. A benevezést a következő címre lehet küldeni: Magyar Denevérkutatók Baráti Köre, 5452 Mesterszállás. Hangverseny A Nagybátonyi Kamarazenekar május 26-án, kedden 18 órakor a salgótarjáni zeneiskola hangversenytermében koncertet ad Lajta László (1892-1963) születésének 100. évfordulója alkalmából. Vezényel: Jancso- vics Antal Liszt-díjas karnagy. Közreműködik a Düvő népzenei együttes. A hangverseny társrendezője a Magyar Zenei Előadóművészek Társasága. Ki kaphat szülői nyugdíjat? Kossuth-szobor Losoncon I. A kezdeményezéstől a szobrász megbízásáig Az 1896-ot és az utána következő évtizedet az állam „ezeréves születésnapja”, a mille- nium eufóriájában élte meg a magyar lakosság. Az ünneplések sorában kiemelt szerep jutott a szobrászatnak. Ugrásszerűen megszaporodtak a Budapest. Bécs, München, Brüsszel, Párizs művészeti iskoláiból frissen kikerült fiatal művészek. Szükség is volt rájuk, hiszen az 1896 és 1912 közti években hetvenhat történelmi emlékműszobrot avattak Magyarországon. Ekkor kapott szobrot Batthyány, Klapka, Damjanich, Kiss Ernő, Csányi, Leiningen, Andrássy, Bem, Schweidel, az 1848-as szabadságharc kiemelkedő alakjai, s elsősorban Kossuth Lajos. Az ő kultuszának a nosztalgikusan visszatekintő történlemszemléleten túl még egy - szomorú - aktualitása volt. Az 1894-ben Torinóban elhunyt Kossuth halála kiváltotta spontán érzelmek felerősítésében nagy része volt a hazai értelmiségnek, a Függetlenségi Pártnak, sőt a hivatalos vezetésnek is. A dualista államhoz idomuló, néha egy kissé megalkuvó hazai belpolitika önigazolásként sajátította ki Kossuth nevét és eszméjét. Az emlékszobrok nemcsak a fővárosban, hanem vidéken is terjedtek. Kicsiny községekben megelégedtek egy mellszoborral - gyakran helyi kőfaragó munkájával. A nagy szobrokat a képviselő-testületek pályázatok útján igyekeztek beszerezni a mesterektől. Az emlékműbizottságok gyakran a konvencionális közízlést képviselték, nagyobb figyelmet szenteltek a korhű viseletnek, a mentecsatok, gombok pontos számának, mint a művészi kifejezésnek, az alkotás mondanivalójának. A Felvidéken állított Kos- suth-szobrok közül érdemes megismerkedni a Trianon előtti Nógrád vármegye egyik legjelentősebb települése - Losonc - által emelt emlékművel. Losonc a századfordulóra - 1872 óta rendezett tanácsú városként - a megyei viszonyok között pezsgő életűnek mondható gazdasági, kulturális centrummá fejlődött. Lakossága, képviselő-testülete úgy érezte, hogy nem vonhatja ki magát az országos felbuzdulásból. Már viszonylag korán - 1900-ban - felvetődött itt Kos- suth-emlékmű állításának a gondolata. Mégpedig kezdetben spontán lakossági mozgalomként, ugyanis a város közadakozással kívánta a szükséges pénzalapot megteremteni. A kezdeményezők a Losonci Önálló Iparosok Egyesülete, a Magyar Asztaltársaság, valamint Szalkay Lajos színigazgató és társulata voltak. Segítségükkel több mint 4.000 korona pénzalap jött létre, a több éves gyűjtés azonban így sem hozta meg a kívánt eredményt. Ezért az 1907. évi közgyűlésén Losonc képviselő-testülete a város előterjesztése nyomán „egyhangú lelkesedéssel” határozatot hozott, melynek értelmében a szobor költségeihez még hiányzó 15.000 korona összeget évi költségvetésébe fölvette. Ezzel egyidejűleg a város polgármestere elnökletével megalakult a szoborbizottság. Január 29-ei ülésükön a legfontosabb kérdés az emlékmű tervezőjének és kivitelezőjének kijelölése volt. E feladatokkal Csordás József szobrászművészt bízták meg. Róla keveset tudunk, annyi bizonyos, hogy losonci születésű volt, s valószínűleg nem lehetett kiemelkedően kvalitásos művész. A szoborbizottság döntésében talán az anyagi fedezet hiányos volta is közrejátszott. Vita támadt abban a kérdésben is, hogy a nagyobbszabású kompozíciót, vagy a szerényebb, egy mellékalakos szobrot válasszák-e a művész pályamunkái közül. Az előbbi a szónok Kossuthot ábrázolta, aki fegyverfogásra buzdítja a népet. Beszédének közmondásosan gyújtó, lelkesítő hatását a körülötte megjelenített, az egyszerű népet szimbolizáló figurák húzták alá. A mellékalak áhítattal Kossuthra néző, vörös sipkás honvéd volt, jobb kezében kivont kard, baljában szívéhez szorított zászló. Az alapzat alsó részén a szabadságharc évszázada volt olvasható - körülfonva koszorúval. Az egyszerűbb kompozíció hasonló felépítésű volt - a lelkes néptömeg nélkül. A bizottság többsége költségkímélés okából az utóbbi pályamű mellett látszott dönteni azzal a megkötéssel, hogy nemcsak a fő- hanem a mellékalakot is bronzból kívánják elkészíttetni. A szobrász számára négy részletben fizetendő költség így 24.000 koronát tett ki. Az 1908. évi május 6-ai közgyűlésen a Csordás Józseffel kötött szerződést levették a napirendről és „művészeti szempontból kompetens helyről nyert információk alapján” új szerződéstervezetet javasoltak a jelenlévők. A későbbiekben Csordás maga ajánlotta, hogy a város - a meglévő tervek alapján - Holló Barnabást bízza meg a szobor elkészítésével. Holló a századforduló jeles szobrásza volt. Elsősorban életképei, zsánerjelenetei voltak ismertek, de Rimaszombat számára megmintázta Tompa Mihály szobrát, tehát nem voltak ismeretlenek számára a köztéri, történelmi szobrászati feladatok sem. Csordás József időközbeni halála miatt 1909 őszétől végleg Holló vette át a szobor munkálatait. Peák Ildikó (Folytatjuk) (FEB) Sok szülő, nagyszülő kényszerül arra, hogy gyermeke, unokája tartsa el. Főleg falun volt - és részben még ma is - az ilyesmi megszokott dolog. Hozzázartozóinkra szorulni a legjobb családi viszony esetén sem túl megnyugtató élethelyzet. Az igazi megpróbáltatás azonban akkor következik be, ha baleset, betegség vagy más ok miatt meghal az eltartó gyermek, unoka. Erre az esetre nyújt szerény támaszt a szülői nyugdíj. Az a szülő, nagyszülő igényelhet szülői nyugdíjat meghalt gyermeke vagy unokája után:- akinek a gyermeke, unokája az öregségi vagy rokkantsági nugdíjhoz szükséges szolgálati időt (teljes öregségi nug- díj esetén 20, résznyugdíj esetén 10 évi munkaviszonyt) megszerezte, vagy öregségi, esetleg rokkantsági nyugdíjasként halt meg;- akinek gyermeke, unokája halálát meglőző egy éven át eltartott;- aki rokkant, vagy az öregségi nyugdíjhoz szükéges korhatárt gyermkének, unokájának halálakor öt évvel meghaladta;- aki az őt eltartó gyermek, unoka halálakor ugyan nem volt rokkant, de a haláltól számított tíz éven belül megrokkant. Ám ebben az esetben is csak akkor kaphatja meg a szülői nyugdíjat, ha az elhunyton kívül nincs más tartásra köteles és képes hozzátartozója. A nevelőszülő és a mostohaszülő is jogosult szülői nug- díjra, de - a többi feltétel meglétén kívül - hatósági bizonyítvánnyal igazolnia kell, hogy legalább tíz éven át eltartotta az elhunyt gyermeket, vagy unokát. A szülői nyugdíj igényléséhez a területileg illetékes ön- kormányzati hivataltól származó hatósági bizonyítvánnyal kell igzolni, hogy az elhunyt gyermek, unoka halálát megelőző egy éven át túlnyomó részben eltartotta a kérelmezőt. Hatósági bizonyítvánnyal kell igzolni azt is, hogy a szülői nyugdíjat igénylőknek nincs tartásra köteles és képes hozzátartozója. A szülői nyugdíj annak a nyugdíjnak a fele, amely öregségi vagy harmadik csoportbeli rokkantsági nugdíjként megillette volna az elhunyt gyermeket, unokát. A szülői nyugdíj legkisebb összege azonos az állandó özvegyi nyugdíj legkisebb összegével. (1992-ben ez havi 5.500 forint volt.) Ha a szülőjét, nagyszülőjét eltartó gyermek, unoka aktív dolgozóként halt meg, akkor a szülő, nagyszülő lakóhelye szerinti illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (vagy ki- rendeltséghez) kell beadni a szülői nyugdíj iránti kérelmet. Ha a halál időpontjában már nyugdíjas volt a gyermek, unoka, akkor a nyugdíjfolyósító igazgatósághoz (vasutas dolgozók esetében a MÁV nyugdíjigazgatóságához) kell eljuttatni a kérelmet.
