Nógrád Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-11-12 / 87. szám
4 HÍRLAP SZEMTŐL SZEMBE 1992. április 11-12., szombat-vasárnap Hivatása könyvtáros „Otthonosan kell mozognunk a világban!” Az 1992-es esztendő egyik Madách-díjasa Mindannyiunknak vannak tervei, vágyai, mindannyian szeretnénk elérni dolgokat. Azt tartják, ha a célt sikerült konkrétan kijelölnünk, máris megtettük az út felét. Hogyan vélekedik az eredményességről, a küzdelemről Oroszlánné Mészáros Agnes, a balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtár igazgatója, aki „mellesleg” az idei év egyik Madách-díjasa?- Nem nagy célokat tűzök ki, hanem elérhetőket, amikért aztán minden tőlem telhetőt megteszek. Akkor érzem jól magam, ha események elindítója, jó kezdeményezések motorja lehetek. Nyitott és fogékony szeretnék maradni az új iránt. Ezért is inspirálom a kollégáimat is arra, próbáljuk követni az újdonságokat, s a könyvtárral, a szakmával kapcsolatos információk jussanak el hozzánk még akkor is, ha a legkorszerűbb technikák nem rögtön alkalmazhatók nálunk. A könyvtári információrögzítésben az optikai tárolásé a jövő. A CD-Rom-on formázott adatbázisok megvásárlására, a videolemezekre felvitt jelek visszakeresésére lehet, hogy jó ideig nem lesz mód könyvtárunkban. De ezekről is tudnunk kell. Nem maradhatunk le semmiről, mert otthonosan kell mozognunk a világban! Az igazgatónőt tiszteli környezete elkötelezettségéért, kitartásáért. Ismerősei, barátai, munkatársai vele együtt örülnek sikereinek. Különös asszony. Aki találkozik vele, rögtön a szívébe fogadja. Kedvessége, közvetlensége és jókedve azonnal magával ragadja a partnerét. Örökmozgó, Balassagyarmat város minden rendezvényén megtalálható, vagy mint szervező, vagy mint résztvevő. Ki is ő valójában? Nem szívesen beszél magáról, de végül mégis kötélnek állt:- Édesanyám mesélte, ha kaptam egy babát, akkor az első adandó alkalommal szétszedtem. Mindig az érdekel, mi rejtőzik a felszín alatt, mi az oka, indítéka a dolgoknak, miért működnek? A tartalom volt számomra mindig az elsődleges, a forma csak ezután következett. Talán ezért is van, nem szeretek beszélni a dolgokról, hiszen a cselekvés a lényeg. Mohorán születtem, s az ott eltöltött évek élményanyaga meghatározója lett életemnek. A határtalan szabadság lehetősége az, amire emlékszem ebből az időszakból. Ahol mi laktunk, ott nem volt kerítés, s az udvarból kilépve a „végtelen” rét és mező vett körül. A nyarat gondtalan barangolásai jutnak eszembe. A természet közelsége felejthetetlen élmény, belső békét ad az embernek. A szüleim nem korlátoztak, de szigorúan neveltek. Valójában a az ő példájuk volt az, ami leginkább hatott ránk.- „A bölcsességre törekvő tanulónak a könyveket az aranynál és ezüstnél jobban kell szeretnie. Méltán! Hiszen a könyvek vihetik őt vágyának céljához, nem az arany és az ezüst. Mit kívánhat tehát inkább? Az éhező bizonyára óhaj inkább óhajt kenyeret, mint aranyat, a vak inkább gyógyírt, mint ezüstöt, a halálos beteg inkább inkább orvosságot, mint kincseket.” - vallotta Comenius. Oroszlánné Mészáros Agnes tudása, irodalom- és könyvszere- tete honnét táplálkozik?-Félig ösztönösen, félig tanáraim hatására kedveltem az olvasást. Még a cseresznyeszedés idején is kezem ügyében tartottam a könyvet, amit éppen olvastam, s boldog voltam, ha kitört a vihar, és a présházban meghúzódva folytathattam kalandjaimat az éppen olvasott regény hőseivel. Mindig jó magyar tanáraim voltak, vagy az is lehet, az irodalomhoz való vonzódásom megszerettette velem azt, aki erről még többet tudott mondani.-Mi történt, miután elkerült szülőfalujából, Mohoráról?- Középiskolás éveimet Balassagyarmaton töltöttem. Kitárultak a lehetőségeim, amikor bekerültem a Szántó Kovács János Gimnáziumba. Úgy éreztem, mindent ki kell próbálnom. Mozgékony, örökké cselekedni, a világot megtapasztalni akaró kamaszként éltem. S felejthetetlen az a tizenöt év, amikor a balassagyarmati Madách-színpad tagjaként, egy kiváló közösségben tevékenykedtem. A főiskola elvégzése után az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar majd könyvtár szakon szerzett diplomát. És egyszerűen csak csinálta a dolgát. Podlipszky Ervin, a városi könyvtár akkori igazgatója pedig felfigyelt rá, így került végül is jelenlegi munkahelyére.- Számomra nincs munkaidő, számomra ügyek vannak, amelyeket meg kell csinálni. Oroszlánné Mészáros Ágnes Mindig arra törekszem, hogy a dolgok a lehető legjobban sikerüljenek. A családdal pedig szerencsém volt. Elfogadták, hogy a hivatásom áll életem középontjában, hogy ez számomra legalább olyan fontos, mint az otthon, a háztartás. A munka az életem, szolgálatnak tekintem, szeretem, amit csinálok. Ezért is akarom, és teszek meg mindent kollégáimmal, hogy a balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtárat színvonalas, tartalmas tevékenység jellemezze a város polgárainak megelégedésére. Fenyvesi Agnes (Le)épül-e Nógrád megye? Főépítész építésszünetben A földrajz és történelem hatása Salgótarján sikertörténet Gazdaságra várva Tamássv István T amássy István, Nógrád megye főépítésze — posztját tekintve —1 van is, meg nincs is. Az önkormányzati rendszer bevezetésével a megyék funkciói lecsökkentek. A megyével együtt a megyei főépítész is elveszítette azon szerepeket, amelyekkel a megye építészetének alakításában rendelkezett. Az új hatásköri törvény szerint csak a több települést érintő településrendezési kérdésekben — ezeken belül is egy viszonylag szűk körben, a regionális tervezésben — illetékes a főépítész. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium hozott egy új jogszabályt arról, hogy a megyei főépítészi munkakör 1992. február 15-től megszűnt, ezután területi főépítészek működnek majd. Várják a 25/1992. számú kormányrendelet végrehajtási utasítását. A főépítészek tehát megint egyfajta kormányzati körbe kerülnek. Egyébként, az országban az 50-es évektől a 60-as évek első feléig már működtek területi főépítészek, ez a funkció a tipikusan centrális irányitás akkor rendszerébe illeszkedett. Gondban a települések Pillanatnyilag Nógrád megye hat városában megfelelő építészet-igazgatási apparátusok működnek, ami nem jelenti azt, hogy ne lenne szükségük szakmai segítségre. Ezt ma senkitől sem kaphatják meg. Viszont a megye 120 településének még nagyobb gondjai vannak. Az önkormányzati törvény a jegyzők hatáskörébe utalta az építési engedélyek kiadását, ők pedig általában államigazgatási főiskolát vagy jogi egyetemet végeztek. A falu jegyzői és az építési ügyintézők kölcsönösen kiszolgáltatottak egymásnak, miután a korábbi szakmai bizottságok megszűntek, velük a szakvélemény kérésének lehetőségei is. Voltaképpen csak azért nincs most nagyobb gond az építkezésekkel, mert nincs — vagy alig akad — építkezés Nógrádban, ahol ugyan nem beszélhetünk az építészet korlátlan föllendülésének idejéről az elmúlt időkre vonatkozóan sem, de kétségtelen, hogy gazdagabbá, rendezettebbé vált építészetileg is a megye arculata. Nem is szólva arról, hogy az az építészeti környezet, amelyben ma élünk a városokban és a falvakban — a korábbi századok ránk hagyományozott egyházi és világi műemlékeinek helyre- állítását is ide értve — az eltelt 25-30 év eredménye. Tamássy István főépítésszel arról beszélgetünk, hogy bár a régió gazdaságának mostoha helyzetéből következően pillanatnyilag nem épül, vajon, leépül-e ezután Nógrád megye, illetve, addig is, amíg — remélhetően átmeneti — építésszünetben vagyunk, mit tehet a lakosság épített környezete, végső soron saját maga érdekében? Mostoha történelem- Építészetileg hova sorolható Nógrád megye, és mi határozza ezt meg?- Nógrád megye bizonyos értelemben perifériára szorult, bár ez a folyamat nem most kezdődött. Döntően a természetföldrajzi körülmények által determinált tények határozzák meg a helyzetet. A történelem is mostohán bánt a megyével, hiszen itt húzódott a magyar-török háborúk frontvonala. Építészetében ez úgy jelentkezett, hogy azt a rengeteg építészeti kincset, amit a megye 500 év alatt létrehozott (román, gótika stb) a háborúskodás töredékessé tette. E frontvonalon városok, falvak néptelenedtek el, s 1683 után szinte mindent élőiről kellett kezdeni. A trianoni békekötéskor pedig a megye felét elcsatolták. A földrajzról annyit, hogy az egyetlen salgótarjáni medencét kivéve, különösebb, földben található természeti kinccsel nem rendelkezik a megye. Nincsenek például termálvizeink, amelyek Egert emelik. Nincsenek folyók, amelyek keresztülfolyva a megyén összeköttetést teremtenének nagyobb víziutakkal. A megyét lefedő három hegység kedvezőtlen körülményeket teremt a mezőgazdaság számára. A települész- szerkezet is e földrajzi adtottsá- goknak megfelelően alakult ki, aprófalvak jöttek létre, ami azt jelenti, hogy az adott terület nem tudott nagyobb népességet eltartani. Mutatja a helyzetet városaink szerkezeti, formai megjelenése is. Végül is, nagyobb város nem jött itt létre. Bár lehet jól élni kisvárosban is, csak nem jönnek össze azon mennyiségi számok, amelyek minőségi átalakulást jelentenének. Napjainkban pedig a gazdaság gondjai idézik elő alapvetően az építészeti „holtszezont”. A munkanélküliek arány az országban Nógrádban és Sza- bolcs-Szatmár-Beregben a legnagyobb (Szécsényben 27 százalékos). Az álláshelyek száma folyamatosan csökken. „Aranyeső”- Az elmúlt korszakokban történt-e jelentős változás a megye építészetében?- Igen. A szomorú képen belül Salgótarján története siker- történet, hiszen 100 év alatt gyakorlatilag több kis falucskából kialakult egy ötvenezres város. Nem hatalmi szóra, nem kormányzati elhatározás alapján alakult ki, hanem szerves fejlődés következményeként. Oka és alapja az itt talált szén- vagyon és a rá épülő ipari potenciál volt, fejlődése klasszikusan szép vonalú. Ennek fényében teljesen hamisak azok az állítások, hogy e város a hatalom kedvezményezettje lett volna. Salgótarján ugyanis semmivel sem kapott több pénzt, mint más megyeszékhelyek. E minőségében persze többet kapott más megyei településeknél, de ez mindenütt így volt az országban, és a rendszer hierarchiájából következett.- Egyébként, úgy gondolom, hogy Salgótarján föllendülésének első szakaszában, amely az első világháborúig tartott, lerakták a város struturális alapjait. A két világháború között igen tudatos városfejlesztés folyt. Trianonnak viszont tényleg kedvezményezettje volt Salgótarján. Tudniillik a megye keleti része volt az iparosodottabb, polgárosodottabb, ezen övezetbe belatartozott Losonc és Fülek is. Azzal, hogy Trianonban itt húzták meg az országhatárt, Salgótarján jelentősége fölértékelődött. Az igazán nemzetközi szintű építészeti produkció a hatvanas évek közepétől a hetvenes évekig tartott. Ez európai szintű, bármennyire is változott azóta is az építészeti ízlés. E produkcióban a városközpont négy eleme a meghatározó, ezek létrehozásában a kor legjobb építészei működtek közre. A négy elem: Karancs Szálló (Jánossy György), József Attila művelődési központ (Szrogh György), 13-as jelű lakóház (Magyar Géza), Pécskő Üzletház (Finta József). Ezzel alakult ki Salgótarján európai szintű városközpontja. Hild-érmet kapott érte a város. Végül is, a hatalom saját érdekében is értékelte e teljesítményeket, ezért volt az „aranyeső”. Azóta is több jó épület épült a városban, de erre az építészeti csúcsra nem jutottak el. Ez a Főtér a kor jelentős teljesítménye, a modem építészeti együttesnek sugárzása van, tiszta formái, arányai a posztmodem korban is értékelendőek. Most minden igyekezet arra irányul, hogy ezt elrontsuk. Az utóbbi időben szinte minden igyekezetem abban merül ki, hogy megakadályozzam az átalakítási elképzeléseket.- Nemcsak Salgótarjánban folyt városépítés, hanem másutt is. Ezek építészeti szempontból milyen jelentőségűek?- Ezek megyei jelentőségű eredményeket hoztak. Mindenekelőtt a balassagyarmati főutca és Pásztó városközpontjának kialakítása, a szécsényi várkerület műemléki helyreállítása tartozik ide. A megyében egy olyan fejezete is van az építészetnek, ami az eltelt negyven év építészeti produkciójának tekinthető, ez pedig Hollókő kialakítása. Az UNESCO fölvette a Világörökségbe Hollókőt. Sikernek tartom építészetünkben a falvak egy-egy szép utcáját, egy-egy jó épületét is. „Egyenházak”- Erre az időre esik az úgynevezett „manzárd-korszak” is, amit sokan elmarasztaló jelzőként használnak. Okkal teszik ezt?- Csak részben. Kétségtelen, hogy „egyenházakat” nagy számban hozott létre. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy a 60-as évek „manzárd-korszaka” a kedvezményes kölcsönakciók eredménye. Ráadásul, nem formai indíttatású, hanem például rövidebb fából lehetett a tetőt kialakítani, ami divattá csak később vált. Alapvetően azonban az építtetők adott gazdasági helyzetéből következett, és akkor mindenképpen előrelépésnek számított a falvak és az emberek életében. Ha már itt tartunk, a 70-es évek építészetére a stílusbeli szabadosság jellemző, és csak a 80-as években jelentkezett az az igény, hogy a településeken nagyobb együttesekben, utcaképekben kezdtek gondolkodni, miközben a mélyben komoly folyamatok indultak el Európában. Például lezajlott az 1973-as, 74-es energiaválság, ez részben összekötődik egy máig tartó tudományos-technikai forradalommal. Mindez az építészetre is komoly hatással van.- Mennyiben?-Például sokan szidják ma Salgótarján városközpontját, hogy szürkék és egyformák a házak. Pedig ez egyszerűen abból adódik, hogy abban az időben az volt az egyetlen tartós felületbevonat, vagyis a műkő. Azóta az ipar úgyszólván millió homlokzati bevonóanyagot állított elő, műgyanta alapú, tartós festékeket találtak föl, s ezek bármilyen szín kialakítására módot adnak. Tehát ebből a szemszögből elitélni a régit hamis, a stílus pedig — tudjuk — a történelemé. Szegénység az építészetben- Mi van ma? Meddig tart véleménye szerint az építésszünet Nógrádban?-Anyagi, technikai, technológiai fejlődés van, az építéshez bőség állt elő. De gazdasági okból nincs, vagy alig akad, aki építsen. Budapesten, s az ország néhány gazdaságilag kedvezőbb régiójában van építés. Sajnos, Nógrádban, a periférián az építkezés gyakorlatilag megállt. Salgótarján nyugati városrészének, Pásztó központjának befejezése van még hátra. Butikok tűnnek föl, pincéket alakítanak át stb. Ezek tipikusan a szegénység megjelenései az építészetben. Akkor változhat majd valami, ha az ipar-, illetve a gazdaságszerkezet átalakítása lezajlik, az átalakult üzemek sora és a mezőgazdaság újra fejlődésnek indul. Mindebben a privatizációnak nagy szerepe lehet. Csakúgy, mint például a regionális együttműködésnek, a csehszlovák-magyar gazdasági térségben is. A z építészet mindig úgy mozog, ahogyan a gazdaság meghatározza. Az állami, önkormányzati építészet-irányításnak erre most kell fölkészülnie, a többi között rendezési tervekkel, programokkal, az építészetrendészeti teendők világos meghatározásával. A lakosságnak pedig addig is törekednie kellene arra, hogy építészeti környezete ne romoljon tovább, hiszen az az életminőség része. —mér
